Leo Connor Cromwell

Karakter személyisége

Belső értékek... Kinek mi az érték. Számára egy nagyszájú görcsnek lenni igazi aranytojást tojó tyúk a szakmájában. Nem, nem riporter, s nem is politikus. Habár utóbbival sok a közös vonás. Az átverés nagymesterei! S ezekhez megannyi "érték" elengedhetetlen.
Képes szemrebbenés nélkül hazudni. Be nem áll a szája, olyasmit is el tudna adni, ami senkinek se kell - és nem csak üzleti cél érdekében jártatja a száját, zavarában is löki a sódert. Többé kevésbé flegma, pimasz, tiszteletlen, paprikás és gyermeteg. S ez mind csak a jobb napjain. Ha kiderítesz róla valami megalázó vagy ciki infót, hát halmozva zúdul rád a Leo C. Cromwell féle áldás, szitkozódás. Akár még meg is üt, pedig nem igazán a fizikai harcos szellem él benne. Sokszor keveredik bajba attól függetlenül, hogy legtöbbször a háta közepére se kívánja. Bezzeg utólag meg egy frenetikus sztori...
Egészségesnél valamennyivel több egoval rendelkezik, de ismeri és tudomásul is veszi a határait. Ha valami nem megy, hát nem megy. Ilyenkor következik a megsemmisült eloldalazás, vagy a futás. Elég szégyentelen gyerek tud lenni...
Nem veti meg a szerencsejátékot, az emlékek nélküli éjszakákat. Miért pont a csalás, az emberek átverése lenne ez alól kivétel? Habár nem fejlesztette még tökélyig képességét, igazán meggyőző tud lenni karizmájával. A showbusinessben lenne a helye.
Habár igazán megnyerő, a lányokkal való beszédbe mindig belebukik. Ó, nem a mennyiségről van szó, a szavak csak ömlenek belőle. A minőség, ami elriaszthatja a hölgyeket. Egyik nagy szégyene, hogy nem volt alkalma túl sok nővel tapasztalatot gyűjtenie. Túl sok? Igazat megvallva inkább kevés...
Persze, mint minden halandó embernek, neki is vannak gyengéi, s igaz értékei, nem csak ezek, a társadalom által elítélt és selejtesnek vélt tulajdonságok. Kitartó, ha van egy konkrét célja, amit el akar érni. Nem egy szívtelen dög, nagyon is képes a szeretetre, ugyanakkor ő is igényli, hogy szeressék. Bármilyen úton-módon. Felfedi érzékeny kis lelkét, ha valaki eljut odáig. Élvez mindent, amit az élet csak adhat neki. Mindent egybevetve, őt csak utálni, vagy imádni lehet. Elég nagy vízválasztó.

◆ kedvencek: Cigaretta, alkohol, pénz, nők, aranyélet, pojácák/palimadarak, siker, trükkök, és a gyorskajás étteremláncok mindegyike.

◆ utált dolgok: Undok kölkök, csúszó-mászó, síró csecsemők, le- illetve elbukás, teljesítésképtelenség, okostojások, vesztessé válás.

◆ egyebek: Tik-tak, időzített bomba.

Karakter kinézete

A külcsín az, ami felelős az első benyomásért. így igazán kitesz magáért. Még akkor is szimpatikus, amikor hoboként néz ki. A kisugárzása és a jól összeválogatott ruhák mentik ki őt a legtöbb bajból. Általában lezser viseletben jelenik meg. Tornacipő, valamilyen mintás póló, bármilyen színben, farmer, esetleg egy kockás ing. Ha dolgozik, akkor az átverés nagyságához mérten ölt magára puccos ruhákat. Mégsem lehet luxushajóárus szakadt gatyában.
Átlagos magasságú, vékonyabb a kelleténél, szálkás, már-már előnytelenül nyurga, de valahogy mégis passzol az összképhez. Van tartása, s ha munkáról van szó, még jobban dülled a mellkasa, hiszen egy magabiztos embernek hisznek, nem egy ólálkodó, baljós kinézetű görbe féregnek.
Legkönnyebben afrohoz hasonlító göndör, bongyor hajkoronájáról ismerhető fel. Minden egyes tincs öntörvényű, mint gazdájuk. A második helyért több versenyző is harcol. Egyesek szerint szeme az, amelyiken megakad pillantásod, ha már haja látványát kiélvezted. Lehengerlő, zöldes - világítástól függően más benyomást kelthet - tekintetével futsz össze. Mások szerint széles, kedélyes mosolya ragadja meg az embert. Ha tudnák, hogy az a kedélyes mosoly legtöbbször álca, amely ármánykodó, önelégült vigyort takar.
Elég kisfiús pofival rendelkezik, ami klappol a stílusához. Erős arccsontozata és vonalai harmóniája alkotja meg őt, teszi olyan ártatlanná, amilyen igazából sose volt, s nem is lesz.

