Keiran Freddie Miller

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
- a fiamért bármit megtennék
- soha nem hazudok, mindenkinek megmondom szemtől szemben, mi a véleményem
- szeretem a gyerekeket, jó apuka vagyok
- nincsenek tartozásaim
- a kötelességeimet teljesítem

◆ negatív tulajdonságok:
- sajnos könnyen borul el az agyam
- elég agresszív jellem vagyok
- a NEM nálam nem válasz
- a fiam anyukáját zsigerből gyűlölöm
- beleszerettem egy prostiba

◆ egyebek: a szeretlek nálam a legerősebb szó

Történet vagy szerepjátékos példa

Testemben már lüktetett a forróság, ahogy újra és újra elmerültem a szűk forróságban, Andy kezét lefogva a feje fölött, rossz napom volt, próbáltam kiadni magamból minden feszültséget úgy, hogy azért semmilyen komolyabb kárt ne okozzak a démonian szép fiú vékony testében. Ő volt a kedvenc játszótársam, de ez nekem nem csak erről szólt, többet éreztem iránta, mégse mondtam neki soha. Mert minek? Csak a pénzért jön, fekszik le velem. Nem mondom senkinek, hogy szeretem, nem akarom kikoptatni ezt a szót, úgy nagyobb értéke lesz, mikor végre kiejtem. Persze van valaki, akinek annyiszor mondom, ahányszor csak eszembe jut, de ő más, neki tudnia kell, mit érzek. Andynek viszont nem, kihasználná, így érzem, és félek ettől, nem akarom, hogy fájdalmat okozzon nekem, ha szétesnék, az másnak lenne kárára, neki pedig soha nem akarok csalódást okozni. Nem, az ő életébe csak szépet akarok vinni, megóvni mindentől. Ahogy rágondolok, megcsörren a telefonom. No lám… emlegetett gyerek. Megtanultam, hogy ha ilyenkor hív, akkor muszáj fölvennem, nem viccel. Szoktunk esténként órákon át telefonálni, közösen filmezünk és kommentáljuk, de este tizenegykor, mikor másnap iskola van ez vészjelző. Nem csúszok ki Andyből, de arrébb hajolva kitapogatom a mobilt, elengedem a kezeit és felveszem a telefont, melynek kijelzőjén Chris neve villog.
– Mondd fiam! – Szólok bele feszült hangon és már jön is a hat évesekre olyan jellemző darálás, de ez most más. Sír, összeszorul a szívem, feszülten figyelek. Andy meg sem moccan alattam, már megtanulta, hogy ilyenkor kuss van és mozdulatlan csend, vagy kiborulok.
– Hogy mi a…? – Ráncolom össze szemöldököm, és mikor elismétli hüppögve, elsápadok.
– Azt a rohadt...- Már le is gördültem Andyről, és kerestem az alsómat, fél kézzel fölrángattam magamra, a farmert is és a felsőt, miközben adtam az utasításokat.
– Nem, ha látod nála az üveget vedd el tőle, csukd rá a fürdőszoba ajtaját… igen, öltözz fel, vegyél egy pulóvert, a táskád és azonnal menj le az ajtóhoz kicsi, és már ott is vagyok. Ne aggódj, minden rendben lesz, a karodra tegyél borogatást… lehet, hogy eltört, igen, majd meglátjuk. Kerüld anyádat, mindjárt ott leszek, nem lesz baj! – Bontottam a vonalat, az ágyra hajítottam a telefont és a szekrényben kerestem a pulóveremet, közben rácsipogtam sofőrömre, majd Andy felé fordultam.
– Bocs, a fiam anyja részeg és… megütötte, vagy nem tudom, valószínűleg eltörte a karját, érte kell mennem, kórház… bassza meg… öltözz, muszáj elmenned, bocs. – Összekapkodtam a cuccaim, míg ő öltözött, majd kitoltam az ajtón, bevágtam magam mögött, annyira aggódtam, hogy alig bírtam bezártni, a kulcsot össze-vissza betömtem a zsebembe, aztán eszembe jutott… a másikban kotorászva előhúztam a pénztárcám.
– Mennyi volt? Jaj Istenem… fogalmam sincs, hogy ez mennyi, de ha kevés, majd legközelebb kipótlom, sajnálom – A kezébe nyomtam a tárcám összes tartalmát, ami mondjuk rohadtul jóval több, de az sem érdekelne, ha egy háznyi pénzt nyomtam volna a kezébe. A lifthez rohantam, nyomkodtam a hívót, olyan lassú volt, a lépcsőn robogtam le, ki a ház elé, be a Maseratimba és a sofőr máris padlóig nyomta a gázt, hogy minél előtt Chris-nél lehessek. Annyira aggódtam érte, esküszöm, ha komolyabb baja lett a részeges anyja fogja nagyon megbánni.