Az ex-zsaru és a professzor

Tárgy: Az ex-zsaru és a professzor Csüt. Aug. 28, 2014 2:44 pm

Horatio az asztalánál ül és az idei szemeszter előadásainak címeit egyezteti az olvasmánylistával, majd Kent professzor előadásainak listáját futja át, amelyeket a kolléga lebetegedése miatt az első két hétben neki kell megtartania, vagy leadja valamelyik tanársegédnek. Érthetetlen, hogy Kent miért nem képes megbízni a fiatalokban, hogy megbirkóznak a feladattal. Van egy bevezető tantárgy általános pszichológiába, egy másik a szociálpszichológiának alapjait boncolgatja, és egy érdekes, igen… a szociálpszichológia és a kriminálpszichológia interdiszciplináris kapcsolódásairól szól.
Horatio leveszi fémkeretes szemüvegét, s hátradől a székén.
Délután két óra van, csütörtök, és rettenetes a hőség. Az iroda ajtaja, ablakai nyitva állnak, s minden helyiségben egy asztali ventilátor igyekszik a klímát elviselhetővé tenni. Mert ha a szemeszter elei fejetlenség nem lenne elég, az egyetem vezetőségének nagyeszűsége, vagyis a tanszékvezető zseniális tárgyalókészségének hála, az új klímaberendezés beszerelése pont akkor jutott el hozzájuk, amikor már szinte minden tanszékbeli munkatárs bejönne dolgozni. A régi már nem működik, az új még nem.
Az élet azonban nem áll meg, még az ilyen rekkenő hőségben sem. Ráadásul mára várja dr. Thomas volt páciensét is, azt a Haynes nevű volt elítéltet, volt rendőrt… Ennek az ügynek is volt egy rémes adminisztrációs átfutása. A kolléga ugyan azt állította, hogy mindent elintézett, de a rendőrségen mégis több érthetetlen ügyintézőbe botlott a professzor, akik először nem értették, majd, mint valami debilisnek, úgy magyarázták, hogy mit kell neki tennie, kit kell értesítenie. A megadott címre kiküldött ő is egy értesítőt az egyetem pecsétes levelén Mr. Haynes-nek (valószínű dr. Thomas is megtette ugyanezt), hogy a mai napra legyen szíves megjelenni az irodájában fél háromra. Illetve a férfi nevelőtisztjével is beszélt telefonon, aki ugyanígy kért egy írásbeli kijelentést Horatiotól, hogy ezentúl ő figyeli Haynes állapotát, s mikor a professzor rákérdezett, hogy dr. Thomas ezt ugyan nem intézte-e el, akkor a válasz annyi volt, hogy ez a hivatalos eljárás. Még egy levélváltás és fogadkozás, hogy Thomas nyakát ki fogja tekerni.
A professzor feláll az asztaltól, s az ablakhoz sétál. Odakint minden csendes, egy hét múlva diákok zsivaja tölti meg a téglaburkolatos épületek közti lefüvesített teret. Előveszi a cigarettáját és rágyújt, majd visszamegy az asztalhoz.
Meghagyta az asszisztensének, Juannak, hogy amint megérkezik a páciens, küldje be, s biztonság kedvéért Danny-nek a levélben megadott két telefonszámot is. Azon érdeklődhet, ha esetleg nem találná meg a tanszék épületét. Bár zsaru volt, az ilyenek bárhova eltalálnak, de biztos, ami biztos.

***

Amennyiben Danny megérkezik a megadott címre egy háromszintes, vöröstéglás, L-alakú épület előtt találja magát. Az épület ablakai és ajtói fehérre festettek. Odabent egy relatíve nagyobb előcsarnok fogadja, a bejárattal szemben lépcső vezet fel, s két folyosó vezet el jobbra, illetve balra. Ez utóbbi mellett található a porta, illetve a lépcső mellett egy falra csavarozott réztábla, amin az épület fontosabb termeinek, irodáinak listája található emelettel, szobaszámmal. A levél szerint az első emeleten kell keresnie Marble professzor irodáját.
Az emelet, ahogy a földszint is vörös gránitlapokkal borított, díszes, kazettás faburkolat a falon. A folyosókon a falak mellett elhunyt tudósok mellszobrai sorakoznak kb. 5 méterenként, köztük a falakon képek, oklevelek, valamint vitrinben álló trófeák jelzik, hogy micsoda nemes egy intézmény ez.
A professzor irodája viszonylag gyorsan megtalálható. Egy magas, de keskeny kétszárnyú ajtó válassza el a folyosótól, az ajtón két-három névtáblával, a legnagyobbon a prof. neve és titulusai és szakterülete. Ahogy az kell.
Kopogásra (ha Danny bekopogna) egy közel 180 cm magas, enyhén túlsúlyos latin fiatalember nyit ajtót, s invitálja be a helyiségbe a volt zsarut, ha megmondja ki ő és kit keres. A kétszárnyú ajtón belül egy kis iroda van berendezve, a bejárati ajtóval szemben egy nagy ablak, jobbra ajtó, balra ajtó, mindkettő szárnyai sarkig tárva. A bal oldali ajtó egy folyosóra vezet, a jobb oldali egy másik irodahelységbe (a professzor irodájába). A falak mellett könyvespolcok.

