Los Angeles, California, 1989. április 4 25 pultos addicts Alysha Nett

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok:
Nehéz fába vágtad a fejszédet ezzel a kérdéssel, kedves idegen. Egyrészt, mert meg akarsz ismerni engem, másrészt, mert a pozitív tulajdonságaimra fáj a fogad… oh, nem is olyan rossz, fájjon csak.
De nézzük hát… bár relatív kinek mi a pozitív, kapsz pár okosságot rólam, amit én szeretek magamban. Kezdjük azzal, amit a legjobbnak gondolok… a vadságommal. Ha van valami jó parti, könnyű elcsábítani, igazi partiállat vagyok, vagy hogy szokták ezt mondani. Szinte bármire rá lehet venni, amiből a végén én jól jövök ki… azt pedig nem mindig figyelem, hogy más hogyan is jön ki belőle. Akár hajnalban is felhívhatsz, én kész leszek, hogy belevessem magam az éjszakába és akár csak reggel essek be az ágyamba. Szerencsére nincs szükségem túl sok alvásra… szóval, az sose fog meggátolni abban, hogy valami jóból kimaradjak. Különben is, időpocsékolásnak tartom… vannak olyan jó dolgok, amikkel pótolhatom azt a pár órát, amit a párnák közt kéne töltenem… és nem kell feltétlenül a legrosszabbra gondolni. Maradjunk annál, hogy koffein… akár vénásan is, ha lehetne… (ah, bárcsak…)
Aztán vegyük a makacsságomat… ami alapvetően nem feltétlenül pozitív, de pont ettől leszek kitartó és akarom elérni, hogy minden úgy legyen, ahogy én akarom… ahogy nekem az jó. Legyen ez akár egy meló, ami éppen kifog rajtam, vagy az, hogy a kis mitugrászt kifüstöljem a szomszéd pincéből…(hmmm, nem is olyan rossz ötlet.) A lényeg, hogy ha valamit a fejembe veszek, azért foggal-körömmel tudok küzdeni, néha akár szó szerint értve azt a körömmel részt. Ha kell, kikaparom a két szép szemedet, ha az utamba állsz, bogárkám… mert számomra nincs lehetetlen, ha tetszik, ha nem, véghezviszem, amit akarok.
Gyakorlatias vagyok és realista. Nem igazán szeretem hosszan tervezgetni a dolgokat, mert akkor könnyen szaladhat bele az ember olyan vágyakba, amik messze elröpítik a valóságtól... Ez pedig ostobaság… elvégre, ha irreális vágyaid vannak, irreális dolgokat kell megtenned értük. Egyszerűbb és könnyebb, ha olyanra vágysz, amit meg tudsz valósítani és akkor nem érhet csalódás. Márpedig én nem igazán szeretem, ha csalódás ér… sőt, egyáltalán nem tudom elviselni. Mérhetetlenül felbosszant, ugyanis akkor úgy érzem, hogy kifutottak kezeim közül a dolgok, azt pedig… mondjuk úgy, hogy nem szeretem.
Energikus vagyok és spontán. Mérhetetlenül sokat tudok pörögni és pillanatok alatt fel tudom tornázni magam 110%-ra, ha éppen erre van szükség. Ritkán mondom azt, hogy kimerültem… bár akkor hajlamos vagyok egy napot is átaludni. Gyorsan tudom változtatni a hangulatomat, bár ez általában pozitív irányba szokott csak történni… nem vagyok az a depresszív fajta, aki csak úgy elkezd szomorkodni ostobaságokon. Elvégre miért koncentráljunk valamire, ha az nem jó? Fókuszáljunk inkább arra, ami jó körülöttünk… sokkal kevesebb magát vagdosó, ostoba, nyafka tinédzser lenne a világban, ha többen képesek lennének ezt felfogni. Bah… de frászt tudok kapni a fölösleges nyafogástól és p*csa hisztitől.
Ha nagyon akarok…. akkor tudok igazán empatikus lenni, bár ritka eset, hogy megállok és éppenséggel figyelek is valaki problémáira. Ahhoz igazán közel kell hozzám kerülni és meg kell magad szerettetni velem. Nem szeretem, ha panaszkodnak körülöttem, egyszerűen feldühít. Ha gondod van, old meg, ne pampogj róla, attól semmi se fog megoldódni, ha a szád jár… De ha fontos vagy nekem, akkor el tudom ezt viselni, mert feltehetőleg úgyis kapsz tőlem egy fejmosást, ami észhez térít… és megoldod a problémádat.
Viszonylag jól értek a számítógépekhez, az már más kérdés, hogy ezt mire használom fel… imádok kutakodni dolgok és emberek után… és a felszedett tudásommal bőven visszaélni. Persze nem vagyok vérprofi, egy CIA adatbázisba nem tudnék betörni, de azért ragadt rám annyi, hogy egy közepesebb biztonsági rendszerbe be tudjam ásni magam, ha arról van szó… A borravalók mellett szép kis bérkiegészítés szokott lenni…
◆ negatív tulajdonságok:
Annyian vannak, akik nem szeretnek beszélni negatív tulajdonságaikról… ez azért van, mert félnek bevallani őket… én pedig… nem érzem úgy, hogy ettől kevesebb lennék, sőt, pont, hogy imádom a mások által negatívnak bélyegzett dolgaimat.
