♂♂Szokták mondani, hogy minden családban van általában egy hülye. És azt kell mondjam, hogy ez nálunk sincs másképp...nézőpont kérdése az, hogy kit illet ez a nemes megnevezés. Tény, hogy mi, művészek mindig is különcöknek voltunk titulálva, mert állítólag mi egy másik világban élünk.
De lássuk csak, jóanyám színésznő, fater meg festő. Szép is lenne, ha nem álomvilágban élnének. És persze van nekem egy drága öcsém, aki valahogy nem illik a képbe. Fotósként ügyködik, és egész jól megy neki. De valami baja van, amit már régóta szeretnék tudni. Valamiért nem keresi a nők társaságát. Inkább a szobájában dekkol, és retusálgatja a képeit, esetleg olvasgat, vagy nem tudom. Tony egy szobamoly. Az egész család pörgős, kivéve őt. Állandóan ott van nála a fényképező. Mindent meg akar örökíteni, amivel nincs is baj, csak szakíthatna lányokra egy kis időt.
Tony jó fej srác, a külsejével sincsen semmi baj, sőt! Ha nő lennék, biztosan úgy tapadnék rá, ahogy Tia rám. De ebbe azért inkább ne merüljünk bele.
    Tudom, hogy titkol valamit. Hiába jó aránylag a viszonyunk, nem hajlandó elmondani mégis mit rejteget előlem. Szerintem meleg, pedig szeretnék megbizonyosodni arról hogy rosszul gondolom. Nem mintha baj lenne, ugyanúgy az öcsém maradna. Mondjuk volt egy-két lány, akikkel hébe-hóba járt, de még mindig szűz a kicsi Tony. És huszonhét éves. Ez tragédia! Titokban már kitaláltam mit fog kapni a harmincadik születésnapjára, de az még jóval odább van. Addig még változhat minden.

    Elhatároztam, hogy rászánok egy napot. Kíváncsi vagyok, hogyan, és miként tevékenykedik. Fel is hívom, hogy tudassam vele ezt a remeknek nem annyira nevezhető tervemet. Bár amilyen kis ,,cukika”, örülni fog, hogy a bátyja vele akar lenni.
- Na hello. - szólok bele határozottan a telefonba, mikor felveszi. - Nagyon zavarna, ha holnap egész álló nap rajtad csüngenék? - ha zavarná, ha nem, én megyek.
Tudom hol dolgozik, simán meglátogathatnám csak úgy. De nem szereti az ilyesmi meglepetéseket. És én sem. - Talán ez az egy dolog az, ami egyezik bennünk. - Még a végén rajta kapnám valami olyasmin, amit soha nem is akarnék látni.

To: Mario

Vannak dolgok, amikről az emberek akkor sem beszélnek, ha muszáj volna. Még családon belül sem. Ez egy elég gáz helyzet, de mit lehetne tenni?! Nagyjából semmit. A mi családunk művészekből áll. Az pedig a legrosszabb dolog a világon. A bátyám szobrász, anyám színésznő, apám meg festő. Én meg egy fényképész vagyok, így némileg kilógok a sorból, de azért még elfogadható. Ami viszont sokak szerint nem, hogy 27 évesen, közel a harminchoz, még egy csajjal sem feküdtem le. Mentségemre szóljon, hogy még pasikkal sem, pedig nem egy meleg modellel dolgoztam már. Persze ez úgy hangzik, mintha én is az lennék, pedig ez nem igaz. Nem vagyok meleg, ugyanúgy megmozgatja a fantáziámat egy csaj, ha olyan. Csakhogy én az igazira várok, na meg… az érdeklődésem a férfiakra is kiterjed.
De visszatérve az eredeti témára, az a helyzet, hogy ezt a családom egyik tagja sem tudja. A bátyám folyton kérdezősködik, de neki sem mondtam semmit. Tudom milyen. Még a végén azt hiszi, hogy orvoshoz kéne vinnie.
A szobámban ücsörögtem és éppen az egyik képpel babráltam, amikor megcsörrent a telefonom, én meg annyira megijedtem, hogy dobtam egy hátast a székemen.
-Picsába… -nyugtáztam ennyivel a leesésemet, majd a telefonomért nyúltam.
-Szia… -szóltam bele kissé meglepetten. Mario… mit akar? Ha megint azzal a témával jön, akkor esküszöm, hogy átnyúlok a telefonon és kinyírom. de tévedtem. A holnapi napot velem akarja tölteni. Minek?
-Öööö… egész nap? –kérdeztem rá a dologra. Azt hiszem, hogy a holnapi nap folyamán legalább egy tucat szexi csajt fogok fotózni, szóval biztosan értékeli majd.

♂♂ Hogy miért is foglalkozom vele ennyire, azt még én se értem. De nem hagy nyugodni a tudat, hogy annyira a munkájának él, hogy megfeledkezik a kinti lét szépségeiről...vagyis az ellenkező nemről. Fél, hogy elrabolnám előle szíve választottját? Ugyan. Nem tudnám megígérni, hogy nem incselkednék a lánnyal, de minek is venném el tőle, ha nekem csak egy újabb strigulát jelentene a megfektettet lányok listáján? Szörnyű tesó vagyok, de azért ennyire nem. Én lennék a világ legboldogabb embere - úgy két percig - ha bejelentené, hogy bővül a család egy szépséges hölgyikével.
Azt a pillanatot én fogom majd lefényképezni, az már egészen biztos. Sőt, ki fogom ragasztani a falamra!
Na jó, azt már nem, de mindenképp megfogom örökíteni. És nem, nem szobor formájában.

