Fasza kis estém volt, de az a csaj végülis elcseszte a végét. Kidobott, mikor elővettem a cigit. Nem tudja, mi a jó neki. Pedig annyit ivott, azt hittem, menni se fog tudni. Ment, görbén, keresztbe, de ment. Én is ittam bőven, de a cigit nem gyújtottam meg. Még a zsebemben lapult egy üveg vodka, jó kis laposüvegben, azt kortyolgatom. Én bírom, szóval nem cikázok az úton, majdnem egyenesen megyek. Csak kedvem lenne valamit szétverni. Haza még nem mennék, inkább egy másik bulihelyre, ami szimpatikus. Itt a belvárosban épp kiérek egy utcából és egy nagy téren kell keresztülmennem. Szétnézek, hogy mi van itt, gyanús alakok, dílerek, helyi vagány csávók.
De hohó, mit látnak szemeim! Egy játszótér. Én ugyan nem keresek tovább kocsmát. Itt van mászóka, rugósló, homokozó meg minden, amin lehet vadulni. Az üvegre visszacsavarom a kupakot és zsebrevágom a piát. Rohanok a rakéta alakú mászóka felé. Van vagy 4 méter magas. Ezt engedélyezték? Ha lezúg róla a gyerek, azt megérzi. Akkor is, ha földes alapba van építve, nem betonba. Pirosra festett fémcsövekből áll és a legtetején valami szürkén csillogó kú van. Az a rakéta.
- Houston, baj van! Igen, Jane, azonnal megyek. Tartson ki! - adok elő egy soha nem látott jelenetet az Apollo-11 című filmből. Már mászok is fel, hogy megmentsem a derék űrhajósokat. Nem nehéz pálya, még részegen sem. A közepén megállok és fél kézzel kapaszkodok. Egy lábon állok, a másik kezemet és lábamat kinyújtom és kiabálni kezdek.
- Huhúúú! Magaslati levegő! Free Tibet, yeah!
A Himalája jut eszembe erről. Az egy "kicsit" magasabb, a 8 km-es csúcsaival, de mit bánom én. Tök jól el tudok szórakoztatni másokat ilyenekkel és magamat is, ha más épp nincs itt. A haverokat hívtam és meg is beszéltünk egy helyet, hogy odamegyek, de én olykor nem tudok ellenállni egy útbaeső másik kocsmának. Vagy most a játszótérnek. Visszakapaszkodom és mászok tovább. Már a tetejénél vagyok és most eljátszom, hogy kicsúszik a lábam.
- Segítség, segítség! Megesznek a hegyi sasok, mentsetek meg! - ordítozom és két kézzel kapaszkodom, miközben a lábaimmal kalimpálok. Látványosan csinálom és bárki rájöhet, hogy simán meg tudnám tenni, de direkt nem lépek a rudakra. Egy őrült este. Csak a szokásos. Nálam.

Néha nekem is kijár egy kis szórakozás nem? Annak ellenére, hogy FBI ügynök vagyok, még én s eljárhatok a barátnőimmel éjszakába nyúló traccs vagy táncpartira még akkori s, ha van akiknek ez nem tetszik főleg azok után, hogy Jonathan itt van a városban. Dylan ajánlatát miszerint eljön értem nem fogadtam el. Néha neki is kijár a pihenés, és ha már korábban haza engedték akkor nézze csak végig a focimeccset és feküdjön le aludni. Nem szeretem amikor ott tobzódnak a szeme alatt a nagy, fekete karikák. Bőven megérdemli ő is a nyugalmat, talán ez vett rá arra, hogy ma kiruccanjak Natiékkal. Nem akartam ott kotnyeleskedni a nyakában, elvonni a figyelmét mindenről.
Belekapaszkodva fehér ridikülömbe, egy-egy gyors puszival elköszönök a csajoktól majd elindulok hazafelé. Nem a legmesszebbi helyet választottuk arra, hogy kicsit kirúgjunk a hámból. Jelen esetben színházban voltunk, utána pedig megittunk egy koktélt, s míg Eva bedobta a törölközőt mondván meg kell etetnie Adeline-t, úgy döntöttünk vége az estének majd folytatjuk a hétvégén. Remélem nem lesz Dylan ellenére.
