Minden este más titkot rejt, másképpen zajlik, mint az előző és a következő éjszaka is teljességgel más lesz, mint a mostani. Minden változik, csak az nem, ahogyan TJ és a trükkös fiúk járják a környéket, vigyázzák a rendet és követelik az védelemért kiszabott díjazást. A legtöbb üzlettulajdonos pontosan tudja, hogy mikor fognak jönni a behajtók, mikorra kell összekészíteni a köteg pénzt egy borítékba és mikor kell befogniuk a szájukat. Persze mindig voltak olyanok, akik alkalmatlankodtak és ellenállást próbáltak tanusítani, a mai este viszont nyugodt volt, túlságosan is csendes.
- Még két üzlet és végeztünk mára. - szólt TJ a hátsó ülésről, Smithy és Bubba pedig csak bólintott elől. Amíg a kisfőnök számolta a pénzt, addig a beosztottak vezettek és figyelték a környéket.
- Főnök, múltkor beszéltük, hogy fel kéne hajtani pár új ügyfelet...
- Hallgatlak.
- Szóval múltkor keféltem egy drogos ribanccal...
- Smithy, most ettem a kurva életbe!
- Szóval volt ez a ribanc és azt mondta, hogy a környéken most nyitottak egy új műkörmöst.
- Mi az a műkörmös? - vágott közbe Bubba, majd kapott egy taslit a fejére hátulról.
- Szóval azt mondta, hogy eléggé profi a hely és tele van jobbnál jobb gépekkel. Gazdag lehet a mókus, aki nyitotta.
- Smithy, észrevetted már, hogy rohadt sokszor kezded úgy a mondatot, hogy szóval? - kínos csend ült meg a kocsiban a hármas között, majd TJ szakította ketté. - És merre van?
- Négy sarokra, a tekepálya után egy kicsivel.
- Akkor bemegyünk utána, megnézem magamnak. - egyezett meg magával TJ, miközben kiszállt a kocsiból, hiszen Smithy leállította a négykerekűt egy vegyeskereskedés mögé. Bubba is hasonlóképpen tett, majd követte főnökét, míg a sofőrt a kocsiban hagyták. Mindig ez volt a felállás, amikor jól bejáratott helyre mentek, s ez a bolt ilyen volt. A koreai tulaj pontosan tudta, hogy mennyire szarul fog járni, ha egy hónapban véletlenül nem fizet, hiszen egyszer már megtapasztalta.
- Uram, kérem ... egy kis apróval megszánna?
- Tipli van öreg!
- Csak pár centtel segítsen ki...
- Megmondtam, hogy húzd el a beled! Nem érted?
- Csak pár... - a hajléktalan viszont már nem tudta befejezni a mondatot, hiszen egy hatalmas parasztlengőt kapott TJ-tól, aki amint a fickó arcába gyúrta az öklét, azonnak felkiáltott.
- Ez meg mi a szar? - szagolgatta meg az ujjait, hiszen valami taknyos váladék került át a hajléktalan arcáról az ő kezére. - Összehánytad az pofádat te fasz?
TJ azonban nem várta meg a választ, hanem azonnal rúgott a földön fetrengő férfiba, aki abban a pillanatban képtelen volt eldönteni, hogy fiú volt vagy lány.
- Nem kéne főnök!
- Befogod a pofádat Bubba vagy te is kaphatsz! - mutatott összerondított kezével a fekete bengára, majd ha már ott volt, beletörölte öklét a másik felsőjébe. Miután megtisztult, újra a csöves felé fordult és rúgott csőrrel annak veséjébe.

Sokfelé követem a hírességeket a világon, de az európai nagyvárosok mellett Las Vegas a kedvencem. Igazi bűnös város, telepet ad a baciknak. Azok szépen szaporodnak, keltik a bajt, én meg egy-egy balul elsült pillanatukat megörökítem. Móka az egész és még jól meg is fizetik. Most is munka hívott ide, itt mindig találok valaki érdekeset, de a ma estét csendesebbre tervezem. Nem lehet éjjel-nappal dolgozni, élni is kell. Egy látszat-életet, de élni kell.
