-Gyere bébi, én még nem végeztem. – Nyúlt karom után Ed és erőszakosan fordított maga felé. Számon még ott volt a nyoma az előbbi furulyaszólómnak, de ahogy nyelvem végigsiklott alsó ajkamon, már meg nem mondták volna, miért álldogálunk kettecskén egy szűk, sötét sikátorban. Irdatlan erővel szorította a karomat, éreztem ujjait húsomba vájva és már előre láttam, hogy puha bőrömön holnap árulkodó jelei lesznek durva megnyilvánulásainak. Kitéptem karokat ujjai közül és hátamat a nedves falnak nyomtam.
-Először is, én mondom meg, mikor van vége. Másodszor, kókadt vagy, tedd vissza a gatyádba, mert még megfázik nekem és utána hogy fogsz fizetni. Harmadszor, lejárt az időd. – Pillogtam bájosan sűrű szempilláimmal és orra alá toltam kristályokkal kirakott órámat. Ó Mr Holloway, igazán kedves gesztus volt öntől, amiért leszoptam a liftben.
-Szóval öltözz és tünés. – Rántottam egyet nadrágján, mire a farka beakadt a cipzárba, hangosan felnyögött, vagyis, inkább visított. Átkozottul élveztem a dolgot, de visszafojtottam feltörő nevetésemet és hátamat még jobban a falnak préseltem, amikor dühtől izzó szemekkel rám nézett. Szájából fröcsögött a nyál, ahogy elmondott minden féle kurvának. Kicsikém, ezt tudom magamról én is, új dolgot is mondhatnál. Látszólag megdöbbentett kirohanása, állam megremegett és hirtelen kibuggyant egy könnycsepp szemem sarkából. Ez meg őt lepte meg. Abbahagyta pocskondiázásomat, eltette a farkát és gyöngéden letörölte arcomról a könnyeket. Nocsak Edward, erre is képes vagy? Széles mosoly jelent meg arcomon, ahogy eltoltam kezét és megigazítottam a ruhámat. Okos döntés volt ez a fekete, testhez simuló ruha. Csak egy rántás és már kész is vagyok a menetre. Tűsarkaimon billegve, csókot dobtam neki, miközben melltartómba gyűrtem a busás összeget, amit röpke 20 percért kaptam. Kiléptem a sikátorból, Ed árnyékként követett, majd mielőtt bárki észrevette volna társaságomban, eltűnt a hátam mögül. Fülig érő szájjal sétáltam vissza a lányokhoz, szorosabbra húzva magam körül a kabátomat. A neontábla fényében végignéztem az embereken. Legtöbbjüknek még a füléből is dollár folyik, drága autókból szállnak ki, drága italokat kortyolgatnak. Lerí róluk, hogy egy olyan lánnyal, mint én, egyikük sem állna szóba. Még akkor sem, ha a fél ruhatáram Dolce és Gucci. Ezért is köszönet jár, Mr Holloway, ne felejtsem el.
A hideg szél bekúszott lenge ruhám alá, a fogaim összekoccantak és elhatároztam, eszem ágában sincs az éjszakát itt tölteni. Bent meleg is van, gazdag férfiak társaságát élvezhetem. Noah csak hajnalban vesz fel, a legnagyobb titokban, addig bőven van időm. Kecses lépésekkel közelítettem meg az épületet, beletúrtam hajamba, megnyaltam ajkamat. Csípőm ringott a tűsarkakon, elégedett füttyentések adták tudtomra, ma is kitettem magamért. Besoroltam a tömeg kellős közepébe és ismerős arcot láttam. Kellett néhány perc, mire az archoz név is társult. Ajkamba harapva közelítettem meg, ajkaimon a már megszokott buja mosolyommal.
-Nézzenek oda, kit hozott ide a szél. – Húztam végig ujjaimat felkarján és itt meg is állapodott. Már a ruhán keresztül éreztem dagadó izmait és önkéntelenül is a fejembe villant a kép meztelen felsőtestéről. Kár, hogy annak az éjszakának rossz vége lett. - Ma éjjel végre bepótoljuk azt a félbe maradt kis hancúrt vagy várnom kell még rá? – Nem esem a földre hisztizve, ha nemet mond, de akkor sem tiltakozom, ha kézen fog és bevezet a szórakozóhelyre. Fázom, meginnék végre valami töményet és vágyom egy normális férfi társaságára. Bár az sem rettent el, ha egyszerűen a mosdóba visz.