Fülemet lelkes kiabálás zaja üti meg, mikor befordulok a gyerekek számára elkerített játszótérhez, s kíváncsian meg is torpanok egy pillanatra, hogy alaposabban körülnézzek. Remélem nem ártott meg az a két koktél annyira, hogy hülyeségeket képzeljek be magamnak, de azért nem árt jobban meggyőződni a hangok származása felől.
Cipőm tűsarka dallamosan kopok a leaszfaltozott járdán, majd tompul el mikor beérek a füves, homokos játszótérre mely annak ellenére, hogy gyerekeknek van kitalálva, nem mondanám kifejezetten biztonságosnak. Túl magas játékok, murva és még sorolhatnám.
Viszont jelenleg sokkal jobban leköti a figyelmemet a mászóka tetején kiabáló férfi, ki előtt kérdő tekintettel állok meg.
- Hát maga mégis mit csinál ott fent? - hüledezek kíváncsisággal a hangomban és a szemeimben, bár nem vagyok benne biztos, hogy feltűnt neki. Nem néz ki épp józannak és talán ez vesz rá arra, hogy itt maradjak, ne álljak tovább. Nem hiányzik, hogy kitörje a nyakát, vagy valamit megrongáljon.
- Mi lenne, ha inkább lejönne onnan, mielőtt... tényleg jönnek azok a bizonyos sasok? - alig tudom elnyomni a feltörni készülő nevetést, de végül csak megállom, s csípőre vágott kezekkel, számon kérőn ácsorgok tovább várva reakciójára.

[You must be registered and logged in to see this link.]

Egy női hang! Tök jó, erre nem számítottam itt. Csak vadulni jöttem be, de hogy ezzel is lehet csajozni, hát azt nem gondoltam volna. Na, nézzük csak meg, ki a hang tulajdonosa. A játszótér nincs nagyon kivilágítva. Gondolom, nem éjjel hozzák ki a kölyköket, a magamfajtákra meg nem gondolnak. Pedig van igény a játékokra ilyenkor is. Na, mindegy, annyi fény van, amennyi, ezzel kell gazdálkodnom. Hú, amindenit, micsoda pipi! Mintha az Oscar-díj gálájáról jött volna, olyan szerelésben van és khm...elég jól kiemeli a rohadt jó alakját. Az arcát nem látom tisztán, de helyeskének tűnik. Bevetem a csábos mosolyomat, hátha ő jobban lát és válaszolok a kérdésére.
- Gondoltam, megmentem az Apollo-11 űrhajót. De lehet, hogy leszállok, ha ilyen földlakók járkálnak a környéken...
A végére hatalmasat vigyorgok. Tényleg le fogok mászni innen. Nem azért, mert rámparancsolt a csaj. Inkább a kinézete vonz és csajozni mégis jobb móka, mint egyedül lógni a műrakétán. Ilyen hülye játékot amúgy! Minden gyerek űrhajós akar lenni, de szerintem ettől kiábrándulnak. Lemászok és most már biztos a mozgásom. Nem kell eljátszanom az izgalmas kalandot, hogy jaj, lecsúszott a lábam. Most a macsót játszom és az szokott menni. Leérek és a földre huppanok, ami körülveszi a mászókát. Kihúzott járással közelítek a csajhoz. Most már látom az arcát, csini. Pár évvel idősebb lehet nálam, de a nagyikortól még baromi messze van. Végignézek rajta és elégedetten füttyentek.
- Helló! Mit csinál egy ilyen csinos dáma a homokozó mellett? - kérdezem, merthogy ott állunk. A homokozóban semmi extra nincs, csak homok. Azért vannak még itt jó bulilehetőségek, de nem hiszem, hogy a csaj ilyen hacukában bevállalná. Habár fene tudja. Vannak szende szűz kinézetűek, akik aztán vadmacskává változnak, ha lehet. Szívesen beugranék vele a homokba, hehehe. Előrántom a titkos fegyveremet, a hátsó zsebemből a laposüveget vodkával és felényújtom.
