Egy érdekes munkát kap egy ismeretlen telefonálótól, hogy valakit kellene elvinnie egy helyre. Megbeszélt hely és időpont, ahol várakozni kell erre a bizonyos ismeretlenre. Jó szállítóhoz híven nem kérdezi meg, hogy miről van szó, hanem igen mond a feladatra. Eddig minden feladatát sikeresen teljesítette, akármilyen nehéznek is tűnt. Hamar felveszi az elegáns öltönyét, s a biztonság kedvéért magával hozza a két darab Desert Eagle-jét, ami mellett a belső zsebébe berak egy-egy tartalék tárat. Sosem lehet tudni, hogy milyen helyzetbe kerül a férfi, s akkor a legegyszerűbb ha kilövi magát a problémából. Az öltözködés után a garázsba megy a királykék Opel Insigniáért, majd beszáll. A távirányítóval a garázsajtót felnyitja, majd szépen kitolat kényelmesen az autójával. Egy gombnyomással bezárja a garázst, aztán elindul a megadott hely felé. Ránéz a karórájára és tudja, hogy időben oda fog érni a megfelelő helyre. A városban nyugodt tempóban halad, miközben pár csinos nőt megnéz magának. A Gps segítségével egy háromnegyed perc után megérkezik. Nyugodt hely, ahol nyugodtan tud parkolni az ember. Számára nem nehéz feladat, mert ő szinte mindenhol parkolhat. Mikor megáll egy a megadott helyen, akkor ellenőrzi az iratait. Mikor látja, hogy mindegyik megvan, akkor bekapcsol magának egy kis zenét, hogy úgy várja meg az illetőt. Klasszikus zenét hallgat, ami az ő kitűnő ízlésének megfelelő. Lehet, hogy mások kevésbé értékelik az ilyesmit. Tizenöt perc múlva kell megérkeznie annak a bizonyos ismeretlennek, aztán elvinni őt, ahová kéri. Könnyű feladat, sőt túlságosan egyszerű, ráadásul sokat fizetnek majd neki, ha az a bizonyos személy ép bőrrel megússza. Mivel kezd begörcsölni a lába, ezért kiszáll az autójából, majd hanyag eleganciával finoman ráül a motorháztetőre.
~ Így várok rá, aztán lesz valami. Vagy inába szállt a bátorsága, vagy szereti tesztelni az embereket. ~ mondja magában, miközben néha ránéz karórára. Vészesen közeledik az idő, sőt pár perccel meghaladja azt. Már plusz öt percnél megindul, hogy elmenjen innen. Újfent az autóban találja magát.

-Nem érdekel, hogy csinálja! Szerezzen információkat arról a rohadékról!- visszhangoznak fejemben a főnök szavai, aki már frászt kap a sok hullától és a drogoktól, amiknek nincs meg a tulajdonosa. Vagyis meg van, csak épp nem tudjuk bizonyítani, hogy ő volt az és, mivel anno a kedves kis lény aktája az én kezembe került, most engem ér a megtiszteltetés, hogy korán reggel kilenckor leugatják a fejemet. Viszont, annál inkább ösztönöz ezzel arra a főnök, hogy elkapjam azt a nyomorultat és a nyakába varrjak valamit. Ehhez persze segítség kell és az ilyesmit nem kapja meg könnyen az ember, viszont vannak jó ismerőseim, hála az égnek. Így sikerül végül szereznem egy sofőrt, aki úgy ahogy lazán mozgolódik az alvilágban, mivel sofőrködik ennek is meg annak is. Első osztályú segítség lesz számomra.
Ezért is készülődök most kapkodva és próbálom a lehető legantizsarusabb külsőt kölcsönözni magamnak. Karika fülbevalók, haj felcopfozva, farmer nadrág, trikó és bőrdzseki, na meg persze egy magas szárú torna csuka, aztán most vagy idiótának tűnök, vagy egy laza csajnak. Majd kiderül. Minden esetre a taxit a házam előtt várom, hogy megérkezzen végre, majd lábammal dobolva valami pergős ritmust, várom, hogy megérkezzek a találka helyre, amit az "informátorom" volt szíves lebeszélni.
Fogalmam sincs kit kell keresnem. Pasi, annyi biztos de, hogy milyen öltözékben van, milyen kocsival vagy hasonlók, nem igazán tudom, viszont amint megérkezek, kiszúrok egy tagot, aki unottan a kocsijában ücsörög. Öt percet késtem, szóval lehet, hogy ez a sofőröm lesz, aki már aggódik, hol lehetek, de kérem szépen, nő vagyok! Elő jogom, hogy késsek. Mellesleg FBI ügynök vagyok, úgyhogy jobban teszi, ha nem köt belém, mert amúgy sincs jó napom.
Odaballagok a kocsihoz, majd az ablakon keresztül bekopogtatok és, ha hajlandó letekerni, akkor feltolom a napszemüvegem a fejemre és lemosolygok rá.
-Üdv. Van egy olyan sejtésem, hogy én vagyok az, akit vársz.- vigyorgok, miközben szemügyre veszem újdonsült "társamat" és megpróbálok nem rosszra gondolni. Elvégre azt mondták, hogy tapasztalt és az egyik legjobb. Remélem, hogy nem ma jön rá épp a balfék szindróma, mert akkor mindketten ott fogunk megdögleni.
-Bocs, hogy késtem. Kissé sűrű napom volt.- nem vagyok bunkó, szóval a magam stílusában bocsánatot is kérek tőle, amiért késtem, de esedezni nem vagyok hajlandó. Vagy tüske marad ez benne, vagy nem. Engem már igazán az nem is érdekel.

Már indítaná be az autót, mikor meghallja a kopogást az ablaküvegen. Rögtön lehúzza az ablakot, hogy megnézze, ki zavarja őt indulás előtt. Az ablak teljesen lemegy, akkor fokozatosan előtűnik a szép teremtmény.  Hirtelen az arcára van íródva, hogy teljesen meg van lepve, mert nem számított ilyen jövevényre. Egy darabig a másikon pihenteti a szemét, de nem túlságosan tolakodóan. Felfogja ugyan a szavakat, amit mond, de egy két percig képtelen üdvözölni a másikat. Végül kiszáll az autóból, mikor a másik engedi és viszonozza a másik köszöntését.
- Hello, ha az a sejtésed, hogy rád vártam, akkor nem fogok ellene ellenkezni. – válaszol vissza frappánsan, még mielőtt a másik azt hinné, hogy néma. Balfék szindróma? Egyáltalán nem olyan típus, így megnyugodhat a nő. Persze jelenleg kicsit hatása alatt van a másik megjelenése miatt, de hamarosan minden rendben lesz. A bocsánatkérést követően gyengéden hozzáér a másik kézfejéhez, majd a kezét elkapva csókolja meg a kézfejét.
- Semmi gond. Lényeg, hogy ideértél. – lágyan lépésre készteti partnerét, akit a húzás által az anyósülés előtti ajtóhoz vezet. A modora finom, egyáltalán nem durva a másikkal szemben. Távolról a külső szemlélődő azt láthatja, hogy egy pár készül beülni az ajtóba. Kinyitja az ajtót Kendallnak, hogy beszállhasson a kocsiba. Bezárja utána, aztán követi a példáját. Mindketten benn ülnek, mikor ránéz erre a kellemes jelenségre.
- Ha megkérhetlek arra, akkor becsatolnád a biztonsági övet? – szól lágyan, miközben ránéz az órájára. A fejében az összes lehetséges útvonalat átböngészi magában. Mikor ez megtörténik, akkor bepötyögi a kódot és beindítja az autót. Mindent ellenőrzi, hogy rendben van-e aztán odafordul a társához.
- Mehetünk? – kérdez rá, aztán a válasz elhangzásával lassan gurulni kezdenek előre. A navigálást a másikra hagyja, hogy hova kell menni. Az útvonalat jobban tudja, ráadásul, ha nem működnek együtt, akkor minden valószínűséggel fűbe fognak harapni, magyarán mindketten meghalnak. Hogy tüske maradt e Kenben a késés miatt? Nem igazán látszik, hogy emiatt kiakadt volna, vagy más szemmel nézne rá a személyére. Egy halvány mosoly van az arcán, ami jól jelzi a nyugodt lelkiállapotát, amit képes megtartani a legrosszabb helyzetekben.
- Van nálam fegyver, ha szükség van rá. – közli a másikkal, hogy nem felkészületlenül érkezett ide. A kocsival kapcsolatosan nem mond semmit, hogy golyóálló, azonban a gumit egy jobb célzó ki tudja lőni.

Nem erre számítottam. Úgy értem, hogy nem egy ilyen pasast képzeltem el sofőr néven, de ezzel nem azt mondom, hogy csalódtam, csak furcsa. Aránylag fiatal pasas, aki még jól is néz ki, mégis ilyen veszélyes melója van. Mondjuk pont én beszélek, aki nő létére rossz fiúkat üldöz. Minden esetre érdekes lesz ez az egész, előre érzem.
-Remek.- vigyorodok el majd, ahogy a másik ajtóhoz kísér meglepetten veszem tudomásul, hogy egy úriemberrel van dolgom. Meglepő kombináció. Rossz fiú, aki a nőkkel úgy bánik, mint egy lovag. Nem mondom, hogy nem tetszik, csak ez is szokatlan.
-Köszi.- dobom be magam az ülésre, aztán kérésére bekötöm magam. Mondjuk ezt amúgy is megtettem volna, ha már száguldozni fogunk nagy valószínűséggel. Első a biztonság, nem de? Viszont a biztonságot számomra igazából a fegyverem biztosítja, ami a pisztolytáskámban lapul.
-Indulhatunk.- bólintok, majd figyelem ahogy bepötyögi a koordinátákat és kilesek az ablakon. A járó kelőknek eszébe se jut, hogy mi most épp egy akcióra készülünk. Valószínűleg úgy nézünk ki, mint egy pár, akik randizni mennek, mert egyikőnk külseje se árulkodik a valódi hivatásunkról. Milyen könnyű megtéveszteni az embereket.
-Az jó. Nálam is van.- vigyorodok el és próbálom nem előtérbe engedni zsaru énemet, akinek első kérdése az lenne, hogy van-e rá engedélye és satöbbi. Engedélye? Biztos, hogy nincs de az ő szakmájában nincs is arra szükség. Nagyobb bűnökért is meg lehetne találni, mint fegyvertartás.
-A nevem egyébként Kendall, ha már így együtt dolgozunk. Szóval, ha bajban lennél, ezt a nevet kell kiabálnod.- vigyorgok újfent a srácra és persze cserébe azt várom, hogy ő is bemutatkozik. Nem árt legalább a nevét tudnom, ha már ketten mászunk bele ebbe az egészbe. Persze közben az utat is figyelem, nehogy rossz helyen kössünk ki.
-Csak, hogy tudd, nem az a lényeg, hogy szétlövessük a seggünket. Információk kellenek és bizonyítékok a pasi ellen, hogy lecsukhassuk. Persze, ha rosszra fordul a helyzet, akkor nem kockáztatjuk az életünket, hanem lelécelünk. Szóval, semmi hősködés, rendben? Nem szívesen mondanám el a főnökömnek, hogy egy "civil" meghalt miattam.- világosítom fel röviden a srácot és tényleg remélem, hogy nem lesz semmi zűr. Csak bemegyünk, úgy teszünk, mint akik üzletelni szeretnének, aztán lelépünk, mintha ott se lettünk volna. Elméletben mondjuk egyszerű a dolog. A kivitelezés is ilyen kell legyen, ha jót akarunk magunknak.

