Egy ideig csak figyeltem, nem azért, mert ne tudtam volna a szerepem, egyszerűen csak tudni akartam, hogy ki a nagyhal az utcán, melyik terjesztője milyen módszerekkel és eladással dolgozik. Az egyik kis barna nagyon is megtetszett nekem, annak ellenére, hogy igazság szerint be kellett volna vinni, vagy legalább szólni a zsaruknak, hogy intézkedjenek. De nekem infó kellett, minél több, ezért is másztam ki a bérelt, ősöreg verdából, hogy a szaggatott, rojtos kis picsaszoknyában, a szinte köldökig dekoltált felsőben és erős sminkben szeljem át azt a két sávot, ami köztünk feszített olyan forrón, hogy az az érzésem támadt, még ez a ritka ribancos gönc is túl sok rajtam.
- Helló, szívi! - köszöntem rá mosolyogva a lányra, kihalászva azt az egy kósza tincset az arcomból, amit a szél söpört oda. Láttam, ahogy végigmért, azon gondolkodva, hogy én is az utcalányok közé tartoztam-e, de ha el is bizonytalanítottam, legalább a munkatársam segítségével profi nyomok díszelegtek a karomon és a combom belső felén, amit már nem fedett a szoknya anyaga.
- Üdv! - köszönt vissza, mintha a világ legtermészetesebb diáklánya lenne, de közel sem volt olyan ártatlan vagy szelíd a lila punk hajával, és a fémdetektorok pedig kiakadtak volna, annyi piercing és karika díszítette az arcát. Anyám biztosan már letépkedte volna, soha nem volt odáig, ha valakin több lyuk volt, mint amit a természet megkövetelt. Kivéve persze a stabil két pici pontot a lányok fülén. Tudtam, hogy a kiscsaj nem fog szimatot kapni, és le is akartam volna ellenőriztetni, hogy mennyire volt tiszta a por, és mennyi szemetet árultak, ami sokkal gyakoribb halált okoz, mint az előző.
- Ugye.. tőled.. ugye lehet venni egy kicsit? Már... tegnap.. tegnap akartam, de nincs. Elfogyott. Ugye van nálad? - töröltem meg az orrom a kézfejemmel is, hogy értse meg azt a sületlen beszédet és kapcsoljon, hogy nekem drog kell, mire csak egy hangyányit billent a feje bólogatásra, végül előkotorta a farzsebéből az apró csomagot, amiért már kaptam is, hogy rámarkolva arra már oldjam is a kereket, de hirtelen húzódott el a kis barna felháborodva.
- Mit csinálsz? Előbb kérem a lóvét, megértetted? Ha megkapom, oda viszed, oda lövöd, ahova csak akarod. Ha bele is döglesz, az is! - dörrent rám, én pedig hogy hitelesebb legyek, kapkodva, a gyűrött pénzt pakoltam bele a felém nyújtott markába, némi aprót is beleszórva a kezébe.
- Ez itt ötven! Elég lesz? - szűrtem a fogaim között, mire kaptam egy elégedett bólintást, a kis zacskó por pedig már a tenyerembe is került, amivel olyan gyorsan tűntem el mellőle, amennyire csak tudtam, bevágódva abba a régi, ütött-kopott autóba, ami egyébként is rohadt nehezen indult el. A zacskót egy bizonyítékoknak fenntartott nagyobb zacskóba pakoltam be éppen, amikor felnézve megpillantottam két városi egyenruhást pár méterre tőlem, akik felváltva engem és az előbb nekem eladó lányt bámulták. Elcsesztem, de csak azért sem mozdultam hirtelen, nehogy még nagyobb galibába kerüljek.

-Nos? - Kérdezte a társam, én pedig összeráncolt homlokkal néztem magam elé, önkéntelenül is jelezve, hogy nagyon koncentrálok magam elé.
-Egy utcalány...
-Érdekes...de kétlem, hogy a nejem erre vágyna az évfordulónkon. Talán ha itt a szülinapja, olyankor nagyon elengedi magát de...
-Előttünk.
A társam arcáról erre eltűnik a vigyor, és tőle meglepően komoly vonások rajzolódnak ki rajta. Szó nélkül követi a tekintetem, és szúrja ki a két lányt, aztán pedig bólint. Ő is kiszúrta őket. Már indulnék is, kezemmel a pisztolytáska fölött, ő azonban megfontoltan óvatosságra int, és az egyik nagyobb kocsi rejtekébe húz magával.
-Mi a...
-Nem akarom, hogy kiszúrjanak, az egyenruha így is feltűnő, ezzel...
-Na jó, de ha smárolni akarsz, hogy eltereld a figyelmüket, a pisztolyom töltve van. - sutyorgom neki, mire csak fanyar vigyorra húzódik borostás arca, és a kocsi ablakán át tovább figyeli, mi történik.
-Mire várunk?
A fejével biccent, én pedig megértem. Vegasban még a prostitúció is illegális, a csaj pedig... látszik rajta, hogy bájosnak született, sőt, dögösnek is lehetne mondani a sok heg, és egyebek alatt, ám ezekkel együtt ahogy kinéz, az helyből hat hónap gálya. Viszont amikor megkapja a drogot, és pénzt ad érte. Ó jaj.
Ha igaz a pletyka, már pedig miért ne lenne, akkor mostanában érkezett a városba pár hírhedten vérszomjas drogügyes, akiknek ha a kezei közé kerül ez a két mákvirág, akkor bizony olyan seggberúgást kapnak, hogy állva fogják letölteni a börtönbüntetésüket. Már pedig, ha rajtunk múlik, megismerik az őrszoba belsejét, még ma!
-Tiéd a süni! - Kiáltok, amikor meglátom a pillangót kocsiba szállni, és rohanni kezdek az autó felé. Ha beszívva kezd el nekem vezetni, a húszas évekről legfeljebb az újságban olvashat majd, de azt inkább nem várom meg, elég ennyi is a jóból. Mike az út másik oldalán úgy vágtat a csajnak, mint egy versenyló, én pedig egyszerre legfeljebb egyik talpammal érem a földet a vágta közben, és a kocsi motorháztetőjére is rátaposok, amikor átszaladok rajta, majd földet érve megpördülök, és fegyverrel a kézben kiáltok rá a gyanúsítottra.
-KEZEKET A KORMÁNYRA!
És már farkasszemet is nézhet a pisztolyom csövével, aminek a végén ott várja a sor elején lévő golyó, hogy bevessék, és szinte hallom, ahogy hecceli a távolban lévő csinos pofi gazdáját. Merjen csak hülyeséget csinálni.
-Ne mozduljon - szólok már halkabban, és egyik kezemmel már nyúlok is a bilincsért. A másikkal persze továbbra is rá szegezem a fegyvert.
-És mielőtt rálépne a gázpedálra, egy kilőtt golyó 300 mérföldet tesz meg percenként. Ez a tragacs jó, ha hármat. Ne kockáztasson.
Tisztában vagyok vele, hogy amit most mondtam az szigorúan nézve igencsak pontatlan, de a lényeg igaz. Innen legfeljebb a hullaházba száguldhat.

Amatőr! Ez a szó lebegett a szemeim előtt, és csak most szidtam a főnökömet, hogy nem avatta be a helyi zsernyákokat, de mégis mit tehettem volna? "Az úgy már nem álruhás akció!" - magyarázta volna azzal a bölcsességgel az arcán, amit én soha nem értettem meg, honnan szedte, pedig csak egy bő tízessel volt nálam idősebb. Nem mozdultam, vártam, hogy beérjen a fiatalabb tag, míg szemeimmel követtem a másik mozgását, ahogy a dílert kerítette be. Nem volt nehéz dolga, a csaj a piercingekkel nyomhatott vagy negyvenhatot, ami azért komoly teljesítmény volt. Gondolom levegőt reggelizett és füvet vacsorázott, de az már az ő dolga. Ahogy én most ezt benéztem, ő ugyanannyira függött rá az egészre. A szemei elárulták.
Összerezzentem, amikor elém ért a fószer kiabálva, de a szemeimet nem vettem le az utca túloldalán történtekről, és már éppen tettem volna a kezeimet a kormányra, amikor megszólalt, ezért egyenesen rá, a pisztoly csöve felett a kék szemekbe néztem, nyugodtan rápakolva a kezeimet a kormánykerékre,  valahol az anyósülésen hagyva a bizonyítékot tartalmazó zacskót, címkével ellátva.
- Kezeimmel a kormányon nehezen férnék hozzá a slusszkulcshoz és a váltóhoz. Ez a tragacs pedig tényleg már csak a bontóba való - értettem a férfivel egyet, miközben még mindig őt néztem, még akkor is, amikor a túloldalról sikonyálás, kiabálás és részegeket megszégyenítő szidásokat köpött a zsaru felé szegény kiscsaj. - Esküszöm nem fogok elmenni, de azt a másikat jó lenne elhallgattatni - dünnyögtem annak a közrendőrnek, aki valószínűleg már előhalászta a bilincset is. Nem ellenkeztem, nem csináltam semmit. Nem lett volna jó, ha ellenkezem, mert azzal csak még jobban magamra hívtam volna a figyelmet. Bár ahogy elnéztem (inkább hallgattam), Miss Karikafej éppen azon dolgozott, hogy a földre is vigye a másik tag. Felsóhajtottam, megengedtem magamnak, hogy irányba forduljak, megnézzem magamnak a látványosságot, sokkal inkább azért is, mert érdekelt, hogy a helyiek hogy végzik a munkájukat. Piszkos módszerekkel, vagy az alapvető dolgukat végzik csak el.
- Most az következik, hogy szálljak ki a kocsiból? - néztem vissza a pisztolyos ürgére, de meg nem mozdultam volna. Az én nagy zacskóm még mindig nagyon látványos helyen volt, ami abszolút nem volt biztonságos. Rám nézve biztosan nem, ezért megfeszengtem az autóban is. - Megmozdulhatnék? Szeretnék valamit megmutatni, mielőtt rám tenni a fémet. Nincs nálam.. vagyis a kesztyűtartóban van egy Browning. De annyira nem vágyom versengeni egy golyóval - döntöttem neki a fejemet a fejtámlának, hogy kényelembe helyezhessem magam. Ameddig nem mondta a fickó, hogy mit tegyek, addig én elüldögéltem ugyanabban a pózban, kormányt fogdosva. Még ha meleg is volt a bőrfelülete annak.

