Lionel Hartford

Karakter személyisége

Pozitív tulajdonságok:
- Nagyon kitartó
- Megvédi azokat akik fontosak neki
- A munkáját szigorú elvek és erkölcsi normák szerint végzi
- Házasság és gyerek párti
- Maximalista

Negatív tulajdonságok:
- Erős hatalom és birtoklási vágya van
- Függőségekre hajlamos
- Gyakran vannak düh kitörései
- Kedveli a szexuális szélsőségeket
- Anyagias
.

Egyebek:
- Imád motorozni, de autót vezetni nem szeret.
- Több küzdő sportot űz rendszeresen.
- Tagja, az amerikai fegyver ellenes ligának és aktívan harcol a a lőfegyverek birtoklásának szigorításáért.
- Egy rövid ideig erős dohányos volt, de ma már néha szív el egy-egy szál cigarettát.
- Tagja a republikánus pártnak.

Történet vagy szerepjátékos példa

Harminchárom évvel ezelőtt jöttem a világra egy átlagos őszi délutánon. Édesapám James Hartford egy bankban dolgozott pénztárosként, édesanyám Maria Elisabeth Hartford pedig háztartásbeli volt akkoriban.
A gyerekkorom átlagosan telt. A családommal egy alsó-középosztálynak megfelelő környéken laktunk Las Vegas nyugati végében. Nem voltunk szegények, de apám nagyon zsugoriként viselkedett, aki nem szeretett csak legszükségesebbekre költeni és minden egyes fillért gondosan beosztott. Sok barátot szereztem a környékről, akikkel nagyokat játszottam, és sokat bandáztunk a környéken. Én különösen szerettem sokáig ki maradni, mert qz otthonunk nem volt egy meleg családi fészek. Sokkal inkább emlékeztet egy ketrecre, amelyben folyamatosan ordibálnak egymással, a bezártságot megunt vadállatok. Engem még talán szerettek is a szüleim, de annyira elvoltak foglalva egymás cseszegetésével, hogy rám már nem maradt semmi idejük. Hogy, mi volt közöttük a probléma? Ezt így nem tudom megmondani, hiszen gyerekként nem beszéltek velem erről, idősebb koromban pedig már nem is akartam tudni. Tizenkét éves koromban a szüleim végleg elváltak egymástól.
Ezzel nagyjából végleg meg is szűntem gyermeknek lenni. Apám a város másik végébe költözött és bár tisztességes mennyiségű tartás díjat fizetett, de anyagi dolgokon kívül nem kívánt részt venni a nevelésemben. A pénze persze nem volt mindenre elég, anyám sokszor két állásba dolgozott, hogy megtarthassuk a házat és minden rendbe legyen. Figyelem, szeretet és nevelő szavak nélkül mi lesz egy tinédzserből? A belvárosban bandatag, drogos, vagy börtöntöltelék. A külvárosban pedig kis stílű iskola kerülő, aki előbb utóbb kapcsolatba kerül az előbbiekkel és akkor az életének körülbelül vége is. Nálam ez egyáltalán nem itt lett. Voltak persze zűrös ügyeim, mentem haza részegen, kaptak rajta füvezésen, és el-el mentem egy jó buliba, de egyik sem volt valami gyakori. Helyette komoly ambíciókkal tanultam, sokat sportoltam és igyekeztem kerülni a nagyobb bajt. Egyikben sem voltam a legjobb, de összességében igen szép felvételi eredményeket tudtam produkálni és részleges ösztöndíjat ajánlott nekem több főiskola.
A tanulmányaimat 1998 -ban kezdtem meg a Stanford egyetem diákjaként. Az iskola választásom komoly vitákat okozott, anyám szerette volna ha nem megyek tovább tanulni Ő inkább annak örült volna, ha otthon maradok és kicsit könnyebbé teszem az életét. Apámat akkoriban léptették előre és vállalta a kifizetését, de csak addig ameddig van ösztöndíjam és nem neki kell a teljes számlát állni. Kezdetben tökéletesen alakultak a dolgok, minden félévben négyes feletti átlagot produkáltam, atlétikai csapatba is bekerültem és a magánéletem is rendben volt. Sőt még további jutatásokra és egy kis saját keresetre is szert tettem, hogy anyagilag minél függetlenebb legyek. A dolgok azonban hamar rosszra fordultak. Először is nem igazán tudtam, hogy mi akarok lenni és ezért elég sok órát bevállaltam, amelyet csak nagy nehézségek árán tudtam teljesíteni. Otthon is zűrök voltak, anyám egyre többet jár szórakozni és szórta a nem létező pénzét. A jegyeim romlani kezdtek és a folyamatos érzelmi zsarolások miatt javítani se tudtam, amit végül az ösztöndíjaim bántak. Huszonegy éves voltam ekkor a szüleimre nem számíthattam, az egyetemet folytatni nem volt pénzem, alja munkát pedig nem akartam végezni, így maradt az egyetlen lehetőség a hadsereg.
