Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK! Bővebb információ: ITT Az új elérési cím: ITT A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Chatbox
Legutóbbi témák
» Muzsika Tv Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes
Vasárnap, ismét adás. Tegnap egy fiatal DJ-vel készítettem interjút. Ma két vendégünk is lesz. Egy színész és egy feltörekvő írónő. Jon ma nem jelentkezik a műsorba, helyette a későbbi adások egyikének a helyére kapott időpontot, ahol lesznek eleinte élő közvetítések, majd a már felvett interjúk egy részét is leadják. A mai ruhám sokkal inkább közel áll hozzám, mint amit tegnap kellett viselnem. Egy mintás koktélruha fekete, fehér, kék és egy kevéske piros mintával. A sminkes elkészítette a megszokott egyszerű sminkemet, és a fodrász is csak kicsit alakított a frizurámon. Kikötöttem, hogy a reklám idejére szerezzenek nekem egy kávét, mert tudtam, hogy ez a színész ki fog készíteni, ha ki akarok szedni belőle bármi használhatót. Ne értsen félre senki, imádom a filmjeit és tisztelem a munkája miatt, mert hatalmas színész, de ő nagyon jól tűri a médiát. - Most egy kis reklám következik, de maradjanak velünk, mert következő vendégünk egy helyi írónő, Carlisa Greenberg lesz. A reklám után folytatjuk - mondom mosolyogva a kamerába, majd hallom a visszaszámlálást, és megkezdődik a reklám. Megköszönöm az interjút úgy igazából is a műsoron kívül, csinálunk egy selfiet az instagramra a pasival, majd ő megy is tovább. Megkapom a kávém, gyorsan ránézek még a csajsziról gyűjtött infóimra, majd felhörpintem a koffeinbombát, elfoglalom a szokásos helyemet és várok még egy-két percet. Összefutottam hátul a csajszival, és eléggé imádni való volt, mármint a haja szintén vörös, amit persze a képeken is láttam, és ez nálam hatalmas plusz. Én imádom a vörös hajamat, és ha mással is találkozok, akinek szintén ez a hajszíne, akkor az boldogsággal tölt el, de miért is ne? Mi vörösek igazán ritkák vagyunk.... - És mint láthatják vissza is tértünk. Aki lemaradt volna vagy esetleg a reklám alatt elfelejtette, az est hátralévő részében vendégünk Carlisa Greenberg, egy helyi írónő. Carlisa, kérlek foglalj helyet - mondom el a kezdőszöveget mosolyogva, majd az érkező lány felé pillantok. A közönség tapsol - hisz a kártyás fickónak köszönhetően mindig tudják, hogy mi a dolguk - én pedig várok, míg vendégem helyet foglal.
a hozzászólás Carlisanak készült, 332 szót tartalmaz, és írás közben a [You must be registered and logged in to see this link.] című számot hallgattam. na, csak megérkezett
- Szóval Rosa, mindent ért? Rendben, igen... Mármint nem! Lemon-t hétkor ágyban szeretném tudni. Igen előkészítettem a vacsoráját. Hívjon ha probléma van.- Bevallom, igazán nehéz vezetni, sietni és telefonálni egyszerre. Emellett baleset veszélyes, de nem igazán jut eszembe az egész út alatt. Kissé ideges vagyok, hisz az első tévés szereplésemre hívnak. Interjú! El sem tudom képzelni milyen az, mármint beszéltem már idegen emberekkel de eddig csak írásban jelentek meg a mondataim. Eddig még senki nem láttam a kérdésekre való reakcióimat és a mimikám eléggé könnyen kifigurázható. Persze nem aggódom, annyira. Hisz csak a fél világ fog engem nézni, vagy kicsivel több? Oké, Carlisa, nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. Maximum kiteregetik az apró titkaimat és olyanokról is szó esik, amit egyéb normális helyzetekben az ember megtart magának. Az ilyenek persze, egy interjú alatt hamar kiderülnek, hisz a riporterek elsődleges dolga, hogy a legtöbb információt kicsalják az alanyukból.
Amióta kiadtam pár könyvet és az életrajzom is nemrég látott napvilágot, az emberek kezdenek érdeklődni irántam. Vagyis, a műveim iránt. Nem állnéven írok, de igen kevés van rólam az Interneten. Magánéletnek hívom azt, amiből a sajtó kimarad és jobban is szeretem így az egészet. Ha esetleg híresebb leszek és sok sajtótájékoztatóra kell majd járnom, próbálkozni fogok a témaeltereléssel. Ez általában egy alap családi szituációban is nehezen megy, hisz Max, a férjem tudja, elég könnyen lehet engem befolyásolni és gyenge drótokon rángatni. Hamar feleszmélek, de akkor már tettem vagy elkotyogtam dolgokat, amiket az emberek jobban szeretnek titoknak tudni.
