New York, 1988. augusztus 14. 26 FBI Cops Channing Tatum

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
Megbízhatóság - rám lehet mindig számítani. Ha valamire a szavamat adom, akkor az úgy is lesz. Akár később megbánnám, még akkor sem fogom felrúgni. Ha valahova időre elígérkezem sem szeretek késni, és ha épp van barátnőm, akkor hihet a szavamban, hogy nincs senki más mellette és kitüntetem a figyelmemmel.  

Őszinteség – nem kenyerem a kétszínűség. Ha valakinek nem tetszik, amit mondok, ne hallja meg. De amit gondolok, azt ki is mondom. Más eset van akkor, ha mondjuk egy csaj éppen az őrjöngős egy hetét éli, akkor inkább csak elbeszélek a szavai mellett.  De nem szeretek hazudni, ármánykodni, később úgyis csak pofon ütne a dolog. Inkább maradok egyenes.

Megfontoltság – Sok szituáció is megköveteli, hogy nem szabad az indulataimat szabadjára engedni. Tudom, hogy elég csak egy rossz lépést tennem és akár egy életbe is kerülhet. Ebből kiindulva pedig megtanultam tényleg megfontoltan cselekedni.

Logika – mind a tanulásomban, mind a csapaton belüli stratégikus viselkedésemben megmutatkozik. Tanulással sosem voltak gondjaim, és a meccseken is előszeretettel húztam az ellenfél agyát különféle trükkös megmozdulásokkal.

Erőnlét – jó, jó, tudom, ez nem igazán tulajdonság, de nem tagadom, büszke vagyok arra, amit sikerült elérnem. Vagy inkább ahova sikerült eljutnom. A múlt miatt nekem kellett magamtól talpra állni, és azzal, hogy edzettem magam fizikailag, és bekerültem a sulicsapatba, lelkileg is megerősített. És mindennek köszönhető az a sok minden, amit sikerült egyedül elérni. Mert pusztán a két kezemből élek, és amire viszem az adottságaimmal.

Főzés – mivel elég hamar, már tizenévesen elszakadtam otthonról, amiért kollégiumba kerültem egy másik város gimijében, hamar önállósodtam. Ez pedig mindazokkal a tényezőkkel együtt járt, ami a korán felnőtt gyerekekre érvényesek. Megtanultam beosztani amim van, és többek közt megtanultam kaját is csinálni. Mi több, egész jó kikapcsolás. Ha épp nincs semmi dolgom, és semmi más nem köt le, nincs is jobb mint egy kiadós rántottát összedobni, sok összetevővel egyedileg ízesítve. De persze nem ragadtam le itt, sok mindent el tudok készíteni.

◆ negatív tulajdonságok:
Száguldás – gyengéim a sok lóerős karosszériacsodák, amiket csak egy picit kell megindítani, máris felpörögnek vagy kétszázra. De ugyanígy az extrémebb sportoknak sem tudok ellenállni.

Korlátok feszegetése – tisztában vagyok azzal, hogy meddig tartanak a határaim, de hajlamos vagyok őket áthágni, aztán a másnap a következményét is leshetem. Megesett már bulin, hogy túl sokat ittam, vagy olyanba kötöttem bele, aki egyből padlóra küldött.

Makacsság – egy olyan tulajdonságom, ami szintén a legrosszabbak egyike. Ha valamit másképpen látok, akkor nem is változtatom meg a véleményem, és erős térítőszöveg kell, hogy belássam, ha hibázok.

Nem tudok veszíteni – ez egy nagyon rossz jellemző rám nézve, nehezen viselem, ha valaki jobb abban, amiért kiteszem a lelkem. Ez folyamatosan versengésre buzdít.

Megnyílni másoknak – ritkán teszem, nagyon ritkán. Többnyire amit belőlem látnak, az a felszín. A magánéletem nem egy nyitott könyv, csak annak van hozzá köze, aki nyomot tud hagyni az életemben. Néhány közvetlen barát, néhány exem, és természetesen a húgom az, akik igazán ismernek. De talán a barátok és Lynette akik minden apró ügyes bajomat tudják. A barátnők? Nekik attól függ mennyi időt töltöttek el velem, annál jobban ismertek ki.
Nehéz ügy – vannak olyan témák, mint Lyn sértegetése, ócsárolása, amiket nem tudok figyelmen kívül hagyni. És hiába vagyok megfontolt és fogom vissza magam, egyszerűen késztetést érzek, hogy az illetőbe belekössek, nem egyszer verekedés lesz a vége.