Meglepően határozottan beszél a nő, szinte érzem rajta, hogy a tiszteletet parancsolóhoz sem kéne nagyon megerőltetnie magát. Meglepő, mert ahogy átment az úton, olyan betegesnek tűnt, most meg...biztos az adrenalin teszi. De akkor is, elképesztő, mennyire nyugodt a körülményekhez képest.
-Ne aggódjon, a társam megoldja - nyugtatom meg, aztán kissé félrehúzom a számat. Nem látom, csak hallom a tompa nyekkenést a betonon, a csend pedig arra utal, hogy ezt bizony egy enyhe fojtó szorítás követte. Mike van akkora darab mint én. Nem lennék a csaj helyében, akinek odaát épp a csuklóin kattan a bilincs.
-Hogyan találta ki, csak nem elvégezte a rendőrakadémiát? - Kérdem gúnyosan, amikor helyettem mondja, mi következik.
-Kifelé a kocsiból! Szépen lassan! Aztán dőljön előre, kezeket a motorháztetőre.
Az, hogy a kesztyűtartóban van egy stukker nem villanyoz fel. Mondjuk, érdekesen próbál megnyugtatni. Már csak az kéne, hogy bevallja, a csomagtartóban meg gránátvetőket szállít. Szemem sarkából közben látom a drogot az anyósülésen, egy műanyag zacsiban...egy jó nagyban. Érdekes...
-Hátra a kezeket! - utasítom, és ha engedelmeskedik, akkor bizony rá is kerül a bilincs, mind a két kezére.
-Rendben, azt hiszem akkor talán most nézem meg mi van a csomagtartóban előbb azonban...lássuk, van-e nálad valami meglepetés. Lábakat szét!
Elteszem a fegyverem, és mögé lépek, hogy aztán jól begyakorolt mozdulatokkal alaposan megmotozzam mindenhol, elvégre bárhol rejthet magánál fegyvert, és semmi kedvem kockáztatni. Nem hagyom ki testének egyetlen pontját sem, és bár megengedek magamnak egy mosolyt helyenként, amúgy gyorsan és szakszerűen csinálom, ahogy az elvárható.

Csak egy biccentés. Nem szoktam aggódni addig, ameddig a problémával nem találkozom szembe. És valahogy a Miss Fémkereskedés nem az én dolgom volt már. Viszont az is biztos, hogy egy kicsi szánalmat sem éreztem iránta, amikor elhallgatott, éppen idejében volt. Gyors és pontos munka, kicsit sem az a szétszórtság, amiben eddig részem volt az előző helyemen. Ha megláttak egy nőt, akkor tették a szépet, ahelyett, hogy rendesen dolgoztak volna. Piros pont, Vegas!
Szórakozott mosoly jelent meg arcomon a gúnyosságára, de még idejében leállítottam magam, mielőtt kötekedni kezdtem volna vele. Úgysem volt értelme, és legalább már mindegy volt, hogy cselekszem, a díler úgysem látott a pillanatnyi eszméletvesztéstől, egy gonddal kevesebb.
- Máris - egészen lassú mozdulatokkal emeltem el a kezem a kormányról, hogy az ajtót kinyithassam, és aztán egyből vissza is csaptam azt. Simán, elegáns mozdulattal képtelenség lett volna megoldani. Sokkal jobban szerettem a szolgálati autókat, azokkal minden rendben volt, de ezért még én fizettem volna, ha bedarálták volna. Egészen hosszan néztem rá az ajtó mellett állva, mielőtt a motorháztetőig sétáltam volna, megnézve megint magamnak a pisztolyt, de inkább azt tettem, amit mondott, előbb rátenyereltem a fémfelületre, addig is megnézve magamnak, hogy a másik zsaru épp akkor keveredett le a kiscsajról, és az újabb utasításra hátraengedem a kezeimet, hogy rendelkezzen velük, legalább egy rövid ideig, a kis terpeszt sem hagyom ki.
- Nem fog hátul semmit találni. Pótkerék, kerékkulcs és elsősegélyes doboz van csak ott. A szokásos, ami nem hiányozhat. Mit akarna ott keresni? Talán a tangámat, ami most nincs rajtam? - oké, talán elhamarkodott voltam és ugyanolyan ironizáló, mint korábban a tag, de jelenleg nem érdekelt. Amikor a férfi kezei a testemet érintették, beharaptam alsó ajkam, lehajtva fejem pedig végignéztem a rajtam végigcsúszó kezek mozgását is.- Még jó, hogy ezt nem börtönben csinálja. Akkor szexuális zaklatásnak venném. Így csak rutin, nem igaz? - beszéltem tovább, megengedve magamnak, hogy hátrapillantsak rá a vállam felett, csípőmmel nekidőlve az autó oldalának is, csak hogy kitámaszthassam magam, ha esetleg nem várt mozdulattal ért volna hozzám. Amilyen szemtelen voltam, meg is érdemeltem volna, az az igazság. Ha engedte, akkor megfordultam előtte úgy, hogy teljesen véletlenül hozzáérhessek itt-ott, ha még mindig ugyanolyan közel volt hozzám, és már a fenekemet pakoltam neki az autónak, hogy a szemeit láthassam.
- Kulccsal nyitható a csomagtartó - közöltem vele nyugodtan, lepillantva gyorsan arra a csomagra, amit nem rég kaptam. A háttérből a kiscsaj nyekkenve szidni kezdte megint a másik egyenruhást, ami azt jelezte, feléledt. Hál'istennek, legalább kevesebb papírmunka vár a fickókra. - A csomagomat pedig foglalja le mindenképp - javasoltam neki, holott tudtam, hogy úgysem fogja ellinkeskedni a letartóztatást, de azért igazán jól esett beszélni. És bárhogy is folytatódott a dolog, én nem mozdultam, a kocsit támasztva figyeltem a ribancos cipőmet, amiben fogalmam sem volt, mégis hogy tudtak egész nap dolgozni a hivatásosok. Rejtély.