Mikor odaértem, a szokásos épülettel kellett számolnom. Ja és megúsztam baleset nélkül az idevezető utat. Plusz pont a forgalomirányítóknak és a jelzőlámpáknak. Szóval, kaptam egy kis kártyát amin a nevem díszelgett valamint az hogy "vendég". Egy kivégzésre váró, gondoltam magamban mialatt megkerestem az 'öltözőmet'. Előttem, egy igen híres színés vérét szívták éppen és kihallgatása után találkoztam is vele. Naivan hittem, simán elbeszélgetünk mielőtt a kivégzésemre megyek, ehelyett enyén meglökött és bocsánat nélkül távozott. Tuskó, ezt teszi veled a millió rajongó és a sok botox, meg tizenkét milliárdos bevételek. Na jó, talán túlzok, de egyes emberek nem igen becsülik meg amit másoknak szerezhetnek. És hát mondjuk ki, a hírességek se híresek, ha nem követik őket fanok és egyéb ilyen társadalmi rétegek, akiknek eladhajta magát jópénzért.
A stúdió előtt toporgok, mellettem egy statiszta igazgatja mikroportomat, valamit elmondja ennek használatát és, hogy ne beszéljek hangosan és... Szóval kioktat, de ez a munkája. A mosolygó riporternőre pillantok, érekézemkor összefutottunk a folyosón és boldogan konstalláltam, ő is vörös, szóval valahol akár még rokonok is lehetünk. Első ránézésre kedvesnek és nyitottnak tűnt, de édesapám arra tanított, hogy a külső egy olyan ékszer, mellyel bármelyik embert képesek vagyunk megtéveszteni. Ergo; ha jó színsz vagy beetetheted az embereket. Nevem halltán egy magabiztos mosollyal kilépek a kulisszák mögül a kamerák kereszttüzébe. Helyet foglalok a méregdrágán kényelmes kanapén. - Jó estét, jó estét Sophia. - intek a közönségnek, majd a riporterhez fordulok. Nagyon csinos, állapítom meg és a listámhoz csapom, hogy megkérdezzem ki a fodrásza. Sokat segíthetne az én loboncaimon is. -Örülök a meghívásnak és nagyon örülök, hogy itt lehetek. -
Figyelem, ahogy vendégem megérkezik, majd helyet foglal. Kényszert érzek az iránt, hogy megemlítsem a hasonlóságot köztünk, hiszen nem gyakori nálunk az, hogy a vendégünk, aki nő, vörös hajú. - Lise, remélem szólíthatlak így - mondom mosolyogva -, először is én köszönöm, hogy eljöttél. Másodszor pedig muszáj megemlítenem, hogy imádom a hajadat. Nincs akkora szerencsém, hogy gyakran hozzon össze a munkám más vörösökkel, pedig valljuk be, hogy nagyon jól mutatunk egymás mellett, igaz? - kérdezem nevetve a közönség felé fordulva, mondatomra pedig egy taps a válasz. Megvárom Lise véleményét erről a dologról, majd átterelem a szót a valódi témára, az okra, amiért ő most itt van. - De térjünk inkább rá arra, amiért valójában itt vagy, azaz arra, hogy írónő vagy. Pontosan mióta is vagy benne ebben az írók világában? Mindig is ezzel akartál foglalkozni, vagy a kicsi Lisa valamikor állatorvos szeretett volna lenni? - kérdezem kíváncsi tekintettel, miután jobb lábamat keresztbe tettem a másikon, s kezeimet összekulcsoltam az ölemben. Végighallgatom a válaszát, talán hozzá is fűzök még valamit, vagy egy hozzá kapcsolódó kérdést, majd áttérek a következő témára. - Jut eszembe, volt szerencsém olvasni az egyik kalandregényedet -azt nem teszem hozzá, hogy csak a héten - valamint az életrajzi regényedet is. Mesélj kérlek arról, hogy milyen a családod, a férjed és a fogadott gyermeked Lemon - kerülünk szépen a családos témához. Ezt a főnök mindig fontosnak tartja, ha egy új arcot hívunk meg, bár én nem értem, hogy miért, de kíváncsi természetemnek köszönhetően mindig megkapja, amit akar. A családról folytatott kis beszélgetés után pedig visszatérek a könyvek világához. Oda, ahonnan a vendégem az ihletet meríti. - Térjünk vissza egy kicsit a könyvekre. Gondolom most is biztos írsz egy újat. Lehet kapni belőle egy kis spoilert? Miről fog szólni? És ha már itt tartunk, honnan jön az ihlet. Erre mindig is kíváncsi voltam, honnan jön ennek a rengeteg írónak az ihlet. Kiskorom óta hatalmas rejtély - mondom hatalmas átéléssel, s a végén tudatlan fejet vágva még a vállamat is kicsit megrándítom. A túljátszott arcmimikám az egyik, ami miatt a nézők szeretik a műsort, én pedig imádom kissé túljátszani az érzelmeket. Igaz, hogy színésznek pocsék lennék, de hé! Sosem akartam színész lenni, csakis riporter.
