Las Vegast azóta sem sikerült megszoknom, hogy idejöttem. Legalább három hónapja itt vagy, de az itteni emberek, az éjszakai élet nem a számomra megszokott. New Yorkban csak előkelő villás reggelikre, meg koktélruhás partykra jártunk, nagyon ritkán sikerült úgy meglógnom otthonról, hogy a rokonok ne induljanak utánam. Köszi, drága Sis, mindezt miattad. Most is mire baszom el az időt? Hogy téged megtaláljalak, mert mióta eljöttél otthonról, egy áldott jelet nem adtál magadról. Az egy dolog, hogy megsértettelek, mert nem pattantam fel veled tíz évesen az első repülőgépre, de ettől még nem hiszem, hogy rászolgáltam volna erre a "remek" bánásmódra. De hát mire jó, ha van az embernek egy ikertestvére?
Sötétedés után az egész város olyan, mintha egy teljesen más, egy új világba csöppennék, és egyszerűen csak ámulok ezen a sok emberen, akik mind mennek szerencsét próbálni, dolgozni, élni az életüket. Semmi sem hétköznapi. A prostitúció, mely néhol felfedezhető, az átlagemberek, akik közel sem átlagosak, az egész itt lét, bódító. Nem véletlen, hogy én is egy zsúfolt bárban kötök ki, az egyik rejtett sikátorban elszívtam egy spanglit útközben, így sokkal nyugodtabban érkeztem meg célomhoz. A pulthoz halál nyugodtan sétáltam oda, nem foglalkoztam a körülöttem levő emberekkel.
- Egy whisky-t, jéggel. - vettem elő az árát, és a pohárért cserébe odanyújtottam az igencsak vigyorgó ficsúrnak. Megfordultam, és kerestem egy üres asztalt, hogy elfogyaszthassam amit vettem, amikor valami idióta részeg paraszt belém futott.
-Hé, te! Te szőke! Te voltál benne abban a pornóban, nem? A másik szöszivel, meg a kalapossal? Imádtam! - először próbáltam figyelmen kívül hagyni, de mikor már szó szerint hadonászott a szemem előtt, nem bírtam tovább nyugton ülni, és rácsaptam a kezére, fintorral az arcomon reagálva.
- Menj már innen, te tulok! - húztam le az utolsó kortyokat a whiskyből, majd a poharat teljes erőmmel rácsaptam arra a kezére, amelyikkel az asztalon támaszkodott. Felordított, majd kedvesen utánam kiabálta, hogy hülye kurva, én pedig nem foglalkozva az iménti jelenettel, és azzal az egynéhány emberrel, aki észrevett a mosdóba mentem. Miután leellenőriztem, hogy nincs senki sem bent, az egyik fülkébe bújtam, és kutatni kezdtem a táskámban. Először a szíjat vettem elő, nem tétováztam, rákötöttem a karomra, meghúztam. Csak ezután vettem elő fecskendőt, kinyomtam belőle a levegőt, majd a megfelelő ponton szúrtam, és pillanatokon belül szétáradt szervezetemben az a kedves drága heroin. Zajt hallottam kintről, mintha valaki befelé igyekezne, így gyorsan lekaptam karomról a bőrdarabot, és a fecskendővel együtt csak a táskámba dobtam, majd kirohantam a mosdóból. Az ajtó csapódott, én pedig hirtelen vágódtam ki rajta, egyenesen neki egy nem túl magas, bár nálam még így is majd' egy fejjel nagyobb fiatalemberbe.
- Én nem.. elnézést! - pillantottam fel, majd elsiettem. Valami azonban nem tűnt fel, csak mikor már a kocsma, vagy PUB, nem tudom minek illik nevezni előtt álltam. Méghozzá az, hogy a fecskendőm kiesett, szinte biztos, hogy akkor, mikor a srácnak nekimentem. Ismét beléptem hát az imént elhagyott helyiségbe, és a mosdók felé indultam. Csak remélni tudtam, hogy senki nem veszi észre, úgy hiszem, az elég kellemetlen lenne, lehetséges, mind két félnek.