Nem vagyok toleráns… nehéz kiérdemelni, hogy veled szemben az legyen. De tényleg, ha valami olyan történik, ami kicsapja a biztosítékot, akkor lehet menekülni, mert ugyan a hisztit nem szeretem, de kiabálni annál inkább.

Harcias vagyok és kötekedő… emellett igencsak szeretek vitázni, főleg, ha nem aszerint cselekszünk, ahogy én azt elterveztem, ahogy én azt kigondoltam. Hirtelen tudok elpattanni dolgokon… azt hiszem finoman szólni nem is tudok, ha valami zavar, csak tűrök, aztán kiabálok… De akkor nagyon… néha annyira, hogy egy picike egérlyukban is elférsz majd, mire végzek veled.
A makacsságomat ide is bőven lehet sorolni, ugyanis dacos kis hercegnő tudok néha lenni, ha arról van szó… Nem kezdek el toporzékolni, meg ilyesmi, de borzasztóan be tudok pöccenni, ha éppen nem tudok eleget tenni annak, ami miatt makacs vagyok. Szeretem, ha körülöttem én irányítom a dolgokat, túlságosan is szeretnék vezető szerepet felvenni a társaságokban. Persze ezt nem hangoztatom, sőt, próbálom minél feltűnés mentesebben csinálni… de kár lenne ezt letagadnom.
Azt hiszem ide átcsúszik az is, hogy nem vagyok féltékeny típus. Ez alapvetően pozitív lenne, viszont én már átesek az érem másik oldalára. Sőt… monogám se nagyon. Talán pont ezért nem vagyok féltékeny. Nem érzem azt, hogy ha egy kapcsolatban vagyok, akkor feltétlenül szabályok kössenek le. Szeretek szabad lenni és a pillanatnak élni... éppen ezért, a másik féltől se várom el, hogy csak és kizárólag velem legyen boldog. Lehet talán ezért nem volt eddig épkézláb kapcsolatom? Ki tudja… őszintén az se zavar, ha ribancnak, kurvának, vagy egyéb másnak tartanak… ha nem tetszik, nem kell nézni, hallgatni, tudni róla. Magamnak élek, nem másoknak… Persze azt nem mondom, hogy ha jönne valaki, aki igazán megmozgat, akkor ne tudnék leállni, de eddig még nem jött, így miért adjam fel ezt a csodás szokásomat? Azt hiszem, képes lennék monogám kapcsolatra, ha nagyon szeretném...
Mint már eddig is megtudhattad, szeretek adni az élvezeteknek és ez sokszor nem áll meg az alkohol, vagy egy kis fű szintjén. Jó… nem vagyok egy lezüllött drogos… sőt, talán függő se, bár mindenki ezt mondja. De ezt nem tudom… még sose álltam le vele, így azt se tudhatom, hogy szükségem van e rá annyira, hogy függőnek mondhassam magam. Igazán kemény drogokat nem használok, amik tönkretesznek… intravénásat meg pláne nem. De ha valaki alkalomadtán egy kis parti drogot a kezembe nyom, nem feltétlenül utasítom vissza.
Folytathatnám ezt sokáig még… de ugye szokás mondani, hogy egy embert igazán kiismerni nem igazán könnyű dolog… éppen ezért, ez bőven legyen elég mára…

Történet vagy szerepes példa

Sietős léptekkel megyek az ajtó felé, sőt, szinte futok. Amint kiérek egy megkönnyebbült sóhajt eresztek el egy pillanatra, majd elindulok a hátsó kert egy már jól ismert rejtekébe. Gyűlölöm a családi összejöveteleket és nem isi gazán bírok ki sok időt ezzel a bagázzsal. Azon se lepődnék meg, ha bejelentenék, hogy engem bizony örökbe fogadtak… úgy hiszem, akkor választ kapnék arra, hogy miért is vagyok ennyire más, mint ők. Na jó, talán nagynéném hasonlít rám kicsit… de ő neki van annyi esze, hogy nem is tolja ide a képét ilyenkor. Ah… cseles egy apám van, az biztos… tett róla, hogy én bizony itt legyek mindig.
Pedig ez a nagy villa, ez a fényűzés, ez a mutassuk meg, hogy milyen kék vérünk van, tetessük, hogy mi vagyunk a legtökéletesebbek viselkedéstől rosszul vagyok. Pont ezért is léptem le, amint megkaptam mamám örökségét. Szegény már kiskoromban meghalt, viszont arról gondoskodott, hogy a vagyona nagy részét egyetlen unokája kapja… és ehhez senkinek semmi köze ne legyen. Egy feltétellel, mert az én családom mindent feltételhez köt. Egyetemre kell járnom… ugyan e nélkül tényleg nem mentem volna, de hát, ha csak ennyi múlik, hogy egy kisebb vagyon birtokosa legyek, hát üsse kő… kibírom én azt a 3 évet. Szóval hála nagyinak, most már egy vaskos bankszámlám van és egy webdesigner diplomám.
