Alig veti meg lábát itt Las Vegasban, de mindig akad egy olyan személy, aki szívesen vállalkozik abban, hogy segítségére legyen. A múltkori férfit jól felpofozta, de azóta sem látta a környéken. Felhívta őt egy lány, hogy szívesen jelentkezne a házvezetőnői állásra. A hír hallatára kicsattanó öröme lett, amit azért a telefonban próbált palástolni a másik elől. Egyrészről, mert Lenát nem akarta egyből elriasztani maga mellől. Megbeszéltek egy időpontot, majd egy helyet ahol találkoznak. Ráadásképp következett az öltözetek lebeszélése, hogy biztosan felismerjék egymást. A saját öltözete egy citromsárga top, amihez egy fodros szoknyát társít. A fehérneműi sem üt el a többi színtől, így ha villantana, akkor sem vonzza annyira a tekintetet. Neki nincs gondja a közlekedéssel, azonban sosem szeret sietni. Később érkezik meg a helyszínre, mint a lány, így van alkalma megnézni odakinn, ahogy eligazgatja gondosan az öltözékét. Pár pillanattal utána lép be a kávézóba, ahol rendesen megy az élet. Szép szemeivel követi Lena alakját, aztán követi egyenesen oda, ahova helyet foglalt nekik. Fürge pincér rögtön ott tüsténkedik a fiatal leányzónál. A saját rendelését út közben adja le neki, miközben elmagyarázza, hogy minden valószínűséggel csatlakozik a másik társaságához. Könnyedén libben oda gyönyörű alakjával a másikhoz. A legkedvesebb hangnemben szól hozzá, édesen szólva hozzá.
- Szia! Nem kellett volna ennyire sietned. - húzza szélesre a mosolyát, aztán minden további nélkül huppan le mellé. Nem a legmagasabb nő a világon, de az öltözködése és alakja irigylésre méltó. Emellett érezni, hogy nyugtató levendula illatát, ami körbelengi lényét. Mikor berendezkedett a beszélgetéshez. Lassan a somolygása elhalványul.
- Szóval a házvezetőnőm akarsz lenni. Megbeszéltük telefonban, hogy mihez értesz, azonban elfelejtettem megkérdezni, hogy nálam e szeretnél aludni? Milyen igényeid vannak? Valamint a piszkos anyagiakról szintén beszélnünk kellene. - magyarázza neki, aztán elhallgat, hogy hagyja kibontakozni a másikat. Némileg segít a másik megszeppentségén, hogy lágyan kinyúl puha kacsójával és megérinti Lenáét. Nem akarja az ágyába csábítani, bár nincs kizárva annak lehetősége, hogy végül úgy végződik.
- Lazítsd el magad, kissé merev vagy. Velem mindent meg lehet beszélni, s nem vagyok az a ordibálós és lehordós fajta. - teszi hozzá a beszédéhez. Megérkeznek az italok, amit természetesen rögtön kifizet. Mikor újra egymás társaságát élvezhetik, akkor elmeséli az eddigi véleményét, benyomását a másikról.
- Egy nagyon kedves lány vagy, akire lassan már húgomként fogok rátekinteni. Nagyon ügyes lehetsz a házimunkákban, s becsületesen elvégzed őket. Szóval akárhogy nézem, jelen állás szerint biztosan tiéd a munka. - rámosolyog megint, aztán iszik a finom körteléből.

Meglepetten pillantok, fel mikor a pincér után azonnal érkezik is Zaria. Az állam kis híján leesik, még nőként is megbámulom hihetetlen alakját. Ez a nő eszméletlen. Óvatosan végiglesek magamon. Eddig a pillanatig teljesen szépnek tartottam magam, csini alak meg minden, na most minden önbizalmam elszállt. Ahogy lehuppan mellém, hirtelen nem tudok neki mit mondani. Nyelek egy nagyot, hogy leküzdjem a gombócot a torkomban. Hirtelen rohadtul izgulni kezdek. Zaria megjelenéséhez kellemes levendulaillat társul, mintha csak csitítani akarná az izgalomtól a torkomba dobogó szívem.
- Jó napot! Nem, nem siettem. Vagyis csak annyira, hogy időben érjek ide.
Kedvesen rámosolygok. Meglep, hogy egyből letegez. Jó én csak akkor fogom, ha ő kéri. Amíg csend borul ránk van időm kidolgozni a monológom, ami most hirtelen kiszaladt a fejemből egy szó nélkül. Végül ő kezd el beszélni, nagy szerencsémre. Mielőtt válaszolnék, átgondolom a dolgot.
- Ömm… Hát nem is tudom.
Érintését bár bíztatásnak szánta, inkább belém folytja a szót. Pislogok párat, hogy visszarázódjak a témához.
- Nem hiszem, hogy szükséges lenne ott aludnom, de ahogy ön gondolja, ahogy kényelmesebb. Még új vagyok itt, nem tudom mennyi idő eljutnom oda. Bár ez idővel kiderül majd. Nincsenek olyan extravagáns igényeim… egy dolog viszont van, ami valójában egy rossz tulajdonság. Nem szeretem, ha folyamatosan megmondják, mit tegyek. Persze ez most hülyén hangzik, mert miért jelenkezek akkor ilyen állásra. Csak annyi, hogy nőből vagyok és úgy érzem magamtól is tudom a dolgokat. Nem kell felhívni a házimunkára, vagy főzésre a figyelmem, mert ezek természetes dolgok számomra.
Mondandóm végeztével kifújom a levegőt. Remélem nem tűntek elvárásnak szavaim. Szépen sikerült elgagyognom, az amúgy három szavas mondatot három órán keresztül. Most már nyugodt vagyok. Az italok megérkeznek. Gyorsan számhoz emelem a poharat és egy nagyot kortyolok a jéghideg narancsléből. Immár teljesen lenyugodva egy nagyon kedves mosollyal fordulok vissza hozzá. Szavai hallatára, mosolyom vigyorrá szélesül és meg sem próbálom leplezni boldogságom.
- Ez nagyon jó. Köszönöm!
Nagyon féltem, hogy nem kapom meg az állást. Ebben a hatalmas városban kész kínszenvedés, egy magamfajta egyszerű lánynak állást… egyszerű állást találni, ami nem ragad meg a prostik szintjén. Főleg jó egy ilyen kedves lánynak segíteni. Bár nem tagadom, fura, és eltekintve a telefonos beszélgetéstől így első találkozásra pöppet megrémültem. Ám ha mindent ügyesen csinálok, minden rendben lesz. Ahogy ő is megmondta, tényleg nem néz ki kiabálósnak
- Hát… de ugye nem kell lesüllyednem a morcos, öreg takarító nénik sötét világába?
Kérdezem nevetgélve, lelki szemeim előtt látva, ahogy vörös fürtjeimet egy hajháló alá gyömöszkélem és feltűröm fehér köpenyem ujjait. Na ezt nem!

Kiszúrja a másik tekintetét, hogy az első pillanatokban miként néz rá. Megmosolyogja a cselekedetét, mikor magára néz, mert abból gondolja, hogy éppen összehasonlítja kettejük kinézetét és testi adottságait. Türelmesen várja, hogy megszólaljon Lena, azonban ez elmarad. Látja a másik feszült testhelyzetét, azonban többet nem csitítgatja, mint a gyermeket az anyja. Mikor hallja a másik karót nyelt köszönését, akkor kedvesen mosolyog rá és kivárja a megfelelő alkalmat a megszólaláshoz.
- Lena. Nyugodtan tegezz engem. A lényeg, hogy itt vagyunk és megtaláltuk egymást. – szól hozzá, miközben folyamatosan figyeli a másik testének rezdülését. Nem sietteti a dolgok haladását, mert abból senkinek sem származik haszna.
- Rendben, az alvás kérdését még meglátjuk. Egyedül lakok ugyan a lakásban, de egy másik személynek tudok biztosítani éjszakára. Több embernek nem.  Az utazás kérdésében neked kell dönteni. Gyakran kerülhetsz forgalmi dugókba. Ha az én véleményem számít, akkor mindenképpen a nálam alvást választanám. Egyrészről reggelente nem kell utaznod, csak felkelni és lemosakodni és felöltözni. Nagyon sok pénzt spórolsz meg vele. Ami a megmondják részt illeti, akkor én teljesen tejhatalmat adok neked. Nem fogok beleszólni a munkádba, ezt előre leszögezem. Egy kérésem lenne viszont hozzád. Nyugodtan szólj rám, ha valamit rosszul csinálok. A rendrakás nem az erősségem. – magyarázza el a lánynak a fennálló helyzetet. Egy két perc szünetet hagy az előbbi elhangzottak után, majd folytatja a következőkkel.
- Ha bármire szükséged van, akkor nyugodtan fordulj hozzám bizalommal. Tudod azt szoktam mondogatni, hogy ahol két fej összetanakodik egymással, akkor ott akár nagy dolgok születhetnek. Mindent meg lehet oldani. – néz felé, miközben egy biztató mosolyt elereszt a lány felé. Leülepszik újra a beszélgetésük, ami részben az ő hibája. Gondolataiba mélyed, hogy az egészet átlássa. Mikor kitisztul előtte a kép, akkor szólal meg.
- Dehogy kell! Fiatal vagy és jól nézel ki. Sehol egy ránc. De szólj rám ha tévedek. – ejti ki a szavakat nevetgélve, aztán az italának maradékát megissza. Közelebb ül Lenához, majd vígan bejelenti.
- Arra a végleges döntésre jutottam, hogy fel vagy véve. Elvégre nekem, egy hozzád hasonló ügyes teremtményre van szükségem. Kétség kívül a kívánságom most teljesül. – kinyúl, hogy megérintse megint bátorító módon a lányt.
- Első körben szerintem lassan elindulhatunk hozzám. Lásd merre lakom, ráadásul a környéket szintén megnézhetjük. Bár itt ezen a részen sűrű a járőröző rendőr. Odafenn meg a házban megbeszélhetjük a többi apróságot egy kellemes italozás keretében. Természetesen nem alkoholra gondolok.