    Le merem fogadni, hogy most is épp kattintat, azért veszi fel ilyen lassan azt a nyomorult telefont. Nem is értem minek van neki mobilja, ha fél óra után veszi fel. Akkor is meglepetten veszi fel, mintha soha nem hívták volna még fel.
- Csak nem megzavartam valamit? - képemre óriási vigyor ül ki, de szerencsémre ezt nem látja, különben már rég kaptam volna egy tockost.
- Szinte. De ne aggódj, nem fogok veled aludni. - válaszolok röhögve. Nem vagyunk már kölykök, hogy egy ágyban aludjunk a szexi autós, és helikopteres pizsinkben, mint régen...utólag visszagondolva; miért nem volt nekünk külön ágyunk?!
- Hánykor kezdesz? - mit sem törődve azzal, hogy akarja-e vagy sem, én odamegyek hozzá. Ha nem mond pontos időd, egész nap ott fogok dekkolni a munkahelyén, és talán beetetem pár lánnyal, hogy igazi fotómágus vagyok, de sajnos a stúdióm otthon van. Na jó, nem vetemedek ilyenre, a végén még rossz hírneve lenne a helynek.
- Azt akarom, hogy beavass a fotózás rejtelmeibe. Lehet belekezdenék abba is. - nem, nem akarok szakmát váltani, de kellett valami indokot találnom arra, hogy Tony társaságát ,,élvezzem” holnap. Valójában sose érdekelt a fényképezés, de ha már van egy e-téren járatos személy a családban, legalább érezze, hogy törődik vele valaki. Nem mintha valaha el lett volna hanyagolva, sőt! Amolyan anyuci pici fia volt. Mint ahogy én is, de én kinőttem ebből, Tony annyira még nem...

To: Mario

Utálom, hogy a bátyám úgy kezel, mint egy gizda homirnyákot. Nem értem, ez honnét jött neki. Ha majd kéz a kézben lát egy pasival, vagy éppen smárolok vele, akkor elhiszem neki, hogy meleg vagyok, addig viszont mind a ketten maradjunk annál, hogy vonzódom a nőkhöz. Az egy másik kérdés, hogy én tudom azt is, hogy bizonyos esetekben nem csak a gyengébbik nem kelti fel az érdeklődésemet. Hát ez ciki és sokak szerint undorító, de ez van. Nekem tökéletesen megfelel, egészen addig, míg a család többi ragja meg nem tudja.
A telefonom csörgése annyira megijesztett, mivel egészen belemerültem a képekkel való szórakozásba, hogy dobtam egy hátast a székemmel együtt. Miután egy fájdalmas káromkodással nyugtáztam is ezt a tényt, a telefonom után nyúltam, de amikor megpillantottam a nevet, pár pillanatig haboztam, hogy felvegyem-e, de aztán úgy döntöttem, hogy jó testvér leszek és felveszem. Bár a hangom még mindig meglepett volt, a reakciója annyira felbosszantott, hogy kedvem lett volna egy tockossal jutalmazni ezt a megnyilvánulást. Ráadásul ilyenkor mindig ott ül az a bamba vigyor a képén, amitől a hideg ki tud rázni olykor.
-Olyat, amire te gondolsz, nem. Éppen képeket retusáltam. –jegyeztem meg úgy, mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy az ember otthon ül és képekkel baszakszik.
-Bakker, Mario! Pedig már kezdtem megörülni, hogy felidézzük a boldog gyerekkort, amikor még nem kergettél az őrületbe… -tudja nagyon jól, hogy mi is az, amire én gondolok. Utálom, hogy akármit csinálok, az nem jó. Idiótának tart, amiért nem élvezem ki a hölgyek társaságát. Nem hiszem el, hogy az élet neki csak a szexről szól.
-A stúdió az enyém is, ha nem emlékeznél rá… szóval akkor, amikor én akarok. Egyébként… reggel kilencre kell mennem, mert jön pár csaj, akikről sorozatot kell csinálnom. –szóltam bele a telefonba kissé talán félve. Nem akarom, hogy ez a barom ott garázdálkodjon a stúdióban.
-Na ez az, amit nem hiszek el. Mit akarsz igazából? –vontam fel a szemöldökömet, habár ezt ő nem láthatja, de ez már amolyan megszokás.

♂♂    Tudom, hogy Tony idegein táncolok, mikor felhozom neki a nőket. Ez örök vita marad köztünk, hogy miért szűz még a mai napig. Vár az igazira. Hát arra aztán várhat, mert nincs olyan, hogy nagy ő.
    De lássuk csak; az ő munkája is aránylag változatos - csak úgy, mint az enyém- , és ahelyett, hogy minden szépséges modelljét ágyba csalná, helyette rettentő unalmas dolgokat csinál. Órákig képes ülni a gép előtt. Csoda, hogy még nem lett szemüveges, de komolyan.
Abba mondjuk még nemigen gondoltam bele, hogy egyáltalán hogyan is viselkedik ,ha leszólítja egy leányzó. Muszáj ezt egyszer látnom nekem.
- Az nagy kár, hallod. - szóval már belelát az ember fejébe? Hát zseniális ez a srác...
- Nem lesz aranyered a sok üléstől? - nem bírom felfogni, hogy tényleg ott kuksol a szobájában, vagy épp a stúdióban. Értem én, hogy szenvedélye a munkája, de túlzásokba se kell esni. Régebben terveztem, hogy valahogy elveszem a fényképezőjét, de hát az meg hozzá van nőve.
- Inkább megőrülni kezdtél...De majd elkérem anyuéktól a kedvenc kisautód, aztán felidézheted egyedül. - akaratlanul is elröhögöm magam. Ekkora ökröt, mint ő...szó se róla, neki mindig is jobb volt a humorérzéke, mint az enyém. Néha kölcsönadhatná.
- Ne haragudj, de nincs agykapacitásom arra, hogy számon tartsam a te dolgaid is. - mióta lett övé a stúdió?! Na mindegy, azért így gratulálok neki magamban. A pár csaj hallatán felcsillan a szemem. Hát nagyon remélem nem molett modelleket vár, különben hazajövök.
- Nyolc ötvenre ott leszek. - és merem neki ajánlani, hogy ő már ott legyen akkor. Gondolom elő kell készülnie.
- A francnak kell neked mindig hitetlenkedned. - szinte előttem van az a bamba fej, ahogy néz. - Netalántán kételkedsz az ügyességemben? Tudod, hogy szobrokból már nem lehet megélni. - muszáj vagyok megjátszani magam. A bánatot érdekli az, hogy hogyan kell fényképezni. Azt még egy óvodás is meg tudja csinálni...
Engem igenis a modelljei érdekelnek. Ha beledöglök is, szervezek neki egy randit. Ha már az egyik fizetett kis ribizli nem kellett neki, akkor jöhet a B terv, nem igaz?

