Katniss & Sean

- Be my lover.. – dúdolom félhangosan, miközben a lépcsőházban ácsorgok, és a liftgombot nyomkodom türelmetlenül. Nem sietek, mert bőven időben vagyok még. Ma van az első napom az új helyen. Pont annyira izgatottan várom, mint az iskolások a tanévnyitó ünnepséget. A nagy fülhallgató még csak a nyakamban lóg, de hangosan szól belőle a zene. Lábam, és egész testem a zene ütemére mozog, miközben a kijelzőt figyelem. A számok pörögnek, a lift pedig pittyen egyet, és az ajtó végre kinyílik előttem.
– Szevasz Matty, hello Spike. – köszönök a szomszéd kisrácnak, és a kutyájának akit visz le sétálni.
– Pfúúúj, már megint olyan ÖREG zenét hallgatsz?! – horkan fel hangosan, és grimaszt vágva rázza meg a fejét.
– Hékás, ez nem öreg zene! – tetetett felháborodással nézek rá. – Csak te még pisis vagy, és nem értheted. Ez művészet! –
– Lehet, hogy pisis vagyok, de nekem legalább van zenei ízlésem. – szájal vissza. – Mit csináltál azzal a CD-vel, amit adtam neked? –
– Nem kell számon kérni fiatal úrfi. Szoktam azt is hallgatni.. – vigyorodok el.
– Helyes. Akkor talán még van esély a gyógyulásra. – Jelenti ki komoly képpel, mire elnevetem magam. Közben a lift leér, és véget ér a kis reggeli beszélgetésünk Jamesel, a 90’-es évek nagy slágereiről.
– Vigyázzatok magatokra. – majd beletúrok a szőke tincseibe, és játékosan összekócolom azt, aztán kilépek az épületből, és az ellenkező irányba indulok el. Még szerencse, hogy a városközpontban lakom, és alig 15 percre van az Örs, ahová beosztottak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem fogok késni, de nem ma!

Elég céltudatosan menetelek be az épületbe. A bejáratnál hamar megkapom az új belépőkártyámat, egy igazolvány felmutatásért cserébe. Olyan korán van még, hogy alig vannak emberek az épületben. Nem tudok sokat a fickóról, akivel találkozni fogok. Ez persze relatív, hiszen ami az adatbázisban felelhető, azt tudom. Még a cipő és nadrág méretét is. Meg hogy munkamániás, és reggeltől estig bent van. Nem is csoda, hogy relatíve ilyen fiatalon már egy ilyen magas posztot tölt be. Óh és láttam az igazolványképét is. Cuuukiii.
Kezeimet a farmerom zsebébe mélyesztve megyek keresztül az asztalok mellett a helyiségben. Hasonló az elrendezés, mint nálunk, na meg megnéztem az épület tervrajzát is, így tudom, hogy a mi kis főfelügyelőnk hol is tanyázik. Gyorsan körbefuttatom a tekintetem, és pár döbbent tekintettel találom szembe magam. Nem értem, mi t bámulnak. Mindenesetre megszólítani nehezen tudnak, mert a zene üvölt a fejemen lévő fülhallgatóból.
Bingó! Meg is van az iroda, Times New Roman betűtípussal ellátott tábla is ott virít. Egy határozott kopogás, majd lenyomom a kilincset s belépek. Sehol senki. Remek. A zenét kikapcsolom, a méretes fülhallgató pedig a nyakamba kerül ismét. Az ajtó becsukódik mögöttem, és lustán körbe járom az irodát, végül odalépek az íróasztalhoz.
- Uncsi, uncsi, uncsi.. – lapozgatok bele a papírokba, amik szanaszét hevernek. Hmm.. valaki sietősen távozott tegnap. Enyje, hát nem valami precíz dolog ilyen rumlit hagyni. A bőrdzsekim belső zsebéből előveszek egy nyalókát, leszedem róla a fóliát, és a szemetesbe dobom, a piros cukorcsodát pedig bekapom. Bekapcsolom a számítógépet, és a széket odahúzva huppanok bele. – Na nézzük Mr. Főkém, mit tartogatsz a gépeden.. –
Pár kattintás után megunom a dolgot, mert nem találok semmit sem. Jegyzőkönyvek, jelentések, elektronikus akták.. még a böngészőben sem találok egy pornó oldalt az előzményekben! A töröltek között sem.. micsoda csalódás. Aahhh.. sóhajtok egyet, végül lenyúlok az irodai szék alá, és kiakasztok egy kis pöcköt, így a támla engedelmesen dől hátra, én pedig tornacipőbe bújtatott lábaim felteszem az asztal sarkára. Amelyiken nem áll papírhalmaz. Egyik kezem a fejem alá teszem, a másikkal pedig a nyalókának a pálcikáját fogom.

Katniss & Sean

A fekete keretben fehér számlappal rendelkező faliórát bámulom. A szintén fekete percmutató rém lassan mozog, és ezzel egyenesen arányosan halálra unom magam. Késik.
Az elmondások alapján ez egyáltalán nem jellemző Rá, de persze mindenkinek lehet rossz napja, csak az a ciki, hogy ez pont ma történik meg, és így engem várat feleslegesen. Röhejesen hangzik, de az én időm nagyon drága. Az MP3-hoz nyúlok, és újra megnyomva a play gombot, a hangerőt pedig feltekerve hallgatom tovább a zenét, még csak arra sincs szükség, hogy a fejemre tegyem a füleseket, hiszen tökéletesen egyedül vagyok a helyiségben.

