Las Vegas, Nevada; 1989.09.23. 24 Pincérnő/Futár Maffia ♠ Ashley Greene ♠

Karakter személyisége

◆ „A pozitív érzések nem a sors ajándékai, az embernek meg kell dolgoznia értük”:

Kedves. Gondoskodó. Kitartó. Elszánt. Képes szemet hunyni, süketnek, vaknak és ostobának lenni, ha a helyzet megkívánja. Álmodozó, hiszi, hogy mindig lehet még sokkal jobb, csak ki kell várni. Az embereket nem a tetteik, hanem az értékeik alapján ítéli meg. Nagyon jól érvel, éles eszű, s tudja, mikor hogyan teheti hasznossá magát. Dolgos, szó nélkül elvégzi amit a felettesei rábíznak, tudja hol a helye. Törekszik a harmóniára. Szereti a csendet, a békét és a rendezett környezetet. Általában jól mérlegeli a helyzeteket, jó tanácsadó, ügyes megfigyelő. Türelmes. Alkalmazkodó.


◆ „Mindig a negatív megmérettetés mutatja meg, hogy ki mennyit is ér valójában”:

Álmodozó, szabadságról képzeleg, egy olyan életről, ahol nem adta el a lelkét... Imád busszal utazni, de gyalogolni is. Olyankor van ideje olyan párokat nézni, akik szabadon turbékolhatnak párjukkal. Néha beleképzeli magát a helyzetükbe, s imádja a romantikus regényeket. Vágyik az igaz szerelemre. A szeretteiért mindenre képes (zsarolható, sakkban tartható). Mindig a legrosszabbra számít, ami néha kissé túlaggódóvá, borúlátóvá teszi. Túlságosan türelmes, sokkal tovább képes tűrni, mint kellene, nem szeret gondot okozni, így saját magáért nem emelne szót. Beletörődött abba, hogy van aki tárgyként kezeli, de tisztában van vele, hogy kik nem rendelkezhetnek felette, s tudja mennyire fontos a munkája a szervezetben, de azt is, hogy ő sem pótolhatatlan. Elraktározza a problémáit, csendben rágódó típus. Néha belefeledkezik a mindennapokba és csak sodródik az árral. Ha nagy a zűrzavar a lelkében, vagy a fejében, akkor mániákus rendrakással próbál egyensúlyt teremteni – alapvetően törekszik a kiegyenlített életre. Az egyensúly elve miatt, ha túl sok jó éri, tudat alatt önmagának generál negatívumokat, mert retteg a hatalmas lelki zuhanásoktól, így sosem bízza el magát és igyekszik nem belekényelmesedni az aktuális jóba.


◆ „Amíg az ember nem szembesül a halállal, lehetetlen megmondani, hogy mire lenne képes a túlélés érdekében”:

Bennfentes pincérnőként dolgozik egy nem éppen tiszta üzletek helyszínéül szolgáló bárban, tud az ügyletek nagy részéről, nem egyszer takarított már elfajult találkozók után. Szüleinek vegyeskereskedése van, védelmi pénz helyett a saját szabadságát adta az üzlet biztonságáért és forgalmáért cserébe. Unokatestvérének nagy hatalma van az alvilágban, az ő lekötelezettje, beosztottja és futára. A családi kötelék megvédi, de nem érinthetetlen. Nem ítéli el az alvilágban mozgókat, de gyűlöli, hogy köze van az ügyekhez. Végzettsége szerint ápolónő, tudását gyakran kamatoztatja, amikor olyan sérülteket kell ellátnia, akik nem mehetnek kórházba. Az első halál, amit végig nézett, lelkileg megviselte, de inkább nem gondol arra, ami körülötte zajlik. Vannak barátai az alvilágban, akiket őszintén kedvel, s alapvetően őt is sokan kedvelik, megtűrik, hiszen hasznos tag, nem okoz gondot, mindenkihez van egy jó szava, de tudja mikor maradjon csöndben.