To: Mario

Amikor felhozza a nőket, és a velük kapcsolatos dolgokat, kedvem lenne megverni. Öreg, így lenne esélyem. Na, jó… nem öreg csak… hát na. Idősebb, mint én. Jobban nézek ki, fiatalabb vagyok és lehetséges, hogy néha nagyképű is. De ez van. Szerinte fura, hogy nem repülök az összes modellemmel a paradicsomig, de az a helyzet, hogy nekem jó ez így. Én tényleg komolyan gondolom azt, hogy mindenkinek van egy olyan személy, akire megéri várnia. Csak… én még nem találtam meg.
-Nem, nem az. Vannak fontosabb dolgok is az életben... –jegyeztem meg kissé talán türelmetlenül. Nem vagyok oda azért, hogy azzal cseszeget, hogy miért vagyok még mindig szűz.
-Nem, ne aggódj. Jól vagyok. De ha egyszer mégis azt kapok, te tudod meg először, hogy jól kiröhöghess… -sóhajtottam egyet, majd elfeküdtem az ágyamon, hogy kényelmesebb legyen a telefonálgatás.
-Ja, az jó lenne. De a távirányítósat, a tetején azzal a kis izével, amibe bele tudom állítani a sörösüveget, és akkor még ki se kell mennem a szobámból. –nevettem egy jót a dolgon. Fárasztó humora van, de nem lehet mindenki olyan sziporkázó egyén, mint én.
-Ugyan, nem haragszom. Megszoktam, hogy akkor hívsz, ha valakit vagy fizettél nekem, vagy csak szapulni akarsz. –ez talán kissé gúnyosra és lenézősre sikeredett, pedig nem akart az lenni, pusztán csak… felhúzta az agyamat. Az a múltkori eset, amikor egy kurvát hozatott nekem, kissé kiverte a biztosítékot.
Amikor kijelentette, hogy nyolc ötvenre ott lesz, csak egy lemondó sóhaj volt a reakcióm. Honnan tudtam, hogy ezt fogja mondani?! Nem is értem…
-Én már nyolckor ott leszek, szóval, ha előbb jössz, akkor sem fogsz ott kuksolni tök egyedül. De ha belepofázol, vagy elterjesztesz valamit, akkor téged foglak begyűrni a gépbe film helyett… -jegyeztem meg negédesen, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Hát, na! Nem szeretem, ha hülyét csinál belőlem vagy abból, amit csinálok.
-Nem abból nem, de profi hazudozónak még elmehetsz. És kérlek, ne menj az asszisztensem idegeire… kedvelem és jó munkaerő. –sóhajtottam lemondóan.

♂♂     Hogyan is lehetne egyszerűen jellemezni minket? Hm...angyal és ördög, a jó és a rossz. Akármilyen buzisan is hangzik, ez így van. Túl jó ember Tony. Egyszer kedvessége fogja majd a sírba vinni. Engem előtte pedig ő.
Ha neki jó az, hogy ilyen besavanyodott, akkor legyen. Nem is tudom hány éve próbálkozom azzal, hogy valami normális útra tereljem. Sőt, azt hiszem fater is próbált beszélni a fejével, de nem ment neki sem. Anyu meg csak örül, hogy nem lett Tony olyan idióta, mint amekkora én vagyok. Aput hibáztatja néha, mert régebben ő is nagy nőcsábász volt, és szerinte biztos tőle örököltem ezt. Meglehet.
Viszont nem fogom feladni, egyszer eljön még az az idő, hogy valakit be fog mutatni nekem. Tudom! Csak remélem, hogy egy nő lesz az, nem pedig egy srác.
- Én is mindig ezt mondom neked, de látod, sose hiszed el. - jegyzem meg unottan.
Egy ördögi vigyor jelenik meg arcomon, mikor azt mondja, hogy én tudnám meg először, ha bármi baja lenne.
- Igazából ha bármi olyan történne veled, elkísérnélek a dokihoz, és fognám a kezed, ne aggódj. - én kiröhögném őt? Ugyanmár...nem is értem hogyan mer feltételezni ilyeneket...
- Ennyi erővel szerezhetnél egy nőt is, aki felszolgálhatja neked a sörödet. Így összeköthetnéd a kellemest a hasznossal. - ki fog nyírni holnap ezért. Ha lesz időm, biztosan szerzek neki egy kisautót, ha nem is mászok fel anyuék házában a padlásra, akkor reggel valami játékboltba kezdek. Viszont annyi legalább egyezik bennünk, hogy ő se veti meg az alkoholt. Ez is csodának számít már.
- Ezt kikérem magamnak! - emelem fel a hangom, közben végig röhögök. - Többet pénzt nem szánok rád, az egyszer biztos. Úgy beégetni, mint akkor.. - irtó ciki volt. Azóta azt a lányt fel se keresem, mert biztosan jól képen röhögne. Nem mintha bántam volna, hogy nekem kellett vele elidőznöm, de akkoriban más terveim voltak.
    Hallom a hangján, hogy mennyire repes a boldogságtól, hogy holnap láthat, és egy egész napot - remélhetőleg - vele fogok tölteni. Nem értem miért áll mindenhez ilyen negatívan. Nem vagyok én annyira köcsög, mint amekkorának ő gondol engem. Mindig a múltban történtekre hivatkozik, de hát a jelennek kell élni, nem? Kit érdekel mi történt régen? Elmúlt, és kész.
    - Jó, akkor nyolc körül megyek, ha már ennyire szeretnéd. - hát nem aranyos?! Ilyen burkoltan még nem fejezte ki, hogy minél előbb látni akarja a bratyóját. - Remélem tárt karokkal fogsz várni.  
    Jól hallottam, hogy kedvel valakit? Ó igen! Talán eljött az a pillanat, amire évek óta vár szinte az egész család?
Már csak ezért is vissza fogom fogni magam. Mondjuk nem tudom, hogy hogy néz ki az asszisztense. De bármennyire jó bige, inkább a modellekre fogok koncentrálni...persze ha lesz nekem való.
- Telefonon keresztül mindig is rohadt nagy volt a szád. - személyesen meg mimóza általában. Nagyon rosszul van összetéve ez a fiú.  - De amiért ilyen szépen kérted, nem csinálok semmi rosszat. Örülhetsz. - nos, igen, általában nem szoktam ilyet ígérgetni, így jobb, ha most se vesz komolyan.
Ideje lesz már letenni a telefont, mielőtt mindkettőnk füléhez fog sülni. Holnap felőlem az egész napot átbeszélhetjük, de ez úgyse fog megtörténni. Húzni fogjuk egymást agyát, hiába nem vagyunk már idióta kölykök.
- Na, hagylak is retusálgatni, nehogy a végén azt mondd, hogy miattam nem lettél kész valami fontossal. - képes mindent rám kenni. - További jó munkát. - és ezzel le is tettem a telefont.