- It's a beautiful life, oh oh ooo! – énekelem együtt a női hanggal, és közben elképzelem, ahogy az Alpokban repkedek egy láthatatlan repülőszőnyegen, pont mint a klipben. Elvigyorodom a gondolatra, a lábfejem pedig a zene ütemére mozog. A szám véget ér, és már épp ott tartok, hogy visszatekerjem, amikor egyszer csak kinyílik az ajtó! A visszajátszás helyett a kikapcsolás gombot választom, és a férfire nézek, aki zavartan bámulja az ajtaját, és aztán megint csak rám néz.
– Mindenképp. – válaszolok, még mindig a már korábban megtalált kényelmes pózomban, de most leveszem a lábaim az asztalról, és kiegyenesedek a székben. A nyalóka pálcikáját – amit eddig szórakozottan rágcsáltam, mert már a lényeg elfogyott – pedig az íróasztal melletti szemetesbe dobom. – Az még egy dolog, hogy késel. Holott köztudott, hogy egy hölgyet nem illik hosszan megvárakoztatni. –
Szólalok meg, majd kényelmesen felállok, és még mindig Őt nézem. A kissé megrovó bevezető után várok egy aprócska hatásszünetet.
– De az, hogy el is feledkezel Rólam, az nagyon nagyon nagyon rosszul esik. – hatalmas szemekkel nézek rá, és bánatosan biggyesztem le az ajkaim. Kissé előrébb lépve, dőlök neki az íróasztalának, és fonom össze a karjaim magam előtt. Ha még mindig értetlenül néz rám, akkor én is kérdően vonom fel a szemöldököm. – Tudod Sean, nekem az az éjszaka tényleg nagyon sokat jelentett, és azt hittem Te is ugyanúgy érzel irántam, mint ahogy Én érzek irántad. –
Úgy tűnik fogalma sincs, kivagyok, és egyszerűen nem bírok magammal, és kifigurázom ezt a helyzetet, talán megjelenítve egy rémálmot, amikor összefutsz egy régi éjszakai kalandoddal, akire nem is emlékszel. Ennek oka az lehet, hogy vagy túl részeg voltál, vagy nem akarsz rá emlékezni valami oknál fogva. Mielőtt még elröhögném magam, az alsó ajkamba harapok, és nagy boci szemekkel pislogok rá. A kérdés az, hogy beveszi e, mert az is lehet, hogy marhára mellé megy a kis ugratás. Sebaj, egyszer élünk. Ennél lejjebb már nem tudnak fokozni, csak akkor, ha a takarító brigádba kerülök.
– Jó ötletnek gondoltam, hogy megkeresselek itt a munkahelyeden, hiszen azt mondtad, hogy majd felfogsz hívni, és ezt azóta sem tetted meg. –

Katniss & Sean

Percről percre jobban megnyúlik az arca, a szemei pedig csak kerekednek. Figyelem a homlokán átfutó kis ereket, hogy vajon azok mikor fognak kidudorodni? Igazán vicces lenne.
– Hát nem tudod? – már másodszor kezdi ugyan úgy a mondatot. Gyanítom az első próbálkozás az lett volna, amikor lehord, ez a második verzió pedig inkább hebegés, mintsem határozott fellépés.
Bevette!
– Általában szoktak rám emlékezni, és különben sem voltál annyira részeg. – fűzöm tovább a történetet, és kissé durcásan fonom össze a karjaim magam előtt, és lassan elkeskenyedő szemekkel nézek rá, mint aki kezd nagyon haragos lenni. – Nehogy kitaláld nekem azt, hogy csak visszaéltem a helyzeteddel, mert teljesen önkéntes és kölcsönös volt a kettőnk viszonya. És úgy tűnt, hogy a kutyád is kedvel. –
Az egészre ráteszek egy lapáttal, hogy ezt a kis információt bedobom. Így úgy tűnik, mintha tényleg jártam volna a lakásában. Természetesen ez nem így van, csak találtam az ebről pár képet a gépen.. mert ugye én minden fellelhető dolgot megtalálok. Ez a munkám, és nagyon jó vagyok benne.
– Másképp gondoltad? – méltatlankodok, és ahogy elindul a gépe felé, úgy fordulok utána. – Tény, hogy nem kérted meg a kezem Sean, de a, idézem ”Majd hívlak, ígérem, csak sokat kell dolgoznom.”, nem egy túl komplikált ígéret, amit félre lehet érteni. Én meg hittem Neked! – eljátszottam a gondolattal, hogy a végéhez hozzáteszem „minden pasi mocskos disznó” de talán ennyire nem ragadtattam el magam. Az íróasztalához lép, és a gépet nézni. Kezd derengeni neki, hogy nem éppen ilye állapotban hagyta, és ennek már is hangot is ad.
– Turkálni? Én? Soha. Nem is értek a számítógépekhez. – blöffölöm, és látva az idegességet az arcán, az alsó ajkamba harapok. Tényleg mindjárt elröhögöm magam! – De VÉLETLENÜL láttam az egyik papírodon valami nevet.. Katniss Morel, Ő ki a fene? Az új csajod? Bezzeg Őt visszahívtad, mi? –
Érzem én, hogy ennek a látogatásnak lassan vége lesz és a végén rám ereszti a kintieket, és akkor aztán magyarázkodhatok majd, ki is vagyok én. Már mint valójában. Ezért is dobom be a nevem, hátha dereng majd neki valami. Mert úgy tűnik, az aktámat már nem nézte meg, akkor talán tudná, hogy nézek ki, és felismerne.