Szememet forgatva indultam el azért a bizonyos kávéért. Ez a pali egy seggfej. Egészen komolyan mondom, elgurult a gyógyszere. Miért kell nekem azt hallgatnom, ahogy a haverjával, fennhangon, mellesleg az irodában arról dumálnak, hogy tegnap este kit húztak meg? Nem tudom, nem emlékszem, hogy a munkaköri leírásomban szerepelt volna az, hogy ezt el kell viselnem. Arról nem beszélve, hogy valahányszor jön egy nőnemű egyed, az agyának feladatkörét a nadrágjában lévő szerve veszi át, ami önmagában nem baj, hiszen férfi. Na de azért mégis. Disztingizéljünk már, legalább itt.
Szűk fekete szoknyám körülbelül combom közepéig ért, fehér ingem betűrve, a hőségre való tekintettel azonban a felső két gomb szabadon hagyva. Magassarkúm dobott rajtam annyit, hogy amikor összefutok a főnökkel, ne érezzem magam olyan elvetemülten törpének, de ez nagyjából majd minden férfira igaz volt. Erről jut eszembe, a munkahelyen nincs olyan ember, aki még ne kért volna tőlem találkát. Igen, akár randi, akár kávé. Egyedül Sebastien az egyetlen, aki a munkakapcsolatra hajt, amit becsülök. Vagy legalábbis, ha mégsem így van, tartja magát és nem mutatja. Ma este megyünk arra a rendezvényre, tudja isten így hirtelen, hogy milyen témában. Engem visz el, ám ez az első közös eseményünk. Igen, eddig irodán kívül nem érintkeztünk, csak telefonon. Ez valahol azért megnyugtatott, aggódva venném tudomásul, ha én is egy lennék a sok nőből álló sorában.
A kávé lassan elkészült, én pedig megindultam felfelé, az iroda felé, hogy bevigyem neki. Az ajtó nyitva volt, tehát a szobában rajta kívül nem tartózkodott senki. Ha már lent voltam, magamnak is hoztam némi koffeint, biztos, ami biztos. Kopogás nélkül léptem be, majd raktam elé a kért italt, míg én belekortyoltam a sajátomba.
- Akkor este a rendezvényen – mondtam neki, majd az asztal szélére pakolt iratokra tévedt a tekintetem. Mind át kell néznem, tudtam jól, de tekintve, hogy fél óra múlva vége a munkaidőnek, nekem pedig az estére még össze kell készülnöm, így nem sok humorom volt átnyálazni őket. Mármint most és azonnal. Persze, amennyiben ez a feladat, megcsinálom én, csak… Egy nőnek egészen más a felkészülés egy estélyre, mint egy férfinak. Legyen elég ennyi.
- Ezeket holnap átnézem, ha nincs más, haza is mennék – íriszeimet övéibe fúrtam, hogy ezzel is nyomatékosítsam, nincs más. Amúgy, említettem már, hogy milyen jó rucit szereztem estére? Nem? Nah, akkor majd meglátja mindenki, ha odáig jutunk.

Ma egésznap az irodába voltam. Este egy nagyobb rendezvényre kell mennem, és holnap így semmi kedvem bejönni dolgozni, plusz nem is leszek rá képes, ha jól sikerül a dolog.
Gondoltam rá, hogy rendelek magam mellé egy lányt, de végül is ez olyan hivatalos valami lesz, így nem vihetek magammal egy kurvát, így ebédnél a titkárnőmet kértem meg rá, hogy jöjjön el. Egyrészt csinos, és épp ideje lesz ráhajtanom, és megfektetni. Másrészt, pedig ha jön velem az üzletfelek megismerik. Új lány, és több szempontból is jó választás volt, ezt a haverral is megbeszéltük, amikor beugrott hozzám sok egyéb mellett.
- kösz ez most jól jön – mondom az érkező kávéra. Kicsit kezd elegem lenni a mai napból, de lesz ez még jobb is. És hamarosan itt hagyom a gépet, meg a sok papírt. látom Colette tekintete is megakad az akta kupacon, és elmosolyodom.