Hamar fel is ajánlja, hogy tegezzem. Erre elvigyorodom és aprót bólintok. Beharapom szám szélét, csupán újabb rossz szokásként. Figyelem, mint kisgyerekek a tanító néni szavait. Próbálok mindent megjegyezni, közben elég természetesen viselkedni, mert úgy látom még az apró ideges rezdüléseimet is kiszúrja. Nem szeretném, ha idegességem rossz fényt vetne rám, még a végén meggondolja magát. A válaszon kicsit elgondolkodom, mielőtt kimondanám. Még a saját lakásomban sem pakoltam ki… a dobozok hegyekben állnak a szoba közepén… ámbár nem hiszem, hogy túl sok minden kéne. Elég ruhát és egyéb cuccokat összeszedni. Majd holnap összepakolok mindent.
- Okés, hallgatok rád. Ha tényleg nem nyűg egy második ember, akkor szívesen ott alszom. Tényleg egyszerűbb. De csak ha nem zavarok! Nem szoktam hangosan rock számokat hallgatni… Néha a szüleim sem vették észre, mikor hazaértem, olyankor pedig azt mondogatták, hogy még a macska is hangosabban jár a lakásban.
Fecsegem belefeledkezve az emlékekbe. Aztán visszahuppanok a jelenbe.
- A tejhatalmat meg végképp köszönöm, meglátod, nem fogod megbánni ezt a döntésedet.
Kiiszom az utolsó korty innivalót is.
- Rendben.
Nem vagyok olyan típus, aki magában tartja a gondjait. Szeretem, ha mindent meg tudok beszélni valakivel. De kell egy kis idő még meg tudok bízni Zariában. Nem arról van szó, nagyon aranyos teremtés, azért mégis idegen.
- Uhh… megnyugodtam!
Látványosan letörlöm a nem létező izzadságcseppeket a homlokomról. Széles vigyorra húzódik arcomra, mikor elmondja mi lesz a sorsom. Már elárultam magát azzal, ahogy az ott alvásról meg egyebekről beszélt. Az elsöprő öröm mégis eláraszt.
- Juppiii!!! Mikor kezdjek? Ma vagy csak holnap?
Kérdezem lelkesedve. Körbenézek nem hagytam-e semmit az asztalon. Ölembe kapom a táskám. A rendőrös megjegyzését nem igazán értem, nem is fűzök hozzá semmit. Talán én vagyok túlontúl külföldi még az itteni szokásokhoz? Miért lenne baj ha sétálunk kicsit?!
- Akár most is indulhatunk. Út közben elmesélhetnéd a szokásaid… meg az elvárásaid. Pl mikor kezdjek reggelente stb.

Természetesen felajánlotta a tegezést, mert nem hinné, hogy túl nagy lenne közöttük a korkülönbség. Ráadásul Zaria fiatalos kinézetű, így senki sem tudná megmondani, hogy 7 év különbség van közöttük. Örül annak, hogy Lenára rátalált, mert úgy érzi, hogy nem lesz rossz társasága. Látja a másik idegességét, ami szerinte egészséges szinten van, s nem az a koros idegesség. Például ha valaki elkezdi rágni a körmét, vagy túl sokat igazítja meg a haját, esetleg a szája szélét harapdálja. Arról fogalma sincs, hogy mi a helyzet a másik otthonában. Mikor válaszol neki, akkor elmosolyodik.
- Nem leszel nyűg számomra. Mindenki szépen ki fog alakulni közöttünk, s megtaláljuk a kellemes együttéléshez vezető szűk ösvényt, ahol kéz a kézben haladhatunk az ismeretlen felé. – válaszol nemes könnyedséggel, aminek a végén elneveti magát. Kezével kinyúl, hogy megint megérintse Lena kézfejét. Hogy milyen halkan tud járni és kelni azt cseppet sem érdekli.
- Szerintem sem fogom megbánni. – szól hozzá, ezáltal megerősítve a lány által kimondott gondolatait. Tudja jól, hogy jól megélnek majd közösen. Örömmel fogadja, hogy nem egy magába zárkózó típus. Ezért külön plusz pontokat osztogat magában a lánynak, ami megerősíti őt a felvételben. Szó, szót követ, és kezdenek belemelegedni a beszélgetésbe.
- Én azt javaslom, hogy holnap. Hazamész, összekészülsz a holnapi napra, aztán eljössz hozzám. Egy részről magaddal hozod a ruháid, meg amit úgy gondolsz, hogy szükséges lesz. – magyarázza el, majd nekiáll készülődni. Mikor látja, hogy semmi sem marad itt, akkor Lena kíséretében kisétál a Macskafoltból. Első dolga körülnézni, hogy milyen a forgalom, aztán lesétálnak a metróhoz, ami a házáig elviszi. Fizeti Lena jegyét a lakásáig, s addig sem unatkoznak.
- Szokásom hat órakor kelni, és éjfélkor lefeküdni. Nincsenek nagy elvárásaim. Az elődöd például pasi volt és csak 8kor érkezett. Leginkább péksüteménnyel tömte a hasamat, amit 8 órakor hozott be a szobámba. Délután három óráig éheztetett, sőt ha a kis barátnőjénél ragadt, akkor két órával többet maradt ott. Válságban volt a kapcsolata. Azután meg alig ettem meg az ebédem, mikor este nyolckor elkészítette a vacsorám. Nos ehhez képest szeretném, ha a reggeli az 7 órakor lenne. Lényeg, hogy ne péksütemény legyen. Az ebédet, ha tudod akkor délután egy és kettő magasságára időzíteni, akkor azzal meg leszek elégedve. A vacsorám, meg mindenféleképpen legyen könnyű. Szeretem a jól fűszerezett ételeket, s nem vetem meg az újdonságokat. – teljesen belemerül a magyarázásba, de ha szükségesnek érezte a lány, hogy ezeket tisztázzák, akkor rááldozza az idejét.
- A takarítást rád bízom teljesen. Megbízom benned. Noh de jöjjön a többi. A ruháimhoz nyugodtan nyúlhatsz, sőt ha szeretnéd valamelyiket felvenni, akkor megteheted. Ha van pasid, s itt tudtok találkozni, akkor nyugodtan hozhatod, sőt akár szeretkezhettek a lakásban, ha nem vagytok túlságosan hangosak. Idegennek ne nyiss sosem ajtót, majd jelzem, hogy kik azok az emberek, akiket minden további nélkül beengedhetsz. Állat kérdése szerintem egyértelmű. Ebben a bérházban van egyedül megtiltva az egész. Azt hiszem egyelőre ennyit tudok neked mondani.

Gyengén elmosolyodom. Számomra ez a nő egyre érdekesebb. Mintha egy film kockáiból lépett volna elő, egy jól megmunkált karakter. Mind beszéde, mind megjelenése szokatlan, ám szavait idézve, majd minden ki fog alakulni. Zariával kilépünk a nyüzsgő utcára, az- az érzésem támad, mintha egy röpke pillanatra minden tekintet ránk szegeződve megfagyna, a következőben megint mindenki futva koptatja a járdát. Arcomat elfutja a pír a szégyentől, hogy nem tudom olyan gyorsan előhalászni pénztárcámat, mint ő. ilyen többet nem fordulhat elő. Csak a megállóban válaszolok neki, menet közben túlságosan lefoglalt az utcanevek memorizálása. Ha minden igaz még ma vissza kell ide találnom.
- Igazából nem kell különösebb pakolászás, a fontosabb dolgaim, mind egy dobozban vannak.
Nem vagyok az a típusú ember, aki tárgyakhoz ragaszkodik. Egy apró dobozban vannak a legfontosabb fényképek… a többi csak könyv. A következő kérdést egy nagy sóhaj kíséretében merem csak feltenni. Hogyan is feledkezhettem meg az én csodaszép Álmomról?
- A bérházban… lehetséges eltárolni egy motort?
Rá sandítok várva reakcióját. Összeszorul a gyomorom az elődöm hallatán. Vajon hogyan végezte? Nem csodálkoznék, ha kiderülne a férfi diszkréten eltűnt. Zaria amolyan csendes bérgyilkosnak néz ki. Na, jó csak túl sok krimit olvastam.
- Annyira utálod a péksütit, hogy még a házi készítésűt sem viseled? Nem áll szándékomban azzal tömni… deee isteni finomságokat tanultam. Hátha megtöröm a péksütiátkot. Ömm egy kérdés. Vegetáriánus vagy?
Igyekszem minden részletre odafigyelni, ha valami nem egyértelmű rákérdezek, ne legyen később baj belőle. Még véletlenül sem szeretnék rosszat újdonsült bérgyilkosfőnöknőmnek. Ahogy a megbeszélés csevegéssé lágyul arra eszmélek egészen megkedveltem a lányt. Ennek nagyon örülök, igazán nagy teljesítmény tőlem. Végre van kinek bizonyítanom a főzőtudományom. Titokban ő lesz a kísérleti alany. Szeretek új recepteket kipróbálni, ő meg megkóstolni. Rossz természetesen nem sülhet ki, a kaja garanáltan finom lesz… Mikor megemlíti, a pasi ügyet kissé leesik az állam főleg mikor lazán közli a szeretkezést. Pár döbbent pislantás után tudok értelmesen megszólalni.
- Nincs senkim, de ha lenne, akkor sem szeretném „bepiszkolni” a kölcsönszobát.
Könnyed vigyort ejtek felé. Van én nekem kislakásom, amiben elintézhetem a pasiügyeket… amilyenre persze nem fog sor kerülni… egy darabig biztosan nem.
- A ruhásat pedig köszönöm, én is felajánlom ugyan ezt.
Kicsit újra elszégyellem magam. Vajon illetlenség ezt mondani? Mázli, hogy nincsen kiskedvencem.
- Kisállatom sincs. Valahogy nem szeretnek az állatok.
Elhúzom a szám. Még az aranyhal is feladta, egy hét pátyolgatás után.Az emberekkel jobban bánok.

