Bulgária-Várna, 1992.09.26 22 blogger, youtuber média Ellie Goulding

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: titokzatos, őszinte, kíváncsi, ambiciózus, jó kedvű

◆ negatív tulajdonságok: eleven, akaratos, depresszióra hajlamos, ingerlékeny, feledékeny

◆ egyebek: - képtelen lenne megélni egy internet nélküli világban, számára nagyon fontos az állandó hozzáférés.
- imád írni, zenélni és különböző videókat csinálni így nem sokat mozdul el a számítógép elől.
- imádja a gumicukrot, főleg az almás ízűeket és a savanyúkat, ilyenkor mindig vicces fejeket szokott vágni.
- szeretne egyszer a The New York Times munkatársává válni, ugyanakkor saját műsört is szeretne, de nem fog valóra válni az álma.
- rajong a gyerekekért, így ha valakinek bébicsőszre van szüksége szívesen elvállalja ezt a becses feladatot.
- jelenleg 5millió feliratkozója van youtube csatornáján, amin megtalálhatóak ének videói, különböző kihívások teljesítései, vicces, baki videók valamint közösek más youtuberekkel.
- fanatikusan rajong a brit emberekért, egyszerűen imádja az akcentusukat, a kinézetüket.
- tetováló akart lenni.
- Mulan a kedvenc Disney hercegnője.
- szeret fura arcokat vágni fényképek készítésekor.
- kedvenc sorozata a Dr. Csont.
- lelkes követője az ateistáknak.
- kedvenc étele a csirkemell áfonyalekvárral töltött ananásszal a tetején, amire sajt is van reszelve.
- megeszi magában a savanyú uborkát.

Történet vagy szerepes példa

Kevés olyan nap van az életembe, ami az eszembe szökik bizonyos alkalmakkor. Többnyire összefolynak a napok az emlékezetembe, nem tartom fontosnak minden egyes jelentéktelen dologra való emlékezést. Nem akarom tudni, hogy mondjuk a tegnap előtt két cseresznyével többet ettem-e meg a nagyi táljából. Fenéket, tudom nagyjából a dolgokat és ez így pontosan elég. A fontosabb dolgokra meg megéri emlékezni, hiszen miattuk lettem olyan, amilyen. Kelekótya, néha hiperaktív, de vannak, alkalmak mikor magamba fordulok és legszívesebben feldobnám a talpamat. Nos, kezdjük az elejénél, az első esemény, amire mindig is emlékezni fogok.
- Ott állni az apád sírjánál, 10 évesen és úgy tenni, mintha természetes lenne az emberek sajnáló tekintetét elviselni. Rádobni az utolsó virágszálakat a sírjára és ezentúl úgy ünnepelni a Karácsonyt, mintha apa nem is ezen a napon lett volna öngyilkos. Tök jó érzés.
2. Esemény:
- Az édesanyád esküvőjén állni, amikor is egy másik férfihoz készül hozzámenni, akit teljes szívedből gyűlölsz. Egyszerűen nem bírsz vele meglenni egy szobában, szeretnéd minél messzebbre tudni magadtól, de ez képtelenség. Arról ne is beszéljünk, hogy az állítólagos édesanyám bekapta a legyet…
3. Esemény:
- Hangos nevetés, ujjal való mutogatás különc gyerekekre. Én is ilyen voltam, már akkor tisztában voltam melyik nem iránt vonzódom, de ezt csak tízedikesen mertem bevallani mindenkinek. Ekkor jöttek a felnőtt megnyilvánulások, a beszólások és gúnyolódások tengere.
4. Esemény:
- Belekóstolni milyen is a hajléktalanok élete. 16 évesen nem egy öreg nő mellett akartam ünnepelni a szülinapomat egy híd alatt. Amúgy nem rossz az időjárás odalent, nyáron tutira nem fog meleged lenni, de még télen se. A kislábujjam is teljesen lefagyott azalatt a három nap alatt, amikor is elszöktem otthonról.
5. Esemény:
- Elköltözni egy évvel később a hajléktalanos incidens után, belekezdeni egy új életbe, egy új helyen, amit a lehetőségek városának is neveznek. Ja, ekkor kezdtem el videókat készíteni, és komolyabban gondolkodni az írói pályán.

Sóhajtva túrok bele szőke hajamba, amit ideje lenne már megmosni, de felállni alig van kedvem erről a kényelmes kanapéról. Eltudnám tölteni itt az egész életemet, nem érdekelne, ha meghíznék, kihullna a hajam vagy valami hasonló, nekem akkor is itt kell megöregednem.
- Miss. Blavatsky, bejöhet. – szólal meg egy vékonyka hang a folyosó végéről, én pedig kelletlenül ugyan, de feltápászkodom róla. Megigazítom magamon a rövidke fekete szoknyát, útközben megnézem magam utoljára a tükörben és belépek a hatalmas ablakkal ellátott irodába.
- Theo! Öröm veled találkozni drágám. – lelkesedek mosolyogva mikor megpillantom a kopaszodó, 50-es éveinek végén járó férfit. Na, és hogy miért tegezem le? Igen egyszerű, rengetegszer vigyáztam a gyerekeire, meg cipeltem haza mikor túl kótyagos volt a vezetéshez. A lányának tekint, ezért szívesen pénzel, és segít bekerülni a különböző újságokhoz.
- Tamsin, nyuszi fül, végre… Azt hittem már soha nem fogsz ideérni. Szeretnél ebédelni, vagy előtte a kezedbe szeretnéd kapni a borítékot? – mosolyog, majd magához ölel a tata, én pedig hozzábújok. Olyan nekem, mint az apám, nem mostoha, hanem sokkal inkább az édesnek tekintem Őt. Megérdemli, mindig érdekli mi van velem.
- A borítékooot, kérleeek! – gyermeki kíváncsisággal nyávogok a fülébe, mire Ő elneveti magát és idehozza a vékonyka papírt. Féltve, de átnyújtja, én pedig gyors mozdulatokkal tépem szét és olvasom el a ráírt nevet: Franky Shailene Roostwod.
- Bármit megszerez nekem?
- Bármit.