2002 -ben pszichológusként diplomáztam, majd meg is kezdtem a szolgálatomat az amerikai hadsereg egyik kórházában. Teljesen más embernek éreztem magamat, mint egy évvel korábban, és azt hiszem ez-az utolsó év volt ami igazán kialakította az egyéniségemet. Az egész a kiképző táborba kezdődött, ahova nem kevés félelemmel érkeztem, hiszen korábban soha nem gondoltam katonai pályára. Az adottságaim, mind fizikailag, mind mentálisan megvoltak hozzá, de azt hittem hiányzik belőlem a szükséges agresszió és elvihatottság. A kiképzőink irányítása alatt viszont felfedeztem, hogy rengeteg elfojtott düh lakozik bennem, amit képes vagyok közelharcban kiengedni és az ellenségemre fókuszálni. Az elhivatottság pedig szépen kialakult mire átléptük a tábor küszöbét. Ezt követte az utolsó éve az egyetemen, ahol már mint katona vettem részt és sokkal komolyabban vettem a feladatokat. Az anyámtól ez idő tájt teljesen eltávolodtam, az édesapám ellenben nagyon büszke volt rám, de ez persze nem adott kárpótlást az elvesztegetett évekért. A diploma osztó után teljesen magamra maradtam, és szakítottam minden kolonccal, am lefele húzott a siker fele vezető úton. Az elismerést viszont nem adják ingyen, már rögtön kezdetekkor rengeteg problémával kellett megküzdenem. Az első katona évem órán összesen háromszor helyeztek át, még végül önként jelentkeztem egy közel-keleten állomásozó anyahajóra. Itt közvetlen találkoztam a háborút megjárt katonák lelki problémáival. Nem egyszer én magam is jártam a fronttól nem messze lévő táborokba, beszélgettem elfogott terroristákkal, és bizony olyan is volt, hogy az életemet kellett egy másik élet árán megvédeni. Ezt a lelki traumát azóta se tudtam feldolgozni igazán, akkor pedig gyakorlatilag idegösszeomlást kaptam, és egy időre fel lettem mentve a szolgálat alól.
Rövid lábadozásomnak voltak előnyei is, kicsit tudtam a magán életemre koncentrálni és újra elkezdhettem emberi kapcsolatokat kiépíteni. A hajón együtt szolgáltam egy nálam valamivel idősebb szanitéc hadnaggyal, akit éppen akkor helyeztek át abba az intézetbe, ahol én is kezelés alatt álltam. A hajón alkalmi kapcsolat kivételével alig ha lehetett bármi közöttünk, de itt rendesen elmehettünk randevúzni és hamarosan egymásba szerettünk. A helyzet kicsit bonyolódott, amikor én nem tértem vissza az aktív szolgálatba, hogy tovább tanulhassak, de kapcsolatot nem szakítottuk meg. Három évvel később nem sokkal a doktorrá avatásom után összeházasodtunk.
A feleségem és én alapvetően más természetű emberek voltunk, ami nem is csoda hiszen eleve más családi közegből jöttünk. Én egy diszfunkcionális középosztálybeli tipikus családból származtam. Az ő szülei jómódú befolyásos emberek, ráadásul amennyire látszott rajtuk boldogok és elégedettek azzal amijük van. A saját rokonaimat soha sem éreztem közel magamhoz, de velük nagyon szoros kapcsolatot alakítottam ki. Ők is az első pillanattól kezdve elfogadtak engem, ami nem kis dolog figyelembe véve a társadalmi különbségeket. Mindig rengeteg segítséget kaptam tőlük, bevezettek a nagyvilági életbe és