    Bzzz. Bzzz. Bzzz. - Rezeg a párnám alatt a telefonom, és riadtan ülök fel az ágyba. Olyan rohadt jól aludtam, erre képes vagyok felkelni hétkor a tökfej miatt. Nem baj, előtte úgyis eszek, zuhanyozom, és majd ezek után fogok útnak indulni pontosan nyolckor. Akkor legalább kezdenek kinyitni a boltok.

    Nem a stúdiót veszem célba, hanem a játékboltot. Bevetem magam a játékautós sorba, hogy a lehető legnagyobb, rikító piros, távirányítós autót megvegyem. Keresek hozzá egy megfelelő dísztasakot, persze nem valami pillangósat - bár ha nagyon szemét akarok vele lenni, akkor valami pónisat vennék -, de inkább egy egyszerű sötétkéket kap. Kifizetem az autót meg a tasakot. Aztán indulok is Tony munkahelye felé. Olyan nyolc negyven lehet már, tehát a nyolctól kicsit - nagyon - távol vagyok. Ha valaki szeret szapulni, az Tony, így úgy is az orromra fogja kötni, hogy késtem.
Mielőtt belépnék a stúdióba, elszívok egy cigit, mert gondolom bent nem lehet majd füstölni. Beállok a kirakat elé, és amint megpillantom a drága jó öcsémet, széles vigyorral - mintha tényleg örülnék neki -, integetek neki. Amíg elszívom a cigimet, lesz ideje felkészülni lelkiekben arra, hogy nem lesz egy egyszerű napja.

To: Mario

Sajnos az az igazság, hogy nekem a szép szó már rég nem elég. Apám és a bátyám is azzal nyaggat, hogy mi a francért vagyok én olyan, amilyen?! Anyám meg… na, róla ne beszéljünk. Ő szeret, én is szeretem, de azért ez már túlzás.
-Mert te hülyeségekkel hozod összefüggésbe. Mint az a téma, amiről jobb, ha nem is beszélünk többet. –jelentettem ki határozottan. nekem megfelel ez az életforma, ő miért nem képes ezt elfogadni?! Unalmas lenne a világ, ha mindenki ugyanolyan lenne. És ha én mondjuk, a világ legidősebb szüze címre pályázok?! Na, jó, nyilván nem, de attól még jól hangzott.
-Ebben biztos vagyok… -a hangomban tisztán érezhető volt az a hitetlenség, ami felé áradt.
-Ne kezd. A csajok nem azért vannak, hogy felszolgálják a sört. És már mondtam. Én az igazira várok, nem egyre a sok közül. –és ezt vésse jól az eszébe, mielőtt nekiáll szapulni engem valami baromság miatt. nem vagyok olyan, mint én. Bennem még él a becsület és tisztesség, ha már belőle kiveszett.
-Nem is kell! És te égtél? Én mennyire égtem. Hazaértem, és egy bige fogadott a házamban, a kanapémon?! Szerinted milyen vörös fejjel álltam a csajjal szemben? –sóhajtottam lemondóan. Annyira bírom, hogy képes úgy beállítani, mintha én lennék a rossz. Pedig… ő aztán büszkélkedhet pár hülye sztorival.
-Persze, meg rózsaszín lufikkal… -forgattam meg a szemeimet, majd tovább hallgattam a telefonba a dolgait és megjegyzéseit. Arra, hogy telefonon keresztül nagy a szám, nem reagáltam semmit. Nem akarok én konfliktust vele, így inkább ráhagytam az egészet.
-Ha hihetnék neked, még jobban örülnék, bátyó. –jegyeztem meg kissé talán gúnyosan, majd csak egy sóhaj volt a reakcióm az elköszönésére. Miután hallottam, ahogy megszakad a vonal, a telefont a padlóra dobtam, de éppen úgy, hogy ne történjen semmi baja, majd egy sóhaj kíséretében szólaltam meg.
-Köcsög… -ennyi volt a reakcióm erre a hülyére, majd elfeküdtem az ágyon és behunytam a szememet…



Másnap reggel egy halk csipogásra keltem. A telefonom szólt az ágy alól, mire én gyorsan összekaptam magam és már indultam is a stúdióba, hogy kinyithassak.
Gyorsan összeszedtem a cuccokat és már neki is láttam a kipakolásnak. Ashley szokás szerint későn esett be, így elküldtem, hogy készítse elő a modellek ruháit és segítsen nekik belebújni a könnyed kis göncökbe. Fehérnemű fotózás lesz ma, így szeretnék a toppon lenni.
Mikor megfordultam és láttam a kint cigiző tesómat integetni, csak a homlokomra csaptam és egy fájdalmas arckifejezés kíséretében intettem neki vissza, majd a kamera felé fordultam, hogy a beállítás tökéletes legyen.

