KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
FONTOS!
Kedves régi és újonnan érkező Játékosok! Az oldal ELKÖLTÖZIK!
Bővebb információ: ITT
Az új elérési cím: ITT
A költöz(tet)és még folyamatban, de lassan minden a helyére kerül. Addig is szeretettel várunk mindenkit!
Warning
Az oldalon erotikus tartalmú játékok is fellelhetőek. Obszcén és durva kifejezésekkel találkozhatsz, amikért felelősséget nem vállalunk, az alkotók szabad kezet kapnak a nyelvezet megválasztásában. Ne feledjétek, hogy a játéktéren karakterekkel találkoztok. Megértéseteket köszönjük!
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox

Legutóbbi témák
» Muzsika Tv
 Rash&Andrew Icon_minitimeKedd Aug. 16, 2016 1:10 pm by Danny Doyle Haynes

» Colors Of Seattle
 Rash&Andrew Icon_minitimeCsüt. Ápr. 07, 2016 7:49 pm by Vendég

» Admin hírek
 Rash&Andrew Icon_minitimeCsüt. Jan. 28, 2016 12:08 am by Danny Doyle Haynes

» Giulia Bianchi
 Rash&Andrew Icon_minitimeVas. Jan. 24, 2016 12:28 pm by Giulia Bianchi

» Avatarfoglaló
 Rash&Andrew Icon_minitimeKedd Jan. 19, 2016 12:40 pm by Vendég

» Elkészültem!
 Rash&Andrew Icon_minitimeHétf. Jan. 18, 2016 11:29 am by Vendég

» Bernadette Ainsworth
 Rash&Andrew Icon_minitimeSzomb. Jan. 16, 2016 3:11 pm by Bernadette Ainsworth

» Minden, ami Las Vegas
 Rash&Andrew Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:34 pm by Admin

» Avataros oldalak gyűjteménye
 Rash&Andrew Icon_minitimeSzer. Jan. 13, 2016 9:19 pm by Admin

Ki van itt?
Jelenleg 249 felhasználó van itt :: 0 regisztrált, 0 rejtett és 249 vendég

Nincs

A legtöbb felhasználó (273 fő) Szomb. Nov. 23, 2024 5:18 am-kor volt itt.

Megosztás
 

  Rash&Andrew

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down 
SzerzőÜzenet

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


 Rash&Andrew Empty
TémanyitásTárgy: Rash&Andrew    Rash&Andrew Icon_minitimeSzer. Aug. 20, 2014 9:18 am

Szabadnap, de nem is akármilyen. Thomas azt mondta, hogy ha be merem tolni a képem, lefokoz és még el is kalapál az edzőteremben, aztán mehetek haza. Azt hiszi, hogy az apám, vagy mi? Jó, igen, mostanában is sokat dolgoztam, de elkaptuk azt az olasz faszit, hát nem megérte? Most meg nem tudok mit kezdeni magammal, ráadásul egy hétig be sem léphetek a rendszerbe sem, mert Thomas figyeli még azt is... nem normális!
