A bevásárlóközpont felé veszem az irányt. Végre egy szabad este, sehol egy kuncsaft, csak a szabadság. Csak én... és azt csinálok, amit akarok. Persze fordíthatnám a szabadidőm pihenésre is, ahogy terveztem, meg ahogy kéne, de nem én lennék, ha nem fárasztanám magam tovább egy jó kis vásárlással. Hiszen az mindig jó, meg kell is, megérdemlem, sokat dolgoztam. Persze úgyis fehérneműt veszek, az meg munkaeszköz. Ezzel meg is magyaráztam magamnak a dolgot és mindenféle rossz érzés nélkül vetem be magam a bevásárlóközpontba. Célirányosan haladok a kedvenc boltom felé, közben alig botlok már emberekbe, hiszen közel járunk a záráshoz, de ilyenkor a legjobb. Megnéznek jópáran, amire néha mosollyal, néha sokatmondó pillantással válaszolok. Hiába tagadnám, élvezem, ha a középpontban lehetek. Ami nem is nehéz dolog, hiszen csak végig kell nézni rajtam. Aki tudja, hogy egyébként pasi vagyok, azért bámul, aki meg nem, az azért, mert még egy nőhöz képest is merész az öltözékem. Tűsarkúban kopogok végig a folyosón az üzletek között, nem is akármilyen tűsarkúban, ez még nekem is magas, de gyorsan haladok, megszoktam. A kinézetem egy szűk miniruha és persze feltűnő smink teszi teljessé. Hajam beállítva, mintha minden szálat gondosan állítottam volna a helyére, pedig nem, ez is csak a sok gyakorlás eredménye, na meg a foglalkozásomból következik. Elvégre mindig jól kell kinéznem. A boltban már szinte otthon vagyok, kedvesen üdvözölnek, persze el is várom, amennyit pénzt itthagyok néha, ez a legkevesebb. Néhány eladó tényleg kedves, őszintén, aki meg nem az, hát engem sem érdekel. Magabiztosan haladok előre. Ez lila, nem kell... az meg kék, az sem... Végre eljutok ahhoz az állványhoz, amin minden van, amit kerestem. Fekete. Vörös. Csábító színek és kapásból le is emelem, ami nekem kell. Fűző, hálóing, harisnya. Minden, ami a csábításhoz kell. Csipke, szatén és necc anyagú, ruhadarabnak nem éppen nevezhető dolgokkal a kezemben egyensúlyozok a próbafülke felé. Bár tudom a méretem, kapásból azt is vettem le a polcról, de a próba soha nem árt. Megspórolok vele nem kevés időt, hiszen ki tudja mikor járok legközelebb erre. Minden attól függ, mennyi kuncsaftom van. Sok. Ez a mai vásárlás is egy kivételes alkalom. Mint a forgószél, úgy közlekedek és nagyjából úgy is vágódok be az első próbafülkébe, ahol résnyire el van húzva a függöny. Nekem ez azt jelenti, hogy szabad, nem foglalt, mehetek. Belekapaszkodok a vastag anyagba és már lépek is be, a cuccok is kiesnek a kezemből, amikor megtorpanok.
- Bocsi... hoppá... – vigyorgok, hiszen szégyenlős az nem vagyok, nem izgatom magam ilyen dolgokon és meztelen nőket is láttam már, ez a lány viszont még csak nem is teljesen meztelen. Az első meglepetés után veszem csak észre, hogy nem egyszerűen egy lányról van szó. Egy nagyon ismerős lányról.
- Stephanie... hát ezt álmomban nem gondoltam volna, hogy pont itt futunk újra össze – közlöm már sokkal lelkesebben, hiszen a lány mondhatni a barátnőm, csak újabban nem sok időnk volt egymásra, tekintve, hogy ugyanaz a foglalkozásunk. Gondolom neki sincs több szabadideje, mint nekem. El sem hiszem, ez a szabadnap nem is alakulhatna jobban. Egyből a nyakába vetem magam, nem törődve sem azzal, hogy éppen mi van rajta, sem azzal, hogy ki látja. Meg azzal sem, hogy a cuccaim szanszét hevernek a földön. A próba ráér, akadt jobb dolgom.

