- Most fordulj jobbra, ez az, most balra, kicsit emeld fel az állad – hallom az utasításokat, és monotonon csinálom is. Műmosoly, műsmink, műén. Tévedés ne essék, szeretem, ha szépen kisminkelnek, de ez már túl sok. Szerintem a púdertől hamarosan rosszul leszek, nem hiszem, hogy a legjobbat használják, érzem, ahogy a kis porszemcsék az orromba tolulnak. Még az is lehet, hogy mérgező nem? Meg kéne kérdeznem!
- Kicsit lejjebb engedhetnéd a cipzárad, mit szólsz? – érdeklődik a fotós, és látom a sóvárgó tekintetét. Na, meg anyád járjon a vasútra, amikor jön a vonat!
Ebből elegem van, már legalább két órája csinálom és semmi értelmeset nem tudott még belőlem kihozni, ami elég nagy égés neki. Megunom és eldobom a kalapot felé, sőt, mondhatni hozzávágom.
- Végeztünk Jamie! Egy nagy szar, amit csinálsz, fáj a szemem a vakutól, és ez a ruha is förtelmes, amit rám adtál, plusz ez a smink mérgező. Olvastam róla – mondom neki nagyon komolyan, és nagyon dühös fejjel.
- 300$-t kapsz óránként, viseld el – veti oda nekem foghíjról, de ez a barom nem ismer engem.
- Igen, akkor dugd fel a háromszázad, meg ezt is – lekapom a magas sarkút, és hozzávágom, de elhajol. Nem baj, van másik. Azt is eldobom, na, az már szépen puffan a bal karján, remélem a sarka találta el és belilul. Közben elindulok felé és félrelököm az útból.
- Jobb lesz, ha kifizetsz, mert elegem van belőled. Többet úgysem találkozunk, te sztárfotós – közben végignézek rajta. Ócska ing, nadrág, zokni és… szandál! ÁÁÁÁÁÁ, megőrülök, utálom, utálom, utálom!
- Tanulj meg öltözködni, ennyi pénzből már vehetnél magadnak egy normális inget, ne a turkálóból öltözködj – közben egy gyors mozdulattal hátrakötöm a hajam, kisebb copfot képzek egy hajgumi és a kezem segítségével. Nem tud mit tenni, itt van velem Gertrud, a jelenlegi ügynököm. Mondjuk ő sem sokáig lesz az, mert ilyen béna helyekre is csak ő tudott elhozni. Komolyan mondom, visszasírom Josh-t, vele legalább a szex jó volt. De ez a frigid picsa, mindig nagyon fel van öltözve.
Jamie odamegy Gertrudhoz és ad neki pénzt. Hát baszod, nekem add, ne annak a vörös luvnyának. Itt az egész blokkban én vagyok az érték, a többi semmit sem ér.
- Kennedy, megbántottad Jamie-t, ezt levonom a béredből – mondja nagyon komolyan, én meg nagyon komolyan odamegyek hozzá, az arcától, nagyjából két centire tolom be az enyémet. Persze a fényképészek királya, akinek még XIX. századi felszerelése van elégedetten pislog felém. Kapd be, hülyegyerek!
- Azt próbáld meg, fel is jelentelek. Ide a pénzt – nem vagyok jókedvemben, szóval ne szórakozzon velem. Mire felképelném, már érzem a kezemben a hűvös érintését a dollároknak, és a mérgem elillan, bájos mosollyal jutalmazom Gertit.
- Köszike – vigyorgok és gyorsan megszámolom, megvan mind. Talán valamennyit levont, de nem érdekel.
- Szevasz lúzerkém – köszönök el kedves Jamietől. Nem érdekel a pofája többet, szóval hátrafordulás nélkül az öltöző felé száguldok. Ma megveszem azt az isteni cipőt, amit tegnap láttam, jujujujjjj!