- Igen este, érted megyek rendben? – nézek rá, majd a kijelentésén jót mosolygok.
- És, ha azt mondom nem mehetsz még? – nevetem el magamat, majd rögtön válaszolok is neki.
- Ezeket rakd csak el, holnap se kell átnézned. Késő estig leszünk oda, szóval holnap pihenőnap, plusz hétvége. hétfőig ráérnek – kijár neki is a pihenés, hiszen hajtottam eléggé a héten, és elláttam munkával. Új lány, és tudni akarom, hogy mennyit bír, hogy teljesít.
- Mit veszel fel este? – nézek rá kíváncsian, jó lenne hozzá öltözni. Illetve, nem panaszkodom az eddigi öltözetére, de azért nem tudhatom, hogy nem e csak pár kosztümje van ,amibe dolgozni jár. Ha kell valami, akkor még simán eltudom vinni vásárolni.
- Ha 8-ra érted megyek jó lesz? – nézek rá kíváncsian.

Úgy tűnik a koffein mindkettőnk szervezetének kötelező hajtóanyaga. Én legalábbis napi három kávéval indítok, ez az alapmennyiség, cserébe pedig olyan tempót diktálok, amit kevesen bírnak. Az egyetemi évek alatt megtanultam beosztani az időmet és, ami azt illeti, elég jól csinálom. Ez nem egoizmus, hanem puszta tény. A köszönetre csak biccentek egyet. Végül is valami ilyesmi lenne a dolgom a sok egyéb mellett, nemde? Közben már az estére terelődött a szó, jómagam pedig igyekeztem rövidre zárni ezt a témát.
- Rendben - hozzátenném, hogy amúgy odatalálok egyedül is, de több tényezőt is figyelembe kellett vennem. Az első és egyben legfontosabb, hogy a főnököm. A nőzési szokásai miatt nem szólhatok be neki, végtére is az a magánélete. A másik pedig nem más, minthogy elég nagy illetlenség, ha megbeszéljük, hogy „majd ott találkozunk”, hiszen ha nem pont egyszerre érkezünk, akkor egyikünknek várnia kell, az pedig roppant kellemetlen. Különben is ez az első hivatalos rendezvényem, mióta itt dolgozom, meg ha jobban belegondolok, nem is volt kifogásom Sebastien ellen. Csak a megrögzött bizalmatlanság, de attól eltekinthetünk. A következő kapásból visszakérdezés – nevetés ide vagy oda – meglepett. Tényleg, mit mondanék, ha azt mondaná, hogy nem? Valószínűleg szolgalelkűen nekiállnék ennek a halom iratnak. Már épp kínos mosolyra húztam volna a számat, mikor folytatta. Ezzel engem kímélt egy szükségtelen reakciótól. Egy-null oda.
- Akkor majd hétfőn átnyálazom őket. Gondolom ugyanolyan izgalmasak maradnak – biccentettem felé egy félmosolyra húzva a számat, majd gondoltam indulok is, szóval már léptem, mikor a következő kérdést nekem szegezte.
- Ez legyen meglepetés. De javaslom a sötétebb árnyalatokat – teljes és totális poker face volt a fejemen, ha akart volna se tudott volna kiszedni belőlem semmit. Ennyi titokzatosság igazán belefért a kapcsolatunkba, még ha munkakapcsolat is. A női énem azért dolgozott, hogy elkápráztathassak mindenkit, beleértve a főnökömet is. A ruhatáram amúgy is tele van. Valójában sokat vacilláltam a tűzvörös és az éjfekete ruha között, de az előbbit túl erősnek találtam, így a fekete koktélruha mellett döntöttem. De erről neki nem kell tudnia.
- Tökéletes – megerősítettem még egy mosollyal a választ, majd ezúttal kifordultam az ajtón és csak egy hanyag „viszlát”-ot dobtam oda neki. Ha jobban belegondolok, pokoli idegesítően viselkedem. Legalábbis ha férfi lennék, dühítene.