Kár, hogy éles helyzetben vagyok, ahol nem szabad hibáznom, mert a saját, és a társam élete múlhat rajta, különben szívesen elnéztem volna a nő ringatózó mozgását.
-Nem rossz ötlet - jegyzem meg vidáman, bár a tangája az utolsó, amit keresnék. Hogy pontosan mit, abba nem gondoltam bele, de ha senkinek a csomagtartóját sem kutatnánk át, aki azt mondja, nincs benne semmi illegális, nem lennének ilyen zsúfoltak a börtönök.
-Nem akarlak megijeszteni, de a börtönben egész máshol kutatnak át. Ahhoz képest ez csak pettingnek tűnne.
A gúny ekkorra eltűnik a hangomból. Profizmus ide vagy oda, nehéz haragudni arra, akinek percekkel az előbb volt a kezemben a melle, de még e nélkül is, valami nem stimmel ebben a nőben. A legszembetűnőbb a szemtelensége...leginkább azért, mert egy utcai prostitól többet várnék, mint egy kis szemtelenséget. Mások már megjegyezték volna, hogy ha az én kedves édesanyám, aki rengeteg pénzért ölelgetett vadidegen bácsikat, mielőtt engem megszült egy konténerbe, tudta volna, hogyan kell gumit használni, akkor most nem lenne ilyen csuda nagy galibában, ezért pukkadjak meg...bár igaz, nem egészen ezekkel a szavakkal. Gyanakodva figyelem, ahogy megfordul, de nem gátolom meg benne. Ha neki így kényelmesebb, nem bánom, bár hátrálok, mikor a csípője hozzám és egy pillanatra, és érezheti, hogy bár gyorsan végeztem a kutatással, azért hatással voltak rám a bájai, nagyon is.
-Köszönöm, de menni fog a segítsége nélkül is. Maradjon itt.
Bejelentem a fogást rádión, és erősítést kérek. Aztán figyelem, ahogy a bilincsben lévő másik nőt Mike maga előtt vezeti, és néha úgy mozgatja, mintha rongybaba lenne, aztán óvatosan kihúzom a kulcsot, és a csomagtartóhoz sétálok. Tényleg nem találok ott semmit, igaz csak fél szemmel nézem. Majd a kiérkező kollégák megteszik ezt. Ez után előre sétálok, és megnézem végre a zacskót. Kokó, itt nincs semmi meglepetés, azt viszont furcsállom, hogy előzékenyen máris bizonyíték zacskóba csomagolta a csaj és....
~....he?~
Pislogok egyet, és most kivételesen nem is figyelek a gyanúsítottra.
~MI A F....~
Hatalmas, kikerekedett szemekkel meredek a csajra. Ez az egész kezd ijesztően ismerős lenni. Kérdőn nézek a két szemébe, ha felém fordul, aztán megragadom a karjánál fogva, és magammal húzom, a sarkon álló rendőrautó felé. A zacsi persze nálam van, biztos helyen, hogy más ne láthassa.
-Maradj itt Dave, bezárom a kocsiba. Igazi vadmacska ez a nő.
A társam, aki valójában Mike megértően bólint, és aggódva figyel, de aztán inkább a saját foglyára koncentrál. Én a sarkig kísérem a hölgyet, aztán lovagiasan kinyitom előtte a rendőrautó hátsó ajtaját, és beültetem, aztán rázárom az ajtót, én pedig elől foglalok helyet. A rácsok másik végéről kicsit olyan, mintha egy gyóntatófülkében lennénk. Pont tökéletes.
-Mi a fene folyik itt?

Oké, ez betalált. A szavaira felnevettem vidáman, a börtönbéli motozásra még nem gondoltam úgy, mint a kőkemény szexre. De az is biztos, hogy ott nem maradna szárazon egyik testrésem se. És miért is gondolkodok ilyenen?! Ugrottak össze morcosan szemöldökeim ott, még támasztva az autót, mert végtére is jogos volt a felvetése. Tényleg, elismerésem. Mégsem reagáltam le szavakkal, gondolom nem is volt arra szükség, hogy tudja, mennyire értékeltem a helyzetben a humorát, még ha nem is annak szánta volna. Élvezettel teli mosoly jelent meg arcomon, ahogy megéreztem a férfi testi reakcióját, de azért annyira nem akartam szemtelenné válni, hogy szóvá tettem volna, vagy teljesen egyértelműen a "bizonyítékra" nézzek, ezért futtattam csak gyorsan végig a pillantásom a testén, azért alaposan, pillanatok alatt felmérve az adottságait. Neeem... rossz, maradjunk ennyiben.
- Nem fogok elmenni. Maga nélkül biztosan nem - említettem meg elnyomva egy feltörni vágyó mosolyt is, hogy azért.. na, valamennyire őrizzük meg a helyzet és a látszat komolyságát, lassan nyalta meg alsó ajkát, ahogy megint megnézte magának a férfi kék szemeit. Ahogy ellépett a kulcsokkal, tekintetemmel követtem a mozgását, egészen utána fordulva minden egyes pillanatban, függetlenül attól, hogy mit csinált, már nem foglalkozva a dílerrel a továbbiakban, ő úgyis jó kezekben volt a másik rendőrnél. Ahogy viszont a rám vigyázó az én zacskómat találta meg, elég morcos pillantással néztem le a földre, és nagyon reméltem, hogy nem fogja kibontani azt, mert elég volt az én, és Miss Fémrúd ujjlenyomata azon, már csak a többiekét kellett volna azonosítani azon. Mert valakin át kellett mennie a cuccnak, és csak akkor néztem fel rá, amikor már a pillanatnyi csalódottságom elült, és bevallom, leginkább az anyagot figyeltem, nem is az azt tartó rendőrt.
Ahogy közeledett, már tudtam, hogy nem úszom meg, ezért sem ellenkeztem vele olyan látványosan, ahogy a kiscsaj a túlfélen, helyette az én tempómban követtem öles lépteit, hogy a rendőrautónál lefékezhessünk.
- Köszönöm - tényleg kezdtem furcsa fogollyá válni, de a következő pillanatban már bent ültem a rendőrautó utas részében, megnézve gyorsan magamnak a műszerfalat, hogy mennyire tartották azt rendben, és ahogy társaságom lett, megmocorogtam, hogy kényelmesebb legyen a megbilincselt karjaimnak a póz. A kérdésre nyugodtan szegeztem rá a pillantásomat azon gondolkodva, hogy vajon mennyit árulhatok el, de végül úgy döntöttem, hogy csessze meg a főnököm. Együttműködés! Ez kellene a szervek közt, nem pedig magánakciók tömkelege.
- A nevem Rothschild. Riley, ha a keresztneveknél tartunk. A DEA-nak dolgozom, nem rég helyeztek át Vegas-ba. Azok a nyomok, amikről úgy gondolja, hogy valódiak, csak egy ügyes sminkes munkája. Mint látszik, Önnek sem az volt az első gondolata, hogy beleléptem a festékes vödörbe - sóhajtottam fel hosszan, megint belenézve a tag kéken csillogó íriszeibe. - A felettesem cseszte el azzal, hogy nem kért együttműködést az itteniektől, szóval most én szeretném ezt kérni - folytattam volna, de kíváncsi voltam, hogy az elől ülőnek milyen ötletei vagy reakciói lettek volna. Mert ha együttműködnek, mindenképpen muszáj meghallgatnom a másik véleményeket is. És Mr. Kékszemű nem tűnt álruhásnak, mint amilyen jelenleg én voltam.

Egészen kicsi korom óta humorista szerettem volna lenni, és erre készülve folyamatosan az idióta vicceimmel szekáltam mindenkit, aki meghallgatta, amíg a szüleim nem adtak a kezembe egy airsoft fegyvert, hogy inkább azzal játsszak. Nagyon szerették volna, ha követem a hagyományt, és én is zsarunak állok, amire végül sikerült rávenniük, de azért a mai napig mosolyt csal az arcomra, ha sikerül megnevettetnem valakit. Most is vigyorgok, amiért a gyanúsítottam nevet, a megjegyzésére pedig, hogy nélkülem nem megy el, csak megrázom a fejem. Na nem, bejön a csaj, de még egy ilyet nem. Innen hova helyeznének át akkor, Európába?
A bizonyíték megtalálása viszont mindent megváltoztat. A rádión is szólnak időközben, hogy 5 perc, és itt az erősítés. Rekord idő, ha tényleg összehozzák, nem semmi. Vagy csak túlzottan is helyes a megérzésem, és már itt van a csaj támogatása. Nos, nem kell sokat várnom, hogy kiderüljön, legalább félig igazam van. Nem ártana ellenőriznem a sztorit de...ez csak formaság. Beütöm a gépbe a nevét, de már tudom, hogy biztosan igazat mond. A megerősítést követően mélyen sóhajtok, és a homlokom a kormányba verem párszor, persze nem keményen, inkább csak látványosan.
-Hogy mi volt az első gondolatom, azt inkább hagyjuk... - mondom halkan, homlokomat még mindig a kormánynak támasztva, aztán összeszedem magam, és újra hátra fordulok.
-Szóval, igaz a pletyka. Remek...Nézze, nagyon sajnálom, ha gondot okoztunk. Természetesen segítek, viszont...attól tartok, ha ezek után elengedném, azzal csak lebuktatnám, és semmi kedvem kockáztatni. Azt hiszem a legjobb, ha előzetesbe rakjuk a vasorrúval, aztán nem tudom...beadjuk neki, hogy az apja valami nagymenő ügyvéd, és kihozza mindkettejüket. Gondolom ez sokat segítene, hogy legyen egy kis hírneve.
Újra sóhajtok. Ilyen pechem is csak nekem lehet.
-Még egyszer elnézést...és bocsánat a motozásért is. Csak a munkámat végeztem persze de...nos,a jelek szerint nem lett volna rá szükség.

