Hamarosan haza kéne mennünk ellenőrizni az ottani helyzetet. Nem hagyhatom magára a klánt, valamint apám is látni szeretné Aurorát. Márpedig ő nélkülem egy lépést sem tesz. Mégis hogy nézne ki, hogy a maffiavezér felesége egymagában grasszál a nagyvilágban? Feleségemként mindenhová követnie kell. Mindenhol ott kell lennie, ahol én vagyok. Mondjuk most nincs velem, ahova most tartok ott nem lesz szükség az ő jelenlétére.
Megházasodtam, ez igaz. A gyűrű itt virít az ujjamon a házasságom jeleként. Azonban amiről az asszony nem tud, az ugye nem fáj neki. Sosem voltam hűséges, a feleségemnek sem ígértem. Sosem fogok megváltozni, nincs miért.
A Ferrarimat egy eldugott mélygarázsban hagyom. A sofőr benn marad, ügyel az autóra, míg én a dolgomat intézem. Megigazítom a nyakkendőmet, és az elhagyatottnak álcázott házba lépek. Unottan körbe pillantok a berendezésen, bársony, vörös, meztelenség.
Az információspulthoz lépek.
- Mizu cicus?- mosolyog rám buján a csaj.
Gondterhelten felsóhajtok.
- Most nincs kedvem az ilyen játszadozásra!- csattan a hangom.- A madame-ot keresem. Mondja meg neki!
A lány zavartan telefonálgat, majd szabadkozva rám néz.
- A madame házon kívül van. Esetleg fáradjon az egyik szobába, majd szólunk.
Rácsapok a pultra. Nem szeretem, ha megvárakoztatnak. De vállat vonok és elindulok az egyik szoba felé. Leülök a fotelbe és várakozóan rágyújtok egy szivarra.


kicsit megkéstem :$

Ma nem dolgoztam, viszont volt pár dolog, amit el kellett intéznem. Kezdve azzal, hogy a kocsimat leadtam egy műhelybe, hogy próbálják menteni a menthetőt, vagy legalább is mérjék fel milyen állapotba van, van e még értelme megszereltetni, mennyit kaphatok érte.
Ezek után a belvárosba mentem vásárolni, mert mindig újítanom kell a ruhatáramon, a fehérnemű gyűjteményemről ne is beszéljünk. Oda feltétlenül szükséges új darabokat vennem. Ezekre mindig szükségem van a munka miatt. Tudom, hogy egy – két ügyfelemnek mik a kívánságai, így olykor extrém darabokat is be kell szereznem csupa csipkéből, és ezek nem tartós darabok. Nem egy fehér neműm kerül olykor letépésre.
Vásárlás után a Madam házához mentem, de sajnos őt nem találtam ott, így viszont elbeszélgettem a lányokkal. Tapasztalatot cseréltünk, kibeszéltünk egy – két közös ügyfelet, és kérdezgették, hogy milyen az, ha a magam ura vagyok. Mikor végeztem hazafelé indultam, de a pultos lány megállított.
- Szia, segíts. Azaz úr a madamot keresi, és van egy érzésem, hogy fontos ügyfél. Elég ránézni, én meg nem tudom mikor jön a madam vissza, vagy kit küldjek – suttogta halkan nekem, én pedig a mutatott irányba néztem, és mondanom sem kell, hogy felismertem az illetőt.
- Ha a madam megjön, mond hogy jön nekem eggyel, ezeket őrizd meg nekem –adtam oda a szatyraimat egy kivételével, amiben volt pár érdekes darab, mert jelenleg csak egy szimpla kis egyszerű valami volt rajtam.
- Szerbusz, Alessandro – lépek oda hozzá, és két puszival üdvözlöm. Valamikor régen voltam már vele, illetve a madam már egyszer bemutatott minket egymásnak, de amióta kikerültem ebből a házból nem volt alkalmunk találkozni, vagy egyéb.
- A Madamnak sajnos most üzleti ügye van, de addig is szívesen szórakoztatlak, ha van kedved hozzá. Szeretnél kint maradni, vagy vonuljunk inkább el – néztem rá kíváncsian miközben mosolyogtam, majd az egyik arra járó pincérlánytól elvettem két pohár pezsgőt, és az egyiket felé kínáltam.