megtanították, hogyan kell elboldogulni ott. A párom már korántsem volt ennyire kedves természet, még a magán életben is sokszor katona tisztként viselkedett, és a szívét megkeményítette a rengeteg szörnyűség amit látott. Kizárólag kettesben nagyon sok munka árán tudtam belőle előhozni a gyenge és nőies oldalát. Erre soha se használtam az időt, hiszen így érezhettem annak az illúzióját, hogy én irányítok és teljesen egyenrangúak vagyunk, noha az ez a valóságban egyáltalán nem volt így. Tisztként még ha nem is volt orvosi diplomája, csak egészségügyi szakosodása közvetlen a felettesem volt, és kor, valamint anyagi függésem is erős volt tőle. Amikor azonban a hadsereggel kötött tanulmányi szerződésem a végéhez közeledett, és mint szerződéses fogadhattam magán betegeket is, a helyzet kezdett megváltozni. Hiába léptették elő vagy lett főápoló, nekem hadsereg és tb fixen szállította a pácienseket, a magán betegeim pedig egyre többet hajlandóak voltak fizetni, így hamarosan elkezdtem többet keresni, mint ő. Ráadásul, mivel magasabb fokú diplomám volt, az emberek nagyobb tisztelettel is beszéltek rólam és társadalmi különbségek is megszűntek közöttünk. Ezzel párhuzamosan több munkát kezdett el vállalni, nőtt rajta a teher és a nyomás, nekem is több feladatom volt természetesen, ami eltávolodáshoz vezetett. Amikor megpróbáltuk helyre hozni a kapcsolatunk, a dolgok csak gyorsabban kezdtek elmérgesedni. A szexuális életünkben is megpróbált domináns lenni, ha már az életben alám került, amire én képtelen voltam reagálni és nem egyszer szószerint összeverekedtünk a házban. A szeretkezés hiányától pedig egyre többször lettek dühkitöréseim, egyre erősebben dohányoztam és bizony a kocsmákat is gyakrabban látogattam. Próbáltam jobb belátásra bírni, ráakartam venni, hogy költözzünk el és alapítsunk családot. Esetleg menjen el szülni és fejezze be az orvosit, hogy jobb állást kapjon, de hiába próbáltam kompromisszumokat keresni erre nem volt hajlandó. Minden igyekezetem ellenére a végső hibát azonban én követtem el, amikor rendszeres szexuális kapcsolatot létesítettem a gyakornokommal és egyik orvosnővel.
2011 nyarán mondták ki a vallásunkban a döntő ítélet. Bár házassági szerződésünk értelmében a közös vagyontárgyakból én nem részesültem volna, de a család békés válás érdekében ragaszkodott, hogy megkapjam a tényleges jussomat, ami nekem elképesztően nagy pénz volt.(Nekik meg apró pénz...) A kapott összegből szép házat vásároltam magamnak a szülővárosomban Las Vegasban, kis rendelőt béreltem a belvárosban és elkezdtem az első teljesen saját praxis kiépítését. A tengerészetnél, akkor már hivatalosan is leszereltem, így ennek semmilyen akadálya nem volt. Azt hittem a hadsereg támogatása nélkül nehéz lesz boldogulnom, és őszintén féltem mennyire nehéz lesz betörni a piacra, de a szerencse kivételesen mellém állt. Az egyik régi katona társam, akivel együtt voltunk kiképzésen szintén a városban tartózkodott, de már mint nagymenő ügyvéd építgette a saját karrierjét. Ő néhány szívességért cserébe, igen komoly vendégeket küldött hozzám, én pedig bejuttattam olyan politikai körökbe, ahova nem volt korábban bejárása. Egyetlen év alatt a korábbi óra díjam megduplázódott, bár a vendég köröm nem éppen kellemes emberekből állt Pornószínészből lett médiasztártól kezdve, a maffia főnök kisfián át politikusokig és a menő kurvákig mindenkit szívesen fogadtam. Megbízhatóságom,  alacsony papír felhasználásom és az ügyintésem rugalmassága pedig azóta is csábítja hozzám az embereket. Emellett az egyetemen is tartok órákat, és próbálom vagyonomat ingatlan befektetésekkel gyarapítani.