Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Nem hittem volna, hogy majdan valamikor még a felderítő szerepét fogom betölteni, pedig ezúttal ezt osztották rám. Bence volt olyan "kedves" és elpostázott ide, San Francisco-ba egy alvilági összejövetelre, hogy képviseljem őt és felmérjem a konkurenciát. A következő szállítmányért szó szerint csatát kell vívni, erre akart jó előre felkészülni fiatal munkáltatóm. Rendben -gondoltam- elvállalom, az új vezetés új kihívásokat rejt magában, de azt hagyták, hogy megválasszam a kísérőm. Sajnos Suttont betáblázták mára, de helyette kézhez kaptam egy legalább olyan dekoratív lányt. A mentális képességeiről még nem voltam meggyőződve, de előttünk állt egy egész éjszaka- ha lebuktatna, nem jut haza Vegasba. A társaság állta a repülőutat és az elszállásolást; délután érkeztünk meg, két szobát foglaltunk "üzleti út" címszóval. A biztonság kedvéért Hellát elláttam egy ajándék gyémánt karkötővel, csak arról felejtettem el szólni, hogy nyomkövetőt építettek bele. Mire nem jó a technológia. Ha gyanús körülmények között kereket oldana, levadászom és megölöm. Pontban kilenc órakor kopogtam be az ajtaján, de nem nyitottam be. Megvártam, míg előkerül magától, felöltözve, elkészülve. Nem mulasztottam el ez esetben diszkréten végigmérni és miután meggyőződtem róla, hogy elég kellemes jelenség, és viseli a karkötőt is, karomat nyújtottam neki az udvariasság és a "férjünk meg jól egymás mellett" jeleként. Nem a semmiért fizetünk utána annyit, amennyit. - Pompásan nézel ki. Lehetőleg vonj magadra annyi tekintetet, amennyit csak bírsz és foglald le az üresfejűeket. - Feleslegesnek tartottam nem tárgyilagosan beszélni a lánnyal. Ha agyilag visszamaradott, ennél többet úgysem fogunk kommunikálni, ellenben ha forgatja az eszét, még élvezhető is lehet a mai esténk. Azért egy percre jobbnak látom megállni a liftbe szállás előtt, az álla alá nyúlni és felém fordítani az arcát. A szemeimből érezheti az áradó gyilkos hidegséget- szokásos kedvesség hatványozva. - Nem akarok problémát. Ne csinálj felesleges hülyeséget és ügyelj arra, mit mondasz és kinek. Remélem, értjük egymást... ? - Melegen ajánlottam, hogy igennel feleljen, másképp összeakadt volna idő előtt a bajszunk.
A munka már kopogtat is az ajtón, miközben gyakorlott, mondhatni már automatikus mozdulatokkal végzem el az utolsó apró simításokat az esti sminkemen. Fél szemmel a mosdón hagyott karórámra tekintek, és apró sóhajjal leteszem a kezemben tartott ecsetet. Kezdődik. Úton az ajtó felé belebújok a cipőmbe és kezemre kerül a kapott ékszer is. Még véletlenül sem mulasztok el egy apró fintort vágni a művelethez, hiszen pontosan tudom, hogy nem figyelmességből kaptam a karkötőt, és hogy nehezebb lesz viselni, mint valami méretes fuxot a nyakamban. Mire nem jó, ha az ember apja nem titkolja a család elől a foglalkozását, mi? Egészen megkönnyíti az életemet, kevésbé érzem magam eszetlen kirakati babának. Bár a tudatomat mostanában üvegkoporsóba zárhatom… Ahogy kinyitom az ajtót, világfájdalmas arckifejezésemet mintha elfújták volna: szám sarkában bujkáló, huncut mosollyal pillantok az ajtóban álló delikvensre. - Köszönöm. – lehelem udvarias megjegyzésére a külsőmet illetően, és elfogadva felém nyújtott karját hallgatom jó kislány módjára, mi is lesz az én dolgom. Minthogyha még nem tunkolta volna belém a nap folyamán, mire is kellek. De nem hibáztatom, hiszen nem ismer, és kolléganőimet figyelve a legtöbb esetben tényleg elkél a nyomatékosítás - persze, tisztelet a kivételnek. Aprót bólintok is rá, jelezve, hogy megnyugodjon, megértettem és tudom, meg hát ez a munkám, még ha nem is az ő üres fejével kell beszélgetnem. A lift előtti akció kicsit meglep, és bár nincs ínyemre, hagyom, hogy arra fordítsa az arcomat, amerre szeretné. Miféle módi ez? Hideg, érzéketlen pillantását ártatlanul kérdő pislogással állom, hiszen nem fér a bóbitámba, mi a fenéért van erre szükség? Elhiszem, hogy ő is a munkáját végzi, meg meghalok (ha rám néz..), ha elcseszem a dolgot, de igazából még azt sem értem, ezen mit cseszhetnék el. Mosoly, és csevej. Van kutyám, lesz mivel ámítani, nincs rizikó vele, szóval felesleges itt majrézni. - Kérlek szépen, mondd el még egyszer lassabban és tagoltabban, még nem eléggé érzem magam értelmi fogyatékosnak. – küldök felé egy szépséges mosolyt. – Egyébként nagyon szép gesztus tőled, hogy segítesz lesüllyedni a leendő beszélgetőpartnereim szintjére, de már azzal is megteszed, ha normálisan beszélsz velem. Olyan nagy különbség közted és köztük nem hiszem, hogy van. – bár szavaim szinte vágnak a gúnyos éltől, arckifejezésem végig a lehető legnagyobb angyaliságot tükrözi. Lehet nem kellene ilyeneket feltételeznem róla, hiszen sose sértegetjük egy olyan férfi egóját, akinél fegyver van, de különösképp ez sosem rémített vissza. Mondandóm végére pillantásomat már a megérkező liftre szegezem, és ha betessékelnek, ha nem, belépek a nyíló ajtón. - Veled is kell számolnom, vagy egy üresfejűvel kevesebbet szórakoztatok ma? – ha már tárgyilagosságról beszélünk… Fontos előre tudni, mekkora lesz az energiaveszteség a mai estén, meg hogy mire számítson, no.