Ma is egy unalmas nap lesz. Gyűlölöm a nappalos műszakot. Alig jön valaki, és ha mégis, akkor is csak koktéloznak. Fiatalok. Talán alig húsz évesek. Élvezik az életet, és nincs semmi gondjuk. Legalábbis látszólag csak annyi, hogy melyik csajt húzzák meg. Miután kiadtam az italaikat, visszasüppedek az aznapi szennylap unalmas sorai közé, amin csak mosolygok. Észre sem veszem, hogy megérkezik a váltótársam. Csak olvasom a napi Garfieldot az újság utolsó lapján,mikor megérint, és odahajol, hogy adjon egy puszit. Ez a legtovább tartó munkahelyem és már ilyen jóban vagyunk. Legalábbis ő ezt hiszi, de én utálom ezt az egészet. Dianna az oka, hogy még bejárok, ha ő nem unszol, akkor az utcasarkon tengődnék, hogy megéljek valahogy. Hogy pénzem legyen ezekre a - Dianna szerint - szenvedélyekre.
- Már leszámoltam,d e leellenőrizheted -   nézek fel kissé tompán. Fáradt vagyok, és feszült. Nem is értem. Felállok. Kisietek a mosdóba, hogy helyre hozzam magam. Itt nem tudják, hogy mit csinálok, de ha tudnák, azonnal repülnék, talán csak ennyi lenne. Vergődök. Legalábbis magamban. Egy részem még visszatart, de lehet, hogy már nem bírom sokáig. Vízzel kísérem le a sárga kis pirulát, majd megtörlöm a szám. Kezem remegése mindent elárul. Innom kell. Máskor ilyenkor már túl vagyok legalább egy cideren. Ma sincs másképp, vennem kell italt. Minden nap ezt teszem. Hat kis cider és egy tömény. Még alig értem ki a mosdóból, már a pultra teszem Lulunak. Nem mindig vásárolok itt, még erre is figyelek. Kifizetem, amit beüt.
- Két szabadnap, kiengedem a fáradt gőzt -   mosolyodom el, ahogy nézi a mennyiséget, de elmosolyodik, ahogy én is.
- Azt hittem, egyedül iszod meg - neveti el magát, majd elveszi a pénzem.
- Ugyan, nem vagyok alkoholista... Többen leszünk -  közben a telefonommal babrálok, és egy üzenet vár. Megmosolygom, ahogy látom a küldő felet. Yu kedves számomra, olyan barát, aki még szintén mellettem van, csak sokat dolgozik. Néha, ha vele vagyok, elhiszem, hogy érek valamit. Ilyen egy igazi barát. Intek Lulunak, és elindulok. A partra, ahol a már említett férfi ül. Menet közben kibontom az egyik cidert, majd ahogy közelebb érek, meglátom az alakját. Gyorsabbra veszem a tempót, majd bezuhanok mellé. Egy puszit adok az arcára, mert már rég nem láttam őt.
- Szia idegen. Hát rám is marad időd? -   kérdezem játszi könnyedséggel, majd a homokba nyomom az üvegem, aminek a fele hiányzik csak. Cigarettára vadászok, majd játszom a kivett szállal. - Mi szél fújt erre? -   kérdezek még egyet majd csendben maradok. Felé nyújtok hosszas kutakodás után egy almás cidert, ha nem kell neki, akkor leteszem a bontott üvegem mellé.

 

 
 

