TJ & Oriana

 
[You must be registered and logged in to see this image.]

Egy egészen picit, csak olyan finom nőiesen felhorkantam arra, hogy megtapsolt. Hűha, most akkor nagyon megsértett ezzel. Nem vagyok elég temperamentumos… menjen a fenébe. A porbléma az, hogy hiába nem akartam, akárhogy is, de egyre jobban csak idegesítettem magam. Még, hogy nem vagyok elég temperamentumos, csoda, hogy nem vörösödtem el az idegességtől… bár az igencsak rontana az összképen… egy szőke pulyka, biztos csábító lennék… mint egy túlsúlyos iszákos barom, azok szoktak mindig vörösen virítani.
- Én meg az angol királynőnek képzelem magam… mégis mi az istenért gondolod, hogy én is az egyik csicskásod vagyok? Én sose leszek senki csicskása, ha én azt nem akarom. Fenyegethetsz tőlem akármivel, akár az életemmel is, tudom, hogy neked nem ér az semmit, akkor se leszek olyan, mint a többi kis kurva, akit csettintésre utasítgatnak… Látod, pont ezért vagyok a magam ura… ÉN nem vagyok egy szánalmas kis prosti… hiába akarod nagyon elhitetni velem. – Jó, tudom, hogy nagyon is messzire mentem a dologban és hogy bármelyik pillanatban megkaphatom, amit az ilyen pasik szoktak adni… de, mondhatni öngyilkossági hajlamig kifeszülően is képes voltam megmondani a magamét, még, ha ez kicsit… őrültnek is tűnhet külső szemmel. Bár, nézzük meg, hogy milyen világban élünk… komolyan, ennyi erővel ezeket az utcákon az is öngyilkossági hajlam, ha kilépek az utcára, mert bárki arra jöhet és csak úgy lelőhet… vagy elüthet az autójával. Én meg szeretem a saját… és sajnos mások határait is pengetni.
Jó, bevallom, amikor közelebb lép hozzám, egy egészen picit azért hátrálok, de aztán megállok és megpróbálom nem olyan visszafojtva venni a levegőt. Persze, nagy a szám, de azért féltek a pici kis pofimat, elvégre ha bármi csúnyát is csinál vele, akkor elég valószínű, hogy jó ideig kiesek a munkából, ugyanis az én ügyfeleim nem egy összevert lánykát akarnak maguknak… az pedig csúnya lenne, ha addig nem keresnék egy fillért se. Plusz, mi az istent mondanék másoknak? Leestem a nem létező lépcsőmön és lefejeltem a korlátot? Ugyan…
Azért ujjai mozgására csak sikerül visszafojtva vennem a levegőt,
- Vicces fiú vagy te… komolyan önérzetről beszélsz nekem ezután? – Egy egészen picit el is nevettem magam, már amennyire a helyzet engedte, aztán vettem egy nagy levegőt és megragadtam a kezét.
- Nem… rohadtul nem tudom, hogy miért akarok pont neked bizonyítani… - Ingattam meg a fejem, majd lehúztam kabátjának cipzárját, megragadtam a pólóját és úgy indultam meg határozottan a kanapé felé terelve őt, már, ha hagyta, természetesen.
Nem visszafogva magam le is lököm oda, két lába mellé térdelve és leveszem a kabátot is, eldobva valamerre. Megragadom ismét a pólóját, hogy magamhoz húzzam egy csókra, a végén erősen beleharapva alsó ajkába, majd ledobom azt a köntöst is magamról, elvégre nem igen van rá szükség.
- Nos, kedves ügyfél… valami különleges kérés? – Teszem fel a kérdést úgy, hogy közben enyhén felemelkedek ölében, hogy mellkasom és melleim nagyjából szemmagasságba kerüljenek vele. Oh, ha lennék olyan erőben, talán még azt a rohadt pólót is letépném róla, de az a próbálkozás elmarad, leginkább csak hülyét csinálnék magamból, ha megpróbálkoznék vele…helyette csak, kihasználva, hogy kissé felemelkedtem, nadrágja cipzárja után nyúlok, hogy azt lehúzzam.

[You must be registered and logged in to see this link.] öltözék: [You must be registered and logged in to see this link.] | ...