Ahogy rezegni kezd telefonom a zsebemben, bárgyú mosoly úszik képemre. Hagyom még egy kicsit, az utóbbi időben ez a búgás juttatott legközelebb bárminemű intimitáshoz. Végül észbe kapok, és lakonikusan csak nagy sóhajjal konstatálom, hogy a 'fiúm' az. Esküszöm, néhány homár ragaszkodóbb, mint az átlag lányok. És ettől lekaparom a tapétát a falról. Komolyan ilyenkor is játszanom kell magamat? Nem kockáztathatok, mert abból botrány lesz.
- Sziiia... nyuszifül... - friss a dolog, nem tudom mennyire meleg. Nem gondolná az ember, de többféle van. Lányos meleg, az, akin nem látszik legfeljebb sejted, és azok, akiknek az egész énjük a buziságuk köré épül. Meg a köcsögök. Őket ne hagyjuk ki, mert ők a fertő, akik tangában ugrálnak a felvonuláson. Szó szerint kiráz a hideg tőlük. Na de nem vagyok én homofób, csak úgy általánosságban tudnak irritálni az emberek az apró-cseprő dolgaikkal. - Nem, nem felejtettem el, éppen úton vagyok, és akkor... - hirtelen szitkozódás, hörgés és egyéb étvágygerjesztő hangok csapják meg a fülemet. Hunyorogva meredve közelítek az utca túloldalára, ahol egy csapat kipattintott gorilla gyepálnak egy földön fekvő szerencsétlent. - Majd visszahívlak. - azzal kinyomom a telefont és bebújok egy épület takarásába. Előhalászom a gépemet, amivel Paris Hilton lába között élő szőrös kis mókust is fotóztam egy óvatlan pillanatában - dőlt a lóvé azután a kép után - és ráfókuszálok az eseményekre. Kattog a gép. Látom lelki szemeim előtt a holnapi cikket az újságban: "Agyonvert embert találtak a vegyeskereskedés mögött". De nem az a lényeg, hanem hogy ott lesz a képem, lencsevégre kapva a barbárokat. Nemzeti kincs leszek lassan!
- A fenébe, nincs elég fény. - közelebb kommandózok egy parkoló autóhoz, állítok ezt-azt a gépen és fókusz, és... vaku? Egy pillanatra megfagyok, és gyakorlott lesifotózásaim ellenére amatőr hibával leleplezem magam. Új főcím: "Két holttestet találtak egy vegyeskereskedés mögött". Behúzom nyakam és négykézláb mászok vissza, de két kopott bakancs állja el utamat.
Mekkora fasz vagyok...

Régebben több mókát nyújtott csak úgy szétverni valaki fejét, de most valahogy nem érezte azt a bizonyos plusszt, amikor cipőjének orra újra a csöves combját érte.
- Szerintem már elég lesz főnök! - szólt közbe Bubba, majd egy lépéssel hátrált, mert pontosan tudta, hogy mi fog következni. TJ nyáltól habzó szájjal vicsorít majd rá, köp néhány keresetlen szót és talán még gyomorszájon is vágja. Azonban nem ez történt, a fekete fickó legnagyobb örömére.
- Szerintem egy életre megjegyezte, mit jelent nálad a nem... - próbált poénkodni a benga, de főnöke most nem volt vevő a humorra, inkább csak leporolta magát és ment volna tovább, de akkor megtörtént az elképzelhetetlen. Olyan fényesség lett a sikátorban, mintha egy storboszpók ... vagy mi a pöcs villant volna, de egyszerűen nem tudta hova tenni az egész szituációt.
- Süsd meg baszod, ugye te is láttad?
- Persze! Mi volt ez?
- Kurvára fogalmam sincs... - indult el a fény forrásának irányába, majd meglátta Smithyt, aki idő közben kiszállt a kocsiból és valamit figyelt a földön. - Mi az?
- Egy pubi...
- Mit zagyválsz? - sietett közelebb TJ, de még mindig nem tudta, hogy mire gondol colos beosztottja.
- Egy pubi fényképezővel...
- Szopatsz!
- Nem, dehogy! - nyúlt le a hatalmas kéz és ha Zack nem ellenkezett, akkor segítettek neki kiegyenesedni. Smithy még pár gondoskodó mozdulattal leporolta a srácot, majd ha ismét nem ellenkezett Zack, közelebb lökte főnökéhez.
- Ez tényleg egy pubi fényképezőgéppel...
- Megmondtam, ugye?