◆ egyebek:  
A - talán nem is annyira - szürke hétköznapok – Zenélek, amikor ráérek. A fiatalok színes forgataga, a szórakozóhelyek, a bulik és az ezzel járó életérzés már rég beszippantott, és a zsigereimben érzem, hogy a részese akarok lenni. Megvan már a magam társasága, akikkel gyakran lazítok a megszokott helyünkön.
Már-már mánia – A sport és a munkám fontos számomra, hisz az jelenti a tulajdonképpeni megélhetést. Amióta a szüleink meghaltak, én lettem a családfenntartó, és ez ösztönöz, hogy hajtsam magam. Maximalista vagyok, mi tagadás. Sokan úgy látják, talán túl sok időt töltök edzésekkel. Imádok a kick-boxot, de csak az éles helyzetekre való felkészülésre jó befűteni vele. Néha alkalomadtán futni is eljárok, de a kifejezetten kedvencek az extrém sportok.
Keményfej –Önfejű vagyok? Igen, határozottan. Ha valamit eltervezek, akkor azt véghezviszem. Azért hajlamos vagyok a kompromisszumra is, ha más lehetőség nincs. Büszke vagyok, arra főképp amit eddig elértem az életben. Nincs jobb annál, mint nézni az eredményét annak, amit megcsináltam. Csak magamra számíthatok. Lehet Lyn is ott van és még sokan mások, de erre az élet megedzett. Nem szeretem, ha mások dirigálnak és irányítanak. Kiver a víz a keveréstől is. Az egyenes beszédet fontosnak találom, de megtanultam, néha hallgatni arany.