Nem is tudom, hogy mióta nem is kerestem őt. Szívem szerint felhívtam volna, hiszen mondta, hogy bármikor felkereshetem, de nem volt hozzá szívem, vagy kedvem. Vagy nem akartam lefárasztani. Talán csak el akartam lökni magamtól, nem akartam, hogy túlságosan terheljem az ostobaságaimmal. Bár megtettem már többször is. De igazság szerint elfoglalt voltam. Amióta a testem is kell egy-egy jobb vendégnek, azóta a szabadnapjaim is eléggé tömve vannak. De ez mind csak kifogás. Mert azt tudok vagy százat és ezret is. Kortyolok a sörnek nevezett savanykás ciderből, és azon gondolkodom hogy miért hívják sörnek, mikor ez valójában almabor. A puszit viszonozom, és jó alaposan megnézem magamnak a tökéletes testét, a hasán a kockákat, a combját, és még ott is elidőznék, ahol nem fogok, mert Yu mégiscsak egy barát, akire nem kellene rámozdulnom.
- Örülök, hogy megkerestél, már kell a változatosság. Dianna állandóan morog, amióta dobta az az idióta pasija -  húzom el a számat, majd egy utolsót szívok a cigarettámból, amit végül elnyomok, és az éppen kiürülő üvegbe ejtem a csikket. Nem szemetelek, főleg nem a munkahelyemen. Megjegyzésére ismét mosoly ül ki arcomra, ami szinte már le sem olvad onnan, de mint mindig, most is van rá egy élelmes válaszom. Nekem mindig van mindenre válaszom.
- Mert azt hittem ólálkodik itt valami szépség, aki hozzád tartozik, de ha nem, akkor tegyük féltékennyé a csorgó nyálú kis libákat -   csilingelő nevetésem eljut az eddig Yu-t néző hölgyekig is, akik bizonyára felkapják a fejüket, és minket néznek, de nem érdekel. A férfi fölé magasodok, majd vékony, kissé hűvös ujjaimmal óvatosan végigérintem a kockáit egészen a fürdőnadrág széléig, majd incselkedve veszem el onnan a kezem. - Még mindig tökéletesek. Miért is nincs neked senkid? -   kérdezem, majd a fürdőruhás kérdésére csak lekapom a testhez simuló mályva felsőmet, és a farmer rövidnadrágomat, hogy felfedjem barna nyakba kötős fürdőruhámat. Ide mindig így jövök szinte, de ma amúgy is úszni akartam. Elveszem a napolajat, és bekenem hófehér bőröm, amit már így is éget a nap, de remélem nem leszek rákvörös, mire haza érek. Kérdésére csak egy cinikus mosoly jelenik meg arcomon.
- Ugyan már Yu, mégis kinek kellenék? Úgy nézek ki, mint egy hulla, ráadásul semmim sincs itt elől. Az az idióta is csak megdönteni akart az ingyen piáért a bárban. Csak egy kicsit benézte a rajzot, tökön rúgtam, és elhajtottam - mindig is meg tudtam magam védeni, habár a külsőm nem ezt sugallja. De kicsi a bors, mégis erős. Nem kellett volna alábecsülnie. - Bekened a hátam? -   fordulok meg, és a vállam fölött nyújtom neki a napolajat. Végignézek a parton és látok egy-egy jó pasit, aki mellett ott sétál a kicsit sem nagyképűen ható barátnője. Némelyikük előtt még a gyerek is ott rohangál. A szívem belesajdul, így fejrázással utasítom el a narancslét és előkerül még egy almabor. A kupakjával megküzdök, de végül megszabadulok tőle. Ennek nincs nagy alkoholtartalma, mégis lenyugtatja remegő idegeimet, ami nem egy hátrány. Persze az arcomról nem lehet leolvasni, mi zajlik le bennem, de a férfi elvileg elég jó barátom ahhoz, hogy tudja, hiszen a hátamat mutatom felé, így az arcom nem láthatja.

 

 
 

A szokottnál is tisztább vagyok, habár más esetben már megőrülnék tőle. Most viszont egy fokkal jobb. Annak ellenére is, hogy tudom, ha nem pótolom a megszokott adagomat akkor feszült leszek. Így inkább kortyolok az alkoholból, mely most kell. Szeretem ezt az enyhe savanykás almás ízt ami kényezteti az ízlelőbimbóimat, miközben az alkohol lassan leér enyhén égetve torkom. Csak alig érzem, bár végtagjaimban enyhe bizsergő érzés lesz úrrá. a meleg rásegít kicsit.
- Mozi? Túra? Elkényeztetsz, de rendben, mind a kettő. Én is mondtam neki, de most minden erejével azon van, hogy engem győzködjön olyanról, ami szerintem nem is igaz -  nem tudom, beszélgettek-e rólam Diannával. Az állítólagos függőségeimről, és a megkeseredett életemről. Nem szeretem azt, aki vagyok, így inkább megszépítem. Yu mellett most jól érzem magam, habár nincs mindig így, de nem ő tehet róla. Ő jó barát, én vagyok a pocsék barátja, nem adom meg neki a megfelelő figyelmet és törődést. Inkább hajam mögül megszemlélem a testét. Ha azt akarnám, hogy ez a töretlen béke tönkremenjen, rámozdultam volna, de nem teszem. Tisztelem őt, habár a magam véleménye, mit tennék vele, ha ismeretlen lenne. Persze tisztában van vele, milyen adottságokkal rendelkezik, és ezt nem vagyok rest elmondani neki. Kicsit irigy is vagyok, hiszen magamat sosem tartottam szépnek.
- Biztos a tökéletességed ijeszti meg őket. Azt hiszik, hogy nem lesznek elég jók. De tudod a kötöttségek és egy párkapcsolat nem mindig olyan jó, mint amilyennek látszik -   jegyzem meg vállvonogatva, majd ismét kortyolok egyet az italomból. Rágyújtanék, de nem teszem, mert nem akarom, hogy elrontsa a levegőt a füst. Csak élvezni akarom a nyár fülledt melegét, és nemsokára megcsobbanni a vízben. De előbb egy kis jól eső beszélgetés.
- Szépség? Azt hiszem máris fejedbe szállt a sör -  nevetek fel. Ugyan már. Talán Tim is vak volt, hiszen mégis megölte magát. Yu sem gondolhatja komolyan. Csak arra várok, hogy bekenje a hátam, biztos, hogy megteszi, hiszen nem lehet az én hófehér porcelán bőrömnek vörös árnyalata sehol. Csak beleegyezően hümmögök, mikor ki akarja bontani a melltartómat, hiszen a földön fekszem, és hagyom, hogy hozzám érjen. Mindig is olyan gyengéd volt. Akárhányszor kente be a hátam, vagy ért másokhoz. Ez valami különleges adottsága lehet. Szemeimet lehunyva élvezem a kezei munkáját, talán a szívem is hevesebben kezd el verni, ahogy közelebb ér kebleimhez, majd finoman érinti oldalt, ahogy halad le a hátán, a combjáig, szinte kirázza a hideg ebben a forróságban is. Ám váratlan véget ér, és visszaránt a valóságba, ahol eddig is voltunk. Szemeim hirtelen pattannak ki hangjára, ahogy ismét megszólal. Közelebb fészkelem magam, hogy egy arcra adott puszival köszönjem meg.
- Tudod, hogy órákig el tudnám viselni ezt a kényeztetést nem? És tudod mit? Szívesen dühítek fel másokat -   felülök, és megigazítom a fürdőruha felsőmet. Egy pillanatig azon gondolkodom, hogy vajon miért is állt velem szóba, de örülnöm kell neki. - Nincs kedved úszni? Túlságosan be vagyok zsongva, hogy csak itt heverésszek unatkozva -   ráülök. Tudom, hogy ez talán súrolja a barátság határait, de valahogy fel kell rázzam a hangulatot egy kicsit.  Unatkozom, és legszívesebben belemerülnék a vízbe. Pár pillanat múlva lekászálódom Yu-ról, nehogy félreértse, majd fölé magasodom álló helyzetbe. - Na jössz? Valakinek meg kell mentenie, ha fuldoklani kezdek -   ismét csak felnevetek. Jól úszom, de lehetnek még bakik. Persze igazából csak nem akarok egyedül a vízbe menni. Ennyire egyszerű az egész.
 