Hazamentem és mivel volt még három órám, halálos nyugalomban készülődtem. Legnagyobb meglepetésemre hamar elérkezett az este nyolc, én pedig teljes díszben vártam, hogy Sebastien megérkezzen. A hátán nyitott, fekete színű, combközépig érő, testhez simuló fekete ruha volt rajtam. Hajam könnyedén omlott vállamra, sminkből csak szolidan, tíz centis sarkaim pedig előkelően álltak rajtam. Ezüstszínű, hosszú fülbevaló lógott a fülemben, nyakamban kedvenc ezüstláncom. Kis fekete táskám kezemben tartottam, majd minderre egy vékony kabátot vettem, ugyanezen sötét árnyalatban. Egyedül órám virított fehéren a csuklómon, de ez a kontraszt pont megfelelő volt. Leültem a fotelbe és vártam, hogy megérkezzen a főnök, akivel ma remélhetőleg egy igen jó estét töltök el. Remélhetőleg.

[You must be registered and logged in to see this link.]

Valahogy a munka már kevésbé érdekelt, amikor a titkárnőm belibbent hozzám. Inkább rajta legeltettem a szememet, mint a monitoron, így hátra is dőltem a székemben. Amúgy is egésznap ott roskadoztam. Plusz az este részleteit kicsit át kell beszélnünk, legalább is az öltözetet és az indulást. Mert remélem nem gondolja azt, hogy külön megyünk és ott találkozunk? Hogy nézne az már ki?
- Igen azok, és érkeznek majd hozzá még. Jön egy kis cég ismertetője, amit szeretnék majd felvásárolni, de előtte ától cettig mindent megvizsgálunk. Nem akarok zsákba macskát venni – semmi olyanba nem fektetem a pénzemet, ami arra nem érdemes. Ha valaki pusmus van, és nincs arra lehetőség, hogy emelkedjen a dolog, akkor nem nyúlok hozzá. Csődöljön csak be más kezében.
- Hm, kíváncsivá tettél – mondom mosolyogva. Kis buta, ezzel most csak engem hergel, de majd rájön. Túl jó nő ahhoz, hogy ne hajtsak rá. Bár tény, hogy kiváló munkaerő. Viszont, ha jól forgatom a kártyáimat, akkor lesz egy dugható titkárnőm, aki érti minden téren a dolgát, és még ő is akarja ezeket a dolgokat.
- Akkor este. Szeretnélek bemutatni majd pár embernek. Ideje, hogy megismerjenek – ez már egy jelzés számára, hogy hosszú távon van rá igényem. Hiszen eddig csak próbaidőn volt. És ha hosszú távra tervezem, akkor meg kell ismerni az ügyfeleket, üzletfeleket stb.
Miután hazament én még maradtam az irodába, és az ottani kis személyes magánfészkembe hoztam magamat rendbe. Megszoktam már, hogy ott van egy fürdő, mert elég sűrűn akadt már olyan, hogy munkából indulok valahová, vagy két tárgyalás között átöltözöm, főleg nyári szezonban. Mindig oda figyelek a kinézetemre.
Amikor Colette lakásához értem kezemben egy szál vörös rózsával, és az immáron rendes szerződésével becsengettem hozzá, és amikor kinyitotta az ajtót, hát…majd nem tátva maradt a szám. Legszívesebben most azonnal neki estem volna, ruhát téptem volna, és magam alá gyűröm. De nem…ha ezt teszem, akkor nem maradna meg a kiváló munka erőm Ahhoz, hogy megmaradjon, és meg is kapjam el kell csábítanom.
- Csodásan festesz – dicsértem meg, majd átnyújtottam neki a rózsát, és a szerződést.
- A véglegesítésed. Indulhatunk? – néztem rá kíváncsian, és minden érzékem azt sugallta, hogy sajátítsam ki ma estére. Hogy senki más nem nézhet rá, mert az enyém. Egy másik részem pedig azt mondta, hogy menj és mutogasd, ami a tiéd, legyenek csak rá irigyek.

