Las Vegas, 1993. augusztus 7. 20 éves Semmi/bármi Addict Evandro Soldati

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: rugalmas, viccelődős, talpraesett, határozott, barátságos (elsőre )

◆ negatív tulajdonságok: drogfüggő, céltalan, gyakran kötözködős, szókimondó, beképzelt

◆ egyebek: egy ilyen Cadillacje van

Történet vagy szerepes példa

Mit is mondhatnék? Elég rámnézni. Jóképű vagyok, kifogástalanul öltözöm, a vigyor ráolvadt a számra, magáévá tette már nagyon régen és az is lerí rólam, hogy a bőröm alatt is pénz van. Az viszont nem, hogy mekkora állat vagyok. Konszolidáltan nézek ki és így is öltözöm, de a szövegem mást mutat. A hajam viszonylag rövid, de azért nem annyira. Sokan kucsmához hasonlítják, ilyenkor jön a nagy veszekedés vagy bunyó. Borotválkozom, mert az kell. Nem vagyok én ősember! A szemeim barnák, nem túl eredetiek és nem csillogók, de valahogy mégis elbűvölöm a nőket. Biztos a kisugárzásommal. A szemöldököm vastag, pont olyan színű, mint a hajam. Sokak szerint csíkszemű vagyok, igaz is, nem esnek ki a szemgolyóim, csak egy kis részüket láthatod, de az általában elég szokott lenni. Arccsontjaim és állam nagyon jellegzetesek, erős, férfias vonásaim vannak. Heti 4x járok squash edzésre, úgyhogy a kondim és a fizikumom megvan. A lábaim görbék, hurkákban áll rajtuk az izom, ez a 8 év foci maradványa. Szóval egy igazi szépfiút látsz, ha rámnézel. Klassz, mi?
Fater nagyvállalkozó volt. Ő üzemeltette a város egyik legkiterjedtebb étteremhálózatát, a Blossom's Blue-t. Anya meg hozzáment és utána már nem kellett semmit csinálnia. Előtte pincérnő volt, felszolgáló és mint később megtudtam, ennél több (vagy kevesebb?). Négyen voltunk tesók, én voltam a legfiatalabb. Állítólag véletlenül jöttem, a két bátyám és a nővérem születése után tíz évvel. Nem terveztek engem a szüleim, de hát megesik az ilyen. Mikor én 8 éves lettem, a tesók már elköltöztek. A bratyók kollégiumba, a nővérem pedig már meg is házasodott. Tartjuk a kapcsolatot, jóban vagyunk, de messze laknak, nem nagyon találkozunk.
A gyerekkorom sokak szerint nehéz volt, de szerintem királyul telt. Mindent megkaptam, amit csak akartam. A legjobb ruhákat, támogatást, különórákat. Járattak kung-fura, zongoraleckéket kellett vennem. Ezeket se bánom, a focit viszont én magam fedeztem fel. Az iskolában lehetett járni és a legjobb haverjaim mind ezt csinálták, én is rákaptam. Remek bagázs volt. Ittunk, füveztünk, aztán irány a pálya. Vagy meccs után csináltuk. Egyszer az edző meglátta és mindenkit összevert. Naná, hogy feljelentettem. Ő ránk akarta kenni, de mi mindent eltüntettünk. Nem buktunk le, egyikünket se ejtették a fejére. Egész érettségiig fociztam, ez 8 év volt és rendesen megedződtem. Még ma is úgy tudok gyorsulni és futni, hogy szinte mindenkit lehagyok. Imádok szaladni azóta is, járok rendszeresen. És néha a zsaruk elől is kell.
Nem voltam valami jó tanuló, bár a matekhoz volt érzékem. Jó számoló vagyok és az összefüggéseket is mindig megértettem, de képleteket magolni, ehh... Az összes többi tantárgy meg hidegen hagyott. A tanárokat szerettem heccelni, meg az eminens tanulókat. Nem bunyóztam, csak kötözködtem velük, megvicceltem őket, elloptam az uzsonnájukat, ilyenek. Anya rendszeres vendég volt a szülői értekezleteken. Ő ért rá jobban, mert Apa egyfolytában dolgozott.
