Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Tárgy: Silence Winternight Szomb. Jún. 21, 2014 11:59 am
Silence Poliana Winternight
USA-Texas, 1985.08.18.
29
Ketrecharcos
Maffia
Jessica Stam
Karakter személyisége
◆ pozitív tulajdonságok: magabiztosság, humor, cinizmus, óvatosság, a negédes szavaim
◆ negatív tulajdonságok: cukor és koffein függőség, az a nagy szám, pigment hiány, a humorom és megint csak a nagy szám
◆ egyebek: 6 évig Afganisztánban szolgáltam, abból 2 évet fogságban töltöttem. Ebből kifolyólag a bal kezemről hiányzik a kisujjam, egy merő heg kiállítás vagyok és a KURVA szó van belevágva a jobb lapockámba. Továbbá pigment hiányban szenvedek, ezért a szemem színén kívül /ami szürke/ mindenem fehér. Ezért haj, szempilla és szemöldök festésre szorulok.
Történet vagy szerepes példa
Texas, 13 évvel ezelőtt
- Polly, én félek. - szipogta ,,kisöcsém" s menedéket keresve a karjaim közt, hozzám bújt. - Mi lesz ha visszajön?! Mi lesz ha megint bántani fog minket?! -nézett rám, nagy barna szemeivel s mivel nem tudtam neki fűt meg fát ígérni, éppen ezért csak megsimogattam az arcélét s egy lágy csókot hintve a feje búbjára azt suttogtam: nem tudom.Tényleg nem tudtam mégis mi jöhet még ezután. Most hogy a nevelőapám kiélte perverz vágyait s alkohol mámoros felhőbe burkolózva ütlegelte anyánkat a másik szobába, nem hiszem, hogy ma este még befog jönni hozzánk. - Figyelj rám Ben! - kezdtem miközben keretbe fogtam az arcát két kezemmel s homlokainkat össze illesztettem. - Most, menj és zárkózz be a szobádba és ki ne gyere onnan ameddig nem szólok. Értetted?! - azzal nyújtottam a kisujjamat s az övébe kulcsoltam. - Egy mindenkiért, mindenki egyért.. -suttogtam s kiélveztem ezt a kis meghitt pillanatot ameddig csak tarthatott, hiszen valami furcsa csend telepedett a házra: az Anyám már nem sikoltozott. Hirtelen becsapódott egy ajtó, én pedig riadtan kaptam fel a fejemet. A mutató ujjamat a számra helyeztem, jelezve ezzel Ben-nek, hogy maradjon csendben. Aztán amilyen gyorsan és hangtalanul csak tudtam bezártam a szekrényem ajtaját. Apám pont ezt a pillanatot választotta, hogy bejöjjön. Azonnal megmerevedtem amikor megláttam. Szemei véreresek voltak s homályosak. Arcán az üdvözültség dicső mosolya. A nyakán kidagadtak az erek ahogy belekortyolt a kezében tartott whiskey-s üvegbe. Az állán lecsorgott a sárgás színű lé, még piszkosabbá s büdösebbé téve az atlétáját. De ahogy a tekintetem követte a csorgó folyadék útját, úgy láttam meg a felém meredező húsdarabot, ami apám lába között helyezkedett el. Pupillám tág lett, vadul pislogtam magam elé. Arcomat a szégyen pírja öntötte el, kezeim ökölbe szorultak. Gerincemen végig csordogált a hideg veríték s a mellkasomban elhelyezkedő, vért pumpáló szerv kiakart szakadni a mellkasomból. A számból nem jött ki egy hang sem, ugyanis a torkom elszorult. Hátrálni kezdtem... - Boldog... - büfögött egyet - 16. szülinapot édes kislányom. - vigyorgott rám, majd elindult felém. Húsos lapát méretű kezeit kinyújtotta felém s én csak hátráltam és hátráltam ameddig meg nem tapintottam a falat mögöttem. Csapdába estem! - sikította az agyam, majd a gyomrom megremegett a hányingertől amikor az apám testével a falhoz szegezett. Az arcomat kezdte simogatni, majd mocskos ujjait a számba tolta. Éreztem amint a hasamon pihen merevedése. Lehunytam a szemeimet s próbáltam egyszerre nem nyelni és kizárni a külvilágot. Ez csak egy rémálom, ez csak egy rémálom, ez csak egy rémálom...