 
 

Különös. Nem mindig érzem magam egy lepukkant drogosnak, ha mindig meg van a megfelelő mennyiség, amire szükségem van. Ha érzem azt, amit ad nekem az bogyó, folytonos akkor úgy érzem, minden rendben, akkor úgy érzem nem vagyok több, mint a legátlagosabb emberek egyike. Akkor elhiszem, hogy más vagyok. De a józanodás szele folyton megijeszt, mert akkor minden ismét eláraszt, ismét depressziós leszek, és agresszív, bántok másokat. Talán ezért tagadott ki a családom.
- Dianna azt hiszi, megölöm magam, de ha nem így élnék, nem bírnám, összeomolnék, mint egy kártyavár. Azt hiszem, már bekattantam volna -   vallom be őszintén. Mert ez az igazság. Félek attól, hoga összeomlok, és egy zubbonyban hintáznék előre-hátra a fájdalom okozta őrülettől. Leszedálnának. Bár azok is drogok, de jobb kinn a többi ember között. Yu sokat tud rólam, amit Dianna ellenzett, mégis elfogad így, és a barátomnak tekintem. Nem ítél el. És ez nálam fontos. Nem akarom, hogy azért legyen velem valaki, hogy megváltoztasson. Nem jó így, de az alkohol ad valamit, ahogy a bogyók is. Kiiszom a maradék sörömet, miközben végignézek Yu-n. Tetszik, amit látok. Tényleg jó pasi, bár ez már elcsépelt szöveg lenne. Csak sóhajtok. Tetszett az, ahogy hozzám ért, és valahogy minden egyes porcikám azt várta, hogy folytatja. hogy majd el tudom venni az eszét. Megmondom őszintén hülye ötlet pont egy barátra ráizgulni, de nem tehetek róla. Eddig nem éreztem, de most a gyengédsége felébresztett valamit. Ezért ültem rá. Mert érezni akartam, hogy belőle is kiváltok valamit, vagy csak megnyugtatásnak mondja, hogy szép vagyok. Természetesen éreztem a férfiasságát életre kelni, és ezért pattantam le róla hirtelen ért, és megijesztett. De utána felkap, amelyet egy nevetéssel egybeolvadt apró sikítással nyugtázok, és a nyakába karolok. Nem szólok, ahogy letesz, és hagyom,hogy magához húzzon, így megérezhessem a még mindig merev férfiasságát, és ha most a nőiességemhez érne a bugyin keresztül, érezné, hogy nem a víz volt az, ami nedvessé tett. Nő vagyok, és ő pedig egy tökéletes férfi, kidolgozott felsőtesttel, és olyan kedvességgel, ami csak a mesében létezik.
- Ne.. -   nyöszörgöm reflexszerűen, majd ráeszmélek, hogy mit tettünk, de valamiért nem zavart. Most nem. Felé fordulok, és a mellkasára fektetem kezeimet. - Senki nem volt még ilyen őszinte hozzám. És vagy ezer éve nem volt senki ilyen gyengéd hozzám... Ne sajnáld, ugyanezt érzem, ami rajtad látható... De megértem, ha nem akarod -   suttogok. Hogy miért? Nem tudom. Nem fogok rámászni. Ha akar valamit, nem fogom leállítani. A meleg, a sör kicsit a fejembe szállt, de nem vagyok részeg. Valamiért most megint eljátszottam a gondolattal, hogy milyen lehet vele. De vajon ő is így gondolja? És ha igen, cselekedne is? Hátrébb lépek. Nem sokkal, csak egyetlen lépés. Várok valamire, de csak megcsóválom a fejem. - Sajnálom. Akarsz úszni? -   kérdezem egy kissé bátortalanul, majd felnézek a szemeibe.
 