-Nos Mr Wallace… megkapom a válaszomat? – Pillogtam fel rá, egyik lábamról a másikra álltam, ujjaim elkalandoztak karján, fel le mozogtak, miközben nyelvem felső ajkamon játszott.

Ráérősen vettem ujjaim közé a cigarettát. Néha valóban jól esik egy szál cigi, de ez most nem az az alkalom, amikor bűzölögni akarok. A legtöbb kuncsaft gyűlöli, ha egy prostinak dohány szaga van. Mélyet szippantottam belőle, tüdőmnek jól eset a nikotin, kellően lenyugtatta Ed által felkorbácsolt lelkemet. Vagyis, nem is igazán hatott meg, de cefet jó színésznő vagyok. Ha befuccsolna az ipar, még mindig lehetek színésznő.
-Valamiből meg kell élnem. – Rándítottam vállamon kérdése hallatán. Nekem apám nem tesz a seggem alá milliókat érő autókat, nem dug a zsebembe dollár százezreket csupán egy átmulatott éjszaka miatt. Nekem keményen kell dolgoznom minden egyes rohadt centért.
Szememet végigfutattam rajta és elismerően hümmögtem, de szerencsére a kaszinóból kiszűrődő zaj elnyomta elégedettségemet. Az kéne még csak, hogy hatalmas egóját még jobban megnöveljem. Bár, ami azt illeti, tisztában van vele, milyen adottságokkal rendelkezik. Talán pont ez a baj…
-Látom sikerült kiismerned egy röpke éjszaka alatt. Így van, amit akarok, azt úgyis megszerzem. – Ledobtam a csikket, látványosan elgyúrtam és kabátomba markolva igyekeztem csillapítani testem remegését, melyet most nem egy hozzáértő nyelv okozott, mely a csiklómon körözött, hanem ez istenverte hideg. Gyűlölöm a telet, sosem szerettem. Nincsenek is szép emlékeim róla, pedig amikor még kislány voltam, a szüleim milliókat költöttek arra, hogy a karácsonyi szüneteket az országtól távol, valami meleg és homokos tengerparton töltsük. Igen, Seraphina Carmen Munez gazdag kislány, aki mindent megkapott. Gazdag volt és a múlt idő a helyes. Elhagytam anyám nevét és a Carmen-t sem használom, pedig apám így szólított. Olyan emlékek ezek, amikre senki sem kíváncsi, de még az sem, akinek a beleégtek a memóriájába.
Az órámra sandítottam. Bőven van még időm és bár sajog a talpam a tűsarok miatt, lüktet a lábam között Ed durva próbálkozásai miatt, mégis kérdés nélkül lépek utána és igyekszem felvenni vele a tempót. Sarkaim hangosan kopognak, így hiába is akarok észrevétlenül belépni a kaszinóba, minden tekintet rám szegeződik, ahogy kitárult az ajtó és szerény személyem belibbent.
-Utálom ezt. – Motyogtam Tate-nek zavartan. Nem vagyok hozzászokva, hogy pofátlanul bámuljanak. Én nem az utcán dolgozom, ez is csak ritka alkalmak egyike volt. Én drága és híres hotelekben szállok meg, álnéven bejelentkező klienseim oldalán. Legtöbbjük a feleségének mond és ehhez mérten csodálatos bánásmódban részesítenek. Nem bámulnak, kérdeznek és parancsot teljesítenek. Ehhez képet a kaszinó minden farokkal született lénye engem mustrál. Hogy folyna ki a szemük…
-Gyere. – Nem bírtam tovább, muszáj volt valamerre mozdulnom ezek elől a szemek elől. Levetkőztetnek perceken belül. Utam egy félreeső szárny felé vezetett, ahol leselejtezett gépek porosodtak. Nekidőltem az egyik letakart nyerőgépnek, szétnyitottam a kabátom és engedtem, hogy lehulljon a gépre, felfedve bájaimat.
