Patológia

Vendég

Lábam kilógott a paplan alól, arcom a párnába süppedt, s jóízűen aludtam álmomat. Az óra halkan kattogott, Darwyn az ablakpárkányból kémlelte Einsteint a terráriumban, s időnként mancsával próbált közelebb férkőzni hozzá, mindhiába. Az ágyam körül szennyes ruhák, a földön pizzás-és sörös dobozok hevertek. Kezem lefelé lógott, a körülöttem repkedő szúnyog őrjítő zizegésére sem ébredtem fel. Túl jól esett az a három doboz sör és a hatalmas, extra sajtos pizza, amit meccsnézés közben fogyasztottam el.
Telefonom a kisasztalon hevert, s hirtelen felcsendült a Right Place, Wrong című szám, amit alap csengőhangként állítottam be. Hiába szólt a telefon, az első néhány pillanatban fel sem tűnt, nem ébredtem meg rá. Darwyn azonnal leugrott a párkányból, s odaszaladva lelógó kezemhez kezdett dörgölőzni, majd nyarvogni kezdett, olyan hangosan, ahogy csak tudott.
- Jól van már, ne nyávogj, kapsz kaját…- Résnyire nyitottam szemeimet, mire meghallottam én magam is a csengőhangot, s hirtelen felültem, hogy a készülék után kapjak. A kijelzőre pillantva Bérénicet jelezte ki, s mikor megnyomtam a zöld gombot, már hallottam is a vonal túlsó végéről tombolását.
- Basszus, már megyek, már úton vagyok…csak…Darwyn ne dörgölőzz – Suttogtam közben le a macskához, majd újra a készülékbe szóltam. – Dugóba kerültem, sietek, csók. – Majd kinyomtam a telefont, abban a reményben, hogy mire beérek a patológiára, talán már nem lesz ennyire morcos.
Továbbra sem tudtam hozzászokni a váltott műszakokhoz, s nehezemre esett az éjszakai meló. Teljesen megfeledkeztem róla, így történhetett meg az, hogy bealudtam. S mivel már így is késésben voltam, időm már nem volt arra, hogy meg is borotválkozzak. Csak a legfontosabb teendőket tudtam elintézni, fogmosás, gyors zuhany, ruhák magamra pakolása, majd irány a garázs, bukósisak fel, s nyomás motorral a munkahelyre.
Fél órába telt, mire beértem a kórház azon részlegére, ahol mi dolgoztunk. Az öltözőben még gyorsan átvettem a kötelezően viselendő munkaruhát, az értékeimet elzártam a szekrényben, s még egy gyors hajigazítást követően megindultam a boncterem felé.
Nice már az asztal körül szorgoskodott, lépteimet kicsit felgyorsítottam, s már messziről köszöntem, remélve, hogy nem fogja leharapni a fejemet.
- Szép estét, bocsánat a késésért, látom, hogy te már elkezdted nélkülem. – Jegyeztem meg, miközben észrevettem a bemetszést a test mellkasi részén.
- Bakker, ez mikori? – Közelebb érve azonnal az arcom elé kaptam a kezemet, úgy viselkedtem, mint egy kezdő, s naná, hogy teljesen megfeledkeztem arról a mentolos krémről.
- Nincs nálad abból a kencéből? – Léptem közelebb az asztalhoz, miközben próbáltam felvenni a szemkontaktust Nicel. Láttam rajta, hogy a szokásos mogorva állarcot viseli, de azért reméltem, hogy nem fogjuk végig veszekedni a munkaidőt.

Vendég

mr. és mrs.

■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■

[You must be registered and logged in to see this image.]Kimerült voltam. A mosdó feletti tükörben hosszan vizsgáltam táskás szemeimet, s az elhúzódó fekete bőrelszíneződősen felejtve pillantásom, megfeledkeztem a kiszáradt kezeimre zúduló forró víztől. Hangtalanul jajdultam fel, mikor savtól szétrepedt ujjaimon szétnyílt a már gyógyulófélben lévő seb. Hetvenkét órája voltam talpon, ez pedig nem könnyítette meg a dolgomat. Emlékezetemből egészen kifakult az alvás élménye. Hiányzott párnáim puhasága, a szoba hűvöse, egy bögre forró kakaó elalvás előtt - ez utóbbit hat éve még nem soroltam volna bele hiányszó szükségleteimbe, de mióta Eddie sikeresen rászoktatott, eszembe nem jutott volna kihagyni az alvás előtti kakaózást.
Viszont most ennek még nem volt itt az ideje. Aki annyira törtető, hogy két helyen vállal állást, az ne csodálkozzon arra, hogy kifakul a betanult, monoton mozdulat, ahogy fésülködni kell. Elnagyolt volt ez, hiszen még csak három nap telt el azóta, hogy utoljára végighúztam barna tincseim között a gumiszögeket. Most akár Edward vastagon szappanmaradékkal körbe futtatot fürdőkádjában is bevállaltam volna egy hosszas ázást. Vállalva a mételyezések arányának megnövekedésével járó veszélyt. Már megint a barom exem.

Hogy is ne járt volna eszem a férfin, mikor együtt lettünk beosztva éjszakára, és ő máris késett. Ha legalább itt tette volna mellettem, s hallom, ahogy horkol az üres boncasztalon... de még egy hívás sem érkezett tőle.
Miután kellőképpen lefertőtlenítettem kezemet, s a mosdó melletti adagolóból papírtörlőt szakítottam magamnak, hogy szárazra töröljem ujjaimat, mélyen köpenyzsebembe túrtam.
S mielőtt még megváltam volna telefonomtól, na meg az élénkítő szerként adagolt koffeines rágógumimtól, úgy döntöttem, annyit megteszek Edwardért, hogy nem engedem, hogy ma kirúgják. Ma még nem.

A telefonbeszélgetés után elégedettséggel töltött el, hogy a férfi már úton volt. Az ágyból legalábbis már kikelt, ezt biztosan tudtam haptákba vágottan reszkető, álmatag hangját követően. Míg ő otthon pepecselt, én leültem a boncasztal végében lévő üres helyre, s hosszan elmélázva zsíros krémemmel bekentem két kezemet. A szagokat egy ideje nem éreztem, így a zsebem legmélyén lapuló mentolos keverésű zselét nem szedtem elő, szükségtelen lett volna. Már így is kiszárította bőrömet. De nem volt időm olyan apróságokkal törődni, minthogy ég a bőröm, vagy feszül egy-egy mozdulatnál. A szerencsétlen előttem ennél nagyon kínokat szenvedett el.
Az óra elütötte a fél kilencet, már így is harminc percet töltöttem a férfire várva. Felhúztam hát a vékony gumikesztyűt, s egy hirtelen rántással eltüntettem a testre terített fóliát. Nem fogadott túl szép látvány, s ez meg sem lepett. A bűnügyiek hozták, várható volt, hogy nem természetes halált kell vizsgálnunk egy kilencven éves papán. Feltehetőleg Edward még a nyugdíjast is áttúrta volna, hogy kiderítse azt, amit én ránézésre megmondtam volna. Szívelégtelenség.
Grimaszoltam egyet a cinikus gondolaton.

