Szabadnap, de nem is akármilyen. Thomas azt mondta, hogy ha be merem tolni a képem, lefokoz és még el is kalapál az edzőteremben, aztán mehetek haza. Azt hiszi, hogy az apám, vagy mi? Jó, igen, mostanában is sokat dolgoztam, de elkaptuk azt az olasz faszit, hát nem megérte? Most meg nem tudok mit kezdeni magammal, ráadásul egy hétig be sem léphetek a rendszerbe sem, mert Thomas figyeli még azt is... nem normális!
Nem mondom, hogy nem voltam fáradt, mert délután egykor dobott ki az ágy, és úgy néztem ki, mint egy kifacsart mosogatórongy. Még most is nézek ki csak a fejemből, de ideje lenne megemberelnem magam. Felülök, és lassan kimászok az ágyból, el a fürdőig. Veszek egy gyors zuhanyt, gyors szárítkozás, borotválkozás, fogmosás, fésülködés stb.. A tükör sajnos nem hazudik, még mindig nem vagyok a toppon. Elmenjek bevásárolni, vagy rendeljek egy pizzát?
Szedd össze magad Kane! Keresek valami egyszerű cuccot, csak egy póló és egy melegítőnadrág, sportcipő. Ha most anyám látna, biztos megjegyezné, hogy milyen slampos vagyok, de nincs itt a drága. Tényleg, meg is látogathatnám őket, de akkor meg egy hét hízókúra lenne, és Rashról kéne beszélnem. Állandóan felhozzák, és nem veszik észre, hogy nem annyira esik jól ez a téma nekem. Az [You must be registered and logged in to see this link.] ott vár a lenti parkolóban, nagyon szeretem ezt az autót. Elhajtok a legközelebbi bevásárlóközpontba, és beszerzem, ami kell. Főzni fogok valami olaszosat, meg minden nap csinálok valamit… talán. Rash ezt szerette, amikor hazaért és fáradtan csak fel kellett másznia a székre és már tömhette is a búráját. Jaj, ez a nő…
Meglátogatom, tudom, hogy hol lakik, meg van a címe, azért vannak előnyei, ha a CIA-nál dolgozik az ember. Igaz, meg is kérdezhettem volna tőle, de nem tudom, hogy mennyire örült volna neki. Megejtem a bevásárlást, megfőzöm, és mire meg is eszem már este hat óra. Kedd van, remélem otthon lesz, majd nem megyek túl korán. Felöltözöm valami szintén kényelmes, de már elegánsabb cuccba, egy ing és egy farmer még nem a világ vége. Bevágódok a Dodge-ba, és máris a pályán találom magam. Út közben beszerzek némi virágot, a liliom megfelelő lesz. Szereti és nem olyan randis virág, szóval jó lesz. A ház előtt parkolok, majd kicsit tartva a találkozástól elindulok, és hősiesen becsengetek, várom, hogy beengedjen. Az mondjuk szívás, ha nincs itthon, de bízom a megérzésemben.

Furcsa, itt állok az ajtó előtt, de mégsem merek becsengetni. Pedig nem egy nagy mozdulat felemelni a kezed és benyomni egy gombot, várni, hogy milyen dallam lesz rá a reakció. Vajon neki mi lesz? Egyszerű csengőhang, vagy valami zene? Még várok a megfejtésre, és álldogálok, tétován megmozdul a kezem, de visszahúzom. ~ Biztos, hogy jó ötlet ez? Sikító frászt fog kapni, hogy három év után találkozunk. ~ Hangosan kifújom a levegőt, ha már elhozott ide az a barom fejem, lássuk a medvét. Az is lehet, hogy itthon sincs, és akkor mehetek haza… nos, nem tudom, minek örülnék jobban. Ahogy magamra nézek, viszonylag elegáns ruha, virág, nyilván nem örülnék, ha mégsem ha nem lenne itthon. Olyan vagyok, mint egy elsőrandis tini, még a szívverésem is szaporább, de miért? Mindent megbeszéltünk, amikor elváltunk, utána már csak tényleg munkatársi viszonyban maradtunk, néha összefutottunk, meg nem fordultunk el, ha megláttuk a másik fejét. Mondjuk Rash feje sokszor volt kialvatlan, és úgy nézett ki… na de hagyjuk, semmi közöm már hozzá, hogy hogyan is teszi tönkre az életét.
Végül, újabb levegőt kifújva benyomom a csengető gombot, de semmi extra, tucat csengője van. Beharapom az ajkaimat és várok, fülelek, majd hallom, hogy valaki megmozdul a szobában. ~ Lehet, hogy valami pasi nyit ajtót, akkor az milyen cikis lesz már? Jobb, lesz ha… ~ Sem a gondolatom nem tudom befejezni, sem a mozdulatot nem tudom elindítani, amivel a hátam mögé rejteném a virágot, mert feltárul az ajtó és meglátom őt. Megszólalni nem tudok, úgy le van robbanva ma, de megemberelem magam, és nem szólok miatta. Persze ettől, még nem tetszik, és rossz őt így látni, sokkal jobb lett volna mégis, ha valami pasi nyit ajtót… ennyit a helyzetelemzésről, Mr. Kane.
