Japán, Tokio 1989. július 9. 24 Bérgyilkos / kém Maffia Kwon Yuri

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:

Talpraesett és találékony: nincs az a helyzet, az a csavar, amire ne tudna valahogy reagálni. Mestere a rögtönzött fegyverek forgatásának, képes egy szívószállal is ölni, vagy egy lehetetlen helyzetből is kiszabadulni.

Elszánt és kitartó: a cél érdekében képes bármire, félretéve minden félelmét, aggályát, felhasználni minden lehetséges eszközt. Kitart saját maga és az elvei mellett, nehéz manipulálni, ám néha túl messzire megy.

Magabiztos és spontán: igen nehéz megingatni saját magában vagy a megérdemelten másokba vetett bizalmában. Remek színészként könnyedén játssza el a nyugalmat még a legveszedelmesebb helyzetekben is, hidegségével is megijesztve ellenfeleit. Képes könnyedén alkalmazkodni minden helyzethez, nehéz meglepni, vagy olyan helyzetbe hozni, ahol nem tud mit tenni.

Okos és intelligens: magasszintű képzésének köszönhetően minden beszélgetésbe könnyedén bekapcsolódik, számos nyelven beszél, logikai képességei jók. Gyorsan tanul, hamar hasznosítja az új információt, és könnyen kiismeri az emberek viselkedését, jó megfigyelő. Intellektusa elbűvölő.

Kifinomult és kecses: ahogyan mozgása és külleme, úgy módszerei is éppoly könnyedek és kifinomultak. Precízen végrehajtott szúrások, ragadozószerű mozgás a harcban, pontos célzás. Kevés nyom, kevés vér. Ez jellemző rá.


◆ negatív tulajdonságok:

Konok és makacs: ha valamit a fejébe vesz, képes a végletekig elmenni az igaza bebizonyításáért, önfejűsége miatt nem ritkán keveredik bajba, hajlamos parancsot megtagadni, vagy más úton kivitelezni azt, mint ahogyan elvárják.

Lobbanékony és kiszámíthatatlan: a sok éves képzés ellenére is megőrizte magában a hajlamot, hogy felkapja a vizet. Könnyen hibáztat másokat, többek közt ezért is szereti a magányos munkavégzést. Nehéz kiismerni, sokszor nem lehet tudni, hogyan is fog reagálni a helyzetben.

Bosszúálló típus: nehezen bocsájt meg, és haragját gyakran bosszúhadjárat kíséri. Ilyenkor nincsen benne kímélet vagy empátia. A családjáért, szeretteiért vívott háborúban nem ismer határokat.

Birtokló és féltékenykedő: mindent véd, ami az övé, nehezen mondd le a fontos dolgairól, és ha ezek a dolgok ne adj isten emberek, nagyon rosszul tűri a mások felé húzás, a megcsalás legapróbb jeleit is.

Zárkózott és magányos: ugyan sok mindent meg lehet róla tudni, és viselkedéséből ítélve sem mondható visszahúzódónak, de személyiségének valós részeit elrejti, ahogy félelmét és fájdalmát is. Nehéz olyan közel kerülni hozzá, hogy megnyíljon.

◆ egyebek:

Külső: küllemében kecses, középmagas és karcsú, izomzata jól felépített, haja és szeme barna, ruhái nem hivalkodóak, testének jobb oldalán nagy, sárkánymintás tetoválást visel mellkasától a combjáig

Fegyverek: mindkét kezével remekül bánik a sai-val (vívóvilla), amit páros fegyverként akár kard ellen is használ, de nincsen gondja a lőfegyverekkel sem, repertoárjába tartoznak a különböző mérgek is, amiket tűkkel, tűgyűrűkkel juttat áldozatába

Célok: anyja halálának megbosszulása lebeg a szeme előtt, de ő is tudja, hogy most még nincs itt az ideje

Történet vagy szerepes példa

Hűvös éjszaka volt. Apám ma is ugyanott volt, ahol máskor. A legfontosabb ügyfelekkel szivarozott a szalonban, míg én az ajtó mellett álltam, mosolyogva, egy éjfekete estélyiben. Az egyetlen nő voltam a szobában, nem is engedtek volna az asztalhoz soha, de itt kellett lennem, ahogy minden alkalommal. Hallgattam, ahogy mocskos ügyletekről tárgyaltak, ahogy drogról, emberekről, nőkről beszélnek. Gondolataim elkalandoztak.