 
 

Vonz. De kit ne vonzana? Ha itt a parton megkérdeznék öt lányt, négy tuti azt mondaná, hogy dögös. A maradék egy pedig vagy vak, vagy leszbikus. Vagy csak szimplán hülye. De ő a barátom. Mégsem tekinthetek el attól a ténytől, hogy igenis megfordult már a fejemben, hogy milyen lehet vele. De mindig is úgy hittem, hogy így az egészséges. Vagy csak én vagyok beteg. a legtöbb ember nem így néz a barátjára de ha egyszer nőből vagyok? Ahogy megérint, eddig csak jóleső érzés volt, de ma valahogy hagyok mindent, ahogy hozzám ért, hagyom azt is, hogy magához húzzon a vízben. Ez nem csak Vegas hatása. Ezt talán annak a piszkos kis másik életnek is betudom. Hiába szexelek azokkal a barmokkal, ha egyik sem tud gyengéd lenni. És ráadásul még panaszkodnak, hogy az asszony nem kefél velük. Legszívesebben a szemükbe mondanám, hogy ilyen teljesítménnyel ne is csodálkozzanak. Nekem csak munka. Így semmi jogom beleszólni, csak beveszem a bogyóim, iszok pár pohárkával, és máris nincs szégyenérzet. Néha nem is emlékszem rájuk.
- Nem fogok kimenni a partra - suttogom, ahogy megint összeér a testünk, és szinte alig hallom a saját hangom. Kezem ismét a mellkasára kerül, és enyhe pír önt el. Az egész testem enyhe bizsergés uralja, és nem tudom eldönteni, hogy ez most az alkohol a droggal vegyülve, vagy az, amit Yu vált ki belőlem. Mikor megcsókol, éhesen csókolom vissza, és folytatásért könyörögnek némán, és ő egyből el akar menni, én pedig megragadom a kezét, és magamhoz húzom a vízben. - Nem akarok kimenni, ne hagyj itt - kérem könyörgőn, és bátran a nyakára fonom kezem, hogy ismét megcsókolhassam. Lágyan ingerlem, miközben eszembe jut, hogy még most kellene abba hagyni. Nem tudom, milyen fényt vet ez rám, hiszen ő egy barátom. Mi lesz, ha ezek után elfordul tőlem?
 

 
 

Mikor megismertem, már akkor vonzónak találtam, de akkor még nem voltam olyan idegállapotban, hogy ezt tudatosan is elismerjem. Akkor kerestem a kiutam, mert az akkori nyugtatóim semmit sem értek. Te jó ég, már két éve annak? Azóta szinte kész férfi lett, vagyis nem csak azt a bolond pasit látom benne, akivel lehet bohóckodni, és csipkelődni. Félreértés ne essék, nem vagyok szerelmes. Ugyan? Az sosem jön el, ameddig Tim emlékéhez ragaszkodom görcsösen, pusztán el akarom engedni magam. Szórakozni, és nem gondolni a holnapra. Nem vállalni felelősséget a tetteimért, mert az nagyon megy. Csak élvezem a pillanat hevét, ami elragadott, és éhesen, szinte remegő vágyakozással várom a csókját, a nyelvét a nyelvemhez érni, hogy táncba kezdhessenek. Csábít, mint a méhet a méz. Egyszerre édes és keserű, s ez mosolyt csal az arcomra. Ahogy megemel, a derekára fonom a lábaimat, hogy megtartsam magam, és érezhessem a férfiasságát, mely ki akar törni. Halk sóhajok szakadnak fel belőlem, mégiscsak a parton vagyunk.
- Itt, nálad, a csillagos ég alatt. Rendben - incselkedem, miközben kijjebb kerülünk. A nyakam mindig is érzékeny pont volt és a hideg futkos a hátamon ajka minden egyes érintésére. - Bolond vagy? Akkor minek jöttünk kijjebb? - nem veszem le a melltartót, hanem elválok tőle, elmerülve a vízbe, de közben megfogom a kezét, és magammal húzom, hogy rám dőljön, de a víz úgyis felfogja a súlyunkat így reményeim szerint át tudom karolni a nyakát, hogy ismét csókolhassam őt miközben egyik kezem végigsiklik a hátán, egyenesen a nadrágja széléig hogy elérjem végül a férfiasságát és kezemmel lágyan izgassam őt.
- Ugyan már, ne bókolj, nem vagyok gyönyörű... - mosolygok bele a csókba, és igyekszem ösztönözni erre a pozícióra, hogy így csak a fejünk látszódjon ki. Ha tényleg haza akar vinni, akkor lesz még alkalom többre, és vágyom is rá. Nem érdekel, hogy milyen következményekkel jár, élvezni akarom. Olyan rég nem ért így hozzám senki.
- Évek óta te vagy az első, aki ilyen érzékien érint, kérlek... - kérlelem, bár nem tudom, mire. Mindenre. a csókjaira, hogy ott lenn is érintsen, hogy gyengéd legyen velem. Mindegy, csak legyen törődő. Egy halk sóhaj szakad fel a torkomból, mielőtt ismét megcsókolom.
 

