New York, 1983.április 12. 30 Újságíró, blogger Media Alison Brie

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: jó megfigyelő, talpraesett, könnyen barátkozik, határozott, intelligens (nem a buta liba alkat egyáltalán)

◆ negatív tulajdonságok: néha érzelmileg labilis, hajlamos a hisztire, birtokló típus (Ami az övé, ahhoz más egyáltalán ne érjen), legtöbbször csak szerepet játszik, az őszinte vallomásai ritkaság számba mennek

◆ egyebek: Sose lehet tudni, miért beszél valakivel. Cikkhez, bloghoz, érdeklődésből, és sosem lehet tudni, mit érez valójában.

Történet vagy szerepes példa

- Írd meg Linn. De teljesen biztosra kell menned, máskülönben nem engedhetem ki.
Elgondolkodva fújom felfelé a füstöt a szavai hallatán. Mikor nem mentem én biztosra? Ha a szakmai múltamat nézem, semmi kivetnivalója nem lehet. Akkor meg mi most ez a nagy körülményeskedés?
- Rob, évek óta neked dolgozom. Mikor volt velem problémád?
- Mondjuk úgy....3 éve, elég nehéz eset voltál. Pedig jó ajánlással jöttél ide. De a kórház, a sok feljelentés...nem gondoltam hogy végig fogod csinálni.
Idegesen intek. Rob mindig gondoskodik róla, hogy ne felejtsem el miket műveltem akkoriban. De az igazsággal nincs teljesen tisztában. Addig jó neki.
- Jól van, jól van. De azóta semmi. - mosolygok rá kedvesen.
- Semmi, kivéve a cikkeid miatt kialakult kisebb botrányokat. - nevet öblösen - Azonban ez most más. Hosszabb.
- Rob, kérlek, mondd már el, hogy mi ez az ügy, amiért vasárnap reggel idehívtál, már égek a vágytól!
- Hallottál a nevadai rémről? - dől előre, ujjaival kis piramisokat formázgatva. Halkan azért megjegyzem, hogy ha felszed még 1.5kg-t, az inge nem fogja eltakarni a középkorú férfiak eme velejáróját.
- Arról aki háziasszonyokat öltöztet be kurváknak, aztán megerőszakolja és megfojtja őket? Igen, tele voltak vele az újságok pár hete.
- Akkor bizonyára azt is tudod, hogy valakit elfogtak, és a napokban fog megkezdődni a tárgyalása.
- És ennyit írjak meg? Kérlek...a bűnügyi tudósításokkal már rég nem foglalkozom. Ott van erre CJ, vagy Claus. De nem én.
- A dolog nem ennyire egyszerű. Bizonyos informátoraim azt jelentették, hogy nem a rossz fickót fogták el. Valaki másra gyanakszanak, de a bíróság valamiért erre az emberre akarja ráhúzni.
- És, menjek nyomozni vagy mi?
- Igen. - feleli sötét vigyorral - Ismerd meg a vegasi prostikat és a világukat.
- Minek? Mi közöm van nekem egy csapat kurvához? - kérdezem nevetve.
- A gyilkos ismeri őket. Köztük jár, róluk mintázza az áldozatokat. Keresd meg az eddigiek valódi alakjait. Épülj be, bánom is én.
- Jó, meggyőztél. Rég jártam már Vegasban. Ki az ügyész, kit lehet zaklatni? - kérdezem még mindig félig unottan.
- A volt férjed. Bizonyos Dylan. - pillant le a papírjára - Remélem, ez nem okoz neked problémát.
Az asztal alatt ökölbe szorul a kezem. Dylan Osborn. Már három hosszú éve, hogy kilépett az életemből. Egyszerűen az orrom alá tolta a válási papírokat, mintha az együtt töltött öt év mit sem számítana. Nem mondom, csinos összeget hagyott rám, és a közös ház is az enyém lett. De...mivel mindig van egy de...azt hiszi, hogy ez ennyi? Hogy Linn Blaxton-t csak úgy kiírhatja és elfelejtheti? Ó, de még mennyire hogy nem! Kis naiv.
- Nem fogok összeomlani, ettől nem kell tartanod Rob.
- Mhm. Tud arról, hogy mi történt veled?
- Nem. Miért kellene tudnia?
- Csak kérdeztem. Le ne szedd a fejem. A lényeg... - nyúlkálni kezd a fiókjában, és elém csúsztat egy mappát - Benne van a jegyed, az engedélyek, hogy hivatalos tudósítója vagy az ügynek, személyesen a vegasi rendőrfőkapitány pecsételte, a szállodád neve, címe.
- Na és a költőpénzem? - látom, hogy elborul az arca - Hé, az Vegas.
- Megtalálsz benne egy hitelkártyát. De ennyi befektetés után, el ne merd nekem cseszni, mert kirúglak. És lesitteltetlek. Tudod, hogy letudlak.
- Baszd meg, Rob! - mosolygok rá angyalian.
- Ó, majd elfelejtettem. Vegasban várni fog egy segítő. Jó kapcsolatai vannak a kis világhoz, amelyet tanulmányozni készülsz. Csak nehogy csatlakozz a végén!
Elindulok kifelé, de még ízesen bemutatok neki.
Vigyázz Vegas! Hamarosan érkezem....