Kayline Eleanor Rice

Karakter személyisége

◆ pozitív tulajdonságok: jó hallgatóság; kreatív; jó probléma megoldó; segítőkész és figyelmes; remek színésznő; mindig tudja, hogy mit mondjon. Remek továbbá az emberismerete, és általában jól átlátja a helyzeteket, de tudja, hogy mikor hallgasson. Szenvedélyes, időnként érzelmes.

◆ negatív tulajdonságok: lobbanékony; képtelen titkolni az érzéseit; szeszélyes, mint a tenger; nagyhangú; nem fél kimondani, ha valami nem tetszik neki; időnként hajlamos hagyni, hogy rossz útra csábítsák. Jó pénzért, néha túl sokat vállal be.

◆ egyebek: éppen a memoárján dolgozik, ami hivatásából fakadóan egészen biztos, hogy hatalmas botrányt fog maga után vonni, hiszen rengeteg jól ismert kuncsafttal büszkélkedhet. Ezen felül gyengéd érzelmek fűzik Damienhez, pedig tudja jól, hogy nem szabadna hagynia, hogy utat törjenek maguknak a felszínre a vágyai iránta. Nem is olyan sokkal korábban még erősen drogfüggő volt, mára azonban búcsút mondott a tudatmódosítóknak.

Történet vagy szerepjátékos példa

Kopog az eső az ablakon. Odalent egész Vegas fényárban úszik, én mégis nem teszek mást, mint ülök az ágyamon, és bámulom az egyre sokasodó cseppeket az üvegen. Direkt nem húztam el a függönyt, mert aki jönni fog hozzám, az szereti, ha megvan az érzése, hogy bármikor kukkolhatnak bennünket, mert nincs, ami eltakarja a szeretkezést. Nem, nem szeretkezés. Egyszerű szex, nem több.
Halk sóhaj szökik ki vörösre festett, dús ajkaim közül, míg szemeim ábrándosan csillannak meg, ahogyan látom magam visszatükröződni szemből. Igen, valahol talán engem is beindít a tudat, hogy noha nem láthatnak az épület ilyen magasan fekvő emeletén, de mégis megvan az esély rá, hogy más körülmények között bárki beláthatna ide. Perverz kissé a kedves képviselő úr, aki hamarosan meg fog látogatni, de ha ez kell neki, akkor bizony tőlem ezt is fogja kapni. Ugyan szívesen elkísértem volna őt arra a bankettre, amelyen ma este részt vett, de valószínűleg nem volt rám szüksége, csupán az este remek zárásának számító szexre, amelyet én voltam hivatott szolgáltatni. Mintha megtisztelve kellett volna érezni magam emiatt… Egy nagy fenét!
Míg rá vártam a szokásos hotelszobában, hajamat újra a vállam mögé dobtam és immár az ajtó irányába fordítottam a tekintetemet. Mintha odakint csapódott volna a bejárat. Léptek zaja lenne az a tompa zörej, amely felém tart? Minden bizonnyal igen, de nem voltam képes teljesen megállapítani, hogy mi a helyzet. A drog hatása máris kezdett hatással lenni rám. Mindig megfogadtam, hogy soha többé nem fogok anyaghoz nyúlni, de ez előtt a menet előtt szükségem volt rá. Aztán egy idő múlva már nem csak ennél a kliensnél, hanem a többinél is kellett. Emiatt a szemét miatt szoktam rá, és a kiutat egyre halványabban láttam már csak. Nem estem kétségbe, a mámor elborította szép lassan az agyamat, beködösítve az összes ésszerű gondolatomat, ami eddig volt. Ajkaimon még mindig ott virult a bódultság mosolya, hosszú lábaim pedig szépen keresztezve feküdtek egymáson.
Azt viseltem, amit mindig is elvárt tőlem. Vöröset. Mindig vöröset, nem mást. Hogy azért, mert időnként durva volt és megvert, vagy azért, mert ettől indult be, akár egy bika, nem tudnám megmondani. Mindenestre ahányszor vége lett az aktusnak, mindig illett a bőröm elszíneződött rétege a ruhához. Biztosan ehhez a szép csipkézett szélű fűzőhöz is fog, pedig nem akartam. Annyira, de annyira nem akartam ezt, de valahogy muszáj volt a csúcs felé törekedni, és ez a fazon volt a belépőm. De ki kellett szállnom! Muszáj volt, az elhatározás is megvolt, csak gyenge voltam megtenni az első lépést, holott hónapok óta gondolkoztam rajta. Belefáradtam ebbe az egészbe. Le akartam szokni a drogokról, nem akartam több erőszakosságot, és talán az sem ártott volna, ha bombát robbantok. Igen, szakítanom kellett ezzel a csapdával, amiben vergődtem már hosszú ideje, és talán valami maradandót alkotni. Kacérkodtam én a gondolattal, hogy majd írok valamit, ha már újságírást tanultam, de a dolgok nagyon nem úgy alakultak, ahogyan én akartam. Egyszerűen… nem ment, és egyre nehezebbnek éreztem, hiszen az ujjak hirtelen már végig is simítottak a nyakamon, majd erős szorításba váltottak. Csak ezt az egy estét bírd még ki, Kay! Nem többet, csak egyet!