 
 

Nem hittem volna, hogy Yu tényleg kíván engem, hogy akar, és folytatja, amit elkezdtünk. Érintései egyszerre ráznak ki, és tüzelnek fel. Egyszerre érzek forróságot, és fázom. Pedig a nap úgy éget, mintha egy sütőben lennénk, a víz lehűt. Vágyom az érintésére, arra, hogy gyengéd legyen, arra, hogy még ha hazugság is ez az egész, kimondja, hogy szép vagyok. Hogy megérintsen gyengéden, azon a pontomon, ahol most mintha ő lenne az első. Légvételem egyre szaporább, és nem tudok uralkodni magamon, néha egy nyögés is felszabadul, így jelezvén, hogy az, amit csinál tökéletes, és hogy még senki nem tett ilyet velem. Vagy ha igen, akkor nagyon rég volt benne részem.
- Minden vágyam, hogy bennem... legyél - elakadok. Ismét felnyögök. Testem minden egyes porcikája vágyik arra, hogy magában érezhesse Yu férfiasságát, amit eddig csak kezeimmel cirógattam. Sajnos más kényeztetésre nincs most lehetőségem, csak élvezem, amit tesz, és hagyom, hogy irányítson. Észre sem veszem, hogy beljebb megyünk, ismét csak ösztönösen fonom dereka köré a lábaimat, hagyom, hogy finoman érintsen, ahogy a bugyimat félrehúzza, és ahogy magamba fogadom, aprót nyögök, miközben pulzusom már az egekben, és légvételem olyan rendezetlen és szapora, mint szívem dobbanásai. Hallom, hogy beszél, de nem fogom fel az értelmét, mintha egy másik világban lennék, mintha kezdeném elveszteni a fejem. Egyre többször nyögök fel, és csípőm önként mozogni kezd hogy teljesen magamba fogadhassam őt. Ajkaira tapadok, és csak csókolom őt, nyelvemmel az övét ingerlem. - Akarlak, egész éjszakára... Kérlek - nyöszörgöm kéjes hangon, miközben érzem, hogy egyre jobban taszít a gyönyör felé, enyhén rászorítok a férfiasságára hüvelyem izmaival, hogy ezzel fokozzam benne a vágyat. Ismét az ajkaira csapok le, nem akarok túl hangos lenni, mert hosszú idő óta először érzem magam ilyen közel ahhoz a bizonyos orgazmushoz, amit eddig olyan szépen színleltem. Most nem színlelek. Csak át akarom adni magam neki, hogy utána elvigyen magához, hogy ismét folytassuk ezt az egészet, hogy újra és újra magáévá tegyen, semmit nem akarok jobban. Azt hiszem elment az eszem...
 

 
 

A kezdeti zavartságom rég elmúlt, helyét átvette a vágy, és az egyre sokasodó nyögéseim zaja. Élvezem ezt az egész kis játékot, és a parton az emberek csak adnak egy plusz adrenalinlöketet, amitől nem bírok magammal. Szinte már érzem az egyre közeledő orgazmust, ahogy hullámokban önt el az a bizonyos bizsergés, ami ívbe feszíti hátam, és hátraszegem a fejem. Szemeimet lehunyom, és átadom magam az érzéseknek, amik szinte szétfeszítenek. Ajkaimba harapok, hogy elfojtsak egy nyögést, ami hangosabb lett volna, mint az eddigiek. Nem bírom tovább, és nem is akarom visszafogni magam. Yu nyakába kapaszkodom, és bár hallom, amit mond képtelen lennék most bármit is kinyögni neki. Csak bólogatok, és helyeslésemet kifejezve ringatom a csípőm, érezni akarom, hogy bennem élvez el, miközben kiszalad egy nyögés ajkaimon. Csak nehezen tudom rendezni a légvételemet a gyönyör után, amit nekem okozott. Csak rádőlök a mellkasára, és pihegek, mint aki lefutott egy maratont. De a vágyakozás nem akar elmúlni. Érzem, hogy lent egyszer egy-egy lüktetés adja tudtomra, hogy jobban vágyom rá, mint mikor elkezdtük.
- Megyek, de itt a kocsim... - biccentek a fejemmel a bár felé, és ha arra néz, láthatja a kis Volvo S40-est bordó színben tündökölni. Hangom még mindig rekedt, és nehezen válok el tőle, hogy alámerülve a hajam is vizes legyen. Ki tudom mosni magam, de ha felmegyek hozzá, tuti, hogy le fogok zuhanyozni, és ki tudja, talán még a hátam is megmossa.
- Na most mit gondolhatnak rólunk? - nevetek fel, mikor visszaúszom hozzá és a fejemmel a kinti pár ember felé biccentek még mindig mosolyogva. Nincs bennem szégyenérzet amiatt, hogy megkívántam egy baráttal a szexet. Csak nem akarok kötődni. De nem is tudnék. Most még biztosan nem. Ismét egész közel megyek hozzá, majd játékos puszit nyomok az arcára. - Ha megígéred, hogy jófiú leszel, akkor vezetheted is a kis ócska taligámat - még a férjemé volt. Nem akarok megválni tőle. Kényelmes és strapabíró. - Na jössz Vagy egyedül menjek fel hozzád? - csipkelődök, és elindulok kifelé. Ha mázlim van, akkor ő lemarad, én pedig addig magamra kapom a ruhát, ami előtte rajtam volt. A felső átázik, de nem érdekel, úgyis megszárad. Cigit kutatok, miközben észrevétlenül egy bogyó is a kezembe akad, és még mielőtt Yu kiérne, már le is nyelem, és így csak annyit láthat, hogy rágyújtok a jóleső szex után. A táskám a vállamra kapom, és csak a férfire várok, hogy menjünk.
 