♂♂Milyen hülyeségekről hadovál ez?! Azt hiszi, hogy mindegyik nő olyan angyal, mint amilyen ő. Álomvilágban él a srác, és ez irtó nagy baj. Makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy várni fog az igazira. Mindketten bottal fogunk járni, mire ez meg fog történni, hacsak nem kezdi el magát bevetni csajozás terén. Huszonhét éves. Nem tizenhét, huszonhét!
Nem normális, hogy itt tart.
- Hogy találhatnád meg az igazit, ha nem is keresed?! Kipróbálnál egyet-egyet, aztán kedvedre válogathatnál. - Mario - Tony; egy - null. Igazam van, és tudja ezt ő is, de úgyse fogja bevallani.
- Nemhogy örültél volna, te marha! Az egyik legszebb lányt küldtem oda. - nem mintha őt ezt most, vagy akkor meghatotta volna ez az egész.
Zavarba jött, istenem. Pont ő, aki tényleg bárkit megkaphatna, ha egy kicsit is változtatna a hozzáállásán.
- Meleg vagy. - jegyzem meg halkan. Azért jött ez zavarba. Csak egyhomokos tudna zavarba jönni egy nő láttán, mert nem tudna vele mit kezdeni.
    Mindig én vagyok hülyének titulálva a megjegyzéseim, de azért Tony se panaszkodhat. Rózsaszín lufik...
- Inkább egy doboz bonbonnal, légyszi. - a lufikat kipukkasztanám úgyis.
Tudtam, hogy nem fog reagálni arra, mikor azt mondtam nagy a szája a telefonba. Hallgatás, beleegyezés, nemigaz?
- Bebizonyítom, hogy jó leszek, majd meglátod. - öt percig talán ki is fogom bírni. Ez az idő épp elég lesz, hogy felérjem a terepet. Nem kizárt, hogy Tony számára fogok levadászni valakit, de erről neki nem kell tudnia. Mindig is szerettem titokban szervezni dolgokat, annak ellenére, hogy egy-kettő nem sült el jól.


    Egy óriási ajándéktáska lóg bal kezemen, remélem óriási örömmel fogja Tony elővenni az ajándékát, remélhetőleg egy tucat szépséges hölgy előtt.
Kénytelen vagyok a kelleténél előbb elnyomni a cigimet, ha már Tony ennyire bájosan mosolyog rám. Szinte hívogat belele az a fájdalmas arc. Nincs felkészülve arra, ami ma fog rá várni, az egyszer biztos.
    Belépve a stúdió ajtaján rögtön a ruhákat pakoló szőke lányon akadt meg a szemem. Na biztosan ő az asszisztense, akit annyira kedvel. Nem szólok semmit, csak intek felé.
Odabattyogok Tonyhoz, aki épp a kameráját bambulja. Mily’ meglepő...
- Hát már meg se puszilod a bátyádat?! - kérdem kissé hangosan, hogy pár szempár minket figyeljen.
Halk kuncogás hallatszik a hátunk mögül, és bármit is reagál Tony az ajándékát átadom neki.
- Itt nézd meg, kérlek. Látni akarom az örömöt az arcodon, mikor kiveszed. - én pedig jobb, ha felkészülök arra, hogy futni kell Tony haragja elől.
Na nem mintha félnék tőle, de előbb vagy utóbb el fog itt szabadulni a pokol. De nem tehetek róla, imádom őt beégetni.

To: Mario

A hülyesége már olyan szinten fájt, hogy azt elmondani nem lehet. Annyira irritálóan makacs. Nem képes felfogni, hogy nem vagyunk egyformák?! És mégis mi köze van annak ahhoz, hogy az igazit megtaláljam, hogy megfektetek pár csajt? Most nekem ment az agyamra a sok pofázása vagy a kettő tényleg nem függ össze.
-Te, hallod. Mi lenne, ha egyszer hagynád, hogy igazam legyen?! Hogy a francba függ össze az, hogy „kipróbálok-e” pár csajt vagy sem? De inkább ne is válaszolj. Nem akarom tudni. –sóhajtottam lemondóan. ha a hülyeség fájna, esküszöm, hogy ordítana.
-És azt hiszed, hogy ettől még elfelejtem a tényt, hogy a bátyám fizetett valakit azért, hogy elvegye a szüzességemet? Hülye vagy? –kérdeztem meg hitetlenkedve, de erre igazából nem is vártam választ. Amolyan hangosan feltett költői kérdés volt.
-Nem vagyok meleg. –jelentettem ki halál nyugodtan. Ha felhúznám magam rajta, az csak annyit erősítene meg, hogy igaza van. Ha viszont nyugodtan kezelem a dolgokat, akkor azt hiszem, hogy én nyerek. Nem azért jöttem zavarba, mert nem tudtam volna mit kezdeni a csajjal, hanem azért, mert a tény, hogy a tesóm fizette, elég kiábrándító és ciki volt.
-Oké, akkor egy doboz bonbont kapsz. –jegyeztem meg röhögve.
-Ja, biztosan az leszel. –már a fejemet fogtam a sok hülyesége hallatán. na, el tudom képzelni, mennyire lesz ez jó.