Nem mondom, hogy nem voltam fáradt, mert délután egykor dobott ki az ágy, és úgy néztem ki, mint egy kifacsart mosogatórongy. Még most is nézek ki csak a fejemből, de ideje lenne megemberelnem magam. Felülök, és lassan kimászok az ágyból, el a fürdőig. Veszek egy gyors zuhanyt, gyors szárítkozás, borotválkozás, fogmosás, fésülködés stb.. A tükör sajnos nem hazudik, még mindig nem vagyok a toppon. Elmenjek bevásárolni, vagy rendeljek egy pizzát?
Szedd össze magad Kane! Keresek valami egyszerű cuccot, csak egy póló és egy melegítőnadrág, sportcipő. Ha most anyám látna, biztos megjegyezné, hogy milyen slampos vagyok, de nincs itt a drága. Tényleg, meg is látogathatnám őket, de akkor meg egy hét hízókúra lenne, és Rashról kéne beszélnem. Állandóan felhozzák, és nem veszik észre, hogy nem annyira esik jól ez a téma nekem. Az [You must be registered and logged in to see this link.] ott vár a lenti parkolóban, nagyon szeretem ezt az autót. Elhajtok a legközelebbi bevásárlóközpontba, és beszerzem, ami kell. Főzni fogok valami olaszosat, meg minden nap csinálok valamit… talán. Rash ezt szerette, amikor hazaért és fáradtan csak fel kellett másznia a székre és már tömhette is a búráját. Jaj, ez a nő…
Meglátogatom, tudom, hogy hol lakik, meg van a címe, azért vannak előnyei, ha a CIA-nál dolgozik az ember. Igaz, meg is kérdezhettem volna tőle, de nem tudom, hogy mennyire örült volna neki. Megejtem a bevásárlást, megfőzöm, és mire meg is eszem már este hat óra. Kedd van, remélem otthon lesz, majd nem megyek túl korán. Felöltözöm valami szintén kényelmes, de már elegánsabb cuccba, egy ing és egy farmer még nem a világ vége. Bevágódok a Dodge-ba, és máris a pályán találom magam. Út közben beszerzek némi virágot, a liliom megfelelő lesz. Szereti és nem olyan randis virág, szóval jó lesz. A ház előtt parkolok, majd kicsit tartva a találkozástól elindulok, és hősiesen becsengetek, várom, hogy beengedjen. Az mondjuk szívás, ha nincs itthon, de bízom a megérzésemben.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