Történet vagy szerepes példa

♣ 7:15 ♣
Az ébresztőórám hangos visítása térít magamhoz.  Egy újabb nap veszi kezdetét, de én késleltetem még egy kicsit. Nem akarom kinyitni még a szemem, görcsösen kapaszkodok még az álmom utolsó foszlányaiba, abba a pár halovány képbe, amit még nem kergetett el a dallamtalan vijjogás, az óra sablon hangja, a legidegesítőbb dolog a világon. Egy újabb nap kezdetét jelzi.

♣ 7:30 ♣
A rádió bekapcsolása azt jelenti, hogy bizony visszaaludtam. Magdalena Forbes, a rádiózás helyi csillaga időjárással kezd, majd közlekedési információkkal folytatja, végül bemondja a híreket és jöhet a reggeli kívánságműsor. Minden reggel ez a menetrend, már az ágyból kimászás közben hallgatom végig, hány fok lesz, kell e esernyőt vinnem magammal, van e felújítás a városban, illetve, hogy merre van forgalmi dugó, vagy baleset. Miközben várom, hogy lefőjön a kávém, gépies mozdulattal a hajamba túrva tudom meg, hogy az éjjel valaki elvitte a jackpot-ot valamelyik nagyobb kocsmából. Nem is tudom eldönteni, hogy gratulálnék neki, vagy óvva inteném. Rengeteg irigyese lett most, s ha valamilyen oknál fogva nem is törnének az életére, vagy minimum a vagyonára, a könnyen jött pénz tönkreteheti az egész életét. Megbolondíthatja, nyomorba döntheti. Talán saját maga legnagyobb ellenségévé válik. Ritka az olyan, aki jól tudja kezelni a vagyont, mármint ami az ölébe hullik. Bárki, bármit mondjon, én még olyannal nem találkoztam, akinek az hosszútávon is jobbá tette az életét, hogy nyert egy nagyobb összeget, sőt… Ilyen az emberi természet.

♣ 8:13 ♣
Elszórakoztam az időt a zuhany alatt, így reggelizni már nem maradt időm. Kapkodva veszem fel a cipőmet, dobom a vállamra a táskámat, s próbálom minél gyorsabban bezárni magam mögött az ajtót. Miközben rohanok le a lépcsőn – gyorsabb, mint az a rozoga lift – sorra végigveszem, hogy lekapcsoltam e mindent. Nem örülnék neki, ha miattam gyulladna ki a ház, meg amúgy se. Ne gyulladjon ki a ház, ráadásul, ha az egyik számlám megugrana egy bekapcsolva felejtett eszköz miatt, az rendesen megnehezítené a következő hónapomat. Az egyik fordulót átugorva felgyorsítom lépteimet, kitapintom, hogy farmerkabátom zsebében van e a bérletem, majd mikor megbizonyosodok arról is, hogy a telefonomat sem hagytam otthon, szinte kiesek az épület bejárati ajtaján, hogy aztán extra gyorsasággal szaladjak az éppen a megállóba beálló buszhoz. Megvár, már ismer a sofőr, valószínűleg hátrapillantott, mikor látta, hogy nem szálltam fel, s mivel már csak lépések választottak el tőle, így nem ment el. Kissé lihegve, de hálás tekintettel, mosolyogva köszönöm meg az idősebb férfinak, s szinte csak formalitásból mutatom meg neki a bérletem, hiszen tudja, hogy érvényes. Amikor nem tudom időben megvenni, akkor gyalogolni szoktam, vagy nem itthon aludni, nem szeretek csalni, pedig biztosan egyszer-egyszer felengedne bérlet nélkül is. Kedves, jószívű ember.

