Árverés van készülőben, én pedig a tükör előtt tollászkodok. Igazán komoly probléma az életben, hogy fogalmam sincs merre fésüljem az amúgy is rövid és nem túl sűrű hajam. Végigpillantok magamon, enyhe iróniával állíthatom azt, hogy olyan vagyok, mint egy kitömött pingvin.
Pedig a szabónak is megmondtam, hogy a hasamnál hagyja kicsit lazábban a szabást, hogy ne feszüljön annyira rajtam. Most mondják meg, az a gomb nem szökni akarna? De majd behúzom a hasam. Kicsit többet kellene kondizni. Vagy mást próbáljak? Nem is tudom. Kicsit néha úgy viselkedek, mint egy ráérős milliomos, pedig annyira nem áraszt el a sok zöldhasú és az idő, hogy terpeszkedjek. De roppant mód élvezem, hogy néha nincs semmi gondom és gondolhatok arra, hogy eleresszem magam.
Végül úgy döntök csak oldalra simítom és készen is vagyok. Következőnek irány a kocsi, hogy időben ott legyek Noráért. Már sokszor kértem fel csak úgy kísérgetni, amikor valami árverés van. Természetesen legális esemény illegális holmikkal. Ahogy a megrendelő kérte. Ha valaki tudná azt, miféle pénzeket mosnak a háttérben. Nevetni tudnék, mennyi mindent tudok már a sötét ügyekről. Hisz én vagyok a központ, amin át keresztül jutnak információk, megrendelések, tárgyak, amiket el kell hozatni az eredeti helyéről. Talán ezért nem bántottak még, nehogy köpjek. Hülye lennék megtenni, ha egyszer a saját bőröm is vásárra viszem.
- Remélem időben jöttem, egy apróságon vacilláltam. - pattanok is ki a kocsiból szabadkozva, hogy kinyithassam neki az ajtót.
- Milyen csinos ma valaki. Mint mindig. - mosolyodok el biccentve, majd be is csukom az ajtót utána. Nem is kell olyan alaposan végigmérnem, tudom, hogy precízen végzi a munkáját. Különben nem kérném fel. Egyrészt ezért a pénzért ő is jól jár, jó helyre viszem és én sem fogok unatkozni. Csak remélem, hogy nem fogják órákig húzni az árverést. Tudom, milyen hosszú a lista. Rajtam kívül ma nem is igazán akadnak más tulajdonosok, akik áruba bocsájtják a tárgyaikat.
- Készen állsz, hogy halálra und magad egy ideig? - kérdezem már aztán vigyorra húzott szájjal, miközben indítom a kocsit és kihajtok az útra, hogy a rendezvényre lehetőleg még időben odaérjünk. Bár mindig csúszik, mire mindenki megérkezik. Nem baj, még szeretném előbb látni utoljára azokat a gyönyörűségeket, mielőtt kiadom a kezeim közül.