A sofőr szintén meg van illetődve a másikon, hogy egy ennyire angyali teremtéssel kell együtt dolgoznia. Meglepő számára, hogy ennyire ki tudja zárni elméjéből, hogy nagyon veszélyes munkát végez. Bármikor leszedhetik egy mesterlövész puskával, vagy szimplán egy nagyobb lövöldözésben otthagyja a fogát. Nem vitás, hogy felkelti az érdeklődését a másikkal kapcsolatban. Miért választotta ezt a munkát? Milyen céljai vannak? Még mielőtt túl sok kérdést tenne fel magában, akkor leállítja magát. Az ajtóhoz kisérésnél talán felfedez némi reakciót, azonban cseppet sem teszi szóvá a másik előtt. Mikor elindulnak az autóval, akkor jobbára néha odapillant a nőre, akivel van egy közös munkájuk.
- Az jó, ha nálad is van. De ha szeretnél valami igazán hatékony fegyvert, akkor szólj. – vezeti fél kézzel az autót, miközben a szabad kezével benyúl az öltönye rejtekébe és előhúzza a Desert Eagle-jét. Egyedi tervezésű különösen neki gyártva. Emellett, ha Kendall tudná, hogy milyen sokat jár lőtérre gyakorolni, akkor még inkább veszélyes alaknak kiáltaná ki. Felhúzza a szemöldökét, mikor a bemutatkozást hallja. Ennek tetejébe jön a felkérés arra, hogy ha bajban lenne, akkor ezt a nevet kell üvöltenie. Rögtön az eszébe ötlik, hogy egy ténylegesen nehéz helyzetben odalibben hozzá, mint egy angyal. Ráadásul megfogja az arcát, s rákérdez, hogy nincsen semmi baja.
- Az én nevem Ken, Ken Hawktail. Nem hinném, hogy bajba kerülnék, másik részről nem szoktam kiabálni munka közben. Távol áll tőlem a figyelemfelhívás. – adja meg a saját válaszát, mikor belekezd a partnere a szent beszédbe. Nem kedveli az ilyen beszédet, ezért a bőrkesztyűs kezét odarakja a telt ajkaihoz. Nem kíváncsi erre a szavakra, sőt nagyon jól tudja, hogy mit kell tennie.
- Csak, hogy tudd. Nem kell engem kioktatnod e dolgokból. Nem egy pisztoly párbajba keveredtem egyedül. Ráadásul sosem szoktam többet csinálni, mint a feladatom. Ez egy alapszabály. Kivéve akkor lépem át a határt, ha feldühítenek. Ha pedig csak bizonyíték kell, akkor adhatok egy eszközt hozzá. – nyúl oda előre a kesztyűtartóhoz, ahonnan elővesz egy fényképezőgépet. Drága darab, de látszik, hogy mindenre gondolt. A másik ölébe teszi, aztán visszazárja a kesztyűtartót. Visszaül rendesen a helyére, hogy egy darabig az utat figyelje.

Oké. Az már biztos, hogy ez a pasi több, mint furcsa. Öltönyben jár, menő kocsival, a zsebében pedig egy Eagle lapul, ami nem épp a legkisebb stukker. Értem én, hogy veszélyes életet él, de nem biztos, hogy a nagy fegyver a legjobb döntés mindig. Bár ki, hogyan gondolja. Én konkrétan jobb szeretem a kicsi és veszélyes kütyüket, mert azokat egyrészt kényelmesebb cipelni, másrészt egyszerűbb elő szedni a szorult helyzetekben.
-Hidd el, tudok magamnak fegyvert szerezni.- nevetek fel, mert hát mégis csak vicces picit, hogy ő akar nekem stukkert adni, mikor én vagyok a hivatalos szerv képviselője. Lehet, nem épp a legveszedelmesebb kinézetű képviselő, de azért na. Ha akarnék, tudnék én szerezni olyan fegyvert is, ami kilógna ebből a vagány kocsiból, csak az lehet, hogy egy picit feltűnő lenne.
-Ó, elnézést, ha megsértettem uraságod a feltételezéssel. Akkor majd pisszegj, ha gáz van vagy dobd hozzám azt a másfél kilós fegyvert.- vonok vállat és részemről akkor a haverkodás itt le is zárult. Nem szeretem, mikor valaki annyira kemény csávónak akar látszani, hogy még a vicces megjegyzéseimre is, csak a fapofás válaszok jönnek arról, hogy ne nézzem madárnak. Gondolom, hogy nem ma kezdte és, mivel még életben van, valószínűleg nem szokott bénázni sem, de azért jó fejnek megpróbálhatok látszani, nem? Na de, akkor innentől maradok a morcos ügynöknő. Nincs spanolás. Vettem.
-Kösz szépen.- veszem el a fényképezőt, aztán az ablakhoz támaszkodok könyökömmel és csak az utat lesem. Érdekes egy nap lesz ez, már most érzem.
-Szerintem akkor mindenki csinálja a dolgát, ahogy akarja. Vigyél be, mintha valami alvilági figura lennék és onnantól mindenki megoldja majd a saját gondját, rendben? Ha pedig gáz lenne, isten ments, hogy segítsek. Még a végén megsérül az önbecsülésed.- eresztek meg a végén egy túlontúl mézédes vigyort, megfűszerezem egy kis pillarebegtetéssel és várom, hogy végre kiszálljunk a kocsiból és kezdődhessen az akció. Ma még szeretnék jelentést is írni, úgyhogy gyorsan kell végeznünk.

Furcsa? Inkább nevezzük úgy, hogy ízlésesen kitűnik a többi férfi közül. Desert Eagle-t meg azért használ, mert katonaságnál szintén azt használta. Bevált neki ez a fajta lőfegyver, ami képes egy találattal elhallgattatni a másik felet. Ez áll neki kézre, ráadásul ragaszkodik hozzá. Másik részről itt az alvilágban többek között a két fegyvere miatt vált ismerté. Egy időben ahova betért, akkor sokan sugdolóztak össze a háta mögött, hogy kibeszéljék. Mára viszont úgy tűnik, hogy sikerült kicsit belopnia magát a fertő szívébe.
- Gondolom tudsz, s nem csak ilyen kaliberű gyilkos eszközöket. - erősíti meg a másik kijelentését, amit nevetve mond. Eddig a beszélgetésük inkább puhatolózó, másik részről feszült. A jó kislány és a rossz fiú egy helyen, ami valljuk be, hogy nem mindennapi látvány. Másik részről Ken nem palástolja a másik elől, hogy milyen mentalitású emberek léteznek ezen a környéken. Mikor a másik megszólja őt, akkor felé néz.
- Te félreértesz, meg gondolj bele a helyzetbe, mikor lövöldözés közben egymás nevét kiáltjuk. Szerintem nem azzal leszel elfoglalva, hogy az én nevem ordibáld. Ha ennyire szeretnéd magad felfedni, másik részről ha tényleg ez a kérésed, akkor megteszem. Nem tudhatom, hogy mihez vagy hozzászokva. Beszéljük meg. - ajánlja fel lovagiasan a dolgot, miközben eszébe jut pár hasznos viselkedési forma, amit egészen lazán ad elő ennek a szépségnek.
- Ez az alvilág. Itt semmi sem úgy zajlik, mint hinnéd. Ez már a zárt kör része. Ha csak úgy odaállítasz, s úgy véled cicivillantással meg bájos mosollyal mindent el tudsz intézni, akkor nagyon tévedsz. Itt ha nem hívnak meg, vagy nincs jó kapcsolatod, akkor egyszerűen veszik elő a fegyvert és agyon lőnek. Lehetsz kurva, lehetsz istennő vagy bármi. - magyarázza el az itt zajló események menetét. Megnézi a másik arckifejezését, ami sértettségről árulkodik. Elgondolkozik, hogy mit tehetne az ügy érdekében.
- Nincs mit – válaszol röviden és velősen, aztán a következő szavakra felvonja a szemöldökét. Megingatja a fejét, aztán merész módon a jobb kezével kinyúl, hogy valami finoman odanyúljon az állához. Megcirógatja, mint egy macskát, közben ajkaira kúszik egy bocsánatkérő mosoly.
- Kendall, nézd. Szeretem a vicces megjegyzéseket, de nem ilyen helyzetben. Ha megsértettelek, akkor bocsáss meg. Már azért, mert én már régen eladtam a lelkem. Ráadásul férfiként azt kívánom, hogy ne sérülj meg az akció során. - félti természetesen a dögös nőt mellette. Megérkeznek a megadott helyre, ahol kiszáll és segít kiszállni a partnerének. Szeme sarkából viszont érzékeli a közeledő veszélyt, egy alvilági ismerőst. Amint bezárja a kocsiajtót, akkor utána nemes egyszerűséggel izmos karjaival magához vonja Kendall gyönyörű alakját.
- Szívem, légy óvatos. Én várok rád. - leheli oda a fülébe, miközben a helyzetüket tetézi tapizással. A lány formás hátsójára simul a keze, sőt belemarkol. Az ismerős közben megérkezik, s elkurjantja magát.
- Nézzenek oda! Hát kit látnak szemeim? A Desert Eagle-ös fenevadat, aki enyeleg egy cicababával. Csak el ne puhuljál öregem. Különben mi a pálya? Régen voltál ezen a környéken. - kezdi a beszélgetést, ami nem várt dolog. Rögtönözniük kell. A köztük levő kapcsolat mondjuk semmi, de remélhetőleg Kendallal nem lesz gond. Ha lebuknak most, akkor az egész akciónak befellegzett. Az alvilágban mindenkinek mindenhol van szeme. A legkisebb kedvezőtlen dologra is ügyelnek, mert nem akarnak lebukni.
- Ohh! Gralind, te bűzös vén patkány! Jól látod, a barátnőmmel vagyok. Azt mondta, hogy szeretne egyet sétálni ezen a környéken. Khhm, de várjunk csak. Ő itt Gralind Onerat, ez pedig az én bájos Lucy Unyllám. - mutatja be egymásnak a két felet, közben válaszol a többire.
- Nem kaptam errefelé megbízatást, inkább a nagyobb halaknak dolgozom. - odalenn a tapizás abbamarad, s a formás hátsóról áttér a másik derekára. Gralind közben méregeti őket rendesen, meg közben hallgatja az elhangzó szavakat.
- Akkor jól megy neked öregem. Noh de lassan indulok, mert tudod milyen nap van ma? - teszi fel a kérdést mosolyogva, ami nem kecsegtet sok jóval. Hozzáteszi gyorsan.
- Noh de előtte lássam mennyire szereted őt, mert bevallom neked, ha nem lenne a tiéd, akkor én vinném. Piszok mázlista vagy vele – mondja ki őszintén a szavakat, aztán látszik, hogy anélkül nem megy el, míg nem lát egy szerelmes csókot. Nem várakoztatja meg alvilági ismerősét, mert lágyan lekapja Kendallt, sőt kissé nekinyomja a kocsinak a testével. Gralind távozását csak egy jóleső nevetés jelzi, meg némi motyogás, hogy még találkozunk. Otthagyja őket. Mikor tíz méterrel eltávolodott az alvilági figura, akkor a csóknak szintén vége szakad. Ellép tőle, hogy kivegye a fényképezőgépet az autóból.
- Várlak itt.