 
 

Nem kéne ittasan és drogosan vezetnem, de ha ezt betartanám, akkor soha nem vezetnék. Mégis rendesen uralom a kocsit ahogy kell. Nem siklik ki a kezeim közül az irányítás. Csak átadom magam a vezetés örömének. A bőr ülésnek, és a légkondinak. Szinte észre sem veszem, hogy megérkezünk, és persze hagyom, hogy Yu felcipekedjen, bár a táskámat viszem én. Abból alább nem adok. Rég jártam itt, és ismét alaposan körbe nézek, holott egész máson jár az agyam. Végigmérem a férfit, aki közben a hűtőnél matat, és nem tagadom, hogy alaposan végigmérem a hátsó felét is. Igazán tetszetős. Vajon melyik hölgy tud ellenállni ennek? Jó biztos van, de az mint már mondtam, bolond. Valami vonz abban, hogy nem olyan származású, mint én.
- Ha a legjobb barátod alkoholmentessel kínál, akkor tégy róla, hogy legyen benne alkohol - vodka van nálam. Töltök is egy keveset - na jó, sokat - az ivólébe, amitől elfogadhatóvá válik. Imádom, ahogy az alkohol felforrósítja a torkom. Egyszerűen nem tudok ellenállni a kísértésnek. A pultra támaszkodom, miközben elnézek a mosogató irányába, és hogy tereljem a témát, megszólalok. - Később ott is... De ugye nem mosogatni hívtál át? - nevetem el magam, majd ismét iszom. A kezemben egy szál meggyújtatlan cigaretta, és érzem, hogy nem bírok a véremmel. A zenelejátszójához megyek. Túl nagy a csend. Bekapcsolom, és keresek valami zenét, ami még táncolható is.
- Egyszer esküszöm, hogy írok neked zenéket, hogy tudd mi is az - nevetek, miután ismét szembe fordulok vele. Direkt kelletem magam. A pultra teszem a cigit, amit meg sem gyújtottam, és a kevert italomba kortyolok, miközben a csípőm a zene ütemére ring lágyan, kissé erotikusan.
- Rögtönzött buli? - fel vagyok pörögve. A kezét ragadom meg, majd a nappali felé rángatom finoman, hogy ismét táncolni kezdhessek. Néha beletúrok a hajamba, majd közelebb kerülök hozzá, egészen testközelbe, majd megfordulok, és ismét csábítóan, és izgatóan riszálom a csípőmet körkörös mozdulatokkal, hogy hátsó felem az ő férfiasságához érjen. Lemegyek egészen guggoló helyzetbe, majd megfordulok, és csak úgy emelkedek föl, miközben a melleim ruhán keresztül férfiasságának simulnak egy rövid időre. Mikor felállok, kissé megbotlom.
- Hoppá, kijöttem a formámból - nevetek, majd iszom még egy kortyot, végül magamhoz húzom a férfit, és következő szavaimat az ajkainak szánom suttogva. Nem vagyok szemérmes. - Még mindig akarod, vagy már letettél róla? - nyelvem hegyével incselkedve nyalom meg szájának finom vonalát. Vágyom rá, és érzem, hogy már a szex gondolata Yu-val is felcsigáz. De nem akarom rávetni magam egyből. Most nem az olcsó ribanc vagyok, de ezt nehéz elfelejtenem...
 

 
 

- Nyugi, nem leszek elbódulva, csak ki kell engednem a fáradt gőzt - sóhajtok, majd lassan kortyolok csak. Nem akarom megsértni, de innom kell, mert ha nem teszem, ha egy minimálisat nem iszom, akkor feszült leszek. Nem tehetek róla, ez így van lassan két éve. Na jó csak másfél. Inkább terelek. Zenét keresek, táncot lejtek, és lassan szabadulok meg a ruhadarabjaimtól, kivéve a fürdőruhától. Azt meghagyom Yunak. Hadd szenvedjen vele. Nem akarok egyből meztelen lenni előtte, de el tudja érni, hogy azzá tegyen.
- Hogy hol? Mindenhol. A házad minden egyes pontján, ahol engeded - ahogy levetkőztet, ahogy megcsókol, már nem fontos semmi más, csak az, hogy kielégítsem azt a szűnni nem akaró vágyat, ami bennem uralkodik. NEm bírok magammal. Meztelen testemet neki nyomom még jobban, már ha ez lehetséges, és az ajkait akarom. Éhesen falom, és nyelvemmel ismét ingerlem a nyelvét, majd hagyom, hogy elszakadjon tőlem.
- Én nem dugni akarok veled. Hanem szeretkezni... Dugni unalmas. Gyengédségre vágyom, amit te adtál nekem. Tudom, hogy képes vagy többre is - a szavaim végül elhalkulnak. Hagyom, hogy érintsen mindenhol, mert erre vágyom. Halk sóhajok szakadnak fel belőlem, egy-egy nyögéssel tarkítva, miközben a kanapé felé oldalazok. A poharamat félúton valahol elhagytam, de nem érdekel. Csak az ajkait kényeztetem, és önző módon a gyengédségére vágyom, hogy kényeztessen, és ha megkapom, igen hálás tudok lenni.
- Kérlek, ne hagyd abba, akarom - suttogom, ahogy elterülök a kanapéján, húzom magamra, de hagyom, hogy irányítson. Közben én sem vagyok rest, és a hátát simítom, a hasát, és egy pillanatra érintem a férfiasságát incselkedőn, jelezve, hogy ennek még lesz folytatása a nap és az est folyamán...
 