♣ 9:38 ♣
A buszsofőrt valószínűleg nem tájékoztatták rendesen a forgalmi helyzetről, mert olyan dugóba keveredtünk, hogy jó húsz perc késéssel szálltam csak le a szokásos helyen. A családunk vegyeskereskedése mindössze három perc sétára van a buszmegállótól, egy eléggé forgalmas helyen. Az út túloldalán nagy tábla jelzi, hogy ma a zöldséges zárva tart.  Jól látom, hogy az áru a földön hever, a polcok több helyen leszaggatva, az ablakok betörve. Vandálmunka volt, s azt is tudom, miért. Mr. Jackson valószínűleg késett a védelmi pénz fizetésével és figyelmeztetésként kapta ezt a kis leckét. Elfordítom a fejem, látni se akarom. Emlékszem még, amikor egyik reggel, még évekkel ezelőtt én indultam el reggel kinyitni szüleim üzletét, mert apa nem érezte jól magát. Helyszíneltek a rendőrök az utcában. Előttem alig egy órával ölték meg az egyik üzlet tulaját. Akkor kötöttem meg az egyezséget TJ-vel, aki már akkor szemet vetett rám, amikor először bekerültem a köreikbe, 18 évesen. Engem kapott cserébe a családom és a bolt védelméért, fizetni amúgy sem tudtunk volna érte, így a szüleim sem tudták meg a teljes igazságot, s biztonságban tudhattam őket.
Éppen csak leérettségiztem, amikor először kapcsolatba kerültem a szervezettel. Tudtam, hogy az unokatesómnak Drake-nek nem feltétlenül csak tiszta ügyei vannak, de ami kiderült, az sokkal több volt, mint amire számítottam. Drake igazi uralkodónak számított már akkor is! Végül a segítségét kértem. Édesapám nagyon beteg volt és nem tudtuk fizetni a kezeléseit, a bank pedig nem adott hitelt. Tőle kaptam, de sajnos már késő volt, nem lett volna elég az egyszerű kezelés, átültetésre volt szüksége, azonban a lista alapján nem lett volna sok esélyünk. Kerített édesapámnak szervet. Azóta se merek belegondolni milyen áron. Vannak dolgok, amiken egyáltalán nem akarok gondolkodni. Azonban megmentette az életét és én az adósa lettem. Megegyeztünk, hogy ezek mellett támogatja a továbbtanulásom, hogy ápolónő lehessek, cserébe neki fogok dolgozni. Tudtam, hogy soha nem fogom tudni törleszteni a teljes adósságom, de belementem, mert szükségem volt rá. Kezdetben kisebb borítékokat, csomagokat kellett szállítanom, felhasználva a fiatalságom, kedves mosolyom, no meg hogy nem tudtak kétes ügyekhez kapcsolni semmilyen téren, bárhova bejutottam. Később egyre fontosabb csomagokat, majd információkat is szállíttatott már velem. Bekerültem egy olyan pikszisbe, ahova soha nem akartam tartozni. Én lettem az személy, aki jelen van a tárgyalásokon, pincérnő lettem, amolyan bizalmas, de mégsem tudhattam soha semmiről. Vak voltam és süket ilyenkor. Remekül csináltam, bármire is kértek. Tudtam, hogy így lesz mindenkinek a legjobb, ha engedelmes leszek.

♣ 13:14 ♣
Minden héten legalább egy nap helyettesítem anyát az üzletben pár órára. Anya ilyenkor takarítani jár, szegény ő is minden lehetőséget megragad, hogy pénzhez jusson. Három óra a kereskedésben éppen elegendő ahhoz, hogy elfáradjak. Anya visszaváltott, így már buszozok is haza, hogy ebédet adjak apának és gyorsan feltegyek nekik valami vacsorának valót, amiből másnap tudnak ebédelni is. Kicsit ilyenkor azért rossz, hogy a húgom nem képes értük ilyesmiket megtenni. A szüleink már rendesen benne vannak a kórban, jó későn születtünk, de annál jobban megbecsültek minket, hiszen áldás volt számura, hogy végül mégis sikerült anyának megszülnie engem, majd még a hugicámat is. Erre ez a hála, nekem maffia ügyeim vannak – ami azért így nem tiszta nekik –, a húgom pedig nem képes segíteni sem. Nem vagyok büszke magunkra, egy cseppet sem.