A szobában sötét volt, és csak szipogás hallatszott. A szekrényben ült az a kislány, aki percekkel ezelőtt anyja sikoltásait hallgatta, de megtette, amit kértek tőle. Nem mozdult és nem szólalt meg. Percek teltek el némán, mikor a riadt gyermek végül lassan kinyitotta az ajtót, ami vészjóslóan nyikordult, majd kilépett a hideg földre. Nedves volt. Szemhéjait még mindig szorosan zárta össze, a félelem megbénította, nem tudta, mit tegyen. Akkor még nem gondolkodott azon, vajon hogyan találtak rá erre a házra, nem mérlegelte, milyen sebességgel kéne haladnia, hogy utolérje a percekkel ezelőtt elmenekülő támadókat, hogy milyen szögben kellene terhelnie a férfi nyakcsigolyáját, hogy az eltörjön. Ártatlan volt a lelke, ahogy minden kislányé ebben a korban. Végül kezeit összeszorítva kinyitotta a szemét. A vér vörösre festette a szobát, a hófehér szőnyegtől a finom selyemfüggönyig. A falon szöveg állt. „Mondd apádnak, hogy itt jártunk.” És egy a különös jel volt alatta… Észre sem vette ezeket. Anyja szétcincált holttestét bámulta, megmerevedve, sokkos állapotban. A nő végtagjai kicsavartan hullottak szét, testét vágások és szúrások borították. A gyerek sikoltott. Az éles hangot senki nem hallhatta. Egyedül volt. Összeesett, összekuporodott, és sírt. Percekig, órákig sírt. Eltűnt az idő, eltűnt a tér, eltűnt az egész világ számára.

Mikor vettek fel a földről, és vittel el onnan? Nem tudom. Apám talált rám, erre emlékszem. Négy éves voltam, mikor ez történt. Egy elégedetlen vendég így fejezte ki nemtetszését, majd eltűnt a föld színéről. Meg fogom találni, és úgy fog meghalni, mint anyám. Hosszas kínzásban fogom kivéreztetni az utolsó cseppig. Azt is meg fogja bánni, hogy megszületett. Meg fogom találni… És bosszúm édes lesz, mint a méz. De nem most. Most vigyáznom kell arra, ami igazán fontos.

- Mozdulj! Gyorsabban! Mi lesz már!? – kiabálta a magas férfi, könnyedén hárítva az előtte álló lány minden mozdulatát. Látszott, hogy minden igyekezet ellenére sem esik nehezére.
- Azt akarod, hogy valaki más is meghaljon? Te leszel az, ha ilyen lomha vagy! A következő pedig az apád! – újra ordított. A lány szemében pedig felcsillant a düh. Szúrásai pontosabbak lettek, mozdulatai fürgébbek. Egy jobbról, egy barról, és aztán lábra, majd hátraugrott. A férfi megállt, ahogy combjából vér serkent ki. Találat.
- Látod, megy ez… - majd eltűnt, hogy bekötözze a sebet.

Évek teltek el, és most itt állok. Hosszú, kemény évek. Apám, a Yakuza legfelső köreiben mozgó maffiatag testőre lettem, kiképzett, harcedzett katona. Ki számítana rá, hogy pont én fogom nyakon szúrni? Pedig ez következik. Apám megadta a jelet. Magához hív. Mosolyogva indulok el felé. A teáért nyúlok, hogy töltsek nekik. A jobb oldali fegyver visel, a bal viszont képzettebb. Az ügyfél középen szinte veszélytelen. Könnyű célpontok. Gyorsan mozdulok, és hirtelen. A forró vízzel teli kanna ripityára törik az egyik testőr arcán, aki ordítani kezd. A másik nyakát megszúrom a hajtűmmel, amit most rántottam ki a méreggel átitatott tokból. Öt másodperc és vége. A másikba állítom a tűt dobásból, az ügyfél pedig dermedten áll. Sosem jut ki ebből a teremből. De apám még kérdezne tőle pár dolgot. Mozdulni sem mer. Meghajolok, és kimegyek. A szobámban már vár az új célpontom aktája. Los Angelesbe kell utaznom. Vigyázz magadra apám…