A rendőrautóban amúgy is kényelmesen ültem, szerencsére kis helyen is elfértem, így amikor ellenőrizte a nevem sem tettem mást, csak néztem az anyagot, néztem a környéket, éppen mihez volt kedvem. Nem akartam volna jobban beleártani a dologba, mint amennyit kellett volna tudnia, de ha már azt kértem, működjön együtt, muszáj voltam neki bizonyosfajta bizalmat adni, ezért is fintorodtam el a recsegő hangot meghallva, hogy valóban, létezik ilyen ember, és ráadásul a környéken is van. Széles mosoly jelent meg arcomon az újabb szavait, és valahogy el tudtam képzelni. Az utcalány jobban illett volna a szerepemhez, mint az, hogy bárki is avantgard festőnek tituláljon. Nem hibáztattam, de ezt már nem osztottam meg vele. Feleslegesnek éreztem.
- Ne kérjen bocsánatot. Ha tudta volna, hogy mi a helyzet, nem hiszem, hogy a környéken járőrözött volna. Ez nem az önök hibája a társával tényleg. Sőt! - eszembe jutott valami, amit egyelőre nem akartam felfedni, de.. mindenképpen előnyös lenne egy éjszakás fogda, addig a befolyásos nem létező apám (na jó, az igazit imádtam és biztosan morcosan nézett volna rám, ha megtudta volna, hogy rajtam kattant a bilincs), elintézhette a kijutásom. Határozottan tetszett az ötlet. - Miért nem próbáljuk ki, mennyit szedhetek ki belőle? - hangzott a kérdésem, és még én is meglepődtem, hogy már itt nem bírta tovább ezt felvetni. Nem mintha az előttem ülő döntött volna az éjszakai terveimről, de mindenképpen foghatta az én pártomat esetleg bent, az őrsön. És nem ártott haverkodnom már az elején sem. A fickókkal mindig is jobban kijöttem. Ahogy a motozásra terelődött a szó, megint megráztam a fejem. Az volt a munkája, és tette a dolgát. Méghozzá jól, persze, egy kissé túl jól is, amit abban a pillanatban valahogy élveztem. Szerettem hatni.. a férfiakra, legyen ez a magyarázat elég mindenki számára.
- Nem fogok vádat emelni, ne aggódjon. Legalább olyan taperolt, akin még nem látszanak a zsarus évek - nevettem fel megint, hátrafordulva az autóban, hogy elnézhessek a másik páros felé, pont akkor, amikor a rendőrautó mellett elhaladt két tag, akiket felismertem. Nagyszerű. Még két díler, akik egyenesen megbámulták az arcom, na meg az egyenruhás férfi hátát, ami.. nem igazán tetszett. Valahogy sosem szerettem, ha valaki a hátamat figyelte, és ha lehetett, ezt igyekeztem másoknál is elkerülni. Ott voltunk a legvédtelenebbek. Minden esetben.
- Már elég ideje randizunk a kocsiban, nem lesz feltűnő ez másoknak? A kihallgatószobában majd intimebb kapcsolatba is léphetünk, ígérem - néztem vissza egy kósza mosollyal az arcomon, mert hát na, hülye ötleteim vannak nekem is. A pillantásom azért eltévedt azokra a fickókra, akik az előbb még az ajtóknál jártak, egészen előre, a szélvédőtől nagyjából öt méterre álltak meg meglepő mértékben és mélységeiben tanulmányozva az autót és annak vonalait. Megköszörültem a torkomat halkan, de csak azért sem szóltam. Reméltem, hogy maximum egy boxer volt náluk, és a duplacsöves csodáikat otthon hagyták.
- Tényleg menjünk.. Mondjuk most - végre visszanéztem azokba a kék szemekbe, amikkel eddig is volt dolgom, és valahogy elfelejtettem rákérdezni a nevére. Majd legközelebbi bilincselésnél bepótlom. Ígértem meg magamnak gyorsan.

Láthatja rajtam az enyhe aggodalmat, igaz immár nem miatta, hanem mert látom, hogy akadt nézőközönségünk. Nem valami jó környék ez, és bár az erősítés úton van, eltarthat még egy darabig, amíg ideérnek. Egyenlőre még nem aggódom. Azzal a két taggal Mike fél kézzel is elbánna, akár miközben meghágja a tüsit, bár remélem kivételesen nincsenek ilyen tervei.
-Nem, tényleg nem a mi hibánk, de azért nem örülök neki, hogy kiszúrtunk magával.
Azért örülök, hogy tettszik neki az ötlet, a következő kérdésre pedig bólintok. Sőt, talán ideje lenne beültetni a másikat is ide mellé.
-Akkor is, normális esetben elhívom vacsorázni előbb, akivel ilyesmire vetemedek - vetem oda mosolyogva, aztán pedig kiszállok a kocsiból. Még, hogy elég ideje randizunk itt. Hallottam, hogy a DEA-s ügynökök furcsák de ő aztán nem semmi. Mike-ot aztán fegyverrel a kezemben közelítem meg, és úgy nézek farkasszemet a két jómadárral.
-Jó napot az uraknak. Megtennék, hogy hátrébb húzódnak? Rendőrségi intézkedés folyik itt éppen, és nem lenne jó, ha a önök véletlenül beszennyeznék a bizonyítékokat. Nekünk is csak több munka lenne, és maguk is teljesen fölöslegesen töltenének el pár éjszakát a fogdában, csak mert megtaláljuk az ujjlenyomatuk itt valamin, ami hölgyé. Jobb elkerülni az ilyen sajnálatos félreértéseket, nem igaz?
Sosem lőttem még le embert, így azt inkább nem említem meg, a kilőtt golyóval találkozni, mennyire káros az egészségre. Félek azt nem tudnám ilyen lelkesen előadni. Minden esetre ezek után a másikkal együtt megindulunk a kocsiba, Riley pedig hamarosan kap maga mellé egy utastársat. Elég durván segítjük be, de komolyabban nem sérül meg, csak szitkozódik tovább, felemlegetve valami hímtagokból font korbácsot, amivel addig ütlegelné a bal szemem, amíg kitörik a jobb lábam. Bájos teremtés.
-Remélem kényelmesen ülnek ott hölgyeim. Sietős a dolgunk, ezért azt ajánlom, kapaszkodjanak...valahogy.
Gonoszul vigyorgok rájuk a visszapillantó tükörben, aztán a gázra lépek. Szirénázva hajtunk végig a városon, bevéve pár éles kanyart, hagy dőljenek össze vissza, mint egy zsák, hátrabilincselt kézzel. Ha ez nem kovácsolja őket össze, akkor semmi...kivéve persze a pizsamapartit a fogdában.

Idegesen üldögélek a kihallgatóteremben. Egy óra múlva érkeznek a nő társai, és nekem igazándiból semmi dolgom már vele de...valahogy nem volt kedvem csak úgy feladni ezt az ügyet, és valljuk be, jobban alszom, ha látom, hogy egy darabban van még, azok után, hogy sittre juttattam, és megkapta cellatársnak azt, akivel együtt lebukott. Már vagy negyed órája várok itt, és meg is van az eredménye. Apró origami madarak fekszenek egymás mellett az asztalomon, a jegyzetfüzetem pedig vagy 4 oldallal soványabb lett. Jöhetne már...

Csak egy kósza biccentés, és már túl is vagyok azon, hogy mit kellett volna és mit nem. Nos, ezt már úgysem tudjuk visszacsinálni, és a legjobb helyzetbe kerülve kellene kijönni a slamasztikából, szóval gond egy szál sem. Egy ideig. A vacsorát meghallva felnevetek halkan, végül is, megértem, az kevésbé végződik bilincseléssel. Általában. Azért a zsaruknak mindig is voltak furcsa szokásaik, szóval nem festettem volna az ördögöt a falra.
- Vacsora. Azt valahogy úgysem fogok kapni amellett a tyúk mellett. Bár vele nem randiznék - húztam el a számat, és miután kiszállt, csak néztem ki a fejemből, fejemet hátrahajtva a támlának is, felkészülve azokra a csodás órákra, amit a dílerrel fogok tölteni. Nem mintha zavart volna a helyzet, de muszáj leszek megjátszani a drogos ribancot még egy ideig, ami túl sok idő, túl sok egy újabb sminkelés nélkül, de muszáj voltam megtenni, mielőtt elcsesztem volna az egyik ügyemet itt, az új városban.
Akkor sem néztem előre, amikor bezsúfolták mellém a csajt, aki nem csak az egyenruhásokat, hanem engem is elkezdett azonnal szidni, és gazdagabb lettem egy aranyos nyálcsomóval is. Nem mondom, guszta volt. Kékszemű szavaira pedig csak felvontam szemöldökömet, ahogy a visszapillantó tükörbe néztem, de.. nos, minek kezdjek el én is hisztériázni? Tulajdonképpen a mellettem ülő fruska bőven kiadott kettő szirénát is, és már az út felénél a legszívesebben kihajítottam volna az autóból, de az csak én voltam. Reméltem, hogy a zsaruknak is legalább olyan halláskárosodása lett, mint ott hátul, a dülöngélő kislány mellett nekem.