♣ 15:48 ♣
Igaz, apa műtéte évekkel ezelőtt volt, de azóta is rendszeresen megvizsgálom, mikor nála vagyok. Igaz, nem vagyok orvos, ráadásul a gyakorlatomat sem a megszokott módon intéztem, de eleget láttam már ahhoz, hogy értsek az ilyesmikhez. Apától elköszönve ismételten buszra szállok, szerencsére éppen a megfelelő jött. Egy kissé elhagyatottabb környék felé tartok most. Jól tudom, hogy hamarabbi megállónál kell leszállnom, s azt is, hogy milyen úton közlekedjek. Néhány lécet félretolok a nem túl stabil kerítésen, átbújok a résen, intek az őrszemnek, majd tovább haladok a lakókocsik között. Tudom melyikhez kell mennem. A magát Rex-nek hívó terítő sikeresen megismerkedett egy kés hegyével a múlthéten. Hozzá jövök most ellenőrizni a sérülését. Két napig azt hittem, elveszítem. Nem csak, hogy nem tudta volna mivel megmagyarázni a sérüléseit, de még csak megfelelő papírjai sincsenek, így a kórház teljes mértékben elképzelhetetlen volt. Mindent megtettem, hogy megmentsem. Szerencsére a sebe műtétet nem igényelt, arra nem vagyok alkalmas, azonban csúnyán el volt fertőződve mire nekem szóltak, ráadásul sok vért is vesztett, így nem volt egyszerű, de a fiúknak sikerült mindent beszerezniük, amit kértem tőlük, tehát sikerült gatyába ráznom. Ma már csak kötést cserélni jövök hozzá, illetve ellenőrizni, hogy van e még elegendő a kenőcséből és a gyógyszerekből. Leellenőrzöm a lázát, nincsen neki szerencsére, s már étvágya is van. Fiatal srác, van vagy 19 éves, ő ráadásul jónak is érzi így az életét. Szomorú ezeket az embereket látni, pláne, mikor az életükért küzdenek, netán könyörögnek. Borzalmas lenne belegondolni a rendszerbe. Többször már majdnem elkezdtem, de végül mindig figyelmeztetem magam, hogy addig jó nekem, ameddig struccpolitikát folytatok. Ez a túlélésem és a családom jóllétének a kulcsa.

♣ 16:31 ♣
TJ két sarokkal odébb vár rám, már messziről látom az autóját. Kifejezetten nem undorom tőle, sőt, nem is gyűlölöm, de nem vonzódok hozzá, szeretni pedig végképp nem szeretem. Ezt feltételezem ő is tudja, de mivel megkapja, amit akar, így egy szava se lehet. Gondolom. Bár nincs is. Csak néha… Néha kicsit eldurvul, fenyegetőzik, időnként a keze is eljár, de alapból, mondhatni jól bánik velem. Legalább nem szoktatott rá semmire. Azt mondta, ha a fűtől annyira belassulok, inkább ne próbáljunk ki mást, mert ő nem fog azért fizetni, hogy kiszámíthatatlan dolgokat kezdjek csinálni. Talán Draketől is tart ilyen téren, hiszen megállapodás ide, vagy oda, én Drake vére vagyok, ami sok esetben a pajzsom, ezt jól tudom. Beszállva az autóba, TJ azonnal elkap, hogy megcsókoljon. Birtokló és ellentmondást nem tűrő a csókja. Már rutinosan csókolok vissza, igazából valahol sajnálom őt, hiszen sosem lesz olyan, aki őszintén szeretné őt. Vagy akihez ő kötődne igazán szerelemmel. Ráadásul az élet az ágyban sem ajándékozott neki páratlan tehetséget. Bár némi mesterséges ösztönzés… Áhh mindegy, kár is ezen agyalnom. Miután elenged, valamit mondani kezd nekem az esti feladatomról. Bólogatva hallgatom, miközben a táskámban pakolászok, szépen elrendezve, s kissé alaposabban lefertőtlenítve az eszközeimet, amiket a vizsgálatnál használtam. Részletesen elmondja, hogy mit tegyek, kicsit mintha debil lennék, de nem baj, már megszoktam. Nem is baj, ha néha butábbnak gondolnak annál, mint ami az igazság. Sőt, kifejezetten előny tud lenni. Megkérdezem tőle, hogy haza visz e műszak után. Amolyan burkolt információszerzés akarna ez lenni, hogy tudjam, vele töltöm-e az éjszakát, vagy sem. Azt mondja, még nem tudja, majd elválik. Az út hátralévő részét a combom markolászásával tölti, ameddig én kifestem magam. Munkához mindig erőteljesebb sminket hordok, s a hajamat is megigazítom, kicsit feltupírozom a tövénél, hogy dúsabb hatású legyen, beigazítom a göndör fürtöket, amolyan rendezetten kócos formába hozom. Létezik ilyen állapot? Mindegy, valami olyasmire gondoltam. Megkérem TJ-t, hogy vegyen nekem valamit enni, mert eszembe jut, hogy még nem ettem semmit ma. Jó ötletnek tartja a dolgot. Azt mondja, éhes és még amúgy is van időm. TJ mindig éhes, csodálkozom rajta, hogy nincsen vészesen elhízva… Szóval beülünk egy gyorsétterembe, s mikor megérzem a finom illatokat, akkor jövök csak rá, hogy igazából nagyon éhes vagyok. Alig tudom megállni, hogy ne lapátoljam be rögtön az egészet, próbálok nőiesen enni, már amennyire ezeket a böhöm burgereket és a sült krumplit lehet kulturáltan fogyasztani… Egy hatalmas tejeskávét is kérek hozzá, hosszú lesz az éjszaka.