Tárgy: Re: Az ex-zsaru és a professzor Csüt. Aug. 28, 2014 4:29 pm

Az orrom előtt fekvő papírt bámulom. Azon is egy nevet, amit még a felügyelőtisztem vésett fel rá, és nyomott alig rég a kezembe. Új pszichológus.. pszichiáter, vagy a franc se tudja már kik ezek, újabb helyszín, újabb kérdések, és újabb ember aki azt hiszi pár mondvacsinált közhellyel majd a világot váltja meg.
Nem volt kedvem az úthoz. De jól tudom ez nem választható opció, vagy a doktor, vagy a börtön, és nem kellett elgondolkoznom melyik is a kevésbé lehangoló.

Felgyűrve a papírt, magamra rántok egy kabátot. Felesleges, odakinn rekkenő a hőség, mégis valahogy körülölel valami hamis biztonságérzet.
Az ajtó zár, a kulcs megfordul benne, és nem is kell megint a cetlire nézzek, hogy tudjam alig fél órán belül hol is kell lennem.

Már közel járva az egyetemhez a lépteim még mindig nem szaporodnak meg. El fogok késni.. de nem hat meg, jól tudom nélkülem úgysem kezdik el. Ahogy felmegyek a lépcsőn, előtörnek régi emlékek, régi igazoltatások, kikérdezettek, nem is olyan messze történt egyszer egy baleset. Vízbe fúlás.. Csúnya eset, végül kiderült, hogy az egész hanyagságból történt meg.

Nem foglalkozva tovább a régmúlttal, betolom az ajtót az orrom előtt. Nem ismeretlen a terep, mint már mondtam.. jártam erre. Már pokoli régen. Talán egy másik életben..
A felvázolt irodát sem kell keresnem, a bedobott levélben az ajtórésen, minden tökéletesen vázolva volt. Lépcsőn fel.. a folyosónál jobbra.. aztán megint. Úgy járom az üres, hangosan kongó helyiséget mint egy szellem, akit örökre zártak be. Felkopognak a léptek, de minden figyelmem az orrom elé terülő ajtó köti le. A név egyezik.. - engedem elő a gyűrött papírdarabom, majd visszagyúrva a zsebembe, kopogásra emelem a kezem.
Motozást hallok. Odabentről, a zsarufül még nem veszett el, és ahogy nyílik az ajtó, és elém tárul az a nagydarab ember, egy percig sincs inamba meghőkölni.

- Danny Doyle Haynes.. Dr. Marble már vár rám ha igaz. - engedem ki unottan, mert még mindig nem látom értelmét az egésznek, de a fickó beenged, egyetlen szó nélkül tárja ki az ajtót, és int hogy kövessem.
Követem... Eszemben sincs a szemeimet legeltetni a berendezésen, pedig itt új minden egyes funkció. Ő is kopog.. én meg megállok mögötte, benyit.. valami visszhangzik ahogy behajol az ajtórésen, aztán kihátrál, rám néz.. és azt mondja mehetek.
Hát én meg megyek... Ha a sittet kibírtam, már nem mutathatnak új meglepetéseket, az elém táruló öregember mégis meghökkent egy rövid percre.

- Azt mondták ide kell jönnöm. - nyújtom át az eddig a farzsebemben nyugvó félbehajtott hivatalos levelet és átnyújtom felé.

- Valószínűleg pont maga mondta hogy jönnöm kell. - teszem hozzá a részletet, holott csak a hatodik érzék súgja ezt, még ha ott is virít a levél alján a név.

- Itt vagyok! - nyújtom át, vagy teszem le ha nem nyúlna érte, és várok minden további instrukciót. Dőljek el.. nyugodjak meg.. ugye nem támad kedvem megint vérengzésbe fogni.. Mit éreztem AKKOR... Szinte már kimondatlanul is záporoznak fejemben a sokat hallott kérdések.
De még mindig nincs kedvem egyáltalán, akár egyre is válaszolni...

Tárgy: Re: Az ex-zsaru és a professzor Pént. Aug. 29, 2014 1:15 am

Az ex-zsaru és a professzor

Horatio még akkor is az asztal mellett áll, amikor Juan feje megjelenik az ajtóban, s közli, hogy a páciens megérkezett. A professzor bólint, kéri Juant, hogy küldje be, s a fém hamutálcába lepöcköli a cigaretta elhamvadt végét, majd elnyomja a csikket.
Danny belépő alakját végigméri, valahogy úgy, ahogy egy rég látott ismerőst mér fel az ember, annak ellenére, hogy még sosem találkoztak. Az a jópár, évekkel ezelőtti felvétel és fénykép csalókán éget be ismerősként ismeretlen arcokat az ember memóriájába.
– Valóban. Dr. Horatio Marble vagyok. Örülök, hogy eljött – nyugtázta a professzor a belépő szavait, s mutatkozik be egy füst alatt. Valóban ő mondta végső soron, és Haynes valóban itt van. Ez utóbbi pedig dicséretes még akkor is, ha a kényszerítő erő a börtön és a pszichológus közti választás volt. Vet egy pillantást a papírra, melyet átvett, majd az asztal szélére teszi.
– Üljön le, bárhova. Kérem – folytatja, s Danny választhat, hogy az íróasztallal szemközti székek egyikén foglal helyet, de ülhet a szoba egyik rövidebb oldala mellé elhelyezett kanapéra is, vagy a kanapé melletti karosszékbe.
– Dr. Thomas-szal röviden konzultáltam az ön esetéről, Mr. Haynes – s a székkel úgy fordul, hogy rálásson a volt rendőrre, akárhova is ült, már ha leült, ha állva maradt, Horatio abba sem fog belekötni. – És olvastam a rendelkezésemre bocsájtott rendőrségi jelentéseket. Nagyjából ugyanazt a gyakorlatot folytatjuk, amelyet Dr. Thomas-szal megkezdett, mert vaktában nem írhatom alá a papírját.
Itt elhallgat. Haynes intelligens ember, nyilván tudja, hogy ez mit jelent, nyilván nem először hallja ezeket a feltételeket. Horatio nem gondolja, hogy pont az ő szavai váltják meg ennek az embernek a lelki békéjét, vagy teszik éppen együttműködővé (itt és most nem). A jövőben talán... ha nem így gondolná, nem ezt a hivatást választja, vagy legalább is nem vállalta volna el ennek az embernek a pszichológiai megfigyelését. Azonban a kötelező köröket le kell futni még az előtt, hogy bármit is elkezdenének.