- Kérsz? Igazi Absolut, a legjobb - vigyorgok rá nagyokat. Tényleg jó ez a pia, tiszta és minőségi. Kicsit be vagyok állva tőle meg a többitől, amit összeittam. Lássuk csak, két sörrel indítottam, aztán boroztunk. Valami rövidet is ittam még, nem ezt a vodkát. Whisky volt? Asszem az. Hah. Most jut eszembe. Vajon miért jött ide ez a nő a finom kis tűsarkújában? Azt hitte, hogy tényleg bajban vagyok odafent? Rendes csaj lehet, hogy képes volt elémtipegni. Talán a zugivás nem a legjobb ötlet volt, hogy bevágódjak. Na, majd mindjárt meglátjuk, hogy kéne folytatni.

Bevallom meglep, hogy a kelleténél hamarabb vesz észre, bár azt meg kell hagyni, hogy nem azért jöttem ide mert meghatott a segítség kérése, sokkal inkább a kíváncsiság űzött a játszótérre, hogy mégis melyik bolond mászkál éjjelek évadján a mászókán, ahol amúgy a gyerekek szokták tölteni az idejüket. Mert ugye nekik még megadatott a játékból, akár reggeltől estig szórakozhatnának rajta. De egy megtermett, már rég kifejlett felnőtt(!) férfi, hogy mit keres a tetején azt nem tudom megérteni. Talán majd ad rá választ.
Igen... segg részeg. Szemforgatással és halánték vakargatással veszem tudomásul mondanivalóját.
- Miért gondolja úgy, hogy meg kell menteni? - lesek rá értetlenül, de felesleges ilyen kérdéseket feltennem neki, elvégre ha megfújná a szondát, tuti, hogy kiakadna a műszer.
Vigyora láttán akaratlanul is elmosolyodok, majd végig nézem azt a kis manővert míg lemászik és egész közel ér hozzám. Nem tudom felfogni, hogy mi veszi rá ezt a pasit arra, hogy a játszótér egyik rakéta formájú mászókáján kössön ki. Az a legnagyobb szerencse, hogy ruha még van rajta... na meg az, hogy józanabb vagyok nála.
Füttyentésére csak felvonom a szemöldökömet. Tipikus pasi...
- Csak gondoltam meglesem, hogy ki az a címeres ökör, aki... hogy is mondjam? Csendháborítást játszik. Csoda, hogy még nem dugta ki senki a fejét az ablakon, hogy elhallgattassa.
- Kösz, de... szerintem én is épp eleget ittam ma és mi lenne, ha te is eltennéd? Eléggé taccsra vágtad már így is magad. Jobb lesz neked nélküle - mintha legalábbis egy kisgyereket próbálnék meggyőzni, hogy tegye le a kést, mielőtt hülyeséget csinál. Volt már rá precedens, a munkámból kifolyólag, hogy egy tízéves kisgyerek kezéből kellett kivarázsolnom a konyhakést, szóval nem is lenne újdonság ez az elmélet. A lehetőség mindig adott.
- Tudod nem szívesen hagylak itt. A környéken egy-két nem túl jó pofájú "banda vezér". Nem azt mondom, hogy anyáskodnék feletted, de talán... ha ezt megigazítanád meg ezt - utalok itt a ruhájára amit gyorsan rendbe is szedek - nem néznél ki úgy mint egy leharcolt, meghibbant elmebeteg.
Lehet, hogy ez kemény volt, de az igazat mondtam. Ennek ellenére egy vidám mosoly még így is felvillan az arcomon.
- Így máris sokkal jobb. Talán életben hagynak - ténylegesen az ügynök beszél belőlem. Mivel nem vagyok szolgálatban és jelvény sincs nálam, nem vihetem be, nem szondáztathatom meg. És ha már itt tartunk nem is az én dolgom lenne. Amíg pedig nem tett kárt semmiben, nincs is baj. Dylan ki fog nyírni, ha megtudja kikkel állok le beszélgetni.