A beszélgetés kicsit kezd kiokítós hangulatúvá válni, amit nem igazán szeretek. Téved, ha azt hiszi, hogy én egy kezdő cicamica vagyok az FBI-nál és mindeddig aktákat tologattam, most pedig bedobtak a nagy vízbe. Voltam én már jó nagy szarban és volt, hogy majdnem ott hagytam valahol a fogam. Nincs szükségem az útmutatójára vagy a pátyolgatására, mert tisztában vagyok az itteni dolgokkal.
-Édesem. Nem először van dolgom ezekkel. Tisztában vagyok vele, hogy mennek a dolgok. Másképp most nem itt ülnék egy ismeretlen fószerral, hanem egyedül próbálnék bejutni, csak épp tudom, hogy úgy valószínűleg nem kerülnék ki élve.- pillantok rá szúrósan, ahogy pedig neki áll az államat taperolni, szépen ellököm a kezét. Előbb úgy kezel, mint egy hülyét, aztán meg cirógat, mint valami zsebkutyát. Hát hogyne. Nem kell engem tutujgatni. Nagy lány vagyok már egy ideje.
-Nőként azt kívánom, hogy minél előbb végezzünk és menjünk el innen.- vágom még oda, majd amikor megérkezünk és kisegít a kocsiból, próbálok a lehető legtávolabb helyezkedni tőle. Ez viszont nem jön be, hiszen a kis drága legjobb ötlete az, hogy a nőjeként pesztrálgat engem. Fenemód aranyos, tényleg és lehet még élvezném is, ha annyira szeretném, mikor idegen fószerok taperolni. Viszont nincs más választásom, mint belemenni a dologba, így csak egy túlontúl édes vigyorra telik, meg arra, hogy amolyan véletlenszerűen az oldalába bökjem a könyököm, miközben ő letaperolja a seggem. Értem én. Még élvezi is. De jó neki.
-Hát még én mekkora mázlista vagyok Vele.- jegyzem meg a pofámra ragadt bájos mosollyal, miközben alaposan szemügyre veszem az elénk tévedt fószert, végül Kenre lesek, mikor bizonyosságot várnak tőlünk. Nem hiszem el. Jó, hogy nem kell itt a tag előtt lefeküdnünk, hogy lássa, hogy együtt vagyunk. Nevetséges.
Nem tudok mást tenni. Hagyom, hogy lesmároljon és még viszonzom is a tökéletes összkép érdekében, majd amint lehet, elhúzódok tőle és szúrós szemekkel rápislogok, miközben átveszem a fényképezőt.
-Ja, ezzel meg mondjam azt, hogy Lucy vagyok és turista? Pompás.- lóbálom meg a kamerát és még mielőtt elindulnék a kis körútra, azért egy jókora pofonnal meghálálom, hogy cseszett figyelmeztetni arról, miféle kis előadást fogunk mi itt tartani, végül sarkon fordulok és egyenesen a tetőre mászok. Az üveglapokon keresztül nem nehéz kiszúrnom, mit ügyködnek odabent, de jobbnak látom, ha a félig nyitott ablaknál állok neki fényképezni párat. Pakolgatják a heroint, meg valami hullát is épp az egyik kocsi csomagtartójába tuszkolnak és nagy örömömre még a célszemély is jelen van. Remek kis fotók készülnek rövid idő alatt, így aztán sietve vissza is vánszorgok a kísérőmhöz, elrejtve a kíváncsi szemek elől a kamerát.
-Megvagyunk. Mehetünk is akár.- nyúlok a kocsi ajtóhoz, hogy minél előbb beszálljak és már itt se legyünk. Még egy smárolós jelenet, és muszáj lesz lelőnöm valakit. Természetesen nem Kent.

Egymást oktatják feleslegesen, hogy ki mit csináljon, vagy tegyen. Érdekes pillanata a mai napjuknak, mert ezzel leginkább összerúgják a port, s nem jön létre az a könnyed kellemes hangulat közöttük. Elszúrták, de ha szerencséjük van, akkor nem válik végzetessé ez a nap. Mikor kikel magából az édes vadmacska Kendallból, akkor beadja a derekát.
- Jó, rendben megértettem. Egy ismeretlen fószer vagyok számodra, aki minden nap pengeélen táncol. Ráadásul valószínűleg te vagy a tapasztaltabb kettőnk közül. Én csak az autót ismerem, de az alvilágot kevésbé. - húzza el ferdén a szája szegletét. Hagyja, hogy alaposan lehordja őt Kendall, aztán mély hallgatásba kezd, mint ilyenkor a legtöbb férfi. Egyáltalán nem morcos, de zavarja a dolog, hogy kettejük között nem működik semmi. Felkelti a kíváncsiságát, sőt a végére akar járni az egésznek. Nem tartja kizártnak, hogy akár egymásba habarodnak, de ahhoz jobban meg kellene ismernie a társát.
- Én meg férfiként az a vágyam, hogy bárcsak jobban megértenélek. Mi a francot csinálunk mi itt egymással? - teszi fel a kérdést, aztán a taperolás résznél megkapja a magáét. Az oldalba bökés fájdalmas dolog, azonban nem adja jelét annak. Az alvilági ismerőse távozása után fellélegzik. Kendall csókjára tud gondolni, mert ebben az egyben nagyon jól remekelt. Nő még így nem csókolta meg, s titkon arról kezd magában áradozni, hogy mi lenne, ha még egyszer előfordulna? Mondjuk nem ilyen felpaprikázott hangulatban, sőt nem ismeretlenül. Neki biztosan elment az esze, vagy alapból nincs neki. Nem zárható ki annak a lehetősége sem, hogy az idők során elosztogatta.
- Nem szólok bele, hogy mit szándékozol mondani. Elvégre te vagy a tapasztaltabb ebben. - ismétli meg magát újból, aztán hagyja a pofonvágást. A kocsinál várakozik, míg Kendall végzi a dolgát. Mikor visszatér, akkor rögtön beszáll az autóba, s megvárja, míg kedvese ugyanezt megteszi. Becsatlakoztatja magát, aztán hazafelé veszik az irányt. Nem viszi el a lányt oda, ahova szeretné, hanem jól láthatóan teljesen ésszerűtlen módon halad.
- Követnek minket, három autóval. - szól hozzá, hogy tájékoztassa őt az események fordulatáról. Lehet, hogy a küldetést elvégezték, azonban valakiknek az érdeklődését felkeltették. Vagy esetleg gyanús volt, hogy nem sétáltak együtt. Minden lehetséges, amíg el nem kapják őket. Utána minden kiderül szépen sorjában. Építő jelleggel, majd normális hangnemben megkérdezi.
- Mit csináljunk? - ránéz a kedves nőre, hogy találkozzon vele a tekintete. Üzeni felé, hogy nem akar ellenségeskedni vele. Ássák el jó mélyre a csatabárdot. Végső soron meg szeretné ismerni a másikat. Ha nem, akkor a remény hal meg utoljára.

-Egy nőt egyébként sosem fogsz megérteni. A nők se értik saját magukat.- ennyi az összes bölcsesség, amit ki tudok magamból préselni, mert aztán kezdődhet a buli.
Örülök, hogy a vitánkat egész korán sikerül lezárni és így még talán tudunk is majd együtt működni. Bár ebben nem feltétlenül segít az a pofátlan csók, amit Ken kiharcol magának. Mert, hát mondhatta volna azt is, hogy a húga vagyok Bostonból vagy fene tudja, de ő inkább a barátnőjének szervezett be. Milyen tipikus.
A csók viszont épp arra jó, hogy a kezdeti dühöm értetlenségbe és némi zavarba menjen át. Nem vagyok hozzászokva, hogy idegen fószerek lekapnak csak úgy, és nem is igazán tudom kezelni a helyzetet. Hát ezért a pofon. Na meg azért, hogy Ken tisztában legyen vele, ne próbálkozzon még egyszer ilyesmivel.
-Áh. Most már nem szólsz bele.- jegyzem még meg menet közben, leginkább magamnak, nem is Kennek, majd amilyen gyorsan csak tudom, elintézem az elintéznivalómat. Pár kép, némi megfigyelés, végül amilyen gyorsan odakeveredtem a tetőre, olyan gyorsan is mászok le onnan, hogy visszasétáljak a kocsihoz. Ha így megy majd végig ez az akció, remek lesz. Semmi veszély, semmi feltűnősség, csak sunyi módon elintézzük, amit kell. Gondolom én, mert aztán amint beülünk a kocsiba és elindulunk, Ken értesít arról, amit már én is sejtettem egy ideje. Követnek. Eszerint vagy a tetőn tűntem fel valakinek, vagy csak szimplán látták, hogy ott jártunk és nem tudják, mit akartunk.
-Pompás.- túrom fel a táskámat, amiből először a telefonomat sikerül elővakarni, majd a kábelt is hozzá, amit mindig magamnál hordok. Miért? Mert egy ilyen helyzetben például rohadtul jól jön, mivel a kamera zsinórjával meg a telefonoméval tudok bűvészkedni egy jót, rá tudom csatlakoztatni a telefonra, átmásolni a képeket és utána elküldeni magamnak emailben.
-Húzd az időt, amíg ezt megcsinálom. Ha a képek eltűnnek, akkor nem volt értelme az egésznek.- sóhajtom, miközben feszülten figyelem, hogy időben átérjen az utolsó kép is, végül a telefont kezdem bőszen nyomkodni. Új email, fájl csatolása stb stb. Mind annyira időigényes, hogy a hajamat akarom kitépni tőle.
-Most majd kiderül, mennyire vagy jó sofőr.- sandítok rá egy vigyorral és olykor-olykor hátra lesek a három kocsira. Jó lenne lerázni őket, mert nem szívesen keverednék zűrbe.