Tárgy: Re: Az ex-zsaru és a professzor Pént. Aug. 29, 2014 4:52 pm

Csak hümmögök egyet. Nem érdekel a közhelyes szöveg, mégsincs hogy egy percig is ellenkezzek.
A szavaira körülnézek, magam körül, és amint meglátom azt a túldíszített karosszéket valamivel messzebb, megcélzom és lerakom magam. Soha nem szerettem ha az arcomba lihegnek.
Lehúzom magamról a kabátot... őrült itt a meleg és amúgy sem ér már egy fikarcnyit sem.

- Remek.. - teszem hozzá közel sem örömittasan, de jól tudom, erre ítéltettem. - Vagyis a jövőben itt kell eltöltenem a maradék szabad időmet.. - dőlök hátra, két karom kényelmesen a karfán fonódik el és a lábam keresztbe hajtva nyugszik meg a másikon.
Hogy fölényeskedem? Egyetlen percig sem. Jól tudom mi az amit vállaltam, mit tettem, és vállalom a büntetésemet.

Tárgy: Re: Az ex-zsaru és a professzor Pént. Aug. 29, 2014 10:07 pm

Az ex-zsaru és a professzor

Tekintete követi Haynes-t a szobán át addig, míg le nem ül a karosszékbe. Bár így nem kell egymás szemébe nézniük (kivéve, ha Danny nem fordította a professzor felé a széket), de Horatio nagyjából ezt a reakciót várta. Egyetlen percig sem gondolta, hogy könnyű esetet vállalt. Ha könnyű lenne nem vállalta volna. Ő már régen nem egy feltörekvő kis pszichológus, neki múltja van, tudományos fokozatai, publikációi, kiadott könyvei, meg minden, ami ahhoz kell, hogy a kollégák a neve hallatán a lába elé boruljanak. Ez talán a legjobb dolog a kor előrehaladtával… feltéve, hogy az ember végighajtja az életét választott hivatásában, s még szerencséje is van. Néhány szóban összefoglalva: megengedheti azt a luxust, hogy csak az őt érdeklő eseteket vállalja el.
Danny szavait a professzor rezzenéstelen arccal hallgatja végig, s miután a volt zsaru önként vonult félre, neki sincs más választása, mint elkezdje elemezgetni már most a páciens viselkedését.
– Mindennek megvan a maga böjtje, Mr. Haynes. Önnek azért kell itt töltenie a maradék szabadidejét, hogy ne a börtönben kelljen töltenie minden idejét – jegyzi meg. Ő sem fölényeskedik, csak a tényeket közli.

Tárgy: Re: Az ex-zsaru és a professzor Szomb. Aug. 30, 2014 10:22 am

A fotel nem a fickó szemébe néz, mégsem érzem szükségesnek hogy rendezkedjek. Ám tény.. egy dolgot már rég megtanultam az elmúlt években: Mindiiig tartsd szemmel az ellenfelet!

- Való igaz.. - helyezem át mégis a széket, tökéletesen látom az ajtót.. hogy félek? Egy idő után az ember megtanulja értékelni az apró részleteket.

- De itt vagyok! Rendelkezzen velem... - rakom le magam ismét, így már sokkal kényelmesebb - Várom az újabb kérdéseket. - rövid a szünet, de aztán mégis én folytatom. - Kérdezze meg miért tettem. Kérdezze meg meg e tenném újra... és kérdezze meg tisztában voltam e vele, hogy azoknak az embereknek is van.. családjuk.. - bicsaklik meg a hangom a szó közben, de nem engedek több vétséget. - Nincsenek helyes válaszok. - válaszolok mégis, csak alig néhány másodperc szünetet engedve meg - Csakis az van ami megtörtént. Megtettem. És ezen nem változtat semmi. Soha... - érek a mondat végére, de az arcom nem tükröz szemernyi érzelmet sem. Megtanultam. Másként látni a világot mint egyesek. Elrejtve.. és keményen!