Másnap reggel már korán a stúdióba mentem, ahol előkészítettem a cuccokat. Miután Ash nagy kegyesen beesett, elküldtem ruhákat pakolni, hogy segítsen a modelleknek átöltözni és hasonlók. Amikor megpillantottam Mario-t a kirakat előtt, csak egy fájdalmas arckifejezés volt a reakcióm. Figyeltem, ahogy bebattyog, majd int egyet Ashley-nek, aki nyilván nem tudta hová tenni az alakot, aki csak úgy besétált. Én csak bíztatóan mosolyogtam a szőke és gyönyörű asszisztensemre, hogy intsen neki bátran vissza, aki így is tett. Egy sóhajjal nyugtáztam, amikor mellé ért és megpillantottam a hatalmas szatyrot a bal kezén. Mi az Istent hozott ide ez a barom?!
-Az öklömet megcsókolhatod. –jegyeztem meg közömbösen, miközben visszagörnyedtem a kamera elé, hogy beállíthassam a tökéletes élességet, de amikor megpillantom a felém nyújtott tasakot, egy kérdő pillantást vetek rá.
Kiszedtem a zacskóból a játékautót, amitől el kellett röhögnöm magam, de olyan hangosan, hogy szerintem a modellek is meglepődtek azon, hogy nekem megy ez is.
-Neked is van itt valami. –szedtem elő a táskám mélyéről egy szépen becsomagolt bonbonos dobozt.
-Remélem, értékeled a mogyorós csokit. –nyújtottam át neki vigyorogva a csomagot, majd az egyik modellnek kezdtem el integetni, hogy ha akar, akkor jöjjön és taán előbb végezhetünk, hisz mindenkinek van fontosabb dolga is.

♂♂ Tudtam, hogy most is az lesz, mint általában, és addig nem nyugszik, míg neki nem lesz igaza. Nem vagyok annyira agyatlan, hogy megadjam neki azt az örömöt. Az idősebb a bölcsebb, ezt tudhatná.
- Mi lenne, mi lenne...boldogság a részedről, amit nem akarok. - jegyzem meg talán kissé bunkón, de ez így van. Fárfiak vagyunk, és makacsul ragaszkodunk ahhoz, hogy mindig nekünk van igazunk.
- Valahogy meg kell találnod az igazit. Ha nem jó az ágyba, akkor hogy lehet az a valaki a nagy ő, akire évek óta vársz?! - és még ezek után legyen igaza? Na azt már nem!
- Aha. Nem mondtam, hogy feküdj is össze vele... - bár az lett volna csak az igazi, de szerintem még köszönni se köszönt neki.
- Na majd ezt mondd a szemembe. - akkor talán elhiszem. Így telefonon keresztül nem látom a fejét.
A bonbon hallatán halkan felnevetek. Szépek leszünk holnap akkor, mit ne mondjak.
Vajon tényleg fog hozni nekem csokit? Ááá, ennyire nem szeret. Kíváncsian fogom várni.
- Az leszek. - és hála a jó mindenségnek nem látja az ördögi vigyorom.



    - Ne itt próbáld bebizonyítani, hogy milyen kemény vagy... - ,,kedvességét” egyértelműen tőlem tanulta. Ha már mást nem, legalább azt.
Mikor a kamerája fölé görnyed, odanyújtom neki az ajándékát, még mielőtt egy óriási púp nőne a hátára.
Csodálom, hogy nem most akarta megcsókoltatni velem az öklét - ha már így fogalmazott -, mikor kivette a játékautót. Furcsán néznek ránk a modell lányok, de kit izgat...ők nem érthetik az ilyesmi féle humor, ha persze ez annak nevethető.
- Majd szerelek rá neked olyan izét, amiről beszéltél... - bármi is legyen annak a bigyónak a neve.
Nem vagyunk mi annyira rossz tesók, mindaddig míg egy légtérbe nem kerülünk. Szeretünk a másik agyára menni, és mindenki a maga módján teszi ezt. Még ennyi idősen is...
- Tudod, hogy ez a kedvencem. Hogy a fenébe ne értékelném?! - kaptam ki a kezéből a bonbonos dobozt, mint aki évek óta nem evett csokit. Leszabtam a fóliát róla, aztán a tetejét, és bekaptam egészbe az egyik bonbont. Lassan nyammogni kezdtem...
- De ha nem haragszol, a modelljeid most jobban értékelem. - mondom mindezt teli szájjal. Előbb is szólhatott volna, hogy miféle fotózás lesz itt. Akkor talán jobban kirittyentettem volna magam. Vagy nem öltöztem volna fel ennyire? Akkor meg hogy néztek volna rám a játékboltba?
Elvileg ma jó leszek, és csendesen figyelem az eseményeket.
    Míg az első modellje felkészül, Tony mellé állok, hogy figyeljem hogyan és mit is csinál. Elvégre kis nebuló vagyok ma, akit rettentően érdekel a fotózás.
- Ugye le fog kerülni legalább a melltartó? Mondd, hogy igen! - kérdem sutyorogva. Nem mondhatja, hogy nem vagyok diszkrét.

To: Mario

Tudom, hogy nekem van igaza. Ez tuti. Minden bizonnyal az enyém az igazság. Mario hülye, ha azt hiszi, hogy igazat adok neki. de tudom, hogy ő sem fog nekem. Ez a testvéri szeretet, ami köztünk uralkodik, hatalmasabb, mint a világmindenség.
-Aha. Kedves vagy. –jegyeztem meg hasonló stílusban, mint amit ő produkált. Mindig ez van, ha beszélünk. Szóba hozza a csajokat, aztán én meg kiakadok és veszekedés lesz a vége.
-Az élet nem a szex körül forog, tudod?! Ha szeretsz valakit, akkor ez nem számít. És elég kevés csaj van aki még szűz, szóval nálam rosszabb nem lehetne első alkalommal, nem gondolod? –kérdeztem meg kissé talán túl fellengzős stílusban.
-Hát tuti nem lelkizni hívtad meg nekem. –forgattam meg a szemeimet egy sóhaj kíséretében. telefonon keresztül is kiakaszt, mi lesz holnap?!
-Majd akkor holnap azzal fogadlak, hogy nem vagyok meleg, oké? –szólaltam meg talán kissé mérgesen és már nem is reagáltam az utolsó kis mondatára. Hiszem, ha látom.



