Szép napsütéses idő van, ezen felül egy ideje nem kell senkinek sem képet készítenem. Magyarán marhára unatkozom, s le kell valamivel foglalnom magam. Számomra a festés az élet. Megelőzésképpen kijöttem sétálni a házból, hogy magamba gyűjtsem a napfény erejét. Nyugodtan haladok előre, egyelőre céltalanul. Megadom az esélyt, hogy a nők jól megnézhessenek, meg én is őket. Ma az öltözetem egy rövid ujjú fehér póló, amire az van kékkel felírva: ’I like you sexy’. Ezek a felsők mindig jótékonyan simulnak rá edzett testemre, sőt ha kellőképpen odafigyel a gyengébbik nem, akkor a kockákat is láthatja. Hószínhez egy barna stílusos farmernadrágot húztam fel, s a végén ott a fekete sportcipő az ugyanolyan színű zoknival. Ez természetesen nem látni, mert a nadrág szára eltakarja. A hajam szépen eligazítva, ahogy a divat megköveteli. Napszemüveg a szememnél, ami takarja vizsgáló ónix íriszeim. Mindezeket feldobom egy szende mosollyal, amitől a kisugárzásom 110% -ra ugrik. Nos igen vallom azt a nézetet, hogy: ’a mosoly öltöztet, addig a nőket vetkőztet.’ Járásom cseppet sem laza, inkább elegáns, mint egy vadászó jaguáré. Elhaladok egy virágárus mellett, aztán úgy veszek egy sárga színű puha szirmú virágot. Otthon lerajzolom minden apró részletével együtt. Kifizetem az összeget, hogy nyugodtan haladjak tovább. Befordulok az egyik sarkon, mikor valakinek( Keira ) nekiütközök véletlenül. Rögtön a vállánál elkapom, hogy nehogy elessen, aztán bocsánatot kérek.
-Bocsánat, kissé figyelmetlen voltam. – Mondom felé, miközben a szabad kezemmel a fejem tetejére tolom a napszemüvegem. Varázslatos íriszemmel rá nézek bocsánatkérően, sőt kipattan a fejemből, hogy a virág kellőképpen kifejező lenne.
-Ezt fogadd el tőlem, mert úgy érzem, illene hozzád. – Bátorkodok egy halvány mosollyal nyújtani felé, miközben először futok végig rajta. Kellemes alakot vélek felfedezni a ruha mögött, miközben megszólal bennem a művész, hogy kiváló fehérnemű modell lehetne nekem. Sok pénzt látok mögötte, azonban ügyelnem kell, hogy le ne támadjam.
-Csinos a felsőd, ha jól tudom benne volt a tavalyi győztes ruhakollekcióban. – Igen, szépfiú vagyok és szeretem a ízléses dolgokat. Művészi vénám utálja a magukkal alig foglalkozó nőket. Idő közben elengedem a vállát, mert tán teljesen félreérti a helyzetet.
-Elkisérhetlek egy darabon?

Általában mindig azt bizonygatom magamnak, hogy azért megyek mindenhova a mocimmal, mert imádom a száguldást -olykor jobban élvezem, mint egy kielégítő orgazmust-, és mert egy kiba*ott adrenalinfüggő tyúk vagyok, de amikor ma benéztem a hűtőbe, és rájöttem, hogy rajtam kívül senki nem szokott bevásárolni, hirtelen a létező összes életkedvem elment, és be kellett látnom, hogy annak, hogy gyalog nem vagyok hajlandó leugrani a két háztömbbel arrébb lévő boltba, semmi köze nincs a motor imádatomhoz. Sokkal inkább a rohadt lustaságomhoz. Tehát, egy szó, mint száz, miután tudatosult bennem, hogy Carter elfogyasztott az utolsó guriga wc papírt is, szembesülnöm kellett ama csúf fénnyel is, hogy már MEGINT nekem kell a bevásárlást intéznem. Milyen jó, ha az embernek van egy ikertestvére, és abszolút semmi hasznát nem veszi!
Mivel nem vagyok túl jártas bevásárlás téren, majdnem másfél órát elpepecseltem abban az alig húsz négyzetméteres kis lyukban mire mindent beszereztem. Na, persze azért mentségemre szolgáljon, hogy az alatt az idő alatt többen is megállítottak -idegenek és ismerősök egyaránt-, hogy érdeklődjenek a legközelebbi verseny részletei felől. Múltkor éppen csak egy hajszál híján csúsztam le az első helyről. Szóóóóval hosszadalmas válogatás, és kényszer jópofizás után végre megvettem, amit kellett, és már csak annyi van hátra, hogy feldobjam a három telepakolt szatyrot a motorra és haza húzzak.