- Az már biztos is! - helyeselt TJ, majd közelebb lépett a férfihoz, hogy szemügyre vegye magának. - Neved is van pubi?

Lassan emelem fel fejem a végtelenül hosszúnak tűnő vaskos, retkes lábakon. Ez se gyakran mossa a gatyáját két verés között. Összevont szemöldökkel figyelem a kialakulóban lévő csodát: ostoba tekintete ellenére értelmes szavak hagyják el száját. Nahát tud beszélni! Milyen arrogáns vagyok még a halál árnyékában is... De azért próbálom memorizálni az arcát, hogy ha csak félholtra gyepálnak, talán elő tudjam majd citálni agyam rejtett zugaiból a képet. Jee, amnézia! Vagy gépekre kötött salátalét! Vagy koporsó...
Hirtelen egy erős kéz ragad meg grabancomnál fogva és talpra állít. A másik gorilla meg meglepő gondoskodással porol le. Megütközve pislogok rá gépemet görcsösen szorongatva. Átlöknek vélhetően a főnöknek. Érzem ahogy a bélrendszeremnek nem kedvez ez a felfokozódott izgalom és bármelyik pillanatban rám törhet a szapora. Ezért nem tudtam soha bújócskázni sem! Összeszorítom farpofáimat, - mint amikor valamelyik barátom próbálna közeledni... úgy - enyhén görnyedt a tartásom, s mint egy beteges őrült, egy rakás szerencsétlenség támolygok egyhelyben. Na de engem se kell félteni a büdös nagy pofámmal...
- Persze, mindenkinek van. - hetykén megvonom vállaim és körbepillantok. Értetlenkedő és kérdő tekintetek merednek vissza rám, én meg elveszek a rezgés keltette örömben. Rezgés? Már megint az a ragaszkodó balfék zaklat! Gyorsan megoldás kell keresnem a kikosarazásra, de előbb ezzel foglalkozzunk... - Ohh, igen, persze. Baszódj Meg-nek hívnak és a Ló meg a Fasz sarkán lakok. - a fényképezővel becélzom orrát az unszimpatikus idegennek, imádkozom érte, hogy sikeres találat legyen, majd sarkon fordulok és ha elég lendülettel tudom ellökni magamat, akkor áttörök a bengák védelmén.

Apró öröm jelent meg a szívében, amikor igazat adtak neki, de a piciny érzés azonnal elhalt, amikor káromkodásba mentek át a srác szavai. Azonban bármennyire is meghökkentő volt a kapott válasz, nem tudott rá érdemben reagálni, hiszen egy fényképezőgép repült az orra felé, mely bár nem találta el rendesen, mégis kicsit meglegyintette a szaglószerv csúcsát. Ám nem volt túl sok ideje az alig fájdalommal törődni, hiszen a pubi felvette a nyúlcipőt és elkezdett spurizni.
- Fogjátok meg! - adott ki egyértelmű parancsot TJ, de emberei nem tudták követni az utasítást, hiszen "Baszódj Meg" túl sikamlós volt és a mamlaszok keze pedig túl lassan mozdult, hogy sikerrel járjanak. Ez kellett TJ-nek és mintha puskából lőtték volna ki, olyan sebességgel eredt a másik után. Nem vette észre, hogy Bubba és Smithy nem követi: a hatalmas fekete fickó a testsúlya miatt, míg nyurgább és vékonyabb társa egy régi sérülés okán volt képtelen szaladni. Ezért inkább beszálltak a kocsiba és azonnal indítva a motort tapostak a gázba, de idő közben mind a pubi, mind a főnök kikerült a látókörükből.
- Hol vannak?
- TJ keresztre feszít majd minket!
- Indítsd, csak megtaláljuk őket... - nem kellett több Smithynek és TJ után kormányozta a verdát, bár pontosan nem is tudta, hogy merre kéne menniük. Nem úgy TJ... Ő még mindig látta a pubit és még mindig szaladt utána, és bár nem volt az a kimondottam sportember, mégiscsak jól bírta a megterhelést.
- Álljál már meg, baszódj meg! - kiáltotta a srác után, követve őt oda, amerre amaz futott. Bár kétségtelen, hogy előnye volt a másiknak a külváros kicsiny, zegzugos sikátorai és sötét utcái miatt, de ha nem ismerte ki magát itt az ember, könnyen szaladhatott egy zsákutcába.

