Florida, 1993. 01.06. 21 Prostituált Prostitute Cara Delevingne

Karakter személyisége

Hogy milyen vagyok? Na most jól figyelj, mert ilyen a mesében nincs. Kezdjük a tényekkel... a testem a fegyverem, na meg az, amiből élek. Igen, igen a teremburáját, hát hogy neveltek engem, ugye? Oké, a szülők mentségére legyen mondva, ők aztán megpróbáltak mindent. Tényleg mindent.
Florida egyik leggazdagabb családjából származok, a másikból a barátnőm, Nati, aki szintén azt az ősi foglalkozást űzi, amit én.
Röhej, de tökre nem érzem rosszul magam emiatt. Mármint, most tegye fel az a nő a kezét, aki nem élvezi a szexet. És akkor most mi van, ha összekötöm a kellemest a hasznossal? Így is úgyis meglesz a hírnevem, ha mindenkivel összefekszek – már pedig, mi másért jönnék Vegasba, ha nem azért, hogy egy baromi nagy kanállal habzsoljam az életet -, akkor már miért ne járjak jól vele, nem?
Persze az én bugyimba se nyúlhat akárki, nem is vagyok csak egy a sok közül. Eszem van, öt különböző nyelven beszélek, mivel magántanulóként marha unalmas volt az élet, így megalapozott a helyem a felsőbb körben. Nem mellesleg állítólag baromi jó társaság is vagyok, már amikor csak arra kellek, hogy komplexusokkal küzdő férfiegyed, kiöntse a lelkét. Általában vidám vagyok, nem élek tudatmódosító szeren, és nem kerített hatalma alá a depresszió.
Makacs vagyok, öntörvényű is olykor, és marhára hajlamos vagyok a saját fejem után menni... Igen, igen én voltam az, aki meztelenül ugrált a kútban a bizonyos bankett után, de higgyétek el, többre én se emlékszem.
Azért fellélegezhettek, mert mindennek ellenére, tanulékonynak is mondhatom magam, majd csak komolyan vesznek egyszer, vagy én saját magam.
Nem szeretek egy pasit, az összeset szeretem, ha mást nem, ideig, óráig biztos. Amúgy eddig mindig akadt valami, amitől egyből vonzóvá vált számomra a kuncsaftom, úgy meg maga az aktus is könnyebb, ugye. De épp ezért nem tudok és nem is akarok leragadni egyetlen embernél. Lehetetlenség, hogy valakiben meglegyen mindaz, amit én keresek.
Így hát igen, összegezve, nem vitt rá a szükség erre a szakmára... tényleg csak élni akarok, hogy miért? Ha lejjebb görgetsz, megtudod.