- Buona notte, signorina!- köszöntöm a hozzámlépő lányt.
Nocsak, nocsak.
- A sok az mennyire sok?- kérdezem morogva, miközben nagyokat szívok a szivarból. Engem nem lehet csak úgy megvárakoztatni. Mégis kinek képzeli magát az a nő? Csak térjen vissza, és meglátja, mennyire lehet velem szórakozni. Üzleti ügy, nem érdekel más üzleti ügye. A mi ügyünk érdekel, amiért ide kell fáradnom.
Elfogadom a felém nyújtott pezsgőt. Aprót kortyolok az alkoholos, gyöngyöző nedűből. Nem a legjobb, de nem is a legrosszabb. Amíg nincs benne méreg, addig jó. Ó, hacsak felidézni tudnám, hányszor akartak méreggel a föld alá tenni. Nem sikerült nekik valami nagyszerűen, még mindig élek, nem?
- Szórakoztatni?- vonom fel mintegy közönyösen a szemöldökömet, és hátra dőlök a fotelben. Karfára teszem a kezemet, és érdeklődően figyelem Briannát.-Engem?
Megiszom a maradék pezsgőt, a poharat lerakom a fotel mellé. Majdcsak megtalálja valaki, úgyis annyi nő mászkál itt egésznap. Elnyomom a szivaromat, végül felállok. Kisimítom a ráncokat az öltönyön, drága és vigyázni kell rá. Nem lehet vele durván bánni, szeretem az öltönyeimet.
- Lepj meg!- válaszolom a lánynak tömören és az elzárt szobák felé biccentek.
Ha van valami, amit nem bírok, az a kukkolók hada. Nincs szükségem közönségre, mégis csak létezik ma még az intimszféra fogalma.
Fogalmam sincs, melyik szobák azok, amik most szabadok. Találomra benyitok kettőbe is, amik mind foglaltak. Bocsánatkérés nélkül lépek vissza, majd megyek tovább. Ha mögöttem Brianna nem zárja rájuk az ajtókat, akkor kénytelenek nyitott ajtóknál folytatni a tevékenységeket. Hacsak nem zárják be maguk az ajtókat.
- De gyors legyen!- fordulok meg, hogy a lány szemeibe nézhessek.
Megállok a folyosó közepén. Elég ajtón lestem be az előbb, most már igazán tehetne valamit Brianna is. Zsebre tett kézzel állok vele szemben és kihívóan megemelem a szemöldökömet. Ennél többet nem vagyok hajlandó tenni. Ez márcsak Briannán múlik. Ha lenne a közelben egy kanapé, akkor most leheverednék és onnan néznék rá várakozóan. De nem látok, szóval csak csöndesen állok. Remélem, hamar végez a roppant fontos üzleti ügyeivel a madame.

Kíváncsian néztem Alessandrora. Nem tudom pontosan miért jött, de ha üzleti ügy, akkor addig elszórakoztatom, ha meg másért, akkor pedig a legjobbat nyújtom neki, mert neki csak az jár.
- Pontosan nem tudom, és biztos elnézést fog kérni, amiért nincs itt, és kárpótolni fog . Ezt megígérem – mondtam neki komolyan. Nem viccelődtem, vagy bármi jelét nem adtam annak, hogy ne így lenne majd a dolog. Ismerem a madamot, és meg fogja tenni, hiszen fontos ügyfélről van szó.
- Igen, téged. Nem hagyhatom, hogy magányosan itt üldögélj, és unatkozz. Szívesen beszélgetek, vagy bármi – kacsintottam rá, hogy bármi szóba jöhet, ha van kedve hozzá. A pezsgőt végül elvette, ezt már jó pontnak láttam. Remélhetőleg a mérgelődése is abba fog maradni , amiért a madam nincs itt.
- Megfoglak – mondtam mosolyogva, majd elindultunk. Elkuncogtam magamat, ahogy kicsit türelmetlenül benyitott pár helyre, ami foglalt volt, én pedig gyorsan becsuktam az ajtókat, még is csak privát szobákról volt szó. Néztem, ahogy az emberem ott áll zsörtölődve, türelmetlenkedve a folyosón, és oda riszáltam hozzá.
Elég közel sétáltam hozzá, és a fülébe suttogtam :
- Gyere, ez a miénk – azzal előhúztam egy kulcsot, és kinyitottam a zárt ajtót, ami azért sokkal másabb szóba volt, mint a többi, ahová benyitott. Előkelőbb, ha úgy tetszik, és miután bementünk magunkra is zártam, hogy még csak véletlenül se tudjon senki se bejönni.
- Ha valami kívánságod akad akkor szólj, ha kell hívhatunk még másik lányt is- léptem mögé és lesegítettem a zakóját, amit aztán gondosan egy vállfára raktam, majd indítottam egy kis halk zenét.
- Pár pillanatot kérek, és türelmet, amíg elkészítem a meglepetésedet – mondtam neki mosolyogva, majd eltűntem a szoba külön bejáratú fürdője felé, aminek nem csuktam be az ajtaját. Gyorsan ledobáltam magamról minden ruhát, és a nálam maradt kis tasakból kihalásztam egy érdekes fehérneműt, amibe gyorsan belebújtam. Ami egy necc ruha volt, amin a mellrésznél rendes anyag feszült, hogy a kebleket takarja. Alatta pedig csak ugyanolyan fekete falatnyi tanga volt.
Lassan, riszálva jöttem ki a fürdőből, és táncolni kezdtem előtte. Gondosan végig simítottam magamon, mint egy megmutatva magamat, majd közelebb táncoltam hozzá és az ölébe mászva , vele szembe táncoltam, vagy inkább vonaglottam.
- Hogy tetszik? –nézek rá kíváncsian, hogy elnyerte e a tetszését a ruhám.