- Most ezt azért mondod szívem, mert el akarsz szomorítani? – teszi fel a kérdését jóízűen, mert úgy véli, hogy itt az ideje a szórakozásnak, a huncut szóváltásoknak és a többinek. A pofont helye még mindig égeti az arcát, de legalább elmondhatja magáról, hogy csókolózott egy igazi szépséggel küldetése során. Ez olyan új megtapasztalás, ami inspirálja előre, hogy több tapasztalatot szerezzen. Még a végén annyira jól sikerül, hogy keres magának egy társat, hogy együtt hódítsák meg a világot. A poén az egészben, hogy Kendallban látja ezt a lehetőséget. Várakozik a másikra, majd megérkezik. Elindulnak az autóval, aztán a felszólalására nem válaszol túl sokat a lány.
- Pompás? Nos inkább szorul a hurok. – odanéz felé, hogy mivel kezd el matatni, aztán ráhagyja. Gondolkozik, hogy milyen útszakaszon lenne képes őket lerázni. Sikátorokra gondol, ami kétélű fegyver. Ráadásul többen vannak és lezárhatják az utat, egyes sikátorok végén. A helyzet vérforraló lenni számára, ami megszokott nála. Ilyenkor a legőrültebb dolgokra vetemedik olykor, hogy elvégezze a feladatát.  Megkapja az utasítást, hogy húzza az időt a képek feltöltéséig. Megérti a másik taktikáját, azonban nem érti, hogy miért nem szólt, hogy számítógépre van szüksége. Az anyósülésnél a kesztyűtartó helyén egy beépített számítógép van, ami nem olyan lassú, mint a mobiltelefon. Sóhajtozik egy keveset, mikor meghallja a következő kijelentést. Az eszét eldobja, hogy ez a nő mennyire rá van arra, hogy piszkálja őt. A szöveg és a vigyorgás  kedvére való.
- Remélem, kapaszkodsz és a kábelek apa részét jól bedugtad az anya részébe. – válaszol vissza sunyi mosollyal. Ráadásul amilyen pimasz a sebváltó helyett megtalálja a Kendall formás combját, amit játékosan megvereget, hogy bízza rá a dolgot.
- Csak szólok, hogy a városban tett károkért ne engem hibáztassatok, sőt a sebesség korlát átlépéséért. Pimasz módon megsimogatja azokat a formás combokat, aztán hirtelen gyorsítani kezd. Eddig 50-el ment, azonban hamarosan eléri a 75-öt, mikor elveszi a kezét és vált egy nagyobb sebesség fokozatra. Halad a sebesség még inkább, s kezd száguldásba átvágni. Egyelőre egyenesen haladnak, mert feljöttek az egyik elkerülő útra. Az autónak mennyei hangja van, ráadásul érezni ezen a csodás négykerekű páratlan erejét. Szépen szól a hangja. Még nagyobb fokozatra vált és mennyei dorombolása lesz az autójának. Olyan, mint ha egy casanova állandóan pajzsán dolgokat beszélne a nő fülébe. Még mindig követik őket, azonban a következő lehajtónál lemegy, mert nem akarja elhagyni Las Vegast. Kockáztat, ezért direkt keres sikátorokat, kacskaringós utcákat. Hallani, ahogy kukáknak mennek neki, meg a kerekek nyikorgását az egyes fordulásoknál. Mikor hátrapillant, akkor két kocsit lát csak.
- Noh mi az? Egy máris kiesett volna a játékból? – teszi fel a kérdést partnerének, mert gondolja ő szintén figyel. Nem minden részletet láthat. Őt jobban lefoglalja a vezetés.
- Ha ennek vége, akkor kérhetek tőled egy dolgot édes? Szeretném, ha eljönnél velem egy randira, ahol nyugodtabban lehetünk. Határozottan tetszel nekem, s én kíváncsi vagyok rád. – noh fene, bevallotta neki, hogy piszkosul izgatja a fantáziáját, nem csak testi értelemben.

-Tán' nem bírod a feszült helyzeteket?- vigyorgok ismét, de aztán csak várom, hogy a kis sofőrünk megmutassa végre, mit tud és miért is ajánlották őt nekem. Tény, hogy nem egyszerű a helyzet, de amennyire beharangozták nekem a srácot, biztosan gyorsan megoldja majd. Gondolom. Ha meg esetleg a másik kocsikban is egy-egy jó sofőr ül, akkor most minden bizonnyal el leszünk egy darabig.
-Nyugi. Mindent bedugtam, ahogy kell.- sandítok rá, aztán lepillantok a kezére, amit előszeretettel pakolászik a combomra. Nem vagyok én prűd, de nem feltétlenül szoktam jó szemmel nézni az ilyesmit viszont most, hogy mindkét kezem foglalt, eltűröm. Utólag megkapja majd ő a magáét... megint.
Miközben figyelem a képek helyzetét, olykor hátra is sandítok és néha arra is próbálok rájönni, vajon merre járunk. Csak, hogy tisztában legyek a helyzettel és ez egyébként is a mániám. Nem szeretek az anyósülésen ülni. Én inkább a sofőr típus vagyok, így aztán ilyenkor tájékozódok mindig, mintha közöm lenne a vezetéshez. Beledumálni viszont nem szoktam. Én is utálom, mikor az anyósülésről belekrákog valaki a dolgomba.
-Senki nem fog téged hibáztatni, nem kell félned. Csak tedd a dolgod, oké? Lehetőleg, minél kevesebb taperolás nélkül.- nézek rá fapofával, ahogy újfent combjaimat tapizza és komolyan elgondolkodok, hogy amint szabad lesz a kezem, rámarkolok a műszerére hálából, persze nem a leggyengédebb módon. Ha neki lehet, akkor nekem is nem? Majd azt mondom, összekevertem a sebváltóval.
-Ne igyál előre a medve bőrére.- biccentek előre, amerről a harmadik kocsi próbálkozik, de persze nem fogja elérni a célját, mert nekünk épp kapóra jön egy balos kanyar. Kezdem úgy érezni, hogy talán szükség lesz rám is.
-Komolyan az a legnagyobb gondod ilyenkor, hogy randira hívj?- lesek rá elképedve, miközben a telefont elteszem, ahogy a fényképezőt is és helyette elő veszem a stukkerem, hogy aztán lehúzott ablakon keresztül megpróbáljam ellőni lehetőleg mind a három furgon kerekét.
-Ugye tudod, hogy a kocsi alapján rád fognak ismerni? Engem oké, hogy nem tudnak beazonosítani, de téged igen.- jegyzem meg, miközben ellövöm kanyarodás közben az egyik terepjáró kerekét, majd amint alkalmam van rá, a másikét is.

- De bírom a feszült helyzeteket, mert azok pörgetnek fel igazán.- válaszol vissza, még mielőtt a másik azt hinné, hogy nem bírja kezelni a helyzeteket. Jelenleg viszont van egy szépség mellette, akit jobb ha élve marad, mint ha halott lenne. Aki felkereste a munkával kikötötte, hogy akkor kapja meg a fizetése második felét, ha a segítő személy haja szála sem görbül meg.
- Ha mindent bedugtál, ahogy kell, akkor nem fog egy éles kanyarnál kijönni és a feltöltés sem szakad meg. – mondja miközben nézi, hogy mi a helyzet az üldözőkkel. Egyenlőre le vannak maradva, de folyamatosan közelednek feléjük. Valószínűleg tisztában van azzal, hogy újfent meg lesz verni, de ebben a helyzetben nem számít semmiképp sem. Ha élve akarnak maradni, akkor nem marakodnak az autóban.  Szerencsére nem szól bele a vezetési stílusába, így a feszültség enyhül benne.
- Köszönöm cicus a megerősítést. – rögtön eltarol egy tárgyat, ráadásul még nevet közben jóízűen. Úgy tűnik teljesen jól érzi magát ebben a helyzetben. A taperolás szövegre nem figyel oda, mert a vezetés jellege teljesen átválik őrült száguldásba, s a kanyaroknál aztán mindkét kezére szüksége van. Ha viszont ennek vége, s meghálálja Kennek a taperolását, akkor biztosan örömmel fogja elfogadni. A harmadik autós közben elölről támad, azonban sikerül balra kanyarodni. Tisztára úgy vezet, mint a rallysok.
- Igen, el akarlak hívni egy igazi randira. Képzeld el, hogy eddig nagyon elégedett vagyok, amit megtapasztalok belőled. Másik részről, kész vagyok rablóból pandurrá válni válni a kedvedért. – Ejti ki, hogy nagy hatást váltott ki belőle. Megmozgatta férfi fantáziáját, s elindított benne egy folyamatot, aminek a végén itt kötött ki. Mikor a másik kifelé kukkol az ablakon és próbálja az üldözők gumiját kilőni a fegyverével, akkor pont odanéz egy picit. Mit lát ott? Egy formás hátsót, azonban kilátszik a másik fehérneműje.
- Miii? – teszi fel a kérdést, miközben gyorsan visszanéz az útra. Nem igazán hallotta meg a kérdést, inkább az agyában nézegeti azt a képet, amit az elébb látott.
- Nem érdekel, hogy fel fognak ismerni, mert veszek magamnak másik autót, ha kell. Viszont hadd kérdezzem meg. Te lövöldözöl, vagy a kilátszó fekete tangáddal szexuálisan izgatni akarsz? – Próbál az útra figyelni, nem pedig arra a szép női fehérneműre, amiből kilátszott egy pici. Ha a másik oda fordul hozzá, akkor talán láthatja, mint ha a férfi nadrágja azon a részen jobban dudorodna. Férfiből van, amit biztosan nem fog letagadni a nő előtt.
- Itt az ideje, hogy köddé váljunk. – neveti el magát, miközben újra felgyorsít. A közlekedésre nem igazán figyel, csak arra, hogy tökéletesen bevegye a kanyarokat. Egy kanyar jobbra, aztán még egy. Kiérnek a a lakóterepre, amerre ő lakik. Igen haza fogja vinni a házába ezt a nőt, ahol meghúzzák magukat. Teljes gőzerővel hajt végig, mikor megérkeznek Vegas végébe. Ott a kis dombon van a háza egy rejtett garázzsal. Egy helyen megáll a garázs előtt, aztán megnyom a műszerfalon egy gombot. Csodák csodájára lefelé indulnak meg, míg nem a ház alatti titkos raktár szintjére nem érkeznek. Odafenn bezáródik a szerkezet. Következő gomb megnyomásánál felgyújtja a lűmpákat a helységen, ami megvilágítja a többi csinos autóját, meg felszereléseit. Maga az egész egy titkos bázis, s joggal hiheti, hogy Ken valami titkos ügynök. Mikor leérkeznek, akkor leállítja az autót és kiszáll. Elhúzz a száját, mikor látja a károkat rajta, de különösebben nem érdekli. Segít kiszállni Kendallnak.
- Itt meghúzhatjuk magunkat. Valószínűleg a házat alaposan meg fogják nézni, viszont erről senki sem tud. Nem vagy éhes? Szeretnél lezuhanyozni?

