Milwaukee, 1986. szeptember 6. 27 portréfotós media Jessica Stroup

Karakter személyisége

Precíz ~ Nálam alaposabb nőt nem igazán láthattál, ha ismered a nővéremet, akkor tudod miről van szó. A tökéletességre törekszem mindig, nem szeretek félmunkát végezni, ha netán mégis, akkor valamilyen betegség árnyékolja be a koncentrációmat.

Eltökélt ~ Elszántan küzdök azért, amit teszek. Ha valamit elkezdek, nem tudok vele leállni. Pörgök mindig, és kitartok mindenben. Az igazamért is kiállok bárhol-bármikor.

Munkamániás ~ Az időmet a stúdiómban töltöm, nem tudok elszakadni onnan sokszor. Nem szeretek késni semmivel sem, az idő betartása fontos a munkámban is, látszódik az, hogy mennyire aprólékosan figyelek magamra és másokra is. Talán már betegesnek is mondható ez.

Bosszantó ~ Néha, azaz nagyon sok alkalommal mások idegeire megyek, feszítem a húrt az elszakadásáig. Olykor szándékosan, olykor kíváncsiságból. Sosem lehet tudni, melyik következik épp.

Vidám ~ Mosolyomat mindenki megcsodálhatja, ahogyan a mókázó, jókedvet csináló, szellemes énemet is. Ha elkezdek vigyorogni, nem tudom abbahagyni. Megesik, hogy minden előjel nélkül elröhögöm magam. Mindenkivel megesett már ez, nem?!

Morcos ~ Van, amikor nem én idegesítek másokat, olyankor előtör belőlem a lobbanékonyság, feldúltság, feszültség. Erre az alkohol a gyógyír, de nem minden esetben segít.

Bolondos ~ Felnőttként is kellenek néha vidám, gyerekekre jellemző esztelenség, szeleburdiság. Igen, én is ilyen vagyok, de azért nem ez dominál nálam.

Titokmegőrző ~ Bízd rám a titkaidat nyugodt szívvel, nem fogom kikotyogni, bármennyire is ütődött, kelekótya lány vagyok néha. Nálam is működik afféle orvosi titoktartás.

Ízléses ~ Kiválóan ráérzek a dolgokra, és mindenre, amire kell. A munkám során is találkozom olyanokkal, akiknek tanácsot adhatok, az pedig már az ő személyes dolguk, hogy elfogadják -e. Én nem fogok térden állva könyörögni senkinek.

Önfejű ~ Szeretek a magam útján járni, hajthatatlanná válok néha. Dacos kislány voltam, ez nem is változott meg bennem. Mindent én szeretnék megoldani segítség nélkül.

Történet vagy szerepes példa

Egy sűrű nap, ami még jó ideig tartani fog. Nem tudom az okát annak, hogy miért épp ezen a napon tolonganak az emberek. Ó, igen, az időpontfoglalás már csak ilyen. Igazán rám férne már egy laza nap, mert már hetek óta nem voltam sehol sem. Jól esne egy csajos este Riley-val, egy kicsi kicsapongás a hétköznapokból. Eljő még ez, csak nem most.
A kilincset adogatják egymásnak az alanyaim, én már nem tudom, hogy ki kicsoda, csak kattintgatom a fényképezőt. Vannak aranyos, kedves, és szófogadó modellek, de van, aki szörnyen viselkedik. Legyen végre vége ennek a pár órának, és már nagyon jól fogom érezni magamat egy bárban több pohár ital mellett.
Úgy tűnik, elfogytak a vendégeim, és leülhetek végre. A számítógépen gyorsan átfutottam a képek negyedét, amikor a csendes és nyugalmas időszakot felváltotta valami zajongás. Az asszisztensem rontott be.
- Max, jött valaki hozzád - jelentette ki elég fura hanggal, amit rögtön éreztem, és a mosolya végképp megtévesztett engem.
- Népszerű vagyok ma, kísérd őt át oda - visszamosolyogtam, és nem sokkal később már ott is voltam.
- Nem hittem, hogy egy csinos hölgy lesz az, aki készít rólam néhány fotót - mondta nekem ez a férfi, aki sármos és jóvágású. - Richard Wilson vagyok - mutatkozott be.
- Maxine, de ezt már tudja a honlapunkról - fecsegésem ürességét betöltöttem egy gyors beszéddel. - Ha jól látom, leginkább fekete-fehér és szépia képeket kér - az asszisztensem mindig leírja a kívánságokat, és ezt elolvasom, de azért jobb, ha beleegyezik az alany is.
Csak egy apró bólintást láttam a férfitól, ami untig elég nekem, hogy eljusson a tudatomig az igen válasz. Felvettem az egyik gépemet, majd gyors kattintgatások után mosolyogtam, hogy készen vagyunk. Átsétáltam az irodai részemre, ahol a fényképeket szeretném átmásolni a számítógépemre. Épp letettem a fényképezőt az asztalra, mikor éreztem a férfi közelségét. Sebesen megfordultam, a szemébe néztem. Valami félelmeteset láttam benne. Az aggodalmam azonnal beigazolódott.
- Tudja, nem a fotózás volt itt a lényeg, hanem Ön - nagyon közel volt ekkor, a hajamat a kezével hátrasimította, majd a fülembe súgva folytatta. - Tudok mindent, és tudom, ki számít a gyengéjének, ezért mindent megfog tenni nekem, amit csak ebben a levélben talál, de tömören annyi, hogy illegális dolgokkal foglalkozom, és a rendőrség, az FBI, a DEA, és még néhány hatóság listáján ott szerepelek, de nem tudnak ellenem tenni semmit... Viszont, tudnom kell, mit tudnak eddig - nagyot nyeltem közben, a kezében lévő levelet az asztalsarkára tette. - Ha bárkinek szól erről, nem félek összecsúfítani ezt a gyönyörű testet, amilyen az Öné - a jobb kezével ismételten végigsimított az arcomtól kezdve egészen a csípőmig, a hideg rázott az érintésétől.
Meg sem várta, hogy bármit mondjak,csak kisuhant az irodából, én pedig ott álltam remegve. A levelet kinyitottam, a benne lévő pár sort végigolvasva beleborzongtam az egészbe, és egy kép is mellékelve volt. A kép, amin néhány rendőr van, köztük a nővérem is...
Ha nem segítek neki, akkor csúnya dolgot tesz velem vagy előbb a családommal tesz ilyet. A nővéremről szeretne megtudni többet, azaz az ő munkájáról, ügyéről. Ki ez a férfi? Honnan tud annyi mindent? Nem szabadna belefolynom... Nem is fogok már, hiszen már benne vagyok.
Még most érzem a leheletét az arcomon, a keze érintésétől a libabőr futkos végig rajtam, és ettől kilengtem a valóságtól pár méterre. Az arcomat ridegség lepte el fokozatosan, és bámultam ki önmagamból. Mit kellene tennem? Rohannom kellene a nővéremhez, és elmondani neki mindazt, ami velem történt ma. Nem tudok megmozdulni sem. Magatehetetlen vagyok.