, Budapest, 1989. december 26. 24 csempész, bérgyilkos, zsaroló Maffia Kevin Flamme

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: könnyen lehet vele beszédbe elegyedni; jó az állóképessége; nyers ereje vég nélküli; többnyire jók az első benyomásai; MB1-es hazudozó és kiváló verekedő és tegyük hozzá, hogy van egyfajta stílusa.

◆ negatív tulajdonságok: nem ismeri a kegyelem fogalmát; nehéz vele felvenni a kapcsolatot; cigaretta függő; érzéketlen; diszkriminatív

◆ egyebek: alkalmi epilepsziás rohamai lehetnek. Később nem fog kiderülni, de az Albán maffia bérgyilkos- és zsarolásért felelős osztályának főnöke. Keringenek róla bizonyos mende-mondák, melyek szerint a saját apját is eltette láb alól csak hogy megkaphassa ezt a pozíciót - alig 22 évesen.

Történet vagy szerepes példa

- ... Természetesen, foglaljon csak helyet. Megkínálhatom esetleg valamivel? Egy pohár whiskey jól esne? Esetleg valami kevésbé tömény, teszem azt egy jó erős feketekávé? -
Az elegáns, ám felettébb hivatalos irodában fogadta a vendéget, akit minden bizonnyal ismernie kellett volna, de sajnos halvány elképzelése sem akadt a jó szabású férfiről. Hellyel kínálva jobb kezét a kanapék felé nyújtotta odaterelve így az enyhén ideges és szorongó illető tekintetét. Az alkoholra rábólintott, így az öltönyben megjelenő házigazda az italos pulthoz ment, de véletlenül sem kapkodva a lábait. Szépen nyugodtan, addig volt ideje megfontolni, hogy pontosan mit is fog tenni. Elővett egy porcelán alkoholos poharat és mintha csak minden egyes mozdulatát ellenőrizné, kitöltötte a köpcös férfinak az üveg aljára a kisebb mennyiségü italt.
- Tudja mister mennyit ér egy-egy ilyen érték? cc.. Manapság már szinte senkit sem érdekel pár mükincs, egy eredeti Jézus-szobor vagy egy Salvador Dalí által festett kép.. Netán tévednék?.. Hát persze, látom a szemében, hisz még a száját is eltátotta! Na de kérem, tiszteljen már meg annyival, hogy nem mutogatja a gégéjét! Nagyon köszönöm. -
Komotósan odatette a sötét naracssárga italt a dohányzóasztalra a krapek elé, majd ellépve előle az ülőalkalmatosság mögé indult, ahol a saját asztala kapott helyet. Teljesen nyugodt volt, szívének ritmusa majdhogynem túl lassú volt a normálishoz képest, míg az ülő faszi eme 2 perc alatt leizzadt magáról vagy fél liter vizet. Micsoda undorító egy féreg! Nem elég, hogy leül a 8000 dollárra értékelt eredeti nyúlbőr bútorzatra, még tele is izzadja azt! Gusztustalan alak! A berendezési tárgy mögött álló férfi elhúzta a száját az undortól és már előre sajnálta a kanapéját. Pedig alig egy hete lett csak felhozatva. No persze nála az ilyen tárgyak csak mutatóba vannak, elég hamar elhasználja őket, hogy így fejezzük ki magunkat.
- Hát nem érdekes az élet? Juhász Gyulának van egy verse, a címe pedig Anna örök. Abban egy nőt istenít és leírja, hogy minden egyes elvétett nyakkendő kötésében, rosszul kiejtett szavában és eltört tányérjában ott él a nő, akit évek óta nem látott. Még saját magát sem ismeri, hisz a tudatalattijában lakozik a szerelme, amely nem tör a felszínre. Magunkat sem ismerjük, nem gondolja? Hát akkor hogyan mondhatná bárki is, hogy jól ismeri a saját feleségét, fiát vagy épp a húgát, ha még saját magunk megismerésére sem vagyunk képesek? -
Szavai csak azért hangzanak fel, hogy a másik jelen lévő fél ne hallhassa ruhájának susogását, amely pontosan mögüle hangzana fel, ahogy a fiatalabbik hátranyúl az öltönye alá, az övébe akasztott méregdrága, aranyozott mintájú Tribute pisztolyáért és még a háta megett kibiztosítja azt. A faszi előtte ül ám nem láthatja, ahogy bal kezével előhúzza halálos nyugalommal a fegyvert, majd BUMM!! Ennyi hallatszik ki a szobából és hamarosan már csak egy tüdő szívja be a kellemetlen fráter borzalmas testszagát. Agyából szétfröccsenő agyvelő és vér belepi a nyúlbőrből készült kanapét, az élettelen test előredőlve összetöri ripityára a dohányzóasztal üvegjét és vele együtt felborul az érintetlenül hagyott pohár whiskey is a szőnyegre. Micsoda rumli egy ilyen pacák miatt, aki bár nem mondta el a szándékait, nem is volt tag. Nem szereti az olyan emberek jelenlétét, akit nem ő maga parancsolt ide vagy bizalmasa rángatja fel ebbe az első emeleti irodába. Rühelli az ilyen patkányokat, mint ez a pacák volt még 5 perccel korábban, mikor jóformán a minimális udvariassági formulát is elhanyagolva - kopogás nélkül - rontott be, az pedig már nem jelentett semmit, hogy megtorpanva azt se tudta, hogy köpjön-e vagy nyeljen. A jelen lévő férfi meglazította fekete nyakkendőjét, a régimódi tárcsázós vonalas telefonján leszólt a szőke asszisztensének - akit ma este várhatóan megint felvisz magához - , hogy legyen szíves és cserélje ki megint azt a pár dolgot, amelyre vér fröccsent, majd barna öve mögé visszacsúsztatta a fegyverét, miután a füstölgő pisztolyt megfújta.