Még mindig nem tudom, mennyire volt hatásos az ütésem, egyszerűen csak hagyom, hogy a nyamvadt lábaim segítsenek kigázolni a nyakig érő trágyából. Merthogy megszökni sikerült valamilyen isteni beavatkozás folytán. Olyan gyorsan történik minden, hogy nincs időm felfogni. Csak annyit tudok, hogy lélekszakadva rohanok a sötét girbegurba utcák között, s mögöttem erélyes trappolás, s kiabálás, motorbőgés. Valamelyik gyalog követ, míg a többiek csak halálra akarnak gázolni.
- Kösz kihagyom a finomkodó vallatást! - kis pöcs létemre még be is mutatok hátrafelé, hátha jobban felbőszítem. Mindig csak tetteim után korhol le agyam, hogy folyton-folyvást csak magam alatt vágom a fát. Hogyan élek még mindig...?
Újfent lekanyarodok, de pár méterrel a nyirkos, szagos sikátor belsejében egy szögesdróttal szegélyezett kerítés áll. Na én át nem mászok azon, kiszaggatja a drága nadrágomat! Egy helyben toporzékolásra nagyon nem maradt időm, de kellett valamiféle terv, mielőtt még a benga beér, vagy csak tisztán lát. Kipattintom a kártyát a fényképezőgépemből és a konténer mögé csúsztatom. A gépet visszaakasztom a nyakamba, s kerítésmászás helyett felhuppanok a konténerre és onnan, egy nagy lendítéssel ugrok át az épület rozsdás tűzlétrájára. Felhúzom magam és lihegve vigyorgok a fickóra, mikor beér. Nem nézek ki belőle ilyen magas szintű atlétikát. Igaz, a futást egész jól bírta, de lássuk be: kicsi, szálkás alkatú vagyok és hozzászoktam ezekhez a hülye helyzetekhez, meg a mászáshoz, kúszáshoz, meneküléshez. Kizárt dolog, hogy utánam jöjjön. Diadalittasan álldogálok a félkanyarulatban.
- Nem hagyhatnánk magunk mögött ezt az egészet? Elfelejtjük, mintha mi se történt volna. - ajánlom a számomra legelőnyösebbet. Látszik, hogy nem ezzel fogom meggyőzni... - Vaagy, odaadom a gépemet. Vigyétek, de engem hagyjatok! - folytatom tovább az egyezkedést. Valahogy meg kell úsznom, de a kártyát se hagyhatom elvészni. Értékes képek vannak rajta!

Igen, a hátra nyújtott ujj még jobban felbőszítette, olyan volt neki a bemutatás, mint bikának a vörös posztó. És amikor egy olyan vadállatnak, mint TJ, felmutatják a vörös posztót, akkor bizony elgőzöl az agya és olyan hirtelen járja át a testét az adrenalin, hogy pillanatok alatt új erőre kap, hogy csalja a métereket közte és a pubi között. A fotósnak azonban túl nagy volt az előnye ahhoz, hogy valaha is esélye legyen utolérni, így nagyon megörült annak, amikor a srác pontosan abba az utcába fordult be, hiszen ő tudta, hogy az egy zsákutca.
Még vagy fél percre volt attól, hogy utólérje a másikat, így elég ideje volt a pubinak elrejteni a kártyát és felmászni a tűzlétrára. Éppen abban a pillanatban érkezett meg a helyszínre, amikor a srác már fent volt és onnan kémlelte az alatta lévő világot. Amíg a két lehetőséget hallgatta, addig próbált megnyugodni, próbálta csillapítani a légzését, mert valljuk be, eléggé régen volt az, hogy ilyen távot lefutott. Egyre nyugodtabb lett, majd amikor a pubi végzett, válaszolt neki.
- Tudod... rontaná az üzletet... ha egy újság címlapján jelenne meg a pofán. - csillapodott légzése teljesen nyugodtá, majd folytatta. - Úgyhogy nem, nem hagyhatjuk ezt az egészet magunk mögött.
Gondolkodott azon, hogy elővegye a pisztolyát, de még nem volt annyira kezelhetetlen a helyzet, hogy azzal fenyegőzzön. Pedig sokkal egyszerűbb lett volna az a megoldás, mint egyezkedni a pubival.