Éppen a boltból tartok kifele -magamban szitkozódva, hogy egyik rohadt cucc sem esik kézre-, amikor sikerül annyira összekoccannom valakivel, hogy kis híján eltaknyolok. Ha összetörnek a tojások, én is apróra zúzom a tieidet, apukám! Sutyorgok csak magamban, és majdnem lepetézek túlzott, a hímneműekre a mai világban már egyáltalán nem jellemző udvariasságán.
-Nem ez a kedvenc virágom, és talán egy Skutchnak jobban örülnék, mint vigaszdíj, de fogjuk rá, hogy ez is megteszi. - Vonok vállat, és egy röpke pillanat alatt végigmérem a fickót. Ahhoz képest, hogy a húzott szeműek népes családját gyarapítja, ott van a szeren a pacák!
-Őőő... hát, kösz. - Csak azt ne mondd, hogy valami divatbuziba botlottam, könyörgöm istenkém, csak azt ne!
Újfent megilletődöttség lesz úrrá rajtam, amint felajánlja, hogy elkísér egy darabon. Na most vagy annyira lelkiismeret furdalása van az iménti kis majdnem baleset miatt, vagy valami szatír nőgyilkosba botlottam, akinek célja, hogy kinyírjon egy koszos sikátorban.
-Ugye maga nem valami perverz kéjenc, aki így akar csapdába csalni? - Ami a szívemen az a számon, ugyebár...
-Egyébként, Keira... - Teszem le a szatyrokat, és kezet rázok vele.
-És motorral vagyok. -

Reménykedek abban, hogy nem szól le túlságosan, mert nekimentem. Rosszul esne, ha az előttem levő nőben, vagy csomagjában kárt tennék. Mikor megpillantom a tekintetét, azt nagyon hűvösnek és távolságtartónak találom. Egyelőre várom a szavait, hogy azokra szépen tudjak válaszolni. A legjobb formámat kell elővennem, hogy megbarátkozzak vele, aztán később felajánljam neki a munkalehetőséget. Mikor meghallom az első mondatot, akkor helyben dobnék egy hátast. Egészen alpári módon kommunikál a környezetével, ami leginkább egy hideg pengéhez lehet hasonlítani. Nem esnek jól a szavai, de próbálom összeszedni magam a kezdeti sokkból.
~Jól van öreganyám, ha veled csak így lehet társalogni. Megér egy próbát.~ Kifújom a levegőt, aztán átváltok az ő vadállatias stílusára. Hogy kellőképpen hatásos legyek, akkor egy kellemes káromkodással kezdem a válaszadást. Mit takar a dolog? Annyit, hogy egyes szavakat kicserélek másra, mint például a segg szót liliomra cserélem. Így a káromkodások teljesen viccessé válnak. A jól seggen rúglak, átmódosul arra, hogy jól liliomon rúglak.
-Kannásvödör! – Kiáltom el magam, mint az oroszlán, az állatok királya. Ez a b*zd meg megfelelője nálam.
-Rendben, akkor majd kapsz egy Skutch-ot is. – Szólok hozzá, miközben arckifejezésem rideggé változtatom. Megmutatom, hogy tudok hasonlóképpen viselkedni. Mikor semmi jelentőség teljeset nem mond a dicsérettel kapcsolatban, akkor én rápirítok.
-Hát, nem azért mondtam. Csak úgy eszembe jutott. – Bököm ki, közben látom a megilletődöttségét. Nem szólok semmit, hanem taktikusan visszavonulok. Rendezem a gondolataim, hogy a megfelelő pillanatban újfent lecsaphassak. Mikor egyenesen perverz kéjencet emleget, akkor morogva felhorkanok.
-Hány évesnek gondolsz kisanyám? Negyvennek? Még, hogy csapdába csalni. Jobb lett volna, ha bevásárolt dolgokban ténylegesen kárt tettem volna? Eszem megáll. – Dühöngök egy keveset, mint egy ketrecbe zárt gorilla. Mikor teszi a földre a szatyrokat és kezet nyújt, akkor nagy lassan nyújtom felé a kezem. Kissé lefitymáló tekintettel nézek rá. Sóhajtok.
-Egyébként Yusuke. – Mikor meghallom, hogy motorral van, akkor elmélkedek. A motorok tartója fogalmaim szerint elég kicsik. A bevásárlásból ítélve nem fér be az egész.
-Áll még a Skutch-os ajánlatom, mellé, hogy segítek a szatyros kérdésben.