-Miről is akarsz dumálni? – Ruhám feljebb csúszott combomon, ahogy kényelembe helyeztem magam a gépnek dőlve. Már most melegem van és ehhez csak ez a helykellett, na és persze Tate pillantása.

-Ah fejezd be, nem mindig szeretjük,ha a középpontban vagyunk. – Tűrtem el néhány kósza tincset szemem elől és kényelmes testtartást felvéve nehezedtem súlyommal a játékgépre. - Engem most jobban foglalkoztatsz te, mint a néhány megnyerő külsejű férfi. – Vágtam egy fintort a megnyerő külsejű fickók kijelentésemnél. Sosem engedtem, hogy egy apám korabeli pasas fizessem nekem. Nincs apa komplexusom, noha drága jó apám egy percnyi időt nem fordított rám életem során.
A légkör pillanatok alatt forrósodott fel, ahogy tenyerét csípőmre nyomta, én pedig elébe mentem a mozdulatnak. Nem moccantam túl sokat, csak épp annyit, hogy combom a nadrág anyagán át is érezze férfiasságát. Jól eső érzés jár át, amikor keze a fenekemre tapad és lábujjhegyre ágaskodva, kezeimet mellkasára csúsztatva tulajdonképpen beleültem tenyereibe.
-Beszélhetünk az árakról is. – Huncut mosolyt villantottam, szemeim megteltek bujasággal és vadabbnál vadabb ötletek cikáztak a fejemben. - Mivel a múltkor nagyon is bőkezű voltál velem, most csak a felét kérem annak, amennyit amúgy szoktam. – Hajoltam oda hozzá, fülébe suttogva, úgy, hogy fogaim és nyelvem minden egyes kimondott szónál érintették fülét.
Éreztem ujjait, ahogy követelődzően megindulnak combomon, majd megállapodnak ruhán szegélyénél. Nem akarom, hogy ezt a méregdrága ruhát széttépje vagy kárt tegyen benne, úgyhogy kezemet az övére csúsztattam és felhúztam a szoknyát a csípőmig. Persze azért néha oldalra sandítottam, hátha akad hívatlan vendégünk, de az emberek többsége el volt foglalva a kaszinóban. Férfiak, meg az ő játékszereik…
Mivel én már készen állok, szinte alig van rajtam ruha, eljött az az idő, amikor Mr Wallace-nak is villantania kell. A cipzárért nyúltam, ráérősen húztam le, miközben szememet le nem vettem az ő szeméről. Csak akkor pillantottam le, amikor a gombot pattintottam ki. Lejjebb toltam a textilt, vele együtt a boxert is és lám… előttem meredezett a családi ékszer. Nyeltem egyet, a torkom kiszáradt és anélkül, hogy szóltam volna bármit is, marokra fogtam és lassú, de biztos mozgásba kezdtem.
-Nem vagy az előjátékok híve, de múltkor mintha kimaradt volna valami. – Továbbra sem hagytam abba kezem kecses mozgatását és örömmel vettem tudomásul, hogy egyre csak nő és dagad hozzáértő ujjaim alatt.
Hiába is tagadnám… meg akarom ízlelni. Nem tudom, más lányok miért idegenkednek tőle, én valamiért szeretem. Ez az egyetlen olyan fegyver, amivel térdre kényszeríthetsz egy férfit. Nekem legalábbis ez megy a legjobban, sok más mellett.
Lejjebb csúsztam mellkasán, már majdnem guggoltam, amikor visszacsúsztam hozzá.
-Nos Tate, mit fogsz tenni velem? – Kérdeztem ártatlanul, ajkamba harapva, majd elmosolyodva magamhoz rántottam és egy alig érezhető csókkal jutalmaztam. - Csinálj valamit, mert nem bírom. – Ujjaim szorítása enyhült a farka körül, de továbbra sem engedtem el. Megnyaltam felső ajkamat, nyelvem végigsiklott fogaimon és vártam. Tudja nagyon jól, hogy készen állok. Én ne állnék készen?