Tárgy: Re: Az ex-zsaru és a professzor Vas. Aug. 31, 2014 1:48 am

Az ex-zsaru és a professzor

Horatio látja, ahogy Danny a széket felé fordítja. Érdekes momentum, s fejben megjegyzi. Nem érzi szükségét a jegyzetelésnek, egyelőre nem. Előreláthatóan éppen elég alkalommal látja még az egykori zsarut ahhoz, hogy ráérjen tollat és jegyzettömböt ragadni.
Danny átveszi a szót, s Horatio az arcára szegezve a tekintetét hallgatja monológot. Figyeli a hanglejtést, a szavakat, a szüneteket. Meg sem próbál közbeszólni, de fejben már állítja fel a diagnózist, ami ugyan kezdetleges, de mégiscsak segít neki abban, hogy Haynes-t merrefelé érdemes megpróbálni kibillenteni abból a vélhetően kényes egyensúlyból, amelyben saját magát tartja.
Ami egyértelmű – a professzor szerint –, hogy ez az ember gyűlöl itt ülni (ennek megállapításához még diploma sem kell), de az is egyértelmű, hogy minden szava segélykiáltás, még akkor is, ha ezt ő nem így érzi.
Aztán Danny elhallgat, s a professzor enyhén megcsóválj a fejét.
– Aligha lennének ezek új kérdések. Miért fontos Önnek, hogy feltegyem ezeket a kérdéseket?

Tárgy: Re: Az ex-zsaru és a professzor Vas. Aug. 31, 2014 11:49 pm

- Mind ezt teszik.. vagy nem…? - keserédes mosoly ül ki az arcomon, de higgadt vagyok. Tökéletesen.
Talán elébe mentem a történetnek. Talán a véremmé vált, már átitta minden sejtemet a hosszú évek alatt. Nagyon is jól ismertem a kérdéseket. De talán csak a tegnap esti álmok.. a visítás és könyörgések volt ami mindent újra élesztett.
Mert talán tényleg nem én voltam ott. Valaki más, egy sokkal.. elvetemültebb... de talán mindet én tettem. Én voltam. Én gyilkoltam le őket.
Mégsem érzek bűntudatot…

Tárgy: Re: Az ex-zsaru és a professzor Hétf. Szept. 01, 2014 11:40 pm

Az ex-zsaru és a professzor

A professzor érdeklődve figyeli Danny arcát, s az arcára kiülő mosolyt. Saját arcvonásai rezzenéstelenek, leszámítva a szemeit, ugyanis szemhéjai alább ereszkednek, minta ez kellene ahhoz, hogy belelásson a páciens fejébe.
Kész szerencse, hogy ez nem lehetséges. Vannak az emberi elmének olyan momentumai, melyeknek rejtve kell maradni a tudatalattiban, vannak olyanok, amelyet fel kell tárni annak érdekében, hogy az emberi lélek egyensúlya megmaradjon.
– Gondolja? – kérdez vissza higgadtan, s ekkor nyúl a jegyzetfüzetéért, s a tolláért, s míg a jegyzettömböt kihajtja, visszanyúl a volt zsaru korábbi állításához. – Miért gondolja, hogy nincsenek helyes válaszok ezekre a kérdésekre, Mr. Haynes?

Tárgy: Re: Az ex-zsaru és a professzor Csüt. Szept. 04, 2014 6:24 pm

Újfent küzdök az érzéssel hogy elmosolyodjak. Hogy kinevetném? Egy percig sem. Ám aztán mégis inkább szabadon eresztem, és összefűzve az ujjaimat magam előtt kezdek bele.

- Helyes és helytelen, mind társadalmi megítélés kérdése. – térek ki a részletekre – Maga szerint bűűn elvenni azt amit magától elvettek? – teszek fel most én kérdéseket, de nem is igazán számítanak a válaszok. Mert nincsenek válaszok. Tökéletesek. – Mi számít bűnnek.. és megérdemelt e a büntetés… Mi van ha a bűnösök nem bűnhődnek, de bűnhődnek helyette az ártatlanok. Az helyes vagy helytelen!? - tartok rövid szünetet - És ha valaki a helyére rakja a világrendet az bűnösen cselekedett? Megintcsak a társadalom ítéli meg. Nincs fekete vagy fehér. A szürke az örök győztes. – nyugszik még mindig a kezem, de már réég nem mosolygok. Az érzést már valahol elvesztettem. Útközben. Vagy talán csak délibáb volt, sosem létezett.

Tárgy: Re: Az ex-zsaru és a professzor Pént. Szept. 05, 2014 12:38 am

Az ex-zsaru és a professzor

Pár szót lejegyez a papírra, míg Danny mondatait hallgatja. Akár egy jól begyakorolt előadás. Nem, nem gondolja, hogy ez csak színészkedés lenne, minden egyes szó – hiába az általánosítás – köthető a férfi lemészárolt gyermekeihez, és a férfi által lemészárolt bűnbandához.
Világrend, szürke, fekete, fehér, bűn, bűnhődés, uralkodó. Erőteljes szavak, a pszichoanalitikus iskola képviselői magukhoz nyúlnának a gyönyörűségtől ezeket hallva. Vajon hány pszichológiakönyvet kölcsönzött ki Danny a börtön könyvtárából? Holnap utána fog nézni… biztos, ami biztos. Aztán átfontolja, hogy érdemes-e egy filozófiai eszmecserébe mélyen belemenni Danny-vel, vagy faggassa tovább, netalántán merjen most tanácsot adni. Egy rosszul megválasztott lépés, s jó időre elveszhet az esély a páciens bizalmának elnyerésére, ami vélhetően akkor sem lesz egyszerű, ha Horatio most tudna valami Danny-nek tetszőt mondani.
– Egy rendkívül összetett jelenséget célzó kérdésre nem kaphatunk egyértelmű választ, Mr. Haynes – szólal meg kisvártatva, hogy a volt zsaru elhallgat. – A mi inerciarendszerünk a társadalom, ebben kell élnünk és bíznunk, hogy ez a társadalom egy igazságos rendszeren alapszik. Az igazságérzetünket azonban megbolygatja, ha a bőrünkön tapasztalunk kegyetlen eseményeket. Ráadásul ezek a kérdések – meglehet – nem tökéletesek, ebben az esetben nem adható rájuk tökéletes válasz. Felteszem másképpen őket… ha eljön az idejük. Úgy, ahogy szerintem az Ön javát szolgálják – rövid szünetet tart. – De ez az idő még nem érkezett el – ismét rövid szünetet következik, s lapoz a jegyzettömbben. – A börtönből kiszabadulva mivel telt az első néhány napja?

