Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Tárgy: Dr. Gryzminski & Jonathan Csüt. Jún. 19, 2014 6:55 pm
Nagyot sóhajtva áll a szakosztályvezető előtt, ki új páciense életét, vagy legalábbis azt közli Jonathannal, hogy mi lenne a teendője. Az a fizikoterapeuta aki eddig dolgozott vele, hosszabb szabadságra megy, hogy miért azt nem közli vele tekintettel arra, hogy semmi köze hozzá, így kénytelen ő átvenni a betegét. Nem azért, mert a helyettese lenne a másiknak, egyszerűen jelenleg neki van szabad ideje,- amit amúgy a fivérével töltött volna el - hogy átvállalja a melót. Ha tetszik, ha nem. Orvos, még ha nem is sebész vagy traumatológus, mégis arra tette fel az életét, hogy a betegekkel foglalkozzon. Szóval nem csak kötelességből, de már csak azért is megteszi, hogy a saját lelkiismerete jól érezze magát a későbbiekben. - Rendben van? - Természetesen. Este majd rám csipog, hogy megkapjam a választ, vagy menjek fel időre? - Nyolckor találkozzunk az irodámban jó? Addig felhívom és tutira megtudom mondani, hogy mi a helyzet. Most menj - nyom a kezembe egy vaskos kartont. Mielőtt ide került volna hozzánk, két ember is a kezelésébe vette. A traumatológus főorvos segítette át a műtéti időszakon, az ő jóvoltából maradt életben, ezt követően pedig hetekig foglalkozott vele Dr.Gryzminski neurológus. Most pedig nincs más választása, mint hogy ő foglalkozzon más orvos betegével. Kis híján teljesen belefeledkezik az aktákba, mikor szembetalálja magát az említett beteggel. - Ó, elnézést. Miss Keith? - tesz egy lépést hátra, mielőtt feldönti szegény lányt, ki így is két jókora mankóval közlekedik. Először arra gyanakodtak, hogy lebénult a műtét során, mivel megvolt a kockázata. Így legnagyobb kétségbeesésükkel a neurológushoz fordultak, ki közölte is a diagnózist. - Igen, én vagyok... én... a foglalkozásra jöttem, ami elvileg már - összevont szemöldökkel les az órájára - tíz perce elkezdődött, de az orvos még nem jelentkezett. - Nem, mert én leszek az orvos. Akinél eddig volt Teresa, szabadságra ment, így fogom kezelni önt. Remélem nincs ellenére. - Nem, dehogy! Nincs ellenemre - az az egy szól Jonathan számára érvként a nő határozottsága mellett, hogy mihamarabb meg akar gyógyulni, hogy aztán ne kelljen ebbe a börtönbe járnia. Volt már rá precedens, hogy kis híján ő is itt kötött ki, de vele kegyesebb volt az élet. - Remek, akkor szerintem kezdjük is el lassan. Milyen messzire sikerült eljutniuk? Pár lépés ment már a mankók nélkül? - Nem, még nem - hangja egyre kétségbeesettebbnek tűnik. - Akkor úgy kérdezem, hogy megtudja tartani magát kellékek nélkül? - kék tekintete lágy kifejezéssel fürkészi Teresa arcát, ki nagyot nyelve ingatja a fejét. - Húha... akkor szerintem fel kell mérnem a dolgot. Jöjjön - egy két oldalról korláttal körbevett, szivaccsal kibélelt különítményhez kíséri a nőt, kinek rögtön segít kibújni a cipőjéből, majd a mankókat a falnak támasztja - remek. Nagyot sóhajtva tűri fel vékony, hosszú fekete pulcsijának az ujját a könyökéig, majd ő is lerúgja magáról a két cipőt, hogy a lány háta mögé lépve segíthessen neki. Az izmai kapacitását is kénytelen lesz felmérni, azt, hogy mennyire tudja használni azokat a lábakat. És ez nem lesz könnyű. Ezért nem szereti, ha át kell vennie valaki betegét. Mindent újra kell kezdeni, hisz ő is tudni akarja, hogy mi a helyzet. És jelenleg az ő szabályai szerint fognak játszani.
The city of sins awaits you
Dr. Jake Gryzminski
Egeret ide és lenyílik!
◮ age : 41
◮ tartózkodási hely : Las Vegas
◮ hozzászólások száma : 56
◮ join date : 2013. Nov. 01.
Tárgy: Re: Dr. Gryzminski & Jonathan Pént. Jún. 27, 2014 11:59 am
Olivia Keith... Ez a név lebegett a szemem előtt minden egyes percben. Az ő aktája fölött görnyedek. Amivel amúgy semmi gond sincsen, mert általában minden egyes szabad percet kihasználok arra hogy egy-egy eset rejtélyeit megfejtsem, de ez a lány.. ez a lány, már nem a ma gyümölcse. Értem ezt arra hogy talán egy hónapja is már ha nem több, hogy átadtam rehabilitációra, a vélt problémák cáfolatra kerültek, szerencsére.. semmi visszafordíthatatlan, kemény munkával és eltökéltséggel ami elérhető az csaknem a tökéletes állapot, mégis megragadt a fejemben néhány momentum. Talán a lány.. élniakarása. Talán az akaratereje, az eltökéltsége, a folyton megmásíthatatlan lendület ami sugárzott belőle, talán az volt az ami különlegességet jelentett, nem egy átlagos, letört arcú beteget, és szerettem visszagondolni azokra az időkre. Hogy azóta mi történt vele? Ha igaz.. a rehabilitáció ér el vele eredményeket, biztosan, mert egy ilyen erős és küzdő szellem.. Mégsem tudtam hol tartanak a küzdelemben, és valamiii.. valami arra ösztönzött hogy utánanézzek.
Már a folyosó, fekete-fehér köveit koptatva járok, és közelítem meg a szakosztályt. Errefelé már lazábbak az intézkedések, más a környezet, a hangulat, az elsődleges cél a gyógyulás, nem az életmentés kerül a fő helyre, ezért a környezet is nyugodtabb. Szelídebb. Igazán..
- Kellemes.. - sóhajtok nagyot a fogaim között kitörő szösszenetre, ahogy befordulok az újabb ajtón és megkönyökölök az elém kerülő eligazító pulton.
- Dr. Jake Gryzminski vagyok és egy betegük felől érdeklődnék. Olivia Keith. - említem is a nevet ahogy a csendesen mosolygó nővérke nem is teketóriázik többet, keres is a gépben. - Meg tudná mondani mi a jelen helyzet vele? - érdeklődöm - A betegem volt..- térek is a lényegre, csak megforgatva az aktát a kezem alatt a pulton, ám azonnal jön is a válasz, hogy a lány, éppen rehabilitáción van a segítőjével.
- Értem! Akkor hagyja csak! Majd megnézem én magam. - mosolygom vissza a csinos kis nőre, és ellökve magam a korábbi helyről, indulok is az kétszárnyas ajtó felé. Belépek. Nem mozdulok, csak megállok és körülnézek, amikor már látom is...
- Olivia.. - költözik fel a már tényleg alapszintű szívélyes mosolyom. - Jó hogy látom, hogy van? - kérdezem a szemeibe nézve, még mindig mosolyogva, ahogy megtorpanva alig messze tőle, a vele foglalkozó szakemberhez fordulok.
- Dr. Gryzminski. Tiszteletem.. - biccentek felé, de kezet nem nyújtok, mivel egyrészt nem ismerkedem, és másrészt.. isten ments hogy holmi üdvözlő szertartások miatt elengedje a beteget.