Las Vegas, 1991, április 2 23 Éjjeli pillangó Prostitutes Amanda Seyfried

Karakter személyisége

- Milyen vagy te valójában? Amikor nem dolgozol?
- Meg akarlak ismerni közelebbről…
- Miért csinálod te ezt igazából?
- Van családod? Ők mit szólnak ahhoz, hogy ezt csinálod? stb, stb… Kismilliószor kaptam már meg ezeket és ehhez hasonló kérdéseket. Amikre nincsen jó válasz, vagy csak én nem akarom megadni őket. Legtöbbször csak kiröhögtem őket, és átfordultam a másik oldalamra, hogy rágyújtsak. Sosem értettem ezt igazából. Ha barátnőt akar magának, ne egy prostituálthoz forduljon… ha meg nem azt akar, ne is akarjon senki megtudni rólam semmit. Csak, hogy mennyiért dolgozok, max, meg, hogy mit vagyok hajlandó csinálni. Ezen felül meg, kérdezgessék a randi partnerüket.
Alapvetően azt hiszem totál más személy vagyok, mint aki voltam alig két éve. Eleve ebbe a romlott városba születtem, itt szocializálódtam, tehát azt nem mondhatom, hogy túlságosan is ártatlan voltam mindig. Nem tudom, hogy Jenny hogyan csinálta/csinálja ezt… Itt mindenhol valami bűzlik, semmi se az, aminek tűnik, még az emberek se. Lehet, hogy a buszon éppen egy bérgyilkos mellett ülsz, vagy egy drogdíler adja át neked a helyet, vagy éppen egy sikkasztó enged maga elé a sorban, ha sietsz. Azt hiszem ezt már nekem is sikerült megtanulnom. Volt, amikor még hittem abban, hogy ez a város nem is olyan romlott, mint amilyennek bemutatják. Akkor még egészen hasonlítottunk egymásra Jenny-vel… nem csak külsőleg. Csak neki sikerült is ott maradnia, miután szüleink meghaltak. Ugyanaz a lány maradt, aki volt… én pedig… Én megtörtem kicsit. Azt hiszem, még mindig ennek a nyomait viselem. Jó legalább valamire fogni a történteket. Valamit okolni kell, amiért olyan lettem, amilyen most vagyok. Mondhatnak szívtelennek is talán. Lehet az is vagyok, vagy, csak valahova nagyon mélyre rejtettem azt. Muszáj volt. Nem, nem sírtok, amiért ez lett az életemmel, félre ne értsen senki. Én választottam, én akartam. Senki se kényszerített, nem fenyegettek, nem raboltak el és fenyegettek az életemmel, ha nem teszem meg. Nézhettek most hülyének is, de akkor úgy gondoltam, hogy jó ötlet, mostanra pedig… hozzászoktam? Talán. Talán már nem érdekel az egész. Hogy ez mégis milyen dolog, milyen szakma… nem kéne, nem szabad, stb. Ugyan. Eddig se törődött senki azzal, hogy mit csinálok, csak Jenny. Ő pedig természetesen nem tudja, hogy mit csinálok. Félek is elmondani neki, azt hiszem, bár, egyre többször fordul meg a fejemben, hogy kéne… De mindegy is ez most.
Mondhatni már profi vagyok abban, amit csinálok, tudom a trükköket, tudom, hogy mit szabad és mit nem, hogy mit akarok én és mit nem… bár ez nem a saját érdemem, Tiana volt az, aki beavatott eme remek szakma szépségeibe. Na jó, ezt nehéz kimondani nevetés nélkül.
Tudom, hogy jó vagyok, tudom, hogy mik az adottságaim és azt is tudom, hogy mire vagyok képes. Nem, nem egoizmus, vagy hasonlók, csak tisztában vagyok a képességeimmel, a pozitívokkal ugyanúgy, mint a negatívokkal. Tudom, hogy akaratos vagyok, hogy lusta, feledékeny és azt is, hogy válogatós. Most már a klienseimben is. Megtehetem, így hát, megteszem. Persze, nem könnyű a szakmám, de így azért egészen elviselhető. Nem bújok akárkivel, akárhol, akárhogyan ágyba, vagy éppen abba, vagy oda, ahova ő szeretné. Lehet az illető nő, vagy férfi, igenis igényesnek kell lennie, ha az én szolgáltatásaimat akarja. De hát, ha ki tudja fizetni a tarifámat, akkor feltehetőleg az is. Kevés gazdag embert ismerek, aki ápolatlan és gusztustalan. Azt hiszem egy kezemen meg tudom számolni az elégedetlen vendégeim számát, bár az se feltétlenül az én hibám volt. Aki nem képes elfogadni a szabályaimat, az ne forduljon hozzám, az forduljon a feleségéhez, barátnőjéhez, akit éppen megcsal. Azt hiszem már csak azzal is meggazdagodhattam volna, ha megzsaroltam volna minden kapcsolatban lévő partneremet, hogy bizony talán eljár a szám. De nem… nem leszek patkány, az még hozzám képest is gusztustalan lenne. Inkább csak kiröhögöm őket, meg a nőket, akik nem tudják kielégíteni annyira a partnerüket, hogy egy luxus prostihoz kell fordulniuk. Persze, a pasi hibája is biztos… de ha mellettem lenne valaki, aki ehhez folyamodna, bizony leégne a bőr a képemről, hogy ennyire rossz vagy unalmas vagyok. Mellettem aztán biztos nem lenne ilyen problémája egy pasinak se. Ahhoz túl jó vagyok.