A papírmegtoldás hallatán kis híján megforgattam a szemem. Sokkal jobban szeretem az agymunkát, mint ezt az átnyálazást. Valahogy mindig is úgy éreztem, hogy engem gondolkodásra teremtettek, innentől kezdve pedig bizonyos szempontból kész sorscsapásnak bizonyult a titkárnői meló. A kávékészítés és a papírok rendezgetése nem épp az én szintem, de nyilvánvalóan lesz ez még több is. Elvégre most érkeztem, senki sem a csúcson kezdi.
- Akkor hosszú hetünk lesz – sóhajtottam fel végül, ezúttal egy szelíd mosolyt engedve meg magamnak. Előre láttam a késő esti órákat, amiket idebent fogunk tölteni. Még szerencse, hogy nincs családom. Néha átok, néha áldás az egész, de egy biztos: olyan família, mint amilyen nekem volt az árvaház után nem kell, inkább a halál. Még az ajtóból visszadobtam neki a választ, miszerint öltözzön sötéten, és részemről vissza is merültem a gondolataimba, de az a ’hmm’ kezdetű mondat még megcsapta a fülemet. Kedvem lett volna rákacsintani – a hatás kedvéért -, mert tisztában voltam vele, hogy mi járhat a fejében. És épp ez volt a cél. Kicsit megdolgozni a fiúkát.
Hazaérve halálos nyugalommal készülődtem, hogy amikor meghalljam a csengőt, lazán nyithassak ajtót, pedig valójában feszült voltam. Valahol mélyen tudtam, hogy kétség sem férhet ahhoz, hogy elbűvölöm a társaságot, de ez feszélyezett is. A zár kattant és Sebastien ott állt előttem teljes harci díszben, ami… Khm, szemrevaló. Igen, ezt nőkre mondják, de egy pillanatra csak ez a szó jutott eszembe. Önuralmamnak hála nem jutottam tovább annál a gondolataim mélyén, hogy letépem róla a zakót. Nem, ennyi elég is volt így estére. Mikor a rózsát átnyújtotta, ösztönösen emeltem orromhoz, hogy megszimatoljam, ennek eredménye pedig az, hogy teljesen egyértelművé vált, a rózsa vöröse és ajkam színe tökéletes összhangban vannak egymással. A dicséretre biccentettem egyet, mert a szerződés láttán megszólalni nem igen tudtam.
- Egy pillanat – azzal a rózsát vázába tettem, a szerződést pedig le az asztalra. Nem hurcolnám magammal végig az estén, még csak az kéne, hogy elhagyjam, vagy tudja fene, mi történjen vele. A rózsa pedig nem hervadhatott el a kezemben, ahhoz túlságosan is gyönyörű volt. Gyorsan végeztem, addig pedig Sebit beengedtem, mégse ácsorogjon már az ajtóm előtt. Dolgom végeztével kiléptünk a lakásból és elindultunk a rendezvényre. Nem mondhatnám, hogy szószátyár típus lennék, de még így is alulmúltam magam. Egyetlen szót sem szóltam az úton és hála az égnek Sebastien sem erőlködött, hogy kihúzzon belőlem bármit is. Ahhoz minimum egy pohárkával kéne innom, hogy a némaságomat elmulasszam. Odaérve kicsit tágabbra nyílt a szemem. Egy puccos partyval találtam szemben magam, ahol mindenki bájvigyorokkal ajándékozta meg a másikat, rikítóbbnál rikítóbb cuccokban illegette magát. Pont az, amitől tartottam. Óvatosan nyeltem egyet. Kivételesen féltem attól, hogy a stílusom felülkerekedik rajtam és valakinek be fogok szólni, de úgy istenesen. A főnökre pillantottam.
- Még visszafordulhatunk. Kultiválnék egy romkocsmát, ehelyett a bazár helyett – hangom végtelenül cinikus volt, a bazár szónál pedig egyenesen gúnyosra váltott. Ettől függetlenül komolyan gondoltam. Nem hinném, hogy Sebastien ne örülne inkább egy IHB estnek, mint ennek itt. De első a kötelesség. Mély levegőt vettem és kiszálltam a kocsiból Sebivel egyetemben, igyekezve nagyon stabilan állni. Úgy utáltam a felhajtást. Arról nem beszélve, hogy a női szemek mind a mellettem lévő hímneműre szegeződtek, méghozzá olyan alapossággal, hogy kedvem lett volna egy zsákot húzni rá, hogy abban menjen be. Azért a férfiak sem tétlenkedtek sokat, mondhatni tényleg majdnem minden szem ránk szegeződött. Remek, egyszerűen pompás. Azért mikor Sebire pillantottam kuncogni kezdtem. Ezt nem lehet nevetés nélkül kibírni.

