Tél van s úgy döntöttem, hogy kirándulok egy jót. Ez szép, azonban az erdős hegyen kissé eltévedek. Csak haladok előre, amerre a megérzésem vezet, mikor megpillantok egy didergő nőt. Nem foglalkozva a hideggel karjaimba kapok és a következő szavakat mondom neki.
-Nincs gond, találunk valahol egy zugot. – Ezzel gyors léptekre váltok. Megpillantok egy ösvényt, aminek a végén egy faházat látok. Fagyvédett hely sokkal jobb, mint a csípős hideg. Beviszem a házba, ami teljesen szépen van berendezve. Turistalakásnak mondanám, ahol minden szükséges a túléléshez. Még szabályzatot is látok. Nem foglalkozok vele, hanem először begyújtok. Mikor kellemes meleg kezd lenni idebenn, akkor levetkőztetem a pórul járt lányt és a tűz elé leültetem. Ezek után csinálok magunknak meleg teát, aztán én szintén leülök. Nyújtom felé az italt.
-Ezt megúsztuk. A nevem Yamamoto Yusuke, de hívj csak Yu-nak. Benned kit tisztelhetek? – Teszem fel a kérdést, miközben ránézek az öltözetére. Reménykedem benne, hogy kezd felmelegedni. Biztos akarok lenni a dolgomban, ezért rákérdezek.
-Most már jól vagy? Halálra is fagyhattál volna odakinn, ha út közben nem talállak meg. – Igen, szoktam aggódni az embertársaimért. Mindenkinek elkélhet a segítség. Én igazi túlélő vagyok, de másokról nem biztos, hogy elmondható. Belekortyolok a teámba, aztán félrerakom, mert túlságosan meleg. Felállok a helyemről és levetem magamról a vizes nadrágom, meg a felsőm.  Egy pólóban vagyok, amin keresztül átsejlik a mutatós felsőtestem. Odalenn egy alsónadrág van csak. Dobok a tűzre, s a ruháinkat kirakom száradni.
-A hóvihar miatt itt ragadtunk.

Beköszöntött a tél. Ilyenkor nem szeretem a munkámat. Most otthon ülhetnék a melegben és ott fogadhatnám a vendégeimet, ehelyett, el kell jönnöm az erdő közepébe egy vén fasz miatt. Ráadásul hideg van és az [You must be registered and logged in to see this link.] sem valami meleg és sok rétegű.
Azt mondta az a vénember, hogy az erdő elejénél várjam, mert van valami nyaralója fent a hegyen és oda mennénk, de nem jött. Én meg elindultam be az erdőbe.
Ahogy itt ácsorogtam, hirtelen megölelt egy férfi és azt mondta találunk valami zugot. Nem féltem tőle! Mért kellett volna?
Gyors léptekbe elindulunk egy ösvényen, aminek a végén egy faház volt. Gyorsan bementünk oda. Szerintem ez a faház turistáknak van, mert szépen be volt rendezve, meg a szabályok is ki voltak írva a falra.
A srác aki behozott, tüzet rakott, majd segített leöltöztetni és leültetett a tűz lé, egy szál fehérneműben és egy plédet is rám terített. Elment a konyhába és kis idő múlva, két bögre forró teával tért vissza.
- Köszönöm! örvendek Yu! Az én nevem, Stephanie Zingmark és úgy hívsz ahogy szeretnél. - mondtam, majd elvettem tőle a bögre teát.
Kissé forró volt még. Ittam egy kicsi kortyot, majd leraktam magam mellé, had hűljön még.
- Igen jól vagyok, köszönöm! - mondtam neki
Igazából nem fagytam volna meg, mert elmentem volna haza. Nem vártam volna arra az öregemberre. Egy kuncsafttal kevesebb, de kit érdekel, amikor tiszta hideg van kint? Hazamentem volna és majd a főnököm gondoskodott volna róla.
- Hát úgy látszik itt! - mondtam

Nem ellenkezik a másik az öltöztetés ellen, sőt fel sem emeli a hangját. Ez feltűnik nekem, de nem teszem szóvá előtte. Bemutatkozásom után illedelmesen szól hozzám, így megtudom a becses nevét. Bólintok egyet, aztán megnyugszom a szavára. Ha jobban van, akkor nem kell aggódnom tovább.  Visszaülök a helyemre, aztán felé tekintek.
-Szeretsz túrázni? Régen eltervezted ezt az utad? – Próbálok érdeklődni, hogy hasonló helyzetben van-e, mint én. Már egy hónappal ezelőtt eldöntöttem, hogy ma feljövök a helyre, hogy kitisztítsam a tüdőm a sok festékportól, meg egyszerűen a portól, ami olykor megsokasodik a házamban. Eszembe jut, hogy megnézem a mobilon a térerőt. Egyáltalán nincs, mert a mobilom vizes lett, így használhatatlanná vált. Legszívesebben átkozódnék a másik szeme láttára, mert így végképp nem tudják, hogy hol vagyok.
-Gyakran jársz a hegyre? – Saját kérdésem hallatán kissé elkalandozik a fantáziám. Igen láttam fehérneműbe csomagolt testét. Most képtelen vagyok magamra parancsolni, így az alsónadrágomon a dudor elkezd növekedni. Még mielőtt észrevenné, így felállok a helyemről és a hátamat mutatom neki. Bízok abban, hogy rövidesen minden rendben lesz.
-Én elég gyakran járok ide festeni, mert festőművész vagyok. Imádok festeni, de ilyen időben csak benn tudok tevékenykedni. Mikor meg kiszabadulok szabad levegőre, akkor kinn akarok lenni. Ördögi kör. – Magyarázom neki, hogy olykor legszívesebben elmenekülnék mindenki elől, hogy ténylegesen egyedül lehessek a képeimmel. Ám társas lény is vagyok, s igénylem a beszélgetést.
- Különben tényleg úgy hívhatlak, ahogy szeretnélek? Ha azt mondom, hogy Vattapamacs? – Huzom el szájam szélet, egy sármos mosolyra, közben érzem, hogy kell lohadni a vágyam, de lassan. Felé merek fordulni, így a somolygásom jól láthatja.
-A viccet félretéve leginkább Hótündérnek neveznélek. Elég csinos vagy.