Amint elérek a kis rejtekemre, befekszek a függőágyba, amit még 15 éves koromban szereltettem fel és már kapom is elő a zsebemből a cigerettát. Meggyújtom…. mély levegő… bent tart… még egy kicsit és kienged…. és máris érzem, hogy megnyugszanak idegeim. Bár tudom, hogy ez még placebo hatás, de ez az egyetlen hely, ahol tényleg nem adhatom ki magamból, ami bennem van… akármennyire is szeretném. Így hát, ha máshogy nem, hát így vezetem le a feszültséget. Úgyse veszik észre ezek a barmok, ha betépek… mert az ő lányuk biztosan nem csinál ilyet. Nem… igazából, felébredhetnének, televarrattam magam és egy bárban dolgozok esténként, de egyértelműen egy szerény kislányka vagyok, akinek akarnak látni.
Megint arról ment a vita, hogy mikor hozok nekik ide férjjelöltet… Férjjelölt… persze, örülhetnének, ha egy normális pasit összeszedek magamnak, nem, hogy házasság, akar a fene házasodni még. Az egyetlen férfi egyed, akit ide hoztam, az még az egyetemen volt… Brandon, az egyetemi szórakozásom. Vele mondjuk jól elvoltam, sőt, azt hiszem, a legközelebb álló dolog egy kapcsolathoz vele volt. Igazából hálás lehetek neki, tőle tanultam mindent, amit a számítógépekről tudok és nem éppen legális, vagy legalábbis én nem éppen legálisan használom. Kár, hogy elvonóra kellett mennie… pedig talán még lehetett volna belőle valami. De hát, késő bánat már, azt hiszem, ha tényleg tisztán akarják, hogy kijöjjön, ott fog meghalni, az is fix…
Mocorgást hallok a bokor felől, én pedig lassan emelem fel fejem, hogy felnézzek. Nem igazán szeretném, ha bármelyik családtagom jönne, mert a kkor a másik kisebbik vagyonomnak búcsút mondhatok, amit nem igazán szeretnék.
Ez pedig az oka annak, hogy miért is költöztem másik városba. Ott kevésbé tudnak a radar alatt tartani, akármennyire is szeretnék. Ugyanis még a nagyim olyan dologhoz kötötte az örökségemet, amit teljesíteni tudok nagyobb fájdalom nélkül, apám ennél cselesebb volt. Nem csak a feltételét, az odavezető utat is megszabta. Felelősségteljesen kell viselkednem… nem drogozhatok, nem i hatok „átlagosnál nagyobb” mennyiségű alkoholt, minden családi rendezvényen ott kell lennem… és elviselnem, ahogy az idegeimen táncikálnak és emellett, csak akkor kapom meg a pénzt, ha stabil állásom és saját házam lesz. Amit igazából már most elmondhatok magamról, ez nekik mégsem elég. Vezető beosztásra esélyesnek kell lennem… meg még ki tudja mennyi mindennek kell megfelelnem, ami egy nyamvadt szerződésbe van foglalva. Nos igen, a szerető családom szerződéshez köti a jövőmet, hát nem szép? Szerencséjük, hogy nagyi gondoskodott rólam eléggé, hogy addig kihúzzam, amíg talán meg tudom ezeket valósítani. Persze mindezekről nem tudják, hogy én is tudom. A kis drága, naiv édesapám azt hiszi, hogy az a kis laptop olyan védelem alatt áll, amit nem tudnak egykönnyen feltörni… persze, egy egyszerű felhasználó már a jelszónál elbukná a dolgot, de nekem egy ilyen pitiáner védelmet fél perc volt nagyjából áttörnöm, csak meg kellett említenie, hogy nem fogok olyan könnyen a pénzemhez jutni, máris elég nagy lett a kíváncsiságom, hogy megnézzem azt a végrendeletet.
A bokor ismét megrezzen, majd a család egyik kutyája dugja elő a képét, amire én azért fellélegzek kicsit… szóval akkor nem kezdődik a magyarázkodás még.
- Menj már innen te dög! – Förmedek rá, amikor elkezdi nyaldosni a kezemet, amire el is fintorodok kicsit. – Csak nem akarsz leszállni rólam, mi? – Forgatom meg szemeimet, mikor nadrágom szárát kezdi el rágni.
- Istenverte dög… legalább nevelnének meg… - Morgolódok tovább, majd el is nyomom a csikket és a már megszokott helyre rejtem el, végül elindulok vissza a házba. Nyugi, Cori, már csak pár óra és szabadulsz… már minden kész, hogy felborítsuk a szomszédság nyugalmát és csapjunk egy nagy partit… csak éljem túl még ezt a vacsorát, bár így már sokkalta egyszerűbb lesz, azt hiszem.