Kit ne pörgetne fel egy autós üldözés? Csak épp van, aki nem kedveli az ilyesmit. Mondjuk éppen róla nem feltételeztem, hogy ne lenne adrenalin függő. Hiszen nap, mint nap rossz fiúkkal mászkál, fuvarozgat.
-Azt mindjárt sejtettem.- jegyzem meg, majd amint sikerült elküldeni a képeket, elpakolászok minden kütyüt. Az kellene még tényleg, hogy szétcsússzon a kábel mondjuk 99%-nál. Akkor biztos megtépném magam, de mivel gond nélkül sikerül a dolog, nem kell aggódni. Ha meg is döglünk estleg, a képek legalább meg vannak. Igaz, hogy fel kell majd töretni az emailjeimet, de meg lesznek.
-Na ne mond, hogy pár óra alatt ennyire megváltoztattalak. Szerintem valami más vezérel most téged.- sandítok a nadrágja felé egy sunyi vigyorral, és inkább ennyivel lezárom a témát. Elmennék-e vele randizni? Talán. De nekem akkor is elég meglepő, hogy pár szóváltás után ennyire nagyon megkedvelt. Mit csinálhattam ugyan?
Pár igen érdekes akrobatikus jelenetnek köszönhetően sikerül ellőnöm pár kereket, így aránylag könnyedén meg tudunk már lógni. Innentől kezdve Ken dolga, hogy épségben eljussunk akárhova is.
-Igen. Másra se készültem csak, hogy direkt a fekete tangámmal izgassalak majd lövöldözés közben. Szerinted szándékosan lóbálom a seggem az arcodba?- förmedek rá morcosan, miközben föntebb szenvedek a gatyámat. Sajnálom. Ilyen ez a gettós buksza jelmez. Na de nekem ne panaszkodjon a fekete tangám miatt, hiszen jól látható, hogy nem igazán zavarta a látvány, sőt.
-Ideje lenne lelépni, szóval taposs bele.- utasítom, miközben visszahelyezkedek az ülésre és elteszem a stukkerem, mivel remélhetőleg már nem lesz rá szükség. Annak örömére pedig, hogy talán sikerül meglépnünk, még a nagy karika fülbevalóimat is kiveszem a fülemből, aztán pedig leengedem a hajam. Ma is egy jó napot zárhatunk és még időben haza is érek talán.
-Hova megyünk?- kérdezem végül, mikor kezd gyanússá válni, hogy nem éppen arra tartunk, amerre én szeretnék menni. Vagyis, fogalmam sincs hova megyünk és, csak akkor kezd egyértelművé válni, hogy Ken lakására megyünk, mikor leparkolunk egy ház előtt, hogy aztán valami pince-garázs-rejtekhely kombóba menjünk. Tiszta pindúr pandúrok vagy nem is tudom. Lehet, hogy ez már inkább a Batman kategória?
-Aha. Csakis azért hoztál ide, mert biztonságos. Nincs köze ennek ahhoz, hogy az imént rám izgultál és randevúra szeretnél hívni? Emellett pedig még a ruháimat is dobjam le nyugodtan és menjek el zuhanyozni. Ne nézz már madárnak.- hadarom le, miközben kiszállok a kocsiból és, ha már jobbat nem tudok csinálni, körbe lesek a titkos kis helyen. Most komolyan. Mit fogok én itt csinálni? Simán hazamehetnék. Csak őt tudják beazonosítani. Engem nem.
-Ha már ilyen vendégszerető vagy, egy sört meginnék.- szólok oda végül, mikor már végképp nem jut eszembe semmi más ötlet, hogy mégis mihez kezdhetnék magammal, végül hátsómat a motorháztetőre pakolom és ott ácsorgok még egy ideig.

Adrenalin függő, mert hozzászokott a veszélyes helyzetekhez. Rossz fiúk környékén ólálkodik, sőt minden nap neki egy áldás, hogy még életben van. Jól megbeszélik közösen ezt a kábel bedugdosás dolgot, meg a feltöltést, amire természetesen elmosolyodik. Ügyel valamennyire, hogy nehogy szétmenjen a csatlakozás egy hirtelen kanyarnál. Neki nem merül fel az a gondolat az agyában, hogy meghalhatnak. Élni szeretne, sőt látszik, hogy mindent megtesz az ügy érdekében. Mikor a másik hitetlenkedik azon, hogy megváltoztatta a gondolkodását, akkor legszívesebben hangosan morogna.
- Férfi vagyok, te meg egy csinos nő. Amúgy meg láttam ám, hova tekintettél az elébb. – veti oda piszkálva partnerét. Van kedve hozzá ugyanolyan sunyi mosollyal válaszolni, amivel legalább azt üzeni, hogy: csak talán nem vagy kíváncsi a nadrágom tartalmára? Ezután meg hozzáképzeli egyből, hogy milyen szúrós tekintettel nézne rá Kendall, s milyen szavakat használna az ő leteremtéséhez. Nem könnyű eset, azonban nem hagy fel a másik piszkálásával. Jön a kerék kilövések, meg a szexy tangájának mutogatása, emellett a csinos kerekded hátsók nézése. Természetesen a látvány hatással van a férfiassága méretére. Mikor megkapja a morcos szavakat, akkor válaszol rá.
- Még szólni sem szólhat az ember, hogy kilátszik a tangád, s talán elvonod vele a figyelmem? Okozzak balesetet itt a végén, miközben a nadrágom szűkebbé válik? Inkább örülnél neki, hogy ez esetben nem nyúltam hozzád, mert látom te bármilyen formáját elutasítod a kedvességemnek, hódolatomnak. – jön tőle a menő duma. Mikor visszaül a helyére, akkor nem néz oda, csak morcosan vezet. Mikor a másik utasítgatja, akkor ő néz rá szúrós szemekkel.
- De hirtelen a főnököm lettél! – morogja, aztán azt veszi észre, hogy engedelmeskedik a másik akaratának. Megint annyira feszült közöttük a helyzet, pedig a nehezén túl vannak. Ráadásul nem tudja elhinni, hogy a másik nem veszi a lapot, hogy bejön neki teljesen. Nem csak azért, mert gettós buksza ruhája van, sem azért mert nagyon dögös. Nincs ideje ezen elmélkedni, mert a főnök asszony kérdőre vonja.
- Úgy teszel, mint ha a barátnőm lennél. Kérdőre vonsz, hogy merre megyünk. De lásd, hogy kivel van dolgod, hát hozzám egy időre, míg elcsitulnak a dolgok. – magyarázza, aztán mikor leérnek, akkor megint jól megkapja a szavakat. Hihetetlen, hogy mennyit tud keresztbe tenni neki, de ettől függetlenül vonzódik hozzá. Kitart az érzése mellett.
- Igen, ez biztonságos hely. Rád izgultam, mert férfiból vagyok. A randira meg még nem reagáltál. Nem kaptam meg a válaszod, ha neked így jobban tetszik. A zuhanyzást, meg felajánlottam mint felfrissülési lehetőség. Ki mondta, hogy előttem vetkőzz le? Ne nézz már ennyire rossznak. – határozottan nem esik jól neki, hogy Kendall ennyire szemét alaknak véli. Nem durcáskodik, csak kissé morgós arcot vág.
- Máris hozom. Van kedvenced? – eltűnik két perc erejére, hogy aztán egy-egy üveg behűtött sört hozzon. Ha van neki, akkor a kedvencét hozza el, mert figyelmes férfi. Átnyújtja a másiknak az adagját.
- Egészségedre
Kis idő után az öltönye felsőjét és mellényét leveszi, a nyakkendőjét meglazítja. Kimelegedett, ráadásul még halványan dudorodik a nadrágja. A lány szavai sikeresen elvették a kedvét. A fehér ingje kissé izzadt, így némileg átsejlik a finom anyagon a felsőtestének izmai, s annak meghatározó vonalai.

