Mindenre van magyarázat, ok-okozati összefüggés. Példának vegyük azt az esetet, amikor kétszáz mérföld per órás sebességgel száguldunk neki egy betonfalnak. Akkor rettentő nagy az esélye, sőt talán biztos, hogy ott talál meg minket a kaszás, rokonaink pedig egy öltönyös bulit rendezhetnek velünk a főszerepben. Az ok ebben az esetben a nagy sebességről történő hirtelen fékezés, az okozat pedig egy vértől tocsogó paca az előbb említett fal betonszürke felületén. Ilyen egyszerű ez.
Vegyünk egy másik példát, talán ennél kevésbé ... mocskosat. Ha az ember összejön a haverjaival és kinéznek maguknak egy jó kis kocsmát, akkor a végén egy sikátorban köt ki, ahol megrészegülten próbál megszabadulni a legurított alkohol okozta feszülettől a hugyhólyag tájékán. Nem egyértelmű az összefüggés? Pedig a válasz egyetlen szóban összefoglalható: sör.
Amikor TJ és az ő évszázados barátai összeülnek levezetni a felgyülemlett szart, ami két ilyen összejövetel között a torkukon ragadt, akkor a legkönnyebb módszer erre az alkoholmámor vágyának kielégítése néhány korsó frissen szisszentett üveges sörrel. És most tényleg volt salak, ami a gigájában összegyűlt, amit meg kellett oldani a habzó nedűvel és megszabadulni tőlük, legalább egy kicsi időre.
Volt, aki a rókabőrt repítette sosem látott távolságokba, megint mások egy saját vizeletükben várták meg a hajnal hasadást egy sikátor eldugottabb sarkában, de a kemények, az igazi faszagyerekek, mint TJ, lábon hordták ki a kórságot. Voltak esetek, hogy bírta a piálást, amikor úgy rövidezett másokkal, hogy még csak meg sem szédült tőle; s voltak olyan esetek is, amikor tíz percnyi merevség után fordult le a székről, orrát törve a mutatvány befejeztével. Most valahol a kettő között egyensúlyozott, spicces volt, de még kezelhető. Már amennyire TJ-t kezelni lehetett...
És itt érkeztünk meg az ok-okozat okfejtés második részéhez, hiszen a rengeteg benyakalt sör után főhősünk úgy gondolta, könnyít magán és egy vegyeskereskedés mögötti kis utcácskában elővette plejbászát, mellyel aranyesőt mért egy rozsdás konzervdobozra és egy megsárgult újságpapírra. Nem, az újságpapír már előtte is sárga volt!
- A kurva anyád! - szakadt ki belőle a felismerés, amikor pár csepp az imént nevezett anyagcsere produktumból a cipőjén landolt. - Hogy a büdös, tetves kurva életbe!
Adott hangot dühének újabb cudar szóképpel, majd baljával megtámaszkodott a téglafalon, hogy előre dőljék és így kerülje el a további kellemetlenségeket. Talán sikerül neki, TJ mindenképpen remélte.

TJ teljes valója fényárban úszott, mint amikor az angyalok daloló serege emeli a magasba a megdicsőült lelket. Aztán elgondolkodott rajta, hogy már ölt embert, drogot árult, csak azért összevert múltkor egy srácot, mert Beckyre nézett és két kezén meg sem tudná számolni, hogy hogy ebben az évben hány alkart törött el.
Még mindig a magasságos Fény lengte körül, amikor meghallotta a cipők kopogását, aztán valami csajszi hangját hallotta, de nem sikerült a szavak dekódolása. Nézelődött jobbra és balra, bal szemével folyamatosan pislogott, nyelvét pedig nem tudta a szájában tartani, hiszen mindig meg kellett nedvesítenie alsó ajkát. Aztán megint megszólalt a nő mögötte, és csak annyit tudott kihámozni az egész szócsókorból, hogy közterület. De mit jelent az a szó és miért pont közterület?
Agyába eljutott, hogy ez egy összetett szó, melynek első része a köz, második pedig a terület. Ha most éppen Activity-t játszanának, akkor talán rajzolnia kellene a feladványt és fejben már elképzelte, hogyan fogja meg a tollat, de akkor a teremtmény vaginával beleszólt a tökéletesen felépített feladványmegoldásába. Micsoda szemtelenség!
- Itt a faszom, arról felismersz, nem? - fordult meg a másik irányába, majd kolbászát mutogatva kezdett el röhögni, nem ismerve fel, hogy ki is az tőle pár méterre. Hiszen, ha józan lenne és másik körülmények között találkozik a rendőrrel, akkor természetesen tiszteletteljesen elpakolta volna lomha vadállatát a nadrágjába, alázatosan elnézést kért volna a különösen gusztustalan viselkedésért, magyarázta volna a szükségek és a lehetőségek között fellépő disszonanciát és zsebébe nyúlva vette volna elő a tárcáját, hogy fényképes igazolványával elégítse ki a másik igényeit.
Igen, egy tökéletes világban így ment volna, de ez nem egy utópia és TJ még józanul sem csinált volna semmi effélét. Most azonban részeg is volt, és bár az imént még úgy saccolta volna magát, hogy közepesen részeg és remélte, hogy a hűvös szél javít majd a helyzeten, de nem tette. Sőt rontott rajta...
- Megnézed közelebbről? De meg is foghatod, aranyom... - vigyorgott, mint a tejbetök, aztán két lépést tett meg előre. Jobban mondva nyolcat, de azok olyan sebesen és bizonytalanul követték egymást, hogy két métert tett meg előre ... illetve, amit annak az iránynak gondolt.