Tárgy: Re: Az ex-zsaru és a professzor Pént. Szept. 05, 2014 1:47 am

Csak biccentek. Nem mert ne lenne okom vitatkozni vele, vagy mert nem tudnék, egyszerűen nem érdemes. Nem ezért vagyunk itt... Nem azért hogy megfejtsünk megfejthetetlen téziseket, hanem azért mert nekem itt kell lennem. Itt, ebben a székben, ebben az időpontban és meghajtani a fejem egy olyan erőnek ami legyőzhetetlen. Amit képtelen lennék legyőzni. És ami legyőzött engem. Végleg...

A következő kérdés.. az volt amire nem számítottam. Ez egész egyszerű... Vagy talán mégsem(?)

- Nehéz visszatérni oda ahonnan számtalan emlék választott el. - mosolyodom el, de nincs oka a mosolynak - Megkopott... Mint mindaz ami egykor történt ott velem. - fogalmazok talán nem is egyértelműen, de mondom mindazt amit a lét mondat velem. - Szükséges volt némi.. rendbetétel. - biccentek mellé, eszembe idézve az időket amikor megállok egy-egy pillanaton, elmerengek, és újraélek mindent. Jót.. rosszat.. múltat.. emléket.. Minden ott rejtőzött, benn. - Fogalmazzunk úgy, hogy új életet kezdtem. - inkább egy árnyékot. Egy régi önmagát vesztett volt való, és a kilátástalan kétségbeesés özvegye.

Tárgy: Re: Az ex-zsaru és a professzor Szomb. Szept. 06, 2014 1:00 pm

Az ex-zsaru és a professzor

A világért sem sürgetné Danny-t, mikor a férfi szünetet tart, azért sem haragszik meg, hogy a fenti értekezésére csak egy biccentés a válasza. Muszáj kitapasztalnia, hogy mit és mennyit mondhat, amire a volt zsaru válaszol, nem csupán kötelességből hallgatja végig. A professzor csak sejtheti, hogy mi jár a beszéd közbe iktatott szünetekben a másik fejében, s erre csak az egyik tippje az emlékek felelevenedése (ami természetes: ez az egész kényszerterápia a hat évvel ezelőtti események miatt van), ugyanakkor él a gyanúperrel, hogy a mondatok szabatosságára – saját szempontból vélt szabatosságára – figyel Haynes.
Felír néhány kulcsszót a jegyzettömbbe, nem a paciens szavaiból (leszámítva néhány mutató névmást, és egy fontosabb kifejezést, amire szinte biztos, hogy rá fog kérdezni), sokkal inkább a saját gondolatai kerülnek a papírra. Nagyon jegyzetelgetni nem akar, éles füllel figyel, s egyelőre úgy gondolja, hogy amit az első alkalomtól várt, azt elérte: Danny nem zárkózott el a párbeszédtől, s időnként elmosolyodik. A mosoly oka jelenleg mindegy, a lényeg, hogy a verbális és nonverbális kommunikáció eszközeivel egyaránt él a páciens, még akkor is, ha a professzornak észen kell lennie, hogy a sokszor túlárnyalt, vagy éppen túl általános szavakból lehámozzon egy cseppnyi konkrétumot, de úgy, hogy véletlenül se költsön hozzá semmit.
Aztán – hogy Danny elhallgat – ennyit kérdez:
– Rendbetétel?

Tárgy: Re: Az ex-zsaru és a professzor Szomb. Szept. 06, 2014 10:15 pm

- Igen, rendbetétel. - bólintok mellé ahogy felelek, amit rövid szünet követ. Talán elgondolkozom. Mondjak e még többet. Ám az is lehet hogy csak szabad utat engedek mindennek ami jönni fog. Magától..

- Tudja hogy van ez.. - árnyalom el a témát - hat év hosszú idő.. és amíg megállni látszik a magánzárka sötétjében, addig idekinn.. folyik tovább. - mosolyodom el megint, nem térve ki a részletekre. Rendbetétel...Takarítás.. mechanikai sérülések, a ház újra élhetővé tétele, még ha a kijutáskor kapott kisebb összeg nem is fedezi a létszükségletet, és végül a tények felfedése. Itt és most.. az egésznek VÉGE! Nincs több bezártság, nincs több félelem. Nincsenek ébren töltött éjszakák és nem vár rám vadászók tömkelege, semmi sincs. Biztonságban vagyok. Vagyis akkor még ezt hittem...

