1978. május 22, Las Vegas Harminchat Behajtó Maffia Nagy Zsolt

Karakter személyisége

◆  Pozitív tulajdonságok:
Bármennyit képes zabálni, képtelen hízni; Mindenek felett hűséges a szervezethez; Soha nem lenne képes lelőni egy kutyát ... az emberekkel más a helyzet; Nem vallásos, de az árvaháznak köszönhetően kiválóan tud idézni a Bibliából; Sosem hagyna ki egyetlen részt sem a kedvenc szappanoperájából, de ezt senkinek sem vallaná be.

◆  Negatív tulajdonságok:
Forrófejű, melynek következtében gyakran előbb üt, aztán megint üt és aztán újra üt, hogy aztán végül üssön még egyet; Okosabbnak hiszi magát, mint amilyen valójában; Börtönviselt, melynek nyomait - tetoválások formájában - még mindig őrzi a testén; Rengeteg függősége van: nikotin, alkohol, drogok és adrenalin; Lefelé tapos, felfelé nyal.

◆  Egyebek:
Terméketlen és vannak esetek, amikor csak szerekkel képes harcba menni, de ezekről senki sem tud.
Klausztrofóbiás, főleg a liftek az ellenségei.
Kilenc évet lehúzott egy arizoniai börtönben emberölésért.

Történet vagy szerepes példa

Az öt apró harang egyszerre csendült fel, amikor a kiskereskedés ajtóján három férfi lépett be. Elől egy kisebb fickó, míg a háta mögött két drabális állat, amolyan díszfaszok, akik a nyomatékot szokták jelenteni TJ szavai mögött. Pedig, ha tudnák az emberek, hogy nem is a két tagbaszakadt kétajtós szekrénytől kell félni, hanem attól a hozzájuk képes porbafingótól, aki előttük megy, akkor nagyon meglepődnének.
- Köszönjük vásárlást, legyen szerencsénk később is. - hajolt meg a bolt koreai tulajdonosa, majd zavartan pillantott a hármasra, akik egyelőre nem nagyon aktivizálták magukat. Vártak és figyelték a kifelé igyekvő vásárlót, majd amikor az kiment az ajtón, az egyik vadkan átfordította a "NYITVA" táblát, kizárva mindenki mást az üzletből.
- Nem megmondtam, hogy ne zabálj olyan szart?! - fakadt ki TJ az egyik bőrkabátos nyomatékra, majd folytatta. - Tedd vissza a polcra!
- De már kinyitottam...
- Ki nem szarja le? Baszd vissza a helyére! - majd egy almát markolt fel a mesterien felstócolt kupacból és odavágta a kopasznak. - Ha már mindenképpen burkolnod kell, egyél egy kis vitamint.
Gabe csak szívta a fogának a helyét, melyet TJ ütött ki néhány hónappal ezelőtt valami hasonló baromság miatt, majd megtörölgette a gyümölcsöt és beleharapot, miközben főnöke egy cigarettára gyújtott.
- Itt nem dohányozni! Kint a tábla, hogy itt nem dohányozni! - mutatott az ideges tulaj a fekete keretes feliratra, és talán még a lábával is dobbantott, de TJ-t ez cseppet sem érdekelte. A kávéspult felé vette az irányt, majd öntött magának egy feketét rengeteg cukorral. Csak így volt hajlandó meginni, de amikor meghúzta a papírpoharat, azonnal kiköpte a langymeleg fost.
- Neked ez a forró kávé? És most hogy a faszba szívom el a cigimet? - vált gyorsan dühössé a férfi, majd megrázta a fejét és a kasszához sietett. - Adj egy piros Marbit, egy extra erős rágót és két nyalókát a fiaimnak...
Röhögött fel az ajtóban álló hústorony, aki arra vigyázott, hogy senki se akarjon bejönni a boltba. - Hét dollár negyvenkettő cent a kávéval együtt.
TJ homlokán rettentő sebességgel szaladt fel a jobb szemöldöke, olyan krátereket hagyva maguk után a ráncok, hogy egy geológus évekig eltanulmányozná a tudomány nevében.
- Ugye tudod, hogy kik vagyunk?
- Igen, de nem fizet többet. - próbált határozottan kiállni az igaza mellett a koreai, de nyüzüge alkata erre zsigerileg képtelen volt. A gengszer jobb mutatóujjával megvakarta hosszú borostáját az orra alatt, majd mély levegőt vett, hogy aztán a zsebéből elővegyen valamit.
- Tudod, hogy mi ez?
- Mobiltelefon.
- Nem barátom, ez egy póráz. Tudni akarod miért? - gondolatnyi szünetet tartott, majd folytatta. - Jelenleg az tartja vissza pár embereimet, hogy nem hívom fel őket. De ha elengedem a pórázt és tárcsázom a számukat, akkor feszítővasakkal és baseball ütőkkel jönnek, hogy elbasszák azt a kibaszott kurva estédet és szétverjék ezt az egész kócerájt.
TJ letette a pultra a telefont, majd rátenyerelt annak üvegére. - Szóval, egy piros Marbi, egy extra erős rágó, két nyalóka ennek a két nagyon fasznak és az a kibaszott pénz, amiért nem engedem el a kutyáimat. Megértetted?
- Én...
- Megértetted a helyzetet azzal a vágottszemű kibaszott fejeddel? Vagy elmagyaráztassam a fiúkkal is a helyzetet? - TJ hangja kicsit mérgesből rettentően zabosba váltott, öklei pedig fehérré váltak a szorítástól.
- Nem kell. - hajtotta le a fejét az eladó, majd majd a kért dolgokat és a pénzt is a gengszter elé tette.
- Na, olyan kurva nehéz volt? Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha egyből odaadod, nem?
- De...
- Na látod! - lapogatta meg TJ az összeszart nadrágú srác felkarját, majd felmarkolt mindent, ami az övé volt és elindult kifelé. Kiosztotta a két nyalókát, majd amikor kilépett a boltból, a mobiljához nyúlt és tárcsázta a kutyáit.
- Cho Wei vegyeskereskedése. - apró szünet, amíg a másik oldalon beszélt valaki. - Nem, dehogy. Ne verjétek teljesen szét. Csak pár polcot zúzzatok be, törjétek be a kirakatot és a kasszát ürítsétek ki. Majd megtanulja a kis köcsög, hogy kivel packázzon.
A vonal másik végén még beszéltek, amikor bontotta a vonalat, mert a többi már nem érdekelte.
- Ez volt mára az utolsó, főnök?
- Jaja, úgyhogy tipli van srácok. Randim lesz.
- A kis kurva? Hogy is hívják? ... Bec... - a nevet azonban már nem tudta befejezni, hiszen egy kilenc milliméteres csövével nézett farkasszemet a drabál, azonnal meggondolva előző mondandóját. - Nem úgy gondoltam főnök!
- Ki nem szarja le, hogy gondoltad? - vigyorgott TJ, majd eltette a fegyvert és cigire gyújtva hagyta ott a másik kettőt, hogy elinduljon megkeresni az ő forró kis punciját: Rebecca O'Brient.