Egészen addig nem mozdultam, ameddig nevenincs kiscsaj el nem húzott, és tudtam, hogy másik szálon kell elindulnom. Túl sok időt töltöttem vele, de várt még rám valami. Pontosabban valaki, és ezt a kisnő is ott az asztal mögött, szilva-alakú körmeivel csattogtatva a billentyűzeteket is megmondta:
- Hammond várja Önt. Fáradjon az első terembe - én meg csak bólintottam, mintha tudtam volna, kiről beszél. Az ajtó előtt megállva egy hatalmasat sóhajtottam, ujjaimmal beletúrva a hajamba kisimítottam azt az arcomból. Még mindig ugyanaz a tegnapi, nagyon is ribancos ruha tapadt a testemre a miniszoknyával és a felsővel együtt, a magas sarkúról már nem is beszélve. Ahogy benyitottam, a felismeréstől egy mosoly jelent meg az arcomon, és belépve magam után be is csuktam az ajtót.
- Szóval Hammond. Helló! - léptem oda az asztalhoz, hogy a túloldalán ülő fickónak kezet nyújthassak, miután lepakoltam a beszerzett kávémat az asztal lapjára. - Riley Rothschild. Hivatalosan is, most.. saccperkábé álruhás, kétnapos ribanc - nevettem fel, de hamar abbahagytam, ahogy az alsó ajkamon lévő beszerzett seb felrepedt a hirtelen jött vidámságtól, amire elfintorodtam. Maradjunk annyiban, hogy sikerült összeismerkednem a lánykával, szóval tulajdonosa lettem egy jókora, kékes-lila csinos foltnak is, ami ott vigyorgott szinte az állkapocscsontomon.
- A jó hír az, hogy nem buktam le. A rossz, hogy ezért tennem kellett - pakoltam le a hátsóm a szabad székre, és Hammondra néztem röviden. - Tehát ez az első randink? Nem mondom, komfortosabb, mint az autóban - mosolyodtam el szélesen kihagyva a nevetés kört a buliból egy ideig. De csak ugrattam a fickót, ezért egy amolyan "tudom is én" vállvonással felkaptam a kávét, belekortyoltam egyet, hogy az valamennyire kimossa az agyam. A koffein jó volt. És szerettem. A mennyei mannám volt olykor. - Önnel mi a helyzet? - kérdeztem rá, mert ha már én beszéltem, az ő verziójára is kíváncsi voltam.

Idegesen dobolok az asztalon, olyan hatást keltve, mintha apró papírmadaraim menekülnének hatalmas ujjaim elől, a szélrózsa minden irányába. Nem szeretek várni...nem vagyok türelmetlen, csak épp..nem szeretem, arról nem is beszélve, hogy ha a DEA előbb jön, és kérdezősködni kezd, hogy mi az anyámat keresek itt, nem igazán tudom, mit fogok mondani nekik. Végre nyílik az ajtó, én pedig játékosan mordulok a beérkezőre.
-Hogy csinálják a nők, hogy még szigorú őrizetben is képesek késni egy randiról? Egyébként igen, Nicholas Hammond, ez lennék én. Bocsánat, az autóban fel sem tűnt, hogy nem mutatkoztam be, tudod, nem szoktam az "utasoknak".
Aztán jobban megnézem magamnak. Nos, a jó hír az, hogy nem viselte meg a börtönlét annyira, mint akkor történt volna, ha kiderül, hogy zsaru. Ugyanakkor...szörnyű bűntudatom van. Oké, hogy szinte biztosan eljutott volna ide egyszer a karrierjében de...ez így miattam van. Azért felnevetek, amikor a randival viccelődik, és felteszek az asztalra egy hatalmas, McDonald's-os elviteles zacskót, tele hamburgerrel, és sült krumplival.
-Gondoltam, itt nem olyan jó a koszt. Velem amúgy nincs semmi extra. Pár bátor, és felelősségteljes állampolgár névtelen feljelentést tett ellenem, és a kollégám ellen...állítólag bántalmaztunk valakit, meg zaklattuk de...a bíró gyorsan kidobta az ügyet, mert már névről felismerte a cellatársad.
Mélyet sóhajtok. Itt jön az a rész, hogy rákérdezek az ügyére, és ha nem akar, nem kell semmit mondania. Gyakorlatilag csak alibiből vagyok itt, hogy elmondhassa, kihallgatták a szaruk...igaz erre jó lettek volna a saját társai is.
-Szóval..kiszedtél belőle valamit? Ugye volt értelme ennek az egésznek?

Nehéz volt nem felnevetni, ezért csak egy mosollyal megrántottam a vállaimat. Általában nem szoktam késni, csak különleges alkalmakkor. Mint amilyen a fogdában töltött éjszaka volt.
- Semmi gond. Jobb, ha csak a jegyzőkönyvnél kezdenek minket szidni a kis vendégeink - értettem vele egyet, hiszen hülye lett volna az a rendőr, aki az egész életét elmesélte volna mindenkinek, és ha már randi, akkor csináljunk rendesen. Úgysem volt benne részem pár órával ezelőtt, és valahogy a kedvem sem volt az igazi, amikor nőkről volt szó. Az igazat megvallva, szerettem, ha a másik fél enyhén férfiasabb volt nálam, és amikor előkerült a zacskó, felsóhajtva húztam magam elé a kávémat rámarkolva a papírpohárra, miközben Nicholas szemeibe néztem elismerően. Teketóriázás nélkül nyúltam a csomagért, és mialatt beszélt, kiszedtem a hamburgerek nagyrészét, amit a férfi elé pakoltam az asztalra, azt egy jó adag krumpli is követett, és csak utána szedtem ki magamnak a saját, szerényebb adagom, amennyi bőven elég volt.
- Valahogy nem lep meg. Úgy értem ha korrupt zsarukkal találkozott volna, biztos, hogy nem lett volna ebből ügy, bírót pedig végképp nem látott volna a dolog - gondolkodtam el a Vegas-i zsarukon közben azzal foglalkozva, hogy az egyik csodaszendvicset lassan, precízen kibontogassam, kiegyenesítve a hajtásokat és gyűrődéseket lassan, minden oldalról megforgatva a papírt, de előbb a kávéból kortyoltam élvezettel, nem elsietve.
- Hmm.. hát, az biztos, hogy sikerült lojálisra nevelni a szerekkel - állapítottam meg egyszerűen, arra várva, hogy a velem szemben ülő is ráveti-e magát a hozott kajára. - A gond az, hogy ő sem ismer mindenkit, csak a közvetlen megbízójával áll kapcsolatban és néhány istenverte gyökérrel. Az a kettő ott, tegnap az autónál, elvileg ők védték volna a seggét. Sonique.. a művészneve Miss Fémtelepnek, remélem ti többre jutottatok vele a kihallgatáson, mert akkor azon a nyomon elindulhatnak a társaim majd, hogy merre húzza meg magát. Bár szerintem zsákutca lesz - sóhajtottam fel, kikaptam egy szál krumplit, amit félbe törve elmajszoltam lassan. - Két nap múlva találkozni fogok vele, meggyőztem, hogy egy újabb adagért beállok neki segíteni... szóval lehet, hogy még kevesebb ruha lesz rajtam. Kellenek a kuncsaftok és terjeszkedni is akarnak - megráztam a fejemet lemondóan, mert volt egy sejtésem, hogy hamarosan meg fog halni az a kislány. Az volt még, számomra biztosan.
- Nagyjából ennyi, azt hiszem - nem akartam volna a férfit kellemetlen helyzetbe hozni, sem pedig arra kérni, hogy segítsen, mert őrültség lett volna. Rá itt volt szükség, és különben sem akartam volna, hogy olyanba sétáljon bele, aminél még mi is néha pengeélen táncoltunk.

-Na igen...otthon egy ilyen bejelentésért szétcincálnák a seggem, de itt...komolyan, akár címezhetnék egyenesen a szemetesnek is.
~Hát mégis van előnye annak, hogy ennyire korrupt ez a környék. A legjobb helyre küldtél anyu, de tényleg...~
-Jó étvágyat - mondom mosolyogva, amikor látom, hogy tettszik neki a kis ajándékom. Bár minden más is ilyen megnyugtató lenne. Nem számítottam sokkal jobbra, de azért reméltem, hogy...hát a franc tudja mit reméltem. Kiderül, hogy a tüsi mindent tud, és az ő vallomása elég, hogy kipucoljuk az egész várost holnap estig, nekem meg van időm a hét végéig demokratizálni Kubát, a világbéke kiharcolása után pedig végre otthon karácsonyozhatok. Hát tényleg túl nagy kérés ez? Hja...
-Ezek szerint, nem sikerült annyira összemelegedned vele, mint reméltük - jegyzem meg sejtelmesen vigyorogva, ezzel is leplezve a csalódottságom.
-Kár, hogy ezek utána közébe sem mehetek az ügynek, ha nem akarom még jobban elszúrni a dolgot. Szívesen megnézném, mi az, ami még ennél is kirívóbb.
Rákacsintok, aztán beleharapok a hamburgerbe.
-Nos, ha bármi segítségre van szükséged, meghagytam a számom az irodádban szóval ha...mit tudom én, szeretnéd, hogy gyorsan lecsukjalak, mielőtt megkéselnek, vagy mondjuk kell egy alibi kuncsaft, hogy elhiggyék, dolgozol is prostiként, nem csak eljátszod, tőlem feljöhetsz hozzám, hogy...megnézzünk egy dvd-t, vagy ilyesmi. Viszont, lassan indulnom kell, mielőtt megjönnek a kollégáid.
Ekkor viszont a társam kopogtat az üvegen, én pedig bekapcsolom a headsetem. Egy ideig hallgatok, aztán arcom kissé aggodalmas lesz.
-Franc...már itt is vannak. Szerinted tudhatok róla, kivel vagy, vagy játsszam el, hogy kihallgatlak?