A szike már ott fityegett kezemben, de előtte még át kellett esni a külsőségi vizsgálaton. Ez volt a könnyebb része, így ezt Edwardnak tartogattam. Hogy ne aludjak el várakozás közben, kegyetlen erővel masszíroztam kezeimet, hogy a sérült helyeken erősen pulzáló vér lekösse agyam figyelmét. Jó terv volt, hiszen a fizikai fájdalom elvette az eszemet, s egyetlen ásítás nélkül megvárhattam a férfi érkezését.
- dr. Northman. Milyen kedves, hogy befárad. Nem is értem, hová siet. Egy halott nem tud még jobban meghalni... - nem tetszően felelőtlenségére megforgattam szememet, s az általam már jócskán szemrevételezett testre pillantottam.
- Harminc év körüli, elhízott férfi. Mást nem is kaptunk belőle, csak ezt az úszógumi méretű hájgyűrűt, amibe a helyszínelők úgy tömködték vissza a beleket. A két lába szilánkosra tört. Szóval még hozzá sem nyúltam. Mit látsz még rajta? - kérdőre vontam Edwardot, hiszen tudtam, hogy szüksége van egy kis noszogatásra ahhoz, hogy belelendüljön. Felemelve a hideg kart, láthatóvá tettem a bőrbe égett hegeket.
- Kínozták.
Szerettem volna beindítani a fantáziáját, s ha nem annak perverz részét, de meg akartam dolgoztatni agyát, mielőtt elunja magát mellettem. Már háromszor felnyithattam volna, de annak nem lett volna értelme, együtt kellett dolgoznunk.
- Az aktájában, amit én már átolvastam veled ellentétben, az áll, hogy huszonéves korában öt évet lehúzott a helyi maffiánál. Egész sokáig húzta... aztán nem gondolta, hogy a csúcsról fog a legnagyobbat esni. Na, de... ne a halottakról beszéljünk. Mi van a macskáddal? Éltek még? Valami fertőzés? Arra ügyelhetnél, hogy Einsteinnek ne tűnjön el még néhány lába. Darwyn igazán...
Miért is fecserészek úgy Eddie-vel, mintha megérdemelné? Mintha érdekelne? Kidobtam...

Vendég

mr. and mrs.

[You must be registered and logged in to see this image.]- Jól van na, bealudtam, sajnálom. Teljesen megfeledkeztem arról, hogy ma éjszakások leszünk, megettem egy hatalmas sajtos pizzát, meg ittam néhány sört..mindegy. – Hirtelen azon kaptam magam, hogy máris azt ecsetelem kedves exemnek, mivel foglalatoskodtam, míg nem együtt gályáztunk a hullaházban. Nice szokásához híven gúnyos hangnemet ütött meg velem, amit már nem is vettem igazán a szívemre. Még mindig ott élt bennem azon éjszaka, mikor kivágott a házából, s velem együtt Einsteinnek és Darwynnak is kiadta az útját, nem beszélve arról a cserepes virágról, amit még közösen ültettünk. Ahogy felidéződtek bennem ezen gondolatok, máris átvándoroltak agytekervényeim azon képkockákhoz, mikor azt a bizonyos kórót ültettük. Együtt nevettünk, jóízűen beszélgettünk, közös öröm volt az, hogy a virág megmaradt a cserépben, majd hogy ezt megünnepeljük, egy hatalmasat sze…nos igen, régi szép idők.
Gondolataimból Nice szavai rántottak vissza, aki mint mindig, most is precízen felkészült, s már pontosan tudta, hogy mi történt az áldozatunkkal, mielőtt még bármilyen alaposabb vizsgálatot is végzett volna a testen. Mellé lépdeltem, s miközben figyeltem szavaira, alaposan szemügyre vettem a bűzölgő testet.
- Báh, ez rémes… - Még mindig zavart az a bűz, pedig az évek alatt már hozzá szokhattam volna ahhoz, hogy patológusként néha el kell viselnünk efféle helyzeteket. Nice hozzám képest profi volt, Ő mindent sokkal jobban tűrt, mintha erre a szakmára született volna. Ezt mindig is irigyeltem tőle.
- Hm..- Nagyjából ez volt az első reakcióm a kérdésére, de mikor felhívta figyelmemet a karján lévő sérülésekre, akkor nem maradt más választásom, mint hogy egyetértően bólintsak.
- Valószínűleg, hacsak nem véletlenül égette meg a karját. Viszont neked lesz igazad, tekintve, hogy…- Közelebb hajolva alaposan szemügyre vettem a csuklóját, majd a nyak körüli részeket.
- Horzsolások a bőrön, itt és ezen a részen is. Szerintem megkötözték, a csuklóit mindenképp. Látszik, hogy próbált szabadulni, véresre horzsolta kezeit a kötél. Hihetetlen…- Összeráncoltam szemöldökeimet, bizarr volt belegondolni abba, hogy mi történhetett ezzel az emberrel, s miket kellett átélnie. Persze, ez az eset sokkal izgalmasabbnak tűnt szakmai szemmel, hisz nem tudtuk a halál konkrét okát. Csak sejteni lehetett azt, hogy valamely sérülés okozta a halált.
Az újabb megjegyzésre Nice felé fordultam, s pillantásom íriszeibe fúrtam, majd rámosolyogtam.
- Tudtam azt, hogy felkészült leszel, Cica. – Még rá is kacsintottam, majd újra az áldozat fölé hajoltam, s szemügyre vettem az arcát.
- Szóval a maffia, így már nem is csodálom azt, hogy így végezte a pasas. Állítólag ennél durvább módszereik is vannak.. -
A férfi arcán volt egy seb, nem mertem rá megesküdni, de úgy tűnt, mintha kampót akasztottak volna a szájába. Mielőtt azonban még hozzáértem volna, hogy alaposabban is megvizsgáljam, úgy éreztem, hogy használnom kell azt a mentolos krémet, ha nem akarok az asztal alatt kikötni.
- A macskámmal? – Értetlenül vontam össze a szemöldökeimet és újra Nice pillantását kerestem.
- Tudtommal a Te macskád. Tőlem kapta a születésnapodra, emlékszel? Darwyn remekül van, mostanában nem eszik annyit, de elvan, akárcsak Einstein. Csak a virág pusztult ki, nem tudtam életet lehelni belé..- Elhúztam a számat, rosszul érintett az, hogy képes volt kivágni azt a növényt ami kettőnk kapcsolatát jelentette. De nem akartam érzelgőssé válni, főként nem előtte, ezért gyorsan le is zártam a témát.
- Nálad mindig van mentolos krém – Ránézve láttam, hogy kezeiben már ott tartotta a boncoláshoz szükséges szikét, így mögé léptem, s kezeimet becsúsztattam a zsebeibe.
- Bocsi, nem letapizni akarlak, de szükségem van krémre. Melyik zsebedben is van? – Teljesen mögé léptem, háta a mellkasomhoz ért, feneke az ágyékomhoz. Mégis csak sikerült letapiznom, nem mondom, hogy azért a kisördög nem ólálkodott bennem, hisz jó érzés volt újra ilyen közel kerülni Nicehez. Még ha csak ruhán keresztül is, s csak pár pillanatig tartott, de ügyesen végig simítottam combjain, mire kezeim közé akadt a mentolos krém.
- Ne akarj ledöfni azzal a szikével. – Suttogtam a fülébe, borostás arcom éppen csak súrolta az övét. Mielőtt azonban bármit is tehetett volna, elléptem mögüle. Felbontottam a kencét, majd orrom alá dörgöltem egy keveset az áhított szerből, s visszaléptem az asztalhoz.
- Köszi, Cica. – Rákacsintottam, s ezt követően ropogtattam meg az ujjaimat, hogy hozzá lássunk végre a feladathoz.
- Milyen metszéssel kezdjük? Házikó vagy kertkapu? – Vigyorogva huzigáltam fel le szemöldökeimet, miközben a szikével a holtest mellkasa felett alig pár centivel a levegőbe rajzoltam az ábrákat. Bizonyos esetekben nem tudtam túl komoly lenni, talán ez már bunkóság volt, ha a halottat vesszük figyelembe, de őszintén, hogy máshogy lehetne elviselni egy ilyen melót? Inkább viccelődtem, mint hogy éjjelente rémálmaim legyenek egy-egy áldozat miatt.

MADE BY TORIE ♥

Vendég

mr. és mrs.