Neki egyre inkább tetszik a kis Lena. Természetesen nem szólja el magát, hanem türelmesen várja a pillanatot, hogy meglephesse egy pár dologgal. Egyelőre nyugodtan cseverészik, s próbálja elnyerni a bizalmát. Nem zavartatja magát, mikor kilépnek az utcára, és sok érdeklődő tekintet rájuk szegeződik. Megszokta, hogy a külseje miatt gyakran néznek rá az utcán, sőt ráfütyülnek. Amint ez a gondolat átfut az arcán, máris egy elismerő füttyentést lehet hallani. Mivel ő a feltűnőbb, akkor leginkább ő kapja ezeket, de néha hallani, mikor hasonlókat mondanak körülöttük az emberek: „ Nézd már milyen helyesek!” Úgy tűnik a másik jócskán lefoglalja e tény, hogy Li-vel együtt talán az ő alakja feltűnőbbé, sőt vonzóbbá válik mások számára. Így kénytelen kifizetnie a másik utazását, mert eléggé figyelmetlenné válik. Különösebben nem zavarja, sőt szórakoztatja.
- Rendben, akkor még jobb. Akkor nincs más választásod, hogy pár segítő kezet találsz. Én biztosan nem fizetnék a költségekért. Pár erős férfi kezet be kell szerezni, aztán jöhetsz hozzám. Én legalábbis ezt csinálnám a helyedben. Hidd el vannak még olyan férfiak, akiknek csak a bájos mosolyod kell. Nem kell hozzá combnyitogatás, vagy ígérgetés. – beszél neki nyitottan a dolgokról, mert ez szintén része az együttélésüknek. Szeretné, ha úgy tekintenének egymásra, mint a világ legjobb barátnői, akik mindenről nyíltan és kendőzetlenül tudnak csevegni. Szokjon hozzá, vagy szökjön meg. Ez a két lehetőség áll fenn.
- Motor? Szeretnél egy motort? Nos a bérházban nem, de a garázsban tárolhatod. Öt perc séta, s máris ott az ember. Szóval ha ilyen igényed van, akkor nyugodtan. – adja meg a választ, mikor áttérnek kicsit az étkezés témakörébe. Elmosolyodik, mikor a másik azt vonja le következtetésként, hogy utálja a péksütit. Nem utálja, csak nem szereti, ha sokat adnak neki.
- Szeretem a péksütit, csak elődöd reggelente 5 kilogrammot vett mindig. Bejött a szobámba, beszólt itt a reggeli, meg egyem meg mind, mert drága volt. Én ennyi péksütit hol tudnék megenni, főleg reggel. A házisütiket szintén szeretem. Nem vagyok vegetáriánus. – válaszol neki a kérdésére gyorsan.  Mikor a szeretkezés dolog jön elő, akkor kénytelen elkuncognia magát. Aranyosan viselkedik Lena.
- Kölcsönszoba vagy sem, nyugodtan szexelhetsz akárkivel. Lényeg az, hogy ne azt halljam például este nyolc után írás közben. Áhhh Lena! Olyan jó szűk vagy! Vagy fordítva. Nőből vagyok. – hangsúlyozza ki, egyben megadta rá a választ, hogy mi történne. Azonban jobb ha nem mondja ki, mert a végén elijeszti a lányt, hogy mennyire perverz egy írónő.
- Rendben, a ruha témát még odafenn megbeszéljük. – jön az állatokkal kapcsolatos feszegetés, amit szintén letudnak. Mire észbe kapnak, akkor szállhatnak le a metróról, aztán egy tíz perc séta után, már a kellemes nőies berendezésű nappali szobában pihenhetnek.
- Nézz körül nyugodtan. Ha valamit hiányolsz, akkor szólj és beszerezzük.

- Akkor megértem… biztos túl vékonynak talált… mint a boszorkány a mézeskalácsházban… Aztán mikor jó súlyban vagy megevett volna.
Nézek rá teljesen komoly arccal, aztán nem bírom és kifakad belőlem a nevetés.
- Ne haragudj, csak viccelek!
A nevetés csak percek múlva csillapul, főleg mert elképzeltem, ahogy Zaria a felismerhetetlenségig eszi magát a sütikkel. Mentegetőzve emelem magam elé kezeimet.
- Jó-jó nem fog ilyen előfordulni, remélem, nem nézel ennyire neveletlennek.
Végig mutatok magamon.
- A motorra visszatérve. Már van egy… Motorral jöttem Vegasba. Csak a hajón hagytam magára.
Leszállunk közben a metróról. Hirtelen annyira sok ember toszul körénk, hogy egy pillanatra elvesztem magam mellől Zariát. Egy kis időre megpillantom és átnyomakszom két férfi között és megragadom a lány kezét.
- Jahj, bocsika, csak elsodortak.
Kiértünk az utcára. Végre. Egy kis séta után megérkezünk. Kívülről egy sima bérház. Ám amint Zaria lakásába érünk tátva marad a szám. Kifinomultan berendezett, igazi nőies otthon.
- Gyönyörű!
Mormolom csendben megtorpanva az ajtóban. Belépve gyorsan levetem cipőimet nehogy összekoszoljak valamit. Nehezemre esik elhinni, hogy nem tud rendet tartani. Minden élére állítva kristálytiszta csillogással.
- Most komolyan, minek kellek én ide? Vagy azóta nem nyúltál semmihez mióta elment az a srác?
Kérdezem kicsit gonoszkás hangsúllyal hangomban. Követem őt beljebb. Ujjaimat szórakozottan végighúzom a kanapén.
- Jó én már annyit csevegtem magamról tök feleslegesen, szeretnék rólad is hallani valamit.
A munkáján kívül semmit sem tudok róla. Innen semmi sem hiányzik, egy dolgot kivéve.
- Hát lehet elhamarkodott, de szerintem hiányzik innen egy kis virág. Üresek a vázáid.
Kicsit kritikusan. Kedvem támadt mindent elborítani csodaszép virágokkal, amiknek fantasztikus illatuk lesz majd. Bár tényleg minden tökéletes itt, hiányzik az élet. Mintha itt minden aludna. Ezt azonban nem akarom mondani, semmi pénzért nem szeretném megbántani.
Lassan körbefordulok a szoba közepén, ami egyre jobban tetszik.

Hallgatja Lenát a vékonyságról, meg a boszorkányt a mézeskalács házzal. Felhúzza a szemöldökét, mert sosem hallott erről. Pláne az a furcsa a másikban, hogy nagyon komolyan mondja az egészet. Ez egy új helyzet, aminek minden egyes percét elraktározza magának. Az utána kifakadó nevetést szintén felteszi az érdekes dolgok listájára. Az pedig érdekes elgondolás a másik részéről, hogy Zaria túltömje magát süteményekkel, míg nem csak szimplán gurul a földön.
- Nem haragszom, csak néha érdekes dolgokat tudsz mondani. – vallja be őszintén, majd magában eldönti, hogy utána néz az említett felfalós történetnek. Ráadásul nem lehet őt felhizlalni, mert nem csak sétálni szokott a szabad idejében. Jár aerobikozni, meg futni. Nem hagyja ki a testének formálását, karban tartását. Áttérnek a motoros témára.
- Akkor megkapod a garázskulcsom, s oda beparkolhatsz vele. – ejti ki a szavakat könnyedén, mert nem hinné, hogy elveszítené Lena a kulcsot. Ha igen, akkor kénytelenek lesznek garázsajtót leszedetni, újat felrakni. Ut közben egy rövid időre elvesztik egymást, azonban a lány találja meg őt hamarabb. Könnyed séta után megérkeznek a lakásába, ahol kíváncsian várja a másik véleményét. Kimondja az ifjú házvezetőnő, hogy milyennek találja a helyet, aminek csak örülni tud. Nem hitte volna, hogy el fogja nyerni a másik tetszését.
- Nem nyúltam semmihez, mivel nem erősségem a takarítás. Próbáltam valamit csinálni, de úgy vélem összekoszoltam azokat. Ellenőrizd le, ha akarod. – ha rászánja magát a másik, akkor ekkor már észreveheti, hogy itt koszos minden. Mikor partnere arra kéri, hogy meséljen magáról, akkor elmosolyodik. Sosem volt az erőssége, az ilyen mesélj magadról valamit dolgok. Megvonja a vállát, miközben könnyedén ledobja magáról a felesleges ruhadarabokat, csak, hogy a sárga fehérneműiben lehessen. Egy cseppet kivár, aztán a lányhoz sétálva hátulról magához öleli.
- Szeretem a nőket, főleg az ilyen vidám teremtéseket mint te. A virágos ötleted tetszik. De térjünk rám. Ugye? Hmm, de remélem nem lépsz le, ha meghallasz pár dolgot. – finoman végighúzza ujjbegyét a másik csodás kis ajkain. Dús telt idomai nekinyomódnak a másik hátának.
- Zaria Abigail Li vagyok, Tokyo-ban születettem. Jelenleg 27 éves vagyok, de ettől még húsz évesnek vallom magam. Nem vagyok finnyás, ezért mindent megeszek, amit elém raknak. Csupán arra vagyok allergiás, ha mindig ugyanazt kell ennem. Mint tudod írónő vagyok, aki jelenleg ihletet keres a következő könyvéhez. Gothicus stílusú zenéket hallgatok a legszívesebben, de emellett jelentősen hallgatok alternatív rockot és világzenét. Kedvenc színem a szürke. Bisex nő vagyok, aki emellett bevállalós. – meséli el neki, aztán ráveszi a másikat, hogy forduljon vele szembe. Kedvesen mosolyog rá, aztán közli vele a következőt.
- A kávéházban láttam, hogy miként nézed a kebleim. Gondolom kíváncsi vagy rájuk. – ezzel egyetemben az egyik kezét elkapja Lenának, hogy odaigazgassa a telt kebléhez. Kíváncsian néz rá, hogy vajon erre mit fog tenni? Vajon azon nyomban elmenekül?