Tulajdonképpen nem tudtam, hogy egyetértsek-e vele, vagy cáfoljam meg. Még nagyon új volt a környék, egyetlen ismerős sem lézengett errefelé, persze.. a felettesemet leszámítva, aki gondolom ha a fülébe jut mindez, nem lesz elragadtatva a történtektől. De azt nem mondom, hogy nem lettem kíváncsi, hogy vajon merre lehet Nicholas-nak az otthon, ha nem itt, ebben az istenverte sivatagi városban, amit persze most áldottam. Ribancszerelésben egészen tűrhető volt az időjárás.
- Tényleg! Neked is - szélesen mosolyodtam el, ahogy az arcára néztem, és igen, bevallom, valószínűleg a börtönkoszt leginkább a halállal lett volna egyenlő huzamosabb ideig, szóval a beszédemet sikerült újra és újra megzavarni azzal, hogy a falatok eltűntek a számban, és csak egy rövid fejrázás volt a válaszom. Tényleg nem melegedtünk. Pontosabban nem úgy, mint ahogy azt a fickók várták volna, a következő szavaira viszont nem bírom ki, halkan felnevetek, amit egy rövid káromkodás is követ, persze.. a végére egy köhintés is kijár, mert csak akkor szoktam rondán beszélni, ha valami nem az igazi.
- Ha úgy vesszük, a munkámért bármit megteszek. Ha az kell a beépülésemhez, hogy eljátsszam azt, belövöm magam, olyan nyomok lesznek rajtam - felpakoltam az asztalra a kezeim, hogy a csinos smink eredményeit láthassa. - Ha az kell, akkor a górét magamba engedem és a legjobbat hozom ki a dologból - megrántottam a vállaimat egy mosoly kíséretében, mert... lehet, hogy a morális határaim nem voltak szimpatikusok egyeseknek, de a mindent vagy semmit elvet vallva meggondolandó volt, hogy egy-egy kósza szexért cserébe olyanokat juttattam börtönbe, akiknek a szereitől sokan akár meg is halhattak. És ne felejtsük el, hogy az illegalitás penész módjára terjedt világszerte.
Ameddig beszélt, addig lassan, de biztosan felváltva burkoltam a magam elé vett kaját, és a kávéról sem feledkeztem meg, amit minden kortynál, mint a mennyi mannát, úgy vettem magamhoz. Finom volt. Isteni... maga a keserédes élet.
- Szóval DVD-vel készüljek fel arra, milyen prostinak lenni? - nevettem fel ismét, de már csak morosan húzva el a számat, lenyelve azt, hogy a pokolba kívánjam a kiscsajt, de aztán... - Elfogadom, a számodat pedig köszönöm, majd megpróbállak nem nulla-huszonnégyben zaklatni. Persze.. ha azt akarod, akkor megint megbilincselhetsz, ígérem nem fogok tiltakozni - nyaltam meg alsó ajkamat is, csak hogy lenyalhassam azt a vékony sóréteget róla, de... talán nem csak amiatt, és már éppen haraptam volna egy újabbat, amikor a rádió sisteregve-recsegve szólalt meg. Itt vagyunk a XXI. században és ez még mindig a bakelitek előtti időket idézte, a kérdésére viszont elgondolkodva kinéztem az üvegen rövid időre csak ugyan.
- Nem akarnálak bajba sodorni, így sem fognak örülni annak, hogy megismerkedtem Miss Tomb Raider nyuszi öklével - csomagoltam vissza a megmaradt burgereket a papírba, ráfonva ujjaimat a pohárra. - Úgysem tudsz többet, mint amennyit elmondhatok neked a saját érdekedben és mert letépnék a fejem, ha beavatnék illetéktelent. Arra meg szükségem van, ha fel akarnék esetleg menni hozzád majd.. filmezni - mosolyogtam rá megint, elhúzva a nyakamból oldalra a hajamat is egy sóhaj kíséretében.
- Ha szeretnéd, akkor felhívhatlak néha, hogy hogy állunk az üggyel. A része vagy, és nem akarnám, hogy ezek a kretének téged is betaláljanak. Nem azért, mert féltenélek, csak - vontam meg ismételten a vállamat. - ... szakmai ártalom - fejeztem be az asztalt figyelve, hogy aztán felállhassak a székről és megsétáltassam magam a kicsi kihallgatóteremben, ami nagyjából oda-vissza 2 métereket jelentett.
Az egyik fordulónál sikerült rápillantanom a fickóra egy mosoly kíséretében, és ha lehetett volna választásom, biztosan őt akartam volna a munkatársak helyett, de hát.. nem tehettem azt, amit akartam, legalábbis most nem.
- Legközelebb ígérem, hogy kevésbé nézek ki ribancnak. Remélem, hogy akkor is fel fogsz ismerni majd - vettem magamhoz az előbb asztalon hagyott kávét is, hogy a poharat csak úgy fogdossam. Jó volt valamit a kezembe venni, addig sem kellett azon az átkozott tényleges kihallgatáson agyalnom, hogy mégis mit rontottam el.

Kajálás közben érdeklődve figyelem, ahogy elmutogatja nekem, mennyire odaadóan végzi a munkáját ez a Drogügyesek fekete özvegye, de amikor kifejti, pontosan meddig hajlandó elmenni, félre nyelem az utolsó falat húst, aztán a mellkasom ököllel ütögetve köhögöm vissza azt.
-Ezt talán inkább ne terjeszd... - jegyzem meg, kissé fátyolos tekintettel az előbbi légszomj miatt, majd tovább magyarázom, miért ne:
-Zsaru létemre most nagyon szívesen lennék Drogbáró, aki olyat tud, amire nagyon kíváncsi vagy.
Másfelől, ennek a melónak is megvannak az előnyei, ahogy kicsivel később rávilágít a hölgy. Rossz kislány, szóval biztosan fog még csattanni bilincs a csuklóján.
-Bajba sodorni engem? - Kérdem nevetve. - Ó, vonzom én azt magamtól is. Pár hete le akart csukni egy FBI-os maca...elég hasonlóak a módszereitek ha becserkészésről van szó amúgy...kezdek gyanakodni, hogy van valami iskola, ami ezzel foglalkozik...ha így van, oda kellett volna járnom.
Aztán szomorúan veszem tudomásul, hogy mennem kell innen. Szomorúan, mert meg kell valljam, amit ez a csaj művel...pár pillanatra, amikor az ajkait nyalta, és néha úgy nézett rám, szívesen elfelejtettem volna, hogy hol is vagyunk, és hányan figyelnek. Nem valami kényelmes ez az asztal, de simán megtette volna, és amúgy is, panaszkodott, hogy régi a ruhája, és szeretné levenni, nem igaz?
-Nem tagadom, egyszer szívesen megnézném, milyen ha nincs rajtad ez a  sok fölösleges...sebhely. De akkor majd legközelebb.
Rákacsintok, és elhagyom a kihallgatótermet. Kollégám nagy szemeket mereszt rám, aztán sokatmondóan vigyorog, és amikor sikerül eltűnnünk onnan, természetesen azonnal részleteket követel.

A következő pár napban nem történik semmi említésre méltó. A jelek szerint Vegas is lehet nyugodt...ha nem is annyira, mint New York volt. Minden esetre, nem hallok semmit az ügy felől, és bár azt nem mondanám, hogy elfelejtem a dolgot, azért megesik, hogy akad fontosabb problémám is ennél. A mai este nem ilyen, szóval bőven eszembe jut az ügy, a Game of Thrones pótló maraton közben, mondjuk nem csoda, ez a sorozat majdnem olyan betegesen perverz, mint Riley...persze a lehető legjobb értelemben. Szóval, csak üldögélek az apró lakásomban, és nézem a TV-t egy szál szabadidőgatyában, miközben...na igen, ez a sorozat tényleg perverz...