Tárgy: Re: Az ex-zsaru és a professzor Vas. Szept. 07, 2014 12:13 am

Az ex-zsaru és a professzor

Abban a pillanatban, hogy Danny megismétli a rendbetétel szót, a professzor kissé lehajtja a fejét, s úgy tekint tovább a beszélő szemeibe (feltéve, hogy Danny úgy fordítja a fejét, hogy a doktor ezt meg tudja tenni). Továbbra sem sürget, s ezúttal nem jegyzetel. A tollat a jegyzettömbre teszi, kezeit összekulcsolja a papír felett. A részletesebb magyarázatra Horatio némileg felvonja a szemöldökét, míg Danny a gondolataiba merül ő is hozzáteszi eme sorokat a már hallottakhoz.
– Ott kezdett új életet, ahol hat évvel ezelőttig élt – rakja össze végre, ha téved majd Danny kijavítja. Némi együttérzés vegyül a tekintetébe. Ha az iménti állítása igaz, akkor messze nem irigylésre méltó Danny helyzete. Ez már okot adhat némi aggodalomra. Minden esetre Horatio túl sok érzelmet nem enged meg magának, kezei aztán eleresztik egymást, s jobb kezével a széke karfájára támaszkodik, s ujjaival lazán megtámassza az állát.
– Miért ott?

Tárgy: Re: Az ex-zsaru és a professzor Vas. Szept. 07, 2014 11:35 pm

Újabb mosoly. Nem, még mindig nem vidám éllel. Talán szokásom lett folyton ezzel érni az ellentéteket? Talán csak ellenállni.. nem engedni.. visszaverni a kényes kérdéseket.

- Mondhatnám azt, hogy mert nem tehetem meg azt hogy váltsak.. pénzügyek... Vagy mondhatnám azt, hogy egyszerűen csak így a kényelmesebb. - rövid szünet - De mindez nem igaz. Mert valami még mindig odaköt. Az emlékek... - mosolygom meg megint, ahogy magam előtt összefűzött ujjaim tompított dörzsölésbe kezdenek, de öntudaton kívül történik az egész. Még mindig nem gyakorlok kontrollt minden felett!

Tárgy: Re: Az ex-zsaru és a professzor Kedd Szept. 09, 2014 2:59 pm

Az ex-zsaru és a professzor

Megdörzsöli az állát, s elgondolkodik Danny szavain, de túl sok időt erre nem ad magának. Elengedi az állát, és kezét a karfára fekteti. Egyrészről az emlékek szó felkelti az érdeklődését. Vajon mifélék az emlékek? Ártalmatlanok, vagy veszélyesek? Ha az utóbbiak, akkor fájdalmasak, vagy kellemesek? A gyűlöletét stimulálják, vagy kábítószerként tompítják a valóság érzékelését?
Nem. Ezek a kérdések direktben semmiképpen sem tehetők fel. Most még nem. Másrészről ott az odaköt ige. Talán tudatosan használta a páciens, talán nem…
– Odakötik? – kérdezi, s egy pillanatra összevonja szemöldökét. – Ezt, kérem, fejtse ki bővebben!
Újra kezébe veszi a tollat.

Tárgy: Re: Az ex-zsaru és a professzor Kedd Szept. 09, 2014 4:18 pm

Nagyot sóhajtok. Nem tudom mert a doktor fennakad kicsinyességeken, vagy pont mert betalál a kellős közepébe.

- Mire kíváncsi? - kérek pontosítást az ügy érdekében és észre sem veszem az egyik szemöldököm mikor emelkedik az égnek. A kezeim.. A két kezem mozogása abbamarad, de nem mert egy percig is blokkolnám a feszültséget, hanem mert az megszűnt létezni. Legalábbis egyelőre.

Tárgy: Re: Az ex-zsaru és a professzor Szer. Szept. 10, 2014 10:41 pm

Az ex-zsaru és a professzor

Danny arcára figyel, majd az elnyugvó kezeire, s a kérdést hallva Horatio az iroda ajtaja fölé szerelt órára pillant, majd lejegyzi az időpontot. Talán megtört a jég?
Nem, legfeljebb rianásnak indult.
Ez bíztató, de ahhoz nem elég, hogy a doktor elbízza magát. Hümment egyet, mialatt átgondolja a kérdést.
– Úgy fogalmazott: odakötik az emlékek a hat évvel ezelőtti otthonához – kulcsolja össze ujjait a jegyzettömbön. – Ezekről az emlékekről beszéljen, kérem.
Nem akar erősebben konkretizálni, máskülönben Haynes jó eséllyel megtagadja a választ, vagy kitér. Becsületére legyen mondva, eddig jól állta a kérdéseket, mind a válaszadás, mind a higgadtság tekintetében és még az egy óra fele sem telt el.

Tárgy: Re: Az ex-zsaru és a professzor Csüt. Szept. 11, 2014 7:09 pm

Elgondolkozok... Nem, nem gondolkozom ténylegesen, csak épp megtöltöm a néma csendet, és rövid időnek kell eltelnie mire tompított levegőt veszek és végre tényleg beszélni kezdek.

- Itt láttam először a gyerekeimet… - kezdek bele lassan - Egy fotón. 3d-s ultrahangnak mondják ha jól emlékszem, és emlékszem.. – mosolygok meg az érzésre – Máig emlékszem az érzésre. – rövid szünet, de csak néhány pillanatra veszek el az egészben – Itt volt az a küszöb amin a feleségemet átemeltem.. Alig egy órával voltunk esküvő után, semmi komoly, csak egy kis templom.. mi ketten.. régen volt.. talán igaz se. – újabb szünet, de nem fecsérlek sok időt a fölös emlékezésnek - Aztán ugyanitt várt egy rajz a hűtőszekrényen.. Alig 8 éve... Egy másik a hófehér falon, a kisebbik megtalálta Mirabell színes filckészletét amit a dekorációinál alkalmazott és én… én mégsem tudtam rá haragudni. -költözik a szemem mosolyba, már nem csak a szám, nem csak az adja a világ tudtára a mélyen rejlő keserűséget.
- És ugyanitt várt az is. A kongó üresség. A némává vált falak. A semmivé lett nevetések és a.. – nyelek nagyot, de elnyomom – és a sötétség.
Néma hallgatásba burkolózom. Talán máshol járok. Talán csak nem akarok oda belépni többé, talán nem akarom érezni. És talán pont ezért térek a következőkre.

