Egy-egy papírpoharat tartok a kezeimben. Az ilyen esetek ritkaságszámba mennek. Általában egy kávét hozok, magamnak. Vagy egyet sem, mert tudom, hogy valaki majd hoz nekem egyet. A munkatársaim tudják, hogy eléggé zabos tudok lenni olykor, ha nem kapom meg egy normális ember kávéadagjának kétszeresét a délelőtt folyamán. Ugyanennyit igénylek délután is. És, ha éjszakás vagyok, akkor még kettőre szükségem van. De ez a mai napon máshogy alakult. Két-, azaz kettő papírpohár van most nálam. Magam elé nézek, céltudatosan haladok előre, magam elé nézek, felszegem a fejemet és nem foglalkozok a fürkésző pillantásokkal. Annak ellenére sem, hogy érzem azokat még a hátamon - és tán lejjebb - is. Szinte látom a kérdőjeleket a fejek fölött lebegni: ki a szerencsés?
A szerencsés, aki elvitte a jackpot-ot, pedig nem más, mint Flynn Carter. Mostanában nem túl fényes a viszonyunk, és arra gondoltam, hogy talán egy kávé majd szóra bírja. Tudom, hogy mi a baja velem. Vagyis, sejtem. Oké, talán azt leszámítva, hogy rájött, hogy kibaszottul bunkó vagyok és arrogáns, a bátyja ügyéről van szó. Piszkálja a csőrét, hogy levettem róla. De nem tehettem mást. Egyrészt teljesen tönkrement volna idegileg, beleőrült volna, másrészt pedig, szakmai szemmel nézve sincs rendben, hogy a saját családja gyilkosát kajtassa. Az anyámat is megölték, és ugyanígy akartam volna cselekedni, mint most ő. De az már régen volt, akkor még túl fiatal voltam, még csak nem is rendőrnek készültem, semmit sem tehettem, bármennyire is szerettem volna. Az az ügy pedig megoldódott. Épp úgy, mint ahogyan ez is meg fog oldódni. Megoldják a fiúk, tudom, hiszen én is a körmükre nézek és sürgetem a melót, amennyire csak lehet, és megtehetem.
Szóval a kávé.
Carter asztalához lépek, és lerakom a lapra a még gőzölgő feketét, és egy széket húzok a bútor mellé. Mielőtt megszólalnék, ajkam szegletében bujkáló mosollyal fürkészem a férfi régről ismerős arcát.
- Beszélni akarok veled - közlöm kissé szárazon. Nem kérdezem, és nem felvetem az ötletemet, egyenesen a képébe vágom, hogy mit akarok. Szerintem tudja, miről van szó. Belekortyolok a kávéba, és várom, hogy esetleg ő is ugyanígy tegyen, aztán visszahelyezem az enyémet az asztalra.