Ne, ez tényleg azt hitte, komolyan gondolom, amit mondok? Mint egy őrült? Csak részeg vagyok, nem bolond. És még füvet se szívtam. Furán nézek rá és mutogatok a rakétára.
- Vicc volt, husi! De azért ez a rakéta megér egy misét... Ocsmány és kurva magas, nem fér a fejembe, hogy engedélyezték a gyerekeknek. Inkább utcai tornára jó, amit a fekák is nyomnak, vágod - mondom el a véleményemet. Húzódzkodni, mindenféle pózt csinálni rajta tökéletes. De a gyerekek még menni se tudnak rendesen, nemhogy 4 méterre felmászni. Megláttam és úgy éreztem, ezt inkább nekem találták ki unalom ellen.
Ejha, van vér a pucájában! Most lát először, aztán úgy kioszt, mint anyuka a hülye gyerekét. De tényleg, mintha anyám helyett anyám lenne. Akkor én is úgy beszélek vele, mint anyámmal. Na jó, úgy azért nem. Ez egy csinos nő, nem lenne rossz bevágódni nála. Még át lehet fordítani. Amúgy is sokan szeretik a rosszfiúkat, hehe.
- Igen, mama, megértettem - mondom és kiröhögöm a csajt. - Nem érdekel a csendrendelet. Ha örökké a szabályokkal foglalkoznék, egy görnyedt hátú, kopasz könyvelő lenne belőlem házsártos asszonnyal, nyivákoló gyerekekkel meg bazi nagy lakáshitellel. Unatkoztam, elfoglaltam magam, ennyi. Ha a zsaruknak nem tetszik, majd jönnek a vijjogó autóikkal, én meg felkapom a virgácsokat, aztán uccu neki!
Ez a technikám. Sose ültettek le még le, mindig elrohantam. Sprintelni még mindig tudok, nem múltak el nyomtalanul azok a focistaévek. Hogy tegyem el az üveget? És hogy jobb lenne nekem pia nélkül? Hű...fogalma sincs, mit beszél.
- Ha nem, hát nem - mondom és meghúzom én az üveget. Aztán becsúsztatom a hátsó zsebembe és széttárom a karjaimat. - Látod? Eltettem, hehehe.
Szórakoztató ez az anyáskodó csaj. Mikor igazgatja a ruháimat, az összegyűrődött, feltűrődött ujjú ingemet meg talán a lecsúszott nadrágomat is, azon már csak röhögni tudok. Mint amikor évnyitóra készített fel anyám általános iskolában, höh. Meg a bandák. Kaptam már komoly veréseket, de azért a másik felet is meg lehetett nézni. Beállok egy kung-fu alapállásba és így válaszolok.
- Hú, jól megmondtad, mama! Figyi, sokan próbáltak engem elverni, de mint látod, még egyben vagyok. Egyébként a te ruhádon is lehetne igazítani. Túl sok van rajtad.
A két pántot próbálom megfogni és kicsit megmozgatom, mintha lenne ennek bármi értelme. Közben csábosan mosolygok a csajra. Lehet, hogy nem fog neki tetszeni, de akkor majd szól. Erőszakoskodni nem szoktam, csak egy kis löketet adni azoknak, akiknek ez kell. Ha nemet mond a kezemre, akkor majd csak szövegelek.
- És te hova indultál az éjszaka közepén báli ruhában, édesem? - kérdezem lágyan búgva. Az illatát is figyelem és elég jónak tűnik. Kurva igényes nő ez. Lehet, hogy józanul kellett volna találkoznunk. Vagy még nem ittunk eleget. Mondjuk ezutóbbin lehet segíteni. A haverok meg várnak a másik helyen. Nem számít, tudják, hogy vagy megyek vagy tök máshol kötök ki. Ismernek, mint a rossz pénzt. Vigyorgok az igazán szép barna szempárba és várom, hogy erre mit lép. Vannak még trükkök a tarsolyomban...