■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■

[You must be registered and logged in to see this image.]- Ne fárassz már a barom magyarázkodással. Az sem érdekel, ha szadistává képezted magad valami ringyó társaságában. Foglalkozzunk azzal, ami itt fekszik előttünk. Ne is dühíts, mert rajtad fogok bemetszést végezni helyette - emeltem rá először pengeélesen gyilkoló szemeimet, majd némi hezitálás után is a kezemben dédelgetett szike is torka irányába merevedett meg.
Mielőtt bármi ostobasággal tovább zajongott volna a bűzős csendben, elfordultam tőle. A kisstílű hisztériája, a hányingere és egyéb gyomorproblémáival mit sem törődtem, nem az én asztalom volt, hogy egy élőembert istápoljak. Félő, hogy minden kezem alá kerülő baromnak a kórlapján elsőként az IQ-szintjét kerestem volna, büntetett előéletre vonatkozó személyes bejegyzéseket és a megdőlt személyiség nyomait, majd válogatás nélkül, a legfájdalmasabb módon ébren vágtam volna ki helyéről a szívét.
A rothadó szív-motorban nem volt nagy élvezet. Már nem pumpálta a friss vért, nem produkált összehúzódást. Nem lehetett annál több kárt tenni benne, mint amit a halál elkövetett ellene. Élvezet nélkül téptem ki a helyéről, ha éppen indokolt volt egy alapos szövettani vizsgálat. De Edward markomban dobogó szívét... nos, azt hiszem büntetlen előéletét ismerve, eszének helyénvalóságát nem vehettem figyelembe az okoknál. Egy más időpontban, más szabályok szerint kellett őt erkölcsileg megbuktatnom. Így csak számat rágtam, s halála helyett arra kaptam válaszokat, mi az, ami benne van meg és bennem kevésbé.

- Ne nyafogj. Semmivel nem rosszabb ez, mint valakinek a szuvasodott fogaktól bűzlő pofájába könyékig túrni. Na, látod én attól kaptam volna rövidtávon idegösszeroppanást - Az egyetemi évek alatt megtapasztalhattuk a különböző orvosi területek hátrányát. A fogorvoslás mindig is Edward szakterülete volt. A véletlen tanrendbe épült egy néhány kurzuson brillírozott, s élvezettel villogtatta tudását. Nem csoda, akinek három generáció óta a férfi felmenői mást sem csináltak, mint orrfacsaró területekre nyúlkáltak embertársaikban, illett tájékozottnak lennie.
- Nyavalyognak, hisztiznek... összecsukják a szájukat... gusztustalan emberi faj.
Míg én azzal foglalatoskodtam, hogy lefertőtlenítsem a boncoláshoz használatos eszközeimet - mert a kiélt-fejű asszisztensnő csak annak a boncolása előtt piszkolja be manikűrözött kezét, akinek széttehetné a lábát. A két csodálatos kezemet sokkal jobban megbecsültem, mintsem kikezdjek egy prostiként kokettáló biszexuális lénnyel.
Miután túltettem magam a negatív diszkrimináción, túlestünk az externális vizsgálaton, legalábbis felszínesen Eddie részéről.
- Oké, a kezdők is látják, hogy letépték az állkapcsát. Sokkal jobb, ami a beesett arcpofa mögött van. Ha jól látom, hiányzik jobb oldalról a szemfoga. De az talán csak letört. Következtetve a lilás érszakadásból, sérülésből, amit szúrás okozott. A ki nem nőtt bölcsességfogtól visszább a három hátsó... - hogy is hívják? Nem az én szakterületem volt a fogelemzés, s mivel most nem jutott eszembe nevük, szerettem volna, ha a kipihent dr. Northman kisegített volna. A világért nem kértem volna segítséget. Ezt ő is tudta.
- A szerencsétlen megtébolyult, mielőtt megölték.

Mivel végeztünk a külsőleges sérülések számba vételével, úgy gondoltam az olyan áttetsző témákkal is felhagyok, minthogy az állatokról érdeklődjek, vagy válaszra méltassam, ahogy kínozza őket. Ha Eddie-ből indulok ki az az ártatlan jószág hetek óta nem látott normális eledelt. Rágcsálhatja a megmaradt pizzaszeleteket. És Einstein... már akkor is előbb jól lakik, ha megpróbál döglegyet fogni a levegőből.
- Én ak... - ugyan eszemben volt Eddie hisztije a mentolos krém miatt, de meglepett, mikor olyan határozottan érintette meg combomat, mintha csak engedélye lett volna rá. Nem ellenkeztem az érintés ellen. Azóta teljesen felbolydult a testem, mióta majdnem történt valami köztünk a lakásomon. Nem volt nehéz felkorbácsolnia vágyaimat. Kedvem lett volna nekem is viszont érinteni, de a munka... ez az, most erre kell koncentrálnom!
- Nem tudom, pontosan - nyögtem ki elgyengülve, mikor farmerom elülső zsebében mélyesztette el ujjait, s még a szikét is a boncasztalra ejtettem, hogy megkapaszkodhassak annak szélében. Hagytam, hogy ujjaival játsszon testemen. Sőt, mikor rámarkolt a keresett kencére, még én invitáltam egy újabb körre. Szükségem volt azokra az érintésekre. Nem akartam elfelejteni, milyen, mikor simít.
- A farzsebemben ott a rágóm. Azt is kivehetnéd, ha már ennyire ráérsz...
Hátráltattam saját magamat, s megnehezítettem az elkövetkezendő órákat. Innentől kezdve már abban sem voltam biztos, hogy nem véteném-e el azt az istenverte Y-metszést.
- Kicsit mélyebben van.
Szóltam hátra vékony hangon, s mikor rájöttem, hogy ezzel kiürítette zsebeimet, nem maradt más, amiért érinthetett volna, nagy gonddal a hulla fölé hajoltam. Az éjszakán, mikor szakítottam Eddie-vel, dühből úgy gondoltam, egy hulla mellett is szívesebben aludnék, minthogy még egyszer a mellkasára hajtsam fejem. Ez most megváltozott.
- Vedd fel a kesztyűdet, és ne hadonássz óvodás módjára, mert megint kihozol a sodromból... - azzal nyomatékosítva a szavakat, csettintettem egy visszhangzót nyelvemmel, s végre felvágtam a testet. Az elcsúfult metszés a már amúgy is felszakadt hasüreg tartalma miatt nehezebben ment.
- Hozz egy edényt. Kivesszük a szívét és a tüdejét. A körme elsárgásodott felülete miatt azon se leszek meglepődve, ha babnyira összeégett gumót találunk... Te fogod csinálni. A gyomor nem sérült. Lehetőleg ne is nyúlj hozzá. Majd utána megnézzük a tartalmát. Gyere, te... nagy gyerek.
Az elmúlt hónapok óta, talán most mosolyodtam el először őszinte szeretetből.
Eddie-t magam elé engedtem az asztalnál, s átnyújtottam neki a szikét.
- Ne hentes módjára csináld. Lassanként válaszd le, de semmi mást ne szúrj át. És koncentrálj.
Válla mellett hajoltam előre, hogy lássam, miképp ügyeskedik. A jövő héten nem velem lesz beosztva, így más mellett kell majd dolgoznia. Kicsit féltettem is, hogy nem egy teremben leszünk, de ez ezzel járt. Túl nagy kárt nem tudott tenni.

Ahogy ott álltam mögött, a test mustrálása helyett, köpenybe öltözött testét fixíroztam. Alig észrevehetően nyújtottam ki feneke irányába kezemet, hogy mikor eléri a kívánt szervet, erősen rámarkoljak izmos hátsójára.
- Koncentráljon, Mr. Northman - súgtam teli szájjal vigyorogva a férfi fülébe, s reméltem, hogy további kutakodó kézmozdulataimat is így fogja tűrni. Míg ő dolgozott, eszembe jutott, mennyi mindent tehetnék vele... s mennyi mindent fogok is.