Láttam, hogy nem tetszik neki, hogy kap még egy adag papírt. De nekem se tetszik, hogy ruhában flangál, úgy, hogy kvittek vagyunk. Amúgy meg csinálja, ez a dolga, ezért vettem fel. ritka az olyan nő, mint ő. Szép, szexi, okos és még nem volt meg. De, ami késik, nem múlik.
- csak egy kicsit, de előre pihensz, és menni fog, mint eddig is ment – mosolyogtam rá biztató jelleggel. Miután elment az estét tervezgettem, meg elkészültem, és elmentem érte. És, ahogy látom a rózsa jó választás volt. Nagyon is. De melyik nő nem örül a virágnak? Elmosolyodtam diszkréten azon , ahogy megszimatolta őket.
- csak nyugodtan, ráérünk – nyugtattam meg, hogy nem kell rohanni. Addig is csak én legeltethetem rajta a szememet, és nem kell minden mocskos fajankót elhajtanom mellőle. Ha odaérünk, a haveroknak fogok is szólni, hogy a csaj tabu számukra. Csak egy férfi mehet a közelébe, és az én vagyok.
Az út kellemesen telt, ami nem csoda, egyikünk sem beszélt éppenséggel. Ami kicsit fura volt, még nekem is. Szavai hallatán elmosolyodtam, és kisegítettem a kocsiból, és szépen, de óvatosan húztam magam mellé.
- Hidd el én is jobban örülnék, valami diszkrétebbnek, de kötelező. Itt vannak az ügyfeleink, a jövendőbeli ügyfeleink. Néhányat pedig neked is meg kell ismerned. De ígérem, futunk néhány kötelező kört, aztán lelépünk. Nem fogunk vele nagy port kavarni – lazítottam a fogásán, de a kezem továbbra is a derekán maradt, persze csak diszkréten. mint is mondhatnék, egyértelműsítem, hogy velem van, hogy tabu. Az, hogy nem fog senkinek sem feltűnni számomra egyértelmű, főleg, hogy egy csinos nővel vagyok.
Kicsit zavart, amikor a férfiak megbámulták, így kicsit birtoklóan húztam magamhoz közel. De pont jókor, mert kuncogott mellettem.
- Tudom, mindenki minket néz, de nem csoda, egy ilyen csodás nővel az oldalamon – suttogtam a füléhez hajolva, majd egy ismerős jött velünk szembe.
- Szép esténk van. Hol a bájos feleséged? – váltottunk pár szót.
- Hagy mutassam be neked Colette-et, ő segít most nekem az irodában. Colette ő Mr. Cross,az egyik befektetőnk – mutattam be őket, majd láttam a háttérben közelíteni Missis Crosst is.
- Örülök,hogy megismerhetem. Lehet, ezentúl gyakrabban intézem személyesen az ügyeimet. Ha csak fele annyira okos, mint csinos, ahogy a főnöke mondta, akkor magával nagyon jól járt kedvesem .
- Amanda, hogy vagy – kérdeztem a nőtől,ahogy odaért, és az előbbi dologra nem mondtam semmit sem, csak diszkréten mosolyogtam. És egy nagy fityfenét fog Colette közelébe menni.
- Köszönöm jól Sebastien. Kedvesen gyere, megérkeztek a többiek – vonta el végre Amanda a férjét, és rám kacsintott, majd távoztak.
- Vigyázz vele, velük. Mondhatni elég nyitottak mindenre, ha érted mire gondolok – súgtam oda Colettenek, mert láttam, hogy Amanda is megnézte magának.
- Egy italt? – nyúltam két pohár pezsgőért, majd egyiket oda adva neki haladtunk befelé, ahol menet közbe egy két embernek bemutattam még.