Becézése hallatán rosszalló pillantással figyelem tovább az arcát, majd csípőre vágott kézzel szemügyre veszem az említett rakétát.
- "Vágom".... - nem vagyok egy szleng szótár, és ez talán ki is érződik a hangomból.
- Amúgy én se értem, de... talán kicsi gyerekek nem másznak fel, a szüleik nem hiszem, hogy hagyná ami meg a nagy lovakat illeti, hát.... saját felelősségre mindent lehet. De majd utána járok.
Tényleg zavaró, ennek ellenére nem hiszem, hogy nagyon foglalkoznék vele. Van ennél jobb dolgom is, valószínűleg már holnap se fogok emlékezni rá, nem, hogy egész nap amiatt aggódnék és rágnám tövig a körmöm, hogy te jó ég, most épp melyik gyerek szambázik le róla.
- És mi van ha egyszer nem tudsz eliszkolni előlük? - sandítok rá. Vannak ám olyan rendőrök akik jócskán beletudnak húzni, ha nyakon kell csípni valakit.
- De viszont ha betartod a szabályokat akkor nagyobb eséllyel leszel boldog életű, a családjáért érő "kopasz" könyvelő, mint börtöntöltelék. Nem rossz életcél nem igaz? - vidám tekintetemben semmi hátsó szándék vagy undor nem bújik meg, csak a jókedvűség.
- Nem is - ingatom a fejem ide-oda majd végignézem ahogy elteszi a lapos üveget. Az már más kérdés, hogy ivott belőle, de most mit tudnék tenni? Nem dirigálhatok neki.
- Aha, persze. És ezt mondanád akkor is, ha valamelyik sikátorban fetrengenél ahol egy kutya hugyozza össze a tetemedet? - nem, nem vagyok paranoiás, egyszerűen látok Vegasban dolgokat amit amúgy nem kellene. Sokszor nem is értik, hogy egy magam fajta "törékeny nő" mit keres a nyomozó irodánál.
Mikor megérinti a ruhám pántját, csak felpillantok rá miközben sóhajtok egyet.
- Majd éjszaka lesz nálam sokkal kevesebb. Mit szólsz? - félrebillentett fejem és vigyorgó képem jelezheti neki, hogy meglepően jól szórakozok még akkor is, ha meglepően érthető utalásokat tesz, én mégse veszem őket.
- Haza. Bulizni és színházban voltam a csajokkal. Úgy döntöttem, hogy megengedhetem egy napra magamnak, hogy ledobjam a golyóálló mellényt és a pisztolyt. te nem így gondolod, szivi? - kíváncsi vagyok, hogy ez eljut-e a tudatáig, ugyan is elég nyilvánvalóan hoztam a tudtára, hogy olyan személy vagyok, akik esetében ő "felkapja a virgácsot és uccu!". De aztán ki tudja? Lehet, hogy le se esik neki vagy csak a képembe vigyorog.
Közeledése nyilvánvaló, de nem reagálok rá. Soha nem voltam könnyű nőcske. Dylan is megharcolt értem!

Naná, hogy felhúztam a husizással. Pedig nem is az alakjára céloztam. Rosszabbra. Arra, hogy nem veszem komolyan, egy darab húsnak, egy darab kiváló húsárunak tartom. Mert azért nem egy romlott csirkemell. Inkább egy ízlelgetnivaló. Nála befolyásosabbaknak is szövegelek (igaz, néha meg is járom), majd pont tőle húzom be fülemet-farkamat. Á, nem szereti a szlenget. Akkor ráerősítek egy kicsit. Bosszantsuk egymást, amíg az indulatokból nem lesz valami kurva jó.
- Ha egyszer nem tudok eltiplizni, akkor bevisznek. Aztán kidumálom magam. Meg van óvadék is a világon, perelés rendőri túlkapás miatt és így tovább. Vagy ülök egy kicsit a hűvösön, ingyenes fegyveres őrséggel, szállással, kajával.
Tényleg nem tudja rámhozni a frászt. Nincs rendőrparám. Lehet, hogy egyszer lesz, de egyelőre nincs. Mindjárt elsírom magam, hogy ennyire nem érti, mit akartam mondani.