- Tessék? Nem ismered?
Kérdezem tettetett kiakadással és a hajamba túrok, majd lemondóan legyintek.
- Nem gáz. Majd nézz utána, egy csomó európai mese… ezeken nőttem fel.
Mondom mosolyogva. Megvonom vállamat.
- Sokan mondták már, hogy zakkant vagyok, pedig csak sok mesét néztem gyerekkoromban. Nem kell megijedni, nem a diliházból szöktem.
Vigyorgok mint akinek elmentek otthonról. Mondja, hogy odaadja a garázskulcsát. Azt hittem kapásból eltiltja a motort. Vonásaim normálissá igazodnak.
- Köszönöm, tök jó! Majd motorozhatunk, ha szeretnél… motoroztál már?
Felcsillan a szemem és átéléssel kezdek fecsegni a motorról. Szóval nem nyúlt semmihez. Elvigyorodom.
- Akkor holnap kitakarítom a lakást, jó? Újra a fénykorában lesz!
Jobban szemügyre véve tényleg elég porosak a bútorok, de ez nem nagy gáz. Körbe sétálok a nappaliban megnézegetem a könyveket meg a lemezeket a polcokon, mire visszafordulok, hogy mondjak neki valamit már egy szál fehérneműben császkál. Hirtelen el is felejtem mit akartam neki mondani. Zavartan visszakapom a polcok felé a fejem. Oké nőből vagyok, láttam már ilyet, de én sem szeretem ha öltözés közben néznek, gondolom ő sem. Még váratlanabbul ér mikor átölel.
- Jah…
Fújom ki egyben a bennem ragadt levegőt. Cseppet megijedtem. Ez mégis mi akar lenni?
- Nem lépek le, mondd csak! Nem vagyok az a menekülős típus.
Húzom mosolyra ajkaimat. Végigfut gerincem mellett a hideg mikor megérint. Felmerül benne a kérdés: most mi lesz? Vagyok annyira kíváncsi, hogy megvárjam. A furcsa írónő… eléggé furcsa… nagyon, nagyon! Mesélni kezd magáról, aminek kifejezetten örülök. Egyrészt mert ezek szerint bízik bennem annyira, hogy elmeséljen magáról sok mindent, másrészt kicsit eltérünk az előző témától. Annál a pontnál mikor kijelenti bisex csak nyelek egyet. Valahogy erre nem tudok mit kinyögni. Inkább terelem a témát. Próbálok nem úgy tűni mint, akit zavar ez az egész, csak hát na…
- Tokyo biztos szép! Biztosan teljesen más világ, mint London.
Maga felé fordít. Annyira közel állunk egymáshoz, hogy érzem arcomon leheletét. Kedves mosoly kíséretében hátrébb lépek egy lépést. A következők gyorsan történnek, nincs esélyem védekezni. Arra eszmélek, hogy a selymes melltartó nyomódik tenyeremhez. Arcom színe a hajaméval lesz megegyező és mentegetőzésbe kezdek, Pontosabban próbálom meggyőzni az igazságról. Kezemet elkapom onnan és zsebre vágom. Nem igazán tudom egy ilyen helyzetet hogyan kell lereagálni, így lehet cseppet goromba vagyok.
Nem én nem vagyis de… csak… na jó… bevallom, igen megbámultalak, de csak azért mert feltűnt én elbújhatok mögötted annyira gyönyörű vagy. De nem néztem a melleidet.
Kikerülöm és lehuppanok a kanapéra. Arcomra a döbbent grimasz helyett elvont mosolyt erőltetek.
- Szerintem… hazaugrok, elhozom a cuccom, és egyben el tudom hozni a motort is, hogy holnap már ne keljen ezzel bajlódni. Max pár óra és itt vagyok.
Szinte felugrok ültemből, megigazgatom a ruhám és várok Zaira engedélyére. Úgy érzem mégsem akarom megtudni mi lesz ennek a vége.

– Igen jól hallottad. Nekem ez kimaradt az életemből. Tokyo-ban sosem láttam ilyen meséket, csak az ottaniakat, ami teljesen más jellegűek. – magyarázza el újdonsült barátnőjének, mert annak tartja ezt a vidám és életre való lányt. Mikor amaz azt mondja, hogy nézzen európai meséket, akkor bólint rá egyet, hogy megértette.
– Én biztosan nem állítom rólad, hogy diliházból jöttél. Egyáltalán nem ítéllek el azért, ami jelenleg vagy. S bármivé válj, az sem számít. Szóval engedd el magad, és bátran beszélj csak mindenről. – támogatja meg beszédét egy szép mosollyal, ami a másik vigyorgásának a párja. Látja, hogy miként változik meg a másik arckifejezése a motorozásnál, így úgy véli a másiknak a szíve csücskét jelenti. Elraktározza magában az újabb információt, mert érzi egyre jobban kikristályosodik a következő könyvsorozatának szereplői, jellemvonásai. Azonban ez nem elegendő, s nem inspirálja őt annyira, hogy belefogjon az egészbe.
– Még sosem ültem motoron, de szívesen elmennék veled, mikor szabadabb vagyok. – ígéri meg előre, hogy nincs ellenére a kalandozás, meg az újdonságok felfedezése. Témát váltanak, s a mostani állapotokról kezdenek el beszélni. Hagyja újra a másikat sétálni, hogy felfedezze Zaria ügyetlenségeinek nyomait. Valamennyire tiszta lett, de kis maszatolásokat észre lehet venni. Biccent újra, hogy az mindenképpen jó lesz, ha keze ügyébe veszi a dolgokat. Tán lehet az alkotásának visszahúzó ereje a körülötte levő rendetlenség vagy piszok tenger?  Mosolygásra készteti, hogy nő létére Lena nem tud ránézni. Egyáltalán nem zavarja, ha a tekintetével nézi. Öröm számára, mikor meghallja, hogy nem az a menekülős típus, amivel szinte zöld utat enged a keleti szépségnek. Próbálkozik a másik a helyzetből kimenekülni, azonban már réges-régen benne van a csapdában. Mikor közös erővel hozzáérnek a fehérneműjéhez, akkor várja, hogy a leányzó kellemesen rámarkol, azonban ez elmarad. Sokkal inkább elpirul, amitől csak még vonzóbbá válik a szemében. Ezek után látni a másikon, hogy szeretne elmenni, azonban az engedélyére vár. Normálatlan lenne bármilyen engedélyt kiadni, hogy elmehet vagy sem. Egyrészről a másiknak kell eldöntenie, hogy képes e megbirkózni a jelenlegi helyzettel.
- Szerintem menekülni akarsz előlem, a helyzetről nem beszélve. Nemrég olyan bátran mondtad, hogy nem vagy az a menekülős típus, most meg. – sóhajt fel, miközben hátranyúl a hátához, hogy kikapcsolja melltartóját. Mikor megtörtént, akkor letolja a finom bugyiját. Odasétál meztelenül, kecsesen lépkedve.
- Ráadásul megsértettél azzal, hogy nem fogtad meg őket rendesen. Nem kaptam egyértelmű választ tőled. – odahajol Lenához, hogy megfogja a karját, aztán magához vonja a másik testét. Határozott rántás, a végeredmény, hogy egymáshoz simulnak jócskán.
- Bevallom neked, minden regényem előtt szeretek új tapasztalatokat szerezni. Azokat elraktározom magamban, aztán belőlük írok egy könyvet. A bisexet csak mondtam neked, de itt most veled szívesen kipróbálnám a leszbi témát.   – kúszik be különben az egyik tenyere a vörös pulcsi alá, hogy a végén rásimuljon a tenyere a másik telt idomaira.
- Látom rajtad, hogy kíváncsi vagy. Én úgy szintén. Csak kipróbáljuk, aztán valamivel okosabbak leszünk.