Végre már valahára egy rohadt szabadnapot kaptam, amikor nem kell szaladgálnom a kuncsaftokhoz, hanem itthon lehetek, pihenhetek. lazulhatok.
Reggel sokáig aludtam ,aztán az alvó ruhámban mászkáltam a házban. Filmet néztem, közben mindenfélét ettem. Kint napoztam bikinibe az udvaron, kimostam a ruháimat, és ki is terítettem őket.
Olyan délután 4 óra környékén, jött az az ötlet, hogy menni kellene vásárolni egy kicsit. Venni néhány fehérneműt, esetleg új ruhát, mert kell egy kis frissítés a ruhatáramnak.  Ezért felmentem a szobámba, letusoltam, majd lezuhanyoztam, mert kimelegedtem.  Megtöröltem magam, majd öltözni kezdtem. Fehérneműt nem vettem fel, hisze meleg van, azon kívül meg úgy is fehérneműt fogok próbálni, szóval nem kell ez. Felkaptam egy kis lenge nyári ruhát magamra. A hajamat kifésültem, és felkötöttem lófarokba, mert meleg van, valamint egy kis masnis csattal feldobtam a hajamat. A sminkemmel nem babráltam, csak egy kis rúzst kentem a számra. Kiegészítőt sem vettem fel, csak egy nyakláncot. Belebújtam az első cipőbe, ami a kezem ügyébe akadt, az pedig az egyik tornacipőm volt. Megfogtam a táskámat, majd lementem a nappaliba. A kutyának adtam enni, hogy ellegyen, míg nem leszek itthon, becsuktam az ajtót, majd beültem a kocsimba és elindultam a pláza felé.
Sok helyet végigjártam, amikor is inkább betértem a kedvenc fehérneműs boltomba. Ismerősként köszöntenek, hisz törzsvendég vagyok már itt.
Sorra megyek a sorok között, és ami megtetszik, leveszem és viszem is magammal az egyik próba fülkébe. Szeretem ezt a fülkét, mert nagy és elférek kényelmesen, nem kell szoronganom. Le tudom a saját cuccaimat is pakolni, és a próbálandó dolgokat is. Leöltöztem, lehúztam a cipőmet is, hisz így jobb próbálni. Nem mindent akarok felpróbálni amiket behoztam, csak néhányat. Nincs annyi pénzem, hogy mindet megvegyem. Éppen egy igazán [You must be registered and logged in to see this link.] akartam felvenni, amikor a fülke függönyét valaki felrántotta. Rögtön magamhoz kaptam a ruhámat, hogy takarjam legalább elölről magamat.
A tükörbe néztem, hogy ki is aki rám röntött és örömmel néztem, hogy Candy az. Kolléganőm és egyben nagyon jó barátnőm is, csak nincs sok időnk találkozni egymással, mert mond a kettőnket leköt a munkája.
- Candy... hát ezt én sem. - örültem mosolyogva barátnőmnek.
Aztán a nyakamba veti magát. Kissé meglepett, de fogadtam ölelését.


[You must be registered and logged in to see this link.]

Eléggé fura dolgokat tudok tenni néha. Mondták már mások is, meg tudom magamról, hogy nem vagyok sem kiszámítható, sem unalmas. Azért vetem magam a nyakába, mert hirtelen nem tudom másképp kifejezni, mennyire örülök, hogy újra látom. Hiszen már azt sem tudom mikor találkoztunk utoljára, mindkettőnket annyira lefoglal a munka. Ha éppen van egy kis szabadidőm, azt pihenéssel vagy vásárlással töltöm, ahogy most is. Különösebb programokat nem szervezek, hiszen általában azt sem tudom, mikor érek rá. Az ölelés után tűnik csak fel, hogy Steph nincs éppen túlöltözve.