Jó, bevallom, hogy az én szemem is nem épp illendő helyre tévedt, de mindez csak azért van, mert ő lecsekkolta a hátsómat. Ez így fair, nem? Egyébként is elég feltűnő volt, hogy igen nagy hatással volt rá a hátsóm, szóval itt a téma szerintem le is zárul. Az, hogy én fixíroztam a műszerét... elenyésző kis hiba az övé mellett.
-Akkor most roppant elégedett lehetsz.- jegyzem meg, de aztán csak elképedve pislogok rá a kis érvelése hallatán. Még én vagyok a hibás, amiért ilyen hatással volt rá a tangám meg a hátsóm? Nem tehetek róla, ha neki ennyi elég ahhoz, hogy beinduljon egy nőre.
-Ha hozzám nyúltál volna, már be lenne verve az orrod. Elég a taperolásból, vili?- lesek rá szúrós szemekkel, aztán egy ideig inkább csak lesek kifelé. Komolyan fel tud húzni, amikor valaki azt gondolja, hogy csak úgy letaperolhat. Lehet, hogy nő vagyok, de nem az a cicababa-féle, akinek ő gondolhat. Vagy nem is tudom mit gondol rólam. Minden esetre ügynök vagyok, ami elég sokat elárulhat. Például, hogy simán lezúzom egy szó nélkül, ha felhúz. Lassan kezd közeledni ezen állapot felé. A mélyen bennem lakozó nőnek persze jól is esik ez a fajta udvarlás vagy a hódolat kifejezése, de azért ne lépjünk túl egy bizonyos határt. Szerintem.
-Eddig is én voltam a főnök.- jegyzem meg egy sunyi vigyorral és, ha van egy kis esze, akkor most erről nem nyit vitát. Értem én, hogy sérti a férfiúi büszkeségét meg mit tudom én, ha esetleg ezt szó nélkül hagyja, de egyértelmű, hogy én vagyok a főnök. Mégis csak én vezetem ezt a kis magánakciót. Az én állásom a tét, nem az övé.
-Nem hiszem, hogy ez a legjobb időpont egy randi lebeszélésének.- sóhajtok egyet, mert még én magam sem tudom, mi lenne a válaszom. Teljesen feleslegesnek tartom az egészet mert, még ha szimpatikus is esetleg, két teljesen más világban élünk. Én a jót képviselem, ő a kevésbé jót és egyébként is munkamániás idióta vagyok, aki csak az őrületbe kergetné.
-Tök mindegy. Nem akarok zuhanyozni. Ülünk itt egy kicsit, aztán haza megyek, mert még csomó papírmunkám van.- egészítem ki a kis mondandóját, majd várom, hogy megérkezzen az a bizonyos sör, ami most igen jól fog esni. Egyébként is el kell valahogy viselnünk egymást egy ideig és szerintem jobb, ha mindkettőnk szája az üvegekre tapad. Addig se szívjuk egymás vérét, vagy inkább én az övét.
-Teljesen mindegy.- vonok vállat, majd körbe pislogok a helyen, végül elveszem a söröm.
-Köszi. Neked is.- koccintom üvegem az üvegéhez és kortyolok is egy jó nagyot. Oké. Rendes fickó, ez tény, de akkor sem tudom hova tenni ezt a nyomulást. Nem vagyok hozzászokva, hogy valaki így viselkedjen velem. Ahhoz meg végképp nem, hogy épp egy akció közepén álljon neki valaki flörtölni. Érdekes dolgok ezek.
-Te azért még nyugodtan lezuhanyozhatsz. Megvárlak itt.- lesek rá, mikor feltűnik, hogy egyre inkább vetkőzik, mert valószínűleg melege van. A világért se akarnám, hogy miattam megsüljön vagy épp ne csinálja azt, amit egyébként tenne. Felőlem aztán intézheti a dolgait, én meg majd lefoglalom magam.

Hát pont ez az, hogy most mindketten elkalandoztak a másikon. Ez így van rendjén, a számla teljesen ki lett egyenlítve. Valóban elenyésző hiba a férfihoz képest, aki szeretne randizni vele, azonban sehogy sem akar összejönni. Nincs mit tenni, hogy belenyugodni, hogy ennyi volt és kész. Mit érthet a férfi dolgokhoz, hogy kire mennyire van hatással a formás hátsója? Ken szereti a női hátsókat, s kimondottan tetszett neki a másiké. Talán bűn a férfi részéről?
- Oké, rendben. Többet nem taperollak, egy helyen sem. – adja rögtön a választ, ami után egy lemondó sóhaj következik. Ideje taktikát változtatni. Úgy néz ki, hogy a másikat nem lehet az első alkalommal meghódítani, vagy túlságosan erős a védelme. Ha pedig a partnere kíváncsi lenne a férfi gondolataira, akkor lehet kapna választ. Ehhez azonban ki kell nyitnia azokat a finom ajkakat, és feltenni a kérdést.
- Rendben, akkor mostantól te leszel a főnököm. Szóval igényt tartasz a további segítségemre. Ahogy gondolod. – esze ágában sincs vitát nyitni az egészről, mert akkor kap pénzt, ha jófiú és viselkedik. Azon viszont felakad, hogy a másik nem tud tovább lépni azon a tényen, hogy akció közben próbálnak vele ismerkedni, esetleg randira invitálni. Mindig ugyanazt a egyhangú választ kapja, ami egyszerűen rém unalmas, másik szempontból teljesen lelombozza őt. Két teljesen más világ, de jelenleg ha úgy vesszük, akkor az FBI oldalán van és nekik segédkezik. Ráadásul ezzel az akciójával valószínűleg az alvilágban híre megy, hogy valami ismeretleneknek dolgozik. Magyarán szorul körülötte a hurok, de a nőt valószínűleg nem érdekli a sorsa.
- Ahogy szeretnéd, nem erőszakoskodok. Eddig sem csaptalak hátsón, vagy csíptem bele egyetlen testrészedbe se. – kiszolgálja a másikat sör ügyben, aztán koccintás után meghúzza az üveg italt. Néhányszor ránéz a nőre, majd elhúzza a szája szélét. Kiveszi a zsebéből a mobiltelefonját, aztán felhívja a megbízóját, aki valószínűleg Kendall főnöke, vagy nagyobb beosztású alak. Köszönés után elmondja, hogy a célszemély jól van, s nála húzza meg magát egy darabig, ne aggódjanak. Az alak egyből megkéri, hogy beszélni akar a nővel.
- Téged keresnek. – nyomja kezébe a drága mobilt, aztán mivel szó lehet más dolgokról, így se szó se beszéd elsétál zuhanyozni. Út közben ledobja a felsőjét, a többit már csak a zuhanyzóban veszi le. Mikor kellemesen felfrissítette magát, akkor új ruhában érkezik. Egy micimackós póló van rajta, egy fehér boxer és egy fekete rövidnadrág. Oalépdel Kendallhoz, majd bocsánatot kér mindenért.
- Bocs a mai napért. A csókért és a tapizásért. Szólhattam volna előre az egészről. – több szó nem jön ki az ajkain. Megvakarja a fejét, aztán egy darabig némán áll a másik mellett.
- A randit meg nem erőltetem, meg mi annak az esélye, hogy mi a jövőben viszontlátjuk egymást? Semmi. – neveti el magát savanyúan, mikor amolyan helyes pasis a beállása. Végiggondolja, hogy ezek után mit tehetne, mert valószínűleg árulónak fogják titulálni az alvilágban. Az alvilágban az ölésre elég csak egy rossz megérzés, s akkor egyből kicsinálják az embert. Ez vár rá.
- Meg aztán én viszont ezen a tettemmel jól elárultam az alvilágot. Nem mehetek vissza oda dolgozni. Az lenne az első, hogy lelőnek, mint egy kutyát. Szóval egy élő hullajelölt lettem ezzel az akcióval.

Sikerül végül mindent letisztáznunk, de ennek köszönhetően persze meg is van a sértettség Ken részéről. Legalábbis, úgy érzem, hogy mindezek után sikerült kicsit nagyon megsérteni, ami miatt most meg lelkiismeret furdalásom van. Tudom én, hogy egy undok perszóna vagyok, csak épp nem tudok ellene mit tenni. Ilyen a stílusom. Nem vagyok egy tündérbogár, aki vihorászva enyeleg az emberekkel és nem is leszek.
Csak azt remélem, hogy a kis sörözgetés majd esetleg lazít a hangulaton, ami már ott megbukik, hogy Ken felhívja a megbízóját. Sejtem róla, hogy ki lehet az, így cseppet sem lep meg, amikor engem kérnek a telefonhoz.
Nagyot sóhajtva tápászkodok fel, majd beleszólok a telefonba és kortyolok egyet a sörből, amíg a túloldalon elcsacsogja a főnököm, hogy reméli, sikerült véghez vinnem, amit terveztem.
-Sima ügy volt. A sofőr is remek munkát végzett és semmi bajom, a képek pedig a lehető legjobb megvilágításban készültek el. Minden szuper.- darálom le röviden a telefonban és a végén egy vigyort is megeresztek, mintha a vonal másik oldalán lévő ember ezt hallhatná, végül lehuppanok egy ülő alkalmatosságra és tovább szürcsölgetve a sörömet hallgatom, hogy akkor most mi is a teendő.
-Rendben. Holnap reggel jelentkezem, addigra meglesznek az akták is.- bólogatok nagy értelmesen, majd leteszem a telefont és egy ideig leskelődök ide-oda. Ken elvonult valahova -gondolom tusolni-, én meg nem igazán tudom, mihez kezdhetnék, így inkább megvárom.
Amikor visszaér, nem vagyok biztos benne, hogy ez ugyanaz az ember, mint aki elment. Egy ideig kutakodva lesek is rá, hátha észreveszek valami jelet, hogy ez itt egy robot vagy tudom is én micsoda és Kent elrabolták tusolás közben, de kénytelen vagyok elfogadni a tényt, hogy Ken épp most a bocsánatomért esedezik.
-Nem gondoltam volna, hogy te a gyorsan feladós típus vagy.- lesek rá elcsodálkozva, közben erősen töprengek azon, mi vezethette erre, hogy most neki álljon mindenért sajnálkozni. Oké, nem volt fair dolog a tudtom nélkül ilyesmit csinálni, de azért még nem szedem le a fejét bosszúból. A lényeg, hogy rendben ment minden. A randi pedig... semmit nem válaszoltam még, akkor most miért ez a visszakozás?
-Gondolod, hogy össze se futunk többet?- vonom fel egyik szemöldököm, közben kortyolok még egy utolsót a sörömből és úgy pislogok rá. Don Juanból átváltott Depresszió Jánossá. Na jó, ez nem volt vicces de tény, hogy tök más lett. Ha ezt tudom, inkább nem is hagytam volna elmenni tusolni, mert ha valamit nem bírok, az a sajnálkozás. Most vagy megtesz valamit az ember vagy nem. És, ha már megteszi, akkor azért teszi, mert azt akarja tenni, nem? Akkor meg később ne kérjen érte bocsánatot, mert az meg azt sugallja, hogy tökre nem volt határozott az egész és nem is akarta igazán.
-Intézhetek neked valami védelmet vagy akár állást is. De tény, hogy ezennel lőttek a karrierednek.- bólintok egyet elgondolkozva és csak most jövök rá, hogy ő mit vállalt ezzel az akcióval. Kérdés, hogy miért tette és, hogy megérte-e neki? Tudhatta volna, hogy nagy valószínűséggel lebukik. Akkor meg?
-Tudnod kellett volna, hogy ez benne van a pakliban. De akkor miért vállaltad el?- lesek fel rá kíváncsian, majd előkotrok magamnak egy szál cigit a táskámból és egy kérdő pillantással megérdeklődöm, zavarja-e, ha rágyújtok. Ha igen, akkor... kimegyek a szabadba vagy tudom is én, de a napi két-három szálra szükségem van még, ha leszokóban is vagyok. Ami lássuk be, nem csoda, ha nehezen megy ilyen életvitel mellett.