Történet vagy szerepes példa

Ultramodern tündérmese…

A történet Floridában kezdődik, ahol a kis Yvonne full mázlisan az egyik legtehetősebb család ölébe hullott, hogy aztán a későbbiek során, kisebb csődbe jutassa a szüleit. Oké, ez így nem igaz, mivel mindent megkaptam úgy, hogy kérnem se kellett, ezért követelőzni se nagyon tudtam. A szüleimmel iszonyat jó kapcsolatom volt, sok közös programmal, és apu munkatársai, mintha a másik családom lett volna.
Nati a legjobb barátnőm, mióta az eszemet tudom. Állításunk szerint, mi azért lettünk legjobb barátok, mert ha testvérek lettünk volna, a szülők nem bírtak volna velünk. Együtt is magántanultunk, mert… mert az ősök nem akartak kitenni annak az atrocitásnak, ami amúgy egy iskolában ért volna minket. Igen, ez a hivatalos verzió, mi tudjuk, hogy valójában túl jók voltunk ahhoz, hogy vegyüljünk mások közé. Igen volt és van is némi sznob beütésem, de az vesse rám az első követ, akinek nem lenne a helyemben, mikor szinte elém rakják a világot, és még csak pillát se kellene rebegtetnem.
Na már most. Elterjedt az a baromság, hogy aki magántanuló, az lemondhat a szociális, egészséges életről. Ez nincs így, sőt, hogy nem kellett nem tudom hány órát egy elnyűtt padban töltenem, sokkal több esélyem nyílt arra, hogy megtaláljam a nekem való társaságot, és elvegyüljek abban a szennyben, amit mindenki csak Társadalomként ismer. Talán annak az öt darab idiótának köszönhető, hogy nem repült egekbe az egóm, és hogy bár rohadtul kihasználták a gazdagságom, segítettek a földön maradni. De miért is rónám ezt fel a barátaimnak, vagy épp azt, hogy folyton kifosztják a minibárt, miközben egy buli kíséretében szedjük szét a házunkat.
Nem, abszolút nem sajnálom tőlük azt, ami az enyém, mert én akkor sokkal többet kaptam, mint, amit meg lehet venni. Igen, ez egy tökéletes élet, ugye?
De mint tudjuk, ilyen nem létezik. George akkor lépett be a képbe, mikor apu cége bővülni akart, és az angol cég főnöke a családjával együtt, heteket töltött nálunk. Addig is érdekeltek a pasik, na de az a srác… az a srác volt. Komolyan. Nem kellett sokat várni, hogy összejöjjünk és a kapcsolatunk minden egyes percét élveztem, két év múlva is… három év múlva is…
Ki gondolta tizenöt évesen, hogy egy kapcsolatot nem csak hetekben lehet mérni, én meg tényleg nem vettem észre, hogy így szakadnak az évek… egészen a SZÜLINAPOMIG – igen, igen nagybetűvel.


2013. december 31. –avagy, amikor beütött a ménkű…


Zsúfolt a hely, bár szilveszter lévén, nem tudom, mit hittem. Nem értem, miért kell a családdal giccsparádézni, mikor George is tudja, mennyire el akarok menni abba a buliba. Egész nap ezért hisztizek, de közben érzem, valami van a levegőben.
Hirtelen lesz csend, és sötétedik el minden, leszámítva a mi asztalunkat, én meg még akkor is értetlenül pislogok, mikor a párom letérdel elém, és a gyűrűt nyújtja. Látom, hogy mozog a szája, látom a mosolyát, de egyáltalán nem tudok másra gondolni, csak a pánikra. Huszonegy vagyok, hat éve vagyunk együtt, és én még semmit nem láttam az életből. Ránézek anyámra, kinek szeme körül karika van, amit még az arckrém se tudott elfedni, ennek ellenére bátorítóan mosolyog, miközben szeme aggodalmasan villan meg.
Megrázom a fejem, és felállva futok ki az étteremből, mert a rám törő pániktól levegőt nem tudok kapni. Szeretem Georgot, vagyis… valamikor szerettem, de hogy házasság… ilyen fiatalon? Nem, az kizárt.
- Héy, várj már meg – fogja meg a párom a karom, mire én hisztérikusan szakítom ki.
- Normális vagy? Huszonegy vagyok… nem akarok férjhez menni, mikor még nem is éltem… te jó ég, nem hiszem el, hogy ezt te komolyan gondoltad, és itt… - akadok ki, miközben a hajamba túrok, és úgy nézek a srácra, mintha egy őrülttel lennék összezárva.
- Elnézést, hogy mertem azt hinni, a kapcsoltunk épp elég mély ahhoz, hogy meg merjem tenni a lépést – hallom azt a gúnyos élt, ami még jobban felhúz.
- Kapcsolat? Mégis milyen kapcsolatról beszélsz? Már rég nem vagyunk együtt, csak vagyunk egymás mellett, mint.. .a nagyiék… Tudod mit. Végeztünk, oké? – ezzel hátat fordítva futok el, és leintem az első taxit.

2014. február 3.

- Jó lesz Nati, meglásd – vigyorgok barátnőmre, ahogy kilépve a reptérről, magamba szippantom a Vegasi levegőt.
Nati a legjobb barátnőm, ez akkor bebizonyosodott, mikor mellőzve mindent, ami Floridában tartott volna, pattant fel arra, gépre, ami idehozott minket. És hogy az otthoniak tudnak-e erről? Ki nem szarja le.