Eloise Latisha Harper

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
× kitartó, mert addig hajszolom vágyaimat, míg el nem érem azokat
× önzetlen, mert nem tudom nem megosztani másokkal azt, amim van, sőt könnyen lemondok boldogságom tárgyáról, ha példának okáért egy barátságról van szó
× elnéző, mert soha életemben nem tudtam senkire hosszabb távon haragudni
× intelligens, mert rengeteget tanultam és rengeteget művelődtem, hogy most elmondhassam ezt magamról
× tájékozott, mert szeretek mindig mindenhol mindennel képben lenni
× szorgalmas, mert van amihez idő és gyakorlás kell, amit én rászánok a céljaimra
× határozott, mert a legtöbbször tántoríthatatlanul és szilárdan kiállok elképzeléseim és elveim mellett

◆ negatív tulajdonságok:
× ragaszkodó, mert sokszor a szeretett személy nyakán lógok és ezzel mindent elrontok
× féltékeny, mert néha túlzásba viszem a dolgokat
× bizalmatlan, mert ritkán tudok teljes mértékű bizalmat szavazni másoknak, jól lehet azért, mert mikor szükségem lett volna anno néhány barátra, senkim sem volt
× kéjsóvár, mert eszméletlen módon rajongok a szexért, habár ritkán fekszek le vadidegenekkel
× akaratos, mert nem tűröm, ha nem kapom meg azt, amit szeretnék vagy ha ellent mondanak nekem

◆ egyebek:
× születésem óta ekcémás voltam, azonban ez a pubertáskor küszöbén visszahúzódott és ma már nyomát sem látni a csúnya bőrbetegségnek
× allergiás vagyok a kakaóporra, tehát kizárólag tejcsokoládén élek... mármint, értitek
× tizennégy éves korom óta megszállottja vagyok a gondolatnak, hogy csináltatok egy tetoválást, de mivel sosem tudtam, mi legyen az, így máig csak fontolgatom a dolgot
× máig sem tudtam kiverni a fejemből Grace-t, bár egyre könnyebb megfeledkeznem róla, míg Sienna nyomában vagyok
× tizenhat éves korom óta tudom, hogy leszbikus vagyok és ezt azóta sem vetem véka alá - bár a szüleimmel hatalmas harcot vívtam és magamra vontam apám haragját ezzel

Történet vagy szerepjátékos példa

2006 márciusa
- Apa, kérlek... én nem vagyok beteg - könnyek patakzanak végig arcomon és közben próbálom apa ingébe fúrni arcomat és magamba szívni az ismerős gyantaillatot.
Két napja derült csupán ki, hogy egy lánnyal ápolok titkos viszonyt, ő pedig teljesen kiakadt. Két napja győzködöm arról, hogy ez helyes és nincs vele semmi probléma. De mégis hogy beszélhetném bele a fejébe, mikor én magam sem hiszem, hogy normális vagyok? Kétségbeesetten hadarom magamnak a fejemben, hogy melegnek lenni nem bűn és nem fogok elkárhozni miatta, de félek. Félek, hogy tévedek és félek, hogy apa emiatt már soha többé nem fog szeretni, nem fog kincsemnek szólítani és főképp nem apa-lánya programokat szervezni. Csakis arra gondol, hogy nem lesz unokája, a társadalom megveti majd miattam őt is és hogy szégyenkeznie kell. Rosszul fogja fel a dolgokat, mégis tökéletesen átlátja a helyzetet. A kegyetlen valóság az, hogy ezt már sosem mosom le magamról még ha szeretném se.

2010 decembere
Grace ajkai finoman érintik enyéimet, miközben keze végigsiklik combomon. Már épp olyan helyre tévedne, ami túlfokozza vágyaimat, így inkább megragadom csuklóját és félretolom azt.
- Nem kéne - mosolygok, mire ő sóhajtva elhúzódik tőlem. Na tessék! Már megint valami katasztrofális bakit vétettem és örökre megutál.
Tulajdonképp mindig attól félek, hogy majd szakít velem és elhagy, csak mert talált valaki jobbat vagy valakit, aki többet enged ennél. Már megfogadtam, hogy sokkal bevállalósabb leszek, de rettegek. Rettegek attól, hogy csak kihasznál, mert köztudott, hogy Grace nem a hosszú távú kapcsolatairól híres. Több, mint négy hónapja vagyunk együtt és másfél éve ismerem. Amikor jelentkeztem erre az egyetemre nem gondoltam, hogy valaha összeszedek egy lányt, aki izgalmas, szexi és egyben biztonságot nyújt számomra. Menedék, amikor megijedek a világtól és az emberek keserűségétől.
- Négy hónap. Nem gondolod, hogy ha akartam volna, már rég doblak? - dühösen összefonja karjait mellkasa előtt, én pedig hihetetlenül édesnek találom ezt a mozzanatát - Csakhogy tudd, nem szoktam ilyen türelmes lenni senkivel. Szeretlek... kivételes vagy. Semmi más oka nincs - vállat von és csak engem lep meg, hogy a másfél év alatt először mondja nekem, hogy szeret. Komolyan gondolta vagy csak az indulatok váltották ki belőle?
Mindenesetre hirtelenjében nem tudok mit mondani. Egyszerűen közelebb kúszok hozzá és ajkaihoz férkőzve próbálok nyitottabb lenni arra, amit ő akar. Amit mindketten akarunk csak én eddig féltem tőle. Kész vagyok most teljesen megnyílni Grace-nek és rábízni a sorsomat.

2013 április (a jelen)
Figyelem minden egyes mozzanatát innen a sötétből. Nézem, ahogy hazabotorkál olykor kicsit spiccesen, olykor pedig teljesen józanul, kissé bátortalanul. Alsó ajkamba harapok, mert arra gondolok, milyen jó lenne újra vele és milyen jó lenne mellette. Ha vele vagyok, nem jut eszembe Grace és főként nem a szüleim, akik miatt magammal rángatom néha Ric-et Londonba, mert apámnak hazudnunk kell a nemi hovatartozásomról. Sienna elfeledteti velem a problémákat és a gondokat... még akkor is, ha neki semmit sem jelentett az éjszaka.
Nem tudom, mi járt a fejemben, mikor idejöttem utána, miközben tisztában voltam vele, hogy már két távolságtartási végzést is a nyakamba varrt. Ennyire szeretetéhes lennék? Ez nyilvánvalóvá vált már számomra is és puszta pech az, hogy abba az emberbe estem bele, aki engem nem akar a közelében látni. Emelt fővel hagyom el általában Sienna lakásának környékét, amikor ő bemegy és szitkozódom magamban, amiért ismét elszalasztottam egy alkalmat, hogy beszéljek vele. Rá tudnám beszélni, hogy akarjon engem! Egy esélyt szeretnék, semmi többet...