 
 

Ha ma megkérdeznék, hogy minden vágyam teljesült-e, azt felelném, hogy a mai nap vágyai igen. Sokszor elképzeltem az utóbbi időben Yu-val a szexet, talán ezért sem kerestem fel. Úgy gondoltam, hogy ő az a fajta srác, aki nem mozdulna rá egy barátra, vagy elutasítana, ha én ezt tenném, de nem így lett. Akkor vesztettem el az eszem, amikor még a parton gyengéd masszázst kaptam, és onnantól már nem volt megállás. Valami felszabadult bennem, és nem akar mást, csak a kéjes nyögések között elveszni, miközben egyre közelebb ér a gyönyör felé. az igazi, nem eljátszott orgazmus felé, amit Yu elért nálam a vízben.
- Nem a kupi érdekel, hanem te -   mosolyodom el, majd ismét megcsókolom. Hangom elhalkul, és csak a testére akarok koncentrálni. Hogy a bőrünk összeérjen. Ahogy most is. Átadom a testem minden egyes apró porcikáját a vágynak, és hagyom, hogy Yu kényeztessen, hogy érezzem az ajkai nyomát, ahogy a testem perzselik és bizsergetik. Erre mind szükségem van. Érzem a kéjes forró leheletemet a mellkasomon, ahogy kicsit felemelem a fejem, hogy lássam Yu-t. Ahogy a szavai elérnek hozzám, egy nyögés szakad fel a torkomból, hiszen ezeket a szavakat most el is hiszem. Ez nem munka, ez jóleső szórakozás. Itt nekem is jogom van mindenhez, amihez a másiknak is. Nem csak szétteszem, és 20 perc múlva a múlté minden. Nehéz felfognom, hogy Yu kíván engem, de még mindig beleremeg a testem a gondolatba is.
Mindegy egyes apró porcikám mintha külön életre kelne csókjai nyomán, é érzem, ahogy az ölemet is égető forróság önti el. Ahogy a melleimet kényezteti, csípőm egyszer-egyszer megmoccan, hiszen nem bírok ezzel az érzéssel mozdulatlanul. Hangosabban nyögök fel, ahogy a hasamra tér át, míg két kezemmel a fejem fölé nyúlva markolom a párnát. A kéj magával ragad, és magam sem hiszem, hogy ismét a gyönyör felé taszít, amit nem is olyan rég érezhettem. Már el is felejtettem, milyen, mikor majd szétvet a vágy és megindul belőled valamiféle robbanásszerűen, hogy tested megfeszülve várja a beteljesedést, melyet orgazmusnak hívnak. Még alighogy elértem, és kiteljesedik egy hangosabb nyögésben, ő folytatja a játékot, és az ujjait is segítségül hívja, de nem járja, hogy csak én kapjak, és semmit sem adva várjam, hogy magamba fogadhassam őt. Ahogy felülök, az ujjait érzem ajkaimon, és eleinte csak finoman nyalom le, majd a számba veszem, mintha azt akarnám jelezni, hogy máshol is képes vagyok ilyenekre. Először ráülök, de úgy, hogy ne hatolhasson még belém. Az ajkaira tapadok, majd halk sóhajjal szakadok el egy pillanatra.
- Ahogy akarod, vágyom rá, hogy megtegyem, vágyom rád... -  mosolyodom el, miközben az arcélére lehelem apró csókjaim, és fenekem is az égnek áll. Ahogy lejjebb haladok tökéletes hasfalán, kezeimet magam után húzom, enyhén karistolva a bőrét, majd a belső combján húzom végig ujjaimat. Némelyik pasi szereti. Innen meg tudom szemlélni ágaskodó férfiasságát, miközben fél szemmel a Yu-ból kiváltott reakciókat figyelem. Először nyelvemet futtatom végig a nemi szerve felém közelebb eső felén, majd az ujjaimmal zongorázok végig gyengéden. Nem akarom elsietni. Szeretem húzni a percet, ameddig lehet, habár bennem is tombol a vágy. Apró csókokkal illetem férfiasságát, majd a makkhoz érve a nyelvem is ismét segítségemül hívom, végül nem tudok ellenállni. Ajkaim közé veszem meredező szerszámát, és eleinte apró fel-le mozgással izgatom, miközben kezemmel is rásegítek. Közben csípőm is lágy ringásba kezd, ahogy benne, úgy saját magamban is fokozom a vágyat. Ez egy kétélű fegyver. Az ő gyönyöre engem is ránt magával, és csak nyelvem és ajkam játéka a nemi szervén ébresztett rá, mennyire vágyom már rá. Abba is hagyom az előbbi műveletet, és testemmel finoman siklok végig az övén, egyenesen az ajkakig, hogy fölé hajolva suttoghassak.
- Mennyire vágysz rám? Mert nekem minden vágyam, hogy magamban érezhesselek -   nem bírok magammal. És ez látszik is. Két lábamat ismét átpakolom csípője fölött, és úgy mozgatom férfiassága fölött a csípőm, hogy súroljam őt. Hevesen sóhajtozok felette, és egy-egy halk nyögés is felszakad a torkomból, mikor végre ismét az ajkaira vetem magam.



