Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Egy-egy papírpoharat tartok a kezeimben. Az ilyen esetek ritkaságszámba mennek. Általában egy kávét hozok, magamnak. Vagy egyet sem, mert tudom, hogy valaki majd hoz nekem egyet. A munkatársaim tudják, hogy eléggé zabos tudok lenni olykor, ha nem kapom meg egy normális ember kávéadagjának kétszeresét a délelőtt folyamán. Ugyanennyit igénylek délután is. És, ha éjszakás vagyok, akkor még kettőre szükségem van. De ez a mai napon máshogy alakult. Két-, azaz kettő papírpohár van most nálam. Magam elé nézek, céltudatosan haladok előre, magam elé nézek, felszegem a fejemet és nem foglalkozok a fürkésző pillantásokkal. Annak ellenére sem, hogy érzem azokat még a hátamon - és tán lejjebb - is. Szinte látom a kérdőjeleket a fejek fölött lebegni: ki a szerencsés? A szerencsés, aki elvitte a jackpot-ot, pedig nem más, mint Flynn Carter. Mostanában nem túl fényes a viszonyunk, és arra gondoltam, hogy talán egy kávé majd szóra bírja. Tudom, hogy mi a baja velem. Vagyis, sejtem. Oké, talán azt leszámítva, hogy rájött, hogy kibaszottul bunkó vagyok és arrogáns, a bátyja ügyéről van szó. Piszkálja a csőrét, hogy levettem róla. De nem tehettem mást. Egyrészt teljesen tönkrement volna idegileg, beleőrült volna, másrészt pedig, szakmai szemmel nézve sincs rendben, hogy a saját családja gyilkosát kajtassa. Az anyámat is megölték, és ugyanígy akartam volna cselekedni, mint most ő. De az már régen volt, akkor még túl fiatal voltam, még csak nem is rendőrnek készültem, semmit sem tehettem, bármennyire is szerettem volna. Az az ügy pedig megoldódott. Épp úgy, mint ahogyan ez is meg fog oldódni. Megoldják a fiúk, tudom, hiszen én is a körmükre nézek és sürgetem a melót, amennyire csak lehet, és megtehetem. Szóval a kávé. Carter asztalához lépek, és lerakom a lapra a még gőzölgő feketét, és egy széket húzok a bútor mellé. Mielőtt megszólalnék, ajkam szegletében bujkáló mosollyal fürkészem a férfi régről ismerős arcát. - Beszélni akarok veled - közlöm kissé szárazon. Nem kérdezem, és nem felvetem az ötletemet, egyenesen a képébe vágom, hogy mit akarok. Szerintem tudja, miről van szó. Belekortyolok a kávéba, és várom, hogy esetleg ő is ugyanígy tegyen, aztán visszahelyezem az enyémet az asztalra.
MUSIC: [You must be registered and logged in to see this link.] | NOTE: I can't hate the ones who made me | WORDS: 343
Ma éjjel megpróbálkoztam az alvással. Persze, próbálkozni egyszerű dolog, olyasmi, hogy lefekszem, é bámulom a plafont egy darabig. Először a hideg verejték jön, furcsa, de mindig megelőzi a félálom állapotát egy olyan másfél perccel, mintha a testem tudná, mennyi értelmetlen kísérletezgetnem. Aztán, ha lehunyom a szemem, már jönnek is. Ujjal mutatnak rám, arcuk némi, szemük az enyémbe mered, tekintetük pedig csalódott, dühös, elhagyatott, és Sarah esetében fájdalommal teli. És akkor pattannak ki a szempilláim, ülök föl az ágyon, és tudatosul bennem, hogy már hat hónap telt el. Szóval ma előbb bementem az őrsre, mint terveztem. Előbb, mint Charlie, előbb, mint bárki más. A papírjaimat rendezem, a piti kis ügyeket, amiket álmomban meg tudnék oldani, ha éppen tudnék nyugodtan aludni öt percet, és elkülönítem azokat, amiket végig akarok aznap zongorázni az Újonccal. Már csak azért is, hogy lásson valamennyi terepet. A kutyás fiaskó óta visszafogtam magam a kocsiban, legalább két sebességgel, és félek, kezd elburjánzani az önbizalma. Amikor Monica besétál, én legfeljebb egy pillantásra méltatom. Meglepően gyakran láttam már az elmúlt években, arról nem is beszélve, hogy nem egyszer én vittem neki kávét. Csak akkor nézek föl rá, lerakja a kávét előttem. Akkor is csak fél szemmel pillantok föl rá, mint a kisgyerek az anyjára, miután eltörte a nagymama hamvait tartalmazó vázát, megcsinálta kakaónak és megitatta a családdal. – Bármit is gondolsz, hogy én tettem, az Újonc volt – vágom rá halkan. Közben én is belekortyolok a kávéba, ami így már a második lesz ma, nem is olyan szűkös időn belül. Aztán csak nézek és várok arra, hogy Monica kibökje, amit akar. Ha azt mondja, kövessem az irodájába, még azt is megteszem, mert lassan elkezd eljutni az eszemig, hogy miről lehet szó. Remek, Újonc árulkodott vagy a Doki fecsegett? Bár, ha belegondolok, utóbbinak ez a munkája, az előbbitől meg ez lenne az etikus.