A kinézetemre mindig figyeltem, főleg azóta, amióta azzal keresem a pénzemet. Az alakomnak tökéletesnek kell lennie, ápoltnak kell lennem, éppen ezért erre sose sajnáltam a pénzt.
A másik, amire sose sajnáltam a pénzt, az a ruha. Bizony, tipikus nő vagyok, lásson mindenki csodát. Beszabadulok egy bevásárlóközpontba, nagyjából úgy viselkedek, mint egy kisgyerek a játékboltban. Bár, elég nekem egy online katalógus is, hogy megőrüljek. Még jó, hogy van is miből… de ha már ezt teszem, hogy pénzt keressek, akkor már arra is fogom költeni, amire én szeretném, nem? De. Én is úgy gondoltam. Amúgy is jó, ha észben tartod, velem nem érdemes vitatkozni, nem győznél… Mint megsúgtam korábban, makacs vagyok és épp ezért a végsőkig is tudok harcolni az igazamért, legyen az akármilyen gyerekes vita.
Könnyű velem barátkozni, bár az igazat rólam nem sokszor fogja hallani az, aki ezzel próbálkozik. Van egy úgynevezett „civil” álcám… ami igazából nem is annyira álca, mint inkább a vágyaim, amiket hazudok néha magamnak. Voltak és vannak is nekem is ambícióim, céljaim, amiket egy napon meg fogok valósítani. Mindig is fotós akartam lenni, már kiskorom óta. Figyeltem az újságokat és azokat, akik körbejárják a világot és mindenhol lefotóznak mindent, gyönyörű képeket csinálnak… és olyan helyeken járnak, ahova másokat nem igen engednek be. Igen… világot látni, ez már olyan régóta vágyam. MINDENT, szó szerint mindent látni akarok… nem csak ezt a koszos várost. De majd egyszer…

Történet vagy szerepes példa

Azt se tudom, hol vagyok pontosan. Kivételesen nem azért, mert túl sokat ittam. Igazából, az első helyre bejöttem, amiről feltételeztem, hogy szolgál fel alkoholt, ami éppenséggel egy hotel, de hát kit érdekel jelenleg? Van bár… ott pedig van alkohol. Na jó, ez kicsit kizárhatja az első kijelentésemet, bár nem az a célom, hogy lerészegedjek, vagy hasonlók. Csak egyszerűen muszáj volt meginnom egy pohárral, amilyen napom volt. Ismét egy sikertelen állásinterjú… meg se lepődök már ezen. Komolyan ebben a városban csak az tud pénzt keresni normálisan, aki törvénytelenül teszi azt. Lehet nekem is azt kéne csinálnom…
Azért csíptem ki magam, szedtem össze magam, hogy közöljék velem, alkalmatlan vagyok az állásra. Most komolyan, képesítés kell egy rohadt titkárnőnek? Ne röhögtessenek már. Majd egyetemre fogok járni azért, hogy valaki utasításait kövessem. De hát, ha neki diplomás pincsi kell, akkor elmehet a fenébe. Azok biztosan könnyebben térdelnek le elé.
A pultnál ülök és az italomat kortyolgatva nézelődök az emberek között. Sokszor szoktam magamban kitalálni, hogy mégis kik is lehetnek az emberek. Saját kis sztorit adni mindenkinek, ami feltehetőleg gyökeresen eltér a valóságtól, de ez hol érdekel engem?
Mondjuk az a nő ott… erősen próbál flörtölni egy nagyon nem hozzá illő pasival. tipikusan az a fajta, aki többet gondol magáról, mint amit kéne, de ami vicces, amiért ő elhiszi, mások is elhiszik róla. Ezt sose tudtam megérteni, miért és hogyan működik, de valahogy így van. Talán túl magabiztos a kisugárzása és ez tetszik az embereknek. Minden esetre ő biztosan nagy reményekkel jött ma ide. Remélem hoppon marad. Nem érdemli meg azt a faszit…
Olyannyira belemerülök ebbe a kis, gyerekes játékomba, hogy alig veszem észre, hogy egy, hasonlóan jóképű férfi már egy ideje bámul. De valahogy megérzem a tekintetét magamon és odavonzza az enyémet is rá. Magabiztosan mosolygok vissza rá, egy ideig nézegetjük egymást, aztán el is indul felém. Lehet mégse lesz olyan rossz az estém, mint amilyennek gondoltam?