Vendég

mr. and mrs.

[You must be registered and logged in to see this image.]Bérénice elég sokat háborgott, stílusából mit sem veszített, de ezt már megszokhattam Tőle, éppen ezért nem is vettem rossz néven megjegyzéseit a fogászokról. A családomban nem egy ember végzett fogászként, s tulajdonképp én magam is az akartam lenni, az más kérdés, hogy végül a boncolást mégis izgalmasabbnak találtam.
- Várj csak, hadd nézzem meg én is. – Ez volt az egyik kedvenc területem, hisz legalább a fogakhoz jobban értettem, mint Nice, s ilyenkor kiélvezhettem a tudás örömét. Nem voltam felvágós, de tekintve, hogy Bérénice a boncolási teendőkben jobb volt nálam, némi nyugalommal töltött el az, hogy én is tudok valami újat mondani. Túloldalról én is odahajoltam, hogy szemügyre vegyem a fickó pofázmányát, majd a nő kérdésére íriszeibe fúrtam pillantásomat.
- Első, második és harmadik zápfog. – Rámosolyogtam, majd ahogy megfigyeltem a fogazat körüli részt, észrevettem egy szúrásnyomot.
- Nem biztos, hogy megtébolyult, nézd csak, az ott egy injekciós tű helye, még az is lehet, hogy mérget juttattak a szervezetébe. Erről majd a belső vizsgálatból többet megtudunk. - Ezt követően tapogattam le a doktornőt, s volt olyan pillanat ,amikor úgy éreztem, hogy még élvezi is a helyzetet. Nem csak, hogy nem szidott le azért, amiért engedély nélkül léptem be intim szférájába, és csúsztattam kezeimet a zsebeibe, de még Ő is megkért arra, hogy a krém után a rágót is keressem meg. Kérése pedig számomra parancs volt , s ahogy elölről combjait, úgy hátulról a fenekét is letaperoltam, mire megtaláltam a rágógumit. Elmosolyodtam, hogy még a szike is kiesett a kezéből, ahogy közeledtem felé, s megfordult a fejemben az, hogy szembe fordítsam magammal és megcsókoljam. Ez viszont nem éppen a megfelelő helyszín volt ahhoz, hogy egymásnak essünk, és ezzel tisztában is voltam. A rágógumit kicsomagoltam a papírból, s ha kinyitotta a száját, akkor nyelvére illesztettem egy darabot, a papírt pedig összegyűrve a saját zsebembe csúsztattam.
- Ne főnökösködj, ez a hulla úgy sem fog elmászni innen. Amúgy is, jól mutatna rajta egy házikó nem? – Szemtelenül rávigyorogtam Nicere, szerettem volna kicsalni belőle végre egy mosolyt, s azt hiszem, hogy sikerült is. Jól esett összemosolyogni vele, s azt követően már tényleg engedelmesen követtem szavait.
- Igen is főnökasszony. – Rákacsintva hoztam egy edényt, majd felhúztam a kesztyűimet, s kezembe vettem a szikét, hogy megkezdhessük a boncolást. Odaléptem az asztalhoz, a bűz sem zavart már annyira, hála az orrom alá felkent mentolos krémnek. Kezem megindult , hogy megkezdjem a szerv kiemelését, de mielőtt még bármihez is hozzá nyúltam volna, hátra pillantottam Nicere.
- Nyugi már, csináltam ilyet. – Túl maximalistának tűnt, ha munkáról volt szó, s gyakran átvette az irányító szerepet, ami nem feltétlenül volt gond, bizonyos esetekben még engedtem is neki, hogy irányítson. Azzal viszont már én is tisztában voltam, hogyan kell kiemelni egy szervet, ha azon még egyéb, részletes vizsgálatokat akarunk elvégezni.
Szavaimat követően visszafordultam a páciens felé, majd igyekeztem leküzdeni kezem remegését, hogy végre, egyetlen vágással elválaszthassam a szívet a helyéről.
- Koncentrálok, nyugi..- Éppen csak kimondtam, kezével belemarkolt a hátsómba, én meg ugrottam egyet, s csak a szerencsén múlt, hogy nem vágtam ketté a szervet.
- Ne már, rossz vagy. – Vigyorogva fordultam hátra, hogy szemügyre vehessem huncut pillantását. Végre, kezdtem azt érezni, hogy a fagyos lepel eltűnt, s helyét újra átvette az izgalom, s a kacérkodás. A munkát még sem hagytam abba, visszafordulva igyekeztem koncentrálni, s a szikét óvatos mozdulattal irányítottam, hogy átvágjam a szöveteket. Egyik kezemmel megfogtam a szívet, s másik oldalról is ügyes mozdulatokkal próbáltam elválasztani a szervet rabul ejtő szövetektől, mire ismét megéreztem Nice kutakodó kezeit, ezúttal már a férfiasságom felé közeledve.
- Khm..ez..így jó lesz. – Azonnal beindított, egyre nehezebben koncentráltam, mert kutakodó ujjai hamar felizgattak, s elég nehéz volt a boncolásra összpontosítanom, miközben egész más járt az eszemben.
- Kész! – Jelentettem ki határozottan, s úgy mozdultam, hogy abba hagyja a matatást, mely már így is arra késztette férfiasságom, hogy az ki akarjon törni börtönéből. Túl hosszú idő telt el, hogy nem történt köztünk semmi testiség, ha éjszakánként magamhoz nyúltam, akkor is Őt képzeltem magam mellé. Gyerünk Northman, verd ki a fejedből és koncentrálj!
A szervet kiemeltem, majd az edénybe helyeztem, amivel aztán félresétáltam, s a mérleggel ellátott asztal szélére helyeztem. A szikét leraktam, a gumikesztyűket is lehúztam, majd torkomat köszörülve sétáltam vissza hozzá, egy másik, tiszta edénnyel.
- Most Ön jön Dr. Marsten, vegyük ki a beleket. – Kezemmel az asztal felé mutattam, ezzel is jelezve, hogy lépjen közelebb, majd tiszta szikét adtam át kezeibe, s ezúttal én voltam a segéd, aki válla mögül figyelte azt, ahogyan a kollegina dolgozik. Kivártam, míg belekezd a műveletbe, de olyannyira lázba hozott, hogy újra mögé kellett lépnem. Kezeimet automatikusan csípőjére csúsztattam, s ha nem ellenkezett, akkor egyik kezem megindult belső combja felé, miközben ágyékomat a fenekéhez préseltem.
- Mit gondol Miss Marsten, meg lehet még menteni a páciens életét? – Búgtam fülébe a szavakat, de a következő pillanatban már ajkaimmal faltam nyakának bársonyos bőrét.

MADE BY TORIE ♥

Vendég

mr. és mrs.