Ekkor egy hatalmas fékcsikorgás hallatszott a sikátor elejéről, majd TJ egész alakja két erős fényszóró vakító fehérségében úszott. Bubba és Smithy volt az, a kettős végre újra megtalálta a főnökét, majd befordultak a szűk utcába és egészen a kettősig autóztak. Bubba szállt csak ki, a fehér benga még a kocsiban maradt.
- Bocs főnök, nem láttuk, hogy merre szala...
- Nem kell a duma. Lényeg, hogy vagytok. - tekintetét egy pillanatra sem vette le a pubiról, majd megvárta, hogy a néger mamlasz odaérjen mellé.
- Mi a szitu TJ?
- Valami nem tetszik... Először elfut előlünk, aztán meg szaladhatna tovább, de bevár és felajánlja a kamerát. Ennek semmi értelme. - suttogva beszélt a főnök a beosztottjával, majd már újra nagyobb hangerővel kiáltott maga mögé. - Kikapcsolnád már azt a baszott fényszórót? Köszönöm, a kurva életbe!
- Bízd csak rám... - Bubba szavai nyugtatták meg a férfit, majd a hatalmas alak elindult a konténer felé, és a kezét nyújtotta a kameráért.
- Add neki oda! - intézte legújabb mondandóját a pubinak, majd megtoldotta még egy félmondattal. - Ha el akarnál szaladni, Smithy barátom kezében egy kibiztosított pisztoly van és éppen a fejedre céloz vele.
Mutatott ebben a pillanatban maga mögé, és valóban, a fehér beosztott kezében ott volt a pisztoly, tartása célzó állapotot imitált, egyenesen Zack fejére fordítva a fegyver csövét.

Gunyoros önbizalommal ücsörögtem fent. Mondhatni nyert ügyem volt, ami a képet illeti. Persze közrejátszhat jó pár rizikófaktor a lebukáshoz, de úgy érzem kitettem magamért. A legjobban egyelőre a nyakánál kinyúlott, karomnál kiszakadt Guess hosszúujjúmat sajnáltam. Nem olcsó ám egy ilyen!
- Gondolom a betyárbecsület, vagy ha összeakasztjuk a kisujjainkat, az nem elég biztosíték arra, hogy nem jelentetem meg, igaz? - próbálkoztam azért még. Nem szívesen dobnám le nekik a drága gépemet. És ha kiszimatolják, hogy a lényeg hiányzik belőle, akkor végképp lőttek nekem. Ahogy elnézem a gatya derékrészét szélesítő pisztolymarkolatot, akár szó szerint is...
Amikor már kezdtem azt hinni lassan kilábalok a gányából, begördült a felmentősereg. Sajnos az ellenfél oldalán. Pöfögve, vakító fényességgel beálltak, és a kocsi megkönnyebbülten nyikorgott, amikor kiszállt belőle az egyik gorilla. Próbálok fülelni, kivenni miről is folyik odalent a diskurzus, de nem tudok kivenni értelmes szavakat.
- Oh. - nyögöm erőtlen hanggal, de kezeim olyan görcsösen szorongatják a fényképezőgépet, hogy majd' megroppan közöttük. A valódi fenyegetést megérezve felkecmeregtem a tűzlépcsőről, s ahogy a fegyver csövével néztem méteres farkasszemet elindult egy aggódó verejtékcsepp halántékomon. Mennyi az esélye, hogy egy gengszter mellélő? Lassan leakasztottam nyakamból a gépet és egy kevés hezitálás után nem engedtem le a meláknak, inkább a Smithy nevezetű fazon felé dobtam. Remélhetőleg lefoglalta annyira a repkedő tárgy, hogy ne az én menekülésemmel foglalkozzon. Ugyanis el kezdtem a tűzlépcsőn felfelé teperni. Csak meg ne találják a kártyát! ezen gondolatra kicsit fentebbről visszatekintettem, hogy állnak a nyomozással az ifjú detektívek. Apropó detektívek! Annyira arrogáns voltam, hogy eszembe se jutott hívni a rendőröket. Előhúztam telefonomat és bepötyögtem, hogy 911.