Elégedetten mosolyodok el a reakcióján. Noha nem azt akartam, hogy belefulladjon az evésbe, azért olyan kis helyes, hogy már ez is sok neki. A szavaira viszont nem bírok nem mosolyogni megint, mert hát... hmmm, elmenne drogbárónak simán.
- Ó, ugyan. Nem mindig izgalmas a munka. Aludni is kell néha - vigyorodtam el a végére, mert az igaz volt, hogy a legkevésbé sem tudtam megülni a seggemen egy óránál tovább és mindig mozgásban kellett lennem, ha nem akartam elunni még az életemet is. A további szavaira felnevetek, mert hát.. azt is kinéztem belőle, hogy ő sem az a nyugodt típus, és valahogy elismeréssel adózom, hogy az FBI is a környéken van, vagy legalább egy ügynöke biztosan.
- Azért csak vigyázz a kis hátsódra, lehet, hogy valakinek még szüksége lesz rá - kacsintottam rá, nem igazán várva azt a beszélgetést, amit semmiképpen sem halaszthattam el, így csak egy bólintással nyugtáztam a szavait a tükrön keresztül nézve, ahogy Nicholas elment, helyette pedig két öltönymentes, hawaii mintás ingben brillírozó ügynök lépett be.. helló, kihallgatás.

Az ügy nem is mehetett volna jobban. Miss Fémhordó olyan tökéletesen bízott bennem, mint eddig soha senkiben, de azokat a bizonyos neveket mégsem tudtam kiszedni belőle, mégis úgy döntöttem, hogy megérdemeltem egy nyugis.. relatíve nyugis estét, ezért is szóltam be a fiúknak, hogy kellene egy cím, amit azonnal meg is kaptam. Oké, lódítottam. Azt mondtam, hogy a banda egyik tagja dolgozik ott, de hééé.. a fiúk voltak a mamlaszok, hogy utána sem néztek.
Ezért is hangzott fel az ajtón a nem túl hangos, nyugodt kopogás és ahogy elhúztam onnan a kezem, az ujjaimmal a hajamba túrtam, megigazítva aztán a felsőmet is magamon, ami csak egy picit csúszott lejjebb a kelleténél. Nem készültem túl sokáig, nem paráztam rá a meglepetésre, helyette csak felkaptam egy laza farmer sortot, ami épp csak a fenekemet takarta és a fekete pánt nélküli felső tökéletes volt. Ahelyett az idióta prosticipő helyett pedig csak egy szövetcipőbe bújtattam a lábaimat. Nem is kellett több, csak én, na meg a bor.
Ha a kopogásra odabentről fészkelődés hangja jutott el hozzám, amikor nyílt az ajtó, csak felmosolyogtam a férfire, és ha még mindig félmeztelen volt, úgy időt áldoztam arra is, hogy a mellkasát, az izmok-barázdálta hasát is megnézzem magamnak.
- Hmm, remélem nem zavarok. Nem szívesen hagynálak így itt - dőltem neki az ajtófélfának csípőmmel felmutatva a bort is neki egy jóleső, pimasz vigyorral. - Mindig is tudtam, hogy nudistának lenni jó. Gyakorold. Csak ne a munkatársaid előtt - nevettem fel halkan, azokba a kék szemekbe nézve, amik már először is megfogtak.

Ismét sikerül érdekes helyen megállítanom a filmet, amikor hallom a  kopogást. A csaj éppen a szájában tartja a másik csaj...na szóval, jobbnak látom újra elindítani, ha megy, hátha kevésbé néz ki pornónak, mondjuk ismerve ezt a sorozatot, úgysem tarthat sokáig ez a jelenet. Mostanában nem bízom a szomszédaimban, ezért póló helyett egy fegyvert húzok magamhoz, és azzal a kezemben nyitok ajtót, aztán meglepetten látom, hogy ismerős az, és mosolyogva teszem el a pisztolyt.
-Nem, egyáltalán nem, épp a...
A csaj a TV-ben erotikus nyögést hallat, én pedig megforgatom a szemeimet.
-..TV-t nézem. De ráér később is. Gyere be.
Félre állok, a szűk folyosón ugyanis alig férünk el ketten egymás mellett, aztán becsukom a háta mögött az ajtót, és kulcsra zárom azt.
-Egyébként meg, még mindig szolidabba  ruhám, mint ami rajtad volt a múltkor. No, de hagyjuk, minek köszönhetem, ezt a kellemes meglepetést?
Arra már rá sem kérdezek, honnan tudja a címem. Nem akarok panaszkodni, ilyen csajoknak bárki kiadhatja az adataim, ha utána meglátogatnak.
-Amúgy, ne a munkatársak előtt gyakoroljam? - Kérdem, és közelebb lépve hozzá finoman végigsimítok fedetlen vállán, aztán a karján halad lefelé a kezem, amíg markom megállapodik az üveg bor nyakán, hogy aztán elvegyem tőle azt.
-Ez egy finom célzás volt arra, hogy öltözzek fel?

Mosolyogva bólogattam az alsó ajkamat is megnyalva a tv említésére. Abban a masinában mehetett bármi, pornó, dokufilm, amit csak az úr óhajtott, és különben is imádtam a hangokat, bármi is legyen az. Zene, nyögések, vagy egyszerű beszélgetés. A lényeg a hangokon volt és hogy mit váltottak ki belőlem.
- Nézhetjük, ha gondolod. Cserébe, amiért rád törtem - mosolyom egészen szélesen kifutott arcomra, azonnal be is lépve mellette a folyosón, de nem mentem sokkal beljebb, csak éppen annyira, hogy kényelmes legyen, és ne az ajtóban passzírozzam fel a falra. Nem mintha azt akarnám... ugye-ugye.
- Gondoltam megleplek. Azért örülök, hogy csak a tv felől jön a nyögés és nem téged zavartalak meg benne. Az... mondjuk, hogy nem túl jó poén - vontam meg a vállaimat, és hát.. kellett volna nekem arról előadást tartanom, hogy egy nőnek megvannak a maga módszerei? Biztosan tudta, ráadásul nem is voltam egyszerű, olyan információkhoz jutottam, amikhez mások egyáltalán nem.
Sejtettem, hogy egy valamit kifogásolni fog, így amikor közelebb lépett, kihívóan felnéztem az arcára, hagyva, hogy az érintésére lúdbőrözni kezdjek ujjai nyomán, és ahogy az üveget kivette a kezemből, egészen halkan, ám annál mélyebben felsóhajtottam.
- Nem vagyunk munkatársak. Tökéletes vagy... így. Van mit néznem - kacsintottam rá, és mielőtt még ott ragadtunk volna, csak egy negyed fordulatot véve elindultam lassan előtte miután megváltam a cipőmtől lazán, nem túljátszva a mozdulatokat, fordultam meg ismételten felé, amikor a folyosó már nem zárt közre engem. - Ha gondolod, alkalmazkodhatok a.. körülményekhez - jegyeztem meg beharapva alsó ajkamat, miközben ujjaim futottak végig a felsőm alsó, csípőmnél elhelyezkedő szegélyén. Nem szégyelltem a testem, és a felső alatt úgyis egy csipkés, halványzöld melltartó lapult. Az pedig semmivel sem másabb, mint egy bikini.

-Ó, nem szükséges, úgyis találtam jobb műsort ma estére közben - hárítom el az ajánlatát mosolyogva, és közben naná, hogy az ő formás testén legeltetem a tekintetem.
-Egyébként is, az ilyen meglepetéseket nagyon szeretem.
Mondjuk, arra azért felvonom a szemöldököm, hogy esetleg engem zavart volna meg.
-Ne aggódj, Ámor nem üldöz, a csajokkal meg akikkel összehoz a sors...nos általában elég vagányok, szóval lehet nem lett volna olyan kellemetlen az sem.
~Ezt én mondtam? Hú, lehet rossz hatással van rám ez a nő...vagy túl jóra...~
Valószínűleg az utóbbi. Csak úgy forr a vérem, ahogy hozzám simul, és legszívesebben itt esnék neki, a falhoz passzírozva testét, letépve a ruháit...az igazat megvallva nem sokon múlik, hogy ellen tudok állnia kísértésnek. Élvezettel figyelem, ahogy ringatózó teste távolodik, aztán a bort elteszem, és mögé lépek az ajánlata hallatán.
-Feltétlenül, de kérlek, engedd meg, hogy segítsek, végül is, milyen úriember lennék, ha nem tenném?
Aztán megragadom a vállait, és mintha csak a kabátját segíteném le, ágy húzom le a kezeim a vállain, igaz sokkal lassabban. Ezúttal a kezei helyett az oldalán csúsznak el markaim, és amikor a ruha szegélyéhez érek, finoman ujjaim közé fogom, és elkezdem felfelé húzni, felfelé is végig érintve többnyire fedetlenné váló selymes bőrét, míg végül nem sikerül lehúznom róla a zavaró ruhadarabot.
-Szóval, mit szólnál, ha megkóstolnánk az a bort?