■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■

[You must be registered and logged in to see this image.]Izgatottan ácsingóztam Edward mögött, hogy megvárjam a tökéletes pillanatot aljas támadásomhoz. Visszafelé számoltama másodperceket, ahogy szikés kezét láttam közeledni az egyszer életfontosságú szervnek számító szív felé. A nagy koncentrációban úgy tűnt, mintha megdobbant volna periférikus látásom peremén. Dumm.
Dumm.
Dumm.
Hevesen dobogott saját szívem. Vérem fülemben dübörgött, ahogy szélesre vágta maga előtt az utat; követelőzően megtöltötte testemet. Arcom égett, s le sem lehetett volna vakarni képemről az elégedett mosolyt, mikor beváltottam vágyamat, s megérintettem a férfit. Annyira kellett ez, mint egy csepp víz a hervadó kóróra. Majd egyre több és több,míg el nem vette eszemet és elfeledtette velem az asztalon fekvőt.
Megszűnt a bűz és fertőtlenítő szerek szagának elegye. Az arcunkba világító neonlámpák sárga fénye mintha melengetni kezdte volna apró porcikáimat. A rideg túlvilág, ami egy karnyújtásnyiról okádta ránk a purgatórimból visszatért lelkek tortúrás kínját. Nem volt érzés, ami ehhez hasonlóan eluralkodhatott volna tagjaimon. A szenvedély, a kívánalom, amit éreztem Edward minden pontja iránt felülmúlhatatlanul gyötört. Mi ehhez a fizikai fájdalom? Mi egy kiéhezett nő ölének az igazi fájdalom, ha nem az, hogy csendre intik?
Nem bírtam magammal. A két hét örökkévalóságnak tűnt minden szempontból. De míg érzelmeimet hosszú idő alatt megtanultam, miképp lehetséges kordában tartani, addig szeretőre váró testem mindennap érte lüktetett.
Mielőtt azonban közelebb húzhattam volna hozzá magam, végzett a szív kivételével. Túl gyors volt, én pedig túl keveset érinthettem.
- dr. Northman, a nagy sietség közben a tüdőket bent hagyta. Ne vidd még el a tálat... - azzal a sietve távozni vágyó férfi után kaptam, s amíg még éreztem magamban a munkához elegendő lélekjelenlétet, a tüdőlebenyeket is vizsgálatra késszé tettem.
Innentőn az én dolgom is megnehezedett.
- Kölcsönkenyér visszajár, doki? - haraptam be alsó ajkam, s hogy örüljön magának és én is jobban élvezzem közelségét, nagyobb terpeszbe csúsztattam szét lábaimat, miközben ráhajoltam az asztalra, hogy a belek kivételével folytassam. Elkülönítettem a különböző szakaszokat, s minden vágásnál erősebben nyomtam fenekemet meredező férfiasságának.
Biztos voltam, hogy innen ma már egyikünk sem menekül.
- Elég jól áll a kezemben ez a hosszú és vastag... bélszakasz? - nem undorodtam a helyzettől, a véremben felfokozódó adrenalin szint miatt csak egy dolgot érzékeltem tökéletesen, azt amire amúgyis nagyon áhítoztam, Eddie vágyát a combomon. Vigyorogva hátrapillantottam rá vállam felett, s lassan kiegyenesedtem. Kiemelve helyéről az éhbelet, csípőbelet, vakbelet, vastagbelet a közeli tárolóba ejtettem őket. Ezek még további vizsgálatokra vártak. Ahogy a tüdőt és a szívet is le kellett volna még mérnünk.
Ehelyett azonban nem erőltettem a munkafolyamatot. Lehúztam kezemről a gumikesztyűt, s a felnyitott mellkasra ejtettem.
- Két életet megmenthetek... - nyögtem fel sóhaj közben, ahogy végigcsiklandozta ajkával nyakam kecses vonalát és csak kulcsomon állapodott meg forró szájával. - Mondja a diagnózist, dr. Northman.
Szólítottam fel kajánul a férfit, s neki támasztva derekamat a fémasztalnak, magamra húztam, és végre kezelésbe vettem a sajgó területek egyikét. Úgy csókoltam, úgy haraptam, simítottam nyelvemmel és követeltem bebocsájtást nyelvemmel fogai közé, mint a vérbeli maffiózó. Furcsáltam volna, ha ezután jobban tartja magát mint én, s nem enged tovább lépni.
A csók fulladásba torkollott, hiszen úgy kaptam újra és újra a finom ajkak után, hogy közben levegőt is alig vettem. Mindent el akartam venni a férfitől. Mindentől megfosztani.
- Megmutatom, nekem hol fáj - szájába sóhajtottam a kéjjel fűszerezett szavakat, s még szememet se nyitottam fel, Eddie két kezét behúztam a köpeny és pólóm anyag alá, hogy meztelen, perzselő bőrömet érinthesse. Egész testem összerándult, amint megérintett. Míg ő felfedezte alakomat, s bejárta bársonyos kezével hasamat, csípőmet, derekamat, netalán lerángatta rólam a fehérfarmert, addig én sem tétlenkedtem, s felgyűrtem köpenyét, hogy kioldva nadrágja gombjait, bejussak alá, és kezembe vegyem Őt.
Nem volt tervbe véve, hogy egy hulla mellett csináljuk majd bármikor is, de most semmi nem foghatott volna vissza.
- Azonnal műtenünk kell, doktor... - céloztam ezzel az aktusra, s nem is engedtem, hogy bármi mással foglalatoskodjon, alsónadrágját is eltüntettem az útból, hogy végre megadja, amit mástól nem is vágytam.
Mindegy volt már, hogy mikor történik, hol történik...

Vendég

mr. and mrs.

[You must be registered and logged in to see this image.]Fordult a kocka, s ezúttal én zavarhattam meg Bérénicet munka közben. A helyzet az, hogy elvette az eszemet a kis játékával, s már egyáltalán nem arra koncentráltam, hogy tökéletesen végezzük a dolgunkat, s kiszedjünk mindent a páciensből. Már nem is érdekelt az izgalmas eset, nem is akartam annyira tudni, hogy mi vethetett véget az életének a sok eshetőség közül. Kizárólag Nice formás hátsójára, bársonyos bőrére és ölére tudtam gondolni. A kezdeti játékként indult incselkedés elvadult, s ahogy korábban én tapogattam le Nicet, utána Ő a dupláját adta vissza nekem. Nem hátráltam meg, míg Ő igyekezett eltávolítani a még éppen maradt szerveket, kezeim lassan járták be a testét, kerek fenekét, combjait, majd ölének hajlatát.
- Nem értettem kristálytisztán Doktornő. – Újra megcsókoltam a bőrét, s miközben bal kezem öléhez tévedt, hogy kósza keringőre hívja, szabad kezemmel jobb válláról távolítottam el a köpenyt, ezzel szabaddá téve vállait, hogy csókokkal kényeztethessem Őt.
- Dr. Marsten, azt hiszem mélyebb beavatkozásra lesz szükségünk. Egyetért?– Suttogtam fülébe, miközben néhány hajtincsét félresimítottam arcáról. Ágyékomat már feszítette a vágy, kezemet hasára csúsztatva húztam magamhoz közelebb, majd ölét várakoztatván, ujjaimat a csuklójára fontam, ezzel is jelezve, hogy ejtse el azt a szikét, s a szervek helyett valami mást vegyen inkább a kezébe.
- Véleményem szerint Önnek most szüksége lenne egy ..- ajkaimra mosoly kúszott, s a további, pajzán és izgató szavakat a fülébe súgtam, majd magam felé fordítottam Nicet.
- Minek ez a sok ruha? – Ajkaimat övéire tapasztottam, miközben felsőjének anyagát ujjaimmal gyűrtem feljebb, s közben kezeimmel végig simítottam bársonyos bőrén. Csókunk egyre hevesebb lett, nem tudom, melyikünk volt követelőzőbb, de levegővételre is alig jutott idő, mert Bérénice ismét lecsapott.
- Doktornő..isteni kezei vannak. – Sóhaj tört fel belőlem csók közben, ahogy megéreztem kezeit, kutakodó ujjait farmerem anyagán. Eszemet elvette a vágy, már egyáltalán nem zavart az, hogy hol vagyunk, s hogy nem épp a legbarátságosabb környezetben készülünk arra, hogy élvezzük egymás testét. Hiányzott, s ezt pontosan tudva kihasználta a helyzetet, de egyáltalán nem zavart az, hogy Nice kedvet kapott hozzám.
- Alaposabb kivizsgálásra lesz szükség ezeken a részeken. – Hagytam, hogy irányítsa kezeimet, végig simítottam a testét, hogy végleg megszabadítsam Őt a felesleges ruhadaraboktól. Először a köpenyt csúsztattam le vállairól, majd a sötétkék - munkaruhaként funkcionáló – egyen pólót, ami alatt legnagyobb meglepetésemre nem volt melltartó.
- Dr. Marsten, csak nem számított a vizsgálatra? – Válaszra sem várva estem ajkaimmal kebleinek, miközben Ő gyors mozdulatokkal esett neki övcsatomnak, s ügyes mozdulatokkal szabadította ki férfiasságomat az erős farmer anyag alkotta szövetből.
- Már nem vethetünk véget a beavatkozásnak, azonnal meg kell kezdenünk. –Cimborám harcra készen villant elő az alsónadrágból, s nem volt szükség további noszogatásra ahhoz, hogy tudja, hol és kinek kell vigyázba vágnia magát. Nice érintése sóhajt szült ajkaimon, s egyre hevesebben kívántam Őt. Mozdulataim is felgyorsultak, úgy téptem farmerján a gombokat, hogy egy-kettő le is szakadt, s tova gurult egy távolabbi boncasztal felé. Lerángattam róla a farmeranyagot, miközben nyelvünk vad táncot járt, kezeimet combjai alá csúsztattam, s egy határozott mozdulattal akartam az asztalra ültetni, mikor bevillant, hogy az már foglalt terület. Nem érdekelt semmi, erősen tartottam, remélve, hogy lábaival átkulcsolta a derekamat, kezeivel a nyakamat. Gyors fordulattal vetettem hátát a közeli hűtőszekrény ajtajának, s szenvedéllyel vettem birtokba a testét. Néhány lassú lökést követően egyre gyorsabb ütemben ringattam, s hagytam, hogy megszabadítson az övéhez hasonló sötétkék, rövid ujjú felsőtől.
- Erre vágytál Dr. Marsten? – Nyögtem fülébe a szavakat, s megfeledkeztem a külvilágról, már nem zavart semmi sem.