- Én is örülök, hogy újra látlak, Rash – sóhajtok, mert legalább a stílus nem változott. – Ezt neked hoztam – nyújtom felé, remélem, elveszi, és nem hagy úgy ott állni, töketlen pózban. Szörnyen néz ki, amennyire látom a lakás is, gratulálok Andrew, pont jókor jöttél. Isteni az időzítésem, nagyjából, ha akarna is látni, nem a mai nap lenne rá a jó alkalom. Szinte már könyörögni kezdek magamban, hogy küldjön el, vagy csapja rám az ajtót. Még a haja is vizes, bár nem tudom, hogy ért ide ennyi idő alatt a fürdőből, hacsak nem itt van valahol a közelben.
- Még mindig CIA-s vagyok, tudod, nem volt nehéz megtudnom, hogy hol laksz. A virág csak egy kedves ajándék, hogy ne jöjjek üres kézzel… és azért jöttem, hogy megnézzem, hogy vagy, rég találkoztunk. De látom, nem volt túl jó… - nem tudom befejezni a mondatot, mert beinvitál. Kénytelen vagyok belépni, még akkor is, ha titkon örülök, hogy látom. Látom, hogy él, hogy megvan, a szobában fogadott rendetlenség sem ér meglepetésként, csak kissé bizarr hobbi gyilkossági fényképekkel beteríteni a nappalit.
- … ötlet. Dolgozol valamin? Zavarok? – pillantok rá, miközben besétálok. – Elmegyek, ha nem megfelelő az időpont – nem is értem, hogy miért szabadkozom ennyit. Ha nem fogott volna meg azzal a kék szemeivel, biztosan nem rendítette volna meg a nyugalmamat. Szerencsétlenek, mind áldozatok lehetnek, sajnos Las Vegasban sok gyilkosság van, nap, mint nap, nagy részük felderítetlen

Nehezen vettem rá magam, hogy meglátogassam, Rash pedig nem segít abban, hogy a döntésemet pozitívan értékeljem. Ha lenne egy kis eszem, valami béna ürüggyel gyorsan elhúznék, de tagadhatatlan az öröm, hogy ha még ilyen nyúzottnak is, de újra láthatom.
Csak elmosolyodom, ahogy megköszöni a virágot és végre elveszi a kezemből, hamarosan pedig leesik neki a tantuszt, hogy honnan tudom a címét. Tényleg fáradt lehet, ha ennyire nem megy neki a logika, akkor viszont nem értem, miért nyúzza magát tovább. Persze, ez volt az egyik ok, amiért elváltunk. Sajnálom, hogy így történt, mert amúgy, ha éppen nem dolgozik, egy nagyon szuper kis nő, akivel akár fekve lehet röhögcsélni a szoba közepén. Végül beenged, én pedig belépek a csatatérré minősített helyszínre, amit ő otthonának választott.
- Kávé? Oké, elfogadom – mosolyodom el és megnézem a képeket. Rögtön pörögni kezd az agyam, észre sem veszem, hogy kiment a konyhába az exnejem, és mint egy médium egyszer csak kinyögöm magam elé.
- Sorozatgyilkos – bököm ki magam elé, még nem tudom, hogy honnan jöttem rá, sokszor hamarabb kijön a számon a megfejtés, mint ahogy az agyam összerakná a történetet. Volt már olyan, hogy csak rápillantottam sok bizonyítékra és három napig kerestem valamit, mire rájöttem, hogy az előző nap olvastam egy bekezdést valahol, és az világított rá a dologra. A CIA-nál már bíznak az ösztönömben, és nem mindig kell megmagyaráznom, hogy mitől van ez, már indulnak is, de én alapos vagyok, és mindig megkeresem a miérteket. Van, hogy életeket mentek vele utólag, többnyire az ügynökök életét.
- Mi? Ja, igen, légy szíves – felocsúdok, a válasz után, ami az új kávéra irányul, visszateszem a lány képét a többihez és lehuppanok a kanapé üresen hagyott részére. Ekkor nézek csak körbe, és vizsgálom meg az egész lakást. Valami nagyon nem stimmel benne, hiányzik belőle Rashida esszenciája, olyan, mintha nem önmaga lenne. Nem mondom, hogy egy nagy rendszerető csaj volt régebben, már kiskorában is eléggé lázadó természetű volt, sokszor inkább én raktam rendet a szobájában, hogy ő ne kapjon ki emiatt. Na, ez jó régen volt már, de Rash nem ilyen, legalábbis nem ennyire ilyen.
- Vezető elemző lettem, egyébként semmi különös. Most éppen szabin vagyok, mert egy ideje nem voltam és úgy látták jónak, hogy kibírják nélkülem egy kis ideig – kuncogok halkan egyet. Persze Rash ha tudná, hogy a válás óta nem voltam szabin, biztos megjegyezné. Nem mondom, hogy lusta vagyok, de mindig elfogyasztottam a szabadságaimat, talán majd most törik meg a jég.
- Éppen bevásároltam, és erre kanyarodtam, gondoltam… régen láttalak és hát… - na, mit mondjak neki? Hogy majd beleőrültem az egész herce-hurcába? Igaz abba is beleőrültem, ami volt, de nem tehetek róla…
-… hiányoztál is egy kicsit – vallom be végül. Miért is ne, nem hiszem, hogy megszenvedném, ha azonnal kidobna emiatt.
- Te viszont igen csak nyúzott vagy, és nem jellemző rád ez az életvitel, amit folytatsz. Van esetleg valami gond? – kérdezem és várom a közben a szobába bekúszó kávé illatának csészében való folyékony megjelenését.