Már megköszöntem volna a bizalmat, mikor úgy döntöttem, hogy ideje indulni. Jól is tettem, mert otthon rengeteg dolog várt még rám, így mire Sebastien megérkezett, pontosan elkészültem. A meghozott papírmunkát és rózsát gyorsan óhajtottam eltüntetni, hogy mihamarabb túlessünk ezen a kényelmetlen estén. Sosem szerettem a nagy felhajtást, ez valahogy a véremben volt. Nem azt mondom, hogy kényelmetlen volt a középpontban lenni, de azért kellemesnek sem mondható a feelingje a dolognak. Bár a férfi türelmesen várt rám, nem akartam tartóztatni magunkat a szükségesnél tovább. Így is elég hosszú lesz ez az este, nem kell még tetézni is a csiga tempómmal.
Az út közbeni csend jól jött mindkettőnknek, mivel mikor megérkeztünk, hatalmas pucc és giccs fogadott bennünket. Ha csak arról lett volna szó, hogy díszes társaság, túléltem volna, de ez a minősíthetetlenül és értelmetlenül nagy felhajtás egyszerűen lesokkolt. Viccesen még fel is ajánlottam, hogy inkább kocsmázzunk, mert még az is jobb, mint ez, sőt, az biztos jobb. Mondjuk lehet, hogy nem plusz pontos, ha taj részegre iszom magam és a főnököm fogja a hajam a helyi gladiátorképző és kedélykarbantartó oldalában, de na… Nem tehetek róla, hogy még ez is jobb.
- Akkor sprinteljünk. Expeditív munkát várok el magunktól – odapillantottam, majd elmosolyodtam. Kevés híja volt, hogy hozzátegyem, akárcsak az irodában, de megálltam szó nélkül, helyette viszont kissé meglepetten konstatáltam, hogy közelebb húz magához. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem élveztem a kisajátított helyzetet, de mégis, szerettem játszani. Hogy biztos teret kapjak így is mellette, kedvesen mosolyogtam mindenkire, szinte már bájos voltam. Megjegyzésére – amit a kuncogásom váltott ki belőle – csak megböktem az oldalát. Igen, szép bók volt, hízelgő bók volt, de így köztünk szólva, egészen felesleges elcsábítania. Már elcsábultam. Az már más kérdés, hogy a tartásom nem engedi – no meg a büszkeségem -, hogy beadjam a derekam. Ahogy közelített az első befektető, Sebi már előre üdvözölte is és gyorsan bemutatott. Kezet ráztam a férfival, aki csak egy picit szorította tovább a kezem az illendőnél. Nem sérthettem meg, hogy a képébe üvöltöm, hogy engedjen már el, így csak mosolyogtam és eltűrtem. Fajankó.
- Köszönöm a bókot, de azt hiszem, hogy az én szakmámban fontosabb, hogy valakinek esze legyen, mint attraktív megjelenése, már ha nem sértem meg – nevettem egyet és hátradobtam a hajam. Bizony seggfejkém, attól, hogy stírölnivalónak nézel, még nem leszek a tiéd és hidd el, sokkal több eszem van, mint neked. Persze ezt így megint nem mondhattam, hogy a fene egye meg. Mr. Cross csak nevetett és bólogatott, mennyire igazam van. Hát persze, de mást nem is nagyon szólhatott volna, ugyanis megérkezett a felesége, aki tovább is vonszolta, gondolom megérezte, hogy férje kikacsintana, ha tehetné. Két dologgal nem számolt csak az asszony, pedig mindkettő fontos tényező: az egyik én magam vagyok, a másik pedig Sebastien. Nos, igen. Szerintem ha rajta múlna, már az összes hímnek kinyomták volna a szemét, hogy rám se tudjanak nézni. Ez valahol hízelgő. Ahogy távolodtak közelebb hajoltam Sebihez, hogy csak én halljam, amit mond.