MADE BY TORIE ♥

Vendég

mr. és mrs.

■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■

[You must be registered and logged in to see this image.]A mocskos köpeny és a napok óta mosatlan egyenruha durva anyaga percek alatt bebizonyosodott, hogy mennyire utunkban állt. Eddig még csak elviseltem, hogy fedte bőrömet az előírásoknak megfelelően, de mióta ziháltam és levegőért kapkodtam alatta, minduntalan barátságtalan karmolásnak tetszett, amint belém martak a kitüremkedő varrások.
Eddie kérés nélkül teljesítette vágyamat. S lecsúsztatva vállamról a fehér anyagot, azt követően a pólót is lecincálta, hogy meztelen mellkasomat érezhessen mellkasának feszüléni. A kását viszont nem ették olyan hevesen, ugyanis míg nem lüktető felsőtestének feszülhettem, nem bújtam hozzá. A szenvedély majd szétvetett, így kezeim most úgy dolgoztak, mintha vészhelyzet lenne. Másodpercek alatt téptem le minden védőfelszerelést a férfi testéről, hogy végre az enyém legyen.
Reszkettem érte. Alig tartottak már lábaim. Sikítani tudtam volna a felgyülemlett feszültségtől, melyet most forró vágynak neveztem. Embert ily módon kívánni, beteges. Bassza meg, magam is az vagyok.
Követeléseimnek Eddie késleltetve tett csak eleget, mert bármikor levegőhöz hagytam jutni beszélt. Őrjítő dolgokat sugdosott, de már így is majd felrobbant ölem a várakozástól. Nem volt szükség egy másodpercnyi előjátékra sem. Mert ez nem játék volt kettőnk között. Négy éven át tudtuk egymást pontosan úgy ölelni, ahogy az első alkalommal tettük. Úgy szeretni, úgy várni... várva várni.
Egyre gyorsabban munkálkodtam, hogy megszabadítsam útban lévő maradék textiljeitől. A hideg farmertől és a feszülő boxertől.
Vadul haraptam be alsó ajkam, mikor ismerős testrésze köré fonódtak ujjam. Érzékeny területre tapintottam, hiszen Eddie egész teste ívbe feszült az óvatos érintéstől. A férfi szavainak végre megfelelő kontrollt találtam. Amint belekezdett volna valami újabb szerepjátékos marhaságba, erősebben fogtam rá hasamnak feszülő férfiasságára.
- A kurva életbe Eddie... kezed járjon, ne a szád. Legalábbis ne beszédre használd - hiába csókoltam, eddig mindig talált kibúvót. Most végre célegyenesbe értünk. Nyaka felé pipiskedtem karjaimmal, hogy mikor lehajol hozzám egy újabb csókért átfogjam mindkét karommal széles vállait, így bújva hozzá az izmos férfitesthez.
Míg ő már teljesen meztelenül állt előttem, én még küzdöttem a rajtam maradt farmernadrággal. Hozzáérintve ölemet buja ágyékához, arra vártam, hogy megunja kínzásomat, s végre megadja, amire vágytam.
Ujjai először végigzongoráztak oldalamon, megsimították libabőrös hasamat, s csak ezután esett nadrágom gombjainak. A gombok nem feszigetésre találtattak ki, így már meg is adták magukat az erős kezeknek. Hagytam, hogy leküzdje rólam a nadrágot, vele együtt a fehérneműt is. S míg ő azon dolgozott, hogy végre meztelen testünk egybeforrhasson, puha ajkaimmal célbavettem vállának kerek ívét, mellkasát, kidolgozott hasfalát.
Birtoklóan harapdáltam, faltam az ízes bőrfelületet.
Aztán hirtelen megdermedtem. Előzőlegesen már átfontam lábaimmal a férfi csípőjét, s mikorra sikerült némi segítséggel magamban tudni őt, hideg zuhanyként érte hátamat a hűtőajtó fagyos felülete. Az első sikoly ekkor törte szét a boncterem dermettségét.
- A jó büdös életbe Northman. Egy állat vagy - rivalltam rá a srácra, s hogy érezze pillanatnyi kínomat, körmeimmel belemarkoltam izmos fenekébe. Még mélyebbre engedtem őt magamban ennek hatására, s így lassan az ájulás kerülgetett. Az ezt követő élvezetteljes sóhajok felforrósították az amúgy igencsak hűvös levegőt.
Míg Eddie egyre gyorsabb tempót diktálva bitorolta testemet, addig én magatehetetlenül fektettem rá homlokomat vállának peremére. Minden mozdulatot, ízt, illatot és érzést el akartam raktározni erről a frenetikus szexről. Azt hittem nyers testi vágyakról szól majd együttlétünk, de a heves mozdulatok közé suvvasztott gyengédség meghiúsította elképzelésemet. Pontosan ugyanazt kaptam, mint mikor az övé voltam.
- Ne lassíts Northman, a picsába... megbolondulok, ha tovább kínzol - súgtam fülébe epekedve a szavakat, s kezeim közé vettem arcát, hogy úgy lopjak még egy csókot ajkáról.
Lassan, de elöntötte testemet a meleg megelégedés. Egymásba fonódva, csók közben, egyszerre rándultak össze izmaink. Kimerülten kapdostam levegőért izzadt mellkasának dőlve.
- Baromi jó volt - súgtam ajkai közé tömör véleményemet, melynél nem is kellett több. Hiszen épp most éltük át, még remegtünk a folytatásért.

Vendég

mr. and mrs.