- Itt gurítottam le az első pohárral is.. a keserűséget... ahogy itt vágta hozzám Mirabell az utolsó szavakat.. még ma is tisztán hallom ahogy csapódik az ajtó.. Aztán Dylan.. aki minden áldott nap meleg ételt hozott nekem, de engem akkor már nem érdekelt. - újabb rövid szünet.
- Itt néztem sokáig azt a kötelet.. A cserepek alatt.. a padlástéren. Csak néztem és álmodoztam. Azt álmodtam megkeresem őket.. De aztán mégsem tettem meg..- csuklik meg a hangom, de nem engedek több lehetőséget.

- Ha arra kíváncsi itt hoztam e meg a döntést, akkor el kell szomorítsam. Nem. Nem hoztam meg. Az csak úgy.. jött magától .. Önkényesen… - hazudok a képébe, hisz nagyon is jól emlékszem. A hamuszürke arc a tükörben, az az arc, ami nem az én arcom volt. Egy féregé. Egy aljas.. alávaló féregé, aki semmi mást nem tett.. csak sajnálta magát... Sajnálta hogy megszületett. És ekkor villant meg az a fény…

Tárgy: Re: Az ex-zsaru és a professzor Csüt. Szept. 11, 2014 8:31 pm

Az ex-zsaru és a professzor

Horatio türelmesen várja a választ. Volt egy olyan érzése, hogy Danny nem fog beszélni, s ez a gondolat tartotta magát a volt zsaru sóhajáig, majd az első pár mondatig. Danny azonban tovább beszél, konkrét élményeket fest a doktor elé. A doktor pedig figyeli az arcát, figyel a beszéd közben beálló szünetekre, s akkor bólint, amikor a másik hosszabb hallgatásba burkolózik.
Sejti, hogy eztán már csak sötét és borongós emlékek következnek (feltéve, hogy Haynes folytatja), s ő nyugodt arccal, végighallgatja őket, ahogy azok elmondásra kerülnek. Az utolsó pár mondat… pontosabban az azokba vegyített kérdésre kissé megemeli az állát, s Danny válaszát meghallgatja, de amint a páciens elhallgat, a professzor bólint, s újra megdörzsöli az állát, majd sóhajt.
– Örülök, hogy elmondta ezeket – kezdi, kezeivel a szék karfáira könyököl, s a támlától elválva kissé előre dől, majd leheletnyivel keményebb hangon folytatja. – Ezek az emlékek jó ideig Önnel lesznek, Mr. Haynes. Mind a fájdalmasak, mind pedig a kellemesek. Ahhoz azonban, hogy a fájdalmas emlékek okozta sebek ne fájjanak annyira, és a szép emlékek is kellemes érzéseket keltsenek, el kell végezni a gyászmunkát. Arról a bizonyos döntéséről a jövőben mindenképpen faggatnom kell Önt, ezzel nyilván tisztában van… – újra a szék támlájának dől. Lapoz a jegyzettömbben, s a következő papír felületére firkant pár sort, melyben emlékezteti magát Danny beszámolójának utolsó mondataira. Nem gondolja, hogy a férfi hazudna. Tulajdonképpen még hihető is, amit mond. Ugyanakkor ez a szép a pszichológiában, ha a páciens nem mániákus hazudozó és/vagy pszichopata, akkor nyakon csíphetők a későbbiekben a fals szavakat. Ez után felnéz, s folytatja a korábban félbehagyott mondatot – …azonban a múltjával, és a gyászával Önnek kell szembenéznie. Önnek és a szeretteinek. Közülük kikkel vette fel a kapcsolatot és kik keresték fel Önt?

Tárgy: Re: Az ex-zsaru és a professzor Szomb. Szept. 20, 2014 9:03 pm

Csak bólintok. Csak mert.. csak mert nem tehetek többet. Nem mondhatom hogy tudom, egyszer minden könnyebb lesz, hisz ezt mondják mindnyájan vagy nem? Egyszer majd könnyebb.. Én mégsem érzem évek óta ezt a könnyebbséget, de nem érzem szükségét vitatkozni. Nincs értelme. Egész egyszerűen mert.. nincs értelme.
Ahogy az újabb feltevéssel sem. Ha kérdezni akar.. hát kérdezzen! Nem tehet fel már nem ismert kérdéseket, és én nem mondhatok újat, olyan újdonságot amit ne hallott volna már bármelyik elődje tőlem, de nem tartok a következőktől. Ahogy az azt követő kérdésre sincsenek takargatnivaló válaszok.

- Kire gondol? - kérdezem szemöldököm csak egy szemernyit megemelve - Mirabellre!?? Mirabell nem áll velem szóba. És jól van ez így. Ő azóta már... - csuklik megint a hangom, de torkot köszörülök és újra belekezdek - Ő már új életet kezdett. Egy tökéleteset. És én nem fogom egy percig sem emlékeztetni a keserű múltra.- A hangom határozott, de egy percig sem támadó. Egyedül.. Egyedül minden kellemesebb. Igen, egyedül vagyok ebben az egészben. De talán pont, mert én vagyok az aki nem enged magához embereket. Én vagyok az egyetlen vétkes..