Mindent letisztáznak, amit csak lehetett. Egyáltalán  nem sértődött meg annyira, mint Kendall gondolná. Jóformán csak Ken lelkesedését vetette vissza az egésztől. Ha annyira undok lenne a nő, akkor már régen elmenekült volna, azonban jelenleg még mindig mellette, avagy közelében van. A nőnek páratlan a stílusa, amit el kell fogadnia, meg kell szeretnie, hogy tovább léphessen. Felhíbja a megbízóját, mert információt kell adni róla, hogy a célszemély hol van, megérkezett e már valahova. Nem hagyhatja ott valamelyik utca sarkán, oszt menjen haza, amivel szeretne. Rajta van a felelősség, ha Kendall egy haja szála elgörbül. Kemény feltételeket kapott, aminek próbál megfelelni. Mikor a megbízó kéri a lányt, hogy beszélhessen vele, akkor átadja a beszélgetési lehetőséget. Elmegy tusolni, ami alatt pár dolgot átgondolt magában a mai nappal kapcsolatban. Például a fogdosást, amiért akár elő állíthatnák az FBI-sok. Ráadásul megcsókolta a másikat, ami végképp túlnyúlik azon a határon. Kissé meghökken, mikor a partnere rögtön leteremti. Morran egyet, aztán felkel a saját védelmében.
- Szerintem meg, ha tudhatnád mi minden történt másképp, mint ami előre le volt egyeztetve, akkor te szintén megértenéd, hogy miért kérek elnézést. Nem azért, hogy sajnálatot keltsek benned, hanem mert jogosan bántottalak meg. A rokonom lettél volna, aki Las Vegast jött megnézni. Ehelyett a barátnőm voltál, s ráadásul ugyebár fogtam egy pár testrészedet és még csók is volt. Jó megkaptam a pofonom tőled. Combsimogatást ne is említsem. Szerinted ne nézzen elnézést valaki azért, mert régebben bunkó módon viselkedett egy hölgy társaságában? S ott marad benned a tüske, hogy még elnézést sem tudok kérni. – magyarázza, mikor a másik rögtön a randizás témakörbe szintén belerondít. Kezdi úgy vélni, hogy Kendall erre született. Meg sem akarja érteni a másik egy lépésének döntését. Felsóhajt, mert másként nem tudja elviselni a helyzetet.
- Csak másképp látom fürdés után a dolgokat.  Egy részről, nem látok nagy esélyt arra, hogy a közeli jövőben találkozzunk. Lehet, hogy teljesen más helyen fogunk munkát végezni. Meg had idézzelek téged:” Nem hiszem, hogy ez a legjobb időpont egy randi lebeszélésének.” – mondja el neki, teljesen visszamondva a hangsúllyal együtt. Kifújja a levegőt, aztán az előbbi jelenetek után tisztán és hallhatóan kimondja, amit gondol.
- Én ember vagyok, aki most a társaságodban hibázok, meg nem úgy viselkedek. S nekem van egy ilyen oldalam, amit nem félek kimutatni. – mikor a másik megemlíti a védelmet, akkor neki rögtön kapcsol az agya. Olyan érzést kelt benne, mint ha be akarnák zárni egy kalitkába. Érzései jól láthatóak az arcán, majd válaszol rá.
- Köszönöm az ajánlatokat, de nagyfiú vagyok. A védelem bezártságot jelentene nekem, másik részről FBI ügynököket ártanék. A munkaajánlatot meg köszönöm szépen. Nem tudtam, hogy ez szintén a munkád része. Az egész karrieremnek nincsen vége. Csak nem fogok sokat keresni. Valami gazdag családhoz bekerülhetek sofőrnek. Egy nyugodtabb élet, semmi piszkos dolog, amit á-ból b-be kell vinni milliárdokért. Közben üldöznek, lőnek rád, s oldjam meg. – hihetetlenül őszinte, sőt bátran mesél ezekről a dolgokról. Cseppet sem fél attól, hogy esetleg Kendall lecsukja. Megteheti, ha akarja.
- Miért vállaltam el? Mert minél több és sikeresebb küldetést elvégez az ember, akkor egyre nagyobb a probléma megoldó képessége. Adrenalin, kíváncsiság. Még sosem dolgoztam ilyen sok feltétellel. Aztán jöttél te, s a többi finomság. – jelez neki, hogy nyugodtan rágyújthat, de a csikket ne nagyon dobálja az autók alá.

Csak legyintek egyet. Részemről már az egész le van zárva és nem is igazán számít. Tudomásul vettem, hogy bejövök neki, viszont azt is tudom, hogy még egyáltalán nem ismer és ez a szúrós stílus, amit ő ma kapott, a fele se annak, amilyen lenni tudok. De komolyan. Elég szemét tudok lenni, szúrkálódok, kritizálok és soha semmi nem elég jó. Ki tudna egy ilyen ember mellett megmaradni?
-Most már teljesen mindegy. Túléltük és nem is öltük még meg egymást, szóval ne aggódj. Tudom, hogy nem vagy egy bunkó vadbarom.- jegyzem meg egy apró mosollyal, közben észrevétlenül szemügyre veszem az öltözékét, ami igen csak megváltozott az iménti öltönyöshöz képest. Nem mondom, jópofa, csak meglepő. Inkább néztem annak az "otthon farmerban és félmeztelenül vagy izompólóban feszítek" típusnak. Na nem, mintha gond lenne, hogy nem ilyen. Kissé zavarban lennék, ha itt flangálna nekem félmeztelenül, mert azt azért sikerült már észre vennem, hogy igen jó kondiban van.
-Mert szerinted egy autós üldözés kellős közepén a legjobb randira hívni valakit?- nevetem el magam, mert ez tényleg elég abszurdnak tűnik. Az ember azon stresszel, hogy ép bőrrel megússza a dolgot, és neki máson se jár az esze, mint azon, hogy randizni akar.
-Rendben. Szóval te egy őszinte ember vagy. Ennek viszont örülök. Jobban kedvelem az egyenes embereket.- mosolyodok el újfent és úgy tűnik, hogy a beszélgetés kezd egész civilizált irányba terelődni. Talán abba maradnak a viták meg a sértődések és végre tudunk normálisan beszélni, ha már muszáj vagyok itt maradni egy ideig. Bár őszintén szólva nem is bánom annyira. Otthon úgyis csak egyedül ücsörögnék.
-Oké. Értem én. Nincs szükséged a segítségemre.- tartom fel védekezőn a kezem, de egy pillanatig se sértődök meg ezen. Sejtettem, hogy ez lesz a válasza. Megoldja a gondjait és éreztem is, hogy ő ilyen fajta. Nem fogadná el a segítségemet semmiképp.
-Tehát, kellett ez az izgalmas meló. Azért remélem, nem származik majd bajod belőle.- szívok közben egy mélyet a cigimből és, hogy ne a földre hamuzzak, a már üres sörösüvegembe pöckölöm le a hamut. Nem vagyok én bunkó, nem akarok ide koszolni neki és szívem szerint felmentem volna tényleg a szabad levegőre, de gondolom az most nem tett volna jó, mert azonnal tudnák, hogy van itt valaki.
-Szerinted meddig kell itt lennünk? Nincs valami kamerád odafent, ha már ilyen pöpec búvóhelyed van?- szívesen körbe néznék, hogy mi van most épp odafent. Vajon, tényleg rájöttek, hogy ő volt az és nem más, aki a kocsit vezette? Lehet, már itt leskelődnek egy ideje és várják, hogy elő keveredjünk? Fogalmam sincs, minden esetre elég rossz, hogy nem tudom, mikor keveredünk ki innen.