[You must be registered and logged in to see this image.]- Fogd be ribanc, szereted, ha vadállat vagyok. – Vigyorogva még inkább a hűtőnek döntöttem, s egy erősebb lökéssel viszonoztam karmolását. Nem féltem attól, hogy megsértődik a jelzőn, az évek során már megszokhatta tőlem, hogy olykor kissé elvadultan szerettem. Hevességemet követően mégis ügyeltem a törékeny női testre, s miközben ágyékommal ölét ostromoltam, ajkaimmal próbáltam kényeztetni olyan helyeken, amiktől Nice még inkább karmolta a hátamat.
Őrjítő tempóban öleltük, s csókoltuk egymást, félő volt, hogy a holtak is életre kelnek, úgy zörgettük a mögöttünk elterülő, hatalmas hűtőszekrénysor ajtaját. Ujjaim elfehéredtek bőre nyomán, úgy tartottam combjait, Nice a nyakamat karolta, miközben csókokat leheltem bársonyos bőrére.
Homlokomon gyöngyözni kezdtek az izzadságcseppek, melyek lassan gurultak végig testemen. Nehéz volt már tartanom Őt, ezért egyik lábát leengedtem, hogy némiképp segítsen ki. Ahogy a földre tettem, mozdulataim lassultak, s úgy éreztem, meg kell tartanom vágytól reszkető testét.
- Pedig kínozni foglak. – Ajkaimra perverz mosoly kúszott, nem adtam olyan könnyen magam, ha már lúd, akkor legyen kövér. Annyira vágytam már rá, hogy felejthetetlenné akartam tenni ezt a pillanatot. Elengedtem combjait, kezeim közé vettem arcát, s szenvedélyes csókkal bitoroltam ajkait, nyelvünk tüzes táncot járt. A következő pillanatban újra derekam köré fontam combjait, s a lassú mozdulatokat követően egyre hevesebben követeltem Őt. Már nem tudtam uralkodni magamon, egyre nagyobbakat sóhajtottam, nyögtem, s ziháltam, ahogy az utolsó pillanatokban egyszerre hullott körénk az a kívánatos fátyol, mely körüllengte elménket, bizsergette bőrünket, s önkívületi állapotba repített.
- Legközelebb nem lesz esélyed karmolászni. – Kimerülten, sejtelmes vigyorral körítve ejtettem a szavakat, miközben éreztem, hogy szívem hevesen kalimpál, s majd kiugrik a helyéről. Nicel minden tökéletes volt, s ott a hullaházban arra is rádöbbentem, mennyire hiányzott.
- Akkor..most már visszaköltözhet hozzád Eintsein és Darwyn? – Tenyeremmel végig simítottam verejtékben úszó hajtincsein, s mielőtt még válaszolhatott volna, ismét lecsaptam ajkaira, hogy befolyásoljam a pozitív döntés érdekében, s miközben csókoltam, kezeimet újra végig futtattam a testén. Csak arra nem számítottam, hogy rajtunk kívül másnak is dolga lesz még a patológián.
- Igen, ott hátul kellene elhelyezni, két kolléga éppen dolgozik odabent, van még üres tároló helyiség. Oda kellene betolniuk fiúk. – Messziről léptek, s hangfoszlányok hallatszottak. Hirtelen kaptam először az ajtó felé a fejemet, ahonnét fény szűrődött be, majd visszanéztem Nicere.
- Akkor most nem folytatjuk? – Kezeimben tartott kebleire futtattam pillantásom, olyan voltam, mint egy kisgyerek, aki körül tornádó is foroghat, még sem lehet megzavarni játszadozás közben. Azt hiszem, hogy az agyam még mindig odalent motoszkált, s férfiasságom sem lankadt el igazán.

MADE BY TORIE ♥

Vendég

mr. és mrs.

■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■ ■

[You must be registered and logged in to see this image.]Tenyerem mellkasát támasztotta. A patológia hűvös levegője körbelengte testemet, s éreztem, hogy csontig hatolt a hideg. Így engedve a késztetésnek, újra visszalépkedtem ujjaimmal hátára, s úgy vontam magam közelebb az izmos mellkashoz. Arcomat vállának izmos hajlatába fúrtam, s míg így öleltük egymást, elvesztem karjaiban. Alig észrevehető csókokkal hintettem be forró bőrének apró négyzetcentimétereit.
- Azt hittem, szereted, ha karmolok... ha harapok, vagy csak önmagam vagyok - súgtam fülébe a szavakat, s közben ujjbegyemmel cirógattam a nyakán megfeszülő izmot.
Egy ilyen együttlétre nem lehetett panasz, pontosan ezért tudtam, hogy Eddie megjegyzésem sem kritikának szólt, sokkal inkább egy újabb felhívás volt keringőre. S én már magam elé is képzeltem a jelenetet. Megérkezik a házamhoz. Két rövidet, határozottat és férfiasat kopog hátfejével az ajtón. Mire eljutok az odáig vezető folyosó végére, megszabadulok melegítőnadrágomtól, a topomtól, s már kapcsolom is a melltartót, hogy mire ölébe kap, neki csak annyi dolga maradjon, hogy kényeztessen, falja testem és kielégítsen.
Újra és újra igényeit kielégíteni vágyó gyarló, éhező ember voltam.
- Azért, mert egyszer szexeltünk, még nem voltál elég, kisfiú... - vigyorogtam rá megsemmisítően, annak tudatában, hogy még mindig nem szakítottuk meg a kontaktot, s ölemet feszítette a lüktető érzés. Szó nélkül újra kezdtem volna, hogy átélhessem még és még ezt a mesébe illő élményt - persze felnőtt mesébe. Tovább ingerelve Eddie-t a folytatásra, belekarmoltam fenekébe. De rosszul tettem.
Máris felsóhajtottam, s egekbe hágott bennem a szenvedély.
- Még többet akarok. De nem most... - magamat is meghazudtoltam, hiszen nagyon is most akartam és nagyon és itt, csak a munkám felette állt szívem kívánalmának. - Hoznak még egy hullát. És ugyan a tetemek nem beszélnek, a doki, aki behozza az majd kirúgat, feltéve, hogy neki nem teszem szét a lábam. De erre a feladatra csak te értél fel... szóval. Ha eltűntek, folytatjuk.
Azzal ugyan kellemetlen volt, de eltoltam magamtól a férfit. Sem búcsúcsók, sem búcsúölelés. Hiszen ez még nem volt lezárva.
Gyorsan kaptam magamra ruháimat, visszaigazítottam hajamat, s már cipőmet kötöttem, mikor Eddie még csak pislogott.
- Öltözz fel, aztán állj az asztal mögé, mert ezt a merevedést a boxered sem fogja lenyomni - szívtam be elmélázva alsó ajkam, végig tartv a szemkontaktust Eddie férfiasságával. Nos... ebben a helyzetben nem diktálta józan eszem a jó döntést, inkább csak habitusból, de kesztyűs kezeimet beletemettem a véres tetembe, hogy úgy tűnjek, mint aki dolgozik.
- Picsába... felajzva nem vagyok normális. Beletenyereltem a májába...
S ilyet csak a legközelebbi emberek látnak, de elpirultam szerencsétlenkedésemen. Még szerencse, hogy Eddie már ezerszer látta már ezt a felemet.
- Hozz egy... á, várj. Ne mozdulj az asztal mögül. Fogd a lábád, vágd a körmét én meg... én meg hozok egy edényt - azzal torokköszörülve elnyújtóztam a tartók felé, hogy a még menthető májat kiszedjem helyéről.
Mire beleejtettem a méretesre dagadt szervet, az ajtó is feltárult, s megérkezett kollegánk, dr. Tökfej és a még zsákba csomagolt holttest.
- MacCallen, szívatsz, hogy idetolsz egy megtisztítatlan tetemet? Minek nézel? Kezdő patológusnak, aki maga mosdatja le a halottat? Nem azért doktoráltam, hogy a te szinteden maradjak. Keríts nekem egy asszisztenst, most! - többször eljátszotta velem, hogy hajnalban magamra hagyott egy kicsomagolatlan hullával, akiről nekem kellett eltüntetni a ruhadarabokat is. Megtisztítani és még ő kamubetegséget színlelve otthon döglődőt, háromnapos, partravetett halatt játszva, a kitűnő doktorimmal körmöket festegettem, hogy temetésre készítsem elő a halottakat.
- Nyugi szívi. Megint nagyon tüzes vagy - mintha csak villámokat hánynék szememmel, úgy emelte maga elé védekezően kezeit. - Hogy bírod Northman? Ez a nő egyszer szenvedélyből szétszedi az épületet, vagy... hoppácska! Ha nem a páciensetek hord fekete csipkét és Northman, nem is a te méreted, akkor kiről került le ez a kis csinos? Megkérdezhetném dr. Noble-t... hátha ő tudja..
A türelmemmel játszott, mikor ujjain kezdte forgatni alsóneműmet. Nem voltam az önkontrollos fajta, így azonnal gyilkosan fúrtam íriszeimet Eddie-be.
S csak tátogtam, de biztosan értette:
Mit keres ott a bugyim? Mikor én azt az előbb visszavettem és... francba.