-Én nem… de ha nem vigyázol, egyszer komolyan behúzok egyet. –jegyeztem meg semmitmondó arccal, majd ismét minden figyelmem a drága kamerámé volt, de abban a pillanatban, ahogy visszahajoltam hozzá, Mario a képembe nyomta az ajándéktasakot, amiben a játékautó volt.
-Rendben, de szavadon foglak. –néztem rá mosolyogva, majd leraktam a szatyrot a földre és körbenéztem az emberek arcán. A modellek ugyanannyira nem értették a helyzetet, mint én. Én komolyan csak azt hittem, hogy viccel, erre ideállít egy játék kocsival.
-Tudom, de azért megkérdeztem, hátha kaphatok ingyen csokit. Az ember változik. Így akár te is megváltozhattál. Lehetséges, hogy hamarosan már szerelmes leszel valakibe, és anyu is megnyugszik végre. –jegyeztem meg csak úgy mellékesen. Tudom, hogy utálja ezt a témát, de apánk meg folyton engem csesztet, így egálban vagyunk. Apánk kedvence ő, anyánk pedig engem szeret jobban. És akkor azt mondják, hogy a szülői szeretet minden gyereknél egyforma.
A kis megjegyzésére csak megráztam a fejemet. Hát érdekel is engem, hogy mit csinál?! Csak maradjon csendben, vagy beállítom a sarokba, mint a tanárnők a rossz gyerekeket.
-Nem, nem fog! Egyelőre… de akkor nem lehetsz bent. Akkor senki sem lehet bent, csak a fotós és a modell. Nem pornót forgatunk és nem is aktmodellekkel dolgozom. Azt majd a jövő hétre terveztem, szóval ki kell, hogy ábrándítsalak. Akkor nem lehetsz bent. –jegyeztem meg egy tenyérbe mászó vigyor kíséretében, majd neki is láttam a gépemmel kattogatni. gyönyörű hátteret varázsolok majd neki. Ez egy fontos munka, és ha ez a barom elcseszi, kinyírom.

♂♂ Most legszívesebben meghajolnék, mikor azt mondja kedves vagyok. Még ha nem is gondolja ő ezt komolyan, sőt! Mindig kiállunk a saját igazunkért, ezért nem igen szoktunk megegyezni még egy döntetlenbe sem.
Fordított helyzetben lehet engem is idegesítene, ha azt csinálná, amit én vele. De szerencsémre ilyenről szó sincsen.
- Álomvilágban élsz tesó, álomvilágban... - most komolyan, ilyen homár dumát is csak ő tud mondani. - Majd meglátod, hogy igenis számít. - mondom ezt én, mintha annyiszor lettem volna már szerelmes. De annyi szent, hogyha a szex szar, akkor a kapcsolat nem fog működni.
- Na, az életedben először igazad van. - motyogom az utolsó két szót, bízva abban, hogy nem fogja érteni. De amilyen füle van...az ilyen mondatokra van neki kiélezve. Előre látom, hogy felfogja ezt írni. Mármint azt, hogy én ilyet mondtam neki.
   Tagadni se tudnám, hogy miért hívtam oda neki akkor azt a nőcit. De felőlem lelkizhetett volna is vele, ha ahhoz lett volna kedve. Ha legalább vele maradt volna, mostanra már nem cseszegetném, és abban a hitben élnék, hogy nagyfiú lett úgymond. Fogadni mernék arra, hogy ez eszébe se jutott. Késő bánat...
- Ezt eltaláltad, de attól még... - de minek is fitogassuk tovább ezt a témát, ha még évekig hallgathatja? - Áh, hagyjuk, hiába is beszélnék neked.
- Oké. - szeretném végre azt hinni, hogy tényleg nem meleg.


- Majd pont tőled fogok megijedni. - ő mindig csak szájkaratéban volt jó, ezen kívül egy légynek sem tudna ártani.
    Olyanok vagyunk még a mai napig, mint két rossz gyerek. Nézőpont kérdése, hogy melyikünk a rosszabb. Szerinte én, szerintem meg ő. Anyu szerint én, apu szerint ő. Szép kis család ez a mienk.
- Na jó. Nesze. - nyújtom felé a csokis dobozt, de azzal a lendülettel viszem is el előle. - Ezt te sem gondolod komolyan. - én, szerelmes?! Haha, jót nevettem. - Anyu akkor nyugszik meg, ha unokái lesznek. Úgyhogy még van mit behoznod. - mondtam mindezt kissé hangosan, hogy pár lány felénk figyeljen.
    Hirtelen felcsillan a szemem, mikor meghallom, hogy egyelőre nem kerül le a melltartó a modellről. Egyelőre. Fasza! Tudtam, hogy ma kellett nekem ide jönni.
A bátyja vagyok, így tudhatná, hogy ennyivel nem ráz le. Majd pont én nem mehetek be oda, ahol valami izgi fog történni. Tény és való, hogy hajlok afelé, hogy nem meleg.
- Olyan rosszul hangzik a szádból az, hogy pornó. - jegyzem meg először ezt, mintha a többi mondanivalóját meg se hallottam volna. De most komolyan, pont ő jön azzal, hogy nem pornót forgat?! Röhej.
- És akkor hogy tanulok meg fényképezni úgy, mint egy profi?! - továbbra is kitartok amellett, hogy csak megfigyelőként jöttem.

To: Mario

Annyira irritál, hogy ő ezt csinálja velem, de szinte mindig. Mintha annyira rossz dolog lenne az, hogy én még mindig nem feküdtem le senkivel. Tudom, hogy neki ez olyan, mintha földönkívüli lennék, de van az úgy, hogy más az élethez való hozzáállás.
-Álomvilágban? Miért lenne… hagyjuk. Nem fogod megérteni. –hagytam inkább rá a dolgot, majd tovább hallgattam, hogy mit is mond. Arra, hogy közölte, hogy igazam van, nem mondtam semmit, csupán egy jót mosolyogtam a telefon túlsó végén. El se hiszem, hogy kimondta. Szerintem életében először.
-Valahogy úgy. –értettem egyet vele abban, hogy inkább hagyjuk a témát, mertt úgysem tudna meggyőzni.