- Szerinted ez a boldog élet? Hogy az ember arra emlékszik, mit tehetett volna meg és hogy mégsem tette meg, aztán már baszhatja? Szivi, ez kurva unalmas lenne.
Ez az én felfogásom. Tudom, hogy van, aki beéri ennyivel, én nem. A szüleim ilyesmi embert akartak belőlem, mint amiről a csaj beszél, de láttam, mik ők. Apám vert, anyám kurva volt, sose mondták ki, mit éreznek. Én pont az ellenkezője akarok lenni. Mindig kimondom és szarok az életre. Ezt már csak megérti. Kivéve ha nem akarja, mert akkor nem tudok vele mit kezdeni. Csesztetem egy kicsit a bókolás mellé, kap tőlem hideget-meleget. Én is tőle. Aggódás, útmutatás a boldog élet felé. Aztán idiótának nevez, meg hasonlók. Elszórakozunk, engem mulattat a kis konzervatívnak tűnő bige. Neki is meglehet a vad oldala, szerintem azért van itt velem. Magát látta ott fenn a rakétán, azt az énjét, amit nem mer szabadjára engedni. Legfeljebb néha. Na, majd én előhozom belőle.
- A kutyának igaza lenne. Azok oda mudráznak, ahova akarnak meg ugatnak az éjszaka közepén. Engem meg paráztatnál a rendőrökkel, amiért fenn dzsesszeltem a rakétán. Lejött már a különbség? - kérdezem provokatív hangsúllyal, miközben bombázom szlenggel. Én mindent vissza tudok fordítani rá, mert nem érdekelnek a babusgatásai. A pántját viszont babrálhatom, nem tesz semmit ellene, csak néz. A fején kéne áthúznom, hogy lejöjjön róla az egész, de az nem olyan egyszerű. Csak ha segít. Hát megkérem. Körülnézek, jobbra-balra és rávigyorgok, ahogy feljebb húzom a pántjait.
- Úgy látom, éjszaka van. Na, hajtsd előre a fejed! - intek a fejemmel, hogy hadd húzzam le róla a ruhát.
Színházban volt és rendőr? Hát elég merev a stílusa, simán lehet fakabát. De azok járnak színházba? Valami vezető lesz ez, ha tényleg zsaru. A mezei utcai táblamutogatók meg bírságolók max azért mennek színházba, hogy a feleségük ne hisztizzen.
- Baj, ha nem hiszem el vagy most egy vérbeli usgyit vársz? - kérdezem vigyorogva.
Benne van a pakliban, hogy futok egyet. Tele vagyok energiával, ezért voltam a rakétán is. A csaj meg még jobban feltüzel. Letéved a tekintetem a mellére, mert hát elég formás. Le kéne imádkozni róla ezt a kis fehér textilt...

- Ó, nagyon szép meglátások- bólogatok nem túl elismerően. Miért kellene ezzel foglalkozni? Emellett miért kellene elérnie azt, hogy bekerüljön és ott megpróbálja kidumálni magát. Nem értettem én soha az embereket és az a nagy büdös igazság, hogy valószínűleg nem is fogom. Nem értem, hogy miért gondolja azt, hogy annyira kellemes a hidegen "fegyveres őrséggel, szállással és kajával". Többek között ilyenkor adódik az, mikor még a legférfiasabb pacákokat is jól seggbe rakják a nagydarab biztonsági őrök. Persze nem mind ilyen, de már láttam rá példát nem is keveset.
- Dehogyis nem. Nagyon jól emlékszek én is arra, hogy mit tehettem, mi lehettem volna de végül még se az lettem, szóval, hogy a te szavaiddal éljek, b*szhatom. És az a büdös igazság, hogy nem unalmas. Sőt! Ezzel a fejjel, hogy én is olyan cipővel járok mint amit te most szépen elregéltél, nem változtatnék. Semmit. Persze az anyámat visszahoznám az életbe, de ha nem halt volna meg akkor most nem lennék az, ami - azt persze nem mondom, hogy kivagyok és mit akarok, mert ehhez jelenleg semmi köze. És nincs is téma központban.