- Biztosan tetszeni fog!
Jó ezzel a mese témával nem zaklatom többet. Büszke vigyort villantok rá.
- Köszike, te azon kevesek közé tartozol akik nem spuriznak el tőlem.
Örömömben tapsolok egyet, mikor mondja, hogy szeretné kipróbálni a motorozást.
- Csak szólj, bármikor elmehetünk! És nem kell félj! Tudok vigyázni még egy emberre!
Biztatón nézek rá. Tényleg tudok rá vigyázni. Mély csend telepszik ránk. Tétován szorongatom táskámat és egyik lábamról a másikra ácsingózok. Engedne már el.
Félig kérlelőn nézek rá. Légyszi had menjek. Aztán megint jöhet a mentegetőzés.
- Nem, nem menekülök Zaira. Csak... Ó basszus.
És még én érzem magam cseszettül. Megadón ejtem ki kezemből a táskát és csapom karjaimat az oldalamhoz. Basszus basszus basszus. Leveszi melltartóját, aztán a bugyiját. Miért nem csenget be valaki most? Még az a baj, hogy nem fogtam meg? Hát ez vicces. Kényszeredetten elvigyorodom.
- Nem szokásom nőket letapizni... és most sem készültem ilyesmire.
Mondom kicsit hisztisen. Arra már nem reagálok mikor megfogja karom és magához von.
- Utoljára két éve voltam ilyen közelségben... Egy férfihoz.
Mondom cinikus hangsúllyal. Én nem szeretnék megszabadulni a ruháimtól. Nem akarom, hogy anélkül lásson.
- És most pont egy ilyen témájú könyvet szeretnél? Remek... Majd szeretnék egy dedikált péld...
Hideg ujjai becsúsznak a pulcsim alá. Erre tényleg köpni- nyelni nem tudok. Tenyere rám simul, még így is megremegek.
- Zaira!
Kezemmel kivezetem onnan az övét. Nagyot sóhajtok.
- Nem ezért vagyok itt. Kíváncsi vagyok, de nem ezekre.
Nem látom szemében, hogy meggondolta volna magát. Végső próba aztán feladom, úgy tűnik nem értek a kifogásokhoz és nem bírok el egy nővel. Nem akarom megbántani ám ez mégis túlzás.
- Kicsit furcsa, ez így első napra. Kétlem, hogy én ki szeretném ezt próbálni.
Vajon mire vár? Kétségbeesetten keresem a kiutat ebből a nagyon buta helyzetből, de a csapda bezárulni látszódik. Nyelek egyet a gombóc leküzdéséért de hatástalan.
- Jó, feladom.
Ezt az egyet akartam elkerülni, a múlt térképként rajzolja át testemet.
- Egyrészt ezért nem mutogatom magam ruha nélkül...
Suttogom és egy határozott mozdulattal kibújok a pulcsiból. Karjaimat válltól könyékig a varratok hegei díszítik. Kulcscsontom is végig van szabdalva egy hosszú ívben. Megfordulok tengelyem körül. A hátamon is egy hosszú vágás kidudorodó maradványa.
- Most én kérlek, ne menekülj... Frankeinstein elbújhatna...
Mondom kesernyés humorral.

Nem válaszol semmit a mesés témára, mert ameddig nem lát egyet vagy kettőt belőle, addig nem tud véleményt formálni róla. Ráér később, mert ezen kívül más fontosabb dolgok is vannak. Egy természetes mosolyt villant, mikor a másik a dicséretet elmondja, hogy ő nem az a elszelelős fajta. Az események úgy alakulnak, hogy a másik kissé kislány módjára viselkedik. A tapsolást nem tudja máshová rakni. Csak a motoros témánál szólal meg.
- Szerintem úgy fogok beléd csimpaszkodni, mint egy kígyó, hogy le ne essek a motorrol. Ha leesek, akkor keményen összetörheti magát az ember. – válaszolja nyugodtan, amolyan tényként, mint félelemből adódóan. Megbízik a másikban annyira, hogy ne állandóan a motor leesésre gondoljon. Kíváncsi, hogy milyen száguldozni egy motoron, mert hasznos dolog lehet a könyvében.
- Nem menekülsz? Akkor mit teszel? – szól vissza, mert látja a másikon, hogy kissé megzavarta a lelki világát. Meztelenné válik a másik előtt, aztán csak hallgatja, hogy milyen sötét titkokat árul el magáról. Nyitott az egész lénye ezen dolgokra, így issza magába, mint egy isteni ambróziát.
- Igen, ilyen témájú könyvet szeretnék. Ami azt illeti, szerintem nő vagy férfi teljesen mindegy. Két év hosszú idő, s itt az idő, hogy valaki foglalkozzon veled – búgja oda lázasan, sőt van annyira pimasz dög, hogy alá nyúljon a másik blúzának. Érzi a másik testén a remegést, miközben a nevének kimondására kérdőn néz a másik.
- A tested megremegett az érintésemre, ráadásul kéjjel teli sóhajtással szólítottál. – magyarázza el, hogy a másik reakciói teljesen mást mondtak. Mikor a Lena barátnője kijelenti, hogy feladja, akkor pajkos kuncogás tör fel belőle, miközben egyik kezébe veszi a lány állát, hogy lágyan megcirógassa.
- Vicces vagy, ezt meg állapítsam. Nem harcoltál ellenem valami sokat. – megmozdul az előtte levő, hogy levesse a ruháját, hogy felfedje múltjának barázdáit. Csúnyán néznek ki első látásra, de nem veszi le róluk a tekintetét. Inkább alaposan vizsgálni kezdi őket, míg meg nem fordul a beszélgető társa. A hátán levő maradványokat úgyszintén megvizsgálja amennyire lehet, majd a végén odasétál hozzá, aztán érzékien odabújva hozzá a fülébe búgja.
- Nekem tetszenek. Olyanok, mint a tetoválás, csak ezek nem állnak össze képpé. Most már mehetsz, várni foglak. Vagyis mindjárt odaadom a lakáskulcsom másolatát. – nyom egy csókot a másik kulcs csontján lévő emlékre, sőt megsimogatja a másik hasát. Végül elengedi, s odaadja neki a kulcsot, hogy be tudjon menni. Nem szól hozzá többet, csupán visszaöltözik fehérneműibe, hogy végül célirányosan a laptopja elé üljön. Megkezdődik a várakozás. Vajon tényleg vissza fog jönni?

- Nem hajtok, majd olyan gyorsan. Vigyázok rád!
Nem kell sokat győzködni a motorozással kapcsolatban, ennek örülök! Látom rajta a félelem cseppnyi jelét. Persze neki még új élmény… én már nem félek. Nem vitatkozom vele. Mást mondok és mást cselekszek. Szerintem menekülök, ám gyerekesen viselkedek. Na, mindegy.
- Elvagyok így is. Nem hiányzott a törődés a két év alatt.
Közönyös képet vágok. Ez az igazság. Nem vágytam sem férfire sem nőre… bennem van a hiba? Nagy szemekkel meredek rá. Én… én megremegtem az tény… most vagy neki jó a szeme és kiszúr mindent vagy én nem ismerem fel a saját érzéseimet!
- Nem volt kéjes sóhaj. Az a sóhaj a feladás jele… és igen megremegtem, mert jéghidegek az ujjaid.
Hagyom, hogy ujjai közt tartsa államat, megcirógassa. Csak mikor elenged, akkor nyögöm ki az újabb választ.
- Nem vagyok harcos amazon.
Vonom meg vállam. Úgy nézi a hegeket, mintha egy térkép lenne. Figyelem arca rezdüléseit, amik semmi jelét nem mutatják megdöbbenésnek vagy undornak. Hátat fordítva neki érzem tekinteté amint végigpásztázza minden kis centimet.
- Látod, így jár az, aki nem vigyáz motorral. Én inkább megszabadulnék tőlük… vagy mégsem, jó emlékeztetők.
Meglepetten pillantok rá. Mi ez a hirtelen változás?
- Köszönöm! Ha szeretnéd, visszajövök ma. Ha nem akkor holnap reggel itt leszek.
Hadarom, el mielőtt hozzám hajolna és csókot lehelne kulcscsontomra vagy megsimítaná hófehér, libabőrtől barázdás hasamat. Szemeim lecsukódnak egy tized másodpercig. Ellép tőlem és öltözik. Hozzám kell szoknom az ingadozásaihoz. Hálás vagyok az engedélyért. Hitetlenkedve bámulom, ahogy faképnél hagy és leül a laptopja elé mintha itt sem lennék. Zsebre vágom a kapott kulcsot, felveszem a pulcsimat. Mellé sétálok.
- Akkor, viszlát később Zaria!
Óvatosan megérintem vállát. Kifele menet felkapom ledobott táskámat és gyors léptekkel kiviharzok, a lakásból még mielőtt visszatartana. Beugrok az éppen akkor érkező liftbe, kis híján fellökve utasát. Elindul. Fejemet nekidöntöm fejemet a hideg falnak. Hát ez érdekes volt. Le kellett lépnem, de már várom, mivel fogad majd mikor visszatérek.

/ 3 óra múlva/

Három órája menekültem el Zariától. Most itt ülök egy padon a nyüzsgő utcán és szedem össze minden energiám a visszatéréshez. Közben szemerkélni kezdett az eső, nagyon remélem nincs kedve leszakadni az égnek. Ilyet, Las Vegasban eső... Na induljunk. Átdobom vállamon a sporttáskát amibe ruháimat pakoltam. Nem sok mindent hoztam, két hálóing, pár póló és farmer. Ha valamit otthon hagytam majd elugrok érte. Felszállok a motorra és mintha meghallgatták volna odafent szavaimat ömleni kezd az eső. Ami a homokkal és szmogos levegővel keveredve szinte már sár. Fasza. Minél előbb vissza kell érjek ha nem akarok bugyiig átázni. A bukósisak meg a motorosruha ugyan véd valamicskét de vállamra lógó hajamat semmi sem fedi, és a táska sem vízálló. Menet közben elhaladok egy virágbolt mellet. Még a késői órák ellenére is nyitva van. Inde még beballagok és veszek egy csokor észveszejtő illatú fréziát. Persze nem úgy fogok beállítani Zariához, hogy szia vettem neked virágot. Miért ne kezdhetném most a virágos tervem megvalósítását? Jól becsomagoltatom, nehogy baja essék. Visszapattanok az Álomra. Kerülővel megyek legyen még időm összeszedni magam, mielőtt ismét össze leszek zárva zakkant írónőmmel. Felötlik bennem, hogy ma még egyikünk sem vacsorázott. Kéne valami harapnivaló. Egy könnyed saláta mindenkire jó hatással lesz. Ezek szerint keresnem kell egy élelmiszerboltot, nem is fogok olyan hamar hazaérni. Jó pár embert megkérdezgetek mire valaki normálisan útba tud igazítani, és miután mindent megvettem egyenesen Zaria lakása felé irányítom a motort. Ekkorra már mindenemből csöpög a víz, ami nem sokat dob hangulatomon. Bő negyed órába telik felkutatnom a garázst ahova beparkolok, majd gyalog, immár bukósisak nélkül spurizok. Hogy miért hagyom ott a sisakot? Mert feledékeny vagyok és ismerve magam száz százalék otthon hagynám holnap. A ház mostanra teljesen csendes, bizonyára sokak aludni mentek már. Felliftezek. Hirtelen szívem újra torkomban kezd dobogni, pulzusom az egekbe szökik. Annyira remeg a kezem, hogy alig bírom kinyitni az ajtót. Némán surranok be a lakásba, ahol csak a laptop világít a nagy sötétben.
- Szia!
Sustorgom a gép előtt gubbasztó nőnek. Lábujjhegyen eltipegek a konyhapultig hogy lepakoljam a cuccokat. Nem szeretném megzavarni Zariát.