Apa csak otthon tángált el. Ebből kicsit több jutott a kelleténél. Gyakran mentem monoklival, kék-zöld foltokkal és jobbnál jobb történeteket találtam ki, hogy mi történt. Nem utáltam érte, csak jártam szorgalmasan a küzdősport órákra. Minden este kaptam és csak akkor állt le, mikor a kung-fut már elég jól műveltem. Egy pörgőrúgással a mosogatóra repítettem. Felszakadt a feje, bevérzett és kórházba került. Azt mondtuk, legurult a lépcsőn. Azt hittem, ezzel mindent megoldottam és a veréseket el is kerültem, de Apa beteg lett. Az agya már nem funkcionált úgy, elfelejtett dolgokat és két hónap múlva agyinfarktust kapott. Megint a kórházban kötött ki. Nem mondták, nem kérdezték, hogy fizikai bántalmazás lehet a kiváltó ok, szóval nem tudtuk meg, hogy az én rúgásomnak volt-e köze ehhez. Stroke-ot sokan kapnak ilyen nélkül is.
Anya persze engem vádolt. Szerette Apát és főleg a pénzét, így meg minden az ő nyakába szakadt. Vége volt a békés háziasszony/pénzesférfinője szerepnek. Megütni nem mert, de folyton veszekedtünk és megsokasodtak nála az üres üvegek. Mindennapos volt, hogy szédelegve járkált otthon. Egyszer a saját hányásában feküdt a nappalinkban. Én ugyan nem takarítottam fel. Meg akartam várni, amíg kijózanódik. Az anyám, ő vezeti a háztartást, akkor törölje fel, ha odapiszkít, gondoltam. Néha idegesített, de bírtam az öreglányt. A példa ragadós volt, nálam is előkerültek a Jack Danielsek, Captain Morganek és hasonlók. Meg füveztem is a haverokkal, de a fű után keményebb anyagokhoz nyúltam. Kipróbáltam a kokót, herkát, de bélyeget is nyalogattunk a haverokkal és iszonyat jó volt. Egyszer éreztem halálfélelmet, de az összes többi alkalmat élveztem.
Az érettségit úgy tettem le, hogy éppenhogy csak át mentem. Anya rágta a fülemet, hogy menjek főiskolára, de én focizni akartam. Apa el tudta volna intézni, hogy bekerüljek az ifjúsági válogatottba, de kómában volt a szarházi. Na, ezért már haragudtam rá. Az én jövőmet kellett volna egyengetnie, de ehelyett feküdt a kényelmes kórházi ágyon. Botrányos, nem? A cégénél kezdtem dolgozni, mint futár, ételkiszállító. Aztán szépen feljebb ügyeskedtem magam. Mindenkitől megtudtam ezt-azt és kezdtem zsarolni, sarokba szorítani az embereket. Rá kellett jönnöm, hogy van ehhez érzékem és elég gátlástalan vagyok ahhoz, hogy átverjek, kényszerítsek és bántsak embereket, ha nekem erre van szükségem valami miatt. Átvettem az egyik étterem vezetését, utána a központi irodába kerültem és ott lettem beszerző, majd beszerzési vezető. Érettségivel. Ennyit számítottak az ügyeskedések és hogy az öreg Blossom fia vagyok.
Az életem sínen volt, úgy éreztem. Leálltam a keményebb szerekkel és csak füveztem meg ittam, de azt is csak bulikban. Otthon nem volt rá igényem. Anya közben egyik napról a másikra letette a piát. Azt mondta, örül, hogy ennyi mindent elértem és rájött, hogy rossz hatással lenne rám, ha folytatná az eddigi életmódját. Gyanús volt, mert egész eddig nem mondott ilyeneket. Ha jobban belegondolok, se ő, se Apa nem mondták soha, hogy szeretnek. Úgy éreztem, szeretnek, meg én is őket, de csak nagyon kevés dolgot mondtak ki az érzéseikből. Szóval itt valami bűzlött. Szaglásztam és kiderült, hogy Anya összeszűrte a levet egy alvilági alakkal. Bud Flanneman nagymenő üzletember, akiről mindenki tudja, hogy maffiózó, de sose tudták bebizonyítani a vádakat. Csúnyább dolgokat is megtudtam a muterról. Régebben táncolt sztriptízt, öltáncot, rúdtáncot, de