a hozzászólás Carlisanak készült, 357 szót tartalmaz, és írás közben a [You must be registered and logged in to see this link.] című számot hallgattam. ez most kicsit bénára sikerült ne izgulj, nem vagyok egy nogitsune vadállat
Amint belépek a kamerák elé, arcomra egyből kiül egy hatalmas mosoly. Nem annyira mű, inkább az idegesebb fajta. Régen volt már, hogy ennyien figyeltek engem. De, megemberelem magam és arra gondolok mennyire jól fogok szórakozni. Már mint, ha valakit kérdezgetnek és kimaradnak a magánéletből, addig semmi baj nem lehet, nem igaz? Nyugodtan állapítom meg, hogy Sophie nem csak a színfalak mögött kedves de elsőre se tolakodó. - Az egyik legjobb páros lehetünk a média történetében, nem igaz? - nevetek fel. Igaza van, vörösökkel – természetes vörösökkel – összefutni olyan, mint megnyerni a lottót. Szinte lehetetlen, annyira kevés rá az esély.
- Tinédzser koromban írtam az első rövidebb történetem. Ami persze igen régen volt, mintha ezer éve lett volna. – mosolygok. – Nem, a kis Lise mindig is cirkuszban akart dolgozni. Akkoriban azt hittem, hogy az akrobatának lenni a legjobb dolog. – mesélem. Emlékszem, amikor először voltam egy előadáson. Nem érdekeltek a bohócok, akik egymást terrorizálásával nevettették meg a közönséget. Sokkal inkább a mutatványosok voltak a favoritok, főleg a légtornászok. Amikor néztem őket, olyanok voltak, mint a szabad madarak. Ellenállva a Föld gravitációjának olyan figurákat mutattak be a levegőben, mint lebegnének. - Ez nagyon megtisztelő. – szám elém kapom kissé a kezem, érzem, ahogy arcomat elönti a pír. Hála a pirosítónak, nem annyira feltűnő. – A családomat néha furcsa szerzetnek tartják. Írek vagyunk, szóval babonásak, persze nem hiszünk a koboldokban. Vagy csak magunknak se valljuk be. – mosolygok. Ez igaz, a nyúlláb, fekete macska, szerencsepénz és minden egyéb „varázstárgy” fontos a családomnak. – A férjem, szerintem a legcsodásabb ember a világon. Minden értelemben. Megértő velem szemben és türelmes, még most is képes levenni a lábamról egy mosollyal. Persze, sokat dolgozik és féltem is emiatt, de az évek során kezdek hozzászokni. Szerencsére idomultunk is egymáshoz így szerintem bármivel képesek vagyunk megbírkózni. – ezt így könnyű elmesélni. Max talán a legjobb dolog ami valaha is megtörtént velem. Igazából sejtettem, hogy ha az életrajzom szóba kerül Lemon-t is muszáj lesz megemlíteni. Úgy érzem, a szívem újra meghasad. Vagy csak a régi sebem szakadna fel? - Ez kissé… - kezdem nehézkesen. -– Nehéz elmondani. Lemon olyan, mintha a saját lányom lenne, a legédesebb gyermek a világon. De nehéz úgy boldognak lenni, hogy a szüleit már nem ismerheti meg. Mert Max és Én megadjuk neki a legfontosabbakat, mégis az igazi szülői szeretet… Szóval… - - elvesztem a fonalat. Nem igazán tudom befejezni a mondatomat. Valahol abba marad…
Miután átlendültünk a fájdalmas emlékekkel megtűzdelt boldog család témáról, ami elég ironikus. Már mint, ha annyira boldogok vagyunk: miért nem tudunk tovább lépni? Mert nehéz, ennyi. - Van az a pillanat, amikor csak úgy beugrik valami. Lehet, hogy nem annyira fontos én mégis lejegyzem. Aztán két három nap múlva elolvasom, még ha csak két sor is és később megszületik belőle egy könyv. – - nevetek fel. Nehéz elmagyarázni, milyen ha elönt az ihlet és ötletek cikáznak a fejedben. . – Talán úgy tudnám legjobban elmagyarázni, mint egy hirtelen esést. A semmiből jön, nem látod előre és megtörténik. Persze az ihlet inkább pozitív. – magyarázom egy hatalmas mosollyal az arcomon.. - De ha konkrétan nézzük, egy kalandregényhez egy álom nagyon jó alap. Én is így írtam az első regényem, megálmodtam aztán azon kaptam magam, hogy a nyomdában van. – – vonok vállat. Tudom Meyer-esen hangizk és a vámpír sztori is így született. De lássuk be, sokaknak alvás közben indul be jobban az agya. Én is ilyen vagyok.
Δ [You must be registered and logged in to see this link.] Δ emlékek, a fenébe velük legyünk inkább boldogok Δ 550 szó[You must be registered and logged in to see this link.]
Kezdőlap
Kedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by 
Tárgy: Carlisa ☆ Sophia 
ne izgulj, nem vagyok egy