Vendég

mr. and mrs.

[You must be registered and logged in to see this image.]Sóhajtva, legörbülő szájjal vettem tudomásul, hogy ezt most nem folytathatjuk, s nem játszhatom le a korábban már elmémben elképzelt jelenetet, miszerint lesöpröm a fémasztal tartalmát, az üres edényeket, feszítő-és vágóeszközöket, hogy az asztalon oltsam vágyaim szomját, s ott tegyem magamévá Marsten doktornőt.
- Ha eltűntek?- Kérdés közben már ajkaimat az övéire forrasztottam, de nem sikerült úgy csókolnom, ahogy akartam, hisz Bérénice félve a lebukástól, gyorsan eltolt magától, s kapkodni kezdett ruhái után. Valamiért én nem siettettem a dolgot, s kaján vigyorral figyeltem azt, ahogyan meztelenül lépkedett az asztal körül, hogy minden ruhadarabját megtalálja, s gyorsan magára is aggassa azokat.
- Bárcsak a vetkőzés is ilyen gyorsan menne Doktor Marsten. – Jegyeztem meg egy vigyorral, miközben még mindig csak markoltam az alsónadrágomat. A kintről beszűrődő neszezés azonban egyre erősödött, a hullaszállítók közeledtek, s egyre kevesebb időm jutott arra, hogy úgy tegyek, mintha mi sem történt volna. Perverz gondolataimból is Nice rángatott vissza, mire észbe kaptam, hogy már csak másodperceink lehetnek hátra.
- Mi? – Lepillantva aztán azonnal kapcsoltam, hogy Nice miről beszél, gyorsan magamra kaptam az alsómat, azután a farmert, amit elég nehézkesen sikerült rendeznem magamon. Végül, az utolsó pillanatban kaptam fel a sötétkék, rövid ujjú felsőt, de akkor már nyílt az ajtó, s már csak arra volt időm, hogy az asztal mögé lépve, a történteket leplezve a hajamba túrjak. Pech. Valószínűleg ez a mozzanat mindennek látszott, csak épp annak nem, mintha keményen dolgoznék.
Nicere vetettem egy pillantást, Ő persze gyorsan megoldotta a helyzetet azzal, hogy mindkét kezével belemászott a felvágott holtestbe. Rajtam azonban még csak kesztyű sem volt, s hirtelen még a köpenyemet sem találtam. Azért egy halvány vigyor ajkaimra kúszott, hallva Nice elfojtott morgását a májjal kapcsolatban. Arra már nem volt idő, hogy edényt is hozzak, mert az érkezők pillanatok alatt átlépték a küszöböt, s egyre közelebb értek hozzánk. Imitáltam hát a körömvágást, s közben még fütyörésztem is, mintha mi sem történt volna.
Fél szemmel azért felsandítottam, hogy mégis ki érkezett, s ahogy észrevettem MacCallen arcát, máris megrándultak arcizmaim. Ki nem állhattam a fickót, egyrészt azért, mert állandóan stírölte Bérénicet. Jó, általában nem csak Őt nézte, hanem a többi női dolgozót is, de ha Nicere pillantott, mindig bokszolni támadt kedvem. Annyira tenyérbe mászó képe volt, nem beszélve arról a vigyorról…szinte könyörgött azért, hogy valaki jó alaposan behúzzon neki egyet a szeme alá.
Nice szerencsére gyorsan rendbe tette a vigyorgó srácot, halványan még el is mosolyodtam azon, hogyan osztotta szavaival szerencsétlent. Az viszont már fele annyira sem tetszett, mikor Szívinek becézte. Szúrós pillantásomat azonnal Benre emeltem.
- Mi van? – Döbbenten vettem észre, hogy ujján pörgette Nice fehérneműjét, de mielőtt még megszólalhattam volna, Nice csúnyán pillantott rám, mintha csak én tehetnék arról, hogy Ő elhagyta a bugyiját..
- Nyugodj már meg. – Tátogtam vissza, ügyelve arra, hogy mindebből Tökfej semmit se vegyen észre, majd mosolyogva felé fordultam.
- Khm..az enyém az a bugyi. Visszakérhetném? Khm..- Idétlen mosolyt küldtem Ben felé, aki gyanakodva méricskélt hol engem, hol pedig Nicet.
- A tiéd? Na persze…szerintem megmutatom Dr. Noblenek…hacsak, nem vacsorázol velem Bérénice. – Undorító vigyorral fordult Nice felé, úgy éreztem, hogy menten felkapok egy szikét, neki ugrok és elcsitítom. A belsőm mégis nyugalomra intett, s ki kellett találnom valamit.
- Figyelj MacCallen, az…az a bugyi tényleg az enyém. Esténként a Blue Ray bárba járok..szóval jobban tennéd, ha visszaadnád. Vagy menjek Doktor Noblehoz és meséljek neki negatív diszkriminációdról egy kollégáddal szemben, Édes? Netán tetszik a bugyim? – Mi mást tehettem volna? Nem akartam Nicet is bajba keverni, Ő a legjobb gyakornok volt, ha menni kell, hát inkább rúgjanak ki engem. Hirtelen ötlettől vezérelve jobbnak láttam, ha azt színlelem, transzvesztita vagyok néha napján. Úgy tűnt, hogy bejött, mert MacCallen először értetlenül, majd gyanakodva, végül aztán undorodva vágta képembe a bugyit.
- Pfejj..nem kell ez a cucc, cöhh…de lehetőleg ne hord ide a női ruháidat Northman. Jesszus…- Megrázkódott, mintha kirázta volna a hideg egy pillanatra, arca grimaszba torzult, s máris megfeledkezett arról, hogy randevút kérjen Nicetől. Ezért már megérte. Gyorsan sarkon fordult, majd távozott, s végre újra kettesben maradhattunk Bérénicel.
- Te pedig ne merj ezzel cikizni. Tök kínos, most majd MacCallen mindenkinek elmondja ezt…Holnaptól majd mindenki Cinthyának hív. - Sóhajtva pillantottam Nicere, s némi vigaszt vártam tőle, miközben azért halvány vigyorra húzódtak ajkaim.
- Ne nevess, ne merj nevetni! – Azzal sietős léptekkel utolértem, megragadtam a derekát, s magamhoz húztam egy csókra. Nehezen álltuk meg, hogy újra egymásnak essünk, de sikerült. Elvégeztük a munkánkat, aztán hazavittem Nicet, hogy ne kelljen várnia a tömegközlekedésre. Csak nem bírtuk ki, már a kocsiban neki estem, végül bejutottunk az előszobáig, a zuhanyzóig és talán a hálószobában ért véget a kis kalandunk.

MADE BY TORIE ♥