Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
◆ pozitív tulajdonságok: Nagyon jó színész, ha az érdeke azt kívánja, bármit be tud adni neked. Okos, nem kiemelkedően, de ehhez elég dörzsölt is, így mindenképpen jól el van a saját intelligenciájával. Egy kissé nárcisztikus, órákon át képes a tükör előtt álldogálni, bár ezt lehet, hogy ezt a képességét csak ő gondolná pozitív tulajdonságnak. Amúgy egész laza, a hozzá közelállókkal szeretetteljes, segítőkész.
◆ negatív tulajdonságok: Harminc év ide, vagy oda, de elég gyerekes alkat, ami mára már sokszor a hátrányára válik. Dacos, forrófejű, néha kissé hirtelen haragú, sokszor előbb cselekszik, minthogy gondolkodna. Fellengzős. Bájgúnár. Könnyen elunja magát, olyankor pedig ösztönszerűen kerül ön-és közveszélyes helyzetekbe, csakhogy tegyen ellene valamit.
◆ egyebek: Nem klasszikus maffia-figura, egyik "csoportosulásnak" sem a tagja, mégis mindegyikkel jó viszonyt ápol. Ő az a figura, akit elég sokan ismernek az alvilágban, aki még több embert ismer, aki csomó mindenkiről tud csomó mindent, ezeket az információkat aztán eladja az arra kíváncsiaknak. Gyűjti a műanyag dinókat, egy nem túl felkapott, de alapvetően egész nyugis környéken él a belvárostól kijjebb, van egy macskája, ha nem "üzleti" ügyben mozdul ki, szeret biciklivel közlekedni, amennyire tudja, komolyan veszi a környezetvédelmet. Alapvetően heteroszexuálisnak vallja magát, de senki nem lepődne meg, ha egy vadidegen férfi ágyában kelne.
Történet vagy szerepes példa
- Egész nap a tükör előtt akarsz állni? - Mmm. - Tíz perce ott kéne lennünk. - Nagyszerű. - Lyle, terhes vagyok. - Ühüm. - Ah, menj már a picsába. Kiviharzott a fürdőből. Mély sóhaj közepette sarkon fordultam. Egy ideig értetlenül pislogtam, majd visszanéztem a tükörbe. - Mondtál valamit? – kiabáltam. Egy különösen fáradt nyögés volt csak a válasz valahonnan a nappali közepéből.
Ami a legjobban zavart, hogy az előszobában levetette velünk az inasa a cipőnket. Vagy két órát készültem, hogy minden, de tényleg minden részlet tökéletes legyen, erre elbukok ott, hogy felemás zoknit vettem fel. A bal lábfejemet próbáltam takarni a jobbal, de úgy húsz perc sem telt el, mire borzasztóan elzsibbadt ettől a póztól mindkét lábam, és még a seggem is. Ebbe a bizsergésbe bele lehet halni? Mert szerintem jó úton vagyok afelé. - Aztán az a kurva elhagyott. Nem is láttam a fiúnkat, mióta… - Mr. Glass egy pillanatra a sírás határán áll. A vállamra rakja a kezét. És most egy mély levegőt vesz. Az ilyen kitárulkozó barmoktól mindig elkap a hányinger. – Elnézést, hol is tartottam? - Pennsylvania. – szól Trudie, akit látszólag meghatott a történet. Szinte már kínos kettőjük között ülni. Néha váltok egy megértő pillantást az inassal. Már-már azon mélázok, hogy mi lenne, ha felajánlanám neki, hogy menjünk el inni egyet, amíg ezek csevegnek. - Ja, ja, ja, ja. Már megvan. Miért is nem ezzel kezdtem? – Na, én is pont ezt kérdezem. – Megmondhatja a főnökének, hogy Nitta halott. Nem kell többé aggódnia. - Hogy mi? – nem, egyáltalán nem ordítottam. – Ezt meg mégis hogy érti? – jó, nem akartam ordítani. - Hát úgy, hogy nem él. A halál szót hányféleképpen érthetem még? - Megölte? - Pf, ugyan már. Vannak erre embereim. Tudja, egy idő után a hozzá hasonló narkósok bármilyen drogot hajlandóak megvenni, anélkül, hogy… - Azért kapta a pénzt, hogy… - A pénztől még senki nem fogta be a száját, fiam. – a keze még mindig a vállamon volt. Most erősen megszorított. - De időt lehetett volna vele nyerni. - Mire? Ez a biztos módszer. Sok vizet zavart volna. - Nem tudhatja. - Tudott bármi olyat, amit maga még nem? Van bármilyen ismerőse, aki hajlandó lenne kitenni a nagy seggét Philadelphiából vendettát kiáltva? Hm? - A barátom volt. - Pech. - Ja. Az. Néhány másodperc néma csend, aztán Trudie a következő pillanatban felpattant a helyéről. – Ideje indulnunk. – mondta, majd alig láthatóan a zsibbadt lábamba rúgott. Bizonytalanul mocorogtam, de Mr. Glass még mindig a vállamat fogta. - Mondja meg Seymour-nak, hogy minden rendben lesz. Hogy mindenről gondoskodom. Pennsylvania miatt már nem kell, aggódjon. Mondja meg neki, hogy betartottam a szavam, ahogy ígértem. Nem feleltem. Csak néztem előbb rá, aztán Trudie-ra, aztán az inasra, de ő láthatólag el volt foglalva egy léggyel, ami az ablakon mászott. - Mondja el neki. Hogy így jó lesz mindenkinek. - Főleg magának, nem? - Kérem. – nem, nem fogom kibírni, ha ez itt most megint bőgni kezd. - Rendben. Elmondom. Kezet fogtunk. Átkaroltam Trudie-t. Aztán úgy öt perc múlva már a parkolóban voltunk. - Nem kellett volna meghalnia… - kezdte az amúgy tökéletes csend megtörését. - Pofa be. Értetted? Erről senkinek egy kurva szót sem. - Nem vagyok hülye, csak… Mindegy. Izé… aggódom. - Seymour nem tudja meg, hogy magammal hoztalak. - Nem azért, hanem… Megálltam. A zsebemből elővettem a kulcsot, aztán a kezébe nyomtam. - Szállj be a kocsiba. Majd jövök. El kell intéznem egy telefont. Egy ideig habozott, végül tette, amit mondtam. Előkaptam a mobilom. Tárcsáztam. Kicsöngött. Felvették. - Ki az? - Helló, Billie, öreg haverom! Mi van, már nincs is meg a számom? - Mit akarsz, te kis fasz? - Tartozol nekem, Billie-m. - Hajnali háromkor? - Aaaham. Zachary Glass. A keleti negyedben. Reggelig, ha szabad kérnem. - Már megint a főnököd, hm? - Nem, ez most… személyes ügy. - Reggelig? - Utána kvittek leszünk. Csend. Csend. Csend. Egy darabig csak a kibaszott csend a vonal végén. - Oké, végül is, fair ajánlat. – mondja végül és kinyomja.