Mi mást csinálhatna egy dolgos írónő egy laptop előtt? Annyit, hogy lázasan püföli a billentyűzetet, mikor a megszállt ihlet alapján leírja a gondolatait. Három óra alatt pedig negyven oldalnyi szöveget gépel be. A nagy sötétségben és csendben nem veszi észre a visszaérkező lányt. Nem számított a visszaérkezésére, de mikor meghallja a hangját, akkor valami mézes-mázos ördögi mosoly kerül fel az arcára. Mivel ebbe a negyven oldalba belefáradt, sőt éhesnek érzi magát. Elmenti az írást, aztán kikapcsolja a gépet. Fehérneműben van, mert nem volt alkalma felvenni a hálóingét. Most jut eszébe, így egy nagyon szívdöglesztő darabot kap fel magára. Nyújtóztatja a végtagjait, aztán halk léptekkel újdonsült kabalájához oson, hogy a viszontlátás örömére megölelje hátulról. Nem egy jól átgondolt cselekedet, mert rögtön átázik a finom anyag, ezáltal átlátszóvá téve, mi van mögötte.
- Te vizes vagy Cukorfalatom – jegyzi meg, így ellép tőle, hogy lehúzza magáról az átázott hálóinget. Eldobja a földre, ahogy eddig szokta. Egy könnyű mozdulat az egész és nem veszít vele túl sok energiát.
- Gyere fürödjünk meg együtt. Nem akarom, hogy megfázz az eső miatt. – újra ott van Lenánál, hogy elkezdje levetkőztetni a másikat. Egészen határozottak a mozdulatai. Amikor van alkalma, akkor néha belesimít a másik oldalába vagy beletúr lágyan a hajába.
- Nem hittem volna, hogy visszajössz azok után. Igazán feldobod az estém. – mosolyog rá, miközben kissé leáll a vetkőztetésével. Belenéz mélyen a szemeibe, majd a következőket mondja.
- – Te teljesen átáztál, s ráadásul annyira hideg vagy. De ezen segít a forró zuhany. – folytatja a munkásságát, míg nem le nem mezteleníti a másikat. Mikor ezzel megvan akkor szépen odakíséri a zuhanyhoz, ahol kellemesen beállítja a meleg vizet. Mikor e művelet kész, akkor mosolyogva kijelenti.
- Szexelhetnékem van, s túl sok felesleges az energiám. Benne vagy egy kis esti játszadozásban? – nem érdekli őt, hogy a másik mennyire lepődik meg rajta, vagy nem. Úgy gondolja, ha vissza mert jönni hozzá tudva, hogy milyen fura és nem mindennapi nő. Várja a másik válaszát, miközben rákacsint Lenára a biztatás jeleként, amolyan mi lesz már drága?

- Hát, nagyon megáztam. Mert még beugrottam pár helyre.
Dünnyögöm gépiesen, le sem reagálva Zaira tetteit. Váratlanul érte tocsogó vizes motorosruhám és teljesen átázott hálóingje. Már nem kapom el szemem a látványról mikor leveti, csak óvatosan elmosolyodok.
- Csini hálóing, bocsi, hogy összevizeztem.
Nem szeretem ha becézgetnek, de ez aranyos, ennyit még elviselek. Mielőtt úgy érezné bámulom, figyelmem visszairányítom a kipakoláshoz. Kicsomagolom a virágot és szépen a pultra fektetem. Azonnal friss illat lengi be a szobát. Mennyivel kellemesebb lett a légkör. Addig oké, hogy akartam menni fürdeni, de együtt?! Miért kezdem magam teljesen pesszimistának és befásultak érezni magam e nő mellet, pedig basszus fiatalabb vagyok!
- Még csinálok vacsit, aztán megyek fürdeni. Nyugi nem fogok megfázni!
Próbálok minél meggyőzőbb lenni, hátha lemond a közös pancsolásról. Ám mintha el sem jutottak volna hozzá szavaim, már szedi is le rólam a ruhát. Meglepően könnyedén húzgálja le rólam a darabokat és bár nem szeretné feltűnően, mindig szakít rá alkalmat hogy selymes kacsóival hozzám érjen. Higgadtan válaszolok neki, amíg még képes vagyok rá.
- Még mindig azt mondom, nem ijedtem meg. Jó volt ez a három óra... Nem állt szándékomban itt hagyni, ha már megkaptam az állást. Igaza van, minél kevesebb ruha van rajtam annál jobban didergek, amit erősen titkolok. Jól esik, a törődése, ha nem tudnám pontosan miért teszi. Egy szobor megirigyelhetné mozdulatlanságom, miközben ez a furcsa nő teljesen csupaszra vetkőztet. Ténykedésével újabb hegeket fed fel combjaimon, térdemen. Csak ne fűzzön semmit hozzájuk.
- Le tudtam volna én is vetni a ruhákat...
Nyögöm durcásan a fürdő fele terelgetve. A jó meleg víz csábítása győz a szégyenlősség felett. Felcsillannak szemeim a gőzölgő vízsugár láttán. Meg sem várva Zariát belépek alá. Valami eszméletlen jó érzés, ahogyan a meleg vízcseppek arcomra hullanak, végigfolynak hajamon, onnan le egész testemre. Egy perc felmelegedés után vizes pilláim alol kilesek, ott van e még. Tudtam, tudtam. A francba. Erre nem akarok válaszolni. Sem férfival, sem nővel nem akarok ágyba menni, nincs kedvem. Érzem megbánnám. Kétségbeesett grimaszom visszatér, ugyan úgy nézek rá, mint mielőtt leléptem. Megint én érzem szarul magam, mert ennyire unalmas vagyok, pedig csak normális.
- Fürödjünk, együnk, és menjünk pihenni Zaria. Mesélj inkább mit írtál mialatt nem voltam.
Terelem kedvesen a témát.

Mikor Lena elmondja, hogy nagyon megázott, akkor elhúzza picit az ajkai szélét. Nem szereti az esős napokat, mert nem lehet semmit sem csinálni odakinn. Idebenn meg az egyik foglalatosság a szex, ha ki akar kapcsolódni, míg a másik az írás. Az utóbbi a munkája, s az néha nagyon nem megy. Néha teljesen rágörcsöl, vagy nem jön az ihlet, vagy elfogy az ihlet. Néha egyes tevékenységek felszabadítják a görcs alól.
- Akkor mindenképpen fürdened kell. Még rám fogod, hogy miattam fáztál meg, hogy nem vagyok jó hozzád. Nem szeretnélek elveszíteni Cukorfalat, mikor ma akadtam rád. Nem lenne rendjén. – vázolja fel szépen a gondolatmenetét, hogy milyen dolgok játszódnak le benne. Mikor a másik nem reagál rá olyan hevesen, mint első alkalommal, akkor magában mosolyodik. Jó előjelnek számít, hogy a másik kezdi megszokni a furcsa dolgait és magát a meztelenségét.
- Köszönöm, temiattad vettem fel. – ejti ki a szavakat, miközben Lena ajkain finoman végigsimít. Elmosolyodik a végénél, aztán hozzálát a figyelésnek. Megnézi, hogy mit hozott magával? Mit tesz le, s hová? Mikor a másik meg akarja győzni arról, hogy nem lesz gond, akkor rászól.
- Ennyire nem lehetsz felelőtlen. Én itt halálra aggódok, te meg tetézni akarod? – mivel nem kap különösebb ellenállást, így meztelenre vetkőzteti a másikat, hogy mindketten vizesen álljanak egymással szemben. Egyáltalán nincs gondja a hegekkel, így továbbra sem néz rájuk finnyásan, vagy undorodva.
- Tudom, hogy le. Ám azonban ha át van ázva az ember, akkor nem kockáztat meg egy megfázást. Szóval máskor ne tégy ilyet. Tudok várni arra a vacsorára. – mondja a fülébe a szavakat, miközben a zuhany felé tereli, mint egy pásztor a nyáját. Végül sikeres lesz a művelete, mert hamar átadja magát a forró zuhanynak Lena. Mosolyogva nézi, ahogy beáll a helyére és gyönyörködik a látványában. Úgy érzi, hogy minden egyes apró részletét le kell írnia a könyvébe.
- Rendben, akkor együtt fürdünk. Nem szeretem pocsékolni a vizet. – szépen odasétál Lena mögé, hogy azon mód átkarolja hátulról. Ezzel jelzi, hogy lecsapott a prédájára, vagyis a lányra. Egyik kezével nem ereszti, míg a másikkal elkezdi simogatni a partnere testét. Egyre merészebb helyeken fordul meg a tenyere, miközben megszólal.
- A hősnőm rólad van mintázva, aki egy motoros banda tagja. Sebhelyes nő, akárcsak te és olyan búja érzéki testtel van megáldva. Egyelőre a bandás időszakát gépelem be. Kivel járt, kivel dugott és milyen balhékba keveredett. Negyven oldalt haladtam három óra alatt. – Sóhajt egyet miközben egyik kezével belesimít a másik idomába, míg a másik a belső combján incselkedik. Az ajkai pedig a másik nyakát csókolgatják egy picit. Mikor már odaérne a másik csiklójához, akkor veszi elő az illatos levendula túlfürdőt, majd a másik testébe beledörgöli az egészet. Figyelmes mozdulatokkal halad, míg nem odalenn nem bírva magával óvatosan betolja az egyik pillanatban az egyik ujját.
- Ne menekülj, úgy mint a hősnőm, akinek nem jut túl sok szép dolog. Értékeld a jót, akármilyen meglepő. Most szeretném ha behunynád a szemed és átadnád magad nekem. – szól hozzá, miközben a másik keze rámarkol a formás kebleire. Lágyan masszírozza őket, miközben odalenn ujjazz. Először csak egyik ujjával, aztán még kettővel. Addig nem áll le, míg meg nem hallja, hogy elrepült az édes világba, ahová cipelni akarta. Hagyja a másikat pihegni, aztán lemossa róla a levendulát.
- Te kész vagy