- Na ne. Az asszony is benne van? A pajzán pasasnak a szeme sem állt jól, belőle kinéztem, na de Amanda? – megjátszottam a hihetetlen döbbenetet, de látszott rajtam, hogy jól szórakozom. Ilyen vad kalandokban még nem akadt részem, de ami késik… Sejtésem szerint nem múlik. Elvettem a pezsgőt és biccentettem egyet köszönetképp, majd hagytam, hogy beljebb vezessen. Nők bámulták meg és kacsintgattak rá, rám pedig jelentőségteljes pillantásokat vetettek a férfiak. Mintha kirakatbabáknak néztünk volna ki, akiket csak úgy össze lehet szedni.
- Szerintem a legtöbb kötelező kör megvolt, azt hiszem csak a Dalai Lámával nem találkoztunk, úgyhogy mit szólnál, ha most lelépnénk innen? – eközben persze küldtem egy mosolyt az egyik ügyfélnek. Sebastien arcát fürkésztem, de a ma estét illetően elmondhatom, hogy nem volt kétségem válasza felől. Amennyiben igent mondott, rendkívül illetlenül módon kézen ragadtam és kihurcoltam a díszes társaságból, miközben gyors köszönéseket vetettünk oda mindenkinek, majd beültünk az autóba és elindultunk. Én csak szerettem volna megszabadulni a kötöttségektől és jól érezni magam, amit az amúgy szűk ruhám nem tett lehetővé, de megérzésem szerint, egy-két pohár alkohol gyógyírt jelenthetett volna minden aggályomra.

Olykor nagyokat pislogtam rá, hogy milyen kifejezéseket használ és hogy mennyire túl akar lenni itt a dolgokat. Ami azt illeti talán még nálam is gyorsan, így a kérdés már csak az, hogy mi ennek az oka. Ennyire rossz társaság vagyok, vagy esetleg vannak tervei, és a kelleténél hamarabb a bugyijába juthatok? Amit cseppett sem bánnék, mert ahogy a férfiak legeltetik rajta a szemüket, annál jobban magaménak akarom tudni. így olykor a kelleténél is közelebb vontam magamhoz. Nem igazán foglalkoztam azzal, hogy mit szól.
- gyorsak leszünk ígérem - búgtam a fülébe és a fejemben már el is kezdtem szövögetni a dolgokat, hogy ha végeztünk hová menjünk. De ahhoz telefonálnom kellene egyet, bár egy sm-st hamarabb meg tudok ebben a tömegben írni, ami sikerült is. Így az este további részen készen fog várni minket egy órán belül. Addig meg letudjuk a kötelező köröket. Viszont enni addig sem engedem.
A Cross házaspárral való találkozásra én se számítottam, bár várható volt, hogy itt lesznek. viszont nem tetszett, ahogy méregetik a nőmet.
- ha még tudnád, hogy mennyire benne, de idővel szépen kiismered mindenki furcsa szokását, és ki is kell ismerned – így van, mivel nem csak titkárnőként lesz velem az irodában, hanem sokkal inkább hiteles kísérő,mint egy fizetett lány. Ha pedig nekem van dolgom, akkor olykor lehet neki kell helyettem intézkednie. Okos, és ügyes lány, tudom, hogy meg fogja tudni oldani.
A következő kijelentése több ügyfél után elnevettem magamat. Tényleg siet innen elfelé. Ránéztem az órámra, majd bólintottam és meglepetten vettem tudomásul, hogy megragadja a kezemet és már indulunk is kifelé. Nocsak. Sikerült újfent meglepnie.
A kocsira kicsit várni kellett, de amint megérkezett besegítettem,majd megadtam a sofőrnek az új címet, és beszálltam mellé.
- Remélem éhes vagy és ezért sietsz annyira – nevettem el magamat, amikor a kocsi elindult, majd ahogy rám nézett nem tudom mi ütött a fejembe megcsókoltam. Ha ellenkezett is, akkor is folytattam, majd amikor a végére értem elégedetten dőltem hátra. ha pofont ad, akkor sem érdekel, mert megérte a csók, és az este végére ő akarja majd a folytatást. Még ma este, vagy hajnalba a bugyijában leszek, és hallgatni fogom, hogy nyögdécsel édesen alattam.