 
 

Hurrikánként dönt le magáról az érzés amit jelen helyzetben érzek. Olyan vágyak, és olyan érzések szabadultak fel Yu érintésére, amik létezéséről már régen letettem. Nem hittem, hogy valaha ismét ki tudja valaki csábítani belőlem az orgazmust, a nyögéseket, és a könyörgést, hogy akarom a másik testét jobban, mint valaha. Yu pedig pontosan ezt csinálja velem. Elcsábít. Felizgat. Magáévá tesz. Gyönyörűnek tart, én pedig hagyom, hadd tartson annak, aminek szeretne. Hiszen elvitt a csúcsig immár kétszer, és van egy olyan érzésem, hogy nem ez lesz az utolsó. Az érintései feltüzelnek, ahogy merev férfiasságának kényeztetése is olyan vágyakat ébreszt bennem, hogy nem bírok magammal. Mintha eddig csak aludtam volna, és felébrednék. Ez a tökéletes ébredés egy formája. Ahogy feljebb csúszok rajta, igyekszem lassan tenni, hogy érezhesse mereven ágaskodó mellbimbóimat, hogy fokozzam benne a vágyat, és ezzel magamban is. Szeretem látni az arcán, hogy vágyik rám. Élvezem, ahogy felnyög, ahogy légvétele szaporává és egyenetlenné válik amiatt, amit vele teszek. Nem véletlen húzom a percet, mert hallani akarom, ahogy vágyik rám, ahogy kimondja kéjtől elfúló hangon. Megrészegít, hogy ennyire akar engem, és én is ugyanúgy vágyom rá. Hogy nemi szerve végre bennem lehessen, hogy ismét elvigyen a csúcsra.
- Könyörögj még - kérem elfúló hangon, és nem értem, ő hogy bír még ilyen tisztén beszélni, mikor nagy erőfeszítés kell két sóhaj között, hogy ezt a két szót kimondjam, de már nem tudok tovább várni. Egyik kezemmel feltámaszkodom, a másikkal finoman érintem a férfiasságát majd így segítek, hogy magamba fogadhassam, hogy végre érezhessem a jóleső hideget végigszáguldani a gerincemen. Amint teljesen magamba fogadom felnyögök. Kezdem érezni azt az eszeveszett vágyat, amit eddig kontrollálni akartam, már nem megy. Csípőm lassú ringásba kezd, miközben próbálom uralni ívbe feszülő hátamat, felhúzom magamhoz, hogy ő is ülő helyzetbe kerüljön, és szavaira heves csókkal jutalmazom, mintha az egész férfit fel akarnám falni, olyan heves vagyok. Nem bírok a véremmel, és csípőm lágy ringása gyorsabbá válik. Sóhajaim elvésznek a nyögések között. Soha nem éltem át ennyiszer a kéj beteljesülését valakivel. Talán a hiány okozhatja, annak a hiánya, hogy valaki gyengéd legyen hozzám. Yu még kérdés nélkül is tudja, mire vágyom, mégis szükségességét érzem kimondani.
- Akarom, hogy hátulról kerülj belém, kérlek - most én könyörgöm neki, ahogy eddig ő tette nekem, de valamiért, vágyom rá, hogy hátulról fogadhassam magamba. Az más érzés, intenzívebb, és nagyobb az orgazmus is. És minden férfi szereti, ha hátulról teheti magáévá a kiszemelt hölgyet. Még nem kászálódom le róla, míg bele nem megy, csak a csípőm mozdulatai lassulnak, néha gyorsulnak, egyszer-egyszer rászorítok, hogy fokozzam benne a vágyat, majd mikor úgy érzem, szállok róla és a macskák kecsességével fordulok meg, majd négykézlábra ereszkedem, mint egy simogatást kérő kismacska, de most többre vágyom. Rá, és hogy így élvezzen belém, és hogy még tovább folytassuk ezt az egész élvezetekkel teli perceket. Képtelen vagyok betelni az érzéssel amit ad nekem, s miközben a felvett pozícióban várok rá, az egyik kezemmel saját magam kezdem izgatni a nőiességemet a szeme láttára, hogy ne várakoztasson sokáig. Saját érintésemre is elfog a vágy, és halk sóhaj szakad fel belőlem, és remélem nem vár sokáig, mégis az eltelt idő, míg nem érzem őt magamban, szinte kínzó lassúsággal telnek el...