Hamar magamhoz térek a pillanatnyi lehidalásból, és már csak a szitkozódás marad, hogy ez a barom pont engem akart beborítani a mellettünk tanyázó zöldséges stand légy repte árujába. Na, persze tudom én, hogy nem volt szándékos ez a kis ballépése, de ha rossz napomon kapnak el, akkor képes vagyok a bolhából is elefántot csinálni, és már csak azért is kiharcolni, hogy enyém legyen az a bizonyos rohadt utolsó szó! Ma sincs ez másképp, és folytatnám is tovább a bunkó, cinikus, hűvös megjegyzéseket, ha az ismeretlen sármör nem kezdene el dumálni valami kancsóról, vagy mi az anyámról...
Kíváncsian, már-már azt is mondhatnánk, hogy meglepetten a homlokom tetejére ugranak fekete, ívelt szemöldökeim, miközben a megfelelő szavakat keresem, és azt próbálom eldönteni magamban, hogy: ez a pasi tényleg nem százas, vagy egyszerűen csak megszúrta a nap?! Hmm... pedig külső alapján tényleg nem mondhatná rá senki, hogy valami stikkje lehet, de hát, mint tudjuk, a külső nem minden.
Eszembe jut egy-két megalázó szónoklat, de inkább csak ráharapok a nyelvemre, és ha már úgyis letettem a nehéz szatyrokat, kezeimet kényelmesen összefonom a melleim alatt, és felszegett állal várom a folytatást, miközben egyik lábamat kicsúsztatom oldalra, és topogni kezdek lábfejemmel.
-Elég lesz, ha csak a Skutchot kapom. - Kacsintok rá és a hűsítő pia gondolatára még el is mosolyodom. Na, persze nincs itt szó semmiféle ezer wattos, fogkrém reklámba illő, vakítóan fehér művigyorról. Inkább csak egy pimasz kis félmosoly az, ami megbújik szám szegletében. Hmm... mégsem annyira idióta ez a pasas, mint amilyennek gondoltam?
A hirtelen, nem várt fennakadására még hátrébb is hőkölök. Nem azért, mert annyira rám hozta a gyenge frászt, hogy bármelyik pillanatban képes lennék összehugyozni magam tőle, inkább a hirtelen jellemváltozás az, ami elképesztett.
-Hé, ez itt Vegas! Ebben a földi pokolban nem meglepő, ha az ember megszállottan minden járó-kelőben a Gonoszt látja. Csigavér! - Idegesítő, bujdosó félmosoly, majd a kézfogást követően felnyalábolom a szatyrokat, és egye fene, belemegyek a játékba.
-Maradjunk abban, hogy először meghívsz egy-két körre, és utána eldöntöm, hogy megérdemled-e, hogy hazakísérj. - Kacsintok egy újabbat, és ha van ötlete, hogy a közelben hova ülhetnénk be, örömmel várom.

Magához tér a kezdeti a másik. Ez leolvasom a szemeinek rezdüléséből. Örülök annak, hogy a hirtelen jellemváltozásom, de legalább is a felkiáltásom kellően hatásos vele szemben. Ha nem így alakul a helyzet, akkor nagyon elfajult volna a kettőnk beszélgetése. Talán összeverekedtünk volna, mint férfi a nővel. Persze én harcművészetet ismerem, így hamar ártalmatlanná tehetném az előttem álló modell jeleltemet. Nincs szándékom kárt tenni benne, ha nem muszáj. Jó pont nálam, hogy nem hagy faképnél, hanem türelmesen kivárja a végét. Elkezd velem alkudozni, mint egy piaci kofa. Engedek neki, majd viszonzom a pimasz mosolyát.
~Remélem felfogtad, hogy nem voltál annyira kedves?~ Üzenem a szemeimmel, ahogy a másik tekintetébe fúrom a sajátom. Szép szemei vannak, de az előbbi bókból tanulva nem osztom meg vele. Halkan gyönyörködök bennük, hogy elraktározzam magamban. Sikerül meghátrálásra bírnom, ami egyértelmű jele, hogy kettőnk közül ki a győztes. Én kerekedtem felül rajta.
-Én teljesen nyugodt vagyok. Ha ideges vagyok, akkor olyan vagyok, mint egy őrült. Habzik a szám és villog a szemem. Nem nehéz kiszúrni. – Mesélem el neki viccesen, hátha sikerül természetes mosolyra, vagy nevetésre bírnom őt. Kíváncsi vagyok a mosolyára, mert egyes képeken fontos jelentősége lesz. Elmondja, hogy milyen hely Vegas. Nem tudok egyetérteni vele, mert eddig nem tapasztaltam semmi rosszat. Felveszi a szatyrait, aztán a szavaira a következőket válaszolom.