 Rash&Andrew Empty
TémanyitásTárgy: Re: Rash&Andrew    Rash&Andrew Icon_minitimeCsüt. Aug. 21, 2014 4:09 pm


[You must be registered and logged in to see this image.]
Andrew & Rashida


Vér. Vér mindenütt. És emberi cafatok, és… kávé. Még egy kávé és szerintem szívrohamot kapok. A kezeim kocsonya módjára remegnek a nagy löket koffeinbombától, amit azzal a négy kávéval és három energiaitallal pumpáltam magamba a mai nap folyamán. Csoda, hogy még élek. Komolyan. Viszont mentségemre szóljon, hogy már több mint huszonnégy órája talpon vagyok, és nem aludtam… ki tudja mióta. Tehát azon felül, hogy úgy nézek ki, mint egy harmadnapos zombi, még ráadásként nyakig gázolok a hullás képekben is.
Éljen a gyilkossági osztály! Valósággal az őrületbe kergetett már ez a sok megoldásra váró bűntény és gyilkosság. És én próbálok a sorok között olvasni, tényleg. Újra és újra átnézem a képeket, azon filozofálva; vajon mit hagytam ki? De semmi, semmi eredmény. Valamit mindig kihagyok. Egyszerűen nem tudok rájönni, hogy mi lehet az a pirinyó kis hiba a gépezetben. Mert mindig van valami, csak éppen ez a lényeg, hogy annyira apró, hogy szinte lehetetlenség megtalálni. Mint azokon a gabonapelyhes dobozokon, amikor meg kellett keresni a tömegben valakit. Persze az csak játék volt. Ez nem az.
Itt emberi életekről van szó. Én pedig természetesen most is a munkába temetkezem, mint ahogyan azt régen is tettem. Habár a munkaköröm az igencsak megváltozott, de a munkához való hozzáállásom az nem. A büszkeségemen ugyan csorba esett azzal, hogy lefokoztak és átkerültem egy másik szervezethez, de még mindig ugyanolyan elhivatott vagyok, mint annak idején a CIA berkeiben. Nem számít az sem, hogy itt teljesen más minden. Ott én voltam a gyilkos, nekem kellett ölnöm. De nem azért, mert jól esett, hanem mert ez volt a feladatom. Most viszont egy gyilkos fejével kell gondolkodnom ahhoz, hogy el tudjam kapni. Ez először úgy tűnt, hogy könnyű feladat lesz, lévén hogy ugye az én kezeimhez is ártatlanok vagy éppen ellenkezőleg; a legkevésbé sem ártatlanok vére tapad… de mivel nem a magam szórakoztatására történt a gyilkosság, így értelemszerűen nem tudok egy gyilkos fejével gondolkodni.
Úgyhogy marad a virrasztás és a csatatér a nappalim kellős közepén. A szanaszét dobált fényképek a padlón, amin az áldozatok holttestei csodálhatók meg, na meg az elmaradhatatlan alkoholos üvegek és az üres energiaitalos dobozok. És pár darab ruha itt-ott. Kész káosz van itt, kérem.
Én pedig a hajmosás kellős közepén vagyok éppen, vizes hajjal rohangálok ki a képekhez, újra és újra szemügyre véve őket. Tüzetesebben is megszemlélem a díszes felhozatalt, és próbálok nem úgy tekinteni rájuk, mintha valaha is éltek volna. Pedig még nem is olyan régen ezek a „modellek” élő, lélegző emberek voltak, akiket szerettek és a haláluk után meggyászoltak. Egyszerűbb úgy gondolni ezekre a tetemekre, mint néhány darab húsra, akiknek nincs és soha nem is volt lelke. Így könnyebb nekem is, nekik is. Ugye?
A váratlan csengetésre minden porcikám megrándul, és úgy ugrok fel ültemből, mintha rakéta módjára kilőttek volna. Kissé megijedtem, na.
Szapora szívveréssel nyitok ajtót, és miután meglátom, hogy ki áll az ajtóban… nos, a szívverésem ahelyett, hogy egy kicsit lelassulna, csak még inkább megnő.
Andrew. Nem számítottam rá. Sem pedig azokra a liliomokra a kezében. A kedvenc virágom. Ezek szerint még emlékszik rá… Miért emlékszik? És miért van itt?
Megannyi kérdés, de semmi válasz.
- Hát te? – szalad ki a számon a legelső kérdés, ami hirtelen az eszembe jut. Aztán végre eljut a tudatomig az a szomorú tény is, hogy egyáltalán nem vagyok szalonképes állapotban. Sem én, sem pedig a lakás. De azért csak beinvitálom, mert így illik, nem?
- Mit keresel itt? És honnan tudod, hogy hol lakom? És mi ez a virág? – bombázom meg a kérdéseimmel miközben értetlenül meredek rá, de a lelkem mélyén nagyon is örülök neki, hogy újra láthatom. Hány éve is már? – Nem jössz beljebb?
Elvégre mégsem volna tanácsos a szomszédok előtt intézni ezt. Bármiről is legyen szó…

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


 Rash&Andrew Empty
TémanyitásTárgy: Re: Rash&Andrew    Rash&Andrew Icon_minitimeCsüt. Aug. 21, 2014 8:50 pm

