Pár nap felkészülés kellett csupán. Rutin meló lesz ez is, szinte már unalmas. Peter Simons, egy bulvárlap tollforgatója. Rosszkor volt rossz helyen, ennyi bűne volt csak. Egy rosszkor elkészített fotó, melyen olyan emberek voltak egy helyen és egy időben, amelynek nem lett volna szabad megtörténnie.
A szerkesztőséget hívom. Emlékszem az első hasonló randikérésre. Minden porcikám remegett akkor, most meg sem hat a dolog.
-Erica Gravers! Kérem kapcsolja Mr. Simonst! …. Igen, fontos!
A tervem már akkor kész volt, mikor megtudtam ki is a célpont. Ugrani fog rá, mint gyöngytyúk a takonyra. Szegény ördög!
-Üdv Mr. Simons! A nevem Erica Gravers. Nagy rajongója vagyok az írásainak.
…
-Én csak egy hobbyfotós vagyok. Fényképezek, virágokat, állatkákat, prostikat és rendőrkapitányokat!
…
-Gondoltam, hogy érdekelni fogja az albumom. Empire State Building, Tower Café! Egy óra múlva!
Bekapta a horgot, mosolyodom el diadalittasan. Az épület egy jó fél óra metróval, készülődnöm kell. Okker ruha és egy kék rózsás kendő, mely alig enged mutatni bármit belőlem, mint egy muszlim feleség. Egy hatalmas napszemüveg és már meg is van a megfelelő öltözék, mely ápol és eltakar, főként eltakar.
Empire State Building, kedvelt hely sokak számára. A turisták szemében varázslatos épület, történelme és varázsa van. A helyiek a romantikája miatt látogatják. Jómagam az elavult biztonsági rendszere miatt kedvelem. Egy atombombát is be tudok vinni ha szükséges. Ma este csak a karbon-kompozit tőröm kell. Magamra fújom jázmin parfümöm és indulhat az este!

{Egy óra múlva}

A harminckettedik utcánál szállok le. Este hét van, hatalmas a tömeg. Mindenki maga elé meredve zombiként tapossa az aszfaltot. Pár perc gyalog az épület, bejáratánál sok náció ezeregy fia és lánya. A megszokott három biztonsági őr. Nyugdíjas zsaruk, akiknek a kis pénz mellett az is sokat jelent, hogy a lehető legkevesebb időt kell túlsúlyos és ráncos feleségeikkel tölteni. Szeretnek itt lenni és én szeretem ha itt vannak. Könnyed léptekkel sétálok át a fémdetektoron, persze semmi jelzés, mint már sokszor. A lifthez lépek, ujjam a nyolcvanasra feszül.
Simons úr már a kávézóban, egy gőzölgő fekete felett. Utolsó vacsorának kissé szegényes, de mentségére legyen szólva nincs tudatában. Mellé libbenek és kérés nélkül ülök le a szemközti székre.
-Nyilván Mis. Gravers! Örvendek. - kezét nyújtja felém.
-Ó! Elnézést, összekevertem valakivel. Bocsásson meg! - mondom szinte kiabálva, majd közelebb hajolok a férfihez és jóval halkabban a fülét megcélozva. - Ne húzzuk az időd, más érdeklődőm is van! Igya meg a kávéját és jöjjön a női mosdóba!
Az említett helyre sietek. Odabent nincs senki rajtam kívül, legalábbis így hittem. Kézitáskámból egy barna borítékot halászok elő, melyet egyik wc lehajtott deszkájára hajítok.
Kisvártatva megérkezik Mr. Simons. Nesztelenül lép be a számára eddig tabu helységbe. Rám pillant.
-Mit szeretne eladni nekem?
Szó nélkül csak a borítékra mutatok. Izgatottan lép be a fülkébe és felemeli a levelet. Fotók helyett csak egy feliratot talál benne. Good Night Peter!
Pici tőröm már a kezemben ekkor. Elemi erővel szúrok bordái közé! Jól irányzott döfés, eredménye egy szép nyílás a tüdőn. Esélye nincs kiáltani! Még egy szúrás, ezúttal a szíve közepébe. Ha a következő pillanatban nem tódul be az ajtón egy transplant team nem lehet rajta segíteni. Előkapom a telefonom és egy képet készítek a megboldogulni készülő Mr. Simonsról, majd azon nyomban továbbküldöm Andy-nek. „megbízás teljesítve, a Párduc végzett”
Elhagyom a mosdót, a lifthez sietek. Mire szerencsétlent megtalálja valaki én már messze járok!