- Kedves tőled, hogy így aggódsz de teljesen felesleges
Hát anyu nem szokott ennyire aggódni értem. Kénytelen vagyok elvigyorodni igyekezetén. Már nem rázkódom meg mikor megsimítja ajkaimat, inkább jóleső érzés tölt el, ami ijesztőbb mint az első érintésével kúszó jeges döbbenet. Bocsánatkérőn nézek a földre vetett finom anyagú ruhadarabra. Nem sokáig marad azonban egyedül szegényke. Az én durva, bőr gúnyám is mellé rogy, finom fehérneműimmel együtt. Elszontyolodok arra, hogy felelőtlen vagyok. Tekintetem a bennem felkerekedő emlékeket tükrözik.
- Egy kis megfázás igencsak semmiség…
Nem folyatom, visszafordulok a csomagokhoz és ezzel lezárom ezt a vigyázz magadra témát. Matatok még kevéskét. Nem akarom az orrára kötni, a vacsora csak kibúvó akart lenni. Most vagy átlát a szitán vagy tényleg nem éhes.
- Ha nem én lennék most akkor is ugyan ezt tennéd?
Lehet túlzás ez a kérdés és könnyen lehet féltékenység is. Most valljam be, hogy nagyon kiakadok ha csak egy vagyok a sok közül, mert kiderül Zaria ezzel teszteli az ide érkezőket? Nincs több időm gondolkodni Zaria belép mellé, mögém a zuhanyba. Útközben hozzámér selymes karja, nyomán libabőrös leszek. Ezt soha nem fogom megszokni. Mint egy ragadózó aki épp most kapta meg vacsoráját, maga a fekete özvegy, Zaria simogatni kezd. Lassacskán olyanokat enged meg magának, amit nem kéne. Egy „tied vagyok” nyöszörgés szakad ki ajkaim közül. fejemet hátra döntöm vállára, úgy hallgatom duruzsoló hangját miként meséli történetét.
-Figyelmeztesd a hősnőt arra, hogy ne üljön motorra a szerelmével.
Szuszogom félig ernyedten. A meleg víz és Zaria tettei túl jók egyben. Egy pillanatra megfogom kezét mely lent jár combjaim között, szívem egyből ellenáll és diktálja hagyjam had tegye amit akar. Nem kell kétszer kérnie, átadom neki az irányítást. Erős levendula illat tölti meg a túlfűtött levegőt, ugyan olyan mint az ő illata a kávézóban. Egész testemet átitatja a bódító illatú löttyel. Mintha a tusfürdő arra készült volna, hogy fokozza ezt a furcsa helyzetet, mindketten kábult nyugalomba kerülünk jóvoltából, jobb mint a drog.
- Zaria… ezt ne..
Kérlelem mikor ujja belém csusszan. Ellenkezésem azonban elhal mikor minden porcikám kívánni kezdi az érzést, amit a nő kelt . Halk nyögés erőszakolja ki magát, jelezve nagyon is jó volt. Homályos tekintettel fordulok felé. Nem szólok semmit egy mosoly az amit ki tudok erőltetni magamból. Nem tudom sírjak e vagy nevessek ettől az új élménytől. Vágyaim tovább hajtanak, ujjaim derekára csúsznak és magamhoz vonom. Apró csókot dobok arccsontjára. Másik kezemmel hajába túrok és közelebb húzom magamhoz. Orrunk összeér már mikor egy villanásra mélyen szemeibe nézek aztán ajkaim az övére tapadnak. Biztosan mindkettőnknek váratlan érzés a másik puha szája. Elidőzök egy kevéske ideig így, csókolgatva, de amilyen váratlanul támadtam le olyan hamar, mint akibe villám csapott rebbenek el tőle.
- Sajnálom!
Nem lépek azonban el tőle. Kezemet levezetem végig oldalán, először csak végigsimítok lábai között és mikor az ő szemében is felcsillan a kéj kezdek játszadozni csiklójával. Ujjaimat mint ismerős terepen vezetem azokra a helyekre amik egyre több és több kéjes sóhajt szabadítanak fel Zaira különös álarca mögül. Mikor a csúcsra kerül lágyan átölelem, testünk minden porcikáját egymáshoz érintve.

- Nem teljesen feleslegesen aggódok érted te kis butus – feddi meg lágyan, miközben belesimít a hajába. Lehet kimosolyogja, de később örülni fog így történt ez az egész dolog. Nem lesz beteg, így nem kell kihagynia pár napot, míg felépül. Finom érintése van, amivel bárkit meg tud nyerni magának. Reméli, hogy Lena sem fog egy idő ellenkezni. Ha átadja magát neki, akkor sokkal jobban fogja magát élvezni. Mellesleg ez a felelőtlen viselkedés nem igazán illik a másikhoz.
- Lehet, hogy te ezt most így gondolod, de másképp éled meg, mikor beteg vagy. Szóval ne játszd meg magad, hogy a betegség nincs kihatással rád. – szól rá finoman, de cseppet sem viszi fel a hangját. Olyan gyengéd a szavakkal, mint az érintéseivel. Matat valamit, amit türelmesen kivár, mint egy vérbeli ragadozó. Nem szól semmit, csak mindig azt figyeli, hogy mikor végez. Mikor eljön az ő ideje, akkor lecsap rá, mint a sas az áldozatára.
- Nem Cukorfalatom, akkor mást tennék. Te különleges helyet fogsz mostantól elfoglalni a szívemben. Kedvellek végtelenül. – vallja be az igazságot, hogy páratlan és készséges házvezetőnőre lelt a személyében. Értékes számára, amit meg kell becsülni, sőt kényeztetni kell. Odasétál hozzá, hogy átkarolja a másikat, aki erre libabőrőssé válik. Elmosolyodik magában, azonban egyelőre nem szól semmit. Néha a túl sok szövegeléssel el lehet rontani a varázst, ami jelenleg köztük kezd kialakulni. Bizony elkezdi a különös és kellemes játékát, ami az érzékiség legnagyobb fokából táplálkozik. Nem foglalkozik a másik beszédével, csak hümmög egyet, hogy megértette, amit mondott. Sokkal inkább arra koncentrál, hogy a fellegekbe juttassa Lenát. Különös élmény a számára, hogy egy hozzá hasonló teremtést ujjazhat. Édes nyögései zene füleinek, mely inspirálóan hatnak rá. Mikor sikerült a másikat a csúcsra vezetni, akkor megvárja, míg pihen. Azután viszont csodák csodájára a másikban felébredt a vágy. Látja a másikon, hogy nem önmaga már. Hagyja, hogy a másik azt tegye amit csak szeretne. A csók elsőre fura számára, azonban el tudná viselni többször is. Mikor a másik sajnálatát fejezi ki, akkor nyílnak ajkai.
- Nem kell itt sajnálni semmit. – ezután pedig nagyon jó dolgok történnek vele. Egyyre nehezebben lélegez a másik kényeztetése miatt, s mikor a csiklójához ér, akkor egy kisebb nyögés kél út, hogy meghódítsa a fürdő terét. Ezután a másiknak hála, meg a vágytól fűtött játékának remegve élvez el. Mikor átöleli, akkor hozzásimul automatikusan, majd ajkaival hosszan megcsókolja az ajkait. Végül elzárja a csapot, hogy megmutatva a törölköző helyét megtörölje Lenát. Mikor mindketten szárazak, akkor bevezeti a hálószobájába, hogy ott magára húzza és betakarózzanak.
- Szeretném, ha mostantól velem aludnál. – Csókolja meg Lenát, miközben végigsimít a testének oldalán. Nem bír magával, s a másik fölé magasodik.
- Kivánlak Lena. Ki akarom próbálni, milyen ha nyallak. – mondja izgatottan a szavakat. Képtelen elaludni ennyi új érzés és élmény után. Túlságosan mohó és többet akar. Igen, a mai este két nőről fog szólni, már ha nincs ellenére a másiknak. Olyan ismerjük meg egymást, mi a jó neked címszóval.