Csak a fejét rázta a srác kérdésére, hiszen mindketten tudták, hogy nem így működnek a dolgok ezekben a körökben. Sóhajtott egyet, majd Bubbara nézett és arra a rohadt lassú mozdulatra, amíg felemelte a hurka kezét és zsíros kis ujjait a másik felé tartotta. Természetesen a pubi sem volt teljesen hülye és nem a néger bengának adta a gépet, hanem Smithy felé dobta, aki nem volt szívbajos, mint amennyire a másik gondolta, de annyi biztos, hogy egy célzott lövést azért le tudott adni, mielőtt a fényképező eltalálta. Ugyanezt elmondhatta magáról a kilőtt töltény? Mármint, eltalált valamit? Nem tudta hirtelen megmondani, hiszen a srác gyorsan eltűnt a tűzlépcső tetején, ők pedig nem voltak olyan helyzetben, hogy kövessék. Legalábbis egyelőre...
- Kisfiam, ugye tudod, hogy ha most csalódnom kell, akkor egy ellenséget szereztél magadnak? - kiáltotta el magát TJ, majd tekintetével utasította Bubbat, hogy tegye a dolgát. A hatalmas test megindult, derékból hajolt és felemelte a földről a megfáradt gépet. Jobbról és balról megvizsgálta, kinyitotta a megfelelő fedlapokat, majd felnézett főnökére, aki a fekete férfi szemeinek állásából tudta, hogy gebasz van.
- Nincs benne kártya, a belső memória meg üres.
- Olyan nyelven, amit én is értek...
- Nincs itt a fotó.
- A büdös, rohadt, kurva életbe! - szakadt ki a felismerés TJ-ből, majd közeledett a konténer felé, amit megmászni tervezett.
- Már lelépett és/vagy hívta a zsarukat is. - Smithy hangja törte meg a sikátor csendjét, majd TJ felé fordult és adott neki igazat.
- Megkeresitek nekem a pubit és elhozzátok nekem! - fordult a kettős felé, majd a kocsihoz robogott. - Figyeltessétek a kórházakat, a rendőrségi jelentéseket, az újságokat, az Internetet ... mindent! Nem érdekel hogyan, de a fejét akarom!
Utolsó mondatát már a kocsiban mondta, miután mindhárman beszálltak a járműbe, aztán elindította a motort és eltűnt az éjszakában.

Lehet, hogy nem sok sütnivalójuk van első ránézésre, de meglepően, nem teljesen barmok. Reakcióidőből pedig ötös a pisztolyos. Megint csúnyán alábecsültem az ellenfelem. Ez úgy látszik olyan defektem, amiből nem tanulok, okozzon akármekkora kárt.
Ettől a kellemes ígérettől csak még jobban összerosáltam magam. Semmi kedvem újra belefutni a bengákba, mert kettétörnek, mint egy botot. Belefutni... Valami azt súgja, hogy nem hagyják a véletlenre a következő randit. De ilyenkor mit tehetne az ember? Gubózzak be otthon? Meddig tart megtudni a címem és felfeszíteni azt a korhadt ajtót? Nem tudom mihez kezdjek.
- Halló? Van ott valaki? Kérem feleljen! - aggodalmaskodik a telefonomban a 911-es női operátor. Már épp emelném a fülemhez a készüléket, de nem jön ki hang a torkomon. Nem szaladhatok a rendőrséghez. Mi van, ha nem pitiáner bűnözők? Még az is lehet, hogy van emberük a rendőrségen, vagy akár a kormányon belül is! Semmit se bízhatok a véletlenre, el kell tűnnöm, mintha nem is léteztem volna. Lassan, kinyomom a mobilt és tovább cikáznak a gondolatfoszlányok a fejemben. És mi van, ha nagy senkik ezek a gorillák és egy tanúvédelmi programban érinthetetlen lennék számukra? Nehéz dolog...
A súlyos tehetetlenség végül órákra a tűzlépcsőhöz láncolt és igazi férfihoz méltóan tűrtem a mellkasomra nehezedő terhet. Na jó, nem... Nekiálltam kétségbeesett sírásnak, mint egy kislány, akinek meghúzták a copfját. A nyafi után megembereltem magam, s csak ekkor vettem észre, hogy a sokk tompította fájdalmamat karomban. A fenébe is, félig-meddig elkapott az a golyó. Kifutott arcomból a vér, majd miután nyugtáztam, hogy nem fogok meghalni, lemásztam, eltettem a kártyát és a barátom lakása felé vettem az utat. Amerre alapból tartottam az incidens előtt...