-Akkor igyekszem jó kisfiú maradni ezen a sötét helyen. – Magyarán nem engedem a bőröm alá kúszni a romlottságot, hanem maradok az, aki eddig is voltam. Odalépek hozzá, aztán visszakacsintok neki.
-Vihetném a nehezebbiket? – Nem tehetek róla, hogy kissé lovagias a viselkedésem. Úgy érzem így helyes. Ha nincs ellenére, akkor átveszem. Szétnézek, aztán hirtelen nem tudom, hogy hova mehetnénk. Végül eszembe jut egy csendes hely, ahova nem akárkik szoktak menni.
-Ismered a Lángoló paripa nevezetű kulturált helyet? Ne lepődj meg, ha ki lesz halva. De legalább nyugodtan beszélgethetünk és iszogathatunk. – Megindulunk a Lángoló Paripába, ami arról híres, hogy csak Escortok szoktak oda járni. Szigorú ellenőrzés van, de természetesen engem ismernek. Megbíznak bennem. A kidobó őrök kinn strázsálnak, ahogy parancsba van nekik adva. Odalépek hozzájuk, aztán nevén szólítva őket köszöntöm. Mikor Keira szóba kerül, akkor ennyit mondok.
-Velem van a hölgy. Nem kell aggódnotok. – Csak somolyognak, de beengednek minket. Puccos hely, s minden a helyén van. Odavezetem a díszes márványpulthoz, ahol a csapos köszönt minket.
-Hé Scotty! A lánynak egy minőségi Skutchot, meg nekem is. Aztán ne sajnáld. – Mikor letudtam mindenkit, akkor végre leteszem a szatyrot szembefordulok vele. Mosolyt küldök felé, aztán megszólalok.
-Üdvözöllek a Lángoló Paripában. Gondolom kérdezed, hogy miért vagyunk itt? Azért mert egyre növekvő hírnévvel rendelkező Escort vagyok. Még ugyan kezdőnek számítok, de idővel belerázódom. Escort munka mellett pedig festő vagyok. Te milyen foglalkozol? – Megérkeznek az italok, ami jól meg van töltve.
-Ha van kérdésed, akkor bátran tedd fel. S még el nem felejtem, bocsáss meg, hogy annyira neked ugrottam és remélem meg tudjuk találni a közös hangot.

Ismét meginogni látszom egy percre, amikor bőszen magyarázni kezdi, hogy milyen akkor, amikor igazán ideges. Hát, nem akarlak elkeseríteni apukám, de ez ismét egy olyan információ volt, ami a kutyát sem érdekli, vagy ha mégis... nem, tényleg nem érdekli még a kutyát sem!
Habzik a szád és villog a szemed? Cöhh, ez mind semmi ahhoz képest, amilyen én szoktam lenni, amikor elkap a harci hév! Ezer szerencse, hogy nem változik át hús fétises vérfarkassá.
-Azért merem remélni, hogy nem szór lézert a szemed. - Tudom én, hogy csak poénból mondta azt, amit mondott, ezek ellenére mégsem tartottam annyira rohadt viccesnek, mint amilyennek a Jerry Springer showt szoktam, amikor éppen van annyi kis szabadidőm, hogy leüljek a szemetet sugárzó média elé dögleni és egyben szörnyülködni egy kicsit.
A mosoly ettől függetlenül így is ott játszik az arcomon. Nem ezer wattos, és nem is olyan, mint az izgatott, hiszékeny kiskölyköké szokott lenni karácsony estéjén, de azért némi jóindulattal rá lehet fogni azt a jelzőt, hogy: szórakozott.
Akkor szélesedik csak ki az eddigi vigyorkezdemény az arcomon, amikor bedob egy harmatgyenge rossz fiús macsó szöveget. Mivel nem akarom megsérteni a férfiú büszkeségét és hiúságát egy olyan beszólással, hogy: Eddig se jutott az eszembe egy percig sem, hogy bármi keresnivalód is lehet a rossz fiúk táborában. Tehát, továbbra is csak mosolygok, és készséggel átnyújtom neki a nehezebbnek vélt szatyrot, hogy aztán együtt indulhassunk el a Lángoló tököm tudja mibe, ahol még soha nem jártam.
-Nem ismerem, de mivel te fizetsz, így értelemszerűen oda megyünk, ahova te akarsz. - Na meg amúgy se ismerek itt a környéken olyan helyet, ami -csakhogy az ő szavaival éljek-, kihalt, és lehet nyugodtan beszélgetni. Igazából az én nézeteim alapján, az a hely, ahol nincsenek részeg, kötekedő fazonok, nem megy a foci meccs, vagy nem bömböl valami rohadt szar zene, nem is igazi kocsma. Ezektől a dolgoktól lesz egy kocsma az ami.