- Erre meg főleg nem számítottam, hogy ilyen lenge öltözékben látlak viszont. Na mutasd, mit próbálsz – közlöm is a véleményem, de nem vagyok szégyenlős, nem zavar egy másik ember meztelen testének látványa, főleg akkor, ha nő az illető. Nem mondom, voltam már nővel, de nem az igazi, legalábbis eddig még nem volt senki, aki megfogott volna ilyen téren. Én a férfiakkal érzem jól magam, de ki tudja, hátha egyszer jön valaki, aki megváltoztatja a véleményem. Így aztán, mivel egyáltalán nem zavartatom magam, ki sem lépek a próbafülkéből, inkább behúzom magam mögött a függönyt.
- Ha már így egymásba botlottunk, maradhatok? Mindegyik foglalt, de szerintem elég nagy ez a fülke kettőnknek – kacsintok rá és már pakolom is le a cuccom, már ami még a kezemben maradt. Ezt követi a ruhám is, majd egy szál fehérneműben állok a lány előtt. Tanga, meg egy csipkés, szűk top, hiszen melltartóra nincs szükségem, de szeretem a női fehérneműket, soha nem elég belőlük.
- Sokat változtál, mióta nem láttalak. Úgy értem előnyödre... ez elképesztő... – lazán kinyújtom a kezem és szemrebbenés nélkül megmarkolom a fenekét. Pofátlan lennék? Talán. Ha nem tetszik neki, úgyis ellenkezni fog. Addig viszont határozottan markolászom, mint aki jól megnézi magának és pont azt is teszem, nem gondolnám, hogy ez köztünk annyira durva dolog lenne.
- Próbáld fel végre, kíváncsi vagyok, hogy áll. Biztos vagyok benne, hogy vadítóan... szegény kuncsaftok... be sem fogják érni egy éjszakával veled – vigyorgok rá a tükörben és válogatni kezdek, hogy én mit próbáljak fel. Mutatok is párat Steph-nek, válasszon nekem.

Megdöbbentem amikor "rám nyitott" valaki a próbafülkében, de aztán kiderült, hogy az egyik nagyon jó barátnőm, és kolléganőm, Candy az.
Kissé ledöbbentem mikor csak úgy a nyakamba borul. Nem rossz értelemben, hanem jóban. Örülök nagyon is neki, és megszoktam, hogy ilyen már amikor meglát, rögtön a nyakamba borul. Csak hát meztelen vagyok. Nem vagyon szégyenlős, de kissé igen az. Hülye vagyok tudom, hiszen prosti vagyok, és nem kellene szégyenlősnek lennem, hiszen több férfi látott már meztelen, de néha rám jön a szégyenlősség. Ennyi.
- Erre én sem számítottam. Ezeket. - mutattam neki a fehérneműket amiket behoztam. Nem veszem meg mindet, de többet is behoztam ,hogy tudjak válogatni közölök.
- Maradhatsz aham. - bólogattam. Behúzta a függönyt, és elkezdett lepakolni, majd lefelé öltözni. Ő is hord fehérneműt, pedig nem teljesen lány.
- Köszönöm! Te is változtál azóta mióta nem láttalak, pl a hajad rózsaszín lett, és bővültek a tetoválásaid? - kérdeztem érdeklődve.
Egyszer csak fogja, és markolászni kezdi a fenekemet. Nem lepődök meg rajta, és nem is zavar a dolog.
- Jól van jól van! - nevetek a megjegyzésén. Mutat ő is pár darabot, hogy melyiket próbálja fel. Rámutatok az egyikre az övéi közül, aztán az enyéimhez fordulok, és kutatni kezdek, hogy melyiket vegyem is fel.
Megtaláltam a megfelelőt, és azt hiszem máris beleszerettem, pedig [You must be registered and logged in to see this link.]
- Na milyen? - kérdeztem Candy-t és körbefordultam, hogy megnézhessen mindenütt.