Csak egy elégedett mosoly, semmi több nem jelent meg arcomon a szavait hallva. Még.. talán, igen, tetszett is az, amit hallottam. A folytatás pedig? Halkan felnevettem, nem is értettem, honnan vette, hogy bárkivel is osztoznék. Nem. Na jó, talán jobb napjaimon, amikor nem voltam területféltő. Bár a magánélet és a munka teljesen más volt, nagyon is különböztek egymástól, és most valahogy még nagyon messze voltam attól, hogy eldöntsem, melyiket is vállaltam be inkább. Maradjunk annyiban, hogy Nick felső nélkül mindkét esetben nagyon is.... hmmm... tetszetős volt.
- Így már mindent értek - szavaimat lustán követte pillantásom is a férfi testén újra, mert mit szégyenkeztem volna? Megtehettem, ha már mutogatta, és egyébként is a fairplay-t szerettem, szóval ha már ő, akkor én is, igaz, még mindig helyzeti előnyben leszek, de.... - Azt megköszönném. Egyedül nehéz munka vetkőzni - haraptam be alsó ajkam, ahogy a vállam felett hátranéztem rá egy cinkos mosollyal, hagyva, hogy ügyködhessen. Halk sóhajt hallatva simult a bőröm a tenyerébe, miközben lehunytam a szemeimet is, csak hogy a kezeire.. ujjaira és érintésére koncentrálhassak, el-elmosolyodva, ahogy az érzékenyebb területhez ért bőrömön, felemelve a karjaimat pedig hagytam, hogy eltűnjön rólam a felső, és csak akkor fordultam meg, felé, amikor a hangját hallottam meg. Csak kicsit, alig zökkentett ki a terveimből, kivettem a kezéből a felsőmet, a másik tenyerem viszont finom érintéssel felfutott a hasáról mellkasára is évődőn, pillantásommal követve a mozdulatot.
- Kóstoljuk. Kíváncsi vagyok.. milyen.. az íze - beszéltem, de valahogy nem a borról. Első körben talán, de aztán minden egyes szavammal közelebb hajoltam a férfihez, és mielőtt még ellenkezhetett volna, ajkaim tapadtak az övére követelőzően, szenvedéllyel telve. Ha már ott voltam, akkor akartam, és ha nem ellenkezett, akkor csak még közelebb simultam, rá a mellkasára, valahol elhagyva a felsőmet is a padlón, hogy az ujjaimmal a hajába túrhassak, de mielőtt még nagyon is belemerülhettem volna, eltéptem magam a csókból lenyalva ajkairól az ízemet is lassan, kiélvezve minden pillanatát.
- A borra is kíváncsi vagyok - ha engedte, akkor lassan elhúzódtam tőle, melltartóban és a csípőmön feszülő sortban.

Nem mondom, azért pedzegeti az egómat, ahogy szinte felfal a szemeivel ez a vadmacska, más kérdés, hogy magam sem könnyedén fékezem magam, és az is csak annyiban merül ki, hogy még nem téptem le róla semmit. Még nem...
-Ó, mindig szívesen segítek - búgom a fülébe, hathatós segítségem után pedig amikor megfordul, a látványnak mondhatni szemmel látható hatása van rám. Kicsit meglep, amikor elkapja a tarkómat, de ez most kivételesen egy kellemes meglepetés, nekem pedig egy porcikám sem tiltakozik a csók ellen, sőt, hevesen viszonzom azt, a kezeim pedig a háta mögött markolnak rá a fenekére - melyeket nagyon szerettem volna újra érinteni - aztán megemelve őt felhúzom magamhoz, és szorosan magamhoz ölelem, majd megindulok vele így az úgy felé.
-Hmm...ja igen, a bor... - mondom, amikor már az ágy szélén állok, továbbra is a karjaimban tartva őt, aztán vele együtt indulok vissza az üvegért. A konyhapulthoz érve felültetem őt rá, hogy továbbra is velem szemben üljön, aztán előkapok egy dugóhúzót, és felbontom a bort.
-Sajnos igazi boros poharam nincs de...
Lekapcsolom a melltartóját, hogy azt is eltávolíthassam, aztán hátradöntöm a pulton, majd óvatosan lelocsolom őt a borral, kis patakot képezve a két melle közti völgyben, ami a köldökébe torkollik. Dolgom végeztével lehajolok, és lassan, élvezettel iszom ki ezt az új, szexi "poharam".

Engedtem neki... hagytam, hogy a kezei ott és úgy járjanak rajtam, ahogy akartak még a csók közben, készségesen átkulcsolva lábaimmal a csípőjét, ezzel még közelebb kerülve hozzá, szinte úgy simultam rá mellkasár, hasára, ölemmel pedig ágyékára, aminek újra és újra nekidörgölőztem minden lépésénél... az ágyig, ahol belenevettem a nyakába, lassan végighúzva a nyelvemet bőrén is, nem tiltakozva az ellen, hogy megváltozott az irány, és hátrahagytuk a hálót. Különben sem az ágyon lehet csak pucér Nick belőle... Amikor lepakolt, mint valami batyut, csak nem tetszően felmorrantam, de a pillantásomat le nem vettem róla, csak.. egészen lustán figyeltem őt.. az izmait, a karjait.. a szemeit és az ágyéka sem kerülte el a pillantásom, aminek látványára csak beharaptam alsó ajkam, és ahogy beszélni kezdett, már sejtettem, hogy a folytatás tetszeni fog.
- Ihatjuk másból is akár, ha te azt.. - mielőtt befejezhettem volna, a melltartó a múlté lett, és mielőtt még feleslegesen tiltakozhattam volna, a bor már rajtam végigfolyva végezte. Felnevettem halkan, ami sóhajtásba torkollott, a testem pedig reagálva nyelvének érintésére megremegett, ujjaimmal beletúrva rövid hajába, és mielőtt még az összes bort lenyalhatta volna rólam, felhúztam magamhoz ha hagyta, hogy a nyelvemmel előbb lenyaljam az ajkairól a bort lassan, kiélvezve minden egyes cseppet, ami persze nem volt túl sok.. a nyelve érintette a bőröm.
- Majdnem jó.. de nem elég - suttogtam már az ajkaira, minden további szó nélkül csókoltam őt megint ottmaradva a pulton, sortban és az alatta rejlő piciny bugyiban, de mégis rajta több ruha volt, sokkal több, ezért is mozdultam meg még mindig rátapadva a szájára követelőzőn. Cseppet sem gyengéden bánva vele, mégis, amikor elhagytam a száját, nyelvemmel végigsimítva a nyakán, fogaimmal finoman harapva a bőrbe már félig felemelkedtem, hogy a szabad kezemmel végigsimíthassak a hasán megint... érintve a nadrágjának derekát is, de alá még nem tört be a kezem, csak hagytam, hogy érezze, kiélvezze azt, hogy érinteni akarom. Hogy őt akarom. Mert igen.. a francokat érdekelte a bor, ha egyszer valami egészen többet is kaphattam.
- Vetkőzz - suttogtam bele a fülébe ellentmondást nem tűrő hangon, mert a tervem megvolt már vele.. az más kérdés, hogy partner volt-e benne, vagy ő is akart tőlem valamit. Bizonyítva a követelésemet... a tenyerem anyagon át simította meg férfiasságát lassan, csak érezve annak - megnövekedő - méretét.

-Kis telhetetlen - suttogom nevetve az ajkaira, aztán viszonzom a csókot, s közben olyan mélyen hajolok felé, hogy szinte már rajta fekszem a konyhapulton. Kezem eközben sem marad tétlen, és az oldalán végighalad a falatnyi nadrágjához ér, egyenlőre viszont csak ismerkedik vele egy kicsit, és aztán visszamászik följebb, ahol a másik mellé érve egyszerre kezdik meg a játékot Riley formás kebleivel. Ezekért a csodákért már a motozás közben odavoltam, és tényleg sajnáltam, hogy nem volt ott semmi gyanús, ami miatt tovább kutakodhattam volna.
-Tudod...már az igazoltatás közben is erős volt a kísértés...főleg amikor a csípőddel értél hozzám...pont ott. Bevallom, nagyon szívesen...nos nagyon szívesen csináltam volna pont ezt.
Aztán meghallom az utasítását, és a szám mosolyra húzódik. Szerintem ennél kellemesebb parancsot még sosem kaptam a DEA-től, ezért aztán talán kissé furcsán hathat, hogy mégis ellenkezem vele.
-Talán kicsit később, de ha türelmetlen vagy, szolgáld ki magad.
Iszom még egy nagy kortyot a borból, aztán visszahajolok az ajkaira, és az utolsó cseppig áttöltöm mindet az ő szájába, ne csak én igyak. Aztán ellentmondást nem tűrve döntöm vissza a pultra erős kezeimmel, és újra lelocsolom, ezúttal viszont a köldökétől lefelé, vigyázva, hogy csak a bőre legyen pirosabb. Ahogy a nyelvemmel haladok lefelé a bíbor folyón, úgy húzom el a nadrágját is az útból, amíg el nem jutok a kéjvölgybe, ahol aztán utat török magammal, és lassú, érzéki nyelvmozdulatokkal kezdek el munkához látni. Először ráérősen kezd neki, de aztán egyre határozottabban teszi a dolgát odalent, a keze pedig újra visszatalálnak Riley melleire.