◆ különlegességek: Hajkoronája.

Történet vagy szerepjátékos példa

A szokásos esti túrámra indulok Austin városában. Mi az hogy milyen túra?! Kocsmatúra! Pubok, discok, bármilyen vendéglátó egység, ahol kapók az emberek némi szemfényvesztésre, fogadásra. A gringokkal karöltve be is térünk az első útba eső krimóba.
A tét mindig ugyanaz az ilyen helyeken: pia. Kapnak egy puzzle-t, homályosan körbeírt szabályokat hozzá, s ha megoldják, szerencsések, ha nem, akkor ma is berúgok. Persze sorban jönnek a résztvevők, hogy megfejtsék a különféle feladványaimat, kevés sikerrel. Amikor már az egész bár haragosan mered rám, a pimasz kölökre, lelépek. Nem értem őket, hiszen itt pitiben játszok...
Következő megálló, valamiféle lebuj, ahol vágni lehet a füstöt. Árgus szemek szegeződnek nekem, ahogy berobbanok. A bűztől könnyezik a szemem, és fintorogva a pulthoz lépdelek részegesen.
- Egy...
- Kopj le kölyök. - hangzik a morgós válasz, ami nem mellesleg bunkón félbeszakította rendelésemet. Hitetlenkedve fújtatva fordulok hátra a haverokhoz.
- Most nézzétek meg, mennyire... - ezúttal galléromnál fogva rántott neki a pulthoz. - Oké! Oké! Nem kell bedurvulni, nem szeretem ha fáj! - lihegem az alkoholban úszó pultnak.
- A múltkor csúnyán megkopasztottál valamelyik ostoba trükköddel. - hörgi whiskytől karcos hangon. Áhháá, szóval így állunk. Csibészes vigyorra szalad ajkam, s belekezdek a nép hülyítésébe:
- Figyelj, nagyon sajnálom, de biztos jóvá lehet tenni. - építem fel kíváncsiságának alapjait. Sikeresen! Szorítása enyhül, felegyenesedek. - Csak egyetlen dolgot kell tenni hozzá. - átnyúlok a pulton egy tölcsérért, és előhalászok egy negyeddollárost. Nem nagy lelkesedéssel követ figyelemmel, de jobb, mintha péppé ver. - Nagyon egyszerű olyan testfelépítéssel, mint a tiéd. Én túl gizda vagyok hozzá, de te! - méregetem elégedett vigyorral. Egy kis bók jól jön egy szőrös jetinek is. - A nyeremény: visszaadom a pénzed. Megéri megpróbálni, nemde? Szóval, ezt ide, azt meg oda... - intézkedek, ami abból áll, hogy a tölcsért a gatyájába állította, - nem fogok semmit begyűrni én oda - az aprót pedig a homlokára nyomta. Hülye fasz... - Döntsd hátra a fejed. Úgy... A cél, hogy beleejtsd az aprót a tölcsérbe. Könnyű. Mehet? 3... 2... - az izgalom a tetőfokára hág, s itt jön az átverés, illetve megszégyenítés: Egy teli pohár sörrel öntöm fel bőrnaciját a tölcséren keresztül. Síri csend... - Fuck yeah! - ordítok fel, majd levágom az üres poharat a földre. Megannyi gyilkos szempár szegeződik rám, én meg mint akit puskából lőttek ki, eliszkoltam. 10 háztömbnyi futás és már csak a fele banda üldöz. Így úszol meg, vagy hozol a saját fejedre egy verekedést. Ebben az esetben az egyik nem létezett a másik nélkül. Na de ezt nevezem én egy mozgalmas estének a haverokkal!