Tárgy: Re: Az ex-zsaru és a professzor Kedd Szept. 23, 2014 2:30 am

Az ex-zsaru és a professzor

Magában hümment Danny bólintására. Újra szűkítenie kell a kört, ez még mindig túl sok beszéd, avagy túl korai volt. Azonban a kötelező köröket le kell futni, ezzel nincs semmi baj… Az ősszel elültetett mag is csak tavasszal sarjad ki.
Bakot viszont nem lőtt, hiszen Danny a kérdésre válaszol. Vagyis, visszakérdez. A professzor már válaszolna, hogy „bárkire, akárkire a múltjából”, de a volt zsaru folytatja, s ez határozottan haladás.
Horatio pár szót firkant a jegyzetbe, s lejegyez mellé egy újabb időpontot.
Mirabell a feleség…
Valamelyik aktában olvasta a nevét.
Ez fontos momentum, fontos annyira, hogy ne terelődjön a szó további ismerősökre. Tanulságos pár mondat következik a volt zsaru részéről, s gyakorlatilag felfedi(?) a Mirabellel való kapcsolatát.
Persze természetes hozzáállás a részükről. Megannyi esettanulmány foglalkozik azzal, miként mennek szét a párok, szakadnak el a családtagok egymástól, egy őket érintő, fel nem dolgozott/feldolgozhatatlan tragédia nyomán. Danny eme mondatai magukban hordozzák annak reális esélyét, hogy a férfi értékrendje a társadalomnak megfelelően működik.
– Gondolja, hogy csak Ön emlékezteti rá? – kérdez vissza. Rövid szünetet tart, s feltesz egy újabb kérdést: – Miért gondolja, hogy tökéletes Mirabell élete?

Tárgy: Re: Az ex-zsaru és a professzor Csüt. Szept. 25, 2014 7:07 pm

És megint kérdez... Nem mintha nem a szakmája lenne de... Mégis néhány rövid percet késnek a válaszok.

- Neki.. tökéletes... - biccentek rá, de az egész önkéntelen. Hogy miért gondolom így?? Hát lássuk csak. Mirabell azt kapta amit megérdemel. Egy tökéletes férjet. Egy ügyvédet, egy olyan embert aki vigyázz rá, aki óvja, és akivel együtt lehet, nem egy... csődtömeget. Igen, meg vagyok róla győződve. Egy csődtömeg voltam. Egy mocskos féreg. Egy olyan ember akit én is szemen köpnék a tükörben, és aki ezt meg is tette számtalan alkalommal ha épp tiszta volt és ráébredt. Mégsem tudtam megváltozni. Akkor.. nem. Addig.. nem....

- Tudja a feleségemnek azóta gyermeke született. - simul ki az arcom, akaratlanul sem takarva a ténnyel szembeni örömet. - Egy kisfiú... - a mosolyom már szabadabban integet - Adam Thomas Jackman. A kisfiunk emlékére... - talán mosolyog a szemem. Talán magába rejti a dolog felett érzet örömét. De talán egy új reményt lát benne. Van még élet. Van mit újrakezdeni. Ennek az egésznek.. talán vége lesz. Egyszer... És talán én is elérem egyszer ezt a véget... Talán...

Tárgy: Re: Az ex-zsaru és a professzor Pént. Szept. 26, 2014 4:15 pm

Az ex-zsaru és a professzor

Kissé meglepődik a válaszon. Cinikus és/vagy fájdalmas megjegyzést várt. Bár ez utóbbi tagadhatatlanul benne bújkál(?) Danny hangjában. Mégis a Mirabellel szembeni ilyen fokú megértés elgondolkodtatja, s a Haynes mondatai közti szünetek is árulkodóak. Nem egy félbehagyott mondatot folytathat magában Danny. Nehéz elképzelnie, hogy ilyenkor csak ücsörögne, és nem gondolna semmire.
Akárhogy is, Horationak lesz pár munkával, gondolkodással töltött éjszakája, míg kitalálja, milyen stratégiát alkalmaz a volt zsaru esetében, hogy a fent említett félmondatok befejezését is megismerje, s csak reméli, hogy a hátralévő tíz hónap elég lesz erre. Még a legkiválóbb, legzseniálisabb pszichológus is csődöt mond ott, ahol a páciens az együttműködés legcsekélyebb jelét sem mutatja.
Ahogy a másik ajkain megjelenik az utolsó mondat után a mosoly, a professzor kivár. Érthető miért gondolja tökéletesnek volt felesége új életét a páciens.
Újabb pár sor kerül a jegyzettömbre.
Elaine újfent boldog lesz, hogy ma is átdolgozom az éjszakát…
– Ön előtt is állhat egy ilyen élet, Mr. Haynes – szólal meg kerek egy perc múlva. – Ha Mirabellnek sikerült, Önnek is sikerülhet.
Szinte lélegzetvételnyi szünet nélkül teszi fel a következő kérdést:
– Kik vannak még?
Szándékosan nem konkretizál újra. Egyfelől, mert Danny zsaru volt, a memóriája és a logikája remek lehet, másfelől…
…ha valamit nem ért, legalább visszakérdez.