- mantráztam, de orrlyukaim kitágultak, amint megéreztem a szoknyám mozgását. S egyszer csak volt nincs. Az anyag szétszakadva, árván lett eldobva a padlóra. Bár a helyében lehetnék... - Ideje, hogy az én kislányomból nagy lány legyen. - lehelte a bűzös lehelet s bőrömön éreztem ragadós csókjait s fogai néha a nyakamba s a vállamba martak. De valami más jobban megriasztott. Éreztem ahogy valami hideg és nedves ér hozzá a combom belső feléhez s egyenesen ölem felé veszi az irányt. Felnyögtem a fájdalomtól ahogy a whiskey-s üveg belém hatolt s hüvelyem falához dörgölte a durva tapintású alsóneműmet. Fájt. Borzalmasan fájt. - Tudtam, hogy tetszeni fog. - recsegte a hang, majd egyszer csak az ujjak eltűntek a számból s helyét egy nyelv vette át s közben egyre jobban nyögdécseltem, ahogy az üveg újra és újra utat talál a méhem felé. Nem értettem mégis miért csinálja ezt. Eddig csak mindig megütött és egyszer kétszer érdekes helyre tévedtek a kezei, de ennyi. Ezt a fajta gonoszságot nem néztem ki belőle. Lehet, hogy jobban tettem volna. Az üveg durva érintése eltűnt, de nem lélegezhettem fel. Egy durva kéz markolt hajamba s egyenesen az ágyam felé húzott. Menet közben ruha recsegését hallottam s lassan érzékelni kezdtem, hogy valószínűleg az enyémek voltak azok: ugyanis megcsapott a hűvös szellő. Az ágyra lökött s én nagyot nyekkenve érkeztem a kemény matracra. Míg azzal bajlódott, hogy a nadrágját levegye magáról én a szekrény felé fordítottam a fejem s azt suttogtam: Semmi baj, maradj ott! Egy súlyos test nehezedett rám. Undorító volt úgy ahogy volt. A verejték és az egyéb alkoholos italok ragacsa rám ragadt s olyan lettem tőle akár egy angolna. Csúszós és iszonyat büdös. Egy kéz ragadta meg az államat s a kíméletlen nyelv s fogsor tulajdonosa újra lecsapott. Egy súlyos kéz nehezedett az ölemre, majd ujjak vájtak utat belé. Én felsikítottam, ő lecsapott. Melleimet sem kímélte. Durván csavargatta, szívta és harapta őket. Az egész testem fájt. Én pedig csak annyit tehettem hogy karmoltam a hátát és vergődtem alatta, mint egy partra vetett hal. De ettől ő csak jobban beindult... - Most pedig kis pejlovam, ideje, hogy végre megüljelek... - azzal kivette belőlem ujjait, kéjesen lenyalta ujjairól a rátapadt nedvet, majd megmarkolta a férfiasságát és... csak sikítottam. A következő amire emlékszem az az volt amikor térdelő helyzetbe állított s megpofozott. Nem nagyon értettem mit mondott - ahhoz túlságosan letompultak az érzékeim s kicsírázott bennem az őrület - de valami olyasmit mondhatott, hogy: harapni nem ér, majd szétfeszítette az állkapcsomat s húsát a számba tömte. Egészen addig fel sem tűnt ez az egész, ameddig meg nem ragadta a fejemet, hogy egy helyben maradjon, majd egyre durvábban lökte magát a számban. Fuldoklottam. S ez kétségbe ejtett. Kezeimet a combjának támasztottam s próbáltam ellökni magamtól. Torkomból gurgulázó hang tört fel s szemeim előtt fehér pontokat kezdtem el látni. De hamarosan megszűnt ez az érzés amint valami meleg folyadék került a számba, orromba, légcsövembe s végül kibugyogott a bőröm többi részére is. Ő elhúzódott tőlem s a nadrágját vette vissza, míg én köhögve görnyedtem össze torkomat s ölemet fogva... Nem tudom meddig feküdhettem így - perceket, órákat - de egy simogató kéz a gerincemen kirángatott tompaságomból s én ösztönösen összébb húztam magam. De egy hang dúdolni kezdett nekem s egy gondos kéz elkezdte rólam letörölni a nevelőapám mocskát s a combomon lévő alvadt vért s én mosolyra húztam ajkaimat... - Ben.. - suttogtam s végre átadtam magamat a sötétség tudatlanságának.