Seattle, 1980. október 30. 33 FBI-ügynök cops Marion Cotillard

Karakter személyisége

Bűbájos ¤ Elvarázsolok bárkit, hiszen sokan nem hiszik el azt, hogy én mit dolgozom. Sőt, legtöbben felszeretnének csak szedni, mert azt hiszik a prostik világába tartozom. Ez előny is számomra, mert ezzel hamar csapdába csalhatom a bűnözőket.

Emberséges ¤ Kedves nem vagyok, viszont nyitok az emberek felé, mert ha ez nem így lenne, senki sem merne mondani semmit, és még inkább magukba fordulnának, ahelyett, hogy segítséget kérnének vagy épp segíthetnék munkámat.

Markáns ¤ Jeges tekintetem nem változik sosem, mindig ugyanolyan határozottság és céltudatosság jelenik meg rajta, amilyet csak el tudsz képzelni.

Zord ¤ Rideg, bunkó vagyok a hét szinte összes napján, nincsenek kivételek. Nem szeretem, ha megzavarnak, azt sem, ha hülye kifogásokkal jön valaki hozzám, mert azonnal érzékelem, ha titkolsz valamit.

Heves ¤ Indulatossá válok, és abban az esetben legjobb, ha senki nincs körülöttem, mert valaki megbánja.

Keményfejű ¤ Rendkívüli makacssággal rendelkezem. A szabályokat persze betartom, de a legtöbb esetben az önmagam által kiáltott szabályok kerülnek előtérbe, emiatt sokszor van vitám a főnökömmel, örülhetne, hogy nem ül unottan az irodája forgószékében.

Szenvedélyes ¤ Ritkán, de előfordul, hogy belemegyek egy kicsi romantikába fulladó flörtölésbe, de ezt leginkább csak akkor alkalmazom, ha szükségeltetik.

Művelt ¤ Mindig naprakész vagyok, próbálok minél több tudományos és nem tudományos dolgot magamba gyűrni, ezáltal mindenbe belefogni, és mindenből tanulni.

Dörzsölt ¤ Nem dőlök be semminek, nagyon is tudom, mikor mit kell tennem, a célok eléréséhez. Ebben a több éves tapasztalat, gyakorlat segít engem.

Arrogáns ¤ Az arrogancia enyhébb változata megtalálható bennem, legjobban a bűnözők felé nyilvánítom ki.

Történet vagy szerepes példa

Egy hosszú nap után semmit nem akartam tenni, csak azt, hogy hazamegyek, és átalszom az éjszakát. Az autómban egy régi dalokkal tűzdelt zenei cd-t hallgattam, amit apámnak készítettem, hogy mindig legyen a közelben valami, ami feldobja a napját, a napomat, vagy mindkettőnkét, ha épp egyszerre utazgatunk. A hangulatom viszonylag jó volt addig, amíg nem fordultam az utcánkba, ahol a rendőrkollégáim már vártak engem. Sőt,nemcsak ők, hanem apám társai is ott voltak. Balsejtelem futott végig bennem. Valami óriási a baj, ha ők itt vannak. Ekkor jutott el az agyamig, hogy apámmal történt valami. Beigazolódott. Kiszálltam a kocsimból, azt sem tudom, hogy egyáltalán az ajtaját bevágtam -e, vagy tárva-nyitva hagytam -e...
A rendőrségi szalag sem érdekelt, bár elém álltak páran, utat vájtam magamnak, a jelvényemet felmutatva, ekkor aztán mindenki arca egyöntetűen azt mutatta, ami a lehető legrosszabb volt. Egyre gyorsabb léptek követték egymást, nem gondoltam semmire sem. A nappalink rögtön az első ajtónál van. Itt ismét akadályozták a továbblépésemet, ekkor újra előkaptam a jelvényemet, és továbbengedtek engem. A földön egy holttest hevert. Apa az, hiába nem láttam az arcát a kanapétól, a cipőjéről felismertem.
- Apa... Apa... - kétszer is kimondtam, talán harmadszorra is, nem emlékszem. A könnyeim potyogtak. - Ők voltak, ugye? - kérdeztem szélsebesen az ott lévő FBI-os kabátban lévő férfitől.
- Úgy néz ki, igen, az édesapja valahogy lebukott - ekkor már nem tudtam uralkodni magamon, és egymást váltotta a düh, a sírás, a bosszú.
- Most mit... mit fognak tenni? Nem hagyják ennyiben, ugye? - szipogtam, a könnyeimet töröltem le az arcomról, amelyen a szemfesték keveredett a könnycseppekkel. - Juttassák börtönbe azt, aki ezt tette apámmal! - heves természetűvé vált a hangom, majd pedig leguggoltam apám mellé, és az arcát néztem percekig.

***

Az FBI-nál csak két ember tudja, hogy az én apám az, aki évekkel ezelőtt beépült az egyik maffiacsoportba, amely itt, Vegasban is ténykedik. Apám hatására lettem az, aki vagyok. Az apám a szervezett bűnözés elleni részleg egyik nyomozója volt. Többször volt beépülve, mint bárki más. Minden jól ment, és már a legvégén járt annak, hogy lezárja élete egy történetét, az egyik maffia leszámolását, amikor megtörtént az egyik baj. Egy, ott dolgozó luxusprosti kifigyelte apámat, és meglátta, ahogyan a rendőrség épületébe megy be, fegyverrel és jelvénnyel. Ez elég volt ahhoz, hogy tovább figyelje, majd pedig beszélt erről a nő a ''főnökének''... És ezután apámat holtan találtam meg a saját házunk nappalijában. Ezt az ügyet az FBI is szemügyre vette, majd pedig elindították a nyomozásukat, amibe én kezdő rendőrként próbáltam belefolyni, de nem tudtam.

***

Utóbbi hetekben találkoztam az egyik maffiataggal, legalábbis csak láttam elsietni az egyik étteremből, ahol épp vacsoráztam a partneremmel. Ő volt az egyik, aki felelős az apám haláláért, és most is titokban ezen dolgozom, hogy minél hamarabb a rács mögött láthassam az egész bandát.
Viszont... akadt egy merész figyelőm is. Utánanéztem, és egy újságíró az, aki nagyon úgy tűnik, érdeklődik irántam azóta, hogy az egyik ügyünk rosszul végződött, de nem miattam. Én tényleg másképp akartam csinálni, a főnököm viszont nem egyezett bele, és így hát, az öt nőt, aki meggyilkolta, szabadon jár-kel a városban... De nem ez az egyetlen, amiért engem szemelt ki, hanem rájött, hogy az én apám az, akit megöltek évekkel ezelőtt.