Mondanom sem kell, hogy mennyire frusztrál a puccos bár biztonsági őreinek mustráló tekintete, de Yusuke egy perc alatt elintézi a helyzetet, és az agyvizem hőmérséklete lejjebb esik pár fokot, amikor már bent vagyunk. Idegennek és kényelmetlenül érzem magam ezen a sznob helyen, de a Skutch majd segít ellazulni.
Amint kézhez kapom az első kört, máris lázasan markolgatni kezdem mindkét kezemmel. Mutatóujjam ismeretlen alakzatokat ír le az előre behűtött pohár oldalán, és már éppen kortyolnék bele, amikor is újabb információhoz jutok róla. Escort?! Egy FÉRFI escort?! Mi a franc van az emberekkel, de most komolyan?!
-Érdekesen hangzik. Remélem, hogy a beszélgetés végén nem kell se neked, se az esetleges nagykutyádnak fizetnem... - Környékezik meg világoskék szemeim az ő sötét íriszeit, és még akkor is mereven tartom a szemkontaktust, amikor leküldöm az első éltető kortyot.
-Krupié vagyok az Excaliburban. - Vágom rá egy vállrándítással, és hogy illegális motorversenyekre járok, azt már inkább nem tenném hozzá. Ki tudja? Lehet, hogy valami beépített zsaru, aki pont engem keres. Jobb a békesség.
-Oké, máris lenne egy kérdésem. Említetted, hogy beszélni akarsz velem. Ki vele, mi lenne az? - Nem köntörfalazok, máris a lényegre térek, és közben persze újabbat kortyolok.

Hallgatom, hogy mit válaszol nekem. Elmosolyodom a válaszán, majd elképzelem magamban a jelenetet, hogy gonosz lézersugarakat küldök mindenki felé. Akit elkap a lézer, az azon nyomban ott pusztul el. Halálosabb lennék bárminél, és rettenthetetlen, mint az éjszaka. Ráadásul szórni, mint ha gépfegyver lenne, az tényleg teljes pusztítást mérne a környezetemre.
-Ezt te sem gondolhatod komolyan, hogy annyira ördögi lennék. – Reagálom le ezekkel a szemes témát. Továbbiakban nem akarok visszatérni rá. Szeretném egyszer feltenni a kérdést, ami az elején megfogalmazódott bennem. A harmatgyenge macsós szöveget még szép, hogy kineveti a másik. Yu egyáltalán nem tartja magát macsónak. Ő a jó fiú, akitől a legtöbb nő begerjed. Az ereje csak ennyiben áll, se több, se kevesebb.
-Csak várd ki a végét. – Mondom neki, aztán hamar bejutunk az én segedelmemmel. Mikor a pultnál leülünk, akkor látom rajta az enyhe feszültséget, de nem teszem szóvá. Leadom a rendelést Skutch ügyben, ami hamarosan megkapunk a csapostól. Előre fizetek, amiből öt kör is kijön. Mikor megszólal, hogy nem e csalom tőrbe, akkor elnevetem magam.
-Biztosíthatlak róla, hogy nem kell fizetni se nekem, sem pedig a főnökömnek. Előre fizettem öt kör Skutch-ot szóval ad át magad a kikapcsolódásnak. Érzem, hogy kissé feszült vagy, a tested elárulja nekem. – Kezembe veszem az italt, majd iszok belőle egy kortyot. Mikor hallom, hogy Krupié az Excaliburban, akkor bólintok rá egyet, hogy megértettem. Mivel rá akar térni a lényegre, akkor nem mondok nemet.
-Nos, dolgozhatnál nekem, mint modell. Természetesen öltözetben. Én lefestelek téged, aztán én meg kifizetlek rendesen. Egy-egy képem viszik, mint a cukrot. Senki sem tudja rólam, hogy multimilliomos vagyok. – Belekortyolok az italba, aztán folytatom amit elkezdtem.
-Szóval ruha modell lennél, semmi meztelenség, semmi kihívó mozdulat. Annyit kell csinálnod, hogy órákon keresztül egy pozícióban ülni és cserébe ráadásul pénzt kapsz. Egy ilyen ajánlat szerintem sok más embert érdekelne. Ráadásul mindenkinek vannak álmai, vagy tervei. Jól jöhet egy kis biztos tőke. Ne döntsd elhamarkodottan, adok rá időt, hogy megfontold az ajánlatom. – Halálosan komoly vagyok, s érezhető, hogy amit állítottam az cseppet sem kitaláció. Ez egy nagyon fontos dolog.