Értetlenül figyelem az arcát miközben a kutyákról, rendőrökről és a rakétáról beszél. Nem értem én a pasikat.
- Ha előre hajtom a fejem akkor meg is öllek - ragadom meg a csuklóját határozottan. Szemeimben láthatja a gyilkos fényt. Még mindig van némi tartózkodás részemről a pasik felé, köszönhetően az exemnek, de nem engedem, hogy lássa rajtam azt a némi kis parát amit ilyenkor érezni szoktam. Csak szépen lassan elhúzom a ruhám pántjától a kezét majd elengedem.
- Amúgy nem, nem baj. Csak az a baj, hogy nagyon feltűnően bámulsz, szivi - mérem én is végig alakját. Legszívesebben az ilyeneknek tépném ki a nyelvét vagy vágnám le a fülét csak, hogy tudják hol a helyük. Viszont jelen esetben betudható neki - talán - az a mennyiségű pia, amit megivott. Ami arra késztette, hogy egy rohadt rakéta tetején ugráljon mint egy idétlen majom. Viszont az én részemről is igaz ez, hisz az ital juttatott el arra a szintre, hogy idejöjjek és megnézzem azt a jómadarat, aki így tesz. Hihetetlen.
Mondjuk mi mást vártam? Az a legnagyobb szerencsém, hogy még mindig eltörpül a srác összes eddigi cselekedete és megjegyzése Jonathané mellett. És ezen a szinten még biztonságban vagyok.

Annyira merev és korlátolt ez a nő. Pedig ivott is. Nem tudom, lehet, hogy nála a pia így hat. Még jobban összeszorítja. Csak a biztonság, a dolgok kimenetele. Az meg se fordul a fejében, hogy mikor én bulizok, akkor magát a bulizást, a pillanatot élvezem. Ami utána jön, azzal majd foglalkozom utána. Aggódjon örökké, akinek két anyja van, nem? Claire biztos rávágná, hogy nem. Nem vitatkozom vele, mert az már nem szórakoztat. Zavarba kell ejteni inkább valahogyan. A szlenggel úgy tűnik, egy kicsit sikerül. Na ne, a galád! Most komolyan beveti az együttérző zsarolást? Sajnáljam és vegyek vissza, mert a halott anyját emlegeti? Én nem vagyok kegyetlen, de a legszívesebben folytatnám a dumálást a laza szövegeimmel meg poénokkal, káromkodással. Ezek után nem lehet. Gonosz és alattomos, hogy ezt bevetette. Belémfojtotta a szót, ez nem semmi, elismerem. De nem tisztelem ettől. Csak nézek rá döbbenten, hogy ezt most, itt bevetette és az arcomba tolta. Nem vagyok kíváncsi a traumáira. Max. arra, hogy mi lett belőle azok után. Ha ez, akkor elég szarul kezeli. És elkapja a kezemet is. Jó, itt nem lesz vetkőztetés. Eleresztem a pántjait és elemelem róla a kezeimet feltéve azokat jó magasra, aztán kapálózom velük, mint aki most adja le a légiirányítóknak az SOS jelzést.
- Te, hagyjuk a dumát! - lököm oda neki röhögve, mert az most nem használ. Beszélek, de mindenre van valami anyáskodó beszólása. Jól megnéztem, azt se bírta. Itt tettekre van szükség, amúgy is majd szétdurranok az energiától. Nekiiramodom és körbefutom a játszóteret. Nem esek el egyszer sem, bár kétszer majdnem sikerül a homokozóba tanyálnom. A karjaimmal mindig kiegyensúlyozom magam. Futok még egy kört és közben kíváncsian nézem, mit csinál. Ledobja vajon a cipőt és utánam ered? Vagy lustán és szabályosan megvárja, hogy visszaálljak elé? Szolgáljon már ő is valami meglepetéssel! Én mindig tele vagyok ilyenekkel, úgy érzem.