-Lehet, jobban tennéd, tesó. –jegyeztem meg mosolyogva, majd a csokis doboz felé nyúltam, de olyan gyorsan húzta el előlem, hogy időm sem volt feleszmélni.
-Figyelj, ez nem a te döntésed. Lehet, hogy van olyan nő, akiért odavagy, csak nem mered bevallani magadnak. –vontam meg a vállam, majd a következő megjegyzésére komolyan felkaptam a vizet.
-Megőrültél? Ne kiabálj már! Ez… egy stúdió. Ez meg nem olyan téma, hogy ki lehetne kiabálni a fél világnak. –néztem körbe a teremben, ahol néhány szempár ránk szegeződött, de szerencsére Ashley még mindig a ruhákkal volt elfoglalva, és nem azzal, hogy a tesóm mit baromkodik itt össze-vissza
Igyekeztem lerázni azzal a szöveggel, hogy nem lehet bent, ha a modellek ennél is lejjebb vetkőznek, de ez őt nem igazán hatotta meg, helyette inkább közölte, hogy rosszul hangzik a számból az, hogy pornó.
-Miért is? –vontam fel az egyik szemöldökömet, majd a kis megjegyzésére csak egy nagyot sóhajtottam.
-Ezt nem hiszem el… komolyan kitartasz emellett? Mario… ez röhejes. Inkább ismerd be, hogy csak a modellek miatt vagy itt és amiatt, nehogy kiderüljön, hogy tényleg az vagyok, aminek hiszel. Ha ezt bevallanád, megspórolnál nekem egy kiadós magyarázkodást, hogy mi a francért bámulod te az én modelljeimet. –néztem rá komolyan, majd odamentem a csajhoz és elkezdtem neki mutogatni, hogy miképpen képzeltem el a beállítást és az ő testhelyzetét.

♂♂ Hiába, menthetetlen a srác. Ha ilyen makacsul ragaszkodik ahhoz, hogy vár az igazira, hát legyen. Majd megtanulja, hogy nem létezik az. Igenis fontos egy kapcsolatban az, hogy az ágyban is jól menjenek a dolgok. A többi részletkérdés. De már megint én mondom ezt, mintha most is nagy szerelemben élnék...
    Az viszont rohadtul meglep, hogy nem isméltette meg velem azt, hogy igaza van. Nem látok oda, de biztos vigyorog, és már írja is fel a noteszébe, hogy később majd jól a fejemhez tudja vágni, hogy én bizony tényleg mondtam ilyet.


    Mindig okot adok rá, hogy megüssön, de mint általában, most is csak a szája nagy. Lehet, hogy két lépést arrébb kéne lépnem, mielőtt lecsap rám a haragja? Hujajuj.
Hirtelen muszáj vagyok felnevetni, ez a szerelem téma ez kiakasztó. Ő se gondolhatja komolyan, hogy én tényleg bele tudnék szeretni valakibe. Tiáról nem tud, azt hiszem...de már arra se emlékszem, hogy mikor mit mondok ennek a tökfejnek.
Ha mégis tudna Tiáról, akkor most tuti, hogy rá gondolt. Mert más nő amúgy se vesz részt komolyabb szerepet az életemben. Már ha egy ,,zaklatót” komolynak lehet nevezni...
- Tudod, hogy a legtöbbjükért odavagyok. - jegyzem meg kissé unottan.
    Annyira tudtam, hogy így fog reagálni erre. Tudhatná, hogy addig fogom én, és a család is ezzel nyaggatni, míg nem visz haza egy nőt. Vagy legalább nem beszél egyről. A helyében én már rég beetettem volna valami hülyeséget, hogy békén hagyjanak, de úgy tűnik neki nincs ennyi esze, és inkább tűri a csesztetést.
- Így van, ez egy stúdió... - ismétlen utána, majd közelebb hajolva hozzá sutyorogni kezdek, ha már így is minket néz mindenki. - ...tele jobbnál jobb nőkkel, akiket simán felszedhetnél. A cuki pofid megvan hozzá. - most már ténylegesen nyújtottam felé a csokis dobozt, had örvendjen.
    Ilyen ócska dumával gondolhatná, hogy nem fog lerázni. Mégis miért ne
mehetne be egy lelkes kis tanonc oda, ahová az események zajlanak?! Nézni még nem bűn.
- Csodálom, hogy tudod, hogy mi az. - oké, ez lehet, hogy durva volt tőlem. - Egyszerűen csak olyan fura tőled hallani. - jobbat nem tudtam kitalálni, hiszen azt mégse mondhattam, hogy egy punnyadt alak, aki csak a képeinek él. Azt már hallotta elégszer.
    Annyi szent, hogy színészi pályára nem mehetnék, hisz’ lerí rólam, hogy nem tudom eljátszani azt a szerepet, hogy tényleg fényképezni akarok megtanulni.
- A modelljeid miatt csak mákom van. Biztos megérzem az ilyesmit. És akár hiszed, akár nem, ha moletteket fotóznál, akkor is maradnék. - pedig tudja nagyon jól, hogy nem szeretem a pufókákat. Elhatároztam, hogy ma rá szánom minden időmet, de ugye nem fogok vele aludni.
Inkább leheveredek a mellettünk levő fotelbe, nagyban eszegetve a csokimat, mint valami kisgyerek. Nézem, ahogy Tony beállítgatja a modelljét, de nekem egyáltalán nem tetszik. Úgy állította be szegény lányt, mint azt a híres görög női rabszolga szobrot. Mit ne mondjak, eléggé semmitmondó kép lenne így.
- Ez így nagyon tré.- jegyzem meg halkan, mire felpattanok a fotelből, otthagyva a csokis dobozt, majd odalépek hozzájuk. - Mellett ki, és tedd csípőre a kezed, aztán nézz egy kicsit jobbra. Mondjuk felém, egy csábos mosollyal.- magyarázom, mintha nagyon is értenék az ilyesmihez, közben kacsintok a lányra.
Tony meg biztosan forr a dühtől. Ha egyetértene velem, az lenne a mai nap első csodája.