abbahagyta, mikor megszülettem. Rá pár évvel profilt váltott és escortlány lett. Escort MILF, ha lehet mondani, mert azért már benne volt a korban. Kiközvetítették Vegas-ba érkező pénzes palikhoz, akiknek mindent megadott, persze óriási vagyonokért. Mikor csinálta? Mikor Apa kómába esett. Kellett neki a biztos jövő és meg akart valakit fogni. Hát sikerült is. Ez már kiütötte nálam a biztosítékot. Óriásit veszekedtünk, mikor a képébe vágtam az egészet. Elsírta magát és hozzámdobált mindent, ami a keze ügyébe akadt. Aznap igazi vallomásokat tett és érzelmi kitöréseket mutatott. Szóval ezek voltak az érzések, amiket nem mondott ki. Csak a terhére voltam, el kellett volna vetetni, minek jöttem én a világra, stb., blablabla. Újra inni kezdett. Úgy látszik, fontos volt neki, mit gondolok róla. Ezért titkolózott. Nem én voltam fontos, hanem, hogy megbecsüljem őt. Na, gratulálok... Kitagadott, azt mondta, nem akar többet látni.
Ott álltam és úgy éreztem, magamra maradtam. Van egy kómás apám, aki sose fog magához térni és egy ribanc anyám. Kövessem azt az utat, amit ezek akartak nekem? Járjak főiskolára és szálljak be a cégbe? Francokat! Felmondtam a cégnél és visszamentem a haverokhoz kiütni magamat. Pénzem volt és ha kellett még, anyámat mindig meglumpoltam. Nem a jóindulatára hagyatkoztam. A zsarolást kitanultam a cégnél... Vettem egy lakást, kocsit és azóta a haverokkal bulizunk. Belevetettem magam a nagybetűs életbe. Keménydrogokkal nem élek, de pia és fű jöhet bőven. Otthon is, buliban is, munkában is.
Ha kérdezed, hogy mi a célom ezzel: jól érezni magam, ahogy és ameddig lehet, mindig, minden pillanatban. Barátságos gyerek vagyok amúgy, alapjáraton, csak a tudálékos, okoskodó arcokat nem bírom. Azokat nem kímélem. Megalázom, kínos helyzetbe hozom őket és akkor meglátják, mi értelme van fitogtatni, mekkora koponyák. Meg a mulya, mafla arcokat is szeretem szívatni. A tökös, belevaló srácokkal jövök ki igazán jól és ha nőben találok ilyet, az is nagyon izgalmas. Meg aki hagyja, hogy fojtogassák. Mikor először csináltam ilyet, valami tök furát éreztem, de baromira bejött. Van valami édes abban, ha másokat a halál közelébe hajszolok. Azt hiszem, még senkit nem küldtem át, legfeljebb belső vérzéssel, de ha meg is halt, én már túl voltam árkon-bokron. Ha valaki nem bír magával és nekemjön, meglátja, hogy a kung-fut nem felejtettem ám el. Nőket viszont nem rugdosok. Nekik elég egy pofon is. Vagy kivágom őket a kocsiból, ha felhúznak. Nem nagyon tudok nekik ellenállni, sose tudtam, ahogy a zöldnek és a jó whisky-nek, rumnak sem. Nem maradnak meg mellettem a csajok, de én is megunom őket. Mindig új kell. Új nő, új figura. A sportot nagyon bírom még mindig. Egy ideje, az érettségi óta már csak futni jártam, de nemrég rákaptam a squash-re. Marha jó sport, mindent megmozgat, figyelni kell, ütni, ugrani, versenyezni és rohadtul élvezem.
Néha akad valami meló is. Nem szorulok rá, de unatkozom és bevállalok egyet-egyet. Hobbiból dolgozom és szigorúan válogatok. Ha nem törvényes, az a jó, úgy kevesebb a kötöttség és több az izgalom. Lopunk, fenyegetünk, behajtunk, játszuk a kidobóembert, ilyeneken élek. Hivatalosan munkanélküli vagyok. Elhiszik, mert a vagyon azért ott van a hátam mögött és így több pénzem van, mint amit el lehet bulizni. Mesélhetnék még sok mindent, hogy miket csináltam, meg miket fogok, de most inkább szívok még egyet...