Furcsa, itt állok az ajtó előtt, de mégsem merek becsengetni. Pedig nem egy nagy mozdulat felemelni a kezed és benyomni egy gombot, várni, hogy milyen dallam lesz rá a reakció. Vajon neki mi lesz? Egyszerű csengőhang, vagy valami zene? Még várok a megfejtésre, és álldogálok, tétován megmozdul a kezem, de visszahúzom. ~ Biztos, hogy jó ötlet ez? Sikító frászt fog kapni, hogy három év után találkozunk. ~ Hangosan kifújom a levegőt, ha már elhozott ide az a barom fejem, lássuk a medvét. Az is lehet, hogy itthon sincs, és akkor mehetek haza… nos, nem tudom, minek örülnék jobban. Ahogy magamra nézek, viszonylag elegáns ruha, virág, nyilván nem örülnék, ha mégsem ha nem lenne itthon. Olyan vagyok, mint egy elsőrandis tini, még a szívverésem is szaporább, de miért? Mindent megbeszéltünk, amikor elváltunk, utána már csak tényleg munkatársi viszonyban maradtunk, néha összefutottunk, meg nem fordultunk el, ha megláttuk a másik fejét. Mondjuk Rash feje sokszor volt kialvatlan, és úgy nézett ki… na de hagyjuk, semmi közöm már hozzá, hogy hogyan is teszi tönkre az életét.
Végül, újabb levegőt kifújva benyomom a csengető gombot, de semmi extra, tucat csengője van. Beharapom az ajkaimat és várok, fülelek, majd hallom, hogy valaki megmozdul a szobában. ~ Lehet, hogy valami pasi nyit ajtót, akkor az milyen cikis lesz már? Jobb, lesz ha… ~ Sem a gondolatom nem tudom befejezni, sem a mozdulatot nem tudom elindítani, amivel a hátam mögé rejteném a virágot, mert feltárul az ajtó és meglátom őt. Megszólalni nem tudok, úgy le van robbanva ma, de megemberelem magam, és nem szólok miatta. Persze ettől, még nem tetszik, és rossz őt így látni, sokkal jobb lett volna mégis, ha valami pasi nyit ajtót… ennyit a helyzetelemzésről, Mr. Kane.
- Én is örülök, hogy újra látlak, Rash – sóhajtok, mert legalább a stílus nem változott. – Ezt neked hoztam – nyújtom felé, remélem, elveszi, és nem hagy úgy ott állni, töketlen pózban. Szörnyen néz ki, amennyire látom a lakás is, gratulálok Andrew, pont jókor jöttél. Isteni az időzítésem, nagyjából, ha akarna is látni, nem a mai nap lenne rá a jó alkalom. Szinte már könyörögni kezdek magamban, hogy küldjön el, vagy csapja rám az ajtót. Még a haja is vizes, bár nem tudom, hogy ért ide ennyi idő alatt a fürdőből, hacsak nem itt van valahol a közelben.
- Még mindig CIA-s vagyok, tudod, nem volt nehéz megtudnom, hogy hol laksz. A virág csak egy kedves ajándék, hogy ne jöjjek üres kézzel… és azért jöttem, hogy megnézzem, hogy vagy, rég találkoztunk. De látom, nem volt túl jó… - nem tudom befejezni a mondatot, mert beinvitál. Kénytelen vagyok belépni, még akkor is, ha titkon örülök, hogy látom. Látom, hogy él, hogy megvan, a szobában fogadott rendetlenség sem ér meglepetésként, csak kissé bizarr hobbi gyilkossági fényképekkel beteríteni a nappalit.
- … ötlet. Dolgozol valamin? Zavarok? – pillantok rá, miközben besétálok. – Elmegyek, ha nem megfelelő az időpont – nem is értem, hogy miért szabadkozom ennyit. Ha nem fogott volna meg azzal a kék szemeivel, biztosan nem rendítette volna meg a nyugalmamat. Szerencsétlenek, mind áldozatok lehetnek, sajnos Las Vegasban sok gyilkosság van, nap, mint nap, nagy részük felderítetlen
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


 Rash&Andrew Empty
TémanyitásTárgy: Re: Rash&Andrew    Rash&Andrew Icon_minitimeHétf. Aug. 25, 2014 10:14 pm