♣ 18:00 ♣
Éppen időben veszem fel a műszakom. Még arra is volt időm, hogy átöltözzek előtte. Farmersort és a hely logójával díszített mélyen dekoltált póló. Ez az egyenruhám, pincérnő vagyok Drake egyik pénzmosó vendéglátóegységében. A hely nem éppen egy többcsillagos csoda, de azért nem is késdobáló. Drake figyel arra, hogy balhés alakok ne járkáljanak a felségterületén, mert az csak sok gondot hozna a nyakára. A forgalmat főleg a törzsvendégek hozzák, akiket már név szerint ismerek. Ide járnak a szervezet tagjai is. Ma például tudom, hogy hamarabb zárunk, mert „zártkörű rendezvény” lesz. Ilyen is egészen gyakran van, s általában az én közreműködésem szükséges hozzá. „Nehéz manapság megbízható személyzetet találni!” Ezt szokta emlegetni Drake, miközben a fenekemre paskol. Ez amolyan jelzés az aktuális üzletfeleinek, hogy a tulajdona vagyok. Gondolom amolyan védelemféle. Nem is bánom. Nem egy lányt ismerek ezekben a körökben, akiknek kurválkodnia kell a gazdája megbízásából. Én az ilyesmik alól mentesítve vagyok, szerencsére.

