Lucie & Ty ~ Nyaralás

Vendég

Lucie

[You must be registered and logged in to see this image.]

Ty

Nemcsak jelen szeretnék lenni, hanem a része akarok lenni az életednek.

Már nagyon régóta készültem erre a napra. Szerettem volna eljönni szabadságra, hogy pihenhessek kicsit és Lucie-t is vinni magammal valamerre.
Mondhatom, nem örültek ,hogy eljövök úgy 2 hét szabadságra, de kijár a pihenés nekem is. Nem érdekel mit gondolnak és mit mondanak most a többiek. Szóltam Luci-nak is, hogy vegyen ki szabadságot, mert jönni fog velem nyaralni, ha akar, ha nem. Kijár neki is a fizetés. És attól, hogy nincs nagyon pénze, elmehet még nyaralni az ember.
Reggel 7 óra van és reggeli után, a bőröndöket pakolom be a kocsiba, Luci még alszik. Miután végeztem a bepakolászással, készítettem valami reggeli félét. Nem vagyok valami nagy főzős, de van amit meg tudok csinálni. Ilyen például a sajtos, hagymás rántottám.
A jó illatokra, vagy csak azért mert már felébredt, lejött Luci is.
Leültünk reggelizni, majd reggeli után, elindultunk a reptérre.
A hosszas repülő út alatt, nem nagyon szóltunk egymáshoz. Csak ültünk és olvastunk, zenét hallgattunk vagy éppen aludtunk.
A repülőtérről egy taxit vitt minket a hotelhoz. Külön szobát foglaltattam magunknak, mivel otthon sem alszunk együtt, De egy emeleten és nem messze voltak a szobák egymástól. Én a 1020 -ba kerültem, ő pedig az 1014-es szobába.
Segítettem bevinni a bőröndjeit a szobájába, majd elvonultam én is a szobámba, és onnantól nem is nagyon találkoztunk. Nem szabom meg neki ,hogy feltétlen velem kell, hogy legyen mindig ebben a 2 hétben, de azért beszéljünk, vagy csináljunk közös programot együtt. Tudom ,hogy utál és nem szeret, amiért csak úgy beállítottam hozzájuk és azt mondták neki, hogy hozzám kell, hogy jöjjön, ráadásul velem is kell, hogy éljen. Nem egyszerű ezt egy 21 éves lánynak elfogadni. De megértem őt! Ezért nem haragszom rá, hogy nem nagyon beszél velem és nem is csinálunk együtt szinte semmit sem. Nekem már az is jó, hogy hajlandó velem lakni, és eljött ide is velem.

♫ Music: Get Your Guns - Jamie Campbell Bower » Note: Nem valami jó, de lesz jobb is » Words: 298