Ahogy odaér hozzám, nem velem szemben ül le, ahogy azt gondoltam, hanem mögém, de egyből oda is hajol hozzám, egész közel a fülemhez, ó bakker, libabőrös leszek attól, ahogy finoman hozzáér másik kezével vállamhoz.
- Mennyi? – Ennyit mondd csupán. Erősen felvonom a szemöldököm, de azonnal le is esik, hogy mire gondol. Valahol hízelgő, hogy prostinak néz… de valahol meg fel is húz. Viszont, egy pillanat alatt végigfut az agyamon, hogy igazából… én ebből csak jól jönnék ki. Elvégre, baromira szexi ez a pasi, feltehetőleg csak lusta barátnőhöz, vagy éppen nem akar kapcsolatot, vannak, akiknek a fétise, hogy fizessen érte, gondolom én. Vagy az egész élmény az. Bár lehet csak annyiról van szó, hogy őket legalább biztosan nem kell visszahívni, vagy még csak hazudni se kell ezt. De most komolyan… vonzó, és feltehetőleg gazdag, ha ilyen helyen keresi a női társaságot. Elvégre az elegáns hotelek bárjában csak is a luxusprostik keresnek kuncsaftot. De nem… ne csináld ezt Ori, te nem vagy ilyen.
Lehúzom az italom tartalmát, majd nagy levegőt veszek és felé fordulok.
- Az attól függ… vegyél nekem még egy italt és elárulom. – Próbáltam csábosan mosolyogni rá, de, igazából lazán azt mondtam volna neki, hogy ingyen is. Amilyen napom volt… ez csak segített volna rajtam.
- Ó, szóval még kéreted is magad? Ez is része a csomagnak? – Kérdezi hamiskás mosollyal, majd int a pincérnek és kér nekem még egyet abból, amit ittam. Keze közben combomra simul, egészen, a szoknyám alá.
Nem, Oriana, ezt csak nem teheted. Viszont, minden egyes másodpercben, ahogy rám néz, ahogy hozzám ér, egyre inkább elvágyódok a rossz felé. Bakker, hogy lehet egy pasi ilyen hatással rám? Jézusom… mint valami ostoba liba. De ha már itt tartunk, a pénzre baromira szükségem lenne és nem is árultam el neki, hogy nem az vagyok, aminek néz.
Amint a pincér kihozza az italt én egyből felé kapok és mohón kortyolok bele, amire elneveti magát. Na jó, ha ezt így csinálom, nem is kell ezt elmondanom neki, mert magától is rájön. Ezért vissza is fogom magam, viszont, ez elég bátorságot is ad nekem. Egyszer élek, lesz, ami lesz…
Megragadom a kezét, otthagyva a poharat, felállok és elindulok az előcsarnok felé.
- A részleteket majd megbeszéljük… - Fordulok hátra, ő pedig követ, kaján vigyorral a képén. A szívem úgy ver, szinte kiesik a helyéről, talán az első alkalmam előtt izgultam így. Végül is, valamilyen értelemben, ez is az első alkalom, valamiben. A lifthez érünk, ahol ő meg is nyomja az emeletének a gombját, amint az ajtó becsukódik, nekitol a falnak és nyakamat kezdi csókolgatni. Nem… ez túl egyszerű, ezt élvezem is és még pénzt is keresek vele?
Nem szól semmit, rám se néz, csak kezével fedezi éppen fel ruhámon keresztül testemet. Profinak kell tűnnöm, ha nem akarok lebukni, szóval minél jobban próbálom azt visszafogni, amit érzek, bár, nyilván a pasik szeretik látni azt a hatást, amit keltenek ilyenkor… fene se tudja. Jézusom, mekkora barom vagyok, tutira le fogok bukni.
Kinyílik a lift ajtó, ő pedig elkezd húzni maga után, sietős léptekkel, alig, hogy odaérünk az ajtóhoz, kinyitja, majd amint beértünk, fenekembe markol, magához húz és felkap. Oké, nincs mellébeszélés… egészen az ágyig visz, amire majdhogynem ledob, majd vetkőztetni kezd, szinte letépve rólam a ruhát… én pedig hagyom, hogy csinálja, amit szeretne, mintha legalábbis én fizetném ezért, nem pedig fordítva…. de ha egyszer olyan jó? Nehogy rákapjak a dolog ízére…