♣ 21:40 ♣
A kolléganőm Cherry odalép hozzám, hogy szóljon, indulhatok, elintézi a zárást. Ma tízkor a hívatlan vendégeknek el kell tűnniük. A takarítás azon részét, amit tudtam, már megcsináltam, így neki már csak azok az asztalok maradtak, ahol még ülnek vendégek, kihasználva az ivás lehetőségét az utolsó pillanatig. Ő is a belsőbb kőrhöz tartozik, persze nem úgy, mint én. Ő tényleg nem tud semmit, viszont ilyen eseményeken ő van szolgálatban. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor műsort ad, táncol, majd ha kell, akkor privát szórakoztatást nyújt azoknak az ügyfeleknek, akiknek ezt felajánlják. A feladata mindig változik, attól függően, hogy Drake éppen mit lát jónak. Ha kell, lenge öltözetű krupié, ha arról van szó, akkor rúdtáncos, vagy csak jó társaság. Ügyesen csinálja a dolgát és igazából még élvezi is a figyelmet. Nem éppen intelligens, de kedves lány, s tudja, hogy ha dolgom van, akkor azt neki el kell fogadnia, s ilyenkor egy időre magára hagyom. Jól tudom, hogy mennem kell. Rossz szokásom, hogy gyakran nézegetem az időt, illetve, hogy rendszeresen nézek a hátam mögé. Ez amolyan paranoia nálam, de talán nem alaptalan.
Biccentek Cherrynek, hogy megköszönjem neki a figyelmeztetését. Egyből le is teszek mindent a kezemből, majd hátra megyek a raktárba. A szokásos rekeszhez sétálok, kisebb akrobata mutatvány következtében megszerzem onnan, amit nekem rejtettek el. Tabletták. Nem túl nagy mennyiség, tehát minta. Szóval ma drogmintát adok át, értem. TJ ilyesmiket nem szokott elárulni, hiszen majd időben rájövök. Elrejtem a kis zacskót a kötényem zsebébe, egy cigarettás dobozba. Nem cigarettázom rendszeresen, de néha, ha nagyon ideges vagyok, akkor rám jön. Lényegében stressz dohányos vagyok. Az órámra nézek. Pont időben. Megigazítom a hajam és a vonásaim is rendbe szedem, majd elindulok kifelé. Pontosan elmondták hova menjek, milyen úton és kit keressek. Az illetővel még nem találkoztam, így öltözék és jelszó alapján fogunk egymásra ismerni. Ahogy haladok, rá is gyújtok az utolsó előtti szál cigarettámra. Igazából most nem nagyon kívánom, de hát ez a feladatom.  Lassan fújom ki a füstöt, azt hiszem, látom is, akit keresek. Kicsit hűvös van így ehhez az öltözékhez, de tudom, gyorsan végzek, aztán mehetek is vissza. Megindulok a bőrkabátos, kissé motoros imázsú férfi felé, de úgy irányítom magam, hogy nagyjából két méterre haladjak majd el mellette. Már majdnem mellé érek, amikor felém fordul, hogy megkérdezze tudom e mennyi az idő, mire azt válaszolom, nincsen órám. Erre hümmög egyet, én beleszívok a cigarettámba, s lassan kifújom a füstöt, mire megkérdezi, megkínálom e egy szállal, mire közlöm vele, hogy túl drága ahhoz. Erre elmosolyodik, s megkéri, hogy kövessem, mosolyogva bólintok én is, majd egy sötétüvegű autóhoz vezet. Beszállok, s meg is történhet az üzlet.

♣ 01:34 ♣
Nagyot sóhajtva állok meg a tócsa mellett, majd letérdelek, gumikesztyűt húzok, s elkezdem felitatni a mocskot. A mai megbízatásom olyan simán ment, azt hittem nyugodt éjszakánk lesz. Hát nem volt az. Mire visszaértem, már elkezdődött a megbeszélés. Úgy tűnt, minden rendben lesz, Tettük Cherry-vel a dolgunkat, Drake elégedettnek tűnt, mikor az utolsó kört vittem nekik… Aztán elszabadultak az indulatok. Meg szokott esni az ilyen, de máskor legalább van előjele. Most derült égből jött, villámcsapáskén. Cherry éppen bent volt, mikor előkerültek a fegyverek, nem is sikerült neki rendesen elszaladnia, megsérült a válla, de szerencsére csak ráesett, így könnyed mozdulattal raktam neki vissza, majd rögzítettem. Nem mindenki volt ilyen szerencsés. Egy ember nem a saját lábán távozott, nem a mi emberünk, Drake pótolta a vashiányát… nem is igazán tudom, hogy mi történhetett, de addig jó nekem. Ami tény, hogy a padlót alkohollal és üvegszilánkokkal keveredett vér tarkítja, amit nekem el kell tüntetnem, de nyomtalanul. Aztán a megrongálódott bútorokat kell kicserélni, végül pedig mindent citromillatú fertőtlenítővel átmosni, hogy senki még csak ne is gyanakodhasson. Fáradt vagyok, fáj minden porcikám. Aludni szeretnék, de nem panaszkodok, csak takarítok. A vér már félig alvadt, az alkohollal undorító egyveleget alkot. Rászólok magamra, hogy ne gondolkodjak. Szól a zene, bekapcsoltam, hogy elterelje a figyelmemet. Dúdolom a szöveget, az leköt. Drake azt mondta, visszajön értem és hazavisz, csak van még egy kis elintéznivalója. Elküldtem Cherryt, hogy menjen haza. Megviselték a történtek. A mocsok pedig ragad, mind a kezemre, mind pedig a képzeletbeli üvegem falára, amibe igyekszem beletaposni a földön elterülő masszában tocsogó gondolatfoszlányaimat. Jobb ha nem gondolok bele, tényleg jobb! Szemellenzőt fel és gépiesen csinálni, amit rám bíztak, ez a napi rutinom. Az elmúlt években bevált.