Vendég

Lucinda mérgesen fordul hasra a hatalmas franciaágyon, virágmintás takaróját a fejére húzza, ezzel is csökkentse a fényt amely a reggeli nap csak úgy elkezd szórni. Szorosan össze zárja szemhéját, ezzel is mutatva a dacot, hogy ő még nincs kész a felkelésre. De úgy néz ki, hogy minden össze esküdik ellene, mert ekkor a mobilja kezdi el üvölteni kedvenc Katy Perry számát, mire mérgesen ül fel az ágyban. Csokoládé színű tincseit zavartan söpri ki az arcából, az álmosság azonnal távozik szemeiből, amint megpillantja a hívó felet, elnyom egy kellemetlen sóhajt, majd mérgesen nyomja ki. Azzal a szándékkal dőlne vissza, hogy vissza térjen az álmához, amikor ismét kegyetlenül szólal meg, vesz egy mély levegőt, majd dühösen szólal meg:
-Mi az?- kicsusszan a kényelmes ágyból, bele mászik a szállodai papucsba, elindul az úgymond nappali rész felé a szobájának, ha jól emlékszik talál még egy kis kávét. Mivel az éjszaka ismételten fülledt meleg volt, ezért csak egy szürke trikó, illetve egy hófehér csipke francia bugyi volt rajta.
-Lucinda, illendő az egyetlen bátyád így köszönteni? - a lány szem forgatva vesz le a polcról egy bögrét, majd kávét tölt bele, behelyezi a mikróba, várja,hogy felmelegedjen.
-Hallasz? Nem értem mit vagy úgy oda... igazából nekem, meg apának is kurva sok köszönöm-mel tartozol, és nem értem minek gályázol azon a lepra telepen! Semmi szükséged rá, hiszen nekünk köszönhetően jelenleg is hol van a formás segged? Ó... igen Párizsban, és milyen vicces, hogy a főnöködtől kell mindezt megtudnom és nem tőled, úgy tudtam jóban vagyunk édesem.
A lány köpni nyelni nem tud, ha bátyja előtte állna akkor biztos, hogy szembe önti a forró kávéval. Tudja ám, hogy mi böki a csőrét, csak arra vár, hogy kibökje, de az amilyen pénzéhes, hamarosan meg is fogja tenni.
-Jóban? Mi? Mióta is? Mert erről a momentumról valahol lemaradhattam félúton....- szakítja félbe mielőtt szobrot állíttatna az magának képzeletben, megízesíti a kávéját egy kis cukorral, tejjel, illetve tejszínhabbal, a tetejére szór némi fahéjat.- Amúgy meg nem tudom mégis mi a problémád, ugyan is nektek kellene a világon a legboldogabbnak lennetek, tudod végre eltakarodtam a házból, így nincs más hátra mint élvezzétek a magányt.- elégedett mosolyra csusszan a szája sarka ahogy elképzeli testvére mérges ábrázatát. Sőt fogadni merne, hogy jelenleg fülén vörös és fekete füst terjed az ég felé, mint valami húszad rangú horrorfilmben.
-Ide figyelj kislány, nem azért güriztem össze neked azt a hapekot, hogy aztán lóvá tegyél, nekem köszönheted, hogy jelenleg ott vakációzol, szóval leszel szíves vissza fogni magad. És csak, hogy tud amíg te egy bazi nagy szállodában pihensz én meg apa éhen halunk. Semmi, de semmi nincs a hűtőben, még egy kibaszott tej sem, fel tudod ezt fogni? Szóval ha már úgyis témánál vagyunk, és minden happy mert én gondoskodtam róla, legyél olyan kedves húg és háláld meg ezt a jószívűséget némi jutalommal. - szerencse hogy a bögrét már a pultra helyezte mikor meghallja fivére utolsó szavait, különben a forró fekete magán landolt volna. Vesz egy mély levegőt, bezárja a tüdejébe, lassan számol el egytől tízig, nagyon lassan, végül alig szét nyílt ajkai közül ereszti ki a levegőt. De csak azután szólal meg, hogy mellkasát friss levegővel telíti meg, bár még mindig nehezen talál szavakat és már nem a reggeli kómának teszi be, sokkal inkább testvére baromságainak.
-Na jó, édesem tisztázunk valamit.... én, én nem vagyok pénzautomata, vagy bank, vagy lottó, világos?! Pénz kell? Hát emeld meg a lusta hátsódat keress valami normális, kétkezű munkát és ballagj el dolgozni, ami azt illeti ezeket a szavakat apának is átadhatod nyugodtan. Tudom, hogy nem miattam áldoztál fel engem, sokkal inkább, hogy majd támogassam a tivornyáidat, meg drogpartyjaidat. Hát lesheted, ugyan is az pali pénzéből egy garast sem fogsz látni.
-Te hálátlan ribanc....- kezdene bele, de ekkor halk kopogtatás hangját hallja.- Sajnálom mennem kell, tudod nyaralni vagyok.- azzal mérgesen nyomja ki a hívást, majd teljes erejéből a falhoz vágja. Vesz egy mély levegőt, remegő kezekkel túr bele kócos fürtjeibe és elindul az ajtó felé.
-Ó... öhm szia, jó reggelt,- lepődik meg vőlegénye láttán, bátyja annyira felmérgesítette, hogy még arról is sikerül megfeledkeznie, hogy bugyiba nyit ajtót.

Vendég

Lucie

[You must be registered and logged in to see this image.]

Ty

Nemcsak jelen szeretnék lenni, hanem a része akarok lenni az életednek.

Reggel fél 9-kor, a telefonom csörgése ébresztett fel. Ki a fene hívhat ilyenkor? Bent is megmondtam,hogy csak ha kurva fontos, akkor hívjanak.
Egy 10 perc veszekedés után, dühösen csapom le a telefonomat az ágyra. Kimászok az ágyból, majd a kis konyharészhez megyek. Kávét készítek magamnak, meg valami reggeli félét, aztán leülök az ágyra, előveszem laptopomat, és megnézem az e-maileimet, valamint pár fontosabb hírt. Nem nagyon történt semmi érdekes odahaza, se máshol.
Miközben öltözöm felfelé, fejben azt tervezem ,hogy mit is kellene ma csinálni, esetleg, ha Luci is hajlandó eljönni, akkor valami közös program, esetleg randi is lehetne az este folyamán. Felvettem egy rövidnadrágot, felülre, csak egy atlétatrikót vettem fel, ami az izmaimat jól mutatja.
Ahogy végeztem, gondoltam átmegyek Lucie-hoz és beszélek vele a mai nappal kapcsolatban. Odaérve ajtajához, sóhajtottam egyet, aztán kopogtam az ajtaján. Remélem már fent van. Ha pedig én ébresztettem fel, az nem lesz jó. Kopogásom után, egy 5 perc múlva, jön és ajtót is nyit. Azonban, ahogy kinyilallik az ajtó, akkor látom csak, hogy egy top és egy bugyi van rajta. Biztosan ebben alszik és nemrég kelhetett fel.
- Ömm.. jó reggelt! Felébresztettelek? - kérdeztem, és közben próbálok nem a szép lábaira, és melleire nézni.

♫ Music: [You must be registered and logged in to see this link.] » Note: Bocsi, hogy ilyen rövid lett, de most ennyi lett :/ » Words: 196