Büszkeség és öröm tölt el attól, hogy számára különleges vagyok. Az hogy ez miben változtatja majd meg az életünk már más kérdés, és jelenleg nem érdekel. Most csak rá próbálok koncentrálni, arra törekszem, mindkettőnknek feledhetetlen legyen ez a bizonyos első éjszaka. Ki tudja mi lesz a jövőben, lehet ez akár ez egy egyszeri eset is, reggel majd úgy kelünk mintha mi sem történ volna, vagy úgy, hogy innentől vonzódni fogunk a másikhoz. Zaira reakciója ölelésemre igazán különleges. Csókja hosszú, észveszejtő, rém nehéz elszakadni puha ajkaitól. Végzünk a fürdésnek nem igazán nevezhető micsodával. Oly kegyetlen otthagyni a kellemes meleg vizet, a metsző hideg kedvéért. Zaira ugyan meg sem várja, hogy én intézkedjek, azonnal szárazra töröl mégis kocognak a fogaim a hidegtől. Lélekben felkészülök a térjünk vissza a való életbe dologra, ám Zaira nem ereszt,  aminek titkon nagyon örülök. Némán követem és mikor végigfekszik a puha ágyon elvesztem józan gondolkodásom. Nem lettem hirtelen leszbikus annyi épp eszem még maradt, nem fogok holnaptól a nőkhöz vonzódni semennyire, csak Zaria annyira tudja, hogyan kell megfogni az embert... Még ha az a valaki egy nő. Gyönyörű, és ért a csábításhoz, hihetetlen, de nem csak megjátszom mennyire akarom. Örömmel kúszok fölé, bár nem merek ránehezülni. Kezeimmel támaszkodom ajz ágyon mellette. A takaró miatt összébb kell kucorodnunk, ha mindenünket a jó melegben akarjuk tudni. Melleim az övéhez simulnak, ami érzések kavalkádját szabadítja ránk. Kérése meglep, de habozás nélkül rábólintok.
- Rendben, veled alszok.
Furcsa mosolygásba kezdek és tétován elsimítok egy tincset füle mögé. Meg- megremegő sóhaj kíséri a nő simítását, gyengéd megadás pedig azt ahogy fölém magasodik törékeny testével, újabb csókba invitálva. Vágya már más reakciót vált ki lázas testemre, minden porcikám belebizsereg a gondolatba.
- Hagyj most engem játszadozni, élvezd, aztán megkaphatod amit szeretnél...
Dorombolom, szavam végeztével magara húzom derekánál és csókolgatni, harapdálni kezdem vékonyka bőrét nyakán. Óvatosan kerülök megint én fölülre, már nem próbálom elkerülni az egymáshoz simulást. Ajkaimat lefele kezdem vezetni nyakáról. Keblére egy apró csókot dobok, majd dideregve az izgatottságtól lejjebb merészkedek. Áthaladva csípője vonalán megtorpanok. Bizonytalanul nézek fel arcára milyen érzelmet mutat, s látván mennyire élvezi felbátorodva folytatom. Ujjaim lassan kúsznak be lába közé és kezdik ismét izgatni. Egy fél perc kell arra, hogy erőt vegyek magamon és nyelvem hegye hozzáérjen Zaira csiklójához. Félve kezdek el vele játszadozni miközben ujjal tovább kényeztetem. Érdekes milyen jó érzés csinálni. Jó látni mennyire élvezi, tudni elképesztően jó, ha valaki így játszadozik.

Az biztos, hogy Li nagyon jól meg tudja fogni mindkét nem képviselőjét. Egy olyan erő birtokában van, amit másnál nem lehet megfigyelni. Mikor a zuhany alatt vannak, akkor mindvégig a másikra figyel, és a mozdulataira. Nem kapkod el semmit, hanem az a fajta, aki türelmesen megvárja, míg beleesik a csapdába az áldozat. Lena áldozat lenne? Nem, csupán egy kiválasztott lány, akit meg szeretne védeni ebben a világban. Azok a nyomok a másik testén legalábbis ezen ösztöneit életre hívták. Megvédeni a másikat mindenáron és megadni neki a könnyű életet. Hogy ezen éjszaka után minként fognak ébredni, az sok dologtól függ. De miért haladnának előre ennyire, mikor jelenleg élvezik egymás közelségét? Fogadja a másik kényeztetését, s a különböző erősségű izgatásokra a megfelelő módon válaszol. A jó helyen ért simogatások apróbb remegéseket hoz ki belőle, s ott ér véget hogy tekergőzik az édes teste a gyönyörtől. Emellett a hangja csak másodlagos eszköz. Nem hangos fajta, de mégis édes. Olyan mint egy szírén dallama, sőt biztatja az embert, hogy folytassa azt, amit elkezdett. A zuhanyozásnál mindketten megkapják az első adagjukat, azonban Zariában forr a kíváncsiság és mondhatni a vágy arra, hogy egy nővel végigszeretkezzen egy teljes éjszakát. Szárazra törlik egymást, majd a hálószobába kerülnek a szép ágyára. Összebújnak, s mikor megkéri a másikat, hogy aludjanak együtt, akkor a válasz nagyon jó érzéssel tölti el. Úgy véli, hogy a másikat nem hagyja hidegen a látványa. Az megint érdekes, hogy a másik kezdeményezni szeretne. Nem mond ellen a dolognak, így bólint bátorítólag.
- Rendben – ezzel egyetemben teljesen átadja a másiknak az irányítást. Hagyja a kényeztetést, sőt a helyzettől függően válaszol egy, egy simogatással, vagy apró csókkal. Lena ahogyan halad lefelé, úgy a sóhajai válnak egyre hangosabbá, mert az ő dús telt idomai igazán érzékenyek. Még egy kicsit nyöszörög a jó érzéstől, mikor ajkaival kényezteti a lány. Halad tovább, s látni arcán, hogy alig várja a pillanatot, hogy újra elmerüljön a partnere a szentélyében. Széjjelebb tárja a másik előtt a lábait. Hamar felnyög, mikor ujra hozzáér és izgatni kezdi. A szabad kezeivel az idomait gyúrja lágyan, de az lenne az igazi, ha Lena tenyerét érezné magán. Gondol egyet, s a lány másik szabad kezét kisajátítja, hogy közös erővel érjenek fel a domborulatáig, ahol felváltva rámarkolnak a duzzadt feszes melleire. A gyönyörtől rögtön kígyózni kezd a teste és a hangját szént hallani. A szabad kezével odanyomja lágyan még jobban a másik fejét, amire ő néhányszor ívbe görbül.
- Áhh  még, még ott. – biztatja a drágáját, mert nagyon ügyesen csinálja. Ha így folytatja tovább, akkor hamarosan másodjára szintén elélvez.

Ha tudná, hogy a lány mennyire megvonta magától eme örömöket, akkor lehet egy orgiát rendezne a mai estéből, hogy aztán teljesen kielégülve térjenek nyugovóra. Azonban e információ híján reménykedik abban, hogy az első adandó alkalommal nem szökik meg előle. Sikerül Lenának eljuttatni őt a csúcsra, ami a mai napon második alkalom. Magában jót mosolyog, mert a lány viselkedése kezdetben mást mutatott. Kellemesen csalódott az ő kis játékszerében, az új szerzeményében. Nem tudja firtatni, hogy nem ügyesen csinálta.
- Ha finom vagyok, akkor bármikor megkóstolhatsz – szól hozzá, miközben ráteszi a kezét a másikéra. Elkezd az ő sebhelyes lánykája dúdolni, amihez csatlakozik. A pillanatot az öli meg, mikor kijelenti, hogy fura volt elsőre. Felhúzza a szemöldökét, mert nagyon kíváncsivá teszi. Másik részről a könyvében levő hősnő karakteréhez szükséges megismernie Lena véleményét és gondolatait.
- Én úgy fogalmaznék, hogy különleges és meg nem szokott. Minden partnernél másképp éli meg a dolgokat az ember. Hogy nekem milyen volt? Bevallom nagyon jó volt. Mennyei. – meséli el, aztán a következő kérdés hallatán elneveti magát. Valahol számított erre a kérdésre, de részben nem. Mikor alább hagy a nevetése, akkor sugárzó pajkos mosollyal válaszol.
- Igen tudtam, mert mindenképpen el akartalak csábítani az ágyamba, mikor megláttalak és beszélgettünk. – adja meg a választ a kérdésre, miközben puha tenyere rásiklik Lena telt halmaira. Incselkedik a mellbimbókkal picikét. A másik kijelentésén vigyorognia kell, mert sosem mondta neki nő, hogy most már az övé. De ezzel a kijelentéssel a sorsuk elrendeltetett. Mikor meghallja a jó döntést, akkor a lányra ráhemperedik. Majd egy érzéki csókot vált vele, amitől biztosan jól fogja érezni magát.
- Várj meg itt, ki szeretnék próbálni egy dolgot. – felpattan a másikról, aztán elsiet egy kendőért, meg jégkockáért a hűtőbe. Mikor visszatért a másikhoz, akkor megszólal.
- Hunyd be a szemed Cukorfalatom. – szól hozzá, aztán a kendővel bekötözi lágyan a szemét. Megfogja a takarót, s lehúzza róla. Testhelyzetét beállítja, hogy minden tagja ki legyen nyújtva. Terpeszbe rakja a másik lábát, majd odanyúl az első jégkockáért. Az első hely ahová érinti az Lena ajkai. Kivár egy tizenöt másodpercet, hogy odanyomja a mellbimbóihoz. Következő hely a hasa, aztán a combja belső része. Így pakolgatja egyik helyről a másikig, hogy végül teljesen elolvadjon. Veszi a következő, amivel nem csak pakolgat, hanem különösen a másik érzékeny zónáin játszadozzon. Vonalakat rajzol rá, meg betűket.  Mikor a második kocka elfogyott, akkor a harmadikat az ajkai közé veszi, hogy átfogja Lena combjait és odahajoljon a szentélyéhez. Édesen belenyal, néha nekinyomja a jégkockát, néha meg a melegebb nyelvével fokozza másik izgalmát. Nem tud tovább várni, mert ajkai átváltanak egy ütemesebb tempóra, miközben keresi kutatja a másik érzékeny pontjait. Ha megvan, akkor addig nem ereszti, míg a csúcsra nem juttatja őt. Ám ezzel közel sincs vége a kettejük játékának, hanem feljebb kúszva a bal keblét tolja oda a lány szájához.
- Köszönj el tőlük, de szeretnék holnap este hancúrozni veled. Inspiráló vagy, főleg a kéjes kis nyögéseid. – neveti el magát, miközben lehúzza a másikról a kendőt. Rámosolyog, aztán betakaróznak.
- Kéne venni a szexshopból pár játékot. – Néz rá, miközben összebújik és gabalyodik vele. Mellei a másikéhoz szorulnak, ami meglehetősen jó érzés. Ad neki egy jóéjt csókot, aztán teljesen kielégülve alszik el. Sokkal tovább alszik, mint szokás. Valószínűleg Lena hamarabb felkel.