♣ 04:11 ♣
Alig vonszolom már magam, mikor a folyosón a lakásom ajtaja felé tartok. Majdnem egy teljes napja talpon vagyok, elfáradtam és minden vágyam egy kellemes zuhany, aztán pedig egy fél napos alvás. Drake egészen a lakásomig kísér, tudom, még be kell neki számolnom az eseményekről. Behívom, megkínálom kávéval, majd mindent részletesen elmondok neki. Elégedett. Ha Drake legalább az én munkámmal elégedett, akkor nagy probléma nem lehet. Megköszönöm neki, hogy hazahozott, ő megdicsér, azt mondja, ráérek majd csak a munkakezdésre érkezni, majd elköszön és magamra hagy. Igazából nem bánom. Bevetem magam a zuhanyzóba. Örülök neki, hogy nincsen más dolgom, aludni akarok. Sokat. Bár gumikesztyű volt rajtam, s a víz is vagy 20 percig zubogott rám, de még mindig érzem a vér ragacsosságát a bőrömön. Mintha belém kapaszkodott volna, s nem ereszt. Sosem egyszerű feldolgozni egy élet elvesztését. Tudom, hogy nem kellene ezzel foglalkoznom, de fáradt vagyok, s nincs erőm felnyitni a képzeletbeli befőttesüvegem és beletömködni a gondolatokat.

Kikapcsolom az ébresztőórám. 7:15 annyira fájdalmasan közel van, bele is pusztulnék, ha fel kellene ébrednem akkor. Jól esik a gondolat, hogy nem fogom hallani a rikácsoló hangot. Tudom magamról, hogy hat-hét óránál úgy sem alszom többet, még ha nagyon akarok, akkor sem, így nincsen szükségem későbbi ébresztésre sem. Majd kelek, mikor úgy adódik. Most egy kicsit nem érdekel semmi, csak várom az álmot. Várom, hogy a képzeletem elrepítsen abba az életbe, ami átsegít egyik napról a másikra. Egy képzelt világ ez, ahol mindig süt a nap, puha a fű és sosincs vége a jókedvnek. Az álmok az élet megrontói, tartja a közmondás. Én abból merítem az erőmet, másképpen már feladtam volna…
Lassan új napra ébred a város. Nemsokára lakások százaiban csendül fel Magdalena Forbes hangja, aki talán beszámol arról, mi történt a tegnapi jackpot nyertessel, vagy azt meséli, mi történt az ország más pontjain. Nem érdekel. Ma az se, hogy kell e esernyővel készülni, vagy sem. Nem foglalkoztatnak a forgalom bajai sem és a busz is nélkülem fog ma a dugóban ácsorogni. A város ébredezik, az alvilág az árnyékba vonul, a nap első sugarai a város határait érintik, a szempillám egyre nehezebb, az idegeim egyre kisimultabbak. Kényelmes az ágyam, vállaimról lekerül a nap terhe. A befőttesüveg elkezd tisztulni, nem kell figyelmeztetnem magam, hogy ne agyaljak. Csukva marad a szeme, már nem tudom kinyitni. Sóhajtok egyet, aztán… elalszok.