[You must be registered and logged in to see this image.]
Andrew & Rashida


A legelső gondolat, ami hirtelen az eszembe jut, hogy az élet kegyetlen, a sors pedig állandóan viccet űz velem. Így talán nem is kéne meglepődnöm azon, hogy a volt férjem a küszöbömön ácsorog, de nem tudom… valahogy mégis meglep ez az egész. Hirtelen és váratlanul ér. Egyáltalán nem számítottam rá, és akárcsak egy arculcsapás; megszédít. Nem kéne ilyen hatással lennie rám. Nincs is. Ez minden bizonnyal csak a koffein hatása lesz, csakis az lehet… Igen, így van.
Persze nem vagyok valami kedves. Miért is lennék? Sosem volt az erősségem a diplomatikus bájcsevej, sem pedig a jó modor. Habár meg tudom játszani, ebben aztán profi vagyok, elvégre jó kiképzést kaptam, hála a CIA csodás kiképzőtisztjeinek, viszont nem szívesen játszom meg magam, ha nem muszáj. Most meg már úgysincs semmi veszítenivalóm, hiszen már rég elváltunk, úgyhogy kizárásos alapon marad az őszinteség. Na meg a meglepettség, amit akkor sem tudnék letagadni, ha nagyon akarnék.
- Ó, köszönöm – hebegek esetlenül, mint valami tinédzserlány az első randevúján. KÁVÉ! Mindennek a kávé az oka – hazudok magamnak. Ebben jó vagyok…
Zavartan elveszem tőle a virágot, majd arrébb állok, hogy be tudjon lépni a lakásba, ami sokkal inkább hasonlít egy csatatérre, mintsem lakásra. Teljesen mellékes.
- Ja, persze – csapok a homlokomra szórakozottan. – Hogyan is felejthettem el? – költői kérdés, nem várok választ. Főleg hogy ez a kérdés leginkább magamnak szól, nem neki.
Keserédes az érzés, akárhányszor csak visszagondolok azokra az időkre, amikor még a kormánynál dolgoztam. Ők voltak a családom, jószerivel. Aztán elrontottam… mindent. És lám, most itt vagyok. Egy hullás fotósorozattal teleaggatott szobában, kávétól megrészegülve, és ez még a jobbik eset, mert általában nem a koffeintől szoktam ittas lenni, hanem az alkoholtól. Van ám az is dögivel, a hálószobában. Még szerencse, hogy Andrew oda nem fog bemenni. Ugyanis oda nem hívom be, kétségkívül.
- Áh, dehogy… egyáltalán nem zavarsz – vágom rá egyből. Nem akarom elküldeni. Ha már itt van, biztosan nem fogom elküldeni. Még akkor sem, ha ilyen fura szituáció alakult ki, mert bármilyen meglepő is legyen, még mindig nem tudtam felocsúdni. Nem hiszek a szememnek. Igen, itt van. De minek? Elég rossz duma, hogy csak éppen erre járt és beköszönt. Még ha ez az igazság, akkor is béna duma. Én tuti mást mondanék, valami lenyűgözőt. Már ha férfi volnék, ugyebár. – Csak egy gyilkossági ügyön dolgozom. Láthatod a nappalimban, hogy már eddig gázolok a mocsokban – mutatok a fejem búbjáig. –, úgyhogy talán rám is férne egy kis szünet. Izé, nem kérsz kávét? – hagyom ott szerencsétlent bármiféle zokszó nélkül, és bevágtatok a konyhába, hogy megkínáljam. De nagyobb a baj, mint azt gondoltam! – Hoppá, elfogyott – jelentem ki hitetlenkedve. Szerintem ezen én lepődtem meg a leginkább. Mindet én ittam volna meg? Jesszus. – Csinálok újat, ha gondolod… – kukucskálok ki a konyhából egy pillanatra.
- Addig mesélj, mi újság veled? Hogy-hogy ide sodort a szél? – pillantok rá kíváncsian, majd visszavetődök a konyhába. Valami vázafélét kéne keresnem, csak hát úgy rémlik, hogy nekem egyáltalán nincsen vázám. A válásnál minden az övé lett. Ja, nem… mégsem. Az enyémek lettek, csak én meg aztán elajándékoztam őket nagy bánatomban.
Sebaj, még szerencse, hogy kreatív vagyok, így jobb ötlet híján a kezem ügyébe veszek egy üres vodkásüveget, eresztek bele egy kis vizet, és végezetül abba helyezzem el a virágot. PROBLEM?

Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you

avatar
Vendég

Egeret ide és lenyílik!
Vendég


 Rash&Andrew Empty
TémanyitásTárgy: Re: Rash&Andrew    Rash&Andrew Icon_minitimeKedd Aug. 26, 2014 9:21 am

Nehezen vettem rá magam, hogy meglátogassam, Rash pedig nem segít abban, hogy a döntésemet pozitívan értékeljem. Ha lenne egy kis eszem, valami béna ürüggyel gyorsan elhúznék, de tagadhatatlan az öröm, hogy ha még ilyen nyúzottnak is, de újra láthatom.
Csak elmosolyodom, ahogy megköszöni a virágot és végre elveszi a kezemből, hamarosan pedig leesik neki a tantuszt, hogy honnan tudom a címét. Tényleg fáradt lehet, ha ennyire nem megy neki a logika, akkor viszont nem értem, miért nyúzza magát tovább. Persze, ez volt az egyik ok, amiért elváltunk. Sajnálom, hogy így történt, mert amúgy, ha éppen nem dolgozik, egy nagyon szuper kis nő, akivel akár fekve lehet röhögcsélni a szoba közepén. Végül beenged, én pedig belépek a csatatérré minősített helyszínre, amit ő otthonának választott.
- Kávé? Oké, elfogadom – mosolyodom el és megnézem a képeket. Rögtön pörögni kezd az agyam, észre sem veszem, hogy kiment a konyhába az exnejem, és mint egy médium egyszer csak kinyögöm magam elé.
- Sorozatgyilkos – bököm ki magam elé, még nem tudom, hogy honnan jöttem rá, sokszor hamarabb kijön a számon a megfejtés, mint ahogy az agyam összerakná a történetet. Volt már olyan, hogy csak rápillantottam sok bizonyítékra és három napig kerestem valamit, mire rájöttem, hogy az előző nap olvastam egy bekezdést valahol, és az világított rá a dologra. A CIA-nál már bíznak az ösztönömben, és nem mindig kell megmagyaráznom, hogy mitől van ez, már indulnak is, de én alapos vagyok, és mindig megkeresem a miérteket. Van, hogy életeket mentek vele utólag, többnyire az ügynökök életét.
- Mi? Ja, igen, légy szíves – felocsúdok, a válasz után, ami az új kávéra irányul, visszateszem a lány képét a többihez és lehuppanok a kanapé üresen hagyott részére. Ekkor nézek csak körbe, és vizsgálom meg az egész lakást. Valami nagyon nem stimmel benne, hiányzik belőle Rashida esszenciája, olyan, mintha nem önmaga lenne. Nem mondom, hogy egy nagy rendszerető csaj volt régebben, már kiskorában is eléggé lázadó természetű volt, sokszor inkább én raktam rendet a szobájában, hogy ő ne kapjon ki emiatt. Na, ez jó régen volt már, de Rash nem ilyen, legalábbis nem ennyire ilyen.
- Vezető elemző lettem, egyébként semmi különös. Most éppen szabin vagyok, mert egy ideje nem voltam és úgy látták jónak, hogy kibírják nélkülem egy kis ideig – kuncogok halkan egyet. Persze Rash ha tudná, hogy a válás óta nem voltam szabin, biztos megjegyezné. Nem mondom, hogy lusta vagyok, de mindig elfogyasztottam a szabadságaimat, talán majd most törik meg a jég.
- Éppen bevásároltam, és erre kanyarodtam, gondoltam… régen láttalak és hát… - na, mit mondjak neki? Hogy majd beleőrültem az egész herce-hurcába? Igaz abba is beleőrültem, ami volt, de nem tehetek róla…
-… hiányoztál is egy kicsit – vallom be végül. Miért is ne, nem hiszem, hogy megszenvedném, ha azonnal kidobna emiatt.
- Te viszont igen csak nyúzott vagy, és nem jellemző rád ez az életvitel, amit folytatsz. Van esetleg valami gond? – kérdezem és várom a közben a szobába bekúszó kávé illatának csészében való folyékony megjelenését.
Vissza az elejére Go down

The city of sins awaits you


Ajánlott tartalom

Egeret ide és lenyílik!



 Rash&Andrew Empty
TémanyitásTárgy: Re: Rash&Andrew    Rash&Andrew Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 

Rash&Andrew

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére 
1 / 1 oldal

 Similar topics

-
» Andrew & Summer
» Andrew Kane
» Andrew Cliffson
» Estelle&Andrew - Nice business for you!

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
 :: Játékonkívül :: Archívum :: Archivált játékok-