Történet vagy szerepes példa

Augusztus egy igazán fülledt napján jöttem a világra. Remek alkalom egy kilencedik hónapjában lévő nő szülésének beindulásához. Már készültek rá. A doki is megmondta, nem fogom bírni a meleget, jobb lesz már előre összecsomagolni. És így is lett. Késő délután felé három órányi kínlódás után anyám végre a kezében foghatott. Első gyerek, nagy kihívás. Mondták a rokonok is. Nem voltam egyszerű eset, folyamatosan mászkálni kellett velem éjszakánként. Hasfájós voltam. Néha ugyan besokalltak, de ki lehetett bírni azt az időszakot.
Ezt a gondomat hamar ki is nőttem, és mivel utána már sokkal kevesebb gond volt, úgy látták a szülők is jónak, ha jön a kistesó. Rettenetesen anyás voltam, így először féltek, mi lesz, ha féltékeny leszek. De nem így alakult. Húgomat amint engedték, folyamatosan cipeltem mindenhova, mintha más megoldás nem létezne. Kezdetben állandóan ordított, de megszokta lassan és már jókedvűen fogadta a bátyó gondoskodását. Már akkor kezdtek megmutatkozni a valódi jellemvonásaim. Apuval már megszokottá vált, hogy kimentünk valami meccsre szurkolni. Imádtam azt a melankólikus érzést, mikor több száz ember egyszerre ujjong, ha épp a kedvenc csapat pontot szerzett. Már akkor a csapatjátékok érdekeltek.
Később jött a kisebbik húgi. Vele is ugyanazokat eljátszottam, mint Lynnel. De ő mégis megmaradt amolyan harmadik kistesónak. Inkább Lynnel játszottam el odahaza. Na meg mindig volt egy kis haverom, akivel eljátszottunk az utcán, lógtunk, velük azóta is tartom a kapcsolatot.
Suliban könnyen boldogultam. Hamar középpontba kerültem, szerettem minél több gyereket megismerni és össze is barátkoztam velük. Igazi kis vezéregyéniség voltam. Már felsőben bevettek a suli kosárcsapatába. Együtt nyomattuk a saját súlycsoportunkban. Később maximalizmusomnak köszönhető volt, hogy kiemelkedő tehetségemmel bekerültem egy neves gimi csapatába, ezáltal meghívást kaptam a suliba nem kis honoráriummal. Nem vetett fel minket a pénz, elfogadtam a felkérést és Bostonba utaztam. Eljött az az időszak, amikor ritkábban kezdtem hazajárni.  A család ebben az időszakban háttérbe szorult, építgetni kezdtem a mindennapjaimat önállóan. Megtanultam a saját lábamon megállni, kiállni magamért és rájöttem, hogy ha sikeres akarok lenni, nem csak a sportban kell sokat nyújtani, de az is sokat nyom a latban, hogy mennyien támogatnak. Így megint csak középpontba  kerültem, és egyre jobban élveztem a népszerűséget. A csapatunkat különféle versenyekre vitték. Volt érdeklődés. Pár újságba is bekerültünk, amit külön összegyűjtögettem, kivágtam, hogy majd otthon megmutassam. Akkortájt kaptam rá a meccsünneplő bulikra, és már akkor sem utasítottam vissza a lányokat.
Sikeres érettségi után Los Angelesbe pályáztam meg az egyetemet. Nem akartam nagyon a szüleim nyakába költekezni, meg társaságot akartam cserélni. Untam a kosarazást is. Gondoltam kipróbálom magam az amerikai fociban. Olyan nekem való, férfias sportnak gondoltam.  Nagyra törő álmaim voltak... Felvételi elbeszélgetésre utaztam egy egész hétvégére. Minden jól alakult, míg aztán történt valami, ami megváltoztatta az életemet. Csak a hírekben láttam a tévében, ahogy épp bejelentették a gyilkosságot. Egyből hazamentem. Akkor más semmi nem érdekelt, csak hogy lássam a húgom. Legbelül mérhetetlenül össze voltam törve, de Lyn állapota arra ösztönzött, hogy tartsam magam. Míg ő bent feküdt a kórházban, én napról napra megerősítettem magam. Csak akkor voltam már hajlandó bemenni hozzá, amikor úgy éreztem, nem fog eltörni a mécses. Ha azt látja rajtam, hogy feladom, akkor ő sem fog helyre jönni. Kettőnk kapcsolata hihetetlenül megerősödött abban az időben. Ő csak rám támaszkodhatott, én pedig ennek tudatában tudatosan kezdtem építgetni az életem. Igyekeztem neki annyi pozitív élményt adni, amennyit csak tudtam.
A temetés után könnyebb volt. Beiratkoztam egy klubba kick-boxolni. A felgyülemlett fölösleges energiát és a kínlódásomat ebben adtam ki. Úgy éreztem, ha itt nem élem ki magam, a keserűség felemészt. De ez némiképp segített. Ahogy hugi gyógyulgatott, én is egyre jobban éreztem magam. Kölcsönösen gyógyítgattuk egymást. Roppant hálás vagyok neki, amiért önszántából nem akarta feladni, nem akart meghalni.
A sport karrierem véget ért. Úgy döntöttem az ilyen elmebeteg gyilkosoknak is, mint amilyenbe mi belebotlottunk, bűnhődniük kell. Az igazságszolgáltatást akartam képviselni. Felvételiztem a rendőrfősulira.  Szerettem volna valamerre elindulni, nem mezei dolgozóként leélni az életem a kicsit depresszív húgom mellett. Láttam rajta, hogy ő is igényli a változást. Két éve pottyantottak ki az utcára. Majd áthelyezést kértem Las Vegasba. Tudtam, hogy jót fog tenni a változás, az új légkör.
Sok kemény ügy jött, hirtelen fel kellett kötnöm a nadrágomat. Egy érdekes alkalommal jókor voltam aztán jó helyen. Nem hezitáltam, csak lőttem. Valami nagy nevű embernek védtem be a seggét, engem pedig újabb áthelyezés várt. Az FBI körletében találtam magam és azt elmondhattam magamról, ennyire zöldfülűnek még sosem éreztem magam, mint akkor. Vagy mint most. De beindult az élet. Újabb embereket ismerek meg, újabb sztorik következnek. Azt hiszem ez így helyes. Vannak személyek, akik már most felkeltették az érdeklődésemet. És nem szeretném ennyiben hagyni.