Látja a legyintést a nőtől, ami nagyon különös jelzés ebben a helyzetben. Nem tudja mi minden játszódik le a másikban és mit gondol a személyéről. Annyit tud, hogy nem rémíti el vagy tántorítja a másik ezen szurkálódó stílusa. Úgy fogja fel, mint ha ő lenne a lusta, akit állandóan meg kell nevelni. Erre a gondolatra elmosolyodik magában, sőt az ajkaira kerül a belső öröme. Megölni egymást a legrosszabb dolog lenne a világon, ezért kiszélesedik vigyorrá az arckifejezése, mikor az utolsó szavakra reagál.
- Köszönöm. – viszonozza a somolygást, amit felé küld a másik. Ráadásul egyfajta megkönnyebbülést jelent számára, hogy a lány nem tartja ebben a kategóriában. Szóval elkezdtek ismerkedni egymással, hogy utána valahova eljussanak közösen. Jó előjelnek számít, hogy nem ordibálnak egymással és senki sem húzza le a társát. A következő kérdés hallatán elneveti magát, aztán megválaszolja a kérdést.
- Alap esetben nem, de ha másik oldalról nézzük, akkor igazán egyedinek számítana. A legtöbb ember az utcán szólítja meg a számára szimpatikus nőt, vagy legalábbis olyan helyen és időben, mikor neki aktuális. De mi van azokkal az emberekkel, akik a munkájukból fakadóan nem tudnak olyan helyzetet kialakítani, hogy például boltban megszólítson egy lányt. Nem gondolod, hogy számára az a legjobb, hogy ha talál egy számára szimpatikus lányt, akkor megragad minden alkalmat? - kérdez vissza, amiből rögtön tudni lehet, hogy ő valószínűleg ebbe a túlságosan elfoglalt típusba sorolható. Ez csupán egy szeletkéje a merészségének, meg e fajta kezdeményezésnek. Ott van még az a kérdés, hogy ki maradna meg mellette, ha megtudná valójában az élete veszélyben van. Mindenképpen olyan személy jöhet szóba, aki tudja kezelni ezen dolgot.
- Én szintén kedvelem az egyenességet. Nincs annál rosszabb élmény, mikor rabolják az ember idejét. – ezután viszont következik ama bizonyos témakör, ahol rögtön bezárkózik a nő segítsége elől. Érzi magában, hogy nem helyes elutasítani a segítő kezet, azonban hozzá van szokva a magányos munkavégzéshez. Szokása rabja, mint a többi ember. Hogy gyorsan elvegye az ő szavainak éles végét, akkor elmeséli a benne lezajló folyamatokat.
- Nézd Kendall, eddig egyedül dolgoztam. A mostani eset számomra igen csak szokatlan. Az ember leginkább elzárkózik, mert fél az újfajta helyzettől. Én vagyok a hunyó ebben, hogy nem fogadtam el. Buta cselekedet, aminek meglesz a böjtje. Fiatal vagyok, még könnyen változok, de ahhoz olyan helyzet szükséges és minél több. – meséli el véleményét az életről. Nem egy buta férfi, aki nem ismeri a dolgok működését. Fogalma sincs, hogy ez a fajta férfi típus bejön e csinos ügynöknek. Mikor újfent témát váltanak, akkor jóformán a melóról folyik a kérdés.
- Igen, kellett ez az izgalmas meló. Ha származik belőle bajom, azt rövidesen biztosan megtudjátok. Elrabolnak ismeretlen alakok, megvernek és a többi. Vagy egyszerűen lepuffantanak, ami valljuk be, hogy a legegyszerűbb módszer. Nem jár túl sok stresszel, mint egy beszélgetés. – látja a másik megitta a sörét, így elsiet maguknak egy újabb körért. Kínálja a lányt vele, már ha elfogadja tőle. Végül elérkeznek egy fontos részhez, hogy meddig kell itt lenniük? Meg mi történik odafenn?
- Gyere velem, és rögtön megtudjuk. – válaszol neki, ezzel elvezeti egy kellemes klímájú helységbe, ahol egy jó számítógép üzemel egy szép nagy asztalon. Egy szék van előtte csak, így hellyel kínálja rögtön Kendallt. Mögötte áll, majd előre hajol, hogy izmos mellkasa hozzásimul a lány fejéhez. Pár kattintás után elővarázsolja a kamera képeket odafentről, amit bizonyos helyekre eldugott. Rögtön feltűnnek a marcona alakok, akik arra várnak, hogy előbújjon a házból. Vagyis inkább nem! Egyik alak elővesz egy aknavetőt, majd rácéloz vele a házra. Mondani se kell, hogy nem marad semmi sem az építményből. Ken azonban továbbra is nyugodt marad.
- Kendall, úgy látom a vállaid feszültek. Megmasszírozhatom őket? – teszi fel kedvesen a kérdést, jobbára a fülébe beszélve. Ha megkapja az engedélyt, akkor egy mennyei váll masszírozásban részesíti, akiről lesüt, hogy tudja mi kell a nőnek. Ha elutasítják, hagyja az egészet.
- Egy darabig itt lesznek. Ők a Kőfejűek, akik sosem kérdeznek, csak cselekednek. Meg fogják vizsgálni a házat, már ami belőle megmaradt. Emberi hamvakat fognak keresni, aztán sikertelenség esetén távoznak. A következő szint a Falkások, utána pedig Felhajtók. Az utóbbiba tartoznak bele azon megrögzült idióták, akiket sem törvénnyel, sem anélkül nem sikerült elkapni. Rendszerint eszelős, ráérős gyilkosok. Ők már kész terveket szövetnek, s gyakran öt lépéssel előrébb járnak, mint mások. Elnézést, ha untatlak. Akkor befejezem. – szól, miközben lenéz rá. Egyenesen belenéz a szemeibe, s a felsőteste meg egy ideje nem vált el a másik fejétől. A helyzet teljesen olyan, mint ha védelmezni szeretné Kendallt, mint egy igazi férfi. Vagy csalóka az egész? Meg hát a nő szintén tud védekezni, mert nagylány.

Tény, hogy igazán egyedi üldözés közben randira hívni valakit, csak épp nem várhat úgy az illető normális választ. Hiszen, nagyon nem ott van fejben a másik, hanem azon stresszel épp, hogy élve megússzák a dolgot és, hogy lehetőleg sikerüljön meglógniuk is. Nem azon, hogy mikor ér rá és, hogy egyáltalán szimpi-e neki a másik annyira, hogy elmenjen vele randizni. Ez valahogy sehogy sem normális, de nem számít. Megkérdezte, és már ez is dicséretes, mert sok másik pasi még erre sem képes.
-Nehéz megértenem, mitől vagyok én olyan szimpatikus. Valahogy az sem tiszta, hogy nem találtál eddig senki mást, hogy ennyire meg akarod most ragadni ezt a lehetőséget. Pedig, elég sok helyen megfordulhatsz.- fújom ki az újabb adag füstöt, ami most igen csak segít abban, hogy ellazuljak. Most kell nekem is a leszokással próbálkozni, mikor épp a legdurvább melóban vagyok nyakig.
-Én teljes mértékig megértelek, ha nincs szükséged senki segítségére. Én is ilyen vagyok. Utálom, ha pátyolgatnak.- vonok vállat, majd szívok még párat a cigiből és az üres üvegbe ejtem a csikket. Idő közben mondjuk érkezik még egy sör is, amiért egy hálás mosolyt dobok Ken felé és, ha már van sör, kortyolok is belőle.
-Azért remélem megpróbálsz majd nem meghalni. Miért nem utazol el egy kis időre?- kérdezem érdeklődve, de közben felállok és követem a másik helyiségbe, ahol máris megkapjuk a választ, mit szeretnének kapásból csinálni vele a rossz fiúk. Nem akarnak ezek beszélgetni, teljesen egyértelmű és ez meglehetősen gáz helyzet. Viszont, ha szerencséje van, akkor most abban a hitben lesznek a pasik, hogy ő meghalt. Még jó, hogy nem teljesülhet, mert csak egy picit lehet érezni a rázkódáson, hogy jóval föntebb mi történik. Az viszont érdekelne, hogy fogunk innen kimászni.
-Mi? Minek?- lesek hátra meglepetten, de ő ekkor már áll is neki a masszázsnak, ami nem mondom, hogy nem esik jól, csak épp fura. Mit masszírozgat itt engem? Nem vagyok hozzászokva az ilyen dolgokhoz. Alapból, ne taperoljon sehol sem anélkül, hogy engedélyt adnék rá.
-Ken. Köszi, de... inkább ne.- állok fel a székből, miközben eltolom kezeit vállaimról és inkább a sörömmel foglalatoskodok.
-Én ezt értem, de mi mégis, hogy fogunk innen eltűnni? És gondolod, hogy a lejáratot nem fogják megtalálni? Mert gyanítom, nem a kocsi beálló az egyetlen hely, ahol le lehet jutni ide, nem?- fonom össze magam előtt karjaim, miközben kíváncsian várom a választ. Elég közel vagyok ahhoz, hogy elpattanjon az a bizonyos cérna és neki álljak dühöngni, amiért nem lehetek most ott, ahol lenni szeretnék, azaz otthon. Fene se akar egy mélygarázsban vagy hol a fenében tespedni egész nap a 007-es ügynökkel, akinek lebombázzák a házát. Pár perc és kiderül, hogy a kocsi is beszél, mint a Knight Rider? Elegem van a mai napból, de nagyon.
-Na jó. Mutass egy kijáratot és én már itt se vagyok. Teszek a gyilkosokra. Amilyen kedvemben vagyok, a Terminátor se izgatna.- indulok el morcosan vissza a másik helyiségbe, hátha foghatom a táskám és leléphetek innen.

Nem mondom, igen alaposan átgondolta már a dolgokat, legalábbis abból a kis sztoriból, amit hirtelen vázol, nekem ez jön le. Nem kicsit elkalandozhatott már, hogy mégis milyen lenne, ha mi összejönnénk, de ettől még nekem akkor is idegen ez az egész. Nem a legfőbb dolgom az, hogy felszedjek pasikat és mivel nem is erre fordítom a legtöbb figyelmet, nem tudom, hogy kezeljem most ezt a helyzetet.
-Látom, elég szépen kidolgoztad már a terved és meg is értelek, de ettől még ne gondold, hogy olyan tökéletes vagyok.- vigyorodok el, miközben biztosítom arról, hogy igen is, nekem is vannak defektjeim. Nem is kicsik, amelyekről jobb, ha nem tud vagy nem tapasztalja meg. Valószínűleg meggondolná magát és elmenekülne vagy épp annál inkább ragaszkodna a véleményéhez? Nem tudom már igazán, mire számíthatok ettől a pasitól, mert szimplán a pár óra alatt mióta vele vagyok, legalább ötször lepett már meg, mert valamit nem úgy csinált, mint ahogy azt várná az ember. Különc kis pasas, annyi szent, de legalább egyedi és stílusa is van.
-A macska mindig a talpára esik, nem? Tartozni pedig nem szégyen, ha törleszted, de rendben. Nem kötelező a Bahamákon csücsülnöd, ha nem akarsz.- vonok vállat ismét és részemről már ezt nem is érdemes tovább ragozni. Nem akarja a segítségem én pedig nem erőltetem rá. Ha egyedül akar ezekkel szembe szállni és megpróbálni életben maradni, az az ő dolga. Az meg, hogy ezek után majd nekem lesz lelkifurdalásom, mert miattam keveredett bele, az meg az én dolgom. Végül is. Teljesen jó.
-Nem arról van szó, hogy unalmas lennél, csak utálok egy helyben ülni és várni, mikor tudom jól, hogy ezer más dolgom lenne. Te sem akarhatsz naphosszat itt bújkálni, nem?- pillantok rá, majd ahogy feljebb húzza a nadrágom, oldalra döntöm a fejem és elmosolyodok. Őrület ez a pasi, komolyan mondom, de még mielőtt ehhez hozzáfűzhetnék valamit, már nyomja is a kezembe a bukót, hogy felüljek mögé a motorra. Most akkor megint megsértődött? Na ezért is jó nekem egyedül. Nincs kit megsérteni tíz percenként.
-Oké.- kapom fel a bukósisakot, miután magamhoz veszem a táskámat is, végül a lehető legszexibb módon felhuppanok mögé -ez már a csak azért is kategória, ha már megsértődött-, átölelem a derekát és várom, hogy indítson. Gyanítom, ez megint egy jó menet lesz, ha ezek még odakint vannak, de majdcsak nem szednek le minket. Ugye?